Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

Cerusasorok lóik Béláról XIV. SZÍNHÁZI VILÁGNAP Ellen Stewart üzenete Mann azt jelenti: ember Mann. Azt «aa Boldog vagyok, hogy a nők nemzetközi éve alkalmából én, Ellen Stewart, a New York-i La Mama Színház igazgatója szólha­tok Önökhöz ezen a színházi világnapon. Szívem legmélyéből hiszem és vallom, hogy ha fenn akarunk maradni, továbbra is szólnunk kell egymáshoz, türelemmel és megértéssel. Mi, színházat alkotó nők és férfiak, számtalan helyen és a legkülönbözőbb nyel­veken dolgoztunk már együtt. Fogadtuk egy­mást színházainkban, és ezek a találkozások szívet-lelket gazdagítottak. A színház szeretetet szülhet, a szeretet pedig erőt ad a további élethez. Még féltem az életünket és a jövőnket, de örömmel tölt el a tudat, hogy a színház alkotói már egymás felé nyújtott kézzel áll­nak a világ körül. És remélem, hogy egy napon ez a kör szoros ölelésben fonódik össze. * * * Ezt az üzenetet ma a színházi előadások kezdete előtt felolvassák. A kaposvári Csiky Gergely Színházban Olsavszky Éva Kossuth- díjas tolmácsolja majd. SZÍNHÁZI LEVÉL JKsrw színész két arca A színész: Holl István, a Pécsi Nemzeti Színház művé­sze. A két arc két előadásban ragadja meg a nézőt, mond- . hatni: a két színházi esemény fix pontja, pillére. Holl játé­ka meghatározó erejű, fölé emelkedik vagy mélyebbre ereszkedik az úgynevezett rendezői koncepció szintjénél is. Mélyen átélt; nagyszerűen kibontakozott, megragadó já­téka kitöltötte, meghatározta a díszletek, a színpadi tér légkörét. Szó sincs arról, hogy a két előadás a pécsi színház ki­emelkedően nagyszerű remek­lese lenne, azt hiszem, mind­kettő fogadtatását az úgyne­vezett mérsékelt siker jellem­zi, s hogy a kettőből melyiket írhatjuk a színészi játéktudás számlájára, nem kétséges. Szüts Bernát bemutatkozá­sát tette lehetővé Sárospataky Zárójának sikeres fogadtatást, után a színház. Az Istenek csatája igényes, gondos mun­ka. Tételdrámának is mond­hatnánk: műgonddal kidolgo­zott anakronizmusnak, amely két babiloni király trónváltá­sában mutatja be, miként lesz a hatalomszerzés eszköze az istenek nevében használt ideológia. Babilon régi királya, Nim­ród és emberei Ma-rduk is­tennek hódolnak, rokona. Av- ram pedig Élach hitén van. Marduk a régi — kegyetlen és vérszomjas —, szüzeket ál­• doznak neki s nevében csat­tog a korbács a nép hátán, i Élach a jóké, a zsarnokság el- ! lenzőié, amíg az elnyomottak istene. Élach hite lázadást i szít, s nevében Avram tör a ‘ trónra, Nimród lesz a trón­fosztott. Nimród király: Holl István. Nem egyszerű zsarnok ő. Uralkodó! Küldetést érez szigorában s eszközt lát hité­ben. Egy pillanatra sem riasz­tó, megnyugtató inkább. Ro­konához, Avramhoz baráti szeretet fűzi, s igazi nagysá­gában akkor magasodik fel, amikor elveszti hatalmát. A sárban, az ostorcsapások alatt látjuk: olyan ember volt, aki nemcsak élte az életet, hanem sorsát is szemlélni tudta. Aki a győztes Avram- nak már megjósolja a bukást, s Élachban a zsarnoki istent. Ez a jóslat a legkevésbé sem meglepő. Átlagos történelmi vagy filozófiai ismerettel ren­delkező néző a játék közepé­től fogva számít az ilyenfajta befejezésre. A nagyszerű mégis az. ahogy