Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

Több kezdeményezést, következetes végrehajtást Vázkerámia tartógerendák S omogy kommunistái az egész társadalmat érin­tő fontos politikai kér­désnek tekintik a Központi Bi­zottság 1974. december 5-i ha­tározatát, melyben az, idei év legfontosabb feladatának a népgazdasági egyensúly javítá­sát határozta meg. A Központi Bizottság joggal állapította meg, hogy az elmúlt időszak­ban a párt gazdaságpolitikai céljainak megfelelően dolgoz­tunk, azokat elértük, sőt több szempontból túlteljesítettük. A termelés a korábbinál tervsze­rűbb és a nemzeti jövedelem­mel együtt a tervezett ütemben nőtt. Előrehaladás tapasztalha­tó a népgazdaság szerkezetének átalakításában is. anyagok, alkatrészek tipizálá­sát, egységesítését, a tőkés im­port anyagok hazai gyártását vagy szocialista importtal való helyettesítését tűzték ki célul. Az ipari üzemek a minőség javítása érdekében különböző szervezési intézkedéseket ter­veznek. Egyre több vállalat ve­zeti be a Dolgozz hibátlanul! munkamódszert. Jó tapaszta­lat, hogy ma már nemcsak a megyei szervek, hanem a be- j ruházok és a kivitelezők is hatékonyan intézkedtek a meg- I kezdett beruházások befejezé- ( sére. A munkaerő ésszerű felhasz­Amikor a Központi Bizottság ezekről az elismerésre méltó j nálása érdekében egvre több eredményekről szólt, azt is I . __________________... m egállapította, hogy a fejlődés, ' helyen elnek a gazdasagl egyse' a növekvő igények többet kö­vetelnek tőlünk. Arra van szükség — az idén, de a kö­vetkező években is —, hogy növeljük a termelés hatékony­ságát, gyorsítsuk a termelési szerkezet átalakítását, jobban gazdálkodjunk a munkaerővel, ésszerűbben használjuk fel az anyagokat, eszközöket, vegyük igénybe a munka- és üzem- szervezésben rejlő lehetősége­ket, javítsuk a beruházást A Somogy megyei pártbi­zottság a Központi Bizottság határozatából adódó gazdasági tennivalók sikeres megvalósí­tása érdekében intézkedési ter­vet készített, amelyben megje­lölte az 1975. évi terv sikeres teljesítésével és az V. ötéve6 terv előkészítésével kapcsola­tos konkrét megyei feladato­kat, a végrehajtás határidejét és a személyi felelősöket. Kö­telezte a járási, városi pártbi­zottságokat, a pártszervezete­gen belül létszám- átcsoportosí tás lehetőségével, a vállalatok között azonban nincs szerve­zett munkaerő-átcsoportosítás. Az elmúlt időszakban vala­melyest javult az eszközök ki­használása. Nem mindenütt használták ki a korszerű cél- és automata gépeket, ezért több vállalat átfogó intézke­dést tett. Növelik a kooperá­ciós munkavállalások arányát; a második és a harmadik mű­szakra progresszív műszakpót­lékot vezetnek be. Az intézke­dések a gazdasági egységek je­lentős résziében a takarékos gazdálkodásra, a tartalékok feltárására és hasznosítására irányulnak. Általános tapasz­talat, hogy a gazdálkodó szer­vek többsége a gyorsan moz­gósítható tartalékok felhasz­nálására összpontosít, lényegé­ben a korábba lazaságokat szünteti meg; ugyanakkor ke­ket, hogy 1975, évi gazdaság- j veset foglalkozott a hosszabb politikai tevékenységük közép­pontjaiba az intézkedési ter­vekben meghatározott felada­tok végrehajtásának szervezé­sét, irányítását és ellenőrzését állítsák; készítsék el saját in­tézkedési tervüket. A pártszervezetek rendszere­sen figyelemmel kísérik terme­lőegységük gazdasági tevé­kenységét, részt vesznek a fel­adatok megoldásában; felada­tuknak tekintik továbbá a kommunisták, a tömegszerve­zetek és a pártankívüliek moz­gósítását a párthatározatok tel­jesítésére. A határozat megismerését, egységes értelmezését, a helyi tennivalók kialakítását jól szolgálták az éwégi beszámoló taggyűlések és a határozat is­mertetésére szervezett rendkí­vüli taggyűlések. Az üzemek és a szövetkezetek egy részé­ben a pártszervezetek és az alapsziervezetek ismertették a határozatot a dolgozó közössé­gekkel, több helyen kikérték véleményüket, és a párttagság észrevételeivel, javaslataival együtt hasznosították azokat. A pártszervezetek irányí­tásával együttműködés alakult ki a tömegszer­vezetek es a gazdasági intéz­mények vezetői között. Ahol a programot jól készítették el, és megtárgyalták a dolgozókkal, ott az intézkedési, tervek fog­lalkoznak az ipari termékek szerkezetének tökéletesítésével. 