Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

Az intenzív fejlődés évtizede írta: Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a kb titkára A pártszervezetek is támogassák a kutatókat Tíz c\*vel ezelőtt, 1965 márciusában az SZKP Köz­ponti Bizottságának teljes ülése határozatot fogadott el a mezőgazdaság fejlesz­tésének komplex program­járól. Az akkor hozott dön­tések lényege a mezőgazda­sági beruházások növelése, a több évre előre megálla­pított felvásárlási terv, az anyagi ösztönzés tökéletesí­tése. A Szovjetunió Kommunista Pártja jelenlegi agrárpoliti­kájának fő célja az, hogy olyan szintre emelje a szov­jet mezőgazdaságot, amely le- , hetővé teszi a lakosság egy- | re növekvő élelmiszer- és nyersanyag-szükségleteinek teljes kielégítését. E politika elvi alapjait az SZKP KB 1965 márciusában megtartott plénumán dolgozták ki, me­lyen a beszámolót Leqnyid Iljics Brezsnyev tartotta.' fl íarduíal lényege A márciusi plénum irány­vonalának megfelelően fontos gazdasági intézkedéseket dol­goztak ki és valósilottak meg a szovjet mezőgazdaságban. A falu szükségletei felé tett nagyszabású fordulat lényegé­ben abban áll. hogy olyan gazdasági feltételeket hozza­nak létre, amelyek lehetővé teszik és tartósan ösztönzik a mezőgazdasági termelés terv­szerű növelését, fokozzák a szovjet parasztok anyagi ér­dekeltségét munkájuk ered­ményében. A mezőgazdaság gazdasági és anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása nagy beruhá­zásokat tett szükségessé. Eb­ből a célból fokozottabban igénybe kellett venni az egész népgazdaság erejét, a koráb­binál nagyobb részt kellett felhasználni a nemzeti jöve­delem felhalmozására szánt részéből a mezőgazdaság fej­lesztésére. Az ágazati beruhá­zások aránya a népgazdasági beruházások teljes összegéből országos viszonylatban az 1961—1965. évi átlagos 20 szá­zalékról az 1966—1970. évek­ben 23 százalékra, majd a folyó ötéves terv (1971—1975) éveiben 26 százalékra emel­kedett. A Szovjetunió jelenlegi ag­rárpolitikájának jellemző sa­játossága a komplex jelleg. A gazdasági szabályozók, ösztön­zők tökéletesítése mellett el­sőrendűen fontos az anyagi­műszaki bázis megszilárdítása. Jelenleg a műszaki-tudomá­nyos forradalom viszonyai kö­zött a mezőgazdasági fejlesz­tésben is előtérbe kerültek az intenzív tényezők. Áttérés a komplex gépesítésre Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok technikai felszereltségében nagy fejlődés történt. A falu hárommillió traktort, 1.6 mil­lió teherautót és specializált gépjárművet, 906 ezer gabo­nakombájnt kapott. Lényege­sen emelkedett a villamos- energia-fogyasztás a mezőgaz­daságban. Jelenleg a szovjet ipar' több mint 1400 különféle mezőgazdasági gépet és be­rendezést gyárt, háromszor annyit, mint 1965-ben. En­nek eredményeként lényege­sen emelkedett a termelés gé­pesítésének és villamosításá­nak színvonala a növényter­mesztésben és az állattenyész­tésben. Következetesen meg­valósul a termelés részleges gépesítéséről a komplex gépe­sítésre való áttérés. A mezőgazdaság intenzív fejlesztésének hatásos eszkö­zének bizonyult a földműve­lés kemizálása. A műtrágya­gyárak teljesítőképessége több mint kétszeresen meghaladja az 1965-ben rendelkezésre ál­ló kapacitásokat. A mezőgaz­daság 1965-ben 26,9 millió tonna műtrágyát kapott, 1970- ben 45,4 millió tonnát, 1974- j keres megvalósítása céljából az országban létrejött a fel­ső- és középfokú képzettségű szakemberek, valamint a szakmunkások képzésének és továbbképzésének jól kiépített rendszere. Az elmúlt tíz esz­tendőben csaknem kétszeresé­re emelkedett a felső- és kö­zépfokú mezőgazdasági kép­zettségű szakemberek, vala­mint a szakmunkások képzé­sének és továbbképzésének jól kiépített rendszere. Az elmúlt tíz esztendőben csaknem két­szeresére emelkedett a felső- és középfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkező szak­emberek száma, megjavult ki­képzésük minősége. Jelenleg egy-egy kolhozra átlagban 16, egy-egv szovhozra pedig 30 ben pedig már 64 millió ton- I diplomás szakember jut. A | szakmunkásképzés rendszere- I ben 100 szakmában képeznek j ki dolgozókat a kolhozok és a | szovhozok számára. A szovjet mezőgazdaságban jelenleg 3,6 millió traktoros, gépész, kom- j bájnos és gépjárművezető dol­gozik, 800 ezerrel több, mint a Központi Bizottság 1965 i márciusi plénuma előtt. Talajjavítás 13 millió hektáron A mezőgazdaság hosszú tá- ] vú komplex fejlesztési prog­ramjának rhegva'ósításában igen fontos' helyet foglal ej a talajjavítás. Ennek program- [ ját az öntözéssel, a földek \ lecsapolásával és meliorizálá- i sával kapcsolatos intézkedé­sek nagy mérete és komplex volta jellemzi. Végrehajtásával az ország­ban olyan méretű talajjaví­tási munkálatok folynak, } amelyek világviszonylatban is párját ritkítják. Az 1965— 1974. években több mint 13 millió hektárnyi új öntözéses j és lecsapolt földet vontak művelés alá, s ennek ered­ményeként az öntözött és le- I csapolt földek összes területe | 26 millió hektárra emelke­dett. A Szovjetunióban nagy je­lentőséget tulajdonítanak ,a termelés szervezeti formái tö­kéletesítésének, e gazdasági ágazat irányítása megjavítá­sának. Elsősorban a gazdasá­gok közötti kooperáció és ag­ráripari integráció alapján megvalósuló szakosítás és a további koncentráció növekvő szerepéről van szó. Ez a fo­lyamat most a szovjet mező- gazdaság fejlesztésének fő út­ja. A kolhozok, szovhozok és más vállalatok erőfeszítései­nek egyesítése lehetővé teszi a nagyüzemi termelés gazda­sági és szociális előnyeinek, a beruházásoknak és a mun­kaerőforrásoknak a hatéko­nyabb kihasználását, a kor­szerű gépi technika, a hala­dó technológiák szélesebb kö­rű alkalmazását, ami hozzá­járul a társadalmi munka termelékenysúíének további növeléséhez. A fejlődés' emberi fényezői A mezőgazdaság inlenziveb­Kiállta az idő próbáját A jelenlegi agrárpolitika hatékonysága szembetűnően megnyilvánult a gabonaterme­lés fejlődésében. Az ország­ban az 1971—1974. években az átlagos évi gabonatermés 192 millió tonna volt. Ez 62 millió tonnával meghaladja az 1961—1965. évek átlagát és 25 millió tonnával az 1966— 1970. évekét. A gabonagazda­ság fejlesztését célzó intéz­kedések hatékonysága még teljesebben megmutatkozott 1973-ban és 1974-ben, mikor az ország történetében a leg­több gabonát takarították be. A gabonatermelés növekedése a legutóbbi tíz esztendő fo­lyamán a mezőgazdaság egyik legnagyobb eredménye. Az említett időszakban lé­nyegesen megnövekedett az állati termékek előállítása is. Ez lehetőséget nyújtott a szovjet lakosság táplálkozási szerkezetének javítására. Egy lakosra számítva a tej és tej­termékek fogyasztása az 1964. évi 238 kilogrammról 1974- ben 312 kilogrammra, a, hús- fogyasztás 38 kilogrammról 55 kilogrammra, a tojásfogyasz­tás 113 darabról 205 darabra emelkedett. Az SZKP jelenlegi agrárpo­litikája kiállta az idő próbá­ját. Az élet bebizonyította, hogy az SZKP KB márciusi plénumán kidolgozott, a kb későbbi plénumain, a XXIII. és XXIV. pártkongresszuson, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának be­számolóiban és felszólalásai­ban továbbfejlesztett és meg­erősített irányvonal teljesen megfelel a munkásosztály, a kolhozparasztság, az egész E gy évvel ezelőtt jó fél napot töltöttem az egyik kis somogyi fa­luban. Az 1919-ben mártír­halált halt egyik vezető élete után kutattam. Az iskola ve­zetője készségesen segített mindenben, sorra jártuk azo­kat az öregeket, akik egyidő­sek voltak a mártírral. Teltek a notesz lapjai, rengeteg ér­tékes adat került bele. Teltek- múltak a hónapok, s már nem is gondoltam erre a falura. Azután egy levél érkezett, melyben arra kért az iskola j vezetője, hogy most én segit- j sek neki. A felszabadulás 30. j évfordulójára vállalta a falu- | krónika összeállítását, s talán tudok olyat, amit az ott élő emberek nem mondtak el. Ezeket az adatokat bocsássam a rendelkezésére. Sokat gondolkodtam, íri^k, vagy keressem föl személye­sen. Az utóbbi mellett dön­töttem. Elnézést kérve men­tegetőztem amiatt, hogy nem tudok neki adatokkal segíteni. Egyetlen, amivel hozzájáx’ul- hattam a falukrónika írásá­hoz: átadtam neki a Somogy megye munkásmozgalmának kiemelkedő harcosai című ki­adványt. Nagyon örült neki, mert hozzájuk még nem ér­megmondani, nem tudják merre van. A fönt említett kis község, Zala példája is bizonyítja -— s ehhez hozzálehetem a bala- tonboglári tapasztalataimat, ahol a községi pártó zoüság felelősen és nagy szeretettel irányítja a múlt kutatását —, hogy ott lehet eredményt el­érni, ahol a pártszerv vagy -szervezet fölismeri a kutató­is panaszkodhat, hiszen a j pártszervezet mindig érezte és értette, milyen fontos a múlt megismertetése a fiatalokkal: a párttitkár élen járt abban, hogy összegyűjtsék az 1919-es mártírra vonatkozó adatokat, i emlékművet állítsanak. Ez nem általános a megyében! Sajnos, aki valamilyen okból [ a munkásmozgalom távolabbi I és közelebbi adatait, kutatja, hamar rájön, hogy túlságosan j munka jelentősegét, minden , . , , . , segítséget és támogatási meg­»luza a legyelem- ezen a te- . ad= a °hivalalosan megbízott rületen. 1 kutatóknak. Sajnos, még ma Bár a múlt gazdag forrás j is tapasztalható, hogy bizo- a jelen harcaihoz, mégis, leg- nyos «magángyűjtők" értékes jobban a helyi forradalmárok j dokumentumokra, íényké- emlékeinek összegyűjtéséről i pekre, adatokra teszik rá a feledkeznek meg, szinte kál- j kezüket, s meggátolják ezzel, váriát kell járnia annak, aki hogy az egész közösség isme- egy-egy községben szeretne { rétét gyarapítsák közreadá- valamit megtudni egy 1919- ! sával. ben kivégzett forradalmárról, j A felszabadulási emlék­egy 1945-ben kiemelkedő har- I A ülésen sok szó esett a cosról. Olyan vezetők, akik I kutató munka össze­mér egy évtizedet i's eltöltőt- hangolásáról, a már eddig tek azon a helyen, azzal há- | megjelent különféle kiadvá- rítják el a tájékoztatást, hogy | nyok hasznáról. Fontos szere- ők még rövid ideje dolgoznak ! pet töltenek be a mindennapi ahhoz, hogy ezt ismerjék! S ehhez még hozzájárul a ku­tatások, az úttörő mozgalmak összehangolatlansága; ami összegyűlt, még az is elvész kézen-közön. A nagy évfordu- kezett el, s legalább azt fel- j ló^idején magnetofonra föl­használhatja, - í"’" vett ami a falu 1919-es történetére vonatko­zik. Hosszan beszélgettünk az ő kutató munkájáról. Sorolta a nehézségeket, mennyi min­den eltűnt, elveszett, meghal­tak azok, akik még pontosan visszaemlékezhettek volna az eseményekre. Neki nincs még gyakorlata, s ez nagyon meg­nehezíti a munkáját, pedig olyan szívesen és lelkesedéssel végzi. Amíg a nehézségeit sorolta, arra gondoltam, hogy ő nem visszaemlékezések — aki mondta, azóta már meghalt —, fontos dokumentumok, munkásmozgalmi ritkaság­nak számító fényképek vesz­tek el oda nem figyelés, ér­tetlenség miatt. A közelmúlt­ban például egy olyan doku­mentum nyomaira szerettem volna rátalálni, amely nem­csak a megye, hanem az or­szág szempontjából is fontos és ritka kordokumentumnak számít. Semmi biztató nyom­ra nem bukkantam, mindenki j csak találgatta, ugyan ki tét- j te el, hova tette el, miért is 1 életben ezek a brosúrák es könyvek. Párttitkárok és pe­dagógusok, tsz-elnökök és ta­nácselnökök forgatják haszon­nal, amikor valamilyen ün­nepségre készülnek. S éppen ők azok, akik új témákat mondanak, hiányolják a föld­osztásról, a megye pártszer­vezeteinek 30 éves tevékeny­ségéről, a munkásőrség törté­netéről, a megye szövetke­zeti mozgalmáról, a somogyi iparosításról szóló kiadvá­nyokat. Olvasmánynak és se­gédanyagnak is nélkülözhetet­len ez a megyében. Remél­jük, hogy lesz erő ezeknek az anyagoknak az' összegyűjtésé­re és megírására, s akkor még kevesebb marad a fehér folt a megye 1945 utáni tör­ténelmének feltárásában. Lajos Géza A szarvasmarha-tenyésztő gazdaságok figyelmébe tejet és tejterméket vár a lakosság Az egészséges taplálko- I nak- Megtudtuk, hogy a vál- ö ° I lalat fő célja a teljes tej­be tételét célzó program si- I szovjet nép érdekeinek. zás érdekében elhangzott fel­hívások, intő szavak, reklá­mok nem bizonyutak falra hányt borsónak, hiszen sokan éppen ezek hatására kedvel­ték meg a tejet és a különfé­le tejtermékeket. Az igények kielégítéséhez nélkülözhetet­len, hogy a mezőgazdasági üzemek elegendő és megfele­lő nyersanyagot adjanak az iparnak. Márpedig ezzel — egyelőre — Somogybán nem lehetünk elégedettek. Erről győzött meg a közelmúltban az a tájékoztató, melyet Szon­di István, a Kaposvári Tej­ipari Vállalat igazgatója adott a megyei tanács vb mezőgaz­dasági fejlesztési albizottságé­Ivóvizet ad a Balaton mennyiség fölvásárlása, illet­ve a lakosság zavartalan ellá­tása tejjel és tejtermékkel. Evégett 182 községben vásá­rolnak, 210 településen pedig árusítanak tejet. A múlt év utolsó negyedé­ben mintegy 10—12 százalék­kal csökkent a fölvásárlás az előző esztendő azonos idő­szakához képest. Az idén az első hónapokban ugyancsak mérséklődött, s az országos átlaghoz viszonyítva is rossz az arány. Somogybán 1972- ben 2274, 1973-ban 2255, ta­valy pedig 2240 liter volt egy tehén átlagos tejhozama. Ez év első felében — a vállalat igazgatójának véleménye sze­rint — kevesebbet adnak a termelőszövetkezetek közös és háztáji tehenészetei, mint a múlt év azonos időszakában (az állami gazdaságoktól több várható). Az összes tejterme­lés egyébként így oszlik meg: 50 százalékát adják a terme­lőszövetkezeti közös tehené­szetek. 33 százalékát a ház­táji gazdaságok, 17 százalékát pedig az állami1 gazdaságok. Ebből is kitűnik, hogy meg­határozó szerepe van a ter­melőszövetkezeti közös és háztáji tejtermelés alakulásá­nak abban: hozzájuthat-e ele­gendő nyersanyaghoz a tej­ipar. A tejhozam csökkenésének j több oka is lehet. Szóba jött például az albizottsági ülé­sen a múlt évi viszontagságos ‘ ősz, amely csökkentette a be nyésztési felügyelőség a há­rom területi tsz-szövetséggel együtt vizsgálja meg a közös gazdaságokban: milyen a te­hénállomány takarmányozá­sának a szakszerűsége, s mondjanak véleményt a ren­delkezésre álló üzemi takar­mányalap minőségéről és mennyiségéről. Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály- vezetője fölhívta a figyelmet arra, hogy a szarvasmarha­program megvalósulásának keretében, annak szerves ré­szeként kell a tejtermelés alakulását vizsgálni, s előre­lépésre van szükség takarmá­nyozási, szaporodásbiológiai, szemléleti és szakmai té­ren egyaránt. A húshasznú szarvasmarha-tenyésztés mel­lett is növekednie kell a tej­termelésnek. Éppen ezért in­dokolt a javasolt módszer megvalósítása: a felügyelőség és a szövetségek munkatársai minden járás három-három termelőszövetkezetében (egy- egy szakte'.epen és két-két, legalább kétszázas tehenészet­ben) nézzék meg, milyen ott a takarmány minősége és mennyisége, szakszerű-e az etetés és a takarmánykezelés? Minderről a munka befejez­tével tájékoztatják a fejlesz­tési albizottságot. Bármilyen megállapítá­sokat összegeznek is ezek a vizsgálódások, tény, hogy az a nagy összegű állami támo­gatás, melyet megyénk szarvasmarha-tenyésztő ter­takarított takarmány mennyi- meIőszövetkezetei élveznek, Eaíatoníüreden — az idei nyárra — elkészül az északkelet-balatoni regionális vízmű. A mintegy hatvanmillió forint beruházási költséggel épülő objektum napi nyolcezer köb­méter vízzel látja cl Balatonfüredct és környékét. Az új vizkivctcli mii sok tízezer üdü­lőnek es helyi lakosnak bizlosit jó minőségű vizet a Balatonból. ségét, rontotta a minőségét. Az is tény, hogy a tehénállo­mányon belül kevesebb lett a kifejt tehenek száma. Hal- I lőttünk arról is. hogy néhány tehenészetben olyan rossz mi- j nőségű takarmányt etetnek a , i jószággal, amelyet már nem j • is szabadna eleségnek nevez­ni... Solymossy Dezső, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályvezető-helyettese Javasolta az igazgatói tájékoz­tató után: a megyei allattc­nem vezethet eredményre ön­magában. csupán az üzemek akarásával, szakszerű törek­véseivel párosulva érheti el a kitűzött célt. Nyilvánvalóan ez a téma is napirendre kerül az év második felében ren­dezendő, a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztését tárgyaló aktívaülésen. Hernesz Ferenc Somogyi Népiap\ 3 <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents