Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-06 / 55. szám

Együtt a közös ügyért T apasztalaton nyugvó ] marxista—leninista ta­nítás, hogy a proleta- ! ríáttis a hatalmat csak a dol­gozó tömegek támogatásával vívhatja ki és tarthatja meg. j E tanítás lényege, hogy a ] rmmkásosztály és valamennyi dolgozó alapvető érdekei egy- ( beesnek. Lényeges az is, hogy j a munkásosztály történelmi küldetését csak a forradalmi I elmélettel fölfegyverzett mar- I xista—leninista pártja vezeté­sével teljesítheti. Ezen kérész- I tül biztosíthatja alapvető ér- ! dekeit, oldhatja meg kormány- | zati feladatait, s valósíthatja meg céljait. Pártunk a szövetségi politi­kát két vonatkozásban alkal- j mázzá: a munkásosztály és más dolgozók, illetve a párt és a pártonkívüliek kapcsola­taként. Ez alkalommal itt a párttagok és a pártonkívüliek viszonyának néhány időszerű vonatkozását taglaljuk. A szövetségi politika sarka­latos eleme a kölcsönös biza­lom. Pártunk rendületlenül bízik népünkben. Meggyőző­dése, hogy politikáját népünk megérti, elfogadja. A pártta­gok és a pártonkívüliek ezt együttesen valóra is váltják. Szó szerint igaz, hogy a szo­cializmus építése Magyaror­szágon nemcsak a munkásosz­tály, a kommunisták, hanem az egész dolgozó nép műve, és a történelemformáló erő maga a nép. Elmondható, hogy a nagy társadalmi céloik kidolgozása és megvalósítása során a pár­tonkívüliek aktív, öntudatos tényezők. Az idősebbeknél ez a szocializmusért folytatott harcban megszerzett meggyő­ződésen erősödött, a fiatalab­baknál az oktató-nevelő mun­kánkon, a marxista—leninista világnézet elsajátításán, elfo­gadásán alapult. Harminc év alatt — ha olykor keserves ta­nulság árán is — tudatosodott, hogy a nemzet fölemelkedésé­nek útja a szocializmus, a szocialista országokkal való összefogás, a béke ügyéért folytatott harc. .A szocialista meggyőződés nap mint nap szép példáit ad­ja a hazához fűződő új vi­szonynak, Felszabadulásunk 30. évfordulójának és pártunk XI. kongresszusának tisztele­tére kibontakozott szocialista munkaverseny méretei impo­nálóak. Fellendültek a mun­kások. műszaki dolgozók nagy többségét felölelő termelési, takarékossági, újítási és egyéb mozgalmak. A szövetkezetek és a különböző intézmények dolgozóinak legjobbjai is kive­szik részüket a jubileumi mun­kaversenyből. E vállalkozások tervezői és megvalósítói a kommunisták és a pártonkívüliek. Közös munkájuknak nagyszerű ered­ményei vannak. A nemzeti jövedelem 1974-re tervezett növekedését jelentősen túltel­jesítettük. A munkásosztály és az egész dolgozó nép szocia­lista internacionalizmusát fe­jezik ki az ún. vietnami mű­szakok. Népünk összefogásá­nak, a munkásosztály segítő­készségének, a termelőszövet­kezeti parasztság helytállásá­nak ragyogó példája volt a mezőgazdasági termékek őszi betakarítása. Ismételten bebi­zonyosodott, hogy a két alap­vető osztály testvéri összefo­gásával leküzdhetők a legna­gyobb nehézségek is. A kongi'esszusi irányelvek nem véletlenül állapítják meg: »Tovább erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus esz­méinek befolyása. A szocialis­ta építésben elért sikerek és a hatékonyabb, színvonalasabb ideológiai munka nyomán szé­lesebb körben tudatosodtak eszméink, a szocialista maga­tartás normái, mélyült a tár­sadalmi felelősségérzet". E gyszóval az eltelt há­rom évtized alatt mil­liók jutottak el politi­kailag a szocializmushoz, s mind többen azonosulnak vele eszmeileg is. Népünk szocialis­ta öntudata jelentősen meg­erősödött. A párttagok és a pártonkívüliek politikai kép­zettségi szintje és világnézete közeledett egymáshoz. Termé­szetesen ez még nem jelenti azt, hogy megvalósult már né­pünk eszmei egysége. Hatnak még a különböző antimarxis- ta, burzsoá, kispolgári nézetek, sőt számolni kell az ösztönös- séggel is. Azt is tudjuk, hogy az alapvető érdekek azonossá­ga mellett léteznek az egyes osztályok és rétegek eltérő ér­dekei is. A pozitív példák azonban azt mutatják, hogy népünk politikai és cselekvési egységé­nek további erősítéséhez a fel­tételek adottak. A megvalósu­lás egyrészt attól függ, hogy pártunk milyen következetes­séggel váltja valóra a dolgo­zók reális igényeit, másrészt azon, hogy mindez mennyire párosul a rendszeres és folya­matos eszmei-politikai nevelő munkával. A Központi Bizottság az eszmei-politikai nevelés köve­telményeinek meghatározása­kor abból indult ki, hogy a szocializmus teljes felépítését szolgáló politikánkat még kö­vetkezetesebben kívánjuk foly­tatni. Célkitűzéseinket a pórt eszmei-politikai egységének további megszilárdításával ér­jük el. Ilyen körülmények között törvényszerű igény, hogy ha­tékonyabban érvényesüljön pártunk vezető szerepe, növe­kedjen a párttagság eszmei, politikai felkészültsége. Min­den kommunista alapvető kö­telessége, hogy dolgozzon pár­tunk politikájának elfogadta­tásáért, védelméért, és példát mutasson a határozatok vég­rehajtásában. A párt politiká­járól a dolgozók annak alap­ján mondanak véleményt, aho­gyan annak megvalósítását látják. Az MSZMP számára elen­gedhetetlen követelmény, hogy a párttagság ismertesse politi­kánkat, eszméinket; ha kell védje meg azokat, leleplezve a polgári, kispolgári, jobbol­dali és ultraradikális nézete- [ két. Esetenként védjük meg azoktól a káros nézetektől, hangulatoktól, magatartásbeli fogyatékosságoktól, amelyek- \ kel szemben harcolnunk kell. A pártonkívüliekkel úgy foly­tassuk az eszmecserét, hogy megfelelő képet alkossanak szocialista távlatainkról, a po­litikai összefüggésekről. Sok­oldalúan győződjenek meg a szocialista életmód fölényéről, s kapjanak meggyőző választ társadalmi fejlődésünk idősze­rű kérdéseire. Pártunk soron következő XI. kongresszusa elfogadja az új programnyilatkozatot. E nagy jelentőségű dokumentum hosszú időre megszabja jö­vőnket, ezzel kapcsolatos ten­nivalóinkat. Világos progra­mot ad. jó feltételt biztosít a 1 cselekvéshez, az erők egyesí- j téséhez. A programnyilatkozat hamarosan nyilvánosságra ke- I rül. Az abban foglaltak meg­magyarázása, a pártonkívü­liekkel való elfogadtatása a kommunistákra vár. Nekik kell meggyőzni a pártonkívü- lieket az abban foglaltak he­lyességéről, szükségességéről. Amikor ezt végezzük, ezen az úton tovább erősíthetjük mun­kásosztályunk példája nyomán egész népünk gondolkodásá­ban és magatartásában a szo­cialista vonásokat. A tudatosság, az eszmei te­vékenység fejlesztése nagyobb követelményeket állít a párt­tagok elé. Nagyobb az elvárás a marxizmus—leninizmus ta­nításainak, a politikának az ismeretében, a mindennapi munkában és a közéleti tevé­kenységben, a magatartásban, az internacionalista gondolko­dásban. A párt sorait elsősor­ban a munkában élen járó, szocialista módon élő, gondol­kodó nagyüzemi munkásokkal növeljük. A párttagsággal szemben támasztott nagyobb követelmény biztos alap ahhoz, hogy eszmei tevékeny­ségünk, pártunk szervező, ne­velő munkája tovább fejlődik. A párttagsággal, a pártba je­lentkezőkkel szemben megnö­velt követelmény népünk ál­talános és politikai műveltsé­gén alapszik. Ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a jövőben a pártonkívüliek tudatossági szintje is tovább emelkedik. A pártszervek eszmei, poli­tikai irányításának hatékony­sága, a szocializmus teljes felépítéséért folyó harc ered­ményessége nagymértékben függ a vezetőktől is. Éppen ezért velük szemben szintén fokozódik a követelmény. Köz­funkciókba, vezető helyekre A jövő autóbusza M*1 KOMMENTÁRUNK csak olyan párttagok és pár­tonkívüliek kerülhetnek, akik meggyőződéssel vállalják a munkát, a harcot, és követ­kezetesen képviselik a mun­kásosztály eszméit. A vezetők többsége ilyen. Három évtize­des fejlődésünk sikerei közé tartozik, hogy nálunk a párt­tagok mellett százezrével van­nak ma már olyan párton kí­vüli munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek és al­kalmazottak, akik megfelelnek a növekvő követelményeknek, és nem »csak« lojálisak, ha­nem politikailag, szakmailag felkészültek, vezetésre alkal­masak, akik a munkásosztály­nak, a nép ügyének harcos képviselői, megvalósítói. Hazánkban a helyzet törté­nelmileg úgy alakult, hogy csak egy párt — a munkás- osztály forradalmi pártja — működik. Pártunk így egyide- I jűleg vezeti, szervezi a társa­dalom előrehaladását, és el- : lenőrzi saját tevékenységét, i mindenekelőtt a pártszerveze­teken, a rárttagokon keresztül. A helyzet ilyen alakulása miatt fontos — mondhatnánk nélkülözhetetlen — szerepük van a pártonkívüliek nagy többségét is magukban foglaló tömegszervezeteknek és -moz­galmaknak. A tömegszervezetek, -moz- ! galmak társadalmi, politikai feladatai sokrétűek. Egyrészt közvetítik a pártonkívüliek- hez a párt politikáját, és min­dennapos meggyőző tevékeny­ségükkel kiváltják a dolgozók aktív tetteit, másrészt jelzik e tömegek véleményét társadal­mi, politikai, gazdasági, kultu­rális életünkről. Ezért népünk azt is igényli, hogy az országos és helyi problémákról alkotott véleményével részt vehessen a' pártpolitika alakításában, a szocialista demokrácia fej- ] lesztésében. A társadalmi és j tömegszervezeteknek fontos \ kötelességük, hogy fórumokat biztosítsanak a közös eszme­cserékhez, közüggyé avassák céljainkat, cselekvési lehető­ségeket teremtsenek a közért tenni akarók számára. A szocializmus teljes fel­építésének mielőbbi megvalósulása döntően pártunk marxista—leninista politikájától, a párttagok esz­mei-politikai nevelő munkájá­tól, példamutatásától, és a pártonkívüliek cselekvőkész­ségétől függ. Közös ügyünket és művünket tehát csak az egész munkásosztály, egész né­pünk, a párttagok és a pár­tonkívüliek szoros összefogásá­val, erőfeszítésével valósíthat­juk meg. Jakab Sándor Szakszervezeti érdé Népviselet a területpolitikában Viták, bizonytalanság vette körül sokáig az úgynevezett szakmaközi bizottságokat. Senki sem mondta, hogy egyáltalán nincs rájuk szük­ség, a megye más-más váro­sában, nagyközségében, fal­cában tevékenykedő bizott­ságok munkája között azon­ban "fényévnyi" távolságok voltak. Nehéz helyzetbe ke­rült az SZMT elnöksége, amikor legutóbb mérlegre tette a tevékenységüket, sőt a személyi és egyéb föltéte­lek hiánya miatt jó néhányat meg is szüntetett. A helyzetet jól érzékelteti, hogy Csurgón megszűnt, Ta- bon halódik a szakmaközi bizottság, ugyanakkor Nagyatádon, Lábodon, Bala- tonszentgyörgyön, Lellén, Szemesen, Barcson megtalál­ta a helyét a közéletben. Ahol csak arra futotta az erőből, hogy esetleg öregek napját meg klubdélutánt szervezzenek, nyilván nem sikerült olyan tekintélyt sze­rezni, mint ott, ahol a ta­náccsal kötött tartalmas együttműködési szerződés szellemében a szakszerve­zeti tagok képviseletében be­kapcsolódtak a községpoliti­ka formálásába. A bejáró dolgozók számá­nak növekedése, az ipartele­pek kiépülése azzal járt, hogy megnőtt a szakszerve­zeti tagok száma a lakóhe­lyen. S most még az is gya­rapítja, hogy a termelőszö­vetkezetek alkalmazottai előtt megnyílt az út a szak- szervezetbe. Ez mindenkép­pen szükségessé teszi, hogy megerősödjenek a más-más szakmai szakszervezetbe tar­tozó tagokat összefogó szer­vezetek, munkájuk tartalma elsősorban a területpolitiká­ban való részvételre össz­pontosuljon. A SZOT elnök­sége éppen a napokban mó­dosította a működési sza­bályzatukat. A jövőben szak­maközi szervezetek néven te- vékenykednek tovább ezek a bizottságok. A lényeg termé­szetesen nem az elnevezés, hanem a feladatkör. A SZOT elnöksége a jól működő bi­zottságok tapasztalataira ala­pozva megállapította, hogy megnőtt a szakszervezetek tevékenységének jelentősége a területpolitikai munkában. Azokban a kérdésekben ugyanis, amelyek befolyásol­ják az egész lakosság élet- körülményeit, most már a városokban, a nagyközségek­ben, a falvakban döntenek. A szakmaközi szervezet jö­vője éppen abban van, hogy összegyűjtse a tagok vélemé­nyét. képviselje javaslatai­kat, bírálatukat a döntések előtt. A gyárban, a vállalatnál, a tsz-ben. az állami gazdaság­ban, az intézményben dolgo­zó szakszervezeti tagok nagy erőt jelentenek a lakóhelyért végzett önzetlen társadalmi munkában, a tanácson ho­zott határozatok végrehajtá­sában. Jelenleg huszonhét szakmaközi bizottságot tar­tanak nyilván a megyében. Az elnökség útmutatása sze­rint a városokban, a nagy­községekben föltétlenül meg kell erősíteni ezeket a szer­vezeteket, ahol nincs, ott pe­dig ismét meg kell alakítani. A székhelyközségekben ugyancsak fontos képvisele­tet biztosítani a szakszerve­zeteknek. U G. Táborozás a Csorsza part ján Zánka. a balatoni úttörővá­ros építése befejezéséhez kö-"385 katasztrális holdon desz az zeledik. A beruházási pro; ram szerint május 31-ig elké­szült az 500 főt befogadó elő­adóépület, a sportcsarnok, a 3000 személyes stadion, a sportpálya, a technikai park is. A 467 millió forintos beru­házás fontosabb létesítményei már korábban megvalósultak. A Csorsza-patak keleti olda­lán emelkedik a központi épü­let, amely magában foglalja az üzleteket, társalgókat, tanács­kozókat, a külföldi táborveze­tők táborhelyeit, a korszerű­en berendezett könyvtárat, az úttörő-történeti múzeumot. A közelben található a 3000 ada­gos konyha, a hozzá csatlako­zó önkiszolgáló étterem, és a szociális helyiségek. A Balaton északi partján, ország, egybeq Közép-Európa legnagyobb úttörőtábora, amely az alapkőletételt köve­tő második évben már meg­nyitotta kapuit az úttörők előtt. 1971 nyarán több mint 2000. tavaly pedig már 21 365 úttörőnek és 639 külföldi paj­tásnak nyújtott feledhetetlen táborozást. Ez év június 10-től ennél is több vendéget fogad Zánka: a nyári idényben tur­nusonként 3000, télen turnu- soként 800. évenként összesen 23—24 ezer pajtást. Az úttörővárost 1976-ban, az 1 úttörőszövetség megalakulá- | sának 30. évfordulóján ünne- j pélyes külsőségek közt avat- í ják fel. Küldött lesz a kongresszuson A nagyberki pedagógus A Villamosipari Kutató Intézetben elkészült az első vil­lany-, illetve diesel meghajtású »hibrid« autóbusz. Az Ika­rus IK 260 típusú városi autóbuszba beépített villamos meghajtás nagy mértékben enyhíti a levegő szennyezettsé­gét és zajszintjét. Ha a kíséri etek és az üzemi próbák si­kerrel zárulnak, akkor a jármű a BKV-nál megkezdheti a menetrendszerű üzemelést. — Kedveském. olvasni vagy számolni szeretsz jobban? Barátságos