Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
Önmagunk AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN a. szokásosnál több képet köaöitek a lapok új gyárakról, üaemekről, lakóépületekről, iskolákról, mezőgazdasági szaktelepekről — anyagi gyarapodásunk megannyi érzékelhető, tonnákban, köbméterekben, forintban is kifejezhető bizonyítékáról. Van mit számba vennünk: alaposan megváltozott környezetünk nemcsak a három évtized, hanem négy-öt év távlatából is. Most mégsem a fejlődésünk tárgyi jeleiről szeretnék szólni, hanem az emberről — mindezek létrehozójáról és élvezőjéről. Az alkotó emberről, aki nemcsak az utakat, a házakat építette, hanem közben önmagát is. Lelkesedve és lohadó kedvvel, bizakodva és nekikeseredve, önmagával viaskodva és másokat bíztatva, célratörően és meg-meg botolva, magányosan és társakra lelve, értően és féltudással, a családért és önmagáért, becsületből és a többséghez igazodva, félhomályban botorkálva és a helyes útra találva, békésen és harcosan, beletörődve és asztalt verve, sértődötten és kiengesztelte^ meglódulva és visz- szahökölve, belefáradva, de ismét újra-, és újrakezdve. Hiszen ezért hívják embernek. Hogy mindig felülkerekedjen a belső, a saját egyik énjéből táplálkozó visszahúzó erőn; maga alá gyűrje, és ezáltal magasabbra lépjen. A legemberibb és mégis a legnehezebb tett, vagy inkább meg-megújuló folyamat: önmagunk legyőzése. De ez a legtisztább öröm forrása is. Nem látványos esemény: benső és csendes. Kisajátíthatat- lan. És mégsem marad c6ak az egyéné: kisugárzik a környezetre, sokszoros erővé válik, másokban is új hitet ébreszt, új reményt táplál, új tettekre késztet. Példák? Környezetünk naponta szolgál velük. És a harminc év? Megírt és nyilvánosságra soha nem került sorsok,, tettek; az emlékezetből fel-fel- bukkanó arcok, tekintetek, el- ■ ejtett szavak. Nem frázisok. Egyszerűek, őszinték. — Látod, törzsgárdatag lettem. Itt a jelvényem — ezt negyvennyolc éves koráig maszekként dolgozó ruhagyári munkás mondta. Aztán a brigádjáról beszélt, a teljesítményről, meg egy állami gondozott kislányról, akit rendszeresen segítenek. — Idős, templomjáró rokonom kérdezi: — Mikor voltál otthon? Alig hihető, mennyi minden épült a községben. Az új rész! re meg nem is lehet ráismerni. Látszik, jó kezekben van a vezetés. — Levelek a szerkesz- i tőségbe: — Nagyon rendesek a tsz-ben, mindenben segítenek, > pedig én már nem tudok mozdítani semmit a közösben, i Nyilvánosan is szeretném meg- ! köszönni emberségüket —, Fér- ! jem tavaly váratlanul meghalt, itt maradtam három gyerekkel és egy félig kész házzal. Nem tudom leírni, milyen hálát érzek munkatársaim iránt, amiért ennyit segítettek. Mondatok. — Emlékszel apámra? Kamaszkoromban folyamatosan vitatkoztunk a politikáról. Még harag is lett belőle. Lassan öl éve nyugdíjas j már. Meg közben méhészke- j dik. A múltkor azt mondta, I két "pohár bor között: — Na, isten éltessen! Ma vagy negyvenéves. — Meglepődtem, hogy így nyilván tartja. De folytat- ' ta: — Neked lett igazad, fiam. — Nem szóltam rá: csendesen kortyintottunk.— Üzemvezető: — Amikor a gépállomásra kerültem, főmérnöknek hívtak. Ez volt a beosztásom. A hat általánossal meg a lakatossegédlevéllel. Az emberek egy része kerülte a megszólítást, többen gúnyosan megnyomták a titulust. A szökés kerülgetett. Negyvenéves voltam, amikor átvettem a gépészmérnöki diplomát. — Tsz-elnök: — A kezdetén én is csali félhittel tettem, amit kellett. Csak arra vigyáztam nagyon, hogy ezt ne vegyék észre rajtam. — Tanácsi vezető: — Az egész életem folytonos kockázat. Nappal belevágok valamibe, éjjel meg azon töprengek, jól csináltam-e. De azért csak megyünk valamire. EMBERT FORMÁLÓ, jellemet próbáló évek, évtizedek. A személyiséget alakító folyamatok, események nem sűrít- hetők számokba, mértékegységekbe. Ahogyan azok a változások sem, amelyeket a gondolkodásban, a magatartásban — sok-sok ellentmondást legyűrve és újra keletkeztetve — létrehoztak. De ha nem is mérhetők számokkal, jelen vannak sokszínű valóságukban: egymásba sugároznak, társakat vonzanak, közösségeket hoznak létre és tartanak össze. Építő változások tehát, amelyek a személyiség sokoldalú fejlődését és az egész társadalom erkölcsi arculatának formálását segítik. Paál László Sxá rnya ló fan taxin, sokszínű valóság Gyerkeket öltöztetni öröm. Szépen, praktikusan öltöztetni főleg akkor nehéz, ha a fél i ország gyermekeiről kell gon- } doskodni. , | Zsúfolt sötét szobában, ! színes gyermekholmik, pros- I pektusok és pauszpapírok kö- ! zott négy asszony fantáziája i szárnyal. Asztalukra tulaj- I donképpen 1976-os naptár illenék : hiszen a modellek, j amelyeket most rajzolnak és készítenek, jövőre kerülnek majd a boltokba. A négy asszony — Nagy Jó- zsefné, Szarka Lászlóné, Dómján Tamásné és Radios Jánosáé — a Kaposvári Ruhagyár j tervezője, és mert az országos forgalomba kerülő gyer- | mekruháknak több mint a fe- j lét ez a gyár készíti, az ö j fantáziájuktól is függ. hógy j milyen fazonúakat hordanak a | 2—12 éves gyerekek. Évente 4—500 gyermekruha- ! fazon készül itt a zsúfolt író- j .asztalokon, s hogy ebből hány I keyül a boltokba, az már nem • a négy tervezőn, hanem a ke- | keskedőkön múlik. — Szóval nem úgy van nálunk, hogy amit otthon álmodtam, azt másnap megvalósítom itt. Ez még álomnak is túl szép tenne... Nekünk a technológiával, a tömegszerű gyártás lehetőségével is számolnunk kell. Konfekciósok vagyunk, és alapanyagban, kereskedelmi igényekben kell gondolkodni. Járjuk a textilipari üzemek gyártmányfejlesztési osztályait, s az ott kapott mintavégekböl egy évvel előre dolgozunk. Azt, hogy mit lehet csinálni egy anyagból, tulajdonképpen az anyag minősége, színösszeállítása — tehát maga a textilgyár határozza meg. Azt viszont, hogy mit rendel a kereskedő ebből az anyagból készült konfekcióból — az általa ismert vásárlói igények alapján maga dönti el. A gyár a mi mo- delljeinkből azt készíti, amit megrendelnek. — S ebbe nincs beleszólás? — De igen; agitálhatjuk a kereskedőt, hogy vegye meg. De a fazon alapján még a színben is változtathat. Ez az oka, hogy egy-egy modell más színnel kerül a boltokba. A modellekről sok helyen mondanak véleményt. A szakmai elismerést jelentő oklevelek itt nem díszítik a falakat. Helyette színes prospektusokból kivágott képeket ragasztottak föl: merészvonalú tavaszi ruhák, estélyik sorakoznak a falon. A szakma ítéletét apró borítékok őrzik, íme néhány: az őszi BNV-n a három első díjból egyet, a hat másodikból hármat és a kilenc harmadikból négyet a kaposvári gyár tervezői hoztak el. Az Ernst Múzeumban április 4-én nyíló jubileumi iparművészeti kiállításon két fazonnal szerepelnek. Egyik díjat nyert modelljük Kölnben került kiállításra. Dicsérem az ízléses mintadarabokat. — Sajnos, a mintából nem mindig ugyanez lesz, amire a boltba kerül. A textilgyárak a? első vég szövet után még sokat gyártanak, és mire egy évvel később a gyár nagy mennyiségű alapanyagot rendel, nem biztos, hogy ugyanolyan minőséget is kap. Ez nehezíti a munkát. — Találkoztak már saját modelljükkel az utcán? — Hajaj! — És? — És nagyon örülünk . .. Meg akad olyan is, hogy elfordulunk. — Miért? — Mert nem tetszik. — Hogy lehet az? — A mi modellünk csupán egy darab. Ezen a kereskedő is változtat, s olykor az alapanyag miatt a gyár is változtatásra kényszerül... Mi azt szeretjük, ha örül az édesanya, amikor reggelente a gyerekre ráadja a ruhát... Akik itt dolgoznak, hoszabb ideje foglalkoznak már gyer- mekruha-tervezéssel, ismerik a készítés nemegyszer nagyon is bonyolult folyamatát. Nem az egyetlen modellt látjuk csupán, h^nem a tömegárut is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre kevesebb a tévedés: több a jól sikerült áru. — Négyszáz fazont évente kitalálni nem könnyű — mondom. — Tiltakoznak. — Az a jó, hogy sok variációt lehet csinálni. Honnan jönnek az ötletek? A Magyar Divat Intézet tájékoztatóját említik elsőként, aztán a külföldi szaklapokat. (Nagy Józsefné tagja a divatintézet művészeti kollégiumának is.) És természetesen a textilgyárak tájékoztatóját az új anyagokról és divatszínekről. — Mire készülnek most? — A pécsi ipari vásárra és az őszi BNV-re. No, és az 1976-os szovjet modelleket csináljuk... A legtöbb külföldre induló árunk oda megy: igényes kereskedők válogatnak a színek és a formák között. A határidő itt is szoros. A mintadaraboknak mindig szoros a határidejük. Dr. Kercza Imre Közösségek — hazugság nélkül Találkozás László-ßencsik Sándorral Izgalmas találkozás volt: László-Bencsik Sándor, a Történelem alulnézetben című könyv szerzője látogatott az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncső Gyárába. Zsúfolásig megtelt a klubterem. S ami ennél fontosabb: pillanatok alatt megtalálták a közös nyelvet, értették egymás gondolatait — a fővárosi csomagolóbrigád hajdani tagja és a fiatal, vidéki gyár munkásai. A beszélgetésnek nem akart vége szakadni, csak a vonatindulás közelsége bírta rá a vendéglátókat, hogy elbúcsúzzanak. Megkérdeztük az írót, hogy véletlen-e vagy tudatos a kapcsolata a gyárral, a szocialista brigádokkal. — A szocialista brigádhoz tulajdonképpen véletlenül jutottam el. Egyszerűen arról van szó: amikor állás után kellett néznem, hogy a gyermekeimet ruházni és etetni tudjam, a Szegvári-brigádnál találtam munkát. S ez a brigád szocialista brigád volt, a ' maga sajátosságaival. Ma már tudatosan foglalkozom a szocialista brigádokkal, hiszen az kások e kis közösségei sokra kepesek. — Milyen a mostani kapcsolata hajdani brigádtársaival? /— A búcsúzás csak azt jelentette, hogy ma a Népművelési Intézetben dolgozom. S úgy engedtek utamra: »Ide- haligas, Szakállas! Ugass nyugodtan, de ha a pofádra vernek, ide mindig visszajöhetsz .. .« Gyakran találkozom velük. Ma is a barátaim, és azt hiszem: ez egy életre szól. — Hallottuk a Thália Színház lengyelországi vendégszereplése során az ön darabját mutatták be. Hogyan jogadták a lengyelek? — Nagy siker volt; »vették a lapot«. Nem csengett számukra idegenül. Ügy látszik, ez a világ náluk is ismerős; gondjaival, örömeivel, bánataival együtt. Egyébként a Polski Teátr jövőre műsorára tűzi a darabot. — Könyvében a hatvanas évekről ír. Azóta jó néhány év teli cl. Milyen változásokat észlel a munkások éleiében? — A közelmúltban alkalmam nyílt rá, hogy ötször-hat| szór körbejárjam az országot. Nemcsak író-olvasó találkozókon, félig-meddig ismeretlen emberek között, hivatalos meghívás eredményeként, hanem magánbeszélgetéseken is találkozom különféle helyeken dolgozó kátkeziekkel. A legszembetűnőbb a pezsdülés. Ezt érzem, és a társadalmi erőfeszítést. Nem elvi-eszmei próbálgatások idejét éljük; az okos, jó gyakorlat véghezvitele van soron. Akár népművelői továbbképzéseken, akár brigádtalálkozókon vagy bármilyen környezetben járok, látom: országszerte keresik a jobb megoldásokat. — Témaválasztásában, világában önhöz közelállónak érzem Fejes Endrét és Moldova Györgyöt. — Nagyon szeretem őket. Persze mindkettő más. De Bennük a lehetőség nagyobb, 'mint amit eddig megvalósítottak. Fejes például érzésem szerint csak kis ízelítőket ad önmagából. A nagy alkotás, a lényeg még hátra van. — Említette, hogy Népművelési Intézetben dolgozik. Milyen területen? j — Szociológiai kutatásom I célja a szocialista brigádok életének tanulmányozása. És ez borzasztóan izgalmas! Ezekben a közösségekben akkora erő van, hogy még a hazugságot is le tudják gyűrni. Tudja, milyen nagy szó ez? Mert ahogy e közösségek tagjai egymásra vannak utalva, ahogy nemcsak a gyárkapun belül felelősek egymásért, hanem a magánéletükben is, az sehol másutt meg nem figyelhető. Nálunk is ’például, ha előző nap valamelyikünk többet ivott a kelleténél és másnap fáradtan jött be, annak saját bőrünkön láttuk kárát. Tehát nekünk arra is oda kellett figyelnünk, hogy időben ágyba jusson a társunk, a gyerekével ne legyen baj, sőt még azt is megéreztük, ha ideges volt, mert az asszonnyal ösz- szekapott. Most viszont a szocialista brigádok megítélésében, munkájuk elbírálásában kell majd változtatnunk. A könyvemben is leírtam és itt, hallhatta, maguk az itt ülő brigádtagok is bevallották, hogy bizony néha nevetségesek a velük szemben támasztott követelmények. Szóval nem így kéne. . . Nem lehet uniformizálni sem az embereket, sem a közösségeket. Mindegyik más és más. Igaz, hogy ez bonyolultabb, mint sablonokkal dolgozni, de hát az ember az ember! És ahogy mi magunk abban a brigádban utáltuk már az ügyeskedést, így van ezzel sok közösség. Tehát azokat a formákat kell megszüntetnünk, amelyek ügyeskedésre késztetik az embert. Gombos Jolán Ta!ajers-iazdá!heiás Az utóbbi években jelentős állami támogatással tervszerű munka kezdődött a megyében a föld termőképességének fokozása, a komplex talajjavítás érdekében. Somogybabo- don évről évre újabb, eddig használhatatlan zsombékos te' riiletcket alakítanak át termőfölddé — alagcsövezéssel. Jól fölszerelt laboratóriumot létesített a Rinya menti Vízgazdálkodási Társulat. Pontos vizsgálatokra támaszkodó szaktanácsadással segíti a korszerű talajerő-gazdálkodás megszervezését. Az utóbbi évek fontos feladata volt a megyében levő jelentős nagyságú gyepterületek hozamainak fokozása. Képünkön a babóesai legelőjavítás egyik mozzanata: műlrá- gyázzák a gyepet. A sikeres munka szép példája található a kéthely! termelőszövetkezetben, ahol céltudatos rct- és legelőgazdálkodásra alapozott szarvasmarha-tenyésztés bontakozott ki.
