Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

Az erkölcsről, nyitott szemmel A társadalom tudatos vezetésének alapja a gazdasági fejlődés ter­vezése és irányítása. Ezért nagyon is érthető, hogy ha­zánkban a fő figyelem e kér­dés megoldására irányult és irányul a jövőben is. Szűklá­tókörűség lenne azonban, ha emellett elhanyagolnánk a szellemi és az erkölcsi fejlő­dés tervezésének és irányítá­sának problémáját. A leg­jobb gazdasági tervek ,is ha­szontalanok lennének, ha az emberek, akik ízeket a ter­veket megvalósítják, a szük­séges politikai, tudományos, kulturális <ís erkölcsi értékek­ben hiányt szenvednének. A Magyar Szocialista Mun­káspárt programnyilatkozata, jövőnk egyik alapokmánya ezen a területen is útbaiga­zít bennünket és megszabja a fejlődés irányát, távlatait. »A fejlett szocialista társa­dalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi cél­jaink megvalósításában fe­gyelmezett, jó munkájuk mel­lett a közügyekből is kiveszik a részüket, ismerik és meg­tartják a szocialista erkölcs normáit.. . Ezért egész társa­dalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetet­len feltétele a tudati viszo­nyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs es életmód általánossá vá­lása.« Mindennél világosabb, hogy azok a tényezők, melyek ma, a fejlettebb szocializmus át­fogó építésénél gátolnak ben­nünket, éppenséggel nem az anyagi termelés nehézségei, hanem nagymértékben sok ember elégtelen szakmai-tu­dati szintje, politikai és erköl­csi gyengeségei, más szóval az emberek tudati fejlettségé­nek hiányai, szellemi kapcso­lataik tökéletlenségei. A gazdasági folyamatok tervezése és irányítása, az új gazdasági tervek jobb végre­hajtása követeli és kikénysze­ríti a szellemi-erkölcsi folya­matok tudatosabb irányítá­sát is. Ez a tény a marxista társadalomtudo­mány számára régóta is­mert. Tudjuk, hogy az anya­gi és a szellemi kapcsolatok a társadalmi valóságban elvá­laszthatatlan egységet alkot­nak. Kölcsönösen áthatják és befolyásolják egymást, úgy­hogy az erkölcsi tudat és gya­korlat hátramaradása az anyagi szférával szemben rendkívül fékezően hat a gaz­dasági fejlődésre. Tudjuk to­vábbá, hogy a szocialista em­ber politikai, tudpmányos, kulturális és erkölcsi minősé­ge, valamint szellemi kapcso­latai nem spontán alakulnak ki, hanem tudatosan kell tervezni és irányítani azokat. Ha a szellemi fejlődés terve­zését és irányítását elhanya­goljuk, ennek kihatása a gaz­dasági előrehaladásra is rend­kívül hátrányos. Mindezek általánosan ismert igazságok. De levontunk-e már ezekből a felismerésekből minden gyakorlati következtetést? Ha összehasonlítjuk a gaz­daság tervezésének és irányí­tásának elméletés és módsze­reit a szellemi-erkölcsi fejlő­dés programozásának elméle­tével és módszereivel, a kö­vetkezőket állapíthatjuk meg: a gazdasági tervezés és irá­nyítás területén elméletileg magas fejlődési szintet értünk / el. Ezt bizonyítja többek kö­zött a tervezés és irányítás új gazdasági rendszerének be­vezetése is. M ásrészről azonban a tu-, dománynak be kell ér­nie azzal, hogy a tu­dati és erkölcsi fejlődés ter­vezésének és irányításának problémáit — amelyek bo­nyolultsága semmiképp sem marad el a gazdasági prob­lémáké mögött* — oly módon oldja meg, amely már semmi­lyen korosztály szintjén sem elégíti ki a társadalmi fejlő­dés igényeit. Amíg a gazdasá­gi fejlődés követelményei te­kintetében viszonylag átfogó, tudományosan egzakt mód­szer birtokában vagyunk, ad­dig például olyan folyamatok tervezésénél, mint a tudati fejlődés, a káderfejlődés, a kulturális, erkölcsi és tudo­mányos fejlődés, legjobb eset­ben a tervezési és irányítási módszerek kezdeti megnyil­vánulásaival rendelkezünk. Ezt az aránytalanságot a szellemi és gazdasági folya­matok fejlettségi szintje kö­zött a tervezés és irányítás szintjén egyesek azzal indo­kolják, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti ver­seny túlnyomórészt gazdasági síkon dől,_ majd el, ezgrt elő­nyösebb a szocializmus gaz­dasági törvényeinek haté­konyságát emelni. Eszerint a Tanfolyam kezdődött a prizmázógép.kezelőknek Borit, tisztít, vagonba terel Az országgyűlés téli ülés­szakán, hazánk 1975-ös költ­ségvetésének tárgyalásakor ismét kirajzolódott a kép: a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelés igazodott a belső és a külső piac igényei­hez, de még rugalmasabban kell alkalmazkodnia a világ- gazdasági helyzethez. Dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter el­mondta, a termelési szerke­zetben a legjelentősebb válto­zás a cukorrépa-termelés bő­vítése lesz. Az 1974-es 3,5 millió tonna cukorrépa-ter­melésből nyerhető cukor nem fedezi a hazai igényeket, ezért külföldi behozatalra szoru­lunk, ami súlyos terhet jelent költségvetésünknek. A számos intézkedés között a cukorrépa szállításának, tá­rolásának korszerűsítése is szerepel. 1967 óta a cukoripar szolgálatában állnak a köz­úti járműbuktató prizmázó- gépelc, ezekből minden évben újakat vásárolunk a Szovjet­uniótól. Hazánkban több mint száz prizmázógép dolgozik a cukorgyárakban, a termelő- szövetkezetekben és az álla­mi gazdaságokban. A gép nem olcsó — egyik típusa másfél millióba, a másik kétmillióba kerül —, de busásan meghoz­za az árát. Használatával fő­leg időt takarítanak meg, egy teherkocsi hatvamnázsányi rakományát három perc alatt a felhordó szalagra borítja, razással megtisztítja, vagonba tereli vagy prizmát cpíl be­lőle. Az ukrajnai Kalinovká- ban épült gyár főkonstruktő­re többször járt hazánkban, hogy a magyar viszonyokra terveztesse a prizmázó beren­dezést, amely azzal, hogy megfelelő körülményeket te­remt a tároláshoz, figyelem­re méltó mennyiségű cukrot is megment. Népgazdaságunk szorgalmazza a prizmázó be­rendezések alkalmazását — megvásárlásukhoz tekintélyes összeggel hozzá is járul. Petykó Pálnak, a Cukor­ipari Vállalatok Trösztje ra­kodásgépészeti műszaki veze­tő ügyintézőjének tájékoztatá­sa szerint tegnap majdnem száz — termelőszövetkezetben és állami gazdaságban dolgo­zó — traktorvezető, növény- termesztő gépész és gépkocsi- vezető jelentkezett a kaposvá­ri ÉDOSZ Művelődési Otthon­ban, hogy egyhónapos priz­magépkezelői tanfolyamon ve­gyen részt. A petőházi, a mátravidéki, a mezöhegyesi, a sarkadi, a szeréncsi, a szol­noki és a kaposvári cukor­gyárhoz tartozó körzetből ér­keztek, és az elméleti meg a gyakorlati vizsga után mező- gazdasági nehézgépkezelői bizonyítványt kapnak. Mun­kájuk bőven lesz* hisztyi csu­pán a Kaposvári ' Cukorgyár évenként átlagosan 26 ezer va­gon répát dolgoz fel, s a szál-, lításban, tárolásban egyre na­gyobb szerepet szánnak a prizmázógépeknek. P. D. gazdasági folyamatok terve­zésének és irányításának leg­nagyobb tökéletesítésére kell összpontosítani még azon az áron is, ha ez ideiglenesen a szellemi folyamatok tervezése és irányítása , színvonalában elmaradást vált ki. E felfo­gás miatt különböző gazdasá­gi tervekről szóló előterjesz­tésekben, tudományos konfe­renciákon, a technikai forra­dalomról szóló elméleti viták­ban és egyebütt szinte egyál­talán nem beszélnek a morá­lis tényezők szerepéről. Vitathatatlan, hogy a kapi­talizmus és a szocializmus kö­zötti verseny főleg gazdasági síkon dől el. Az is igaz, hogy a szocializmus ezt a versenyt csak akkor nyerheti meg, ha megérni, hogy gazdasági tör­vényeinek hatékonyságát a maximálisra kell emelnie. Azt azonban vitatjuk, hogy szocia­lista viszonyok között a ma­ximális gazdasági hatékony­ság egyedül a gazdasági fo­lyamatok tervezésének szint­jén elérhető anélkül, hogy ki­küszöbölnénk az aránytalan­ságokat a gazdasági folyama­tok tervezése és vezetése, va­lamint a szellemi-erkölcsi fo­lyamatok tervezésének és ve­zetésének a színvonala kö­zött. A szocializmus csak akkor érhet el magasabb munkater­melékenységet és életmódot, mint a kapitalizmus, ha a gazdasági előnyök mellett az emberi kapcsolatokban lehe­tőségként méglevő szellemi előnyöket is maximálisan ki­aknázza, ha