Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
/ A több cukor érdekében i Alapos előkészítés után Új gépekkel, nagyobb területen Biztosak az eredményben Mezőgazdaságunk legfontosabb célkitűzése a cukorrépa termőterületének növelése. Megyénkben ezt mintegy 1000 hektárral növelik az idén. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban a tervezett 400 hektár helyett 550 hektárról fogják az ősszel betakarítani ezt a fontos élelmi- szeripari nyersanyagot. Hogyan történt a területnövelés, milyen új munkaszervezést kellett végrehajtani? — erről beszélgettünk Dús Istvánnal, a gazdaság,igazgató- helyettesével. — Bár gazdaságunk központja közel van a Kaposvári Cukorgyárhoz, mégsem élvezünk különösebb helyzeti előnyt. A talajadottságaink igen kedveznek a cukorrépatermesztéshez: az id^n százötven hektárral növeltük a répaterületet. Természetesen ez más növény rovására történt, kukoricából ennyivel kevesebbet termesztünk. A területnövelésről csak késő ősszel döntöttünk, így a többletszántón nem tudtuk ellátni azokat a munkákat, amelyeket egyébként elvégeztünk a répa alá. A cukorgyárral ötéves termelési szerződésünk van, ez az idén jár le. A vetőmagot is ők biztosították számunkra. — A cukorrépatermesztés nagyüzemi megvalósítása nem képzelhető el gépesítés nélkül. Már korábban is beszámoltunk arról, hogy ebben a gazdaságban modern, nagy teljesítményű gépek dolgoznak. A mostani nagyobb terület kíván-e újabb gépeket? — Elsősorban a cukorrépa betakarításához kell a gép. Míg tavaly négyszáz hektárra tizennyolc erőgép jutott, az idén már huszonnégy kellene. Nemcsak a munkát, hanem a költségeket is csökkentjük azzal, hogy önjáró cukorrépa-betakarító gépeket vásárolunk: egy csehszlovák fejezőgépet és egy szovjet gyártmányú szedő—rakodó gépet. Speciális, önjáró cukorrépa-betakarító gépeket a magyar mezőgazda- sági gépipar jelenleg nem gyárt. A szakemberek nemrégiben bemutatták elképzeléseiket, s a tervek szerint 1980- ban kezdik meg a követelményeknek megfelelő komplett gépsorok gyártását. A szovjet | önjárógép új konstrukció, I munkásainkat tanfolyamon tanítják majd meg a kezelésére. Az új gépek a szállítást is megkönnyítik, és a betakarítógépeken kívül vető és növényvédő gépeket is vásároltunk. — A tavalyi ősz nehéz helyzet elé állította a mezőgazdaságot, főleg azokat a gazdaságokat, ahol a cukorrépa és a burgonya termesztésével foglalkoznak. A kaposvári gazdaságnál mi a helyzet az élő munkaerővel? — Üjból csak a betakarításnál kell kezdenem. Eddig használt gépeink sok répát elhagytak. A diákok segítettek ezek összeszedésében. Az új gépek, mint a különböző bemutatókon tapasztaltuk, kisebb, pontosabban : minimális veszteséggel dolgoznak. Így nem lesz szükségünk »böngészőkre«. Ha újból olyan esős időjárás köszöntene ránk, mint a múlt esztendőben, akkor az északi megyékből hozunk vendég- munkásokat, csakúgy, mint az esetleges utókapáláshoz. Az elszállásolásukat a kerületi központokban levő munkásszállásokon tudjuk biztosítani. A kaposvári gazdaságban felkészültek a nagyobb feladatok elvégzésére. Az eredmények kötelezték őket: tavalyi munkájuk alapján a cukorrépa-betakarítási versenyben országos elsők lettek. N. J. A műszakiak, a gyár! I gazdasági, társadalmi szervei- | nek gondos előkészítő munka- : [ ja után több mint kilencszáz t ember mondott igent arra, I hogy a terven felül, 1974-ben harminc tonnával több termék készül a Pamutfonó-ipari Vállalat Újpesti Cérnagyárának nagyatádi telepén. A harminc tonnát további I tizennéggyel toldották meg az itt dolgozó lányok, asszonyok, szorgalmas kezű. munkások, negyvenöt szocialista brigád tagjai. Lovkó Imre műszaki vezető meséli el, hogyan is alakultak az eredmények, mi van mögöttük. — Ezerhat tonna volt a tervünk a múlt évben. Végül negyvennéggyel több készterméket szállítottak el a gyárból. Amikor a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére meghirdettük a - versenyt, először a szocialista brigádok vezetőivel tanácskoztunk: mit kellene tennünk, hogy biztosak lehessünk vállalásaink teljesítésében? Végül úgy döntöttünk, hogy bri-^ gádokra bontjuk le a feladatokat, s az eredményt havonta értékeljük. A többletteljesítés után már nyugodtan mondhatom: bevált a forma, sőt más területeken is hasznosítható lehet. Nem mindig zavartalan körülmények között dolgoznák a nagyatádi cérnagyárban. Elég csak a kereskedelem igényeit említeni: gyakran változik, hol az egyik termék iránt nő meg váratlanul az érdeklődés, hol a színek változtatása a kívánság. Ehhez alkalmazkodni kellett. A rendszeresen tartott brigádértekezleteken az egyik legfon tosabb napirend éppen ez ' volt: miként legyen minél simább az átállás, hogyan lehetne legkönnyebben eleget tenni a megváltozott igényeknek. Ez azt eredményezte, hogy a szocialista brigádokban összeforrottabb lett a I munka, jobban megértették Verseny a vásárlókért — Csodát műveltek abban a boltban! — mondja Tóth Istvánné, a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási- és Ve- gyiáru-kiskereskedelmi Vállalat munkaverseny-felelőse. A csodák azonban ritkák; itt is — a szép eredmény mögött — nagyon sok munka van. Messze vissza kell nyúlnunk, egészen a múlt év májusáig, amikor a vállalatnál elindították a kongresszusi munkaversenyt. A vállalásokra elsősorban az jellemző, hogy a vásárlók érdekét szolgálják. Nagyobb választékot, udvariasabb kiszolgálást ígértek: növelni kívánták az olcsó áruk arányát, a szeszmentes italok és a tej, illetve tejtermékek forgalmát. Ezekben lehet címszószerűen sűríteni a vállalat dolgozóinak a XI. pártkongresszus tiszteletére tett fölajánlásait. »A költségek csökkentése mellett és a két konkurrencia belépése ellenére teljesítjük a vállalat 1974. évi 634 millió forintos tervét- — olvasom a felajánlásban. A termelékenység növelésének nagy részét a munka- és üzemszervezés segítségével akarták elérni. Nem egyszerű dolog itt a termelékenység növelése. Egy bolt forgalma bizonyos fokig ugyanis függ a szállítóktól, mert hiába akarják ők a választékot növelni — mondjuk — szeszmentes italokból, ha a gyártó nem szállít kellő mennyiséget. — Elmentek a boltvezetők más megyékbe is saját maguk keresték a lehetőségeket — mondta Cseprcgi Gyula, a vállalat szakszervezeti bizott- , is tartani a vásárlók érdekéságának munkaverseny-felelőse. — Azelőtt például nem találhatott boltjainkban Keszthelyről szállított árut, most van. A kongresszusi munkaversenyben szocialista brigádok dolgoznak a jobb eredményekért. Ott, ahol a körülmények nem tették lehetővé a brigád- versenyt (mert például kicsi a bolt ahhoz, hogy egy brigád alakuljon), az úgynevezett boltcsoportos versenyben vetélkednek. Az a bizonyos egység, ahol »csodát műveltek«, a 365. számú ABC az észak-nyugati városrészben. — Észre .sem . vettük — mondta Tóth Istvánné —, hogy megnyílt a Zselic Áruház. Ormai György, az ABC helyettes vezetője: — Legfontosabb célunk az volt. hogy a csúcsidőben is megszüntessük a sorba állást; most már több pénztár dolgozik. A hűtőszekrény-kapacitás jobb kihasználásával, kedvezőbb munka- szervezéssel és más intézkedések révén húsz százalékkal sikerült csökkenteni a költségeinket. Kurucz József, a 321 számú élelmiszerbolt vezetője (a boltcsoportos versenyben ők érték el a legszebb eredményeket) : — Elsősorban a szállító partnerekkel javítottuk a kapcsolatunkat. Szocialista szerződést kötöttünk a Tejipari Vállalattal; azóta nincs fennakadás a szállításnál. A vállalatnak 910 dolgozója van. Harmincnyolc szocialista brigád, száz bolt csatlakozott a kongresszusi munkaversenyhez. Végső céljuk; a jövőben ben tett felajánlások alapján elért szintet. egymást a brigádtagok, de rhég arra is kiterjedt a figyelmük. hogy az új dolgozókat minél előbb átsegítsék a kezdéssel, a gyakorlatlansággal járó nehézségeken. Tavaly — és tart. ez az irányzat még most is — megnőtt a kereslet a Perle és a gyöngyfonal iránt. A gyárban a technológiai folyamat során erre összpontosítottak. A feladat az volt, hogy a megnövekedett igények kielégítésével egy időben eleget tegyenek a kongresszusi felajánlásaikban szereplő többlettermelésnek is. A gépeket gondosabb munkaszervezéssel igyekeztek jobban kihasználni. és a minőséget nemcsak szinten tartani, hanem javítani is, Sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne a hatékonyságot növelni? A cémázóban rendszeresebbé tették az anyagellátást, ésszerűbbé a belső anyagmozgatást. Elérték, hogy ebben az üzemben 100 százalékosan kihasználják a lehetőségeket. Így már a november végi eredmények sejtették: az 1974. évi tervben szereplő 33 600 kilograrhmnál több készül majd Periéből és gyöngy- fonalból a nagyatádi gyárban. December végén csaknem 45 tonnával zárták az évet. A gazdacérna kifejezés sajátos fogalom a szakmában. Az egyik fajta selejtet jelölik ezzel, pontosabban a kivágott, hibás, szakadt, sodrathibás darabokat. 1973-ban a nagyatádi gyárban 55 tonna gaz- dacéma gyűlt össze, igen komoly érték. A kongresszusi munkaverseny keretében felajánlották: felülvizsgálják, mi okozza a selejtet, s lehetősé- } geiken belül csökkenteni fogják. Szavukat állták: a múlt évben csaknem húsz tonnával volt kevesebb a gazdacéma mennyisége. A további csökkentéshez azonban már pénzre van szükség... Mindezeket Lovkó Imre egy szuszra sorolja el, táblázatokba, jelentésekbe, brigádnaplókba pillantva. Magától értetődő természetességgel teszi hozzá: — Biztosak vagyunk kongresszusi vállalásaink- teljesítésében! M. A. 25 vagonnal több A Kaposvári Húskombinátban a Petőfi Sándor ezüstkoszorús szocialista keverőbrigád elsőként tett felajánlást a XI. pártkongresszus tiszteletére. Vállalásukat először húsz, majd újabb öt vagonnal teljesítették túl. Köszöntő helyett A Parlament előcsarnokában állok, félrehúzódva. Csodálatosak a csillárok; az arany csillogása szinte elkápráztatja a szemet. Egy idős férfi jön. bizonytalanul lépkedő kis öregasszonnyal az oldalán. Mindketten talpig íeke- tében. Megállnak a bordó szőnyeggel borított márvány lépcsősor alján: a férfi a nyakkendőjét, az asszony a ha,:át igazgatja. Egy szó nem hangzik el. csak szembefordulnak a lép- csőrengetsgg'-l, és megfogják egymás kezét. Ünnepélyesen lépkednek fölfelé, mintha esküvőre várnák őket. Pedig »csak« elmúlt negyven év egy ember életében: az a negyven, amelyet munkás évtizedeknek szoktak mondani. A férfi egész életét másoknak adta: közéleti embernek nevezték, s most. a búcsúzáskor magas állami kitüntetést kap. És vele megy a társa, egy kis törékeny öregasszony, aki nélkül aligha tarthatták volna őt közéleti férfiúnak. Most fedezték föl. hogy részé van az életműben; meghívták, ott lesz. amikor kitüntetik a férjét. Igaz, neki nem jut a kitüntetésből, csupán tanúja lesz a szép eseménynek. Lehet, hogy még ke/et is szorítanak vele. Az ő áldozatvállalása mellett azonban senki sem tanúskodik ... Miért olyan ritka ez a példa, mint a fehér holló? Miért nem tüntetjük ki, miért nem becsüljük meg azokat az asz- szonyokat, akik nélkül egyetlen férfi sem tudna igazán és odaadóan munkálkodni a közért? Gyanítom, most abba a hibába esek, amitől szeretném óvni embertársaimat. Miért csak évente egyszer üjhnepsljük a nőket? Es miért kell ünnepelni ölcet? Talán nem tiszta a lellcjismerctünk? Igen, minden hagyomány ellenére hibáztatom a közfelfogást, amiért javarészt csak a nőnaoon jut egy kis figyelem, tisztelet és virág asszonyainknak. De lám. én is a nőnap küszöbén beszélek erről. A nők bizonyára megalázónak tartanák ezt is, mint az egyszeri köszöntőket, a sajtókampányt, a szakszervezeti hóvirágcsokrot, az elérzékenyülő szavakat, melyeket — fájdalom — még mindig csak március 8-a ír elő számunkra. Az asszonyoktól, a lányoktól tudom: legtöbbször bántja őket ez a látszattisztelet, az év egyetlen napján »kijáró-, kötelességszerű megbecsülés. Miért nincs férfinap? Miért nem kényszerültünk arra, hogy »férfipolitikai« határozatot hozzunk? Miért nem kell beszélnünk arról, hogy »több férfit a vezető posztokra«? Miért nem téma, hogy mondjuk az »egyenlő munkáért egyenlő bért« elve a férfiaknál is érvényesüljön? Nem szemrehányás ez a kérdéssor, csupán azért foglalkoztat, mert az alkotmány és a párt politikája ellenére, a társadalmi szempontból megoldható és folyamatosan megoldott gondok ellenére fölfogásunkban még mindig évszázados hagyományok élnek. Bizonyítsak? »Nekem rosszabb, mint a férfiaknak. Ha nem lenne rosszabb, ugyan miért kapnék évente egyszer hóvirágot?- »Nem tűnt még föl magának, hogy mennyire megszólják a vénkisasszonyt, s milyen »dicsőség« agglegénynek lenni?- »Mit gondol, miért van az, hogy a férfi felöltözik, a nő meg kiöltözik, ha elmegy valahová?- »És észrevette már, hogy sohasem azért csókolják meg a nő kezét, mert tett valamit vagy mert szeretik (legföljebb a fiú az édesanyjáét)| hanem csak azért, mert nö.Az elkeseredés megnyilvánulásai: »Utálok nő lenni«. »Bár férfi lennék-, »Jobb volna, ha azért mosolyognának rám, me,rt ember vagyok-, »Jó volna, ha néha nemcsak a lábamat, néznék, hanem a szememet is, hogy fölfedjék igazi valómat-. A panaszáradat nem a politika következménye. Igaz, néha a nők is kus^a gondolatokhoz jutnak. Azt mondta egyik ismerősöm: »Ember alatt férfit értenek; s a lány még mindig nem gyerek. Gyerek csak a fiú, s a lány az lány. A társ szó mellé csak az ember illik, pedig az igazi társ az asszony.- Igaznak, őszintének látszó vélemény. De mi lenne, ha asszonytársnak szólítanék valakit. Megkülönböztetésnek érezőé, úgy látná: nem tartom embernek, csak asszonynak. P edig társaink ők a szó nemes értelmében. Azonos értékű, képességű társaink, ha érzelmileg gazdagabbak, ha alkatilag törékenyebbek is. De ha azt mondom, hogy azonos értékűek a férfiakkal, már ezzel is megkülönböztetem őket. Ezen kellene változtatni. »Nőnapon a nőket, az év többilnapján a férfiakat ünnepeljük- — ezt vágták a fejemhez, amikor egy klubban asszonyokkal beszélgettem. Az alkotmány egyenjogúságot, munkához való jogot biztosít; a politika mindent elkövet, hogy végre megszűnjön a megkülönböztetés. A nőpolitikái határozat ezernyi eredményét mondhatjuk magunkénak, hiszen a családi pótléktól a szülési szabadságig; a gyermekgondozási segélytől a bölcsődékig és óvodákig; a munkaalkalmaktól —- amelyek nemcsak az életszínvonal növekedését vagy a népgazdaság érdekét fejezik ki, hanem a társas életet, a nők politikai, szakmai műveltségének növekedését, a kiszolgáltatottság megszüntetését is elősegítik — a vezető tisztségek betöltéséig sokat igyekszünk tenni az érdemtelen megkülönböztetés felszámolásáért. És mégis. Megjegyeztem egy mondatot a X. kongresszuson. Kádár elvtárs mondta a nagy tömegeket megindító zárszavában: »Kormányrendeletekkel, kongresszusi határozattal sem lehet előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek .. . Aki kommunistának vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, az tisztelje a dolgozó nőt.. .És mi lesz a nőpapon?1 Virágcsokrok, üdítő ital, kézfogás és puszi, ami persze nem az embernek, hanem a nőnek szól. Ünnepi szónoklat, amelyet hetekig írt egy nő, és szétküldte a megyében, hogy férfiak olvassák föl az elismerést. (Félek, hozzáolvassák majd: »Itt részletesen szólni kell a helyi eredményekről.-) Félreértelmezett emberség ez. A férfiak szolgálják majd föl a kávét, lesz, aki kötényt köt maga elé, mert az olyan vicces. És van, aki azért készül rá, mert most legalább megcsókolhatja a »házinyulat«,, akire egyébként nem illik »vadászni«. Megalázó ez a készülődés. Nem a politika a hibás, nem alapvető szándékaink vezetnek ide. »Csupán- igazságtalanok vagyunk. Hogy lehetett örökölni ennyi rossz tulajdonságot a múlttól? Hiszen társadalmunk »gerinchada- már negyvenöt után nevelkedett... Vezetőnek lenni? Statisztikákkal és óvatosan mutatjuk a fejlődést. De ha egy testületben nő is van. az a munkás- osztályt is képviseli egyben; vezetőt aligha találunk köztük. Félszegen mentegetőzünk jelentéseinkben: a nők is hibásak, amiért alig van köztük első számú vezető. Hogyan lennének? A politikai vezetők nagyobb része a KISZ-bőI indult; faluról, gyárból, munkahelyekről. A nők is elindultak 15—16 éves korukban, azután férjhez mentek. A megyei beosztásig már nem jutottak el. Negyvenéves korban, amikorra felnőnek a gyerekek, már lehetne, kellene is változtatni az életükön, érzik. Késő. Ne óhajtsuk hát, hanem készítsük föl a női vezetőket. A mozgalmi, a politikai életben miért nem lehet követni a s/‘akma> gyakorlatot? Az érettségizett fiatalnak nincs mérnöki tapasztalata, amikor a műszaki egyetemre indul. Majd diplomával szerzi meg. Miért nem küldünk képességeik, alapján kiválasztott, érettségizett fiúkat és lányokat a politikai főiskolára, miért nem képezzük őket politikai vezetővé? Azért, mert még nincs taoasztalatuk? Meggyőződésem: csak akkor lesz több politikai, gazdasági vezető a nők körében, ha ifjú korukban tanítjuk őket. Nem jó, ha köny- nyedén kipipáljuk a nőpolitikái határozat egyes pontjait. Az lenne a jó, ha nem volna szükség külön nőpolitikára. Kusza gondolatok, tudom. Nem azért szóltam, hogy rendezzünk férfinapot, hanem azért, hogy emberek legyünk mindannyian, megkülönböztetés nélkül. Becsüljük, tiszteljük egymást nemre való tekintet nélkül. És ne csak a nőnapon. Jávori Bcla <
