Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
Lézer a műszeriparban A pótma: A REMIX Pataki István téri gyárában a nyomtatott áramkörök értékbeállításához lézert használnak. Az új eljárás gyorsabb a hagyományosnál és pontosabb is. Lehet-e ivóvíz a karsztvíz? A gépek között mindig száll a gyapotpihe Kemenczei Imréid, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának iparitanuló-oktatója, először 1948-ban látott gyapotot a lőrinci fonóban. Fiatal, falusi kislányként került Budapestre: dolgozni akart, hát beállított a minisztériumba —munkát keresni. A hivatalos emberek meglepődtek, azután segítették: a lőrinci fonó szak- zervezeti bizottsága helyezte el a gyárban. Amikor belépett az üzem kapuján, mindössze négy gép ment az előfonóban. Ahogy szaporodtak a gépek, úgy lett egyre több a munkás is a gyárban. A döntés, mely akkor a minisztériumba vitte, egy életre szólt. Röviddel azután került — férjét követve — Kaposvárra, mikor a textilművek megkezdte a termelést. Volt munkamódszerátadó. azután tizenhárom évig gépen dolgozott, most pedig ipari tanulókat oktat. Fiatal, éppen csak hogy felcseperedett lányok az ő jelenlétében csodálják meg először a gyors pörgésű gépeket, s mire lejár a tanulóidő, a gépekhez értő munkásnők lesznek. A gyárnak 107 tanulója van. Ebből tizennéggyel foglalkozik rendszeresen Kemenczei Imréné. Az évek során nagyon sok munkásnő került ki a keze alól. A tanulóévekkel azonban soha nem ér véget a kapcsolat az oktató és a gyerekek között. Továbbra is figyeli a munkájukat, azt, hogy miként illeszkednek be a közösségbe. Tudja, kinek mennyi a spórolt pénze, mi a kedvenc időtöltése, s azt is, hogy miként jön ki a szomszédjával a gépek mellett. Volt tanulói között éppen úgy lehet brigádvezetőt találni, - mint KISZ-vezetösógi tagot vagy éppen titkárt. Egy kicsit a pótmama szerepére is vállalkozik, hiszen a lányok akik ide jönnek tanulni, többségükben nem Kaposváron, hanem So- I mogy, Zala és Vas megye fal- j vaiban nőttek fel, vagy Borsodban él a családjuk. ' Kérdezem: milyenek a gyej rekek? Felel rá gondolkodás nél- j i kül. Kerek, szép mondatokban I fogalmaz: A hazai karsztvizek nagy része — megfelelő kezeléssel — rendszeres kémiai és mikrobiológiai ellenőrzés »ellett ívóvízellátásra felhasználhatók. Ezért hazai vízkészleteink, a tatabányai és a dorogi karsztvizek kutatása jelenleg intenzíven folyik. Felszíni vizeink mennyiségi és minőségi problémái rövidesen rákényszerítenek bennünket e karsztvízkíncs jelentős részének kihasználására. A világ több részén található erre példa. Bécs vezetéki vize karsztvíz, az Alpokból érkezik a városba. A történelmi múltból pedig Jeruzsálem, Athén és Róma vízellátása jelenthet példát. Hazánkban jelentős a Pécs vízellátásban valamikor egyeduralkodó tettyei karszt- forrás, Székesfehérvár pedig Kincsesbányáról kap jóminőségű karsztvizet. A nagy múltú hazai karsztvízkutatás is alapjául szolgálhat a további terveknek. A karsztvíz fogyasztásával a szervezetbe jelentős vízben oldott sómennyiség kerül, melynek élettani hatása többnyire hasznos, de lehet káros is. így pl. a Kan ári-szigeteken és Izlandban úgy találtak, hogy kevés oldott sót tartalmazó vizek fogyasztása okozta. A magas oldott sótartalom viszont egyes kutatók szerint elősegíti a szervezetben a kőképződést. Angliában és Svédországban a halálos kimenette- iű szívbetegségek jó részét is a túl lágy ivóvíz fogyasztásával magyarázzák. A karsztvizekben a nyomelemek közül általában kevés a jód, és ha ! ezt az Ivóvízben nem pótolják, tömegesen jelentkezik a golyva. Ez történt Pécsen a tettyei víz fogyasztásánál is. A tatabányai és a dorogi karsztvizekben viszont kellő mennyiség- j ben található a fogszuvasodás ! meggátlásában jelentős szelepet játszó nyomelem, a fluor. A történelem során előfordult nagy járványok sok esetben ún. »vízjárványok« voltak, tehát a víznek fontos közvetítő szerepe volt. Ezért fordítanak nagy figyelmet a felhasználásra szánt karsztvíz mikrobiológiai ellenőrzésére is. A felszínre bukkanó karsztvizek általában nem tartalmaznak fertőző baktériumokat, de mint felszíni vízfolyások, útjuk során fertőződhetnek. Ezért fontos a források megfelelő karsztvízvezetéken történő elszállítása. A termelés igényeinek megfelelően Üzem- és munkaszervezés a Nagyatádi Konzervgyárban A Balatonboglár és Vidéke ÁFÉSZ Balatonlelle községben a Május 1. u. 91. sz. alatt elad:v 154 n-öles telket házzal, egy 152 n-öles telket és két 148 n-öles telket. Több mint három év telt el a Központi Bizottság 1971. december 1-1 határozata óta, amely meghatározta a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat. A Nagyatádi Konzervgyár a központilag meghatározott célok figyelembevételével látott hozzá feladatainak kimunkálásához és megvalósításához. Gépesítés, ésszerűsítés Az üzem középtávú szerve- zésfeljesztési tervet készített, amely szorosan kapcsolódik a vállalat IV. ötéves tervéhez. 1972 elején létrehozták az üzemszervezési csoportot. Terveik alapján olyan — a meny- nyiségi és minőségi igényekhez igazodó — gyártó vonalakat alakítottak ki, amelyek biztosították az egyre több nyersanyag zökkenőmentes feldolgozását. Ennek a munkának az eredményeként zöldbabnál 40, a befőtteknél 45, a zakuszkánál 35, a vegyes darabos savanyúságnál 38, a csemegeuborka gyártásánál pedig 52 százalékos volt a termelékenység növekedése. A többi gyártási folyamatot és feldolgozó vonalat, illetve a járulékos technológiai műveleteket — mint például az üveg- moßäs, lékészítés stb. — módosították. Ezek folyamatos »hozzáigazítása» a gyártáshoz, sikeres volt és elősegítette a zavartalan termelést. A zöldségprogram végrehajtásából adódó feladatok megoldása érdekében ugyancsak megkülönböztetett figyelmet fordítottak a nyersanyagszállítás gépesítésére. 1972-től minden évben fölmérte a vállalat a lehetőségeket a partner mezőgazdasági üzemekkel együtt, s ennek eredményeként gépesítették a nyersanyag szállítását. A több éves kísérletek, tapasztalatcserék nyomán sikerült előrelépni: a zöldborsó és a paradicsom szállítását korszerűsítették, de más zöldségféléknél is a rakodólapos és tartályládás gépi anyagmozgatást alkalmazta a vállalat. Ezzel a módszerrel a nehéz fizikai munkát sikerült megszüntetni. Egymilliós megtakarítás Nagy gondot okoz évről évre a gyárnak a készáruk raktározása. A raktárak kapacitásának jobb kihasználása érdekében az elmúlt időszakban Ugyancsak fontos szervezési feladatokat kellett végrehajtani. Eredményes kísérleteket folytattak az ún. magastárolás biztonságos megoldására. A raktározási csúcsban a raktárak alapterületi kihasználtsága meghaladja a teljes alapterület 80 százalékát. A csomagolási munkafolymamato- kat felülvizsgálták és modernizálták. Az 5 literes csomagolóvonal kialakítása, átszervezése 58 százalékos termelékenységemelkedést hozott. Fontos szervezési feladat volt a zsugorfóliás csomagológép üzembe állítása, és a szállítás megszervezése is. A munkaóra I igény csökkenése, valamint a csomagolás utáni mozgatás és j vagonbarakás gépesítése egy- ! millió forintos költségmegtakarítást eredményezett. Sikeres a DH 1973 második félévétől kezdett foglalkozni a vállalat a Dolgozz hibátlanul! munka- rendszer bevezetésével. 1974- I ben már három termelőegység { határozta el, hogy a DH mun- ! karendszer keretében dolgozik. A szocialista brigádok be- ! kapcsolódásával, valamint az Egy brigád, egy újítás — mozgalommal és egyéb tevékenységekkel segítették elő a munkát. Az üzem szervezési programjában a munkakörülmények javítása, a biztonságos munkavégzési feltételek megteremtése is szerepel. A Nagyatádi Konzervgyár kollektívája már az új középtávú szervezésfejlesztési terv kimunkálásán dolgozik. Legfontosabb feladatuk — mint ahogy ezt a városi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén e téma tárgyalása kapcsán meghatározta —, hogy a kezdeti lendületet állandósítsák, a 1 szervezés pedig egyre maga- [ sabb fokon, a vállalat minden- | napos tevékenységévé váljon. ' — Sokéves tapasztalatom, hogy a mi fiataljaink nagyon jók, csak másként élnek, mint mi. annak idején. Ezt azonban hibának felróni nem szabad, hiszen mi akartuk, hogy nekik más legyen. Nem mondom, akad közöttük néhány, áld nem úgy gondolkodik, mint a többi, de hatni rájuk is lehet, s a közösség formálja a magatartásukat. Ha nincsenek itt, nagyon várom már, hogy véget érjen a szünet: a gyár szű- kebb, a gépek zaja erősebb nélkülük. Kemenczei Imréné eddigi munkájáért, az ipari tanulók oktatásában elért eredményeiért kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A gyárhoz való hűségéről kérdezem: arról, hogy hosszú időn át mi fogta itt a duruzsoló gépek között. — Az — feleli nagyon határozottan —, hogy szeretem ezt az életet, nem válogattam a a munkát. Amikor én kezdtem munkahelyek között. Ma hiába lenne százféle ipar itt a környéken, maradnék ebben a gyárban. Nekem itt bajom még senkivel sem volt. Szeretem az embereket, mert segítőkészek, s szeretem a gépeket, mert soha nem okoztak még csalódást. — A gyárban három műszak van. —' S a három műszakból legjobb az éjszakai. Hogy miért? Mert ez a legcsendesebb. Nem zavarja az embert semmi, figyelmét a munkára irányíthatja. — Az oktató is odaáll a gép mellé? — Ha nincsenek itthon a kislányok, igen. Ha itthon vannak, akkor pedig a régi tanulókat keresem meg. Mi azt vállaltuk, hogy a tanulás befejezése után két évig figyelemmel kísérjük még, hogy miként találják meg helyüket a gyárban és az életben. Az iparitanuló-oktató nemcsak az üzemcsarnokokat járja, hanem az iskolákat is. Pályaválasztás előtt évről évre felkeresi a végzős nyolcadikosokat, a gyárról, a munka szépségéről beszél. Meghívja őket üzemlátogatásra, s képen, prospektuson mutatja be: milyen a megye első szocialista nagyüzeme? — Mit mond a nyolcadikosoknak? — Azt, ami szép ebben a gyárban, s azt is, ami nehéz: kár lenne bárkinek is csalódást okozni. Dr. K. L D. S. , Érdeklődni lehet —■ a Balatonboglár és Vidéke ÁFÉSZ ipari csoportjának vezetőjénél (Dózsa Gy. u. 71.) a Kuckó italbolt udvarában. Í948T) i TEXTIL- ÉS PAPÍRGYŰJTŐ HETES MÁJUS 31-1G A magánszemélyeknek a vételáron felül minden 10 forint értékű . textil- vagy papírhulladékért AJÍKDÉKS08SJECYET AD A A főnyeremény: ZSlfiüU SZEMÉLY GÉPKOCSI További nyeremények: IBUSZ külföldi utazások. SENSOÜÖN televíziók, valamint, több mint 3500 értékes nyeremény. ŐSZ FERENC------------------------------------RÓZSI i Közben Simó egyre kétségbeesettebben próbálta kinyomozni, hová tűnhetett Rózsi, j De senki sem tudott róla. j Még a vezetéknevét sem tud- j ta senki. A házmester lakó- I nyilvántartó könyvéből derült j ki, hogy Borbás Rózáinak hív- I ták, 1914-ben született és í Nyírbátorból költözött a ház- 1 ba. Egyik este, amikor Simó | hazatért, bekopogtatott hozzá I Kocsis Erzsi. Simó ekkor már j a kerületi pártbizottságon dol- ! gozott. — Hallom, hogy Rózsit haj- kurássza — állt meg az ajtóban. — Tud róla valamit? Jöjjön beljebb — hívta a lányt. I — Nocsak, milyen elegáns — j mondta később. | — Remélem nem rólam lesz | szó — mondta gorombán a j lány. — Engem nem kell fél- j térni. Igaz, hogy megfogadtam, i hogy soha többé... De ezek * az idők egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy új életet kezdjek... — Pedig, ha valamikor erre lehetőség volt, akkor most itt van az idő ... — Persze. Vár az újjáépítés .. . Menjek építeni a Man- ci-hidat, és naponta kapok egy tányér levest. .. — Egyelőre nem jut több — mondta Simó. -— De kérem, beszéljen, mit tud Rózsiról. — Én beszéltem Vele utoljára. Azt hiszem, csak tőlem búcsúzott el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csong- rádból hozott lisztet meg krumplit. Meglátta Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak, majd Rózsi lekötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. Én éppen a kapuban álltam. Odajött hozzám, megcsókolt, és felült a bakra... — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek ... — Addig hol lakott? Eötvöséknél ? — Azok az első napon kidobálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén ... — És senki sem engedte be a szobájába? — Én hívtam — szólt közbe Simoné. — De azt mondta, hogy nem akar senkinek a terhére lenni ... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — mosolyodott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem... Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből ... Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De abban az országos zűrzavarban, amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata a »Ki tud róla« címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménynyel kecsegtetett a vállalkozás. Két év múlva Simó Csong- rádon tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utolsó kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte, de a szokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg, hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945- ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány, tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki a gazdái, méltósá- gos Eötvös úrék... Ez a lány, ennek ellenére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta tudatos, tanult forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminárium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembefor- dut velem is, és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkérjem Önöket: ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egy csongrádi emberrel jött el Pestről, értesítsen. Úgy tudom, vannak itt újságírók is. Kérjem írják meg: keresem Borbás Rózáit. . . Simó hetekig várt, de nem kapott híradást... Rózsi eltűnt, és soha senki nem hallott róla többé. (Folytatjuk)