az anyagi és szel­lemi előnyök a jövőben egyenlő mértékben érvényre jutnak. Ez nemcsak az össz­társadalmi fejlődés irányítá- sában bizonyul helyesnek, ha­nem az irányítás konkrét te­rületein is, például egy üzem vagy egy tsz vezetése szint­jén. Ezért a szocialista típusú vezetőknek az is feladatuk, hogy ne csak az anyagi, ha­nem a szellemi-erkölcsi folya­matokat is irányítsák és terv­szerűbben programozzák. A Magyar Szocialista Munkáspárt program­nyilatkozata arról ta­núskodik, hogy a növekvő po­litikai, erkölcsi és tudomá­nyos érés jelenlegi feltételei között a társadalom fejlődésé­nek és irányításának bonyo­lult problémáját jobban meg­értjük, mint bármikor a múlt­ban. Mindez jogos remények­kel tölt el bennünket a tekin­tetben, hogy a gazdasági és az erkölcsi fejlődés leegysze­rűsített és hibás felfogását folyamatosan háttérbe szorít­juk, és minden szinten — nyitott szemmel járva — töb­bet törődünk a »szocialista világnézetű és közösségi ma- gatartású, nemes erkölcsi esz­ményeket és értelmes emberi életformát megvalósítani kí­vánó állampolgárok művelő­dési igényeinek kielégítésé­vel..« Dr. Kiss István Akácos a puszta helyért Az elfáradtak.!! múlt. Csaknem a szegények«! pusztán töltötte, reménytelen könyörgése. — Amikor <a fiamnak az én gyermekkorom­ról mesélek, arról, hogyan éltünk Halas­fele életét a tón, meghall­gatja, de úgy érzem, nem hiszi. Embetrsics István a Dut- rának támasz­kodik. Halastó említésére mint a gátját szakí­tó víz tör elő emlékeiből a — Mikor vége lett az isko­lának, kilencéves koromtól egész nyáron dolgozni jártam. Arattunk. Játszani? Jó lett volna! Esetleg alkonyaikor. Mert a gyerek akkor is gye­rek volt, még ha egész nap hajladozott, dolgozott is a tarlón. Aztán jött az ősz, reg­gel, este gyaloglás be az isko­lába, sárban. Nemegyszer estére ért haza az ember. Miről álmodozott akkoriban egy cseléd fia? Tulajdonkép­pen nem is igen maradt erre idő. Nagy volt az elzártság, a külterületen nehezebb az élet. Iskolába jövet-menet talán valahol fölsejlett egy véznács- ka gondolat: de jó lenne itt benn lakni a jfaluban! De ák­-Meghallgat a fiam, de nem hiszi.. .« Halastó, Lóka, Üjmajor. Ba- bócsa külterületén ez a há­rom puszta volt az otthona a cselédség egy részének. Hosz- i szú cselédházak, nyomorúsá­gos közös konyhák, Szent- györgy-napi szegődés, kora hajnali, munkára hívó ko- lompszó ... Halastó, Lóka, Üjmajor. Ba- bócsa külterületén nyomuk sincs a pusztáknak. Van, ahol a cselédházak helyén gazdag ígérettel, szépen »gyapjaso- dik« a búzatábla, van, ahol tárcsa aprítja a földet a kuko­rica alá, és vaui, ahol suttyó akácos nyújtózkodik a nap­fényben. Csak az emlék őrzi már a képet. Csak a képzelet moz­dul a múltat idéző szavakra [ nium óra — a tekintet mást lát. Más a j n0ijís piai valóság. Halastón az akácos szinte áthatolhatatlan sűrűjében egyetlen kis épület, az om­ladozó, hajda­ni, picinyke kápolna. Tete­jéről a kereszt hullani készül, lépcsője fosz­ladozik. A fal­ra festett mon­dat még olvas­ható: Regina sanctorum om- pro Az eltűnt idők romos tanúja. Idősebb Embersics István: — Eltűntek a puszták a föld színéről. Alkotó vitafórumok Ötvenezren dolgozzák fel a kongresszus határozatait a megyében A megye- egész közvélemé- ] nye nagy érdeklődéssel kísér- j te a XI. kongresszus munká- i ját. Most megkezdődik a ! kongresszus dokumentumai­nak feldolgozása az esti egye­temeken, marxista—középis­kolákban, a pártiskolán, a tö­megoktatás tanfolyamain, a munkahelyi szemináriumo­kon. Szervezett oktatáson öt foglalkozás keretében 22—25 ezer somogyi tanulmányozza a kongresszus anyagát. Az esti egyetemeken, a szakosítókon, az esti marxista—leninista középiskolákban három fog­lalkozást, az egyéves, vala­mint az öthónapos pártiskolán nyolc foglalkozást tartanak ebből a*z anyagból. Ezen a héten minden vá­rosban és járásban összehív­ják a -propagandistákat, s megismertetik velük a temati­kát, a programot, a feldolgo­zás módját. Mintegy kétezer propagandista kap eligazítást a kongresszusi anyag színvo­nalas feldolgozásához. A most következő hetekben megyénkben is közkinccsé te­szik a XI. kongresszus gazdag anyagai. A tervezett foglal­kozásokon a párttagok, a köz­élet kérdései iránt érdeklődő somogyiak alaposan megis­merhetik a határozatokat. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megyénk minden városában, községében egységesen értel­mezzék őket. Dr. Móna Gyula, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának he­lyettes vezetője tegnap nyi­latkozott az MTI-nek, s hang­súlyozta: »A mostani pártok­tatási tanév végéig az a fel­adatunk, hogy a politikai ok­tatás eszközeivel is segítsük a párt legfőbb fórumán meghir­detett társadalmi program megvalósítását.« A kongresszus anyagát fel­dolgozó foglalkozásokon me­gyénkben is a határozatot, a Központi Bizottság beszámo­lóját állítják a középpontba, hangsúlyozva, hogy további eredményeink forrása a hatá­rozatok következetes végre­hajtása. Az a cél, hogy aktív vitafórumok legyenek e fog­lalkozások, melyeken a me­gyei, a városi, a járási, a he­lyi tennivalókat is összegezik. A szervezett politikai képzé­sen túl a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Néprfont kongresszusi tanfolyamokat szervez, így mintegy ötven­ezren dolgozzák fel a XI. kongresszus anyagát Somogy­bán. Az öt foglalkozáson a kö­vetkező témákat vitatják meg a hallgatók: A társadalmi vi­szonyok fejlődése, továbbfej­lesztésének közvetlen és távo- labi feladatai; A népgazdaság helyzete, szocialista fejleszté­sének feladatai; Életszinvo- nal- és szociálpolitikánk cél­kitűzései; Társadalmunk ideo­lógiai állapota, a szocialista tudatosság és életmód fejlesz­tésének feladatai; A párt ve­zető szerepének és élcsapat jellegének fejlődése, a fej­lesztés további feladatai; Szo­cialista építőmunkánk nem­zetközi feltételeinek alakulása és nemzetközi kapcsolataink fejlesztésének feladatai. Eh­hez kapcsolódik a megyei pártértekezlet anyagának fel­dolgozása négy témában, s minden városban, járásban az ottani pártértekezlet megálla­pításai. L. G. kor még erősnek, lebonthatat- lannak, örökösnek tűnt a puszta ... Babócsán, a József Attila utcában takaros ház. Előtte egy tujafa, tenyérnyi kertecs- ke. A hófehér hajú idősebb Embersics István gondozza. Bent gázfűtés, hűtőszekrény, modern bútor és sok-sok vi­rág. — Csak a háború után jött a gondolat, be kellene költöz­ni a faluba — mondja. — Rengeteget dolgoztunk, de ak­kor már volt cél. Negyvenki­lenc december 15-én költöz­tünk ide. Most takaros utcasor — ak­kor csak egy-két ház állt itt. Az övék sem úgy nézett ki, mint ma, hetvenben átalakí­tották, bővítették. — Nem panaszképpen mon­dom — meséli —, de aki nem élt benne, ma nemigen tudja elképzelni, milyen volt a cse­lédvilág. Egyedül azt sajná­lom, hogy ami elkezdődött ti-, zenkilencben, az rövid idő múlva félbeszakadt. Akkor ebből a jó világból a mi ko- runkbcliek is egy kicsit töb­bet élvezhettek volna. Kár, hogy nekem ebből a szép élet­ből nem sok jut. Hetvenéves vagyok. — Mikor járt Halastón? — Mikor is? Azt hiszem februárban. Igen, akkor. Arra van a szalma, amit kaptam, azért mentem. Körülnéztem. Nincs ott már semmi, csak gödrök meg akácás. El-elme- gyek arra. Emlékezek. De sok minden eszébe jut az ember­nek! Hogy mit fejlődött Ma­gyarország harminc év alatt, azt nem is lehet elmondani! Nem gondolta volna senki, hogy ez így alakuljon ki. Jószágokat gondoz, minden ház körüli munkát ellát. Me­nye, fia a szövetkezetben dol­gozik. A Dutra mellett Em­bersics István azt mondta: elégedett ember. Még egy cél­ja van: — Most szeretnék a fiamnak épülni. Tizenkilenc éves, ha letelik a katonaidő, legyen ne­ki saját otthona. A suttyó akácos minden ta­vasszal mézillatot áraszt. És egyre kevesebben vannak, akik élő tanúként emlékeznek, hogy az akácos, a »gyapjas« búzatáblák helyén milyen is volt a valamikori keserves cselédsors. Vörös Márta Somogyi Néplap l

Next

/
Thumbnails
Contents