Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-08 / 81. szám
Hi van a sarokban? J I a az embert a körülmények alakítják, akkor a körülményeket kzll emberi módon megváltoztatni.» Marxtól való ez az idézet, aki fölismerte, hogy az ember közérzetére, hangulatára — mindennapjaira — döntő hatással van a környezete. S itt nemcsak az üzemről, a munkahelyről van szó. A nyolc órát a munkahelyén töltő ember, nem számítva az utazást és az alvást, további 4—6 órát foglalatoskodik lakásában. Takarít, étkezik, televíziót néz, barkácsol, olvas, pihen, művelődik. Ezért nem közömbös.' hogy mit találunk azon az 50—60 négyzetméteres kis területen? Régi igazság, hogy tárgyaink, ruhánk, környezetünk hűen vallanak arról is, hogy bennünk mi lakik. A Jakás- bslső sem kivétel ez alól. A írobákban elhelyezett bútorok, szőnyegek, képek, műtárgyak, a konyhában sorakozó háztartási gépek, a dolgozó- sarokban álló könyvespolc, magnó, lemezjátszó tulajdonképpen az ember kereseti viszonyait, s az ezzel szorosan, de nem föltétien összefüggő ízlésvilágát, s nem utolsósorban a lakáskultúra megteremtésének ipari-kereskedelmi föltételeit is jellemzik. Milyen a mai lakáskultúránk? Közelítsük meg először a számok oldaláról. Tavaly Somogybán összesen 2464 lakás épült, az 1971 óta épített otthonok száma pedig meghaladja a tízezret. Ez azt jelenti, hogy mintegy félszázezer ember költözött új otthonba 1971—74 között. Az új költözők természetesen a bútorvásárlók széles táborát gyarapították. Mennyit költöttek, költhettek új lakásukra? Pontosan megmondani nem lehet. Két, inkább jelzésszerű adat áll rendelkezésünkre. A megye kiskereskedelmében evek óta legdinamikusabban az úgynevezett vegyes iparcikkek forgalma nő. (Tehát a bútoroké is.) Másrészt vegyük italap'j '“tofAir u! a Belkereskedelmi Kutatóintézet modelljeit, melyeiket a lakások berendezési és felszerelési költségeinek ala- ! tudását figyelembe véve dol- | go.ztak ki. Eszerint általában 10t' ezer forintba kerül egy családnak az új kétszobás lakás berendezése, ha a család a ruhatárán kívül mást nem hoz magával költözéskor. A költségeket vizsgálva, szigorú takarékosság mellett, 6—7 év szükséges a jelenlegi jövedelmi szitut és fogyasztási szerkezet miellett ahhoz, hogy ezt az összejget előteremtsék. A lakásbelsők kialakítása, a korsfcerű lakáskultúra tehát nem valami olcsó mulatságnak látszik. S egy mai, korszerűen fölszerelt lakásban nem is annyira a bútor, sokkal inkább az elektromos háztartási gépek, a függönyfélék és az esztétikus lakáskultúrát valóban megteremtő üveg-, porcelán, kerámia, képző- és iparművészeti alkotások emésztenek föl sok pénzt. Ha a mai lakások berendezését szemügyre vesszük, ezen a területen találjuk a legnagyobb elmaradást. Az új otthonba költözők először ugyanis csak a legszükségesebbeket vásárolják meg: tehát fekvő- és ülőalkalmatosságokat, háztartási gépeket, televíziót, rádiót. A magnetofon, a lemezjátszó, a festmények, rézkarcok a mindennapi igények kategóriájába nem mindig férnek bele. A család megtakarításai másra mennek el. Bár szüntelenül változik a jövedelmek felhasználásának ará- I nya, s mindinkább nagyobb részt fordítunk iparcikkek vá- I sárlására fáz élelmiszerek rovására), a lakás kultúrájának | emelése nem a legfontosabb szempont. A családok egy része autóra gyűjt, vagy telekre, hétvégi házra, s a kereskedelem kínálatának szélesedésével ruhára is. A lakásokban azonban ott vannak a nagy üres, falfelületek, a kihasználatlan, puszs± Folytatják M 7-es út építését A Betonútépítő Vállalat hétfőn megkezdte az M 7-es út jobboldali pályájának a betonozását Szabadbattyánnál, a 71-es kilométerkőnél. A Szé- / kesfehérvár—Balatonaliga közötti 30 