Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
Tavaszi divat Ka hát—házisző 1 tesből A tanulók és az időzavar Háziszőttesből készült rövid, bő tavaszi kabát. Nadrághoz most ez a divat. (A Budapesti Ruházati Szövetkezetek és az OKISZ Labor divatkollekciójából.) (MTI-fotó — Bara István felv.) A hörghurut megelőzése A „fő bűnös” a cigaretta Az időjárástól függetlenül is sok kellemetlenséget okoznak a légutak bizonyos megbetegedései. Ilyen például a hörghurut, amely idült formájában olyan sok embernél fordul elő, hogy a szakorvosok szinte népbetegségnek tekintik. Hazánkban évente mintegy 10 százalékra tehető azoknak a száma, akik idült hörghurutjuk következményei miatt halnak meg. Ez önmagában is indokolja, hogy mindenki fokozott gondot fordítson a megelőzésre, szívlelje meg az orvosi tanácsot. A hörghurutot a hörgők nyálkahártyájának gyulladásával járó inger okozza, ami köhögés formájában jelentkezik. Heveny hörghurutnál a köhögés segíti a beteg gyógyulását. Idült formájában azonban a köhögés a tüdő tágulásához, a szervezet oxigénellátásának akadozásához, s ezáltal az együttműködés zavaraihoz, majd a gyorsabb öregedéshez vezet. Az orvosok egyöntetű véleménye szerint a hörghurut keletkezésében a »fő bűnös« a cigaretta. Igaz, hogy hasonlóképpen ártalmas a nagyvárosok pora, füstje, amely szintén a tüdő nyálkahártyáit ingerli, ez azonban kevésbé okoz idült hörghurutot. Más a helyzet a cigarettával, amelynek füstje állandóan és véd- hetetlenül ingerli a hörgők nyálkahártyáit. Az orvosok hangsúlyozzák: egyszerűbb és hasznosabb a szervezet számára a megelőzés, mint a gyógyítás. A dohányzást feltétlenül abba kell hagyni, amellett a légutak rendszeres »tiszogatása«, vagyis a friss levegőn tartózkodás is elengedhetetlen. Lényeges továbbá, hogy lehetőleg kerüljük a füstös, rossz levegőjű helyiségeket, s otthon és a munkahelyen egyaránt gondosan, rendszeresen szellőztessünk. Még egy megszívlelendő jó tanács: aki gyakrabban vagy tartósan köhög, forduljon orvoshoz! Az időben alkalmazott kezelés ugyanis a gyógyulás legfőbb biztosítéka. Az »időzavar« kifejezést szerencsére csak egyetemista koromban ismertem meg. De még akkor is — sok-sok elfoglaltságom mellett — sikerült időt lopnom fölösleges dolgokra. Nyáron például leültem a Duna-parton, a lépcsőre, napoztam, néztem a vizet, a hídon dübörgő villamosokat. Vagyis ezalatt mindent észrevettem, bár semmi sem volt fontos. Ma már előfordul, hogy ami fontos volna, azt sincs időm észrevenni. Sajnos, két végletet lát az ember, középút alig akad. Olyan gyerek is bőven van, aki semmivel sem törődik, (se tanulással, se a művelődéssel, se a hasznos szórakozással. sőt a játék helyett is csak »hülyüléssel« tölti az idejét), és olyan is van bőven, akinek még aludni sincs ideje. Budapesten egy nyolcadik osztály tanulóival nemrég arról beszélgettünk, hogy az időzavarral küzdő gyerekeken hogyan lehetne segíteni. — Egy úttörőkorosztályban levő gyereknek legalább 8 óra alvásra van szüksége naponta. Körülbelül tíz órakor beesem az ágyba — vallotta Zsuzsa —, és hatkor kelek. A 168 órából alvásra nyugodtan levehetünk tehát átlagban 56 órát. Még- néhány állandó elfoglaltság: tanítás 38, étkezés, tisztálkodás, készülődés 21 óra, közlekedés 10, tanulószoba és I otthoni tanulás 18 óra. Ez ösz- j szesen 143, marad tehát egyébre hetenként 25 óra. — És ebbe kell belesűríteni i a szakkört, az őrsi vagy raj- j foglalkozást, az úttörő-tanács- I ülést vagy ügyeletet, az énekA hajmosás ábécéje Minél gyakrabban mossuk a hajunkat, annál zsírosabb, rosszak a samponok — sokan panaszkodnak így. A szakemberek válasza erre az: nem tudunk fejet mosni. A helyes hajmosásnak három alapvető szabálya van. Az első, hogy a sampont ne töményen, hanem csakis hígítva használjuk. Egy kávéskanálnyit oldjunk föl fél pohár langyos vízben. A hajmosószer ugyanis koncentrált, tömény vegyi anyag, könnyen leoldja a hajról a zsírt, de a fejbőrről is. Hajhagymáink tölcsérszerű faggyúmirigyeit is kilúgozza a sampon tömény használatával, s ezzel kárt teszünk bennük. A második szabály, hogy a hajmosást több részletben végezzük el, ne öntsük az egész oldatot egyszerre a fejünkre. Az első mosásnál a hajunkat dörzsöljük át, és ne a fejbőrünket vakarjuk föl. Ily módon az első mosásnál lejön a hajunkról a rá tapadó piszok, zsír. Másodszor is a hajunkat mossuk, és ne zavarjon az bennünket, hogy ha néni habzik a fejünkre fölvitt sampon. Ennek csak a harmadik mosáskor szabad bekövetkeznie. Amikor még nem habzik a samponunk, az nem jelent mást, minthogy hatására lekötődik hajunkból a zsír és a por, amikor pedig a fejünk habsapkát kap, nincs munkája már a samponnak. A harmadik követelmény a bőséges, alapos öblítés. Ne sajnáljuk a vizet! Ha nem tá- volítjuk el teljes mértékben a sampont, kárt tesz hajszálainkban és fejbőrünkben egyaránt. Ha a fejbőrünkön sampon marad, bekövetkezik a fejhámréteg kopása, amit népiesen korpásodásként emlegetünk. Hajunk szárítása is könnyebb, ha jól leöblítjük. (Folytatjuk) kart, a német vagy angol magánórát, a zenetanulást, a tréninget, a mozit, a színházat, a klubot és a játékot — egészítette ki a felsorolást Géza. Az ilyen előre lekötött idő átlag 15 óra. Marad tehát a 168 órából 10, amit kedved szerint tölthetnél, ha nem volna elcsúszás az időben, ha nem lennének váratlan feladatok. És otthon még nem segítettél semmit! Még nem játszottál, nem voltál kirándulni. Mi ennek az oka? Talán az is, hogy amivel legszívesebben foglalkoznál te magad, abba sokszor felületesen beleszaladsz. Év elején annyit vállalsz magadra, hogy annak a fele is sok lenne, később viszont — bármenynyire meggyőződtél róla, hogy nem tetszik, hogy nem neked találták ki —, már nehéz az önként vállalt feladattól megszabadulni. Pedig a tanulásból nem lesz haszna senkinek, ha nincs ideje »megemészteni«. A szakköri munkával, a különórával is így jár az ember. Ha a tanuló nem osztotta be jól az időt, a játéka sem lesz zavartalan. Mit. tehet hát egy időzavarral küzdő úttörő? Különösen ilyenkor. »Más kárán tanul az okos« — mondja a közmondás. De ha már benne vagy, ne szégyellj a magad kárán sem tanulni. Szedd sorra azt a 168 órát, és úgy gazdálkodj vele, hogy az a tiéd, te határozod [ meg, mire adsz belőle és mi- I re nem. Az átszervezéshez kérd az osztályfőnököd, a szüleid vagy a csapatvezetőd segítségét. De ne csak panaszkodj, hogy sok, hogy nem győzöd, hanem kész tervvel állj eléjük. Hiszen nem ők folytatják helyetted ezután sem! G. A. I RECEPTEK I Vagdalt hús virslivel Hagyományos módon vag- ! dalthús-masszát készítünk. A j virsliről lehúzzuk a bőrt. A j vagdalt húsból roládokat for- j málunk úgy, hogy mindegyik ’ közepébe egy virslit teszünk, j Kizsírozott tűzálló tálra he- | lyezzük a hűsroládokat, köréje karikákra vágott burgonyát rakunk, az egészet meglocsoljuk olvasztott zsírral, meghintjük törött borssal, sóval. Közepes tűznél megsütjük, közben a húst és burgonyát ] locsolgatjuk. Fejes salátát ki- { nálunk hozzá. Borban párolt karaj A húst szeletekre vágjuk, besózzuk, majd forró zsírban mindkét oldalán hirtelen átsütjük. A hússzeleteket tűzálló tálra helyezzük, meglocsoljuk olvasztott zsírral és ráöntünk egy ded fehér bort, puhára pároljuk. Tálaláskor apróra vagdalt snidlinggel megszórjuk. Sült burgonyával és salátával adjuk az asztalra. Á rózsák kezeléséről Szinte nincs olyan kert Magyarországon, amelyben ne volna néhány tő rózsa. Sok helyen látunk elhanyagolt, elöregedett töveket. Ezért célszerű időnként föleleveníteni a metszési ismereteket, hogy növényeinket mindig jó kondícióban tudjuk tartani. A rózsákat úgynevezett -fajtacsoportokba soroljuk. Ezeknek az ismerete fontos, hiszen ettől függ a metszés is. A legelterjedtebb