Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-29 / 75. szám
Asmíetlsó habócsai teknő vájó ül a tüskés öregember udvaron rongyon, a lábát — csak az egyiket — átveti a csaknem kész teknőn, és fürgén dolgozik a szerszámaival, Szalu, szijókés, szabe (görbe kés) és fejsze kell ehhez a mesterséghez. Röpködnek a forgácsok. Szakálla erősödő borostáin megtapadnak a finomabb szilánkok. Bemutatót tart a mesterségből az utolsó igazi teknővájó, a bábó- csai telepen. (Igaz ugyan, hogy van még valaki, alti műveli ezt az ősi foglalatosságot, de nem »főténykedésként«.) — A nyers fiz fa az igazi. Abból lesz a jó teknyő. A nyárfa nem jó, mert folik. Két- ujjnyi vastag, keresztüladja a vizet. Ritka a szövete. Az is ilyen lesz/ez a telep, amikor még java; része a Béla faiskolája volt. Még talán akkor sem, amikor — jó tíz esztendőig — ő volt a teknővájók között a vajda. — Igen szigorú ember volt — így emlékszik vissza erre az időszakra a menye. — Büntetett még a rossz nézésért is. Amelyik lányt kinn kapta az utcán vagy a kunyhó előtt este nyolc után, már kergette is haza a botjával. Nagy volt az erkölcs akkoriban. Zene, hangoskodás sértette a fülét, ha az alkalmatlan időben volt. Pénzbüntetést szabott ki és Egy kis balatoni üdülőhely gondjairól i ntézd el, hogy jövőre [ ban két sor gyönyörű platánfa délelőtt is legyen nap- j díszíti, de úgy, hogy az egyes terebélyesedő lombozató fák már a délelőtti órákban úgyszólván teljesen elfogják a nap sugarait, legföljebb közvetlefény a strandon — bűz I dított a múlt nyár végén bú- roí j csúzáskor — félig tréfásan, | félig komolyan — grazi tanár barátom, aki népes családjával együtt már a hatodik nyarat töltötte a »telepen«, pontosan a Balatonboglár melletti Szabadság üdülőtelepen. A szomszédomba két-három évenként visszatérő német család ugyancsak csodálkozott — ez is a múlt nyáron történt —, amikor megtudta, hogy a telep egyedüli étkezési lehetősége, a »csárda« már második éve nem nyit ki. Nincs gazda, mely üzemben tartsa. Az sem nagyon tetszett nekik, hogy az Ady Endre utca útteste az elmúlt években annyit romlott, áruellátása, az új telepen dig még egy bódé sincs, melyben a legfontósabb éleimisze-; reket be lehetne szerezni. Az étkezési lehetőség megöl-’ partvédelem melletti ) datlan.^ A telep közepén levő hajdani kaszinó, majd a fel- szabadulás után csárdává átalakított »vendéglátó egység-« történetét — tanulságos példaként — érdemes volna részletesen leírni, a virágzás éveitől (amikor kitűnő kaposvári szakemberek vezették) a hányátkét keresztforrna botra meges- ’ hogy egyes részei autóval most ~ ‘ 1 ' m£r ajjg járhatók, és ha mégis kette a vétkest, hogy többet nem rendetlenkedik. Kétszeres volt a büntetés. Pénzt kellett fizetni neki, a bajkeverőt meg még a szülei is kötelesek voltak megfenyíteni. — Mi lett a bőségesen csűr- j ranó büntetési pénzzel? Alig nősült, vitték a háborúba. Szolgált az apja is, szolgált ő is. Ö hazajött, az apja holtan maradt a csatatéren. — Galíciában, Albániában, Taljánországban harcoltunk. Leginkább futottunk. A tiszt urak elbújtak, én egyedül maradtam a géppuskámmal. Egy fontos, hogy a fa nyers le- I dum-dum golyó le is vitte a végigkényszerül rajta egy-egy kocsi, nagy port ver föl maga utón. Mert az öntözőautó ugyancsak ritka vendég arrafelé.— Nemcsak a szépérzéket bántja, hanem egészségügyi szempontból is káros, hogy I reggelente minden villa elé — Vitte a kocsmába a ba- ' más-más, többnyire fedetlen rátáival. Leginkább a Dober- tartályban (vödör, fazék, la- , . , ... , dó nevezetűbe. Lássa, ennek i vór, doboz, nylonzsák) teszik I sz?rványosan hmar, de ma mar az emlékezete úgy fennma- ' ki a házi szemetet, és ha aznap 1 SZJnte ™,,w "|,»n radt, hogy él itt egy leszárma- j éppen nem jön a szemetes, ott- j zott néni, azt még mindig Do- j marad másnap reggelig. Akad tehát bőven elintézni, | elrendezni való, amelyekről nül keskeny sávra jut belőlük úgy tizenegy órától kezdve. Ide zsúfolódnak hát össze a »napimádók«. Nem valószínű, hogy akarpa szerv, mely a fákat kivágásra ítélné, de talán »leko- ronázással« évekre megoldható volna a probléma. Elképzelhe- tő, hogy a hozzáértők ennél ! auson keresztül a kimúlásig, jobbat tudnak ajánlani, a lé- ! Reméljük, hogy csak »tetszha- nyeg az, hogy valamit tenni Iáiról« van szó, és az illetéke- kellene, mert a strand napfény I 'már ez évben feltámaszt- (léikül nem strand! ! iák ezt a nélkülözhetetlen üzj letet. A telepiek szerint leghe- A telep, előtti vízterület tisz- j lyesebb volna önkiszolgáld tasága még elfogadható, bár a j bisztróként működtetni, berekből a Balatonba folyó / víz néha barnás elszíneződést telepen szórakozóhely okoz, de azért ez nem kelti a i nincs. Nagyobb baj, hogy a* piszkosság benyomását. A i üdülö.*i.,~:. sem a hazaiak, sem part közelében olyan alacsony a víz, hogy a kisebb gyerekek is nyugodtan fürödhetnek benne. A tó talaja itt kitűnő. Az utóbbi években ijesztő mértéket öltő hínárosodás azonban nagy fokban rontja a fürdés örömeit. Régebben is akadt itt berdó Juli község. néninek nevezi a gyen. Ha száraz, könnyen reped. Kilencvennégy éves. Ö maga nem tudja pontosan, mikor született — az írást, olvasást sem tanulta —, de az obsitoslevél beszél helyette is. Meglódítja az emlékezetet a többi dokumentum is, például az 1936-ban kiállított cigány igazolvány. Tizennyolc éves kora óta él a babócsai telepen. — Bolhón születtem. Dráva- parti gyerek voltam, a huszi- nyai rétről. Ide nősültem, Kis Katalint elvéve. Három nyelvet beszélek: a horvátot, az oláh t" és a magyart. hüvelykujjamat. Akkor őrvezetővé tettek. Ujjhiányáról kapta megkülönböztető nevét: Csonka. Ha így keresi az idegen, könnyebben megtalálja, mintha Kovács Mihályt mond. Ebben a környezetben, majdnem mindenkit ragadványnév különböztet meg mástól: Dunde, Koke, Csúnya, Pücsök. — Négy gyerekünk lett. Kettő megélt, kettő meghalt. Iván tizenhat évesen fulladt a Drávába. Egy fiút, egy lányt fölneveltünk. Tizenegy unokám és tizenöt dédunokám van. Nem hittem volna, hogy Növényvédelmi tájékoztató A kukorica gyomirtásának új technológiái Az idén tovább bővült a | előtt kell alkalmazni és a kukorica-gyomirtó szerek vá- permetezés után azonnal 5—6 lasktéka, előtérbe kerültek az I cm mélyen a talajba keverni. egyéves hatású gyomirtószer- [ A talajnak a bedolgozás mélykombinációk. A takarékossá- j ségéig aprómorzsás szerkeze- got a szerek hatékonyabb al- [ tűnek kell lennie. Rögös vagy kalmazásával lehet biztosíts- | túl nedves talajon — ahol a ni: az adott területen található gyomflórák ellen legjobban ható készítményeket kell alkalmazni, s a szerek kijuttatásával kapcsolatos előírásokat szigorúan be kell tartani. Évelő és magról kelő gyomokkal fertőzött területeken (zsúrlófélék, földiszeder, mogyoróslednek, fenyércirok, vadköles stb.) alkalmazhatók: Az Atrazin hatóanyagú készítmények (Hungazin PK, Aktikon PK stb.) aktív hatóanyagra vonatkoztatva 3—4 kg ha, a vetést megelőzően és a talajba dolgozva. A Buvinol 50 WP 9—13 kg/ha akkor, amikor a kukorica csírázása megkezdődött (mindaddig, míg a növények meg nem jelennek a föld felszínén). Az Eradican + Atrazin (aktív hatóanyagban) 5,7—7,5 lit ha + 3 kg ha, Sután + Atrazin (aktív hatóanyagban) 5,5—7 lit/ ha + 3 kg/ha. A készítmények külön-külön is alkalmazhatók, de a szerek a permetezőgép tankjában összekeverhetők. A keverést csak közvetlenül a permetezés megkezdése előtt szabad elvégezni úgy, hogy a 2 3 részig vízzel töltött tartályba beleöntjük a szükséges Eradicant vagy Sutant. Az Atrazin hatóanyagú készítményt külön kell kimérni, pé- pesités után a szűrőn keresztül a permetezőgép tankjába beönteni, és a hiányzó víz- mennyiséget pótolni. Vetés — Hogyan éltek régebben? — A férfiak alkalmi munkán voltak. Az apósom volt a kazalmester a cséplésnél; ő tudott legkeményebb szarvat rakni a kazalnál. — És a nők? — Mit tagadjam? Kéreget- ni mentek. Aztán haza a batyuval. Mire a férfi előkerült, addigra kész volt az étel, ha főztünk. Dödölle, gánica. Csonka Kovács Mihály bácsit újra a mesterségről faggatjuk. — Nem volt ennek fortélya. Az ember csinyálta a sok apró sótartót, teknyőt, szakasztó- teknyőt, húsozót, mosót, fakanalat, gyúródeszkát. Ha messze volt a vásár, szekéren vittem a portékát. Ha a közelben — mondjuk Péterhidán —, akkor a hátamon. Ha nehéz volt, akkor útközben olcsóbban eladtam a nagyobbakat __ M ent, mendegélt egy életen át. Ha kedve volt, dünnyögte magában a kedvenc nótát, horvátul: »Gyere ki a kunyhóból, Mariskám!« A családban senkinek sem áll a keze a teknővájásra. Ipari, mezőgazdasági munkahelyeken dolgoznak. Leskó László szólni kellene valahol. De hol és kinek? A telep közigazgatásilag Boglárhoz tartozik,, de vajon a tanácson ki foglalkozik az effajta kérdésekkel? Üdülőhelyi vagy hasonló bizottság tudomásunk szerint sem Bogláron, sem máshol a Balaton mellett nincs. Csak valamikor régen volt Pedig ez a minden évben ott nyaralókból megválasztott testület sokat tudna tenni az üdülőhelyek érdekében anélkül, hogy minden apró gonddal a »magasabb« fórumokat zavarná. Elrendelhetné például saját hatáskörében — számítva a választói, azaz a villatulajdonosok megértésére —, hogy a telkek előtti gyalogutat mindenki tartsa rendben, hogy az útra kihajtó ágakat nyessék le, még mielőtt valakinek a szeme világába kerülne a kerítéseken belüli sövények, fák gon- dozatlansága. Javaslatot tehetne a bizottság az egységes higiénikus szeméttárolásra is. Ha a telep gondjairól kissé részletesebben és rendszerezve kívánunk szólni, akkor helyesnek látszik, ha a parttal kezdjük. Az aránylag keskeny partszegélyt — mely az egész telep, tehát a »műúton túliak« strandja is — teljes hosszáösszefüggő hínármező alakult ki a parttól a mély vízig. Ügy tudjuk, hogy kitűnő hínárvágó gépek léteznek, egy ilyennek a segítségével folyosókat lehetne vágni a hínárban, így még a horgászok sem vennék rossz néven az irtást. A múlt nyáron nagy táblákat állítottak fel a strandon, ..amelyeken négynyelvű felirat figyelmezteti a fürdőzőket, hogy a víz a part közelében sekély, ezért beugrálni veszélyes. Mennyivel nagyobb szükség volna olyan több nyelvű — elsősorban magyar szövegű — táblára, mely a strand rendjének, tisztaságának, nyugalmának megőrzésére hívja fel a figyelmet! Arra is, hogy a kutyák nem kívánatos vendégek a strandon. Igaz, a tisztaság fenntartásához több és nagyobb méretű szemétgyűjtő kellene és az, hdgy ezeket naponta legalább egyszer ki is ürítsék. Több és jobb állapotban levő pad és lejáró is elkelne a strandon. A telep úttestjeit szegélyező árkok, valamint az árkok és a gyalogutak közti »gyepes« területek elszomorítóan gondozatlan ok. a külföldiek — arról nem kapnak felvilágosítást, hogy milyen lehetőségük van kirándulásra, a közelben vagy távolban szabadtéri színházra, hangversenyre, mozira, kiállítás megtekintésére. A már emlegetett grazi barátom kocsijában a »Jó utat« című autóskönyv német kiadását találtam, és az IBUSZ-nak elsősorban könnyű szórak ozásokra invitáló, egyébként jól összeállított, szépen illusztrált, német nyelvű 1974. évi Balaton- programját. Ezeket kapta a határon, nem többet. A telepen nem láthatók plakátok, nem osztogatnak magyar és idegen nyelvű füzetecskéket, melyek a Balaton-kömyék látnivalóiról, a nívósabb szórakozási lehetőségekről tájékoztatnák a közönséget. A szűkebb és tágabb értelemben vett Ba- laton-propagandának a déli parton nyugodtan lehetne gazdája a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala. A kiadványok eljuttatására a nyaralókhoz számos lehetőség kínálkozik, a hirdetőtáblától, a posta igénybevételétől kezdve a telepen levő kis üzletekig. Bizonyára mindegyik üzlet vállalná az ismertetők osztogatását, illetve a már nem ingyen adott balatoni könyvek árusítását. T alán a legkisebb balatoni üdülőhely gondjairól írtunk, számítva arra, hogy a fölvetett bajok-gondok közül nem egyet más fürdőhely nyaralói is magukénak mondanak. Nagy eredmény- A telep keleti végén jól el- I nek tartanánk, ha írásunk látott és jól vezetett kis élei- j nyomán a Szabadság üdülőte- miszerüzlet van, melyben meg- | iep és általában a déli Bala- kaphatók a legszüksegesebb ; ton-part sok problémája közül háztartási cikkek is. Egyéb- ! néhány megoldódna, ként igen szegényes a telep W. F. □ Somogyi ^Néplap bedolgozás feltételeit nem lehet biztosítani — nem szabad vegyszerezni. Magról kelő egy- és kétszikű gyomokkal fertőzött . területekre: Hungazin Rapid 8,5— 12 lit/ha, Satecid 65 WP 7,2— 10.5 kg ha, Ramrod 5,2—7,8 kg/ha + Atrazin (aktív hatóanyagban) 1,2—2 kg/ha, Igran 50 WP 2—3 kg/ há + Atrazin (aktív hatóanyagban) 1,4—2,5 kg/ha, Ni- tazin 17—21 lit/ha, Afalon 2— 3 kg/ha -f- Atrazin (aktív hatóanyagban) 1,4—2,5 kg/ha, Hungária K—64 6—7,8 kg/ha, Nitanil—2 17—22 lit/ha, Afa- zin 5—7 kg/ha. A Zetin, Niti- ran, Nitanil—2, K—64, Malo- ran és Afalon kombinációk felhasználása tilos azokon a területeken, ahol a talajok szervesanyag-tartalma 1 százaléknál kevesebb, vagy erodált foltok találhatók, s a szer- vesanyag-tartalom eloszlásáI ban a táblán nagy különbségek | vannak. A szerek mindaddig j kipermetezhetők, amíg a ku- I korica csírái legalább 2 cm-re j a talajfelszín alatt vannak. Magas atrazintartalmú ku- 1 koricatcrületek vegyszeres | gyomirtásához, vetésváltás esetén: Eradican 5—7,5 lit ha, Sután 5—7 lit/ha, Satecid vagy Ramrod 6—7,8 kg ha (a készítményhez Maloran 2,5— 3.5 kg/ha vagy Afalon 2—3 kg/ha mennyiségben adagol- ,, , ható), Nitiran 13—18 lit/ha. g°ndtalansaga Ezekhez a készítményekhez Atrazint kombinálni tilos! Ha a kezelt táblákon kétszikű gyomnövények jelennek meg, Dikönirttal kell a kezelést elvégezni, 2—2,4 kg/ha adagban. P. N. Barannyihov Nevek az emlékműn Emlékek Igorról Igorka 12 éves. Késő ősz van, hajnali fagyok. Fiamnak már haza kellene jönni. Kinézek az ablakon, s látom, hogy jTyimka nevű barátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kiderült, hogy cipőjét sürgősen beadta a javítóba, pajtása pedig így segített rajta. Igor 16 éves. Egész nyáron olyan nagy szorgalommal készült a főiskolára, hogy egészen meghökkentett bennünket S egyszercsak, közvetlenül a vizsgák előtt leverte lábáról a malária, láza 39 fok. Tiltakozásunk ellenére elment vizsgázni és minden tantárgyból jó és kitűnő jegyet kapott. Akkor győződtem meg első ízben arról, hogy fiam látszat- mögött nem mindennapi akarat rejtőzködött. Igor főiskolás. De még mindig gyerek. Az első órán odament hozzá Szumerkin professzor, kezét a fejére tette és ezt mondta: »Gyermekem, hány éves maga? Tizenhat? Fiatal, nagyon fiatal!« Elmondom incidensét H. hallgatóval. Már harmad- vagy negyedévesek voltak. A tűzvédelmi előadó tanár, akit a hallgatók »tűzoltónak« csúfoltak, nem igen értette Igor humorát és komolyan megharagudott rá. Megfenyegette: »Majd a beszámolón megiszod a levét!« A beszámoló napján Igor nagyon izgatott volt. Minden fontosabb tantárgyból jó és kitűnő jegye van, de hátha e beszámolón kap egy vastag »fát«. Napszemüveget vett föl, torkát jól körülcsavarta sállal, mint alá alaposan megfázott; idegen ruhába öltözött. A »tűzoltó« nem ismert rá. H. valami miatt késett. Amikor belépett a terembe^ a tanár a legnagyobb csodálkozására így szólt hozzá: »A, itt a mi tréki nevet utoljára!« — »Ne*n értem önt« — felelte H. — »Mindjárt megérti!« A többi hallgató már rájött, miről van sző, majd kirobbant belőlük a nevetés, főleg azért, mert külsőleg H. egyáltalán nem hasonlított Igorra. A hallgató jól tudta az anyagot és becsülettel állta a »tűzoltó« dühödt támadásait. A tanár kénytelen volt jelest adni ne- nyilvántartó ki. Ezt a történetet Igor bará- kartonlapon tai számtalanszor felidézték az én jelenlétemben. Igor nagyon szeretett élni, szerette a környezetéhez tartozó embereket. Jó sportoló volt, úszott, futballozott, röp- labdázott, jégkorongozott. Szeretett sakkozni és táncolni. Jóllehet, hangja nem volt iskolázott, az Akadémián rendezett estéken szólót énekelt, zenekari kísérettel. Ugyanakkor szívósan, kitartóan, fáradtságot nem kímélve dolgozott, ha ezt a munka megkövetelte. Nagybátyám, Sz. I. Borcsevsz- kij, a matematika professzora nem egyszer elragadtatással beszélt nekem arról, hogy Igor milyen ragyogó matematikai tehetség...« • * * A felszabadulási emlékművön aranybetűkkel olvasható: PRIHOGYKO I. V. SZÁZADOS. A szovjet honvédelmi minisztérium tiszti veszteségeket osztályán egy a következő olvasható : »Prihogyko Igor Vjacseszla- vovics százados, a 60. műszaki utászdandár törzsének 2. osztályparancsnoka, aki 1919-ben született, az SZKP tagja, 1941 óta teljesített katonai szolgálatot, elesett az 1945. január 15- ütközetben. Eltemetve Budapesten, Rákosszentmihá- lyon«. Ezután következett édesanyjának, Jevgenyija Mihajlovná- nak régi és nem egészen pontos címe. Mégis ez segített megtalálni hozzátartozói címét. Egy vakmerő ember »Örömmel írok apámról, Va- szilij Jakovlevics Korjakin- ról. Persze, nem sok emlékem maradt róla. Amikor íacsinálónk! Nos, meglátjuk, apámat 1941-ben behívták katonának, csak tizenhétéves voltam. De úgy látszik, mindenkinél több emlékem maradt róla. (Folytatjuk.) t
