Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
Emlékidéső a talpafihásban Furcsa volt: az erdő árnyasa még őrizte a havat, a napfényese pedig már haragos- zöldbe fordult. Szép lugi, jal- szinai erdő! Az apró levélkék Dől szinte kicsordult az élet. A ködök lomhán fölemelkedtek a vidékről. Fények űzték egymást napszálltáig. A lágy mezők mint barna cipók — dombok — között látszó zöld asztalterítők. Bocs" koros Jelics Pál ifjúkorában be sokszor tapod- ta a dülőula- kat, az erdőbe vezetőket! Útjában, nemegyszer szarvasmozgású lányokkal találkozott. Régi-régi tavaszok. Szép volt. Most itt üldögélünk a százötven éves öreg talpasház — Lakócsa legrégebbi épülete — egyetlen helyiségében. Villanvlámpa nem világít, esteledik. Az asszony — míg élt — nem engedte a villanyt bevezetni. Aztán meg már nem volt hozzá kedve Jelics Pálnak. — Hogy is volt hajdanán? — Játszódtunk gyerekekként a réten. A gödörben állónak meg kellett dobni valakit. Akit eltalált: az állt aztán középre. És hát a legényélet! Mentünk a divány- házba. Kibéreltünk valamelyik gazdától egy szobát, a lányok tblt szőttek-fontak. Bekopogtunk, mi legények is. Minth| csak véletlenül... — |gy lelt párra? fentem a tótújfalui búA kocsmaajtóban egy állt. Biklában, rukávi- Ban. »-Ej — mondom neki —, nem akarsz a feleségem lenni, te lány?« így, kerek szó- j vaL Hát akart. Bementünk j táncolni. »-Ej lane, mi lane...« | Hogyne lett volna, kedvem énekelni! El is vettem Kiss vittek volna katonának az első háborúba. Mert elvittek! | Szerbiában ugráltunk ki a vonatból, úgy lőttek. Be a búzatáblákba! Hej, meleg lesz itt, pajtások! Az is volt. Az orosz fronton is, ahol fogságba estem. Irtottam az erdőt Harkóban (Harkov), építettem a vasutat is. Három és fél év múlva megjött. Nehezen helyezkedett el a tanult szakmájában — bocskorosként —, elment Szlavóniába, ott dolgozott. Észre sem vette, mikor kezdték az emberek a neve elé mondani: »boeskoros«. Két fiuk lett. — Az egyik itt él Lakó- csán, a másik Lánycsókon. Szép nevű falu ugye? Az. Nem hagy időt a válaszra. — Jött még egy háború. Míg nem voltam itthon, a munkámhoz szükséges bőrök a több száz bakancs eltűnt, és anyám el is ajándékozgat- ta őket. Iparosként mentem el, földönfútóként jöttem vissza. Dolgozgattam a mező- gazdaságban — földet kaptunk —, mint a többiek. A tavaszok, azok voltak a szépek! Még az illatúk is megváltoztak olyankor. Ha azokból nagyot szippantottam... ! Nyolcvankét éves, tsz-nyug- díjas. Eljönnek hozzá az ismerősök: tenne sarkat a cipőre, verne föl egy patkót. Megteszi szívességből. Marit, el én! Még mielőtt el- j l A Somogy megyei Ingatlankezelő Vállalat fölvesz ' belső ellenőrt, gépkönyvelőt, gépírókat, bádogosokat és építőipari segédmunkásokat. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán lehet: Kaposvár, Vár u. 6—8. \ — De az a föld, a Pészká- ban, többet ért a mesterségnél! Ha beesteledik, a tyúkokkal feleszik. A parányi ablakok sárgából hamar feketébe fordulnak. Álmodik a régi tavaszokkal, hajdani fiatal feleségével. Ételillatokat érez az orrában, olyanokét, amelyeket nem tud főzni. Álmában »vé- j gigellenőrzi« az ekét, boronát. Megőrizte a régi munkaeszközöket. Nem a régi életet visszaakarva, hanem, hogy emlékidézői legyenek. A lugi és a jalszinai erdő felől tavaszillatot hoz a langyos szellő. I- U A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyára (Kaposvár, Mező I. u. 22.) fölvesz lakatos és hegesztő szakmunkásokat és ezekben a munkakörökben betanított munkásokat, valamint tervelőadót. ♦ Jelentkezés: a gyár terv- és munkaügyi osztályán, személyesen. (276906) Csingázás ANÍTTTBAN is különbözött ez a háború utáni húsvét az előzőktől, hogy rendkívül megsokasodtak a faluban az iskoláskorú gyerekek. No, nem a népszaporulat folytán, hanem azért, mert sok lány és fiú érkezett a főváros környékéről : kibombázottak, élelem nélküliek. Hozzánk kis- tarcsaiakat hoztak a szekerek a vasútállomásról. Ügy gubbasztottak a kocsiderékban meg a deszkán, mint a magukra maradt madárfiókák, mikor az anyjuk élelemért repült a fészekből... Nem volt szokatlan az idegen gyerek a háború alatt a faluban. Délről hosszú kócsi- karavánok érkeztek szinte naponta, s a ponyvával vagy lópokróccal borított oldalközben a sebtiben összeszedett ingóság között itt is, ott is gyerek lapított. Jugoszláviából jöttek, nem mindegyiknek értettük a szavát. Aki tudott magyarul, sírva panaszolta: rokonok, szomszédok pusztultak el útközben, egy-egy bombatámadáskor. Ezekkel a gyerekekkel alig lehetett játszani, zárkózottságuk, félelmük nem oldódott fel abban a néhány napban, amíg nálunk pihentek, és a további útra készülődtek. Segítettek, amit tudtak, a ház körüli munkákban . meg a mezőn, és nagyokat hallgattak. Talán arra gondoltak: vajon mi vár rájuk a vándorlás következő szakaszában? Azután ott voltak azok a gyerekek, akik a szüleikkel 'együtt a közeli falvakból települtek át, mert ott a front miatt nem maradhattak. Ök kevesebbet érzékeltek a háború borzalmaiból, csupán az otthon maradt játékokért, kutyáért vagy macskáért aggódtak, melyeket már nem hozhattak magukkal. Ezek a háború után érkezett, messziről jött fiúk, lányok szétszóródtak a faluban. Azoknál a családoknál kaptak szállást, élelmet és teljes értékű családtagi megbecsülést, amelyek ezt önként felajánlották. Az akkori jegyzöség előtt álltak meg a szekerek, ahol a falubeliek átvették a gyerekeket, s ki-ki indult a »sajátjával« haza. Közben a házigazdák ízlelgették a somogyi fülnek szokatlan beszédet, a furcsán ejtett szavakat; rácsodálkoztak a lánygyerekek nálunk nem divatos viseletére. Üj nevekkel ismerkedtünk, ilyen volt a Bóna Lacié is. Ezen a húsvéton megmutattuk nekik azokat a játékokat, melyek mifelénk ilyenkor minden évben szokásosak. Ilyen volt például a csingázás. Ez abból állt, hogy versenyeztünk: ki tudja többször és magasabbra úgy feldobni a húsvéti hímes tojást a kert végi füves területen, hogy a tojás ne törjön ösz- sze, amikor leesik. Tudtuk, ha a hegyére esik, épségben marad, ha az oldalára, darabokra megy. Repültek a tojások, s aztán izgatottan keresgéltünk a fűben, vajon sikerült-e a dobás. Bóna Laci hitetlenkedve nézegette, forgatta az imént leesett tojást sértetlen volt! Valaki bizonygatta, hogy az ilyen tojást akkor se lehet összeroppantani, ha a két végét a két tenyerével összeszorítja. Laci próbálgatta, és lám, tényleg igaz volt az állítás! Akkor az égjük gyerek másik tojást adott Lacinak: jókora libatojást. Próbálta azzal is. a két térde közé szorította.- úgy erőlködött — eredményesen. A tojás szét- mállott, s mint kiderült, záp volt... A nevetés amilyen gyorsan kipattant, olyan hirtelen abbamaradt. A sárga massza összekente az ünnepi ruhát, s folyt le a térdzoknira, a cipőre. Szidás lesz ebből, tudtuk, s arra gondoltunk: mi fordulhat meg Laci fejében, miközben a szája sírásra görbült. Hogy nincs itt az édesanyja, aki kimossa a holmiját, és egyáltalán nincs közeli hozzátartozó, akinek panaszkodhatna. »II TAGADÁS, jóval később, amikor a gyerekek szülei egymás után érkeztek látogatóba a faluba, tartottunk attól, hogy Laci .elmondja a történteket az övéinek, s akkor jaj lesz nekünk . . . De fölösleges volt az aggodalom. A látogatók örültek, hogy a gyerekek jól érzik magukat — Laci nem árult el bennünket. Azt hiszem megérezte: nem a rosszindulat, hanem a gátat nem ismerő, éretlen gyermeki játszadozás áldozata volt. Ilernesz Ferenc P. N. Barannyikov Nevek az emlékműn Bizonyára még élek, mindig fogok tudni róla beszélni és írni. Apán Közép-Oroszország- ban született egy sokgyermekes családban. Gróf Bobrinsz- kijnél cselédeskedett. Eleinte a borjukat legeltette, a nyári nagyobb dologidőben látástól- vakulásig görnyedt a föld- birtokos földjén. Télen a gróf burgonyatárolójában dolgozott. Bobrinszkijnak szeszgyára és hatalmas burgonyaföldje volt. Tizenkilencben a sok- gyermekes Korjakin-család felkerekedett szülőföldjéről és Szibériában telepedett le. Itt apám, a tizenhét éves komszo- molista beszolgáltatási ellenőrként, majd a végrehajtó bizottság titkáraként dolgozott. Huszonkettőben önként beállt a Vörös Hadseregbe. Katonai szolgálatot teljesített, aztán a Távol-Keleten tanult, 1928- ban leszerelt és hazatért. Kezdetben a GPU munkatársaként dolgozott, részt vett az erdőkben rejtőzködő banditák likvidálásában. Arra már nem emlékszem, miféle banda volt az, de jól tudom, hogy apám bennünket gyerekeket elvitt a nagymamához, mert családunkat, akárcsak a szovjet hatalom aktív híveinek családjait is ez a banda kiirtással fenyegetett. Nevünk rajta szerepelt a feketelistájukon. Apánk az eszményképünk, nekünk gyerekeknek. Meggyő- ződéses leninista, aki egész életét a munkának, az ügynek szentelte. Harmincban a párt apámat, a kobakovoi kolhoz élére állította. Nehéz, nagyon nehéz idők voltak azok. Se élelem, se vetőmag. Apánk hegyeket mozgatott meg, minden ajtón benyitott, s végül csak megszerezte a vetőmagalapot meg a korpát az akkori idők csemegéjét. (az üzemi étkezde számára.). Valamennyi kolhozparaszt csak »édesapánknak« nevezte. Amikor a szövetkezet megerősödött, a járási .pártbizottság más posztra állította apánkat. A kolhozparasztok melegen búcsúztak el tőle, kitüntették oklevelekkel, prémiumként egy tehenet adtak neki. Később sem feledkeztek meg róla, felkeresték a városban, megosztották vele az örömüket, és bánatukat, kikérték tanácsát. KobakovQ második otthonunk lett. Családunk ott vészelte át a háború két legnehezebb évét és ezért volt ez a cím apám holmijai között. Apa soha nem látszott külsőleg nagyon lelkesültnek, vagy fordítva, komornak. Gj'ermekeivel mirfdig egyforma tónusban beszélt, soha sem emelte fel a hangját. De amit akart, mindig el tudta érni. Például én egy nagyon szomorú, tragikus napon, 1924. január 21-én születtem. Ha fiú lettem volna a Vlagyimir nevet kapom tőle, de mert lány lettem, Rosa Luxemburg tiszteletére a Róza nevet kaptam. Akkoriban emlékeztek meg Rosa Luxemburg megPályázati felhívás a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem tagozataira Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága az 1975/76. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem következő tagozataira: 1. Szakosító tagozatok. 2. Speciális kollégiumok. ‘ Szakosító tagozatok A tanulmányi idő két év. Ä tagozatok elméleti továbbképzést, felsőfokú ismereteket nyújtanak. Jelentkezni lehet: 1. filozófia, 2. etika, 3. politikai gazdaságtan, 4. szocialista gazdaságpolitika, 5. nemzetközi munkásmozgalom, 6. pártépítési és vezetésismereti, ^ 7. közművelődés szakosítóra, j A jelentkezés feltételei: i egyetemi, főiskolai vagy mar- j xizmus—leninizmus esti egyetemi végzettség, illetve ennek | megfelelő felkészültség. A szakosító tanfolyam hallgatói eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek, és a 17 1963. VIT. hó | 2. Korm. sz. rendelet érteimé- j ben főiskolai oklevelet nyerhetnek. A szakosító tagozatok az Oktatási Igazgatóságon mű- ! ködnek. Speciális kollégiumok A speciális kollégiumok feladata: a párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, , propagandisták, gazdasági ve- I zetők, különböző szakterülete- | ken' dolgozó értelmiségiek speciális marxista—leninista I továbbképzése. Jelentkezni lehet: 1. propagandista-pedagógi», 2. szocialista világrendszer, 3. politikai vezetési ismeretek. A kollégium hallgatója lehet, aki a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hároméves tanfolyamát, a kétéves szakosító tagozatát elvégezte, vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkezik. A tanulmányi idő egy év. A kollégium befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. Általános tudnivalók A jelentkezéshez szükséges kérdőív a járási, vároái párt- bizottságokon és az Oktatási Igazgatóságon (Kaposvár, Beloiannisz u. 18.) szerezhető be. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási, városi pártbizottságra kell küldeni április 15-ig. A szakosító tanfolyamokon a felvételi vizsgák május második felében lesznek. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. A kétéves szakosító tanfolyamokon hetenként egyszer, a speciális kollégiumokon pedig kéthetenként meghatározott napon és . időben előadás vagy osztályfoglalkozás van, melyen a megjelenés kötelező. A tandíj egy évre: a speciális kollégiumon 170, a kétéves szakosító tanfolyamon pedig 250 forint. Felvételt nyerhet, aki a felvételi vizsgán megfelel, egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra nem jelentkezett, orvosi igazolással rendelkezik. Pártonkívüliek is kérhetik a felvételüket. Hiányosan kitöltött kérelmet nem fogadunk el. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága Három vagon zöldbab, egy vagon uborka 1200 termelővel állnak kapcsolatban (Tudósítónktól.) A nagyberki áfész a múlt évben 7,5 millió forint értékű árut vásárolt föl a körzetéhez tartozó termelőktől — vagyis j gyilkolásának ötödik évfordulójáról. Apa nem volt magas növésű, de széles vállú ember volt. Haja sötétszőke, szeme sötétbarna.. Tekintete egyenes, nyilt, fürkésző. Ha merőn nézett az emberre, az illető rendszerint zavarba jött, lesütötte a szemét. Nem egyszer láttam, hogy amikor apa berendelte magához valamelyik vétkes beosztottját, először nyugodtan kikérdezte a történtekről, de az illető máris lesütötte szemét, és őszintén bevallotta tettét. Ugyanígy bánt a gyermekeivel is. Egy ujjal sem nyúlt soha senkihez, de hazudni soha sem tudtunk volna neki. Akkurátus, mindennel törődő ember volt, s ilyennek nevelt bennünket is. Sokszor elámultunk, amikor az őszi latyakban hazajött és a csizmáján egy szem sár sem volt. Egyenes ember volt, de nem valami gyengéd. Gyakran mondogatta, hogy nem szeret senkinek sem hizelegni. Apa szörnyen utálta a talp- nyalókat. S ez nem nagyzolás, hanem a színtiszta igazság. Sem táncolni, sem énekelni nem tudott, de nagyszerű humora volt. Legfontosabb vonása mégis a figyelmesség, az emberség. Parfjonovo faluban egyszer a bíróság igazságtalanul elkobozta az egyik egyéni paraszt lovát, tehenét, malacát, egyszóval egész kis vagyonát. Apa már régebbről ismerte a szegényparaszt szüleit, meg őt magát is. Leutazott Parfjonovóba, kivett egy hét fizetetlen szabadságot és helyrehozta az igazságtalanságot. (Folytatjuk.) 2 millió forinttal többet, mint az előző évben. A legtöbben nyulat, zöldbabot, uborkát, csigát és szárazbabot adtak el a szövetkezet felvásárlóinak. A nagyberkiek felvásárlói, az illetékes üzemágvezető nagy gondot fordítottak az idén is a térni el teles megszervezésére. Még a múlt évben fölmérték a tagság körében a naposbaromfi iránti igényeket, s ennek alapján 70 ezer naposcsirkét kapnak a kistermelők. Március közepéig 38 ezret szállított nekik a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság Kaposvári Keltetője. Zöldségtermelésre a legtöbben Nagyberkiből, Mosdósról, Szabadiból és Kapospulából kötöttek szerződést. Sokan a Nagyberkihez tartozó Szálacskán és Kata-hegyen a szőlőkben termelik a zöldségféléket. Zöldbabból mintegy három vagon, uborkából egy vagon, vöröshagymából és céklából egy-egy vagon szállítására írtak alá megállapodásokat. A felvásárlók összesítették a gyümölcsfacsemete iránti igényeket is, 450 csemetét szeretnének itt tavasszal elültetni. A megkötött szerződések alapján 30 ezer nyulat vesznek meg a nagyberki körzetben. iA szövetkezet itt 1200 termelővel áll kapcsolatban. A felvásárolt kisállatokat, zöldséget, és gyümölcsöt a húskombinátnak, illetve a Somogy megyei MÉK-nek adja el. A 120-AS CSEMEGEBOLT fölvesz szakképzett csemege- és élelmiszer-eladókat. Kaposvár, Május 1. u. 16. Jelentkezés: a boltvezetőnél. _________ (276783)