a teahibridek csoportja. Ide tartoznak a hosszú szárat nevelő, egy virágszáron többnyire egy bimbót hozó, évente többször virágzó, sok esetben illatos fajták. A másik fontos csoport a polyanthák csoportja. Ezek a fajták egy virágszáron sok — egyszerre nyíló — virágot hoznak. Évente többször virágoznak. Külön csoportot alkotnak még a kúszó-, illetve a babarózsák (mini rózsák). A metszés módot a fajta- csoport határozza meg. A legfontosabb általános szabály: mindig el kell távolítani a beteg, törött, sérült vesszőket. A vadhajtásokat, vesszőket tőből vágjuk ki. Két évnél idősebb gallyat ne hagyjunk a tövön. 1 A teahibrideket mindig a fajta, illetve a tő növekedési : erélyének megfelelően metsz- 1 szűk. A metszésmódot befo- ] lyásolja a termesztési cél is: vágott virág termesztése esetén figyelembe kell venni, hogy hosszú szárú virágot elsősorban rövid csapon kapunk. Az is igaz viszont, hogy hosszú csapon korábbi a virágzás. Ha csak a kert díszítésére tartjuk a növényeket, akkor a fajtatulajdonságokat vesszük figyelembe. A rövid csapok 2—4, a hosszú csapok 6—8 rügyesek. A polyantha és a babarózsa kevés metszést kíván. Csak az előző évi virágbugákat vágjuk le, a legfelső egy-két rüggyel együtt. (Ezeket a típusokat ne metsszük rövidre, mert így kevés virágot kapunk!) A kúszó rózsákat két cso- | portra osztjuk: évente egy- I szer és évente többször vi- ' rágzókra. Az egyszer virág- ' zókat elvirágzás után metsz- j szűk! Az idős, visszafagyott, j beteg részeket vágjuk le és az oldalhajtásokat 8—10 cm- re metsszük vissza. Az évente többször virágzókat tavasszal metsszük. A közepes növekedésű vesszőket egyharmadá- ra, a gyenge növekedésűeket felére vágjuk vissza. így az egész növény virágozni fog. Itt sem szabad több évnél idősebb gallyakat hagyni, mert a növényünk gyorsan fölkopaszodik. Tulajdonképpen a virágszedés is metszésnek számít. Attól függően, hogy milyen hosszú szárral szedtük a virágot, kapjuk a következő virágzást. A, legfejlettebb rügyek a hajtás közepén helyezkednek el. A virágot mindig úgy vágjuk, hogy egy fejlett rügy maradjon legfelül. A rügyhöz tartozó levelek eltávolításával még egy, héttel koraibbá tehetjük a virágzást. Túl hosszú szárral ne szedjük a virágot, hogy a növényen mindig maradjon elegendő asszimiláló felület. Tavasszal és ősszel kb. 60 napra, nyáron 35—40 napra kapjuk a következő virágzást. A tőből előtörő, úgynevezett vízhajtásokra fiatalítsunk vissza. Ezek teszik lehetővé, hogy az idős részeket leválthassuk majd a következő tavasszal. Az a tő, amelyik már nem fejleszt vízhajtást, kiöregedett és célszerű kicserélni. F. B. ŐSZ FERENC ü >ézsi — Én nem hagyom Itt a házamat, a birtokaimat! Nekünk semmi bajunk sem lehet. Élelmünk annyi van a kamrában, hogy még, Rózsi szobájában is sonkák lógnak... — utasította el Eötvös. — Bűzlesz is reggelenként a füstölthús szagtól — mondta az asszony. — Te pedig Köpetzy őrnagy úr Tabak kölnijétől illatozol — jegyezte meg a férfi, de nem szemrehányóan. — És ha bejönnek az oroszok? — kérdezte az asszony. — Ide? Kacagnom kell szívem ... Leföljebb az angolok, de tőlük nincs félnivalónk — mondta Eötvös. És többé nem került szóba a téma. Annál is inkább, mert a nyilasok hata-, lomátvétele után Köpetzy ezredessé avanzsált, és ő lett a kerület teljhatalmú parancsnoka. — Méltóságos asszonyom — mondta —, amíg én élek, ide A;'- - vSrr. • Somogyi Néplap egyetlen bolsevista sem teszi be a lábát. Ez Eötvösiiét a legteljesebb mértékben megnyugtatta. 1944 karácsonyán Köpetzy ezredes Eötvösöknél ebédelt. Rózsi éppen a levest vitte be, amikor az ezredes azt mondta: —, Bizalmasán közölnöm kell veled, méltóságos uram, hogy az oroszok — na persze, csak pillanatnyilag — körülzárták Budapestet. A német csapatok rugalmas elszakadó mozdulatokat végeztek, hogy beengedjék az oroszokat. Az előreszaladt csapatok így elszakadtak az utánpótlásuktól, és így könnyűszerrel szét lesznek verve. Az új fegyverek pedig már úton vannak. — És mi lesz, ha nem érkeznek meg? — kérdezte Eötvös. — Méltóságos uram! — pattant fel Köpetzy. — Ezt a hangot tőled sem tűröm. Most nincs helye a kétkedésnek. A hit a mi legnagyobb erőnk! Egy ilyen mondatért a legjobb katonámat is sajat kezemmel lőném fejbe.. Már bocsáss meg, kérlek — mondta kissé halkabban, es visszaült a húsleveshez. — Kitűnő ez a leves, méltóságos asszonyom... Még ezen az estén az egész ház levonult az óvóhelyre. Az aknák szinte percenként csapódtak le a környéken, és a szovjet repülők olyan alacsonyan szálltak, hogy a pilótát is lehetett látni, amikor oldalra döntötte a gépét. A háztulajdonos Eötvös egy külön óvóhelyet építtetett magának. Majdnem akkora volt az a pincerész, mint amekkora a háromemeletes ház többi lakójának jutott. Eötvösék pincéjében a meny- nyezetet hatalmas gerendák támasztották alá, amelyek — a mérnök szerint — akkor sem roppannak össze, ha az egész ház rádől. — Mi nem bújunk gyáva patkányok módjára a pincébe — mondta Eötvös Köpetzynek. — Ez méltó egy magyar emberhez! — mondta az ezredes. így aztán csak karácsony másnapján költöztek le a Jtü- lön óvóhelyre, ahová addig Rózsi lehordta az összes értéktárgyat és a több hónapra elegendő élelmiszert. — Rózsi, maga a lakók pincéjében alszik! — mondta Eötvösné. Aztán, amikor a férje tiltakozott, hozzátette: — Csak nem gondolod, hogy egy cseléddel lakom egy fedél alatt? — De mama, hiszen Rózsi majdnem családtag — szólt közbe Krisztina. — Kriszti! Ne feledd, hogy bár apád csak egy felkapaszkodott dzsentri, anyai ágról grófi vér csörgedez az ereidben — utasította rendre az anyja, s ezzel végleg lezárta a vitát. Karácsony és újév között a nappalokat még a lakásban töltötték csak éjszakára vonultak le a pincébe. Eötvösék itt rendezték meg a szokásos szilveszteri estélyüket is. Köpetzy és néhány nyilas tiszt, a ház lakói közül dr. Rozgonyi, a lírai lelkű bankigazgató és családja voltak a meghívottak. Fényes, békebeli vacsorát szolgált föl Rózsi az óvóhelyre cipelt mahagóni asztalra. Két láda pezsgő, francia konyak, tokaji bor feledtette, hogy a ház tetejét már lesöpörte egy bomba szele és Botár Jenő pincér harmadik emeleti lakásának szobájában robbant föl. — Hölgyeim és uraim! — ugrott föl az első pohárnál Köpetzy. — Dicső napokat élünk! A magyar jövendő kovásza kel most e szenvedő városban. Fajunk fáját erős viharok rázzák, de gyökereink mélyen, kitéphetetlenül kapaszkodnak szent talajukba. (Folytatjuk.) Horgolt Modellünk az úgynevezett fiié horgolással készült, egy láncszemes, egyráhajtásos pálcákkal. Hármas tűnek megfelelő, bármilyen fonallal horgolhatjuk a mellényt, amely derékban enyhén szabott és mély a karöltő kivágása. Ha a kockákat szaporítani akarjuk, mellény akkor a szélső szemek melletti pálcákba két pálcát öltünk; ha fogyasztani akarunk, akkor ugyancsak a szélső szem melletti két pálcát horgoljuk össze. Munkánkat a fél csípőbőségnek megfelelő láncszemsorral kezdjük’; fordulunk, majd a tűtől számított 6. láncszemtől megkezdjük a láncszemsor behorgolását: egy egyráhajtásos pálca, egy láncszem, a második láncszembe egy egy- ráhajtásos pálca. A következő soroltnál mindig 3 láncszemmel fordulunk. Először a hátát készítjük el. Az elejébe egy kis díszítést horgolunk: a középső kockába, a második soron a láncszem helyett egy egyráhajtásos pálcát öltünk. A harmadik soron a középső kockát üresen hagyjuk, de az előtte és utána következő egy-egy egy- ráiiajtásos pálcával betöltjük, a negyedik soron a középső kockába horgolunk egy egyráhajtásos pálcát. Egy-egy sor kihagyásával ismételjük ezt a mintát. Az eleje kivágását a karöltővel egy sorban kezdjük és a szabásmintának megfelelően dolgozunk. Befejezésül a széleket körülhorgoljuk 3 lánc- szemes pikókkaL