hang, mosolygó arc. A szüleit szüntelenül va­lamilyen kívánsággal gyötrő,, az utazástól fáéadt, síró gyer­mek érdeklődéssel tekint az asszonyra, és bajait feledve válaszol. Tanúja voltam ennek a je­lenetnek. Akkor személyesen még nem ismertem Bányai Károlynét, nem tudtam róla, hogy pedagógus, szavaiból azonban éreztem: nagyon sze­reti az apróságokat, ért a nyelvükön, s hamar belopja magát a szívükbe. — Az idén jubileumot ün­nepelek ... Éppen húsz esz­tendeje, hogy Nagyberkiben l megkezd lem pedagógusi mun- j kamat. Mosdóson lakom a csa­ládommal, onnan jártam át évekig kerékpárral az iskolá­ba. Tanítottam Mosdóson, vol­tam tanulmányi felügyelő, majd ismét Nagyberkibe ke­rültem. Mindig alsó tagozatot tanítottam. A pedagógus hi­vatás egyik legszebb részének I tekintem a nyiladozó értelmű | apróságok formálását. Húsz 1 év . . . Elröppentek az évek. i Akiket valamikor a betűvetés- I re oktattam, sokan közülük I már túl vannak az érettségin, egyetemre járnak, többen pe­dig mint szakmunkások kü­lönböző üzemekben dolgoznak. | Többen vannak egykori ta­nítványai között olyanok, akik — éppen tanítójuk példája alapján — a pedagógus hiva­tást választották, s megfogad­ták: az ő türelme, hivatássze- retete. a gyerekekért való ra­jongás lesz a követendő példa. Elfoglalt asszony Bányai Károlyné. Családanya — fia '• éppen most készül az érettsé­gire —, s a nagyberki iskola j tizenkét tagú pártszervezeté­nek a titkára. Öt évvel ezelőtt | a járási pártbizottságba és a végrehajtó bizottságba is be­választották. — örültem a bizalomnak, i ám egy kicsit aggódtam a fe­lelősség miatt. Az első nő vol­tam, aki a kaposvári járási párt-végrehajtóbizottságba ke­rültem. Ez az aggódás hamar megszűnt, mert azt . tapasztal­tam, hogy hallgatnak a sza­vamra, figyelembe veszik ja­vaslataimat, véleményemet. Hivatásom helyhez köt, ezért a végrehajtó bizottság kihe­lyezett ülései — amelyeket Igáiban, Kadarkúton, Kapós- mérőben, Göllében vagy más községekben tartottak — még arra is jók voltak, hogy az ot­tani iskolákban gyarapítsam pedagógiai ismereteimet, ki­cseréljük a tapasztalatainkat. A mostani választás óta már ketten képviseljük a járás kommunista és párton kívüli asszonyainak érdekeit a i.vég­rehajtó bizottságban. ' Bányai Károlynét a járási pártértekezlet küldöttnek ja­vasolta a megyei pártértekez­letre. — Nagyon készültem, elha­tároztam, hogy szót kérek. El­mondom a megye kommunis­táinak képviselői előtt, hogyan változott járásunkban a nők helyzete, milyen kedvezően érezteti hatását pártunk nő­politikái határozatának végre­hajtása. Sajnos, rám már nem kerülhetett sor. Azt tapasztal­tam, hogy járásunk asszonyai, lányai a korábbinál is nagyobb kedvvel, lelkesedéssel végzik a jövőben munkájukat, mert ér­zik, hogy megbecsülik őket. Ezt elmondhatta volna saját magáról is, ám erről szeré­nyen hallgat. Másoktól tudom, hogy Bányai Károlyné munká­jával Az oktatásügy kiváló dolgozója, pártmunkája elis­meréséül pedig a Munka Ér­demrend bronz fokozata ki­tüntetést érdemelte ki. Mikor a megyei pártérte­kezleten a XI. kongresszusra javasolt küldöttek névsorát olvasták, az ő neve is el­hangzott. Bányai Károlyné ott lesz a kommunisták országos tanácskozásán. — Gyakran gondoltam arra, hogy milyen lehet egy párt- kongresszus. Nem túlzók, ha azt mondom: életem titkos vá­gya volt részt venni pártunk egyik kongresszusának mun­kájában. Váratlanul ért ez a bizalom, a megtiszteltetés. Ezt tartom pártmunkám legna­gyobb elismerésének. Szalai László Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents