Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

A vulkanikus eredetű fonyódi Vár-hegy belsejében már sok ezer esztendeje kialudt a tűz, a Balaton déli partjának leg-ro- marvtíkusabb fekvésű települése azonban, még ma is magán viseli az egykori tűzhányó n yugtalanságát.

A fonyódi őslakosok büszkén vallják, hogy a mostani nagyközség előde már 1. László királyunk összeíró levelében is szerepel. Csutorás bácsi, a köztiszteletben álló nyugdíjas pedagógus úgy említi a község monográfiájában, hogy 1082-ben bár település állt e

gekkel. Bizonyítja ezt a volt

»Porkoláb-« helyén kialakult központ. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat áruháza és az első ABC nyitotta meg a sort. Ma már a posta, a Delta, a rendőrség, a volt járási tanács korszerűsített épülete, a háttérben szerényen meghúzódó Karikás Frigyes gimnáziummal együtt alkotja a »városközpontot«.

Amikor a felszabadulást követően fönn, a hegyen lakókban megerősödött a hit, hogy a kiosztott házhelyek valóban az új tulajdonosoké, gyorsan változott a falu arculata.

Szebbek, csi- nosabbak lettek a lakóházak. Igazában ekkor kezdett Fonyód üdülőhellyé válni. (Noha ez a törekvés már a századforduló

A „nyugtalan” Fonyód

helyen Fonáld néven. A török időkkel kapcsolatban följegyezték, hogy Magyar Bálint építtette ki a mocsárral övezett mai Fácános helyén a várat, s az ő haláláig a török nem is tudta azt elfoglalni. Később a török pusztítás nyomán a faluból puszta lett, s

utáni

nyomon követ hető.) gyi nagy üdülőket után hozták rendbe.

időkben

A he- egymás Lenn,

Sándortelepen is eltüntették a háborús nyomokat. Sőt — főleg a vízparton — egyre nagyobb lett az építési láz. A fonyódiak egyszer csak azt vették észre, hogy kisebbrészt a

maradi is vagy két évszázadon helybeliek, nagyobbrészt a ka- át 1880-ban is csupán 332 la- posváriak minden talpalatnyi kosa volt a településnek. helyet beépítenek. Nyaranta

A fejlődés azonban mégis- manapság is kis Kaposvárnak csak megindult. Elkészült a neve7-1k Fonyódot, déli vasút, s 1896-ban befutott Akik azt vallják, hogy Fo- Fonyóöra a kaposvári vonat nyód nem tudott lépést tartani a fejlődéssel,

Csutorás László nyugdíjas pedagógus »min lenki tanítója« volt Fonyódon.

is. A vasúti csomópontnak hamarosan hajóösszeköttetése jertt Badacsonnyal.

De nemcsak a fejlődés volt jellemző Fonyód életére. Tóth József, a nagyközségi pártbizottság titkára — aki tősgyökeres fonyódi — büszkén hangoztatja, hogy Fonyód dolgos lakói 1919 tavaszán egy emberként álltak a Tanácsköztársaság ügye mellé.

— Halászok, zsellérek alakították meg nálunk a munkás- tanácsot. A fehérterror azonban Fonyódon is úrrá lett. A volt járási tanács épületén tábla hirdeti, hogy az e helyen álló szállodában fogták el 1919. augusztus 6-án Latinca Sándort. A fonyódi munkás- tanács három tagját az akkori csendőrlaktanya udvarán kivégezték — emlékezik vissza a pártbizottság titkára.

A II. világháború kitörésekor Fonyódnak már több mint 2000 lakosa volt. A felszabadulás első napjaiban a Balaton- parton végighúzódó lövészárkokban játszadozó gyerekek dehogy emlékezitek a fromtidő nehéz napjaira, amikor a falu lakói Karádon, Lengyeltótiban meg más somogyi községekben kerestek menedéket. Fonyód 1944. december 4-én felszabadult, de a front csak a következő év március 30-án vonult tovább. Igaz, április 7-én Vörös József kőműves elnökletével már földet osztottak Fonyódon is. 480 család kapott házhelyet. 2400 holdat juttattak a föld nélküli parasztoknak. 1950-ben megválasztották az első tanácsot 42 taggal, s ekkor lett Fonyód járási székhely.

A fonyódiaknak nem volt könnyű a járási tanácsot, a rendőrséget, az ügyészséget — általában a járási hivatalokat — a volt szállodákban, üdü- ökben elhelyezni. Legfiata- abb járásunk központja azonban megbirkózott a nehézséa helyzeti előnyt élvező Földvárral,

Zárná rdival,

Lettével vagy Boglárral, azoknak Hol- dosi Rudolfnak, a nagyközségi tanács titkárának szavaival válaszolunk.

— Szinte hihetetlen, de volt idő. amikor néhány dúsgazdag fonyódi villatulajdonos — saját nyugalmát féltve — arra törekedett, hogy Fonyód ne fejlődjék gyorsan. A haladást azonban nem lehetett megállítani. A fejlődés is helyes irányba indult. Az ismert kormány- rendelet, amely megszabja. hogy egy családnak egy lakóháza, s egy üdülőtelke, vagy nyaralója lehet, nálunk mindössze 17 tulajdonost érintett.

Csupán ennyi ingatlant kellett eladni, elajándékozni. Ez is jelzi, hogy Fonyód általában a kisemberek, nagyobbrészt a kétkezi dolgozók üdülőhelye. Jó, hogy ez így van.

Nem szégyelljük, hogy nálunk nincsenek kacsalábon forgó, fotocellákkal fölszerelt luxusüdülők — mondta a tanácstitkár.

A jelenlegi kb. 4800 fonyódi lakost persze nem a háromhónapos nyaralási időszak érdekli elsősorban, noha — ez nem titok — itt is sokan élnek a törvényes lehetőségekkel, s lakásukat, üdülőjüket az idegenforgalom rendelkezésére is bocsátják. Fonyód fizetővendég-szobái a hazai és a külföldi vendégek között egyaránt büszkék

lakossága megtízszereződik. Hétvégeken 70—80 ezer »lakosa« is van Fonyódnak. Ezeknek ellátása áruval, élelemmel, szórakoztatása, étkeztetése nem könnyű, s olykor nem is megy zökkenőmentesen. De hát ez kánikulai probléma, vagy néhány hét és hónap gondja. A törzslakosoknak azonban a többi kilenc hónapban is élniük kell.

Ismét a pártbizottság titkárát idézzük: — A fonyódiak tekintélyes hányada esztendőn át végzett becsületes < munkából, s nem elsősorban az itt nyaralókból él. Sok nálunk a fizikai dolgozó, mert a mi -üzemeink« elsősorban a termelő munkásokat várják.

Üzemszerűen először a halászok kezdték Fonyódon. De mint termelőüzem a Nagybe- reki Tőzegkitermelő Vállalat jelentkezett. Péter István igazgató annak idején, a »széncsata« korában még maga is vágta, majd később gépek segítségével sajtolta a tőzegkockákat, amelyekkel irányvonatok futottak ki Fonyódról. Akkoriban bizony »szeme volt« a tőzegnek, melyről a mai fiatalok nem is tudják tálán, hogy tüzelésre is alkalmas.

a Kaposváron működő vállalatnak. Amikor a hegy lábánál feltört a fonyódi víz, kezdetben a környékbeliek hordták vödrökkel, demizsonokkal. Ma a fél országot ellátja Fonyód e kitűnő termékkel. Évenként 4,5 millió palack indul útra.

— Írják meg — mondták nem kis lokálpatriotizmustól fűtve a fonyódiak —. a mi ásványvizünk az egyetlen somogyi termék, amely viselheti a »Kiváló áru« jelet.

A büszkeség jogos. Mint ahogy jogos volt az a harc is, melyet a szikvizesek vívtak árujuk elismeréséért. Volt ugyanis olyan idő, amikor például Budapestről »kitiltották« a fonyódi palackokat. A fonyódiak nem hagyták magukat, harcoltak igazukért és csatát nyertek.

Ha már a vízről esik szó, akkor nem lehet megjegyzés nélkül elmenni a »másik«, a táskái víz mellett sem.

Az a bizonyos vulkanikus hegy ,a szénsavas víz fmeilett csodálatos termálvizet : is rejteget mélyében. A fonyódiak balszerencséje, hogy ez »egy kipsit odébb«, Csisztapusztá- ná!, illetve Táskánál tört felszínre. E helyekre a mostoha útviszonyok ellenére is ezrével zarándokolnak gyógyulást keresve a hazai és külföldi turisták. Minden

Síkesztyű

exportra.

készül Fonyódon nyugati

Még egy »vizes« gond. Fonyód ivóvízellátása sok vonatkozásban túltesz még az előbbieken is. Az ivóvíz ma már kell minden lakásban. A közművesítés többi, része is sürgető. E vonatkozásban azonban ez a község rendkívüli nehézségekkel küzd. Kovács Béla tanácselnök számadatokat sorol. Másutt egy kilométernyi közművesítés általában 220 ezer forint terhet jelent. Fonyódon ez megkétszereződik a nehéz terepviszonyok miatt. Hasonló a helyzet az utak épíhúst jelent a. népgazdaságnak Fonyódról. Hogy az állattenyésztés mellett a növénytermesztés (elsősorban kukorica) is lépést tartson a mával, azon a fáradhatatlan elnök, Mura József mellett hat — egyetemet végzett — szakember, tucatnyi technikus szorgoskodik a 300 tsz-taggal egyetemben. A fejlődő ipar mellett a tsz sem akar lemaradni.

Kevés Somogy megyéi községnek olyan mozgalmas és változatos a múltja, s a jelene mint Fonyódé.

25 évvel ezelőtt Fonyód »elérte célját« — járási székhely lett. Tavaly december 31-el megszűnt a fonyódi járás, s Fonyódot a marcali járáshoz csatolták. A járási hivatal szakemberei közül sokan maradtak, mások együtt mentek a hivatallal, s vagy letelepedtek, vagy nap mint nap »pendliznek« Fonyód és Marcali között.

Az ős Fonyód fönn a Várhegyen meg a Sipos-hegyen épült. Azután lenn a Balaton mentén. Bélateleptől Fonyód- liget végéig, vagy 20 kilométer hosszban olyan település kerekedett, amely messze túlnőtt 1 a hegyieken. S ha a Fő utca kulturálódik is. azért csak falu maradt az állomás környéki központtal szemben. Lenn épült meg az »egészségház« és a gyógyszertár, amely városi színvonalú szolgáltatást biztosít. Fonyód »fönn« volt, mint járási székhely. Most »lenn« mint nagyközség. De ez csak amolyan szójáték. A pesszimizmusnak a jövővel kapcsolatban nyoma sincs. Derűlátás jellemzi a tanácsi terveket, az emberek is azt mondnépszerűek. Az NDK-beli tu- az ásvány- és szikvízüzem he- risták zöme Fonyódon nyaral, lyi telepére, mely a lelke és A nyári idényben a település szó szoros értelmében foraása

amellett szól, hogy például a táskái víznek be kellene jutnia Fonyódra. Hogy áll ez az ügy?

Szokola Ká- rolyné dr. országgyűlési képviselő hivatali szobájában nap mint nap sok választópolgár jár ügyes-bajos dolgában. A táskái víz

Persze ma már jó néhány azonban gyakorta visszatérő üzem túlnőtt az említett tő- kérdés a képviselőnél is.

zegkitermelő keretein. Joggal “ Nehéz téma. Foglalkoztak & mar vele az országos lapok is

például a fonyódiak nemegyszer. A helybeliektől is

Az utolsó művelet, üvegekbe kerül a fonyódi ásványvíz.

Mura József tsz-elnök (középen) rendszeresen kikéri az öregek véleményét. Ott jártun kkor éppen Hőgye István és Perusza János alapitó tagokkal — akik ma már nyugdíjasok — beszélgetett az idei tér vekről.

jócskán kaptunk bírálatot. Joggal?... Alaptalanul?... Bizonyos, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elkezdtük. De hadd nyugtassak meg minden türelmetlenke- dőt: ha több millió fekszik is az előkészületekben, a kisajátításban, egyetlen forintot sem adtunk ki fölöslegesen! Mit tettünk eddig? Többek között elvégeztettük a geológiai fölmérést, mely szerint a táskái hévíz hozama bőséges. A víz vegyi összetétele csaknem teljesen azonos a harkányival. Tehát gyógyhatású. Kikísérle- teztek rr - egy olyan csőrendszert, amelyben nem rakodnak le az ásványi sók, tehát nem kell félni attól, hogy a vizet hozó csővezeték elkövesedik, összeszűkül. A Somogy megyei Tanács és az országos idegenforgalmi szervek az V. ötéves tervben 135—140 millió forintot biztosítanak az első lépcsőfok megvalósítására. Hát itt tartunk — hangzott a képviselő valasza.

tésénél is. Ezért van, hogy 23 utca hosszának alig egytizede van kiépítve. Sürgős teendőt jelent ez, de az épülő óvodáké még inkább — mondta az elnök.

Aki manapság Fonyódon jár, a városiasodó nagyközség külső képéből is láthatja, hogy szorgos, az otthonukat nagyon szerető emberek élnek itt. Hogy dolgos nép a fonyódi, arról a halászat, a MÉK, az áfész, a háziipari meg az építőipari szövetkezet, a tőzegüzem meg az ásvány- és szik- vízipari vállalat termelési adatai tanúskodnak. A legújabb hajtás a »kesztyűgyár«. A pécsi szövetkezetnél jól látták a lehetőséget, azt, hogy Fonyódon ma még lehet női munkaerőt találni. A kesztyű- és bőrdíszmű-szövetkezetnél kezdetben néhány tízezer párban számoltak. A legutóbbi háromnegyed évi termelés azonban 93 ezer pár. Ennek tekintélyes hányada exportra megy.

Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a helybeli mezőgazdasági termelőszövetkezetről. Fonyód őslakosai elsősorban mezőgazdasági dolgozók voltak, akik a mindennapi kenyér előteremtése mellett a szőlőtermesztésben jeleskedtek. Ma a fonyódi mezőgazdaság központja a Balatongyön- gye Tsz. Mura József elnök, Hőgye István és Perusza János tsz-nyugdíjasok kötetekre valót említettek föl ott járt úrikkor a hosszú, s olykor nem is zökkenőmentes útról, mely a mába vezetett. A sertés- és baromfitenyésztés évi 65 vagon

ják, hogy amit a 25 éves járási székhely segített megteremteni (a korszerű középületeket, vagy a majdnem félezer család tulajdonát képező első társasüdülőtömböt) — ha a járási hivatal el is költözött — az a fonyódiaké marad. Optimizmus csendül a pártbizottság titkárának szavaiból is. — Úgy dolgozunk tovább, mintha semmi nem történt volna.

Sok emberrel beszélgettünk Fonyódon, választ keresve mekkora hullámokat kavart, hogy Fonyód megszűnt járási székhely lenni. Persze, hogy felborzolja a kedélyeket egy ilyen változás, de Fonyódon most már aludtak — nem is egyet — a történtekre. A hullámok meg mintha már el is ültek volna. A sok-sok derűlátó megnyilatkozás közül egyet ragadunk ki. Konta Mátyás nyugdíjas címfestő, aki annak idején a földosztó bizottságban biztató jövőt jósolt a kétkedőknek, úgy summázta a fonyódiak véleményét, hogy ma már ez a kérdés mondvacsinált probléma.

— Nagyközségi tanácsunk ma már szinte »járási jogú«. Itt intézik a ki- és bejelentéseket, az építési engedélyeket, szóval minden ügyes-bajos dolgunkban eljárhatunk. Aztán, mást ne mondjak, már van telekkönyvünk is, amiért korábban Tótiba kellett utazni. Fonyód fejlődése minden téren biztosított. Bízunk a jövőben — mondotta.

Irta: Kovács Sándor Fényképezte: Grabner Gyula