Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

4000 kilométeren a volánnál I Hosszú az út — Azt hi­tem, hogy tré­fál velem Hu- nyady Sza­bolcs, vállala­tunk személy- forgalmi osz­tályvezetője, amikor ezt mondta: »Át kellene ugra­ni egy teher­gépkocsival Bagdadba«. Magam is ha­sonló hang­nemben vála­szoltam : »Sür­gős? Ma men­jek, vagy ráér holnap is...?« Azután kide­rült, hogy szó sincs tréfáról. Hazánk teher­gépkocsikat adott el Irak­nak, s azokat »lábon« kel­lett elvinnünk. Az idén azóta már kétszer jártam Bagdad­ban, először 3,5 tonnás Cse­peleket, másodszor pedig 8 tonnás, különleges, vízszállító, 7600 literes tartályú Csepel- kocsikat vittünk. A szocialis­ta országokban meg Olaszor­szágban, Ausztriában számta­lanszor jártam, ez az út azon­ban ismeretlen volt eddig szá­momra, s társaim számára is. Nehéz, fáradságos út volt, de rengeteg élménnyel gazdagod­tam ... Bakonyi Dániel, a Volán 13. sz. Vállalatának különjáratú gépkocsivezetője kezdi így visszaemlékezését a 4000 kilo­méteres, kétszer is megtett út­ra. S amint sorolja élményeit, vele együtt — sajnos csak gondolatban — mi is végig­jártuk a hosszú, ismeretlen utat. — Huszonöt-huszonöt jár­művet vittünk egy-egy alka­lommal. Először Belgrádból, másodszor pedig Szófiából in­dultunk. Ötös csoportokban haladtunk, ügyelve arra, hogy ne szakadjunk el egymástól, s ha műszaki hiba, defekt vagy más adódik, segíthessünk egy­másnak. Naponta átlagosan 300 kilométert tettünk meg. Éjszaka leálltunk pihenni. ideig tartottak is, lemérhették azt a különbséget, amely Tö­rökország ázsiai része és a fejlődő, gazdagodó Irak között van. Törökországban csavar­gó, elhanyagolt, éhes gyerekek tucatjai vették körül őket, s könyörögtek ennivalóért, ci­garettáért. Irakban pedig a gyerekek többsége tiszta, ren­desen öltözött, s könyvvel a kezében vagy iskolába ment, vagy pedig tért haza. Itthonról tavaszias télben indultak, de az Ankara köze­li, 1600 méter magas Ilgaz- hágónál megtréfálta őket az idő. A huszonöt fokos hideg­ben megfagyott a gázolaj, 5— 10 percenként kénytelenek voltak megállni. Előkerült a hólánc is, ám mire a hegy másik oldalán leértek, ott már zöldellő mezők, virágzó fák fogadták őket. — Bagdad csodálatos vá­ros . .. Először sötétben érkez­tünk, s ámuldozva nézegettük az embereket, akik — nekünk úgy tetszett — mintha csíkos pizsamájukban éppen az ágy­ból keltek volna fel. Azután láttuk, hogy ez a fajta ruha ott szinte nemzeti viselet. Ütünk végcélja volt ez a vá­ros, ahova a határtól, Faish Khabur várostól páncélosok »díszkíséretében«, védelme alatt érkeztünk meg. Gyer­mekkori, kedves filmem volt a Bagdadi tolvaj. Amikor egyik társam bőrkabátját meg fényképezőgépét percek alatt ellopták az őrizetlenül ha­gyott kocsiból, hamar rájöt­tünk, hogy nem árt vigyázni, az enyveskezű emberek nem vesztek itt ki a mai napig sem __ V issza már autóbusszal jöt­tek. Hat napig tartott az út, s ha igyekeztek is haza csa­ládjukhoz a háromheti távol­iét után, azért megálltak, hogy lássanak, nézelődjenek, amire odafelé a rövid pihenők alatt nem nagyon volt lehetőség. Hosszú volt az út Bagda­dig ... S hosszú ideig lesz miről mesélnie Bakonyi Dánielnek. Szalai László Egy szép minaret Adana városában. | ták, hogy a müezzin megje- | lenjen a toronyban, és imára szólítsa a híveket. Ehelyett j magnószalagról, erősítőről | hangzott el a felhívás, mely- I nek nyomán az utcákon, tere- I ken emberek százai térdeltek le, s homlokukat a földhöz érintve hajlongtak kelet, illet- | ve Mekka felé. Haladtak Isztambulnál hat­sávos autópályán, s mentek olyan 200 kilométeres útsza­kaszon, amely annyira elha­nyagolt volt, hogy szinte csak lépésben döcögtek. Ha egy pihenőhelyen megálltak ebé­det, feketét főzni, valósággal nemzetközi gépkocsivezető­találkozó jött létre. Francia és belga, magyar és olasz ka- mionosok százai járnak erre Irakba, Teheránba. Segítettek egy árokba fordult angol ka- mionosnak, aki farmernadrá­gokat szállított Kuvaitba. S ha ezek a pihenők rövid 1 Jártak Bulgária hegyeiben, 1000 méteres magasságban ka­nyargó szerpentineken. Lát­tak Törökországban modern épületeket, s düledező sár- kunyhókat. Boszporusznál a tengerszorost átszelő csodála­tos hídon — mely a mi Erzsé- bet-hídunkra hasonlít — kel­tek át, hagyták el Európát, s vágtak neki Ázsiának, csak előbb lefizették kocsinként a 100 magyar forintnak megfe­lelő hídpénzt. Isztamulban megbámulták a mecseteket, ám hiába vár­Híd Europa és Ázsia között, a Boszporusznál. I P. N. Barannyikov Nevek az emlékműn Aki megrendelte sírkövét, valószínűleg jól ismerte, s jó- barátja volt. Éppen az ilyen jobarátok, bajtársak gyakran egyáltalán, nem tudták, mi az apai neve annak a sima arcú katonának, áld együtt ment vele az ellenséggel vívott ha­lálos ütközetbe, az aknamező­kön géppuska tűzben, a rob­banások füstjén keresztül és a fütyülő repesedanabok között, vagy a légicsaitálebam a halá­losan veszélyes zuhanásokkal fedezte őt. Szergej Oszétiából »Lelkem mély éig meghat ód­ium. Egy számunkra idegen embernek eszébe jutott fivé­rem. Jómagam is részt vettem a Honvédő háborúban, tudom, mi a háború. Rokkantként tér­tem vissza, sajnos dolgozni nem tudok. Mit írjak önnek Szergej- ről? 1919. április 20-án szüle­o Somogyi Néplap tett Hrisartyianovszk Faluban (ma Ddgora a neve es város) béres családban. A szovjethatalom sok vál­tozást hozott az. életünkben. Jóllehet apánk 1922-ben meg­halt, nem mentünk neki a nagyvilágnak. Ellenkezőleg. Szerjózsa például el tudta vé­gezni a tízosztályos iskolát. Édesanyánk, Zaira nevelt fel bennünket (oszéttfl Dzubuna­nak hívták). Már gyermekko­runkban megszoktuk a nehéz munkát. A sovány, de fürge Szerjó- zsa körül állandóan egész csa­pat gyerek, jóbarát keringett. Tudnivágyó, kitartó gyerek volt, aki seomjúhozta a tu­dást. Tanít« meg voltak elé­gedve vele, példaképül állítot­ták mások elé. S milyen nagy kedvvel szerepelt az öntevé­keny csoportok műsorában, amely nemzeti táncainkat ad­ta elő! Korán belépett a kom- szomolba, sejttitkámak válasz­tották, tagja volt a komszomoi járási bizottságának. Amikor elvégezte a tízosetélvos isko­lát, Ordzsonikidzébe küldték tanácsi-pártiskolára. Nagysze­rű szervező, szónoki tehetség volt. 1938-ban Szergej felöltötte a katonai egyenruhát. Reszt vett a finn hadjáratban, azt írta, hogy kitüntették ezért, de hogy mivel, nem tudom, mert attól kezdve egyetlen egyszer sem járt otthon. Először a Krímben teljesített szolgála­tot, majd ismét harcolni ki­dül*. Lesz-e ÓYodaayotás december 31-én? Pénz és terv van, kapacitás nincs Sorrend nélkül — A textilművek munkásainak áldozatvállalása Óvodáját kívánja bőví- J teni a Pamutfonó-ipari Válla- i lat Kaposvári Gyára. A ter­vek készen vannak. Azért, 1 hogy ötvennel több gyermek | részére tudjanak helyet ad­ni, építeni kell egy húszon- > egyszer-tíz méteres földszin- j tes épületet. A két régit pe- I dig, amelyben bölcsőde és óvoda is működik, át kell j alakítani. E munka értéke — becslések szerint — kétmillió j forint. A beruházáshoz a gyár | dolgozói jelentős társadalmi munkával járultak hozzá: j kommunista műszakok bérét í ajánlották fel. Az így össze- . gyűlt félmillió forintot azon- . ban sehogy sem tudják fel- j használni, s ez egy kicsit ért- j hetetlen. A gyárban mondják: : akkor kezdték a munkások 1 gyűjteni az óvodára a pénzt, I amikor a legnagyobb volt a [ helyhiány ezekben a gyermek- ! intézményekben. A félmillió forint 1970 óta gyűlt össze. Most hozzáláthatnának a terv valóra váltásához, ha lenne, aki megcsinálja. A gyárban azt tervezték, hogy az év vé­gére befejezik az óvoda bő­vítését. A terv azonban, úgy látszik, terv marad, mert ki­vitelezőt nem kapnak. Ki építheti meg az óvodát? A megye két nagy építőipari vállalata — az állami és a tanácsi — technikai fölszerelt­sége miatt nem vállalkozhat erre. Ekkora épületen nem tud gazdaságosan dolgozni. Maradnak hát a környéken és a városban működő építő­ipari szövetkezetek, a batéi TÖVÁL és a költségvetési üzem. A munka egy tizenöt tagú építőbrigádnak négy-öt hónapi elfoglaltságot jelente­ne. De van-e egyáltalán ilyen brigád a környéken? Hodics István, a batéi TÖ­VÁL igazgatója: — Nem tudjuk vállalni ezt a munkát. A mi feladatunk elsősorban az, hogy a mező- gazdasági beruházásokat meg­valósítsuk. Ebben az évben 20 millió forint értékű munkát kellett visszautasítanunk. Nem vállaltuk el például az igali tanács óvodájának az építését sem. — Mit javasol? — Szerintem azokhoz az l építőipari szövetkezetekhez keli fordulni, melyek a kü­lönböző szolgáltatási és taná­csi jellegű beruházások meg­valósítása érdekében kapaci­tásfejlesztésükre vissza nem térítendő támogatást kaptak. A batéi TÖVÁL nem kapott ilyen pénzt, a kapacitását sem fejlesztette ilyen irányban. A profilunk egészen más, és ha a banknál hitelért jelentke­zünk, azt nézik, hogy a meg­bízások között milyen a me­zőgazdasági jellegű beruházá­sok aránya. Ha mást vállal­nánk, az hátrányt jelentene a TÖVÁL-nak. A frontról azit írta, hogy amint szétzúzzuk Hitler hor­dáit, visszatér a békés életbe. Az volt a szándéka, hogy a civil életet nősüléssel kezdi. De nőtlenként halt meg, ami­kor elérte Budapestet. Testvéri üdvözlettel: Vlagyimir Temirov«. »Szívélyes üdvözletemet kül­döm önnek a Kaukázus ma­gas hegycsúcsairól, szalam Ön­nek, a nagy orosz nép képvi­selőjének. Itt küldök önnek egy új- ságkávágást a Szurh-Digora cí­mű helyi járási lapból. Fele­ségem véletlenül megőrizte. Szerjózsa a fronton is élénken érdeklődött falubelije élete iránt, és ez az újságkivágás is ezt tanúsítja. ..Kedves falubelijeim, £ogad­játok egy frontharcos gárdista üdvözletét. Immár több mint 3 éve a haza dicsőséges védel­mezőinek soraiban harcolok édes hazánk becsületéért és szabadságáért. A német ban­ditákkal vívott harcokban többször megsebesültem, de orvosaink úgy ápolnak, mint édes testvérüket, új erőt ön­töttek belem... A Kaposmérői Építőipa­ri Ktsz aiiami és OKISZ-tá- mogaüast kapott kapacytásíej- lesztésre. Stier Tibor, a szö­vetkezet elnöke ezt mondja: — Régi és jó a kapcsola­tunk a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárával: évente öt-nat millió forint ér­tékű megrendelésüket vállal­juk el. Például mi festünk a gyárban, parkosítunk. Többre azonban nem vállalkozhatunk. — Mikor kellett volna je­lentkeznie a vállalatnak, hogy vállalják az óvodát? — Hiába jön bármikor. Ka­pacitásunk hatvan százalékát a megyei tanács köti le. Nagy a nyomás a társasházépítések­re. Kaposváron csaknem száz lakást építünk. Kapacitásunk negyven százalékára pedig a kaposvári járás tart igényt. Ha megfeszülünk, sem tu­dunk többet vállalni. Amikor az állami támogatást meg­kaptuk, feltételként szabták, hogy ez év végére el kell ér­nünk a 44,5 millió forint ér­tékű termelést. Mi már 1974- ben ennyit termeltünk, de a kapacitás most sem elég. Be­jött például a kaposvári szö­vetkezeti ipartelep építése is. Ezt meg kell oldani. — Tehát? — Ebben az évben szó sem lehet az óvoda bővítéséről. — Megoldást nem lát? — A feszültség az igények és a lehetőségek között rég­óta megvan. Kis cégek vagyunk, kevés a kapacitás. — S nem éri meg egy óvo­da építése? — Szerintem megéri. A kis cégeknek éppen ezek a kis munkák, a fél és kétmillió forint közötti megrendelések lennének jók. Sokan azt hi­szik, hogy nem akarjuk vál­lalni. Pedig ez így nem igaz. Egyszerűen nem tudjuk: ha erőnkön felül vállalunk, az nekünk is, a megrendelőnek is rossz. Naay Sándor, a Kaposvári Építőipari Szövetkezet elnöke: — Én nem beszéltem a Pa- mutíonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyárának képviselőivel. De nekik is csak azt tudtam volna piondani, hogy decem­ber 31-re semmiképpen sem I vállaljuk. Kicsi a cégünk, s a j kapacitásunk erre az évre I már tavaly »elfogyott«. Az I építőipar Kaposváron és kör- I nyékén annyira lekötött, hogy I egy éven belül nem tud mun- j Icát vállalni. Nálunk például j mindössze 56 ember foglalko- j zik építőmesteri munkával, a többi szakiparos., Nekünk kell — többek között — az Ezred­év utca 19. szám alatt 19 la­kást megépíteni. Mi készítjük a Dési Huber közben a gará­zsokat. Molnár László, a Kaposvá­ri Városi Tanács Költségve­tési Üzemének igazgatója: — Az üzemet azért alapí­tották, hogy a tanácsi fel­adatokat ellássa. Építőipari részlegünk lekötöttsége 200 százalékos. Ha vállalnánk, az felelőtlenség lenne tőlünk. Mutatom a tervrajzot. Nem először látja. — A tanácstól engedélyt kellene kérni. Azt azonban csak akkor kapunk, ha van szabad kapacitásunk. A ta­nácsnak iskolát bővítünk, óvodát építünk. Kapacitásunk 12,5 millió forint, ezt lekötöt­te a tanács, ezenfelül még üzemünk saját beruházását is meg kell valósítani. A sor elfogyott. A város­ban és a környékén nincs e feladat megoldására alkalmas másik építőipari szervezet. A magyarázatokat szerződésben vállalt kötelezettségek tá­masztják alá. S a kötelezett­ségek között aligha lehet fon­tossági sorrendet felállítani. Az érem egyik oldala ez. A másik: az áldozatvállalás, melynek eredményeként lehe­tőség nyílt a város egyik nagyüzemében az óvoda bő­vítésére, s a helyekre itt nagy szükség van. Áldo2atvállalással tulajdonképpen megoldható lenne ennek a kétmillió fo­rint értékű munkának az el­végzése. Arra a kérdésre azonban, hogy lesz-e decem­ber 31-én óvodanyitás a gyár­ban, mindenki azt felelte: nem. S ebbe nehéz belenyu­godni. Dr. Kereza Imre [Sövény védet mi tájékoztató Tennivalók a gyümölcsösben Almafáinkat rügyfakadás i után — a lisztharmiat elsőd­leges fertőzésének megakadá­lyozása érdekében — nedvesí­tő szerrel kombinált kénké­szítménnyel, 0,75 százaiékor- töménységű Thiovittal vagy Pol-Sulkollal, 0,1 százalékos töménységű Karathane FN 57- tel, Morestannal, Fundazol 50 WP-vel permetezzük. A táplálkozásukat kezdő sodró­moly- és araszolóhernyók el­A kormány a Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett ki en­gem és a Harci érdemekért éremmel. Méltó leszek né­pünk bizalmára. Kedves földijeim, végezzé­tek el sikeresen határidőre és minden szemveszteség nélkül a kalászosok aratását, teljesít­sétek az állami beszolgál tatá­sokat. Szergej Temirov gárd a-kapitány.” pusztítása végett tegyünk a permetlébe rovarölő szert (0,1 százalékos töménységű Bi—58; 0,2 százalékos töménységű Dit- rifon 50 WP-t vagy Metation 50 EC-t), hogy megelőzzük a levelek összeszövését, a virág­részek kirágását, a kocsány átrágását. Cseresznye- és meggyfáin­kat a levéllyukacsosodás, a monilia és cilindrospórumos levélfoltosság fertőzésének megelőzéséért permetezzük 0,3 százalékos töménységű réz- oxiklorid 50 WP vagy 0,5 százalékos töménységű Cupro- san Super D-vel. A 'sodró- moly és az araszolók kártéte­lének megakadályozására az alma védelménél az említett rovarölő szerek valamelyikét is tegyük a permetlébe. Őszibarackosainkban nő a tafrinás levélfoltosság fertőzési veszélye. Ennek a betegségnek a csapadékos lehűlést követő fölmelegedés rendkívül ked­vez. A levéllyukacsosodás kór­U. i. Milyen volt Szergej kül­seje? Magasabb volt az átlag­nál, vállas, vaskos. Valósággal vasgyúró. A vele egykorúak közül kitűnt szívósságával és erős akaratával. Barna haj, fe­kete szemek. Kaukázusi! Ki- I álló pofacsonlú világos arcán : alig észrevehető szeplők. Ezek, i az emberek szerint, megnyerő | külsőt kölcsönöztek neki, j nyomban megszűnt az ember félénksége, amelyet Szergej fi­vérem zord külseje első látás­ra okozott benne. Kellemes basszus hangja volt, szavai ha­tározottan csengtek«. (Folytatjuk.) j okozója folyamatosan fejlesz­ti szaporítóképleteit, fertőzési veszélye állandósul. A liszifchar- mat áttelelő gabonafonalzatán is megkezdődött a konidiumok képződésé. Annak ellenére, hogy a betegségek tünetei ilyenkor még nem észlelhe­tők. a fertőzés lehetősége már adott. Mindhárom betegség el­len hatásos a Mancokar 0,3 százalékos töménységben, a tafrinás levélfoltosság el­len a Delan SP 0,1 százalékos vagy az Orthocid 0,2 százalé­kos töménységben. Ezeknek a készítményeknek nincs káros hatásuk a méhekre, nem befo­lyásolják a gyümölcs kötődé­sét. Méhészet közelében azon­ban még ezekkel a szerekkel is csak a reggeli és az esti órákban permetezzünk, ami­kor a méhek nem repülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents