Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
Vincenzo Mascaro Új dimenziók • lélek új dimenziói érlelődnek Az idő — rohanó víz megöregedett napok, kihúnyóban megöregedett istenek vonagló, halotti táncban és a meghurcolt eszmékből és a meghurcolt szívekből kibontakozik-f elmerül a távoli elizium megújult látomása Fordította: Papp Árpád Közoktatás és közművelődés Árnyjáték. 77 év óta rendszeresen kiállítják a párizsi Maeght- galériában az év legérdekesebbb árnyfiguráit. Fotó; FRK—MTI—KS ßencze József Apám Forradalmat vívtál itt az életért, gonddal marakodtál csillagpénzedért. Lötyögő szekéren fényes tarisznyádat, már az égen látom arany taligádat. Angyalok, mennyei kisasszonyok jönnek tufa-kisszékedről tőlünk elpörölnek. Csörsz István JÖVÖK O dabent, a buxusok kozott az utat gereblyézte valaki. Pengették a kavicsok a gereblye vaskörmeit. A fiú íélrehajtott fejjel hallgatta. Nagyon meleg volt harmincöt foknál is több lehetett, de a kerítésen áthajló platánfa kellemes árnyékot vetett a kerítésre. Vakítóan csillogott a villamos sín az út közepén. Nem érte el már az előző kocsit, pedig a saroktól futott utána. Az árnyékba húzódott, táskáját a kerítés lábazatára támasztotta. Megnyomódott egy paradicsom a csomagban, nedves folt jelezte helyét a táska vásznán. Megmozgatta lábujjait a sarujában, amit sajátmaga készített egy régi aktatáskából. Elkopott mar a saru talpa. Akkor is ezt viselte, amikor megismerte Mónikát. Mögötte állt a lány a fagylaltoknál, nézte a sarut, és mosolygott. 0 pedig vissza- mo6olygott rá. Később bevallotta Mónikának, hogy nem az ő ötlete volt a saru, a románok használnak ilyet A múlt nyáron látta Romániában. Az egész kirándulást elmesélte Mónikának. Idős házaspár közeledett az utcán. A néni fekete kendőt viselt és bicegett egy kicsit. A férfi még jobban bicegett: sovány karját felesége karjába fűzte. Gyakran hátranézett, jön-e már a villamos. Még harminc méterre voltak a villamosmegállótól. A forró levegő szállt remegve a macskakövek felett. A kertben, a buxus mögött kitartóan gereblyézte valaki az utat. Zizegtek a kavicsok. Amikor meglátták a fiút, a néni súgott valamit a férjének. Megálltak öt lépésre, es csak nézték. A fiú mozdulatlanul támaszkodott a kerítéshez. Kellemetlen érzés volt, hogy ennyire nézik. Végül belenyúlt a táskájába, kivette a paradicsomot, és az úttest közepére dobta. A paradicsom azonnal szétlapult, mintha odaragadt volna a kőhöz. — Disznóság! — mondta a néni. Szemére húzta a kendőjét, és köhögött egy sorozatot. A bácsika aprókat bólogatott. Le nem vette szemét a fiú sarujáról. — Gyönyörű — motyogta. — Ö legalább is azt hiszi, hogy gyönyörű. A fiú fütyörészett. A buxus mögött abba- hagyta valaki a ge- reblyézést. A fiú várta, hogy újra kezdi, de nem kezdte újra. •— Pizsamában járnak ,az utcán — mondta a néni. — Hálóingben —■ motyogta a bácsi. Végre jött a villamos: éppen a paradicsom felett állt meg. A két öreg a hátsó peronra szállt, a fiú az elsőre nézegetett, de nem nyitotta ki a vezető az ajtót Megvárta hát, amíg elindul a kocsi, és akkor ugrott fel a hátsó peronra. Tömve volt a kocsi. A két öreg már bement a kupéba. Valaki átadta a helyét a néninek: gyorsan leült, és integetett a bácsinak, örült neki, hogy helyet lopott. A bácsinak is átadta valaki a helyét: a bácsi is örült, de még egyszer visszanézett a fiúra. A vezető indított. A fiú látta, hogy megtántorodik a bácsi. Olyan közel állt hozzá, hogy érezte a mozdulatát, amint a kapaszkodó felé kapott. Csak egy pillanatot késett, amint kinyújtotta feléje a kezét. A bácsi végigvágódott a padlón. Valaki sikoltott. Utasok ugrottak a bácsi mellé. A néni még mindig mosolygott: valamennyi utas közül ő értette meg legkésőbb, mi történt. — Imre... — motyogta. A vezető fékezett. A fiú sápadtan bámulta az öregasszony arcát. Valaki mentőért kiáltott. Egy mellékutcánál álltak meg; dupla telefonfülke fénylett a sarkon. A fiú leugrott a villamosról, és. megindult a fülke felé. Valaki elfutott mellette: nem merte megnézni, ki az. Visszanézni se mert. ü ement a fülkébe, gon- dósán magára húzta az ajtaját. Egy csomó aprópénz volt a zsebében. Iszonyú hidegnek érezte az érméket. Felhívta a mentőket. — Halló! — mondta egy nő. Mónika hangjára hasonlított a hangja. A férfi, aki elfutott mellette az előbb, a szemközti fülkéből beszélt. Minden szavát hallotta, de semmit nem értett belőle. — Halló! —> szólt ismét a női hang. — Jövök — motyogta a fiú, és letette a kagylót. II közoktatási és a közművelöaesi parwiatározatok egybehangzóan sürgetik az oktatási és közművelődési intézmények együttműködésének szükségességét. »Az iskola váljék a fiatalok művelődésének alkotó, kedvteléseinek, értékes szórakozásának szervező központjává« — olvashatjuk az oktatáspolitikai párthatározatban. »Ez szükségessé teszi az iskolák zártságának feloldását, a társadalom különböző intézményeihez — így a közművelődési intézményekhez fűződő kapcsolatainknak erősítését ...« A párthatározatok megjelenése óta Somogy megye iskolái és közművelődési intézményei között javult és tudatosabbá vált az együttműködés. A további fejlődés és előrelépés érdekében azonban számba kell vennünk eddigi eredményeinket, gondjainkat, problémáinkat. A megyei szinten irányító oktatási, közművelődési »partnerek« együttműködése sokszor spontán és időszakos. A járási, városi művelődés- ügyi osztályoknál is előfordul, hogy egy irodában dolgozik a tanulmányi és a köz- művelődési felügyelő, de csak időközönként dolgoznak együtt. Előrelépésnek számít, hogy az 1974—75-ös tanévben összehangolttá vált az oktatás és a közművelődés összegező- és célvizsgálata. Az elmúlt években a kaposvári járásban alakult ki a legszorosabb elvi és gyakorlati'akcióegység a párt, a tanácsi szervek és a községi tanácsok vezetői között. Az együttműködés kisugárzó hatása az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatában előnyösen érezteti hatását. A tervszerűség, a »mérhető« és ellenőrizhető eredmények ebben a járásban mutathatók ki a legjobban. A pedagógusok közművelődésében kifejtett aktivizálásáról tanúskodik, hogy a^ tiszteletdíjas népművelők 90 százaléka tanító vagy tanár. Ma még csak a legjobb nevelők érdeklődnek rendszeresen, hogy a tanulók milyen kulturális élményben részesültek. A közművelődés útján szerzett ismereteket’ »begyűjtik«, szelektálják és rendezik. Tanácsot adnak a közművelődési lehetőségekben való eligazodásra, a választásra. Elismerő szavaikkal, értékelő megállapításaikkal ösztönzést adnak a közművelődési alkalmak igénybe vételére. Arra azonban kevés iskola vállalkozik még, hogy az oktatási határozatban foglaltak szerint »szervező központjai« legyenek a tanulók közművelődésének. Csupán néhány Szirmay Endre Fohászkodó Haja haji Merre tallálak anyám? Haja haj! Merre keressem hazám! Véredből felbuzgó élet — én vagyok anyád Szerelmed nevelő határa — én vagyok hazad! Haja haj! Gyere vissza hozzám1 Haja haj! Engem feloldozzáll Hívlak, kereslek, kérlek — az árnyékok futnak; Várlak, öllelek, védlek — szíveink újulnak. Haja haj! Kerüljön a baj! Haja haj! Hagyjon el a jaj! Hagyjon el a szenvedés — szüless újra bennem, Engesztelő gyöngyvirágom — lelkedzö szerelmem. Zenekultúránk harminc éve (3.) Tervszerű, tudatos A felszabadulás után vált lehetővé Kodály számára, hogy a zenekultúrában, de legfőképpen a zenepedagógiában megvalósítsa évtizedek óta elképzelt, megalapozott tervét. Ennek lényege, hogy a demokratikus társadalom kettős célt támaszt a zene -területén: a zenei művelődés eszközeinek mindenki számára hozzáférhetővé tételét, másrészt a nemzeti sajátosságok érvényesítését. Tervének második pontjáért Kodályt az Ötvenes években a nacionalizmus vádjával illetik. Válasza: »A? általános emberit minden nép csak nemzeti sajátságain át közelítheti meg.« Kodály szerint a zenére nevelést a legkisebbeknél kell elkezdeni, mégpedig * a mindenki számára elérhető, mégis legszebb hangszerrel az énekkel. De az sem mindegy, hogy mit énekelnek a fiatalok, milyen »zenei táplálékon« nőnek föl! »Senki se túlságos nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon, sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá« — mondta. Az iskolai oktatás szerepét központi tényezőknek, döntő fontosságúnak tartotta, és a tervszerű, tudatos nevelés szükségességét, az élményt próbálkozás tapasztalható, melyek közül Nagyberki, Nagyatád, Barcs érdemel említést. A tagközségek egy részében az egyetlen pedagógus szinte mindenese a közművelődésnek. Hadd álljon bizonyítékul a szakfelügyeleti véleménye egy község nevelőjéről: »A bodrogi tanítónő ismeretterjesztő előadásokat tartott, a könyvtárat is ő vezeti, irodalmi vetélkedőket rendezett, újszerű irodalmi órát valósított meg a felső tagozatos tanulók számára a könyvtárban. Betyárnótákat gyűjtött tanítványaival, helyi népmesegyűjtést is végzett.« Kár, hogy egyre kevesebb lesz az aprófalvak népművelője, akik lelkesedéssel, ügyszeretetükkel, szívós, fegyelmezett munkájukkal évtizedekig alakították településük kulturális arculatát. Az oktatási párthatározat azt is leszögezi, hogy az általános iskolák fejlesztésére és a köztük levő színvonalbeli különbségek csökkentésére nagy gondot kell fordítani. A »szintre hozásban« a közművelődés mérsékelt segítséget tudott biztosítani. A különbségek az osztatlan, részben osztott és a körzeti iskolák között az utóbbi időben elmélyültek. Ennek oka abban keresendő, hogy a nagyobb települések egyre jobb feltételekkel rendelkeznek. A községi tanácsok vezetői sokat tehetnek a helyi köz- művelődési intézmények jó együttműködése érdekében. Megyénkben vannak jó példák, melyek a tanácselnökök közreműködésében betöltött példás szerepét igazolják. Barcson, Balatonföldváron, Nagyberkiben, Nagybajomban, Siófokon, Nagyatádon, Somogyszilben, Somogysár- don a tanácsi vezetők eredményesen segítik, támogatják, szorgalmazzák az oktatási és közművelődési intézmények jó kapcsolatainak kialakítását. Figyelemre méltó a kapos- 1 vári járásban a másik kezdeményezés, amely nemcsak a közművelődés eszközeit használja fel az oktatásban, hanem az oktatás javuló feltételeit a közművelődés szolgálatába állítja. Az ismeret- terjesztés hatékonyságát növelték a szaktantermekben tartott előadások. A társadalom- és természettudomány egy-egy jelentősebb eredményét a kabinetrendszer technikai berendezéseivel, az eszköz- és könyvállomány segítségével szemléletessé és közérthetővé tették. A járási és városi, könyvtárak már évek óta hasznos együttműködést alakítottak ki az iskolákkal. A gyerekek számára rendszeres foglalkoadó tanítás jelentőségét hangsúlyozta. »Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége ... Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. Néha még a jó is. De a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét.« Az ö elképzelései, útmutatásai nyomán bevezetett oktatási szisztéma az elmúlt évek során Kodály-módszer néven világszerte ismertté vált. 1950-ben Kecskeméten, Kodály szülővárosában létesült az első ének-zenei általános iskola, amelyet azóta csaknem száznegyven követett. A gyerekek itt mindennap foglalkoznak a zenével, kórusban énekelnek, és valamilyen hangszeren is játszanak. Bizonyítást nyert, hogy ezekben az iskolákban a többi tárgyból is jobb eredményt mutanak föl a tanulók, tehát a mindennapi rendszeres zenei foglalkozás pozitív irányban formálja a fiatalok teljes személyiségét. Az eredmények hamar fölkeltették a nemzetközi érdeklődést, hiszen világszerte gond a zeneszerető, zeneértő közönség nevelése. Még Kodály életében az Egyesült Államok Művészeti Tanácsa jelentős összeget szavazott még, hogy tanárait ösztöndíjjal Magyar- országra küldje. Azóta az Egyesült Államokban nyaranta. ötven egyetemen tartanak kurzusokat a Kodály-módszer alapelveinek elsajátítására. Hazánkba folyamatosan és mind nagyobb számban érkeznek külföldről pedagógusdelegációk a Kodály-módszer tanulmányozására. Ugyanakkor a világ minden tájáról érkeznek meghívások a magyar zenetanárok részére is. J _ _ _ _ * ££^“«35' zásokat tartottak a könyvtárhasználat és az olvasóvá nevelés érdekében. A napközis tanulókat rendszeresen — hetente — viszik a pedagógusok a könyvtárba. Az 1974— 75-ös tanévben egyre több irodalomórát tartottak a könyvtárakban. Ez a törekvés is bizonyítja, hogy az iskolák zártságának feloldását — az ismeretszerzésben a tankönyvszemlélet felszámolását — a könyvtárak is segítik a maguk lehetőségeivel. A módszert azonban még nem sikerült megtalálni a könyvtári órák eredményessé tételére. Legtöbbször csak a színhely változik, és olyan órát tartanak a könyvtárban is, mint az osztályteremben. A községi könyvtárak is egyre több segítséget nyújtanak az iskolák számára. Ta- bon az esztétikus környezet, a könyvtárosok nagy hozzáértése, Nágocson az otthonosság, a nyugodt légkör, a tudatos munka, Somogyszil- ban a tantervi követelményhez nyújtott segítség, Csoko- nyavisontán a modem épület es »szolgáltatásainak« nevelő hatása, Göllében, Igáiban a pedagógiai hatások tervszerűsége és tudatossága érdemel figyelmet Darány- ban, Lábodon a tagközségekből bejáró tanulók szabad idejük jelentős részét olvasással töltik, ennek következtében az olvasóvá nevelés intenzitása előnyösen alakult Iharosberényfoen az általános iskolába beiratkozott 250 tanuló közül 228-an könyvtári tagok. Az iharosi és pogány- szentpéteri tanulók a körzeti iskola székhelyén is, a »központi« lakóhelyükön pedig a fiókkönyvtárba is beiratkoztak. A könyvtárak megtaníthatják a tanulókat a könyveknek mint munkaeszközöknek a használatára, a könyvtárhasználatra. A múzeum, a levéltár, a képtár, a színház, a mozi, a művelődési házak rendezvényei, nevelési-oktatási szempontból egyaránt tervszerűséget, ösz- szehangoltságot igényelnek. Külön említést érdemelnek a honismereti szakkörök. A felszabadulás 30 (éves évfordulója kapcsán felfrissült, megpezsdült a szakköri munka. Kaposfő, Somogyudvar- hely, Berzence, a kaposvári Zrínyi Ilona és Bartók Béla általános iskola, a törökkop- pányi, a somogyszili, a záká- nyi, a csurgói, a lakócsai, a ladi, a somogysámsoni, a marcali, a ^ kadarkúti, a sző- kedencsi, ä nagyberki, a balatonszentgyörgyi gyűjtemények a tanulók aktivitását dicsérik. A kaposvári járásban a művelődésügyi osztály és az úttörőelnökség az általános iskolai honismereti i szakkörök számára felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett. Az úttörőszakkörök száma még kevés a művelődési házakban. A gyermekklubok tartalmi munkája sokat javult az utóbbi két évben. A megye területén a vasárnapi gyermekfoglalkozások spontán jellegűek és gyenge színvonalúak. A kiállításnak szervezése — az oktató-nevelő munkában való felhasználása — ma még esedékes, mellőzi a tudatos felkészítést és az élmények feldolgozását. A megye emlékmúzeumait ritkán keresik föl az iskolások. Az ott szerzett tanulói tapasztalatokat nem építik be a pedagógusok az iskolai keretek között biztosított ismeretszerzésbe. A felsorakoztatott tények, eredmények és gondok Intézet működik. Ez év őszén pedig megkezdi munkáját a Kecskeméten létesített Kodály Intézet. Célja a külföldről érkező és az itthoni pedagógusok továbbképzése, s a külföldön működő intézetek munkájának segítése, összehangolása. A főiskolai oktatás kiszélesítése segíti az általános iskolák és a zeneiskolák tanárellátását. Jelenleg a budapesti Zeneművészeti Főiskolán kívül öt nagyvárosunkban működik tanárképző tagozat. K. A. ban rögzítettek megoldását sürgetik. A közművelődési határozat a feladatokat a következőkben summázza: »... megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a közoktatási és közművelődési intézmények között a tartós és rendszeres pedagógiai célokat is szolgáló együttműködés kialakítására.« Bóra Ferene, ft megyei tanács művelődésügyi osztály vezet ű- helyetlese
