Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

Az atomerőműhöz és a Hiltonba Különdíjas szociológiai dolgozat Önállóan, gazdaságosan „I A beruházási javak napokban megnyitott Budapesti Nem­zetközi Vásárán kiállító több mint 1800 vállalat és cég kö­zött van a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat is. Bemutatott termékét, a Silka hangtompítót a szakmai zsűri vásárdíjjal ismerte el. Az első kérdések után a vál­lalatnál csak azt hangsúlyoz­ták, hogy »a környezetvédelem körébet tartozó, zaj elleni harc késztetett bennünket a kor­szerű termék gyártására-«. A beszélgetés során azonban egy furcsa kérdés fogalmazódott meg: hogyan lesz a hangtom­pítóból mentőöv? AZ OK Nagy Antal igazgató vála­szából az elmúlt néhány év története bontakozik ki. Abban az időben például az önálló­ságról nem sok szó esett a vál­lalatnál. Kooperációban dol­goztak, bérmunkát végeztek, s -ha leült a partner, leültünk mi is.« A szolgáltatások pedig nem sok pénzt hoztak a kasz- szába. Már akkoriban tudták: kilábalni a kedvezőtlen hely­zetből csak korszerű termék gyártásával lehet. Ez pedig fejlesztéseket, beruházást igé­nyel. Az önálló profil megte­remtése így néhány éven ke­resztül csak álom maradt. A szakemberek azonban nem tét­lenkedtek, s az igazgató hosz- szan sorolja, hol jártak, mit néztek meg, »míg rátaláltunk az igazira«. Ez pedig egy szabadalom volt, a szakma szabatos nyel­ve szerint fogalmazva: áramló közegek okozta zaj csökkenté­sére szolgáló készülék. Megvá­sárolták, elkeresztelték, a la­tin csend és a Kaposvár sza­vak első szótagja volt a név­adó. Minden persze nem ment ilyen egyszerűen, elég csak azt megemlíteni, hogy a gyártás megkezdéséhez szükséges és az ezzel járó egyéb beruházá­sokhoz fölvett hitel 1980-ig le­köti a vállalat fejlesztési alap­ját. S hogy ez ma mit jelent, erre még visszatérünk. Maradjunk egyelőre a kez­detnél. Nagy Imre főmérnök azt mondta: fokozták a propa­gandát a Silka mellett. Akkor már ugyanis egy, a terméket elismerő oklevél birtokában fo­gadták a partnerek megrende­léseit. Mégpedig a múlt évben 1000 darabot, összesen 7 millió fo­rint .értékben. Ebben az évben már eddig 11 millió forintos rendelésünk van. — Bizonyos vagyok abban — teszi hozzá Nagy Antal —, hogy december 31-ig elérjük a 12 milliót. Ha már a megrendelőknél vagyunk: érdeklődő levél a londoni környezetvédelmi mi. nisztériumból, a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Háza Bajkál éttermében Szilka hangtompí­tóik működnek, most pedig a budai Várban épülő Hilton szálló jelentette be igényét több száz darabra, és sokat várnak a Pakson épülő atom­erőműhöz is. A JÖVŐ Az Országos Piackutató In­tézet a kereslet, pontosabban a fizetőképes kereslet fölmé­résére kapott megbízást. A nemrég elkészült jelentés sze­rint a következő öt évben évente körülbelül 3500 hang­tompítóra van megrendelő. Az előzetes felmérések szerint a termelést föl lehetne futtat­ni akár évi 40—50 millió fo­rintra, ennyi terméket is el tudnak adni a piacon. Ám ehhez újabb beruházásokra, gépekre, berendezésekre lenne szükség, bővíteni kellene a termelőterületet, és a jelenlegi harmincöt fős »hangtompító vonal« létszámát hetvenre kel­lene emelni. Mindehhez pénz kell, fej­lesztési alap. Az pedig 1980-ig nincsen. Támogatást ígért két minisztérium is: az ÉVM és a KGM, s 12 millió forinttal »be­száll« a megyei tanács. Össze­sen 40 millióra lenne szükség. Ez a 40 millió forint az a kö­tél, amelyik a mentőövet a parthoz erősíti. Tény, hogy a termék meg­érdemli a támogatást, szükség van rá, korszerű gyártása gaz­daságos. Somogy egy világ­színvonalon álló termékkel je­lenhet meg elsősorban a bel­földön, ezt követően a KGST- országok piacán, s exportja elismerést szerez a tőkés meg­rendelőknél is. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy hang­tompítónak mindig nagyobb lesz a visszhangja ... Mészáros Attila Horváth Éva, a kaposvári ta­nítóképző diák­ja a XII. Or­szágos tudomá­nyos diákköri konferencián a zsűri különdí- ját nyerte el A politikai akti­vitás vizsgálata a kaposvári kö­zépiskolások körében című szociológiai dolgozatával. A tanulmány bevezetőjében egy figyelemre­méltó monda­tot olvastam : »Gyakorlati segítséget akar­tam adni a KISZ Somogy megyei bizott­ságának.« Az írást olvasva, úgy éreztem: a segítség »megadatott«. Csak ' elfogadják. Kár, hogy a me- j gyei KISZ-bizottság csak most j adott megbízást a fölmérés el­készítésére Horváth Évának j — aki közben megyei vb-tag I lett az ifjúsági szövetségnél. Ha már régebben tudomást szereznek a »vizsgálati ered- j ményekről«, jobban tudtak | volna dolgozni. Pontos képet ! AZ EREDMÉNY Tv-csfl készül az egykori iskolában Mit csinál a Silka? Minde­nekelőtt jelentős szerepet ka­pott a környezetvédelemben, s az különösen most fontos, ami. .cor készül a törvénytervezet a zajcsökkentés érdekében. A kaposvári vállalat azonban nemcsak a Silkát csinálja. Gyártanak olyan berendezése­ket is, amelyekkel vagy a zajt okozó gépet burkolják, vagy a gép kezelőjének csinál­nak hangszigetelő fülkét. Ezt azonban csak mintegy mellé­kesen jegyzi meg az igazgató, mert a gyártás eddig eltelt négy éve alatt bebizonyosodott: a Szilka volt az a mentőöv, amelyik a partnerek »süllyedő aajójától« függetlenné tudta tenni a vállalatot, és az új gyártmány éppúgy besorolha­tó a termékkorszerűsítés, mint a gazdaságosság fogalmába. A hangtompítót a vállalat több száz dolgozója közül mindösz- sze harmincötén csinálják. A fonyódi dombon a bolt­íves, hajdani általános iskolá­ban nem kék köpenyes kisdiá­kok tanulnak, hanem fehér köpenyes lányok és asszonyok hajolnak gondos figyelemmel apró műszerekkel rakott sze­relőasztalaik fölé. Több mint fél éve működik itt a Kapos­vári Elektroncsőgyár kihelye­zett üzeme. Vezetője a nagyon fiatal Sza­bados Béláné. A kaposvári technológusi beosztását cse­rélte fel tavaly szeptember- I ben. Nem könnyű a dolga, hiszen mindig nehéz kezdeni, j s a megnövekedett felelősség j mellett végzős levelező hall- j gatója a Budapesti Műszaki ! Egyetem gépészmérnöki ka- ! rának. Az egyik legügyesebb szere­lő, Varjú Margit kezét figye­lem. — Tizenhét éves vagyok, és indulástól itt dolgozom. Ma már kétezer-kétszáz, kétezer- | nyolcszáz forint között mozog havonta a keresetem. Balaton- j fenyvesről járok ide. Szüleim nagyon örülnek, hogy sikerült jól elhelyezkednem, Bandi Irén a hegesztők kö­zöl tűnik ki. Huszonkét éves. ö a kaposvári üzemben tanulta meg munkája csínját-bínját. A kétezer-kétszáz forintja neki is megvan havonta. — Látrányi vagyok,, de szí­vesen. dolgozom itt. Azelőtt állami gazdasági szőlőmunkás voltam. Az után a munka után ezt a mostanit nagyon megbe­csülöm. Össze se lehet hason­lítani a kettőt, ez annyival könnyebb. Az izzósok szociális helyisé­geket, fürdőket, öltözőket épí­tettek. Műszakkezdés előtt autóbuszuk körbejárja a kör­nyéket, s szinte a házuk előtt veszi föl a dolgozókat, s a munka végeidével vissza is szólítja őket. A biztos kereseti, lehetőség mellett az effajta gondoskodás is vonzó. Ebben a kis: üzemben na­ponta három és fél- négyezer darab elektroncsőtömböt sze­relnek össze a televíziókhoz nélkülözhetetlen PCF—802 tí­pusú csövekhez. Ez a kétezer dolgozót foglalkoztató elekt­roncsőgyár össztermelésének nyolc százaléka. Ha meggon­doljuk, hogy a gyártott csö­vek 70 százalékát exportra, 'sőt 60 százalékát tőkés országok részére gyártják, nagyon hasz­nos ez a Balaton-parti ipari tevékenység. G. J. alkothattak volna a fiatalok politikai nézeteiről. A KISZ elsőrendű feladata a politikai nevelés. Nevelni akkor lehet, ha tudjuk kit nevelünk. Persze nem feladatom ha­táridőket megszabni, különö­sen utólag. A fölmérés kész. Csak alkalmazni kell. Hogyan készült el? Erre válaszolt al­kotója. — Az ifjúsági központ és a tanítóképző közös »intézmé­nye« a szociológiai klub. Het­venegyben lettem tagja, akkor csupa középiskolás között. Je­lenleg csak képzősök vannak a körben. Amikor a megbízást megkaptuk, négyrészes fölmé­réshez kezdtünk. Rám a kö­zépiskolák »jutottak«, ezt csi­náltam legszívesebben. Először elkészítettem egy interjút a kaposvári iskolákban. Az elő­re meghatározott pontok és az interjú alapján összeállítottam a kérdőívet. Megkaptuk az is­kolák névsorát. A kérdezettek kiválasztását a véletlenre bíz­tam. Az ötödiktől kezdve min­den tizedik diák megkapta a kérdéseket, és válaszolt rá­juk. Az idegölő munka ezután következett. Barátnőim segítsé­gével a visszaérkezett 420 ív­ből »kistriguláztuk« a válaszo­kat. Utána megszerkesztettük a táblázatokat — sokat segített az, hogy kereskedelmibe jár­tam, otthonosan mozogtam a számok, százalékok között. Ez­után már mifiden »egyszerű«, csak a következtetéseket kell levonni az adatokból. — Ezek? — Lehetnének aktívabbak is a fiatalok. A megállapításo­kat egy kicsit »kozmetikáz­tam«. Volt olyan középiskolás, aki tétlennek vallotta magát, de a többi válaszából az derült ki, hogy mégsem egészen »visszavonult«. Öt a tevéke­nyek közé soroltam be. Még így sem vagyok elégedett a vizsgálat eredményével. Saj­nos, a fölmérés személytelen és objektív. — Hogyan jutott tovább ez a dolgozat? — Az intézetben kedvezően bírálták el. Az országos konfe­rencia zsűrije úgy döntött, hogy bemutathatom. Ez abból állt, hogy a bizottság és a kö­zönség előtt negyedóra alatt ismertetnem kellett. Ennél többre nem is számítottam. Azután jött a különdíj. Büsz­ke voltam nagyon, hisz »pro­fi« szociológia szakosok között értem el. 1500 forintos jutalom járt hozzá. »Belement« a ház­tartásba, ketten élünk — anyámmal. — Hogyan lett amatőr szo- j ciológus? — Mindig izgő-mozó ember­ke voltam. A tanárnőm szólt a középiskolában, hogy van egy ilyen klub, biztosan érde­kelne. Itt ragadtam, valóban. Persze az, hogy ismerem a I kutatási módszereket és a po­litikai aktivitásról szóló iro- | dalmat, még nem jelenti azt, hogy értek is a szociológiához, j Borúlátó vagyok, nem nagyon I bíztam magamban. Állandóan I észreveszem, hogy mi mindent nem tudok. Csinálni kellett, í természetes volt, hogy elkészí­tem, ennyi az egész. — Nem megy a munka ro- | vására a »borúlátás«? — A fölmérések, a munka j közben optimista vagyok. Ott I nem rólam van szó. Tényeket rögzítek, nem érzéseket. A I biztos dolgokat mérhetem de- 1 rűlátóan. Magamat nem. Horváth Éva nem akart ' »mikrofon« elé állni. Nehezen ! bírtam szóra. A fiatalokra hi- j vatkozott: »Én is őket kérdez­tem, úgy írtam meg a dolgoza- j tot. Ha valakit érdekel, az el- J olvashatja. És ha akarja, újra j megkérdezheti a diákokat.« Nem kell már újra kérdez- i ni. A fölmérés elkészült, jutái, j mázták is alkotóját. A követ- j kező kérdéseket majd akkor j kell föltenni, ha a mostani Jiép alapján kijavították a fiatalok ; szemléletének hibáit, i Luthár Péter Szüts László imuuumuuml 1 POKQLTUZ mmimmmmmtmmiimiil mm- ÉS MHMYflJTÓ HETEK MÁJUS SÍIG A magánszemélyeknek a vételáron felül minden 10 forint értékű textil- vagy papírhulladékért MÁM>£&S01S#GYET a k A főnyeremény: ZSIGULI SZEMÉLYGÉPKOCSI További nyeremények: IBUSZ külföldi utazásoké SENSORION televíziók, valamint. több mint 3500 értékes nyeremény. £s ekkor nekem is tor­komon akadt a szó. Csak fog­tam a szék támláját, ahogy odalendítettem az asztal mel­lé, kis Gyurka meg Csiga kö­zé. És csak bámultam az asz- szonykára ragadt tekintettel. Éreztem, hogy a csend elnehe­zedik körülöttem, már csak egy cérnaszálon lóg. Aztán a cérnaszál elszakadt. Egyedül ő nem nevetett. Csak nézett rám ő i6, mint akit megbabonáztak. Flóri, az együtt harsogott a többiekkel mindaddig, amíg oldalt nem fordult. Akkor lepergett arcá­ról a nevetés. Karját levette a felesége székéről. Erre Zsuzsa, mint akit meglöktek, nyújtotta a kezét. — Flóriánné! — mondta hal­kan. Mintha csípős szél térített volna észhez. Kezet nyújtot­tam Zsuzsának én is —, és be­mutatkoztam. Szerencsére nagy volt körülöttünk a zsi- bongás, nem vehették észre a zavarunkat. Nekem a vér az arcomba szaladt. Nem annyira a várat­lan találkozás kavart fel, mint inkább Zsuzsa viselkedése. Idegenként mutatkozott be. Miért? A férjének nem nyújt­hatott át részletes önéletraj­zot, rendben van. De mi szük­sége volt arra, hogy most leta­gadjon? Az apostolok jó darabig nem szálltak le rólam. Pillanatokon belül kiteregették viselt dol­gaimat, mintha csak be kellett volna számolniok az asszony­kának. Tűrtem, mert először jól jött az az össze-vissza fe­csegés. Én ezalaft hallgathattam. Csakhogy Flóri is hallgatott. Mígnem megállt a hátam mö­gött Robi. — A szokásos, szakikám — tette elém a tálcán a söntés- böl hozott pálinkát, mellékelve hozzá az üveg sört. És ekkor Flórián erősen rám nézett. — Jobb lenne, ha a pálin­kát elhagynád! — mondta fur­csa hangsúllyal. Az apostolok pártfogásukba vettek. Tudták, hogy a hátuk mögött máskor is megiszom ennyit, akár öt perccel mun­kába indulás előtt. Most meg igazán megengedhető, hisz vendégünk van, és csak éjfél­kor állunk munkába. Amíg ezt megtárgyalták, én azon töprengtem, vajon Fló­rián megsejtett-e valamit. Ügy látszott, mintha máris tudna mindenről. Ez a pálinkaügy még jobban elnyújtotta a dumát, amit olyan előszeretettel folytattak rólam. Egyre ingerültebb lettem. Valahogy úgy alakult, mintha mindnyájan rajtam akarták volna bebizonyítani a nő előtt, hogy ők milyen jópofa férfiak. Igen, a céltáblájukká váltam. Kicsorgattam egy pohár sört, beleöntöttem a pálinkát, s hir­telen felhajtottam az egészet. A poharat meg szép csendesen tettem le. — Hagyjátok már abba! — ordítottam fel aztán. De túlságosan hangos és árulkodó lehetett a tiltakozá­som, mert egyszerre mindenki elhallgatott. Döbbenten nézett rám a presszóslány és még a szomszédos asztaloknál is fe­lénk fordultak. Emlékszem, hosszú másodpercekig újra nyomasztó csend támadt. És ekkor robbant be az aj­tón valaki. Nem tudom már, hogy ki volt, de mintha csak én folytattam volna, beleordí­totta a csendbe: — Gáz!... Gáz tört fel a fú­rótoronynál! 4. — Vége a látogatási időnek — mondtam. A park lassan elnéptelene­dett, csak a betonjárdán kopog­tak még a távozó látogatók léptei. Egymás után tértek vissza a kórterembe a járóbe­tegek.-y Azt hittem, eddigre vég­zek — mondta kissé lehangol- tan és idegesen. — Aztán csak most jutottam odáig, hogy el­kezdjem. Magam is nagyon sajnáltam a dolgot, s éppen , javasolni akartam, hogy majd megláto­gatom még, de megelőzött: — Ha magának nem lenne terhére, én folytatnám. Oda­bent engem úgy sem keresnek, megszokták már, hogy elcsa- vargok, amikor csak lehet. Ma vacsoraidőig még lehet. Magát pedig meg sem kérdik, ha innen kimegy. Elzárhatom-e a forrást, amely napvilágra törekszik, ezen gondolkoztam. Talán elő­segítek valamit, ha beszélni hagyom, talán megéri a sza­bálytalanság, amit a kórházi­rend ellen elkövetek. Hallgatásomat belegyezés­nek vette: — Mondtam olyasmit, amit már ők is elmondtak magá­nak? — Eddig még nem. — Ezután sem fogok. Tőlem most az igazi történetet hall­hatja. És ez nem ugyanaz, mint amit maga az újságban meg­írt. Peig az is arról szólt, hogy mi történt, amikor feltört a gáz ... Látott már maga gáz­feltörést? — Nem. Csak azután jártam ott, hogy elfojtották. — Megpróbálom magának lefesteni... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents