Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-21 / 117. szám
DIÁKSZERELEM Építészeti laboratórium Kora nyári melegben, pasztellszínekbe öltözötten, könnyű mosolyokban búcsúzik a kaposvári színházi évad . . . Játékos táncé léggömbök szállnak alá a kakasülőről és a színpadról a nézőtéri sorok fölé, az emberek visszaütögetik, s a mozdulatok kölcsönös derűje mögött ott érezni a friss játék élményét. Az utolsó felvonás elején a diákmajálisba betáncolt a színházigazgató, a főrendező, a segédrendező is a színészek közé. Nem öncélú szereplés volt, dehogy. Nem is szereplés volt, csak a részvállalás, a jókedvű azonosulás kifejezése. Azonosulás a játékkal, a darabbal, az előadással, az oldottsággal, a nevetéssel, egy leheletnyi egészséges romantikával, eiökacsin- tó emlékkel, iróniával és öniróniával. A gyorsan múló múlhatatlan fiatalsággal. Öreg darabot ifiított a színház. A Henderson-melódiák csaknem ötven éve örökzöldek, a zenés komédia — vagy ha valakinek így jobban tetszik: musical comedy — rendre felbukkan a színházak műsorán. Természetesen nem egyformán, s nem úgy, ahogy azt a Sylva—Schwab—Henderson szerzőhármas 1927-ben a Broadway egyik teátrumában színre állította. Könnyen keszas évek végén, a harmincas években, sőt később is »operettbe öltözött« a darab. Természetesen sikerrel. Szívesen vállalja a mai modern színház is. Ennek oka abbán keresendő, hogy a zenés történet — jóllehet helyben és időben Bostonhoz és a húszas évekhez kötődik — könnyen és rugalmasan tágítható, hiszen az egyetemi évek vizsgagondoktól felhős, diákszerelmektől izgalmas, feledhetetlenül derűs világa mindig jelenvaló. A túlédes, nosztalgikus szirupra a természetes, tiszta játék kristályvizét töltötték, s ettől élvezzük az előadás üdítő italát. A kritikusnak igen gyakran meg kell küzdenie egy.sajátos kettős feladattal. Szembetalálja magát a kidolgozott, összeérett együttesjátékkal, s emiatt szinte az egész színlapot fel kellene sorolnia a méltatáskor. Ugyanakkor a darabnak vannak főszereplői .. . Mégis, ezúttal a Szőke István rendező által stílusosan eggyé- forrasztott előadóközösség játékmódjában van a mostani siker magyarázata. Mert milyen kézenfekvő lenne, hogy avítt operettekre emlékeztető megoldással elváljék: a szerelmi háromszögben a naív tanítójelölt-kisasszony, Connie nyeri rekedik énekes, táncos sztárok i el a jól fésült futballsztár Tom »bedobásával« a darabból re- kegyeit, s a romlott »szubrett«, vű, s gondolom nálunk a hú- j a kacér Patricia kilibeg a háSzuper Károly naplója osztottunk is félhavi gagét... romszögből az exkadéttal, a mai playboy prototípusával a karján ... Tévedés ne essék, ez a háromszög létezik a mostani előadásban is, csak éppen nem emelkedik a fölé. Ezért lehet az egész játék együttesen hangsúlyos, amervoen minden diák diákegyéniség is, nem pedig maszkírozott statisztája egy egyetemi környezetbe épített obiigát szerelmi történetnek. Ezért válik a diákszerelem egyenrangúan fontossá a diákfutball dicsőségével. S az együttesjáték nem azt jelenti, hogy egyforma színészek játszanak, hanem azt, hogy egyféle elven alapulnak a különböző alakítások. Az előadás ezért valóságos: ironikus, néhol parodisztikus, kellemesen naív vagy erotikus — vidám, harmonikusan könnyű. Természetesen a könnyűség mögött tudás és nagy munka halmozódik. Általában nem szoktak gyűrűn lengvfe énekelni, mint ezt Flórián Antal teszi. Réti Erika játékában nemcsak elénekel, hanem előad is, é^ mozdulataival kifejez, a külső kacérság mögé belopja későbbi sorsának csillogását és árnyékait. Mint ahogy Molnár Piroska Conniejának végső, szerelmes megdicsőülése, a magasra emelkedő ezüstcsónak láttán mindenki érzi, hogy mit jelent majd a hétköznapi »evezés . . .« Csorba István, Jeney István, Galkó Bence, Csákányi Eszter, Koltai Róbert, Garay József, Hunyadkürti István és a többiek is éltek a Keserű Ilona tervezte jelmezekben és játéktérben, amely i A Budapesti Műszaki Egyetem új építészeti laboratóriumában a legkorszerűbb berendezések állnak az oktatás és a tudományos kutatás szolgálatában. Klubfoglalkozás három tételben Vértes Gyuriék már rá- kezdték. Szólógitár, basz- szusgitár, orgona, dob. Dübörgő vonatok indulnak meg fe- ! lénk a színpadról, újabb és ff újabb decibelekkel rakott kocsikkal. Fortisszimó. Ha ki akarnám fejezni a hangerősséget ugyanevvel a szóval, szükség lenne egy visszhanEzzel az előadással feje- | *“Í“JíSSl^Sre.: "íortisz- ződik be az idei évad. Jó váépp oly mai volt, mint bostoni. A zenekart Somoss István vezényelte, a koreográfus Majoros István volt. Szuper Károly most meg je- , nemzetőrnek álltak a haza és ' lent naplójában olvastuk a fenti sort. Egyetlen oka van, hogy kiemeltük: a gagé-, vagy »magyarán« mondva gázsiosztás nagy esemény volt a XIX. századi színészek között. Nemcsak azért, mert . pénzhez jutottak a komédiások, hanem azért is, mert a gagéosztás egyben sikert is jelentett, no meg érdeklődést a Thalia iránt; ebben bizony nem bővelkedtette a lassan polgárosodó ország a színészeket. A Magyar Színházi Intézet nemes dolgokra vállalkozott, amikor újból sajtó alá rendezte a színész, színigazgató Szuper Karoly naplóját. Jelentős értékét képvisel ez a napló, hisz számot ad a korabeli magyar nyelvű’ színészet históriájáról. Ki hogyan lett színész, hogyan kellett megverekedni egy rivális társulattal a játszás jogáért, melyik város érdeklődött a komédiazás iránt. A napló írója 1821-ben született Halason, itt is adta fejét a színészetre tizenhét eves korában. A napló is tanúsítja, bejárta az egész országot. Az első darab, amelyben fellépett, Fekete Gábor Sobri című müve volt. Haramiát alakított — írja —, de az öltözet beszerzése miatt a szülőföld védelmére. A napló utószavát dr. Czenner Mihály írta. Arra törekedett, hogy a színháztörténetben járatlan olvasónak magyarázatot adjon az ismeretlen korra vonatkozó adatokról. i lasztás volt, s a nézőtér melege ellenére gyorsan felüdül a színházlátogató. Ez azért is jó, mert hozzásegíti a nézőt ahhoz, hogy a színház folyamatosságára gondoljon, miközben az utolsó előadásnak tapsol, a következő évadot várja már. ; szí moszi m őszi m o ...« Rá még egy lapáttal! A srácok meg a lányok gyülekez- | nek. A klubvezetőség tagjai { csóválják a fejüket: — Ez még nem az igazi. : Máskor százharminc-százöt- I ven gyerek is összejön! Most még csak nyolcvanan Tröszt Tibor ! Hallgatjuk a klubzenekart. VaMent lassan, fehér kabátját a hasára borította és fölötte összefogta a kezével. Hétéves leánya előreszaladt. Elküldte, ne ázzék meg nagyon. Ő csak lépegetni tudott. A gyerek már mocorgott- Nemsokára eljön az idő. — De nehéz vagy — mondta neki, és felnézett, megszagolta az esőt. Egyik kezével a kabátot vigyázva letörölte arcáról a cseppeket. Megigazította nedves haját. — Csak tipegünk. Még megnövünk, mint a gomba, te! Akkora gyerek leszel. Én meg lehagyom az apád. A kislány már messze volt. Szaladt, meg-megállt. Szökdécselve kerülgette a mélyedésekben összegyűlt’ vizet Né- bizony nem sikerült a bemu- j beletoppantott egy-egy po- tatkozás. Szuper Somogybán | csolyába, élvezve, ahogy szétKismama esőben szárítkozik. Elmesélte a fogasnak, meg a száraz, otthon maradt esernyőnek, hogy jövök. Azok meg várnak. De hát így lassan megy egy kicsit. Persze, így is kell lennie, hány kismama szaladgál- j letre. Nagylánya elé szaladt, na, ha tudna. De így rendez- ték, hogy kényszerítve legyen a nyugalomra. Jó voltál hozzám. Azt tudod,-e, hogy muzsikálsz? — Ö, hát zenekar vagyok! — ujjongott az eső!. Megérkezett. Belépett a kapun, fölkapaszkodott az emeülnek. Szili Pista, a tarnócai KÍSZ-alapszervezet titkára to- tózóból egyszeriben »nyilatkozó« lesz: — Mi tavaly novemberben, alakultunk. Akkor segített a Lábodi Állami Gazdaság bennünket. klubhoz. A barcsiak többször voltak már nálunk, s mi is náluk. Sokat tanulunk itt. A látottakat ugyanis hasznosítjuk. Eközben a legifjabb klubtag, a »kiskirály« — a zenekar Király nevű dobosának apró csemetéje — lassan megbarátkozik a szomszéd székre akasztott cifra tarisznyával.. Valaki fennhangon idézi a húsvéti versverseny immár klasszikus- , nak számító, győztes sorait: lehetős biztonsággal ülhetett aj „Megy a traktor, szánt az eke, nyeregben: van, aki esküszik Mondja, kedves elvtársnö, rá, hogy ez mentette meg a í locsolhatok-e?« De csak a két- , , . , ... , ... , . három találatot elérőket kell klubot a dog un alom tol es a itt majd fellocsolni, azt hi- | széthullástól. így van? Vagy szem. ■ mégsem? A lényeg marad:; ___ .... . _ ... , ÄltCsend. hogy a légy zümí eg>'utt vannak. S a »szethul- | %$mögése 1S repülőgepmotor } las« gondolata is olyan tettek- ; zajának hallatszik. lami baj van. Rózsa Zsuzsi és a partnere még nincs itt; ők a »hivatásos tánckézdők«. Elsőként lépnek a parkettre mindig, vállalva a »eikit«, hogy őket szemre Vételezik először az asztalnál ülők. Persze azért csak megindul valami. Nyolc pár már cs űrdöngöl, kemény, szögletes mozdulatokkal. Szépek, fiatalok. — Most már jó. Üjra együtt a zenekar. Leszerelt a dobosunk. A pauzában, disco volt itt. Disco. Lemezlovassal, Ben- cze tamás személyében. Mégis gyakran játszott. Nemcsak az akkori kis községekben: Nagyberkiben, Mosdóson, de még Földváron és Kaposváron is, itt többször megfordult. Választ ad arra is a kötet, mi kellett a kor nézőjének: a látványosság. Gyakran hangzott el a felhívás a nézőtérről kibandukoló emberekhez: »Jöjjenek vissza, kigyulladt a görögtűz.« Ma már mosolyog- tató mondat ez, mégis tragikus, mert a valót mondja el a magyar szánj átszás kialakulásáról. Szuper naplója nem ismeretlen az irodalomtörténészek előtt azért sem, mert szemtanúként számol be Petőfi Sándor színészi pályájáról. Igaz, némi túlzás gyanítható mondatai mögött kettőjük barátságának leírásakor. (A napló első kiadása 1889-ben jelent meg.) Kétességére még az utószó sem utal, pedig oda illene... Külön figyelmet keltő a napló 1848-as része, amikor arról ír Szuper, hogy a színészek vagy honvédnek vagy fröccsen, és bocsánatot kért a nénitől, aki épp mellette ment. — Ó, de rossz, látod — mo- solyodott el távol az anyja. — Te is ilyen leszel? Ilyen hát. Mint az apátok. Huszonöt évesen is a nyelvét öltö- getiva járókelőkre, ha csóválják a fejüket, mikor az utcán bohóckodik nekem. A felhők talán távcsövön nézték, az eső egyre ritkult, bár nem állt el egészen. Csak meglangyosodott. A levegő már nem volt nyomasztó. Az ő kis léptei is megkönnyeb- bedtek. Elengedte az esőköpenyét. Piros ruhája a gyerek fölött domborodva kikandikált a kabát szárnyai közül. Stop, stop, nemsokára én jövök, hí- resztelte. Az emberek bólogattak. Minden rendben van. Itt megy egy kismama. Neki apró kacajok jártak a fejében. Lenézett egyszeregyszer : — Milyen nagy, piro6 hasam van. Elővehetnék akár püspöknek is. A nagyobbik már otthon Ó, az eső. Még mindig szemerkél. Nehéz lesz majd átöltözni, fiam. De muszáj, mert olyanok vagyunk, mint egy itatös az esős évszakban. Jé, egyáltalán honnan veszem, hogy fiú vagy? Nem árulnád el? Nem? Hát jó, majd meglátjuk. Ha lány leszel, mint az első, akkor te is menj ki egyszer az esőbe, véletlenül. Ha meg fiú, akkor ne szidd meg a feleséged, ha csapzottan hazajön: vi- j | re sarkallta őket, mint Rózsás Marci klubvezetőségi tagot, j amikor ötnapi szabadságot i szánt a disco felszerelésének összebüty kölesére. Ringanak a testek. Színes I blúzok, banánszoknyák, fár- i merek. Nagy Ili szólót táneo} a kör közepén egy »rugany- j nyal töltött« fiatalemberrel. Vértes Gyuri hangja magasan — Na, megjöttem. Látod, amikor téged vártalak, ugyanilyen nehéz voltam. Fuss, hozd a hajszárítót. Segíts nekem. Már nem tart hosszú ideig. Talán négy-öt nap. Azután még egy darabig gondo- j zod apatokat. De megeri a ' fáradozást, ugye? Lesz egy kicsi. — Megéri! Csak azt ígérd meg, hogy öcsi lesz. — Lehet róla szó . 7. — a többit már magában mondta —, talán sikerül megtartani ezt az ígéretet. Kislányom, hogy sürögsz, te még nem Hogy a »szíved«, vagy a »szívem« nem tudom, mert a gitárból újabb vonatok indulnak. Aztán beáll a hatodik vágányra az első szünet. O Klubtotó. Szelvényeket lehet venni. Äki a legtöbb találatot eléri, az kapja meg az ossz-szelvények árát. Akkor gyázzon magára! Hát gyereke tudod, hogy ez milyen nehéz. | aztán nagy colaivászat kezdőlesz 1 Közeledett a kapuhoz. Sötétvörös haja rakoncátlanul tapadt az arcára. — Te, ne csiklandozz. Hogy nézne ki, ha itt egyedül hangosan nevetnék. És mit szólna ő itt bent? Hogy is nézne ki... — és nevetett egy na- | ablakon. gyot- j Az eső Egy földszinti ablakból hátraszólt valaki a szobába: Csak azt, hogy sokat kell segítened. És neked nem köny- nyű. Kezdte nehézkesen levetni az átvizesedett ruhát. Amikor lepihent, már száraz, frijs illatú otthoniban, röpködő, könnyű szálú hajával játszadozva, kinézett az — Hallottátok? Egy várandós fiatalasszony nevet. Egyedül van. És nevet. Milyen szép. — Persze, hogy nevetek. újra rázendített. Mérgesen zuhogott, néha vil- lámlott is. A vízcsöppek bekiabáltak az ablakon: dik. Minden csillo Csiklandoz a hajam! — szólt I gott. A szél dühösen vágta vissza, és azt gondolta: ne- j »da a zuhatagot a házak fa- kem mindenki örül. Iához. Elhagytak — kesergett a vízfüggöny. Az emberek mordan fújtak szembe vele. Az eső kísérte. Néha elé került, megnézte, azután mögötte baktatott és azon gondolkozott, mit ajándékozhatna neki. A széllel körbeszaladta, lemosott a harisnyájáról egy sárpöttyöt. Megkérdezte: jól csináltam, ugye? I Ö válaszolt: — Persze, hogy jól. De ne I fáradj, úgyis ki kell mosni. 1 A barcsi Móricz Zsigmond Járási Művelődési Központ Fábián Béla ifjúsági klubjában a sima homlokokra — ki tudja hogyan? — ráncok gyűrűdnek. Fogak ceruzavéget harapnak. Olyan szerencsejáték ez, melyben nem a véletlen, hanem a tudás dönt! A falakon illusztrációk — Vértes György főelőadó készítette ezeket — egészítik ki a kérdéseket. Hát ,, , nem-könnyűek! Tessék csak- Miért mentei el! Nagyon | ideügyelni: »Másfél tyúk másle va§y a e=_ : fél nap alatt másfél tojást to- 5?°' . ,, . jlk. Három tyúk három nap Üjra nagy zapor^ volt. Mos- j alatt hány tojást tojik?« Vagy: »Hány tv-előfizető volt 1974- ben a barcsi járásban?« No, itt egy könnyű: »Melyik somogyi város testvérvárbsa Kalinyin?« Az utolsó kérdés több arcra mosolyt derít. Az enyémre is. »Ki a Somogyi Néplap főszerkesztője? Jávori Béla, Horá- nyi Barna, vagy Leskó László?« Shake-t táncolnak a ceruzák a kezekben a jókedvtől. Itt az ideje, hogy vendég- faggatásba fogjunk! A »kistestvér«, a somogytarnócai ifjúsági klub tagjai is köztünk ta a várost. Ennek is most kellett jönnie. Egy meleg szobában, száraz, jó illatú, otthoni köntösében egy kismama aludt csöndesen. A kórházban már készítették a helyét. Az eső meg jobb híján benézett az ablakon. Lufhár Péter '— Most következik a különlegesség? — kérdem Nagy Erzsitől, a klub vezetőjétől, a fiatal pedagógustól. Karsai János pantomimmű- sora. Nem először ebben a klubban. S ez nem véletlen. Valóban kitűnő műsor! A pe- cás történetben a kocahorgászt gúnyolja ki közvetlenül, s közvetve »a« kispolgár a céltáblája. Görbe tükröt tart munkafegyelmünk elé. Majd Marihuána című jelenetében azt mutatja be, hogyan lesz a nyomorékból a mámorminimumra sikerember, hogy aztán újra — még mélyebb — nyomorúságba süppedjen. Tragikum töltésű fél perc. A kutyaidomárrá »avanzsált« várakozóban a mindannyiunkban rejtőző pozőrt állítja pellengérre. Mozgással jellemez emberi típusokat, magatartásformákat, egyetlen, de sok stílusban előadott kitűnő zene segítségével. Űrhajózás magyar módra című jelenete e székről lefordulásra »biztató« vidám groteszk. Miként a Problémák-sorozat is. A Jutalom című jelenet — ráadás — valóban jutalom volt. I Taps. Függöny De mintha csak most kezdődne az »igazi élet« a klubban. Százan vagyunk már. Jó a hangulat. Mondom Rózsás Marci ÉP- GÉP-beli lakatosnak: igazán hasznos, szép délután ez. Néz rám nevetve. Értem: ez csak egy a sok közül. Így hát kicsit irigykedem... Leskó László \