1 a tökésországokból származó j anyagok és alkatrészek ésszerű felhasználásával vagy helyette­sítésével, a fajlagos anyagfel- I használást javító technológiai j módosításokkal, a hulladék csökkentésével és felhasználá­sával. Fontos feladatként ke­zellek az anyag- és készletgaz­távú, összetett, az egész gaz­dálkodást érintő feladatokkal. A mezőgazdasági üze­mek a műtrágyatárolási és -szállítási vesztesé­gek csökkentését tervezik. A feltétlenül szükséges ható­anyag-mennyiséget laboratóriu­mi vizsgálattal állapítják meg, ezzel is csökkenteni kívánják a pazarlást Ugyanakkor a me­zőgazdasági üzemek tervei nem tartalmazzák kielégítően például a szakosított telepek teljesítőképességének kihasz­nálást, a jobb géphasználatot, a társulásokban levő lehetősé­gek hasznosítását, amelyek egyben évi és távlati feladatok is. A mezőgazdasági üzemek tervei főleg az 1975. évi taka­rékossági intézkedéseket, az egyes növényekből (cukorrépa, napraforgó, zöldség) a vetés- terület növelését tartalmazzák. Az üzemek és a termelőszö­vetkezetek többségében a ta­karékossági tervekben csak rövid távú célokat fogalmaztak meg A feladatokat nagymér­tékben leszűkítették a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentésére. A tervezett in­tézkedések általában figyelem­be veszik a helyi sajátosságo­kat és a takarékosságot nem kampányfeladatnak, hanem a gazdaságos termelés eszközé­nek tekintik. Ugyanakkor a ta­karékosság mint gazdálkodási módszer — amely a gazdálko­dás arányának, irányának és szerkezetének ésszerű változ­tatását igényli — a vezetői szemléletben és a gyakorlati munkában még nem jelemker zik a kívánt mértékben. Az intézkedési tervek sok I helyen formálisak. Az ipari és | a mezőgazdasági szövetkeze­tek egy része által kimutatott | nagy összegű megtakarítás nem tekinthető reálisnak, s az így elkészített tervek nem je­lölik meg a tartalékok feltárá- í sának és hasznosításának mód­ját és ütemét, a végrehajtás ! határidejét és személyi felelő­seit. Ezért a számonkérés és az ellenőrzés ezeken a helye- ; ken gyakorlatilag megvalósít­hatatlan. A tervek a szórvá- ' nyosan tapasztalható helyes i törekvések ellenére sem fog- 1 lalkoznak azzal, hogy az egyes ' üzemek, üzemrészek és brigá- ; dók dolgozói mit, miért és ho- I gyan végezzenek el. L assan halad a tennivalók lebontása a termelő- egységekre, a dolgozók javaslatainak összegyűjtésé és a*tervek megvitatása az üzemi es a szövetkezeti demokrácia fórumain. Több helyen olyan helytelen felfogással is lehet találkozni, mintha a népgaz­dasági érdek érvényesítése csak központi feladat lenne. A gazdasági vezetők magatartá­sát befolyásolja és a jobb ter­vek elkészítését akadályozza a még mindig tapasztalható bá­zis-szemlélet. A megyei párt­végrehajtó bizottság úgy ítéli meg. hogy a gazdasági egysé­gek belső tartalékai nagyob­bak, mint az intézkedési ter­vekben tervezett megtakarítá­sok. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a tervezett intézkedések alig tartalmaznak műszak- szám-növelést, hogy nem elég határozott a termelési szerke­zet megváltoztatására irányuló készség, a tervezett megtakarí­tások pedig nem mindig jelen­tenek az egész népgazdaság számára tényleges megtakarí­tást. Nem az indokolt és szük­séges mértékben tervezik az t élőmunkával való takarékos­kodást, pedig az üzemekben és a termelőszövetkezetekben még sok improduktív munkaerőt alkalmaznak. A pártbizottságok az üzemi és a szövetkezeti pártszerveze­tek a következő időszak fon­tos feladatának tekintik a ha­tározat megvalósításának fo­lyamatos és rendszeres ellen­őrzését. Ennek érdekében egé­szítették ki munkaterveiket, és nagy gondot fordítanak arra, hogy területeik munkáját ne csak általában, hanem gazdál­kodó egységenként is konkré­tan értékeljék. Ezért a pártbi­zottságok és a pártszervezetek egy-egy üzemet, gyáregységet vagy műhelyrészt számoltat­nak el a munkáról vagy a te­rületükön dolgozó gazdasági egységek résztevékenységét ér­tékelik. így például a terme­lékenység alakulását, az élő­munkával való takarékosságot, a termékek minőségét, az im­port anyagokkal való takaré­kosságot stb. A pártszerveze­tek arra törekednek, hogy min­dig a Központi Bizottság 1974 decemberi határozatának fi­gyelembe vételével értékelje­nek. A feladatok jelentősége és nagysága azt igényli, hogy a pártbizottságok, a pártszer­vezetek ezután még nagyobb követelményeket állítsanak a vállalatok gazdasági vezetői, a kommunisták, a dolgozó kö­zösségek elé. Minden terüle­ten meg kell követelni a fele­lősségteljes munkát; a pazar­lókkal, a határozat végrehaj­tásának elmulasztóival szem­ben pedig határozottabb fele­lősségre vonás szükséges — személyre való tekintet nélkül. A pártszervek és -szerveze­tek jogaikkal élve biztosítsák, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők alkalmasak legyenek feladataik ellátására. Jobban kell ügyelniük arra, hogy a gazdasági vezető posztokra te­hetséges emberek kerüljenek. Ezért a termelés közvetlen ve­zetőinek kiválasztására, neve­lésére, segítésére még nagyobb ügyeimet kell fordítani. E ddigi eredményeink iga­zolják, hogy a gazdasá­gi vezetők többsége al­kalmas feladatának ellátására; becsülettel, odaadással és fe­gyelmezetten végzi a munká­ját. A vezetők többsége igény­li a pártszervezetek politikai irányító, szervező- és ellenőr­ző munkáját, az eredményes gazdasági tevékenység elen­gedhetetlen feltételének tekin­ti. A párt vezető szerepének erősítése, gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása minden kommunistától, minden veze­tőtől olyan munkát, magatar­tást követel, amely a társada­lom és a népgazdaság érdekeit érvényesíti a gazdasági élet minden területén. E feladato­kat a kommunisták — mint eddig is — Somogy megye va­lamennyi dolgozójával együtt akarják és fogják végrehaj­tani. Tettinger István a Központi Bizottság munkatársa Miskolcon, az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat görömbölyi téglagyárában vázkerámia tartógerendák gyártását kezdték meg — csalá di házak építéséhez. Lendületben Kék szemű, szőke, mosoly­gós. Lobog a lelkesedéstől. Annyi mindenre futja az ere­jéből, a kedvéből, hogy meg- I kérdeztem: nem neheztel-e I olykor az asszony. — Nem mondom, hogy oly- I kor nincs egy kis súrlódás kö­zöttünk. Amikor szólok, hogy megint nem tudok hazamenni, a szememre veti: a múltkor lö­vészverseny, most kommunista műszak, aztán szolgálat a mun­kásőrségben, nincs se egy szombatod, se egy vasárna­pod . .. Persze ezt csak azért mondja, mert most várjuk a kicsit, augusztus közepére. Nehéz jelzőt találni arra, | hogy milyen volt Csere János j útja a párttitkárságig. Az biz- I tos, hogy eltér a szokásos pá- | lyától. A dédszülőkig vissza- I menően bogiáriak. Ahol lak­tak. a falunak azt a részét I Koldustanyának hívták. Ma az I állami gazdaság borkombinátja | emelkedik ott. A dédszülők cselédek voltak, édesapjáék j 1962-ig egyénileg gazdálkodtak. — Hárman vagyunk fiútest- | vérek, s mi ösztönöztük édes- | apánkat, hogy hagyja abba az [ egyéni gazdálkodást. Bogláron termelőszövetkezet nem ala­kult, így aztán a FÜSZÉRT- fióknál helyezkedett el, s kita­nulta a targoncavezetést. Az én sorsomba mindenképpen beleszólt ez a családi helyzet. A nyolcadik általános elvég­zése után — egy kis önfejűség Heti belpolitikai összefoglaló Hétfőtől szombatig Mi is történt idehaza a hé­ten? Föl jegyzéseimet vizsgál­va, igazán nem panaszkodha- tom az események hiánya mi A kezdeti sikerek mellett nem kerülheti el partszer­veink. szervezeteink és a kom­munista vezetők figyelmét né­dálkodás szervezeti és ügyvi- , ‘lá"y körülmény. Az el­„ telt időszak tapasztalatai teli korszerűsítését. A készlet- gazdálkodást ugyanakkor óva­tosság jellemzi: kevés helyen törekednek a gyártási folya­matokhoz szükséges, optimális készleteik kialakítására. A megye ipari és mezőgaz­dasági üzemeiben már mutat­koznak a határozat végrehaj­tásának kezdeti eredményei. Az ipari üzemek, fejlesztési politikájukat mindinkább a gazdasági szempontok és a hosszú távú értékesítési lehe- xet kelI° megértésének és meg­.. . , , , , 1 ismerésének a hiánva az elké­tosegek figvelembevetelevel s/.,tetí intézkedési tervekben is , alakítják ki. Egyes helyeken az , megmutatkozik. | ugyanis azt mutatják, hogy a határozatban feltárt nehézsé­gek felszámolásának politikai I fontosságát sem a gazdasági I vezetők egy része, sem a köz- j vélemény nem értette meg I teljesen. A jelenlegi gazdasági helyzetet több helyen nem íté- | lik meg reálisan. A kezdeti i munkalendület lelassult, és háttérbe szorult a határozattal j való foglalkozás. Ez a párt- ! szervezeteknél elsősorban a 1 kongresszusi készülődés, a bel- í ső szervezőmunka következ­ménye volt. A gazdasági hely­att. Mindenekelőtt újabb je­lölő, gyűlésekről tehetek em­lítést és a képviselőjelöltek közt olyan személyiségekről, mint Kádár János, Lázár , György, Fock Jenő, Németh Károly, Sarlós István, Gyenes András, Pullai Árpád, dr. | Bognár József, Ortutay Gyula. ] Kádár Jánost — ezúttal ötöd­ször — Angyalföld egyik vá­lasztókerületében jelölték. Miközben azonban folynak a választási előkészületek, mindjobban a gazdasági kér­désekre összpontosul a figye­lem. Nemcsak azért, mert jócskán benne járunk már az évben, a tervidőszak befejező esztendejében(!), hanem mert senki sem állíthatja, hogy ez az év a gazdasági problémák­tól mentes. A legutóbbi mi­nisztertanácsi ülésen is nagy terei szenteltek a termelés és a gazdasági folyamatok eddi­gi alakulásának. Pozitívum, hogy a termelékenység egész­ségesen növekszik, viszont jóval nagyobb figyelmet kell szentelni az energia-, a nyers­anyag- és az importáru-taka­rékosságnak. Külkereskedelmi mérlegünk ugyanis elég ked­! vezőtlenül alakul, erősen nö- { vekszik a behozatal, a tőkés- ! országokba irányuló kivite- I lünk pedig nem fejlődik kel- I lóén. Ilyen körülmények között, j ha lehet, a szokásosnál is fon­tosabb a héten megnyílt BNV, amely jó ösztönzője is lehet a nemzetközi munkamegosztás­ba való eredményesebb be­kapcsolódásunknak. Egyébként hét hazai termék kapott nagy­díjat, köztük úszódarú, vil­lanymozdony és oktatóberen­dezés. Mintha ezek is pél­dáznák, milyen rohamosan nő napjainkban a minél gyorsabb és olcsóbb áruszállítás és köz­lekedés, a minél eredménye­sebb oktatás jelentősége. Es az oktatás! Voltaképpen j ezzel kezdődött a hét. Hétfőn | reggel országszerte már az j írásbelinél ültek a végzős j középiskolások. Szóbelik: jú- j nius 9-től. Újdonság is akad: j nyilatkozott a minisztérium fő- I osztályvezetője és elmondta, ! hogy viszaállították az öt fo- I kozatú értékelést. Ez persze éppúgy nem új, mint a vizsga- I drukk, de hát ezt is túl le­het élni, és általában túl is ! élik a maturandusok. Sőt! | Mindig akad köztük, aki a középiskolától az egyetemi ál­lamvizsgákig kizárólag jeles I osztályzatul szerzett es ezcrl | kitüntetéses doktori diplomá- I ban részesül. Az ezzel járó , aranygyűrűt az Elnöki Tanács [ elnöke adta át egy állatorvos­nak, és az ő képviseletében Ortutay Gyula, az Elnöki Ta­nács tagja két ifjú orvosnő­nek a szegedi egyetemen. Az ifjú orvosnőkről jut eszembe — egyáltalán nem véletlenül —, hogy két egész­ségügyi téma is volt a heti minisztertanács napirendjén: j az iskolaegészségügy és a vi­dék orvosellátottságának kér- I dése. A határozatok értelmé­ben lényegesen fejleszteni kell az előbbit, az orvosok «elosz­tását- pedig ugyancsak javí­tani kell. A feltételek egyéb- i ként, bár sokszor nem alap­talanul panaszkodunk, látni- valóan javulnak. Végül a kegyelet perceiről: sok ezren kísérték utolsó út­jára a farkasréti temetőben Ajtay Andort, hiszen nagyon sokan szerették őt. fis nagy visszhangot keltett a két nagy irodalmi évforduló is: Solohov 70 éves, Thomas j Mann pedig 100 esztendeje született. Mióta csak csillag­juk föltűnt, lelkes táboruk j volt Magyarországon. Olvasni ! jó. A jó irodalom pedig sem­mivel sem pótolható. Balog János i is párosult az előbbihez —nem mentem középiskolába. Az állami gazdaság tanuló­jaként szőlőkezelést és borá­szatot kezdett tanulni a helyi szakiskolában. Közben kide­rült, hogy kellene egy virág­kertész is. Rá esett a választás. A katonaság hozta a nagy for- 1 dulatot az életében. Mint min- ! den fiatal, ö is ott ért férfivá, s még valamit kapott útrava- [ lóul az előléptetéseken, a ki- j tüntetéseken kívül. — Ott ismerkedtem meg a | marxizmus—leninizmussal, s j ez az érdeklődés azóta is csak nő bennem. Amikor leszerelt — 1968­ban — azonnal jelentkezett az MHSZ-titkárnál, hogy adjon valamilyet!. elfoglaltságot. i örömmel megbízták katonai tárgyú előadások tartásával. Lassan a klub, a szervezet ügyei is rá hárultak. Ö ala­kította meg a rádiósklubot, a három szakosztályt, aztán se­gített a lövészeknek, a gép- járművezetőknek. Hamar meg­ismertek a környéken, mert kitűnt jó szervezőkészségével, j Az MHSZ-szel azóta sem sza­kadt meg a kapcsolata, most megbízott titkár. Huszonegy éves volt. amikor ' az állami gazdaság pártszer- J vezete fölvette tagjai sorába. ■ Most huszonhét éves. Először azzal bízták meg, hogy segít­sen a szocialista brigádoknak. i — Hogy került át a költség- ! vetési üzembe? — Figyelemmel kísértem ezt i a fejlődő, egyre erősödő üze­met. Az akkori főkertész hí­vott yt kertészeti munkaveze­tőnek. Irányítok, s a gyakor­lati szakmunkában is részt veszek. Elvégezte a marxizmus—le- ninizmus esti középiskolát, majd elküldték öthónapos pártiskolára. Ott is helytállt, az osztály legjobb tanulója volt. Közben választották meg párttitkárnak. Az előző titkár nyugdíjba ment. .s öt a tagság alkalmasnak találta. Az ötta­gú vezetőség egyébként most csupa fiatalból áll, az átlag­életkoruk harminc év alatt van. — Nagyon tisztelem az előző párttitkárunkat. Molnár János elvtársat. A nyugdíjazás után is nálunk párttag, s minden­ben segít, átadja tapasztala­! iáit. Ez nagyon fontos, hiszen mi szeretnénk a jó hagyomá­nyokat megőrizni. ■ A községi pártbizottság tit- I kára elmondta, hogy a költ­ségvetési üzem pártszervezete ! mindig az elsők között volt Bogláron. Azután sem csök­kent a lendület, hogy a fiata- ! lók vették át a stafétabotot. Az öthónapos pártiskolát j szeretettel emlegeti: — Sokát segített nekem, amit ott tanultam. Kitágította a politikai látókörömet, és arra serkentett, hogy állandó­an képezzem magam. Mindig azt szoktam mondani, hogy felvértezve kerültem ki, ez a tudás azonban csak akkor hasznosítható, ha alaposan megismerem az üzem gyakor­latát, gazdasági, politikai éle­tét is. Ez jó alap ahhoz, hogy a kongresszus határozatait végrehajtsuk a költségvetési üzemben. l. a.

Next

/
Thumbnails
Contents