kilométeres szakaszon még 9,5 kilométer utat és négy hidat kell elkészíteni. Az útépítés szinte menetrendszerűen folyik, a nagy teljesítményű betonozó gépsor | óránként 20 métert halad előre. A munka befejezéséhez összesen 20 000 köbméter betont használnak fel. Az M 7-es jobb oldali pályáját Székesfehérvár—Balatonaliga között június 4-én nyitják meg a forgalom előtt, s ezzel a 90 kilométer hosz- szú, kétpályás balatoni autópálya elkészül. ta zugok, szobasarkok. Mi lóg | a falon, mi kerül a sarkokba? Néha semmi, s ez alkalmasint még jobb is. Mert igen sok lakásban széttekintve léhangoló a kép. Nagy, üvege- | zett, aranyos keretben retu- ! sált mosolyú családi fotók te- j hintenek ránk, az iskolás kis- j lány egy-egy jobban sikerült I rajza, kézimunkája, az ipari i tanuló fiú ügyetlen rézdom- I borításai, s ákom-bákom vas- ! pálcikákból forrasztott ital- ' kínálói, vagy a háziasszony szabad perceinek hímzésbe- : varrásba foglalt termékei. Mindent egybevetve azonban { a lakások belseje eléggé si- i vár, egyhangú. «Mi eszünk, s nem költünk a lakásra.« «Autóra gyűjtünk, nem marad másra pénz.« «Elviszi a gyerekek taníttatása« — halljuk sokfelől és sokféleképpen. Nem túlzás tehát, hogy az | egyes lakásbelsők kialakítású- j ban meglehetősen nagy az esetlegesség, a véletlen szerepe, és kevés a tudatos tervezésé. Mivel a családi jövedelmek távlati beosztásában a leglényegesebb dolgokon kívül nem jut nagy szerep a belső lakályosságot meghatározó tárgyaknak, a föltétien szükséges alapberendezések kiválasztásában is hiányzik, vagy nem elég kifinomult az ízlés. De miért is lenne másképpen? A bútorboltok s a lakásfelszerelési cikkek választéka sem nem elég széles, sem nem elég sokrétű. A boltokban például nyomát sem leljük színes, az összes gyár összes termékét ismertető prospektusoknak, amelyekből kedvére választhatna a lakás- tulajdonos. Vannak persze képek, de ha ezek alapján választ bútort valaki, nem biztos, hogy megkapja. Jelenleg az általános gyakorlat az, hogy néhány hetes hiábavaló mászkálás után az ifjú lakástulajdonosok kénytelenek alkut kötni: viszik azt a bútort, amelyik ugyan kevésbé tetszik, de megkapható. Hiányzik egy olyan országos ' szervezet is. mely a sokféle, a j lakáskultúrával összefüggő j kínálatot (bútor, porcelán, függöny, szőnyeg, üveg, lám- j | pa, hűtőszekrény stb.) össze- j hangolná. edig az igények egyre j intenzívebben fejlőd- í nek. Néhány kedvező j jele ennek az ugyancsak [ megélénkülő érdeklődés a ré- j j giségek, az iparművészeti- ■ I népművészeti alkotások iránt. Nagyobb mértékű elterjedésü- í két nemcsak a lakossági jöve- J delmek állandó emelkedése j biztosíthatja, hanem a lassan, | de állandóan változó ízlés is. ,Ördögi körM Igazolványok zálogban MIT TEHET A RENDŐRSÉG? Aki a Balatonnál csónakot, a strandon fürdőruhát vagy a piacon mérleget szeretne kölcsön venni, attól rendszerint elkérik a személyi igazolványát — biztosítéknak. Így azután az emberek legfontosabb okmánya forog, jár kézről kézre és vissza — ha visszakapja az illető az övét. Mert kapni mindig kap egyet, de előfordult, hogy csak otthon vette észre a pórul járt piacozó néni: őt már nem úgy hívják, mint azelőtt, és egészen máshogy néz ki. A rendelkezés így szól: Személyi igazolványt másra átruházni vagy biztosítékul adni, illetve átvenni tilos. Ez az igazolványok utolsó oldalára is be van írva a tudnivalók címszó alatt. Törvény, az átadó és az átvevő egyaránt szabálysértést követ el, egyformán is büntethető, 1000 forintig. Oláh Imre rendőr őrnagyot kérdeztem az igazolványzálogosdiról. — A személyi igazolványt zálogba vevő gazdasági szervek vezetőivel már sokszor kapcsolatba léptünk ébben az ügyben. Ök mindig érveltek az igazuk mellett. Nem értünk egyet velük, de egyelőre el kell tűrnünk a naponkénti szabályszegést. Az indokok így hangzanak: 100 forint letét nevetséges lenne egy 6—700 forintos mérlegért, még aránytalanabb egy csónak esetében. A piacra jövő vagy strandoló emberek pedig nem tartanak maguknál megfelelő összeget. Ezért kénytelenek a személyi igazolványt lefoglalni. Azért mindenki visszajön, értéke, «becsülete« van. A rendőrség azt kérte, vezessenek egy füzetet, ahova beírják a köl[ csönző adatait, igazolványszá- mát, és így megoldódik a gondjuk, könnyen utolérhetik j az esetleges tolvajokat. Kont- | ra: Nem tudjuk megoldani, í óriási többletmunka, anyagi ! ráfordítás — külön adminiszf- j rátör kellene hozzá. — Persze így vallóban ké- | nyelmesebb, olcsóbb. A kaposvári piacon sokszor garmadái val állnak a személyi igazol- j ványok,' már külön rendszert ! is kidolgoztak a tárolásukra. Mit tudtak és mit tudnak ez- í után tenni a rendőri szervek? — Eddig is — mint már említettem — többször tárgyalI tunk az illetékesekkel, a tanáccsal. hogy oldják meg ezt j a gondot, mert nem törvényes, I amit tesznek. Meg tudnánk csinálni azt is, hogy naponta kimegyünk a piacra és megbírságoljuk a nénit, aki átadja a mérlegeket, valamint mindenkit, aki beadta az igazolványát. 1000 forintig elmehet- nénk, teljesen törvényesen járnánk el. Viszont mit gondolnának az emberek, milyen következményei lennének? Mérleg nélkül^nincs piac, hint ar megszűnne a kölcsönzés az ilyen közbelépésre. Százával büntethetnénk, de hogy néz ki az, mikor az egyik állami szerv elkér valamit, ugyanakkor a másik szerv — a rendőrség — ugyanezért büntet? Kényszerhelyzetben van a zálogba vevő alkalmazott és a zálogba adó is. A rendelkezés pedig csak személyeket említ, így az utasító vállalat ellen nem tehetünk semmit, csak egy ember ellen, akit munkaadói utasítottak törvényszegésre. A kölcsönzött tárgyak esetében pedig | anyagiakról van szó. Ért ne-1 i künk is védenünk kell. Egy 1 megoldás van: ki kell írni a ! adatokat az igazolványból, s ha nem hoznák vissza a tárgyat, akkor azok alapján intézkedhetünk, meg tudjuk védeni a köztulajdont. — Kicsit «ördögi« ez a kör. A megoldást hallottuk már: I adatkiírás. A vállalatok viszont nem sietnek, hisz tudják, hogy a rendőrség keveset ! tehet ellenük. Mit tudnának csinálni az említetteken kívül? — Levelezgetünk. Azt kérjük minden vezetőtől, hogy próbáljanak segíteni ezen a ' gondon. A tanács is államha- : talmi szerv, a kormányrendel- I kezes rá is vonatkozik. Neki is } védeni kell a törvényességet, j A személyi igazolvány védel- j me azonban elsősorban a mi feladatunk, így előbb-utóbb | már nem lehetünk türelem- | mel, intézkednünk kell. A ren- I delkezés mindenki érdekét védi. Sokszor kapunk panaszos leveleket, az emberek sem sze- I rétik, ha «elveszik« az igazolványukat. Mi mindent megteszünk a köz és az állampolgá- | rök vagyonának megvédéséért. I Azokat a vállalatokat is védjük, akik zálogként lefoglalják az igazolványokat. Szeret- J nénik, ha ez a segítség kölcsönös lenne, és ők is figyelembe vennék a kívánságunkat A személyi igazolvány az állampolgárok legfontosabb okmánya. Minden szervnek és mindenkinek védenie kell. Azaz kellene. A következmények — csere, visszaélés — gondolkodóba ejthetnék a törvényszegőket. Lothar Péter Nagy teljesítményű kombinátorok Mezőgazdasági a mezőgazdaságnak nagyuzeP Csupor Tibor meink ma már szívesen használják a különböző vontatott kombinátorokat a tavaszi magágyelőkészítő munkák során. A kombinátorok üzemeltetésének gazdaságossága elsősorban a felépítésükből adódik. A gép egy menetben háromféle munkát végez, így jelentős munkaidő és üzemanyag takarítható meg. A Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyárban — univerzális kerettel — nagy munkaszélességű kombinátorok különböző típusait fejlesztik ki, melyek a kora tavaszi taP. N. Barannyiliov----------------------............. N evek az emlékműn Keleníöldön estek el Azokat a gyalogosokat, akik soha nem váltak meg csikós trikójuktól, amely a flottához voló korábbi tartozásuk tanú- bizonysága volt, a szovjet emberek »tengerészlélek«-nak nevezték. Az ellenség más néven emlegette: «fekete-halálnak« keresztelte. Ezt a nevet a hitleristák sokat emlegették, amikor Leningrádnál és Odesszánál, Szevasztopolnál és Novo- rosszijksznál a válságos pillanatokban a tengerészgyalogosok rohamra indultak és «nem estek hasra a golyó előtt«. És aprították, ahol érték az állig felfegyverzett és túlerőben lévő fasisztákat. Jakov Pugacsov ínséges esztendőben, 1921-ben született. Szülőhelye távol esett az északi és a déli tengerektőL Brjanszk vidékén egy kis faluban, V ereScsaki ban látta meg a napvilágot. «A kolléktivizálódás előtt — írja fivére, Iván Pavlovics, — szegényesen éltünk, de aztán évről-évre javulni kezdett az életünk. Én és Jakov a kolhoz Somogyi Néplap jószágát legeltettük. Harminckilencben fivérem Lem ugródba utazott, egy év múlva pedig tizenkilenc éves fejjel önként bevonult katonának. Én már korábban magamra öltöttem a katonai mundért. A honvédő háború kitörésekor már mind a ketten katonák voltunk. Fivérem kezdetben a Távol-Keleten szolgált, én meg Nyugaton, Grodno városában. Leveleztünk egymással. Amikor kitört a háború, apánkat és Pétya öcsénket is mozgósították. Édesanyánk egyedül maradt otthon. Jakov kivételével mindnyájan hazatértünk a frontról. Fogalmunk sem volt, hogy hol esett el középső fivérünk ... Iván Pavlovics Pugacsov.« A Felszabadulási Emlékművön ezt olvashatjuk: Pugacsov J. P. g. hadnagy. A szovjet honvédelmi minisztérium tiszti állomány veszteségét nyilvántartó osztályán ilyen adatok szerepelnek: Jakov Pavlovics Pugacsov. született 1921-ben, hadnagy, a 83. önálló tengerész lövészdandár (akkoriban valószínűleg a 18. gárda hadtesthez tartozott, — P. B.) 16 önálló tengerész- gyalogos zászlóalj híradó-szakasz parancsnoka, SZKP-tag, elesett 1944. december 28-án (eredetileg azt írták be, hogy decemberben nyomtalanul eltűnt, de aztán hivatalosan korrigálták) és Budapesten temettek el. A kitüntetési osztályon őrzött kartonlapokról megtudhatjuk, hogy 1943. március 22-én még mint telefonos közlegényt a Bátorságért érdeméremmel tüntették ki, halála után pedig a Honvédő Háború érdemrend II. fokozatával. Ilyen volt a csíkos trikós pásztor, aki életét áldozta a magyar nép boldogságáért. A Felszabadulási Emlékművön Jakov Pugacsov neve mellett ez olvasható: Zloj Sz. A. g. hadnagy. Ugyanannak a tengerész- gyalogos zászlóaljnak a lövész-szakasz parancsnoka három nappal korábban esett el, mint Pugacsov: december 25-én. Mind a ketten Kelenfölden haltak hősi halált délre attól a Gellérthegytől, amelyen nevük az emlékműre van vésve. Decemberben? De hiszen abban az időben még a hitlerista csapatok voltak Kelenföldén! Igaz, de a tenge- reszgyalogság deszant-alaku- lat. s azok voltak ök, a Duna- parton is. Masenyka «Bátor, vidám tekintet, fér- I íiasan rövidre nyírott haj. Ma- ' ríja Szemjonovna Batraková- | nak hívták. Mi. gyerekek, már az első napokban megszeret- j tűk, később pedig büszkék let- j A feliraton a második iniciálé, az »A« téves. Az elesett tisztek között még egy ilyen nevű nincs (nemcsak Magyar- országon, de sehol). Zloj gárda-hadnagyot, aki először komszomol-tag, majd párttag-jelölt volt, s alti a Do- nyeck-területen született, Sztyepán Lukjanovicsnak hívták (vagy Lukácsnak, ahogy