Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

A KONYHA VALLOMÁS F olytatódik a kaposvári színházban a modem angol drámairodalom bemutatása; az elmúlt évad­ban Delaney; Egy csepp méz című darabját láthattuk, most pedig Arnold Wesker A kony­ha című színművét. Ebben a törekvésben — úgy vélem — nem a mai külföldi drámairo­dalomra való kitekintés a lé­nyeges — az is fontos! —, ha­nem az, hogy a kitekintés ál-' tál figyelemre érdemes, izgal­mas, tanulságos darab kerül a nézők elé. A konyha sikere — úgy látszik — túlszárnyalja az Egy csepp mézét. És joggal, mert kitűnő az előadás, a mos­tani kaposvári színházi évad egyik nagy teljesítménye. »Vasmarkú« színrevitel, mely az első pillanattól, a befejező rész légüres, fojtogató finálé­jáig megragadja a nézőt. Nincs kibúvó, végig fülünk­ben a konyha zaja, szemünk idegesen követi a kapkodó, fé­lelmetes ritmusra felhajszolt munkatempót, és a szereplők­kel együtt nyomaszt bennün­ket a konyha nehéz páráiban iszonyatossá gyorsuló iram. Talán a fentiekből is kitet­szik, hogy a szerző e darabjá­val protestálni akar. Hogy miért és mi ellen? A választ több irányú törekvéseiből ol­vashatjuk ki: a korabeli kriti­ka elnevezését hívjuk segítsé­gül. »Dühös fiatalokra« ke­resztelték annak az írói cso­portnak a tagjait, akik Osbor' ne-nal az élen darabjaik dina- mittöltetével megrepesztették a hagyományos angol-színház falait. Akiknek kevés volt a West-End-i (London előkelői­nek színházi negyede) ellus­tult polgárok sznobériára. és finnyás fenntartásokra épülő konvencionális világa. Színhá­zat csináltak a munkás negyed­ben a munkásoknak — a mun­kásokról. »A dühös ifjak írói csoportjának legkomolyabb, legjózanabb egyénisége Arnold Wesker, aki munkástárgyú darabjaival tűnt fel« — olvas­hatjuk a Mai angol drámák című kötet utószavában. És akik megkedvelték Weskert — bízom benne, a mostani elő­adás is sok hívet szerez szá­mára —, ha fellapozzák ezt a könyvet, egy másik darabját ismerhetik meg: A királynő katonáit. Három másik drá­máját a Nagyvilág közölte . . . Hogy miért ajánlom ennyire olvasásra is? Elsősorban azért. mert művei pontosan fedik társadalmi törekvéseit. Még pontosabban kiteljesedései, I művészi megvalósulásai annak I az akaratnak, amely létrehoz- { ta a Centre 42 nevű csoporto­sulást olyan céllal, hogy a munkásmozgalom szervezeti formáihoz idomulva terjesz- szék a dolgozók között a kul­túrát. E rről szól A konyha is. Egy közepes munkahely mikrotársadalmában mutatja be, hogy miként szen­vedik et az elidegenedést olyan emberek, akik1 nem ér­tenek e kifejezés filozófiai tartalmához, a politikához is í köznapi fantázia sodorja csak [ őket. Vagyis, nem az intellek- i tuális magánykomplexusból, j hanem a közösségben vergődő, \ több nemzet képviselőiből ősz- j szeverbuválódott konyhasze- mólyzetből fejti ki: mit jelent | a marxizmus ama tétele, amely szerint az ember szá­mára csak a mindennapi lét fenntartását jelenti a munka, s az egésznek semmi köze vá­gyaihoz, önnön megvalósulá­sához. Közvetlen élményeiből alkot a szerző. A szakácsok jól elkészített ételekről, nevezzük így: tisztességes gasztronómia- j ról álmodoznak, a mosogató­fiú rádiót készít, s inkább vál­lalja a konyhamocskot, mint egy emberfaló nagyüzem embernyomorító gépszalagját. Almok röppennek tehát, in­dulatok csapnak össze, és a konyha zajában szövődik egy ideges, egymást tépő szerelem is. A kaposvári előadás feszes, jó ritmusú stílusában ponto­san megvalósítja Wesker aka­ratának realizmusát,- nem jel­zi, hanem létrehozza a kony­hát, totális teljességében. A nagyszerű együttes a rövid próbaidő alatt nemcsak azt értette meg, és nemcsak azt játssza el, hogy mi a konyha­munka, hanem azt is, hogy az ilyen konyha miként gépiesíti el az embert. Az idősebb sza­kácsok — emlékezzünk csak Kun Vilmos vagy Papp István mozdulataira — már nem fi­gyelik, amit csinálnak, csak végzik. Tekintetük merev, Kun Vilmos, a séf, kering a színen, az arcára fagyott méla undor­ral; Papp István keze fürgén aprítja a zöldséget, de fény­telenné váló szemével sehova sem néz. Tévedés ne essék: nem mindenki egyforma ebben a konyhában. Mindenki más, mindenki egy ember, aki te­szi a dolgát, szemünk láttára fárad el, s csak egy dolog kapcsolja össize őket: mélysé­ges ellenérzésük e munka iránt, következésképpen egy­más iránt. A két fent említett színész csupán példa: az egész szín-la­pot föl kellene sorolnunk. Ba- barczy László és Gazdag Gyu­la rendezésében, Háy Ágnes tudatosan naturális díszletei I között a színészi alakítások | egymáshoz kapcsolódó érett és átgondolt rendszere teremtő­dik meg. Két kívülálló figurája van ennek a darabnak. Tulajdon­képpen mindkettő hozzátarto­zik ehhez a közösséghez: a tu­laj és a koldus. Az egyik fe­lülről, a másik alulról érkezik ide. De mindkettőnek létfelté­tele a konyha a játék pilla­natában. Garay József dege- neráltan fontoskodó tulajdo­nos-alakítása éppoly kitűnő szerepfelfogás, mint Tóth Bé­la dageneráltan emberséges koldusa. S mindkettőhöz vi­szonyulnia kell e kis közösség­nek. Az ösztönös gyűlölet és az ösztönös szánalom különbö­ző hullámhosszain játszanak... S mindkettőben a véglet a darab egyik fő figurája, Peter, a német szakács. Szabó Kál­mán igen összetett alakítása egy vergődő, de alkotni vágyó, érzéseiben tomboló, gondola­taival gyötrődő típus. Az ö ösztönös lázadása értelmetlen, de e szűk konyhában mégis talán egyedül értelrőes tett. Pusztítása megfagyasztja egy pillanatra a levegőt. Tulajdon­képpen mindenki érti, amit tett, leszámítva a tulajt, aki­nek idétlen, méltatlankodó kérdéseivel zárul a darab. De tudjuk: azután összeszedik az edényeket, és újra kezdődik az egész... Hasonlóan teljes ala­kítást nyújt az évad közben Kaposvárra szerződött Rajho­na Ádám. Más típus, más tem­peramentum — s másféle el- nyomorodás is. De elnyomoro- dás! S okvetlenül meg kell em­lítenünk a nagyszerű együttes játékban Dán~ ffy Sándort, Hunyadkürty Istvánt, Pogány Juditot, Mé­száros Jolit, Verebes Istvánt, Galkó Bencét, Jeney Istvánt, Flórián Antalt, s talán a sor elejére kívánkozik a harmadik »lázadó«, Lukács Andor __S m ég nem is teljes a sor. De úgy érezzük, minden színházi estén kiteljesedik. Igen sokan eddigi legnagyszerűbbnek ítél­hető teljesítményüket nyújtják a darabban. Ez a mostani al- | dolgozónk van, termelésünk a kotás az előadóművészet pa- I kezdeti 5 millióról évi 45Ü lettajarol, a konyha feher- I ^ harmincévesnek lenni, s szürke látványában is igen m^g esztendőn át dolgoz- gazdagon kikevert színvilág. - nj ebben a ruhagyári közös- Tros/.t Tibor | ség ben. „Élelem, munkám a ttárta lűz‘ Járdányi, Schubert, Weiner Ünnepi hangverseny ünnep után Csaknem egy hónappal ké­sőbb, hétfőn este rendezték a Filharmónia 5. bérleti hang­versenyét, amelyet felszaba­dulási ünnepi hangversenynek szántak. A kaposvári színház­ban a Pécsi Filharmonikus Zenekart hallhattuk, vezényelt Breitner Tamás. Napjainkban egyáltalán nem megy újdonsagszámba, hogy mai magyar zeneszer­zők müvei kerülnek pódium­ra. Mégis jólesett a műsorban Járdányi Pál, s az 1960-ban elhunyt,/ életművét tekintve tehát csaknem mai Weiner Leó müveit hallani. Járdányi­tól a Vörösmarty-szimíöniát, Weinertől pedig a század ele­jén írt Farsangot adták elő a pécsiek. Ezenkívül felcsendült még Schubert egyik legked­vesebb fiatalkori műve, a III. szimfónia. A két magyar zenemű ösz- szevetése szinte önmagát kí­nálja. A Járdányi-muzsika egyetlen súlyos, hatalmas tabló. A XIX. századi re­formmozgalom neves költője, Vörösmarty életének, művé­szetének példázata. Ezt feje­zik ki az egyes tételek címei is: Hazádnak rendületlenül, Hová merült el szép szemed világa, Harci dal és a Vén cigány. A zenekar »teljes fegyverzetben« vonult fel, a vonósok zaklatott muzsikájá­nak feszültségét mesterien fo­kozzák a rézíúvósok. A har­minckét éves lárdányi (a mű 1952-ben készült) már ismeri a komponálás minden mes­terfogását, a szimfóniában nincsenek aránytalanságok, minden akkordnak pontos helye, funkciója van, s a ze­neszerző érti, tudja, hogyan kell nagyzenekarral hatást el­érni. A negyedik tételben, amikor a szenvedély beetho- veni tömörségűvé izzik, s úgy érezzük, nincs tovább, Jár­dányi az ötödik tételben szo­morú, requiemszerű muzsi­kával oldja, s egyszersmind szintézisre emeli mondani­valóját. Egészen más a hétfőn este hallott Weiner-mű. Szerzője ezt az alcímet adta: Humo- reszk, kis zenekarra. S való­ban, a rövid lélegzetű mű csupa könnyedség, humor, derű. A szerző nem akart többet, mint fölvillantani egy farsangi mulatság egészséges, i kergén kavargó hangka val­kádját. Egyszerűen, de rop­pant találékonysággal. A szo­nátaformában írt darab bő­velkedik tréfás hangszerszó­lókban és tobzódó, jó hangulat­ban. Weiner műve a tartalom és forma tökéletes egysége, s egy jottányival sem akar több lenni annál, ami: han­gulatkép. Itt kell visszatérnünk Jár­dányi Vörösmarty-szimf óniá­jára. A szimfónia ugyanis a XIX. század dalmi romantikájának gondo­latvilágából építkezik, s azon nem is lép túl. Mégis, fel­használja azokat a szakmai és stílusjegyeket, amelyek már a XX. század zenei sajátjai. (A megbontott klasszikus ará­nyokkal érzékeltetett zakla­tottság.) S ez bizony egy olyan stílusbeli és gondolati feszültségre vezet, amelyet feloldani a zeneszerző már csak kevésbé képes. így a Vörösmarty-szimfónia min­den kitűnő zenei megoldása Április 4-én, hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulóján a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntet­ték ki Frányó Máriát, a Kaposvári Ruhagyár szb-tit- kárát. Érdeklődés­sel hallgatom szavait, me­lyekből a gyár­hoz, az ott dol­gozó emberek­hez való ra­gaszkodás csendül ki: — Életem, munkám a gyárhoz fűz. Nem túlzók, ha azt mon­dom, hogy ez a második ott­honom, mert többet vagyok a gyárban, mint otthon. Gyakran visz- szaemlékezem a negyed szá­zaddal ezelőt­ti kezdetre: az Ady Endre ut­cában, az egy­kori Gombos- féle lakásban indult a mun­I ka. Százan voltunk, s ma 2700 | önmaga helyett is inkább a gyárról beszél. Arról a fejlő­désről, amelyik negyed század alatt ebben a gyárban és az itt dolgozó emberek életében végbement. Arról a büszkeség­ről, ámelyet akkor érez, ha a gyárba külföldi vagy hazai vendégek látogatnak, s elis­meréssel szólnak a korszerű üzemrészekről, az öltözőkről, fürdőkről, a gyári bölcsődéről és az orvosi rendelőkről, ahol a dolgozók több szakrendelé­sen vehetnek részt. Vagy a gyár balatoni üdülőjéről, ahol egyszerre negyven dolgozójuk pihenhet. ö is varrónőként kezdte. Dolgozott a nehéz, lábbal haj­tott varrógépeken, melyeket a fiatalabbak talán már hírből sem ismernek, mert a legkor­szerűbb villanygépek, automa­ta berendezések könnyítik munkájukat. S már megkezdő­dik a munka az új üzemcsar­nokban is, ahol a munkafel­tételek még jobbak lesznek. Kész a hatszáz személyes ét­terem, s újabb fürdők, öltö­zők állnak majd a dolgozók | rendelkezésére. I Irodájába — beszélgetésünk i közben is — gyakran nyitnak ' be: I — Marikám, lenne egy ké­résem ... Családi és lakásügyekben, külföldi utazás dolgában, s ezernyi másért fordulnak hoz­zá, kérik ki véleményét, de legtöbb esetben a segítségét. S Frányó Mária — amikor csak lehet — örömmel -segít min­denkinek. Tizenhatodik esztendeje tit­kára a szakszervezeti bizott­ellenére is alig több monu­mentális történelmi tablónál. Schubert III. szimfóniája eredetileg nem szerepelt a műsorban: a Csajbók Terézia megbetegedése miatt elma­radt Suchon-dalok helyett mutatták be. A szimfónia Schubert fiatalkori éveiből való, ifjú kamaszként kom­ponálta a konviktus falai kö­zött. A műre elsősorban még a nagy bécsi klasszikus mes­na ug,yautó ex j . , . ,, TT . nemzeti-fórra- erek hatasa .Jellemző: Haydn finom arányérzéke, s Mozart könnyed, játékos költőisége. A megszólaltatott hangszerek köre sem olyan széles, mint később a VII. szimfóniában. Előadásával a pécsiek kelle­mes meglepetést szereztek. A Breitner Tamás vezette pécsi filmharmonikusok kon­certje szép élmény volt. Érett, egységes zenekar benyomását keltették. Tökéletes dinamikai érzék, szép hangzás és stílus­hűség jellemezte produkció­jukat. Cs. T. Ságnak. Farkas Imre. a gyár pártbizottságának titkára így jellemzi: — Munkáját egyre maga­sabb Színvonalon végzi, s az általa irányított szakszervezeti bizottság meg a vállalati szak- szervezeti tanács tevékenysége is évről évre fejlődik. Jól együtt működik a gazdasági és a pártvezetéssel, nagyon sokat tesz a termelés emeléséért, a munkaverseny szervezéséért, a munka- és életkörülmények javításáért. Régi munkásairól szeretettel beszél: Babai Martonnéról, Preineszberger Jenőnéről, Sze­dő Pálnéról, Sersiger József- nérái, akikkel negyed század­dal ezelőtt együtt kezdte a munkát, s akik ma is együtt dolgoznak vele a Kaposvári Ruhagyárban. Amikor áz em­berek megváltozott életéről szól, örömmel beszél az asszo­nyok, leányok munkájának megbecsüléséről, az egyenlő bérezésről, arról, hogy mit je­lent az az évi 400 000 forint, amellyel dolgozóik lakásépíté­sét tudják segíteni. — Az utóbbi években több nagycsaládos vagy fiatal há­zas jutott segítségünkkel la­káshoz. Varrónők és műveze­tők. törzsgárdatagok és fiatal dolgozók részesültek ebből a pénzből amelynek juttatását a gyár valamennyi dolgozójának becsületes munkája teszi lehe­tővé. Együtt örültem Máté Istvánná és Dániel Lajosné varrónőkkel, Sebök Sándor művezetővel, Páhoki István csomagolóval, Végit József szabásszal, Tóth Péter műsze­résszel, a fiatal Székely Mik­lóssal — nálunk tanulta a szakmát, most katona —. s másokkal is, akik ilyen úton jutottak lakáshoz. Körültekin­tő döntés után adjuk ki ezt a lakásépítési hozzájárulást, s akik ebből részesülnek, még jobban a gyárhoz kötődnek. Beszélgetésünk előtt tanács­kozott a szakszervezeti bizott­ság meg a vállalati s'zakszer- vezeti tanács is. Több fontos kérdés — köztük a szakszer­vezeti választások — szerepelt mindkét fórum napirendjén. — Minél több fiatalt szeret­nénk bevonni, hogy hosszú éveken át végezhesse ezt a na­gyon fontos munkát. A magas kormánykitünte­tésről alig esett szó, noha lá­tom: Frányó Mária örül en­nek a szép elismerésnek. Még ma is benyitnak hozzá, és őszinte szívvel köszöntik. Ezt az elismerést, munka­társai megbecsülését a vál­lalatnál töltött negyedszáza­dos munkájával érdemelte ki. Egyúttal azt is, hogy azok között volt, akik a felszaba­dulási és a vállalati jubileumi ünnepségen átvehették a 25 év után az alapító törzsgárda- tagoknak járó aranygyűrűt. Szalai László Első díjas pályamű Á cigánygyerekek ügyében »Mit teszek a cigánygyere­kek eredményes oktatása, ne­velése érdekében?« — ezzel a címmel hirdetett pályáza­tot pedagógusok számára a felszabadulás 30. évfordulójá­nak tiszteletére két pedagó­giai lap, a Tanító és a Köz­nevelés. Dr. Vincze Tiborné, a megyei tanács óvodai fő­előadója ezen a pályázaton első helyezést ért el dolgoza­tával, amely megyénk óvodás korú cigánygyermekeinek helyzetét mutatja be. Az első díj kétségtelenül nagy ered­mény. mert országszerte pá­lyáztak tanárok, tanítók, hogy ezzel a napjainkban még ne­héz kérdéssel foglalkozzanak, keressék a megoldást. Dr. Vincze Tibornéval erről beszélgettünk. A fölmérés — a megye cigánytelepülésein, iskoláiban, óvodáiban tett lá­togatásai eredményeként — pontos képet rajzolt arról, hogyan élnek a cigánygyere- i kék. És a felnőttek is. Mert | a gyerekek testi, szellemi fej­lettségét csak úgy lehet vizs- J gálni, ha tudjuk, miként él a j szülő? Hol lakik? Rendszere- i sen dolgozik-e? Gondosko- ! dik-e a családjáról? A ka­pott kép nem ad okot elége­dettségre. Ezért is kérdeztem, milyen lehetőségei vannak a mostani helyzet javítására. — A valóságból kell kiin­dulnunk. Megyénkben sok a cigánytelepülés, a szétszórt, i sőt az egy-két házból álló is. így azután a gyerekekről gondoskodni, rendszeresen óvodába, iskolába járatni őket — nehéz. Ügy tudom, az or­szágban kevés az olyan ci­gányóvoda, amilyen Somogy­bán Pálmajorban és Homok­pusztán működik. A nagyobb községek óvodáiba is igye­keznek minél nagyobb szám­ba bevonni a cigánygyere­keket, hiszen ez a fejlődés egyik alapja. Ott sajátítják el a beszedet, a megfelelő szo­kásokat, ott kapnak olyan alapokat, melyekkel az isko­lát kezdhetik. Bebizonyosodott, hogy nem a zárt cigányközösségben tud- j nak haladni a gyerekek, nem | magukra hagyatva, hanem í vegyes közösségben, hiszen ; egymástól lesnek el sok min- | dent. Ezért a jövőben a köz­ponti óvodák építése a fon­tos. Nagyobb óvodában a tár­gyi feltételeket is könnyebb I biztosítani, s óvónőt is köny- ! nyebb alkalmazni. Egyelőre : körülbelül száz óvónő hiány- I zik a megyéből, tehát kis köz- | ségekben, kis óvodát szakkép- j zett vezetővel létrehozni na- I gyón nehéz. Természetesen a központi óvodák megépülésé- I hez a községi tanácsok nagy i segítségére van szükség. Erre jó példákat tudnék sorolni a megyéből. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a pe­dagógushiány csak addig szo­rít bennünket, amíg a közép­fokú képzőt elvégzik a Ka­posváron, Csurgón tanuló lá­nyok. Az idén érettségizik az eiső csoport; jövőre, két év múlva már lesz elég szakkép­zett óvónő Somogybán. — Kell-e a cigánygyerekek mellé »különlegesen« képzett óvónő? — Azoknál, akik nem érték el a koruknak megfelelő ér­telmi szintet, igen. Ezért az őket nevelő óvónők képzésé­re külön gondot fordítunk. Ugyanakkor — mert sajnos, erre is szükség van — gyer­mek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógust is al­kalmazunk, akinek az óvodás korú gyerekek védelme lesz a feladata. — Mit lehet még tenni a gyerekekért ? — A szülőkkel kell foglal­koznunk. A megyében jó pél­dák vannak oktatásukra, lel­kes pedagógusok szerveztek számukra tanfolyamokat, el kellene ezt terjeszteni. S. M. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents