Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

Kis gazdaságból országos hírű nagyüzei HliSZOUÖt esztendő törté­netét nem könnyű néhány mondatba összesűríteni. Csu­pán, ha a fontosabb dátumo­kat, állomásokat sorolnánk fel, sem lenne elég egy 'új­ságoldal. Egy gazdaság, több ezer ember sorsáról alkothat­tunk képet Kutason, ahol Kopecsni Vince igazgató és néhányan az állami gazdaság dolgozói közül arról beszéltek, honnan, milyen alapokkal in­dultak huszonöt éve, hova tartanak. Az induláskor 800 hold föld­je volt a gazdaságnak. Mint­egy ezer ember dolgozott az ötvenes évek elején ezen a területen. Néhány kisgazda­ság volt még a környéken: Bogáton, Somogysárdon. Ké­sőbb, 1962-ben alakult ki a mai üzem területe. Addig azonban sok minden történt. — 1958-ban kerültem a gaz­daság élére — meséli Kopecs­ni Vince igazgató. — Addig már 15 igazgató fordult meg itt, szinte egymásnak adták a kilincset. 1958-ban is én voltam a harmadik. A követ­kező évben szanálták a gaz­daságot. A helyzet borzasztó volt. Emlékszem, három hó­nap alatt 50 embernek kel­lett kezébe adni a munka­könyvét. Aztán a dolgozók is lassan belátták, hogy változ­Ilyen lesz az új, 750 férőhelyes tehenészeti telep. Kopecsni Vince, a gazdaság igazgatója. pálya egyik legjobb lova, Tó­biás, a Kutasi Állami Gazda­ságé. Telivérek, félvérek ne­velkednek itt. Évente átlago­san 150 somogysárdi ló vesz részt a különböző versenye­ken. A legdinamikusabban fej­lődő ágazat viszont — és er­re legbüszkébbek a kutasiak — a szarvasmarha-tenyésztés. Ez év végére 950-re emelke­dik a tehénlétszám, a tervek szerint 1980-ra 1200, 1985-re pedig 1500 tehene lesz a gaz­daságnak. A fő cél a tejter­melés fokozása. Ennek érde­kében végeznek keresztezése­ket Holstein Frízzel. A legnagyobb beruházást is ez az ágazat igényli. Jövőre készül el egy 2600 férőhelyes hízómarhatelep, ahol 10—12 napos kortól a vágóhídra szállításig tartják az állato­kat. Ahogy ez a munka vé­get ér, máris kezdődik Gyóta- pusztán egy 750 férőhelyes tehenészeti telep építése, ahol kötetlen tartásban helyezik el a szarvasmarhákat. Minden terv akkor válhat i valóra, ha van, aki azt vég- rehájtja. Kutason nem hiá­nyoznak a jól képzett szak­emberek. — Már az általános iskolásokkal felvesszük a kap­csolatot, megismertetjük ve­lük a gazdaságot. Aztán az ipari tanulók, a főiskolások következnek. Minden évben van néhány ösztöndíjasunk, így az utánpótlással nincs baj — mondja a gazdaság igazgatója. Persze, az idősebbekről sem feledkeznek meg. Az idén is harminc dolgozó jár esti iskolába, végzi el a nyol­cadik osztályt. tatni kell a szemléleten. De nemcsak ezzel volt hiba. Kö­rülbelül ötvenféle növényt termesztettek itt. Természetes, hogy az erők elaprózódtak, nem lehetett mindenhova fi­gyelni. Vetettek kamillát, mentát, kaprot, mákot, rici­nust, gyapotot és ki tudja még mit nem. összehasonlításul csupán egy adat: ma az üzemben négy szántóföldi növényt ter­mesztenek : búzát, kukoricát, burgonyát és takarmánykeve­réket. Nem parányi, elapró­zott táblákon, hanem egymás­sal összefüggő területeken, a legkorszerűbb gépek igénybe­vételével. A burgonya, a ku­korica termesztése iparszerű. Szántó Pál egyike a gazdaság legrégibb dolgozóinak. A KISZ-titkár: Budi János. Az egyik legrégebbi dolgo­zót kerestük fel: Szántó Pál gépkocsivezető az elsők kö­zött jött dolgozni az állami