Nimród király mindezt hitelessé teszi. Ahogy Nimród a babiloni és ahogy király — az örök hatalmas. A nagyság­ban is emberséges, a megalá- ' zottságban is fenséges: ember, aki hordozza a sorsát. Holl István igazabb, hús-vér figu­ra volt, mint amilyennek az író talán elképzelte. Szemé­ben fénylett a jóság, szikrá­zott a szigor, és a csalódott­Hogyan halt meg József Attila? Megjelent a Somogy ez évi első száma A Somogy 1975. évi első száma az eddigieknél nagyobb terjedelemben, kilenc íven — és ez az országos terjesztésbe bevonva jelent meg. Kulturá­lis, társadalmi és gazdasági szemlénk új száma hazánk felszabadulása 30. évforduló­jának az előestéjén jut az ol­vasó kezébe. A szülőföldünk rovatban olvashatjuk And- rássy Antal tanulmányát A kaposvári kommunisták tevé­kenysége a város felszabadu­lásakor, és az MKP somogyi szervezetének megalakulása címmel. A három évtizede történt pártalakulás a város felszabadulása után, a legje­lentősebb esemény volt — ál­lapítja meg a szerző. Győri József, az új, korsze­rű mezőgazdaság eredményeit a földosztástól, a szövetkeze­ti mozgalomtól napjainkig mutatja be. — Ma terített asztalnál mi­lyen könnyű mosolyogva el­mesélni, hogyan osztottuk be hajdan a kevés kenyeret... — írja a pusztaiakról szóló szociográfiájában Sipos Gyu­la. A változó pusztákról, em­beri sorsok alakulásáról szól nagy figyelemmel a költő. A régi és az új Kaposvár — ez a címe annak az utolsó pillanatban készített fölvétel­nek, mely a fejmagasságú há­zak mögött a tízemeletes, nagyvárosi házakat mutatja már. Az 1950 óta állandóan növekvő lakosságú Kaposvár egyike országunk legdinami­kusabban fejlődő középváro­sainak — állapítja meg ta- j nulmányában Köszegfalvy György. 1905. április 11-én született József Attila, rá emlékezik Kelemen Lajos A halál ök­lei közt című versében. Kü­lönös története van annak, hogy miként szólaltak meg azok a balatonszárszói vasuta­sok, akik 1937. december 3-án este szolgálatot teljesítettek, és tanúi lehettek József Atti­la öngyilkosságának. — Két ismeretlen, huszon­két éves fiatalember: Maró- [ sán Miklós, Chinoin gyári ve- j gyésztechnikus, és Vas B. 1st- ván autószerelő keresett meg ftz alábbi levéllel — írja Fo- | dór András a Hogyan halt meg József Attila? című fi­gyelmet keltő, tanúkat meg­szólaltató írásában. A két fiatalember Zábó Károly va­sutassal beszélgetett, Fodor András Bóza Jánossal ismer­teti meg az olvasót. Tüskés Tibor József Attila: Anyám című versének az elemzésével járult hozzá Jó­zsef Attila születésnapi kö­szöntéséhez. A Somogy ez évi első szá­mában külön föl kell figyel­ni a fiatal költők verscsokrá­ra, mellyel hosszú ideje adós volt a szemle. Takáts Gyula Oszd szét tit­kaidat című verse áll az Iro­dalom, művészet rovat élén. Befejeződött Fülöp István sorozata, mely Gönczi Ferenc­nek állított emléket. A csur­gói iskolai hagyományokról szóló elemző írás, Terényi Zoltán munkája kelt továb­bá figyelmet H. B ság konnyfátyolba vonta. A kemény, minden fölös teatra­litást kerülő mozdulatok, fél­mosolyok mondatokkal értek fel. S szinte vonzotta, előle­gezte, adta tovább a játék hullámait: partnerei is — el- sősoran Pákozdy János — érte és ellene küzdöttek. A színész és a szerep találkozott, s ezért a találkozásért érde­mes leülni elsősorban a pécsi színházban. Másnap Déry Popfesztivál­jának Józsefeként láttam vi­szont Holl Istvánt. Ezúttal mélységesen egyedül volt a szereplőkkel egyébként zsúfolt színpadon. A rendezés elma­rad a vígszínházbeli feszessé­gétől, ötletektől — a koreog­ráfia, a térelrendezés helyen­ként viszont érdekesebb. Gör­csösen próbálják erőltetni, hogy a szereplők csak el­játsszák a hősöket, de nem azonosulnak velük Ez a pszeudo-brechtiánus felfo­gás külsődlegességekben érvé­nyesül is, lényegében azon­ban nem. És legelsősorban nem Holl Istvánnal. Igaz, hogy az az Eszter, aki után ő só­hajtozik, aki után ő kocsi­zik száz mérföldeket, körül­belül kétszáz kilométerre van tőle Budapesten, a Vígszín­házban, és Almási Éva játsz- sza. Tehát: az volna egy re­mek popfesztivál, ahol ez a két jelesszínész együtt játsz- szana. Szilvási Annamária ugyanis néhány betétszám stí­lusos előadásában válik csak Eszterré, különben csak vise­li ezt a nevet... Holl István nőn énekel párja után, ha­nem hívja, visszavárja —kín­lódva, izzadva, loholva a kommunák sátrai, a marihuá­nás cigaretták dobozai között. József csalódása és leszúra- tása föléemelkedik a popfesz­tivál egyszerű bűntettének: a hazátlanná szakadtak és a hazátlanul csalódottak meg- hasonlása és ledöfése ez. Holl pontosan értelmezi Déryt, s — némiképp ellentmondva a rendezői elvnek — azonosul Józseffel. A mi érdekünkben. Mert így szánakozunk rajta, felmérjük sorsát, következés­képpen : megítéljük. S ez igen sok. A legtöbb, amit egy kö­zepes előadásból sziklaként kimagasodó színészi alakítás nyújthat. Tröszt Tibor i jelenti: ember. I Azt mondja Mann Kolhass Mihálynak, Sü­tő András szín­művében, az Egy lócsiszár virágvasár­napjában: »-Ne tekintsen en­gem uzsorás­nak. Ha az is lennék, önt egy garassal sem rövidíteném meg . ..« Jel­lemző megnyi­latkozás. S va­lahogy — úgy érzem — nem­csak a figurára, hanem az ala­kítójára is jel­lemző. Tóth Béla puritánul nyílt, őszinte ember. Taxi­sofőrök, pincé­rek, katonák, i munkások, szegényemberek J alakítója. -Gyalogosoké.« Más- j ként viszont: történelmi té- j nyezőké! ! — Rövidtávfutó vagyok, j Epizódista — mondja, i A rövidtávfutó az az atléta, I aki a száz méterét teljes erő- ' bedobással, tempólassítás nél­kül futja végig! Itt ülünk a Dózsa György utcai színészház egyik szobájában, melynek szembetűnő darabjai: egy nagy, j világos szekrény, zsúfolt köny- | vesállvány, dívány, egy Sza- j bados János festette tájkép, ! egy megsárgult régi fénykép: j huszár van rajta, a színész ap- I ja. Nem holt tárgyak, valahogy , nagyon is elevenek. Akárcsak bennünk az emlékek Tóth Bé­láról. Kronológiai sorrend nél­kül sorolom neki a sajátjai­mat. Szűcs úr az Adáshibából. Szakszervezeti bizalmi A nad­rágból, seregnyi operettszerep, Siro a Mandragorából, Giles Corey A salemi boszorkányok­ból stb. Évente általában öt szerepben van a deszkákon. — Nagyon él bennem egy nem túl jelentős színműnek, Csontos Gábor: Legyőzőitek diadala című 19-es, somogyi vonatkozású drámájának Ka­tonájaként .,. — Éreztük, hogy nincsenek tökéletesre csiszolva a szituá­ciók. De Kovács János ven­dégművésszel szuggeráltuk egymást, bebeszéltük magunk­nak, hogy jók vagyunk. -Tedd ide a tenyeredet. Az enyém is olyan, mint a tied« — vala­hogy így mondta Szalma Ist­ván forradalmárként Kovács ! János. S még most, egy nyári í filmforgatáson is emlegette: j -Mi akkor odatettük, pajtás!« — Hogyan kezdődött? — Talán így: tiszaőrsi pa- ; rasztgyerekként ott ődöngtem a háború után a pesti gépko- j csivezetők körül. Azt mondja az egyik viccből: -Na, ki akar velem jönni?« Két másik j sráccal halálos komolyan vet- ; tűk. Éjfélre már Pesten vol- | tam, és beállítottam négy éve nem látott bátyámhoz. A folytatás: segédmunka a pesti bútorgyárban. Színjátszó­csoportbeli amatőrködés, spor­tolás. — Jelentkeztem pedagógiai főiskolára. Már bent volt a papírom, fel is vettek volna. De a kerületi színjátszó dön­tőn megkérdezték: nem vol­na-e kedvem a színi pályához. 1951-ben színművészeti főis­kolás lett. Tizenkét hónap alatt szakérettségit tett, hogy felzár­kózhasson az előnnyel indu­lókhoz. Soós Imréket, Szirtes Ádámokat felszínre hozó idő­szak volt. Kun Vilmos, Soós Edit, Halász László, Harkányi ! Endre, Öze Lajos voltak az 1 osztálytársai többek között. Azután: Kaposvár a főiskola : befejezésekor. j — Miszlay István rendező -kínált meg« a szerződéssel. ! Ügy mondta: az első darabban már szerepem lesz. Azóta több mint száz figu­rát alakított. Ismerőse egy egész városnak. — A mai Kapós-szálló he­lyén lánykollégium volt. Egy hangárnagy teremben laktunk négyen: Komlós Pista, Csurka Laci, Pólyák Zoli meg én. Haj­nalba torkolló viccmeséléssel kezdődött a -hősi kprszak«. Mostoha körülményeinket is viccnek fogtuk fel. Azután a színészházba köl­tözött. Tordy Gézával, Csurlcá- val, Pólyákkal lakott egy szo­bában. Majd végre egyedül, ebben a maiban. — A legemlékezetesebb si­ker? — Sarkadi Imre Szeptembe­rében Sipos Pali. Amikor az öreg Sipos ráébred, hogy a fia, Pali is -egy követ fúj« az újat akarókkal: tiszta drámai pilla­nat. Amíg a színpadról az öl­tözőbe értem azon a nem is rövid úton, még mindig zú­gott a döbbent csönd utáni nagy taps. — A legvidámabb pillana- natok? — Eljátszottuk a Bolond csárdáskirálynőt. A női szere­peket mi, férfiak alakítottuk. Jómagam is egy -cicát«. — Emlékszem Móricz Űri múrijának Hulla Jánosára is... — Olyan parasztot alakítot­tam, akinek otthon minden­féle földi jóval teletömi az asszony a tarisznyáját. Koltay Robi, Vass Laci pedig éhen­kórászt. Körbekínáló mozdula­tot tettem a borosüveggel, az­tán a fogammal kihúztam a dugót és kiköptem azt. Jót húztam, ahogy mondani szo­kás: -egy slukkra«. Tehettem, hisz valóban fröccs volt az üvegben. Igen ám, de egyszer a dugó semmi áron nem akart kijönni. Akkor valóban kény­telen voltam megkínálni vele a cimborákat; bele is -fojtot­ták« a dugót. Nagyon szeretem a sült csirkét, de a húsz elő­adás alatt a -jóból is megár­tott a sok«. De még így is jól jártam. Koltaynak húsz elő­adáson át hagymát kellett en­nie. Később már csak markí- rozni volt ereje ... Nagy természetbarát Tóth Béla. Szabadnapjain gyakran látja a Nádasdi erdő, de az utca is: kerékpáron. -Ez a test minden izmát megmozgatja, sport helyett űzöm.« S ha esik, ha szél fúj: ott van a Rákóczi hazai mérkőzésein. Pártoló tagja a sportegyesületeknek. — Becsületességre töreked­ni — ez a mondata ragad a fülembe a délutánról legin­kább. Élet -ars poéticája« az em­bernek, a színésznek. Augusz­tus elsején lesz húsz éve, hogy Kaposváron szolgálja Tháliát. Leskó László P. IS. Baranyikonv —— Nevek az emlékműn A hozzátartozók, barátok, egykori bajtársak levélhalma­zából elsősorban éppen arra a kérdésre kapott válasz csen­dül ki, hogy kik ők, kik voltak ők? A harcosok, köztük azok is, akiknek mellét számos ha­dikitüntetés díszítette, arról írtak: milyenek voltak ők, az elesettek gyerekkorukban; mi­ben tűntek ki, milyen tulaj­donságaik voltak; milyen kap­csolatok fűzték családjukhoz, szüleikhez, feleségükhöz, gyer­mekeikhez. A legkevesebbet arról írtak, hogy a fronton mi­lyen hőstetteket hajtottak vég­re. A 390 harcos csak kis része azoknak, akik hősi halált hal­tak a Magyarország felszaba­dításáért vívott harcokban. Az összegyűjtött anyag és a sa­ját tapasztalataim alapján — mint a harcoló csapatokhoz beosztott TAriZSZ-naditudo- síto dolgoztam a haooru alatt — irodalmi riportomat lenei írni. E riportok gyűjteménye természetesen tragikusan szo­morú lesz. A könyv vala­mennyi szereplője egytől egyig meghalt. Meghalt, hogy az eiO’K örúljeneii az elemem. Ám lehet, hogy ezekről a hősökről szoló levelek és visz- szaemlékezesek, illetve sajat, frontról írott leveleik, amelyek olyannyira fölkeltették érdek­lődésemet, fontosabbak, mint a szerző elbeszélése olyan em­berekről, akimet soha sem lá­tott. Az ilyen irodalmi port­rékban — pótolva az esemé­nyek, helyzetek hiányzó részleteit — akaratlanul is olyan alakot rajzolhat meg az ember, amely egyáltalán nem hasonlít az eredetire. Olyat, amely lehet, hogy sikerült, ka­rakterisztikus, de már irodal­mi hős, nem pedig az az em­ber, akinek a neve a névsor­ban szerepel. De itt vannak dokumentumként a saját le­velek. Megcáfolhatatlan do­kumentumok! És a hozzátar­tozók, az ismerősök levelei. Az elesett hősök néhány le­velét vagy a róluk szóló leve­let csokorba gyűjtöttem. Ezt nyújtom át az olvasónak. A szerző nem számít arra, hogy minden egyes levélgyűj­temény vagy még inkább egyetlen levél teljes képet ad­jon az olvasónak. Nem, per­sze, hogy nem! De az összes levél — valamennyi együtt — már teljes képet nyújt mind­azokról, akiknek neve ott áll az emlékművön. A világ minden hadseregé­ben van egy szolgálati sza­bály: tisztelegni kell a szem­bejövő katonának, tisztelegni a katonai zászló előtt. Van azonban íratlan sza­bály is. Ez vonatkozik a civi­lekre és a katonákra egy­aránt: ha a felszabadító har­cosok emlékműve előtt elha­ladsz, vedd le a kalapod! Ezerszer kiérdemelték ezt. Föláldozták életüket — a jó­nak a gonosz fölötti győzel­méért, a Szabadságért, Egyen­lőségért, Testvériségért vívott harcban. Számomra még mindig kisfiú Immár 49 év telt el azóta, hogy kiköltöztünk anyám há­zából. Ez a ház a Szovjet ut­ca 50. • számú háza voít, erre a címre érkezett a levél. Édesanyám már rég nem él. Az én lánykori nevem Bor- csevszkája, ahogy az a borí­tékon állt, s régóta, nagyor régóta egészen más nevet vi­selek: Zejbot. Mi több: annal- a háznak a száma, amelyber most lakom, az is megválto­zott. Mégis megtalált a levél Csodálatos! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents