Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-28 / 123. szám
FEILŐDŐ TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLATOK Kaposvárral ismerkedett a darhani küldöttség , Tetszett az új városrész szőtték a legjobb mesterek az Bator Két évvel ezelőtt kötötte meg a mongóliai Darhan és Kaposvár a testvérvárosi megállapodást. A most nálunk tartózkodó darhani küldöttség a harmadik, amely ellátogatott Kaposvárra. Kaposvárról tavaly járt először küldöttség a távoli Darhanban. Az akkori látogatást viszonozza a darha- rű pártmunkásküldöttség, amelyet Szundevijn Gombo- szuren, ,a Nagy Népi 'Hurál küldötte, a Mongol Népi Forradalmi Párt Darhan városi Bizottságának első titkára vezet. Mongol vendégeink tegnap délelőtt a városi pártbizottságon Kaposvár múltjával, fejlődésével, távlatával ismerkedtek meg, A tájékoztatón a végrehajtó bizottság tagjai, a városi tanács vezetői vettek részt. Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a hétfőn városunkba érkezett küldöttség három tagját. A városi pártbizottság első titkárának tájékoztatóját nagy figyelemmel kisérték, s már közben is rákérdeztek arra, ami különösen érdekelte őket. Szundevijn Gomboszuren a tájékoztató után bemutatta Darhant. — Mindenki tudja, hogy a városunk figt^l, most lesz tizennégy éves, jövőre pedig másfél évtizedes. A szovjet se- j gítsággel épült város első kövét 1961-ben rakták le, akkor másfélezren laktak ott, most pedig már 45 ezres a város. ] Évente háromezerrel növekszik a lakosság így Darhan hamarosan eléri a tervezett 60—65 ezres lélekszámct. Érdekesség, hogy huszonketezren tizenhat éven aluliak, a munkások száma pedi^ tizenkétezer. Az első titkár elmondta, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok — köztük Magyarország — baráti támogatásával épül, fejlődik, erősödik Darhan. S egy kis »leltárt« is adott. Szovjet segítséggel épült a ma már évente kétmillió tonna barnaszenet termelő bánya, az energiarendszer, az építőipar, az élelmiszeripari kombinát, a malom, a gabona- tároló, a magyarok közreműködésével a húskombinát, bolgár segítséggel a szőrmekikészítő, csehszlovák támogatással a cementüzem, lengyelek építették a sziükáttéglagyárat, az NDK szervezte meg a geológiai berendezéseik gyártását. — Elmondhatjuk, hogy teljesen internacionalista segit- i seggel épült fel Darhant A Elismerő sorokat írt a küldött ség vezetője a lovasiskola emlékkönyvébe. hozott faliszőnyegbe. munkások, a kommunisták nem felejtik ezt el, s mindezért köszönetét mondanak bará- 1 tainiknak, köztük a magyar elvtársaknak is. A. küldöttség vezetője beszámolt arról, hogy a város sikeresen teljesítette az ötéves tervét, mégpedig hét héttel előbb. A szocialista országok segítségével épült vállalatok mind túlteljesítették a tervüket, gazdaságosan termeltek. Hat vállalat, sok műhely, dolgozó megkapta ezért a pártbizottság emlékjelvényét. Természetesen a testvérvárosi kapcsolatokról is szó esett a találkozón. Darhan első testvérvárosa a Burját Aj&SEK fővárosa, Ülan-Ude. a második Kaposvár, s hamarosan lesz egy harmadik is, Bulgáriában. A darhaniak eddig is sok hasznosat tapasztaltak a testvérvárosokban, ezért tartják fontosnak a kapcsolatok erősítését. A két város vezetői éppen ezért két évre szóló tervet dolgoznak ki. A darhani küldöttség vezetője a tájékoztató végén Szuhe Bator arcképével díszített faliszőnyeget adott át Deák Ferencnek. A darhani küldöttség ebéd í il ! után a megyeszékhellyel is- j merkedett Hifner Ferenc és j dr. Ormosy Viktor kíséreté- [ ben. Először a Mezőgazdasági i Főiskola lovasiskoláját nézték meg. Dr. Sziklay Ivánná tanár, dr. Sziklay Iván docens ismer- ! tette a sok társadalmi munká- í val négy évvel ezelőtt megkezdett pálya- és iskolaépítés tör- j ténetét, az oktató és gyógyító ! munkát. A vendégek a lovar- | dában megnézték a középis- i kólái diákok terápiás foglalkozását. A küldöttség vezetője i társai nevében nagy elistne- i léssel írt be a vendégkönyvbe, további sikereket kiván- ; tak a lovasiskola nemes munkájához. A keleti • ipartelepet gépkocsiból nézték meg majd a So- ] mogy Áruházban folytatták a programot. Dr. Nagy Gyula főosztályvezető, Kovács Ferenc ■ áruházvezető kalauzolta az | osztályokon a küldöttséget. Darhani barátaink elismeres- | sei szóltak a látottakról. I A tegnapi program a Kali- nyin városrész, a Kinizsi-Fü- j redi tömbbelsőben megkezdett építkezés, a felszabadulási em■ lékmü megtekintésével feje- i ződött be. L. G. Előfordul, hogy az országgyűlés plenáris ülésszakán előterjesztett törvényjavaslat vagy beszámoló fölött nem alakul ki olyan vita, amilyenre az előjelekből számítani lehetett. A felszólalók nagy része inkább csak méltatja az előterjesztés jelentőségét, időszerűségét. A karzaton vagy a páholyokban helyet foglaló vendégek ilyenkor azt gondolhatják: lám, milyen megalapozottak ezek a törvényjavaslatok, előterjesztések, sem hozzáteneni, sem elvenni nem lehet már belőlük. Valójában ilyen esetekben arról van szó, hogy az igazi vita g parlamenti bizottságokban zajlott ie, és a legfontosabb képviselői javaslatokat, kiegészítéseket már tartalmazza az előterjesztés. Az országgyűlés tizenegy állandó bizottságában 202 képviselő tevékenykedett az elmúlt négyéves ciklusban. A bizottságok feladata, hogy a maguk szakterületén előkészítsék a parlamenti időszakokat, vizsgálják a törvények és a jogszabályok gyakorlati megvalósítását, összegyűjtsék a gazdasági és kulturális életben tapasztalható pozitív és negatív jelenségeket, hogy azokat elemezve, állásfoglalásaikkal, döntéseikkel megfelelően segíthessék a parlamenti és a kormányzati munkát. Működik ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, szociális és egészségügyi, terv- és költségvetési, honvédelmi, külügyi, építés-közlekedési, kulturális, jogi és igazgatási, vaF KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖ TT A bizottságok fórumán lamint mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság. Aki áttekinti a bizottságoknak az elmúlt ciklusban végzett tevékenységét, megállapíthatja, hogy munkamódszerük új vonásokkal gazdagodott, kapcsolatuk a minisztériumokkal javult, a reális helyzetelemzés érdekében gyakran éltek az ügyek helyszíni tanulmányozásával. Gyakran két vagy három bizottság együttes ülést tartott, mert a téma úgy kívánta. Sok-sok példát lehetne felhozni árra, hogy a bizottságokban elhangzó észrevételeknek foganatjuk van. A kereskedelmi bizottság javaslatára bővítették ki például az áruhitel-akciót, áz ipari, valamint az egészségügyi bizottság kezdeményezésére módosították a gyógyszergyártó vállalatok finanszírozásának rendszerét, a 1 kulturális bizottság javaslatára tették hatékonyabbá a népművelési célokra fordított összegek fel- használását. A bizottságok munkája igen sokrétű. Ennek érzékeltetésére csupán két bizottság által az elmúlt években megtárgyalt , témákból sorolunk fel néhányat. A mezőgazda- sági bizottság — amelynek tagjai között a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számos neves szakembere megtalálható — foglalkozott a zöld- i ségfélék termelésével, értéke- } sítésével, az öntözés helyzeté- j vei, a gépellátással s forgalmazással, a kedvezőtlen adott- I ságú termelőszövetkezetek ) helyzetével, a zárt rendszerű , termelési módok tapasztalataival, a háztáji, gazdaságok \ szerepével, a szövetkezetek jo- i gi képviseletével, a környe- j zetvédelemmel. A ’ kulturális : bizottság az elmúlt ciklusban j többek között megtárgyalta a múzeumok helyzetét, a mű- velődési otthonok és általános I iskolák gondjait, megvitatta a : fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, az iskolai tanszergyártás és forgalmazás helyzetét, a nemzetiségiek kulturális tevékenységét, a szocialista brigádok művelődésével kapcsolatos kérdéseket. Gyakorlattá vált az i$*. hogy az éves költségvetést tárgyaló ülésszakok előtt a bizottságok tájékoztatást kérnek a Pénzügyminisztériumtól és a Nemzeti Bariktól. Az 1973-as esztendő költségvetési vitájában például 90, az 1974. éviében pedig 100 képviselő fejtette ki álláspontját. Az 1974-es év költségvetésével kapcsolatban elhangzottak i jegyzőkönyve pedig mégha- ! ladja az ezer oldalt. A mull I év decemberében a költség-) vetés tárgyalásánál is lubb I kérdésben volt vita a bizottságokban, csak abban nem, hogy 1975-ben — amikor kedvezőtlen világgazdasági változásokkal kell számolni — a népgazdasági, a vállalati és a szövetkezeti tervek megvalósításának egyik legfontosabb feltétele, hogy közüggyé váljon a tartalékok feltárása és hasznosítása. A bizottsági üléseken a légkör hőfoka témánként változik. Voltak olyan tanácskozások is, amelyeket éles vita, »harcos magatartás« jellemzett, de az általános mégis az. hogy a képviselők és a szaktárcák vezetői a higgadt felelősség hangján szólnak a problémákról, és keresne a megoldás útját-módját. Az is megállapítható: ha e »kis parlamentekben« elemző javaslatokban gazdag munka folyik is, ez mégsem csökkenti a plenáris ülések elevenségét. Sőt,/ néha felerősíti azt, hiszen egyik-másik képviselő már e]gy kisebb testület állásfoglalásának ismeretében, az érintett tárcák elvi támogatását élvezve, az ösz- szefüggéseket jobban látva állhat elő javaslataival. Amit' az ország nyilvánossága előtt zajló vitában ma már joggal el is vár a közvélemény minden képviselőtől. Keserű Enni (Folytatjuk.) Házon belül A bürokráciát vizsgálni csak látszólag népszerű vállalkozás. A bürokrácia szövevény. Ha megpróbálok eligazodni útvesztőiben, mindig azt hallom: világért sem az éppen szóban forgó testület, s az ott dolgozó emberek követnek el hibát. Rendszerint »odafönt« találnak ki ésszerűtlen megoldótokat, rendeleteket és módszereket: azok gyötrik az ügyintézőt és az ügyfelet. Ebben hiszek is, meg nem is. Mindegyik változathoz van tapasztalatom. Azt azonban mindeddig nem tudtam volna elképzelni, hogy házon belül is zaklathatják egymást az emberek; hogy a bürokrácia olyan mereteket ölthet, amely emberek meghurcolásával, hatóságosdival, meg nem értéssel és akaratoskodással jár. A Kaposvári Városi Tanácson ilyen üggyel találkoztam. Az irattartóban ötvenoldalnyi határozat, fellebbezés, idézés és másodfokú »ítélet«; személyes védelmet kérő levél, büntetés és kitöltött csekk halmozódik. A szenvedő alany egy' igazgató, aki elődeinek húszéves tétlensége után »kiverekedtem, szervezte és irányította, hogy felújítsák az iskolát, ahol 000 gyerek készül az életre. Nincs más »bűne«, csak az, hogy felettesei szóoeli tanácsára nem kért építési engedélyt a munkához. »Csupán* fölhasználta a megyei és a városi tanácstól kapott 1 690 000 forintot, s szervezett hozzá 640 000 forint értékű társadalmi munkát. Ettől szebb és korszerűbb az iskola. Üj ablakok, gázfűtés, mosdó és öltöző, korszerű világítás, az épület teljes külső tatarozása, új sportpálya, pinceklub jelzi,' hogy gazdagabb, mondhatnám: elviselhetőbb lett a Tanácsház utcai Kereskedelmi Szakközépiskola. A felújítást a megyei tanács vb határozata írta elő (311 1969. sz.); a pénz nagy része is onnan jött — szakaszosan —, s a városi tanácstól, amely nemcsak tőszomszéd, hanem telektulajdonos is; az iskola szakmai felügyeleti szerve és gazdasági ellátója 1974. január 1-ig. Így hát joggal mondom: házon belül indult meg a tortúra-sorozat. A fűtéssel, a villannyal, a tatarozással senkinek sem volt gondja a tanácsnál. A baj ott kezdődött, hogy az építési, közlekedési és vízügyi osztálytól valaki kinézhetett az ablakon. Akkor már javában javították a pinceklub lépcsőit, építették a fedett lejáratot a városi tanács udvarán. Gyanítom: valakinek nem tetszett. Megnéztem. Egy 13 méter hosszú, 1,80 széles, üveggel borított, szép külsejű lejáratról van szó. mely az iskola előteréből biztosítja a közlekedést, és mellesleg megakadályozza, hogy a víz befolyjon a pincébe. Már félig készen voltak vele, amikor — 1973 októberében — szigorú határozatot kapott az iskola igazgatója: "A klublejárat munkáit azonnal állítsa le. Ha az engedély nélküli építkezést tovább folytatja, szabálysértési eljárást indítványozok«. Az indoklás meghökkentő: A lejárat rontja a városképet. Az udvaron. Legszívesebben felszólítanám az olvasót; tekintsen be a tanács udvarára, rendszerint tárva találja a nagykaput. Furcsa véleménye lesz a »városképről«. De hát engedély kellett vol- 1 na. Az építésügyi előírások megszegése törvénysértő akkor is, ha hivatalos szerv követi el. Igaz, a művelődésügyi osztályvezető és a telektulajdonos képviseletében a tanács jogásza is azt mondta az igazgatónak (ezt az építési osztály is elismeri) : nem új létesítmény, szerkezeti átalakítás nincs, engedély nem kell. A szakosztály azonban könyörtelenül határozott inkább, mintsem hogy házon belül és a rendeletek szellemében megbeszélje a teendőket. Az igazgató még hitt az ésszerűségben, ezért nem is fellebbezett. Csak levelet írt a szakosztálynak. D e hiába hivatkozott arra, hogy hiszen az iskolának a tanács a felügyeleti szerve; hiába küldte a lejárat terveit. hiába kért utólag engedélyt. Az építési osztály hatósági feladatot lát el. vem tűr ellentmondást. 1973. november 8-án közli az igazgatóval: mivel a pinceklub lejáratát az engedélykérelem benyújtásáig csaknem befejezték, ezért a »létesítményt« engedely nélkülinek kell tekinteni. Így pedig fennmaradási engedélyt kell kérni. És most kezdődnek igazán a hivatal packázásai. (A packa nem más, mint nyitott tenyérbe mért botütés. S ha valaki packáz, az packát ad valakinek, azaz hatahnaskodón pimaszkodik vele — olvasom az Értelmező Szótárban.) A benyújtott terv »nem jó*, mert »magántervező készítette«. Műszaki leírás, az SZMT, a KÖJÁL engedélye kell, és 500 forintos okmánybélyeg. A fölterjesztés elmarad. A városi tanács ugyanis 500 forintos okmánybélyegekre nem adott költségvetést az iskolának. Az építési osztály újabb határozatot hoz: A pinceklub lejáratát le kell bontani. Ha határidőre nem teszik, bírságot szabnak ki az igazgatóra. Az iskola vezetője természetesen megfogalmazza a fellebbezést. Még nem jogerős az építési osztály bontási határozata, amikor az igazgatót a városi tanács igazgatási osztályára citálják. Az idézés megszégyenítő, a »kihallgatás« idegeket borzoló még akkor is, ha az építési osztály fenyegetése »nem jön be«; azaz elmarad az ötezer forintos büntetés, s »csupán« figyelmeztetésben részesítik a “bűnöst«. Az igazgató hivatali védelmet és elégtételt kér a megyei tanács művelődésügyi osztályától. Nem is válaszolnak rá. A megyei tanács építési osztálya azonban helyt ad fellebbezésének: megsemmisíti a városi osztály határozatát. De nem mond igent vagy nemet. »Üj eljárás lefolytatására utasítja az első fokú építési hatóságot.« És minden kezdődik elölről. Fennmaradási engedélyt kell kérni, 500 forintos illeték stb. Az igazgató kórházba kerül. A határidőt így nem teljesítheti. A városi tanács építési osztálya ezért 500 forintra bírságolja. Fellebbez, és a másodfokú hatóság újra megsemmisíti a határozatot, ördögi kör. Már régén kiderült, hogy a városi tanács osztályának módszere tarthatatlan, de azért köti az ebet a karóhoz, erősködik, hiszen ő a hatóság! És figyeljék, hova vezet az akarnokoskodás? 1975. május 19-én még egy határozat született a városi tanács ÉKV-osztályán. Eszerint már nemcsak a pincelejárat- tal van baj. Az építési osztály engedély nélküli beruházásnak tekintette az iskola épületének teljes tatarozását, az ablakcserét. a pinceklub kialakítását, a kerítés építését és a pincelejáratot is — hivatkozva természetesen a 10 1969. (VI) ÉVM számú rendelet 2. paragrafusára, ami mindeddig nem jutott az eszébe. Az iskolát súlyos vétségéért 91 000 forint építésrendészeti bírság megfizetésére kötelezte. Megjött a’csekk is, csak be kell fizetni. De kinek? Az iskola pénzügyi szerve azóta a megyei tanács. Előre látom, hogy meg fogják szüntetni a városi tanács határozatát. De hát »szép ez a játék«, könnyűszerrel folytatható. A paragrafusok tág teret adnak alkalmazóiknak. Ha nem hinnék az olvasó magabiztos ítéletében, aggódnom kellene, még azt gondolják: a törvényes rendelkezések betartása ellen ágálok. Szó sincs erről. De kinek esett volna le a gyűrű az ujjáról, ha az ötvenoldaias aktahalmaz gyártása helyett tíz perc alatt és házon belül személyesen megbeszélne: mit kell tenni a rend eletek szellemében úgy, hogy ésszerűen gazdálkodjanak erőikkel, méltányolják a szándékot, az oktatás és nevelés vitathatatlan érdekét, s eközben az intézet igazgatója is idegeskedés, hosszadalmas tortúra nélkül végezhesse a feladatát. Házon belül csak egyszerűbb elintézni egy ilyen bonyolult ügyet. E gyoldalú műszaki szemléletre utal ez a huzavona? Vagy valamiféle hivatali sértődés mozgatja a rugókat? Ki tudja? Egy bizonyos: ha az építésügyi előírások szigorú betartásának szándékához ügyszeretet és segítő szándék is párosulna, akkor sohasem fordulhatna elő ilyen eset. S akkor bizonyára több energia jutna például az idei lakásépítés területének az elökészi lésére is. Jávori Béla