az néhány dokumentumban olvasható). Huszonkilenc éves korában esett el a csatatéren. Bátor, félelmet nem ismerő harcos volt, de mellét nem díszítették érdemrendek. A Vörös Csillaggal negyvennégy szeptemberében tüntették ki. Éppen hadikórházban feküdt akkor, s a kitüntetést nem adták át neki. Még akkor sem sikerült átnyújtani neki, amikor visszatért a csapattestéhez: nyomban harcba kellett indulnia. A kitüntetési osztály kartonján ez a megjegyzés áll: megsebesült, a kitüntetést nem kapta meg. Később, 1952-ben a körzeti hadkiegészítő parancsnokságon ezt írták: a kitüntetettet nem sikerült megtalálni, hozzátartozói nincsenek. A második érdemrendet, a Bogdán Hmelnyiokij III. fokozatát Sz. L. Zloj már ha- lala után kapta meg. tragédiája tünk rá. A többi osztály tanulói irigyeltek bennünket... Mindez harmincnyolcban történt ... (FolytatjukJ lajelőkészítő munkák során alkalmasak a nagy vonóhorogteljesítményű traktorok (IHC, John Deere, Rába—Steiger, K—700) gazdaságos kihasználására. A kombinátorok — típus szerint a Kombi—6,6: a Korríbi—8,8 és a Kombi—11 jelű — összetett talajmunkát végeznek, munkájuk nyomán szoros kapcsolat alakul ki a feltalaj és az altalaj között. A kombinátor művelő eszközei a felső talajrétegben »aprómor- zsás« szerkezetű magágyat készítenek, ugyanakkor a tavaszi kalászosok és a kapásnövények (borsó, cukorrépa, kukorica stb.) számára kedvező csírázási feltételeket biztosítanak. Az alapgép szerkezeti kialakítása lehetővé teszi, hogy a kombinátort különböző munkaszélességgel és különböző munkavégző eszközökkel üzemeltessük. A kombinátor az «építőszekrény« elv alapján 6,6—8,8 és 11 méter munkaszélességgel üzemeltethető. Valamennyi típus szerkezeti felépítésénél fogva két fő egységből áll. Az egyik a kapcsolókocsi, mely a munkaeszköz és a traktor közötti kapcsolat létesítésére, a csuklós hordozószerkezet működtetésére szolgál, A különböző munkaeszközökkel fölszerelt csuklósszerkezet üzemeltethető ugyanazon kocsival is. A csuklós szerkezeten helyezkednek el a művelő eszközök. A Kombi—6,6-nál 6 darab, a Kombi—8,8-nál 8 darab és a Kombi—llnél 10 darab, egyenként 1,1 méter fogásszélességű kombinált elemet találunk. Az ősz-' szetett műveletet az egybeépített «rugós simító«,- a rugós »kultivátor« és a kétsoros i . »bordáshenger« végzi. A csuk- I lóskereten belül elhelyezett ' elemek jól igazodnak a talaj- | felszínhez, ez a nagy munka- i szélességű gépek elengedhetet- j len feltétele. A kombinált | művelőelem — a fűrészfogas i bordáshenger, melyet eddig a j hazai mezőgazdaságban alig j ismertek — golyóscsapágyazá- ; sa korszerű, és az erős igény- bevételeknek is megfelel. Az MMG-ben kialakított j Kombi talajművelő gépek j munkamélysége 8—16 centi I között állítható. A gép terü- I letteljesítménye 65—95 hektár i 10 órás műszakban. A mun- | kagépnek közúton való szállításakor a szélessége — a két I szárny összecsukásával —, j mindössze 2,8 méter, szállítási sebessége pedig óránként 10 km. A Kombi—8,8 jelű nagy teljesítményű kombinátor 1974 őszén — tartós üzemi viszonyok között — a Lajta—Hansági Állami Gazdaságban üzemelt. A vizsgálatot a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI) szakemberei végeztéit, és a gazdaság vezetőségével j együttesen megállapították, hogy a kombinátor kiváló magágyat készített az őszi kalászosok magvainak mintegy 1070 hektár területen. A Kombi—8,8 jelű gép után kifejlesztették a 11 méter munkaszélességű Kombi—11- et, mely a különböző rendszerekben termesztett növények számára rövid idő alatt nagy területen kiváló magágyat készít. A különböző típusú kombinátorokat a Mezőgéptröszt keretén belül a Kecskeméti Mezőgép Vállalat gyártja. Dr. László Lászió