gazdasághoz. — Traktorosként kezdtem egy Hofherren, négy­száz forint fizetéssel. Nem volt az rossz kereset abban az időben. Csak hát azon a trak­toron nehéz volt dolgozni. A munka javát kézzel végeztük. Kézzel vetettünk, arattunk. Volt olyan év, hogy elvetet­tünk, de vagy nem kelt ki a mag, vagy megette a gyom a növényt. Azóta persze sok minden megváltozott. A régi majorból csak az iroda áll. Az emberek között is egyre több az új dolgozó, a régiek lassan nyugdíjba mennek. Nekem még hat-hét évem van vissza, de azért utána sem válók meg a gazdaságtól, ta­lán lesz még számomra va­lami munka. Budi János, a gazdaság KISZ-titkára, arról beszél, ho­gyan becsülik meg a fiatalo­kat. — Bevonnak bennünket a vezetésbe, kikérik a vélemé­nyünket, és adnak is rá. A fiatalok legnagyobb gondja a lakásszerzés. A gazdaság eb­ben sokat segít. Négylakásos házakat épít, komoly támo­gatást ad azért, hogy a dol­gozók lakáshoz juthassanak. Jutalomosztáskor sem feled­keznek meg a fiatalokról. Ta­valy például tizenöten kaptak kitüntetést. Persze, a megbe­csülés nem egyoldalú. Mi is segítünk, ahol tudunk, első­sorban -mindenki a saját mun­katerületén igyekszik becsü­letesen dolgozni, de gyakran végzünk társadalmi munkát is. Az évente megrendezett if­júsági parlamentek pedig még szorosabbá teszik a kapcsola­tot, még jobban megismerjük a gazdaságot. Az elmúlt 25 év valóban sok újat hozott. Ha csupán a dolgozók keresetét vesszük alapul, akkor is elmondhat­juk ezt. 1965-ben egy dolgo­zóra 16 880 forint jövedelem jutott évente, jelenleg pedig több mint harmincezer forint. Azt hiszem, ez mindennél jobban érzékelteti a változást. Ezt mutatja az egyre több új ház is, melynek tetejéről ma már nem hiányozhat a tv- antenna. Dán Tibor A gazdaság két gépsorral tagja a Solanum burgonya­termesztési rendszernek és ugyancsak kettővel a szek­szárdi kukoricatermesztési Például őszinteséget... rendszernek. A gazdaság hírnevét tulaj­donképpen a gyümölcsösnek köszönheti. Két telepen, 500 hektáron termesztenek gyü­mölcsöt. A telepítés 1957-ben kezdődött. Az egésznek az alapja egy 13 holdas almás Kiskorpádon, egy 20 holdas pedig Kozmapusztán. Ezt kezdték bővíteni, új fákat te­lepítettek. A rekonstrukció, a korszerűsítés azóta sem szü­netel. Meggy, alma, szilva te­rem a gyümölcsösben, mely­nek egy része a néhány éve elkészült kiskorpádi tárolóba kerül. Ez a tároló és aszaló­üzem új létesítménnyel bő­vül az idén: egy napi húsz tonna termelésű jéggyár kezdi meg hamarosan a működését. Az országos hírnevet az ál­lattenyésztési ágazatnak azzal a részével szerezte meg a gazdaság, amelyik nem nagy volumenű: a lótenyésztéssel. Ki ne hallott volna már a sárdi ménesről? Aki pedig fi­gyelemmel kíséri az ügető­versenyeket, az tudja, hogy a Tudományos munkák hosszú sorát írták már a városok és a környezetük viszonyáról, megyeszékhelyről és megyé­ről. A mindenről beszélgető fiatalok is sokszor vitáznak a vidékiek és a városiak ellen­tétéről, avagy a közös gondjai ról. Felületes kamaszokat és komoly szociológusokat fog­lalkoztató jelenségekről. Néhány az előbbiből: — A fene se állapíjta meg már, hogy bejáró-e az illető, vagy kaposvári. — Nálunk — pedig kisköz­ség a mienk — nincs verseny a fiatalok között. De a váro­siakkal sem akarunk vetél­kedni. Ma már erre nincs szükség. Akárki akármit ír a plakátra, a napszemüveg, az esernyő nem öltöztet. Vélemények a divatról. Nem ez teszi az embert. Mégis, mi az, ami ebből a — hangsúlyo­zom: látszólag — felületes megállapítássorozatból a »ko­moly« szocialógusokra tarto­zik? Ez csak egyszerű ... A divat, a jó »cucc« már jelkép a fiatalok beszélgeté­seiben. Egy gondolkodásmód jelképe. A kérdésfeltevés, a hasonlítgatás valóban jogos a város és vidéke között. Az il­lusztrációnak szánt példákból azonban nem arra következ­tetek, amire az »öregek« oly szívesen jutnak: ezeket a gye­rekeket nem érdekli más, csak az öltözék. Az összevetés ösztönös és szükségszerű, az esetleges ve­télkedés, a város utánzása egy pontig előrevivője a fiatalok öltözködésének és — nem »megyek messzire« ha azt mondom — gondolkodásmód­jának. Hogy is szól egy is­mert tanulmány a sznobról? A lenézett sznob hasznos a fejlődésnek. Jóllehet az első nemzedék még majmolásból vesz könyvet, indul a képtár­ba, de kínosan vigyáz arra, hogy gyermeke ezt ne vegye észre. Aki előbb vagy utóbb rájön ugyan, hogy szülei nem értik meg olvasmányaikat — esetleg el sem olvassák a megvett könyveket —, és csak azért mennek el színházba, mert más is odajár, de »akkor már késő«. A gyerekbe vég­érvényesen beleplántálódott a kultúra, és ő vagy az ő gye­reke nemcsak »mennyiséget tanul«, nemcsak a külsősége­ket ismeri meg. A »ruhából« az évek során ugyanígy alakult ki a minősé­gi változás. Nemsokára el­érünk oda, hogy már nem is az öltözékről beszélnek a fia­talok, amikor a városról és a vidékről vitatkoznak. Azt is leírtam: egy pontig hasznos az utánzás. A váro6 és a vidék közötti különbség csökken. Ahogy egyre kisebb lesz a távolság, úgy lesz egy­re hátráltatóbb a város hege­móniája. A somogyi példákból arra következtetek, hogy a megye fiataljai szerencsés ponton vették észre az átala­kulás minőségi változásait. Mernek tanulni a falusiak egymástól is, s ha kell, el­utasítják a megyeszékhely rossz »jelzéseit is«. Somogy sajátosságai most tették idő­szerűvé ezt, kisebb volt a vi­dék lemaradása, hamarabb közeledett a fiatalok gondol­kodásmódja. Igazán akkor kezdtem örül­ni, amikor egy tizenéves tár­saságban véletlenül megtud­ták: másnap vidékre készü­lök. Egyik lány a következő tanácsot adta útravalóul: — írjon olyan dolgokról, amelyekből a városi fiatalok tanulhatnak a vidékiektől. — Egy kis gondolkodás után hoz­zátette: — Például őszinte­séget ... Lutliár Péter j A hálátlanság meséje H a valóban meséről szólna a jegyzetem, így kezdeném: Volt egyszer egy kislány, akit minden földi jóval el­halmoztak a szülei. Amiicor már nem tudták kitalál­ni, hogy minek örülne a legjobban, fogták magukat, és épí­tettek egy háromszobás lakást. Mielőtt azonban elkészült vol­na az új otthon, s beköltözhetett volna a család, gondoltak egyet, és elajándékozták egyetlen szem gyermeküknek. Csak­hogy ez a kislány nagyon hálátlan volt. Megmakacsolta ma­gát, és be sem engedte a szüleit az új lakásba. Így fordulha­tott elő, hogy a háromtagú családnak most két háromszobás, összkomfortos lakása is van Balatonföldváron. Tanúlsága nincs a mesének, azt a valóságból kell merítenünk. A hálát­lanság meséje nem a kislány képzeletében született míg. Fur­csa »véletlen« csupán, hogy a papa és a mama szeretett gyer­mekének nem létező hálátlanságát használta föl arra, hogy mások rovására jusson vagyonhoz. De hagyjuk a mesét. Amikor kínnal-keservvel átvere­kedtem magam a százhúsz oldalas aktahalmazon; amikor már beszéltem párttitkárral és igazgatóval, jogászokkal, OTP-szakemberekkel s az ügy főszereplőjével, eszembe ju.ott egy nyilatkozat. A Népszabadság január 11-i számában Korom Mihály igazságügyi miniszter mondta: Újabb tapasztalat, hogy az egészen friss, alig néhány esztendős ingatlankorlátozási rendelkezéseket különféle színlelt szerződéskötésekkel próbál­ják kijátszani. Lehet, hogy már akkor is tudtak Hortobágyi Ottónak és nejének a manőveréről? Csavaros észjárásért nem kell a szomszédba menniük. Figyeljük hát a történetet. Hortobágyi Ottó gazdaságvezető a SZOT Dél-Balatoni Üdülési Igazgatóságánál, felesége pedig üdülővezető. Huszonöt éve a SZOT dolgozói. Földváron, a Rákóczi út 25. alatt laknak egy háromszobás, összkomfortos munkásszálláson. Kislányukkal, azaz hárman éltek ebben a lakásban, s Ildikó tizenöt éves volt, amikor megszületett az elhatározás. KISZ-lakásépítési akciót szerveztek Földváron. A SZOT telket adott, s ezért cserébe a. 36-ból 12 lakásba ő jelölhette ki a leendő tulajdonosokat. A tanács vállalta a közművesítést, egyszóval meglehetősen nagy előnyhöz jutott az, akit »besoroltak« az igazgatóság dolgozói közül. A KISZ-akció fiatal házasokat segít, így hát ma is érthe­tetlen a számomra, hogy miként adhatták a lakást a 15 éves Ildikó nevére, aki ugyebár nem házas, jogosultsága, önálló keresete nincs, eltartott, s ráadásul nem is lehetett a SZOT dolgozója. Mégis az ő nevén indult az akció — a KISZ-nél. Az OTP-nél azonban természetesen a papa és a mama kapta a kölcsönt. Hortobágyi Ottóék lakásépítését az igazgatóság, sőt a központ is támogatta. Ne háborgassuk a múltat, ha még oly tanulságos is a jövőre nézve. Annyit azonban el kell mon­danom, hogy amikor Hortobágyiék bekerültek a tizenkét sze­rencsés közé, akkor negyven igényjogosult közül esett rájuk a választás. Erre érdemes lesz később visszaemlékezni. A ház épült, épülgetett. Az OTP-szerződést 1971. június 30-án kötötték meg, és egy nap múlva, július l~én lépett élet­be az új lakástörvény. Micsoda véletlen! Ki kérhetné szá­mon a ma született törvényt a tegnap szerződőktől? Horto­bágyi Ottóék 44 000 forintot fizettek be, és 120 000 forint hitelt kaptak 28 évi visszafizetésre. (Az ingyen teleli, a közművesí­tés, a 41 000 forint állami támogatás mind előnynek tekinthe­tő.) Hortobágyi önkéntes nyilatkozatot tett: ha megkapja a Zrínyi utca 7., földszint 1. alatti háromszobás KISZ-lakás kulcsát, harminc napon belül kiköltözik a munkásszállásról (ahová egyébként szabálytalanul állandó lakosként jelentke­zett be). Az igazgatóság vezetői hittek neki, többek között ezért is támogatták Hortobágyiék ügyét. S hogy érdemtelenül, az hamarosan kiderül. A lakás 1974. szeptemberében elkészült, a munkásszállás elhagyására azonban hiába várt az igazgatóság. Miért is szólt volna Hortobágyi, hogy már május 3-án aján­dékozási szerződést kötött, s "ügyletét- rendezte az OTP-vel. Részletek: »A lakást édesgyermeküknek, Hortobágyi Ildikó­nak ajándékozzák.« »Hortobágyi Ildikó az ajándékot köszö­nettel elfogadja«. »A megajándékozott azonnal birtokba lép, húzza a hasznokat, viseli a terheket, az átruházás illetékeit és költségeit.« A köszönetét nem vitatom, az utóbbi pont vég­rehajtása hamis, hiszen azóta is a papa fizeti a részleteket, sőt az illetéket is. (Amire ráadásul részletfizetési kedvezményt kapott!) Ildikó ma is eltartott. Várpalotán tanul. Viszont be­jelentkezett az új lakásba. És hálátlan, nem engedi be a szü­leit. 1974. október 29. Az igazgatóság felszólítja Hortobágyit a munkásszállás elhagyására. Válasz: »A lakást átadni nem tu­dom, ugyanis ... lányunk javára elidegenítettük. A korábbi nyilatkozatomat visszavonom«. Milyen egyszerű. November 15. Jegyzőkönyv. »Lányom nem enged beköltözni. A jogászok felvilágosították, hogy szüleit nem köteles befogadni. Leá" nyom hálátlansága miatt a szerződést felbonthatnám, de nem teszem, mivel szeretem a lányomat.« Nekem azt mondta: »Nincs más lehetőségem, hogy adjak valamit a gyerekem­nek.« A papírokon hálátlansággal »vádolja« a lányt. Novem' bér 19. Újabb jegyzőkönyv. »A munkásszállást nem vagyok hajlandó elhagyni, mert nincs más lakás, ahová beköltözzem«. (Az igazgatóság egyszobás munkásszállást ajánlott föl a két­tagú családnak cserébe.) November 26. Igazgatósági határozat" »Tizenöt napon belül hagyja el a munkásszállást, költözzön az egyszobásba«. Hortobágyi fellebez a munkaügyi döntőbi­zottsághoz. December 20. Újabb tárgyalás, jegyzőkönyv, hatá­rozat: a háramszobás munkásszállást jogtalanul használja, de a SZOT egy szoba’összkomfortosat adjon cserébe. Hortobágyi és az igazgatóság is megfellebbezi. Január 31. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság »hatáskör és illetékesség okából« átteszi az ügyet a Siófoki Járásbíróságra, mert szerinte »a munka­ügyi vita tárgya nem a munkaviszony keretében merül föl, polgári jogi viszonyról van szó«. A Siófoki Járásbíróság vég­zésében március 11-én megállapítja: »Az ügy elbírálására ha­tásköre nincs«, arra a munkaügyi döntőbizottság, illetve a munkaügyi bíróság a hivatott. A végzésre valaki zöld tintával ráírta: » Megy a gyűrű vándorútra«. Igaza volt. Már a megyé­nél van az aktahalmaz, és valószínű, hogy a Legfelsőbb Bíró­ság állásfoglalását kérik. Itt tartunk. Az üdülési igazgatóság húsz családos dolgozó~ jának nem tud munkásszállást adni. Hortobágyi Ottó jogtala- lanul használ egy háromszobás munkásszállást, s van egy la~ kása, amely jogilag már nem az övé, csak ő fizet érte. Így játszotta ki a törvényt. S a jogalkalmazóknál eddig még nem találtam egyetlen utalást sem az ügy erkölcsi megítélésére. Hortobágyit és az övéhez hasonló spekulációkat elítélte a párt- szervezet. Az ügy felháborodást keltett a közvéleményben. Hivatali fegyelmi eljárás indult, határozat született: feltebbe' zés és aktahalmaz követi a »második« vonalat. Mi a haszna? A törvény betűjét látni, s szellemét nem érteni, a politika lé­nyegét nem látni — vétek. N em tudtam földeríteni, hogy ki volt az a jogász, aki Hortobágyi Ottó manővereit irányította; nem tudom, ki » világosította föl« Ildikót arról, hogy nem köteles »beengedni a szüleit« új lakásába. Nem tudom, hány hónapig húzódik még az ügy. De tudom, hogy Hortobágyi és a hozzá hasonlóak nem járnak egyenes úton. S azt is, hogy nem lehet minden konkrét esetre törvényt alkotni. De miért nem lehet­ne például állást foglalni, hogy az OTP csak a beköltözés után fogadhat el ajándékozási szerződést? Hogy a lemondó nyi­latkozatot ne lehessen visszavonni, ezzel kijátszani a törvényi, s jogtalan előnyhöz jutni? A hálátlanság meséje óvodás korúaknak való. Miért hi­szünk benne? Jávori Bcia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents