Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

Felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére Folytatódik a munkaverseny a somogyi állami gazdaságokban Előadások, filmvetítések, viták T apasztalatgyüjtés műszaki vezetőknek Elismerésre méltó munkasi- loereket értek el a XI. párt- kongresszus tiszteletére hirde­tett versenyekben megyénk állami gazdaságai: kerületek, üzemegységek dolgozói, szo­cialista brigádok tagjai tet­tek felajánlásokat a termelési tervek túlteljesítésére, s nem maradtak adósak a megvaló­sítással. A felajánlott — az üzemtervhez viszonyított — 10,5 millió forintos eredmény- növekedés helyett 19,7 millió valósult meg. R szocialista brigádok túlnyomó többsége túlteljesí­tette vállalását. Ennek a 183 közösségnek, mely 3664 dolgo­zót tömörít, meghatározó sze­repe volt a kongresszusi mun­kaverseny sikerében megyénk állami gazdaságainál. Molik János, az Állami Gazdaságok Országos Központja Somogy megyei Főosztályának üzem­gazdásza elmondta: — A vállalások főként a költségmegtakarításra, a ho­zamnövelésre és az értékesíté­si eredmény emelésére vonat­koztak. A értékesítési ered­mény emelésére jobbára a minőség javításával töreked­tek, s most már elmondhat- tó: sikeresen. A költségmeg­takarításnál például a terven felüli vállalás 7,2 millió fo­rintra szólt, ehelyett 11,8 mil­liós megtakarítást összegez­hettek. Kiemelkedő tevékenységre példaként említette a főosz­tály üzemgazdásza a kutasi, a kaposvári és az öreglaki ál­lami gazdaságot Az öregla­kiak az 1973-as évet még veszteséggel zárták, a múlt évben viszont már 6,9 millió forintos vállalati eredményt mutathattak föl. Itt 16 szocia­lista brigád 350 tagja vett részt a kongresszusi munka­versenyben. A Kutasi Állami Gazdaság karbantartó kollek­tívája, az Április 4. szocialis­ta brigád egyik versenyválla­lása az volt, hogy ők maguk szerelik össze és állítják föl a Bábolna terményszárítót. A munkával — minden külső segítség nélkül — a betakarí­tás idejére elkészültek: ez a munka 210 ezer forintos meg­takarítást jelentett a gazda­ságnak, ugyanakkor 330 ezer forint értékű kukorica meg­mentését tette lehetővé azzal, hogy idejében száríthatták és elhelyezhették a termést. átgondolt felajánlások teszik valószínűvé, hogy a szocialista munkaverseny má­sodik szakasza, az idei, mely már felszabadulásunk 30. év­fordulójának adózik, ugyan­csak eredményes lesz me­gyénk állami gazdaságaiban. Ebből az alkalomból a tava­lyinál kettővel több, összesen 185 brigád — tagjai száma 3757 — tett vállalásokat. A már elkészült idei üzem­tervekhez képest a felszaba­dulási munkaverseny válla­lásai 11,5 millió, a tavalyi ténylegeshez viszonyítva pedig 19 miihó forintos eredmény- növelést jelentenek. A múlt évi mérlegeredményhez vi­szonyított 19 milliós felaján­lásból például 11,1 milliót költségmegtakarítással, 7,4 milliót hozamnöveléssel, csak­nem félmilliót az értékesítési A taggyűlésen mindenki hozzászólt! Ni lesz, ha megszűnik... Négy község — Darán y, Kastélyosdombó, Drávatamási, és Gárdony — tartozik egy KISZ-csúcs vezetőséghez. Agyag Éva csúcstitkár beszélt a »-négyek-« munkájáról. — Darányban nemrég volt • huszonnyolc tagú alapszer­vezet értékelő és vezetőségvá­lasztó taggyűlése, öten nem kaptak tagsági igazolványt, de hat új KISZ-tagot vettek föl. Fegyelmezetten, komo­lyan vitatkoztak a fiatalok és — kevés helyen hallhattam ilyet — mindenki hozzászólt. Két éve alakult ez a csúcs­vezetőség, azóta havonként legalább egyszer a KISZ-tit- károk megbeszélést tartanak. Elemzik az újabb határoza­tokat, megszabják a feladato­kat is. Amolyan mini veze­tőképző ez. A KISZ kb 1974. áprilisi határozataira időről időre visszatérnek, hogy az újonnan fölvett KISZ-tagok is tudjanak róluk. — Talán ennek is köszön­hető — folytatta a csúcstit­kár —, hogy ilyen sok hoz­zászólás volt a taggyűlésen. És talán annak is, hogy mind a négy községben van ifjúsá­gi klub, ahol »megtanulnak« beszélni, vitatkozni a KISZ- esek. A marxista középiskola itteni kihelyezett tagozatára is járnak közülük harmincán. Voltam egy tanfolyamon, ahol a KISZ-vezetők jó része elégedetlen volt az ifjúsági szövetség és a helyi pártalap- szervezet kapcsolatával. Én csak jót mondhattam erről. Úgyszintén »jóban vagyunk« a tanácsi vezetőkkel is. Az anyagi segítséget — magnó, stb. társadalmi munkával vi­szonozzuk, a termelőszövetke­zettel és az áfész-szel eddig nem tudtunk dűlőre jutni. Terveink között szerepel egy ifjúsági nagygyűlés, ápri­lis negyedikén. Darányban rendezzük, itt lesznek a társ­községek fiataljai is. Tábortü­zet gyújtunk, fellép az iro­dalmi színpadunk is. Éva egy ideig elgondolko­dott. Fölnézett, legyintett: eh, erről inkább nem beszélek. Azután mégis sikerült »kival­latnom — Nem hivatalos értesülé­sem, hogy a január elsejei tanácsi és tsz-egyesülés után nemsokára megszüntetik a KISZ-csúcsvezetőséget is. A darányi, az istvándi és más szövetkezetek egyesültek. Az istvándi KISZ-esekkel eddig is jó kapcsolatunk volt — közös bált, vetélkedőt ren­deztünk —, jó lenne ezt az alapszervezetet is bevonni a »csúcsba« és úgy folytatni a munkát, egy közös KISZ-bi- zottsággal. Azt hallottam, hogy a vezetőség megszűnése után Barcshoz, közvetlenül a járásiakhoz tartoznánk. Nem hiszem, hogy nekik annyi ide­jük ‘van ránk. Amit így kö­zösen elértünk, az a jól ösz- szehangolt csúcsvezetőségi munkának köszönhető. Két évvel ezelőtt nálunk »pan­gott« a KISZ-élet. Nem tu­dom, mi lesz az itteni fiata­lokkal, ha ezt fölborítják. L. P. Hetenként rakodik a kül­földre induló kamion a csur­gói Napsugár Ipari Szövetke­zet üzemeinek udvarán. Az itt készült mutatós ruházati cikkeket nem nehéz eladni Nyugat-Európa üzleteiben sem. Ezt mindenekelőtt a megrendelések bizonyítják. Azt, hogy a vásárló milyen cikket keres a boltokban fél vagy egy év múlva, nagyon nehéz megítélni ebben a nagyközségben. Radnóti Lász­ló elnöktől éppen ezért kér­deztem legelőször azt: miként jutnak el ide azok az infor­mációk, amelyek befolyásol­ják, esetleg meghatározzák a döntéseket? A sorrendet is tartva eze­ket sorolta: a Magyar Keres­kedelmi Kamara — piaci helyzetet is tükröző — rend­szeres információja. A Világ- gazdaság című újság nem egy példányban, de egyedül eb­be a szövetkezetbe jár Csur­gón. Ezek mellett a Külgaz­daság, a Magyar Import és a Magyar Éxport újságok ad­ják meg a szükséges infor­mációkat, s ezeket jól egészí­tik ki azoknak a külkeres­kedelmi vállalatoknak a tájé­koztatói, amelyek segitségé­eredmény növelésével kíván­nak elérni. Hogy ezek a vál­lalások terményben, illetve termékben mit jelentenek, ér­demes néhány példát említe­ni. A hozamnövekedés 1975-re vonatkozóan kenyérgabonából a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban 313, az öregla­kiban 1187 mázsa; gyümölcs­ből a Kutasi Állami Gazda­ságban 900 mázsa; húsból a balatonnagyberekieknél 133. a lábodiaknál 8. az öreglakiak­nál 31, a Balatoni Halgazda­ságnál 88 mázsa; tejből a ba­latonnagyberekieknél 12 ezer, a lábodiaknál 41 ezer, az öreg­lakiaknál 7 ezer liter; tojás­ból a nagvberekieknél 137 ezer, a Balatoni Halgazdaságr nál 8 ezer, a Daránypusztai Állami Gazdaságnál 49 ezer. Kukoricából a tervezett ho­zamnövekedés az üzemterv­ben előirányzotthoz képest a nagyberkieknél 1512, az öreglakiaknál 938 mázsa, sző­lőből a bogláriaknál 864 má­zsa. Érdemes külön szólni a költségcsökkentést előirányzó vállalásokról. A bogiáriak csaknem másfél milliós meg­takarítást rögzítettek a ter­vükben. A nagyberkiek javí­tóműhelye 200 ezer, keverő­üzeme 143 ezer forint megta­karítását vállalta a tervhez képest A bárdibükkiek számos takarékossági feladatot tűztek célul, így a gyümölcs- termelésben és -telepítésben 364 ezer, a javítóműhelynél 212 ezer, a szarvasmarha­tenyésztésben 282 ezer forint megtakarítását vállalták az anyagköltségekben, s e célból a gyepgazdálkodásban rejlő tartalékokat is hasznosítják. A böhönyeiek a sertéstar­tásnál az elhullás mérséklését, az építők és a javítóüzem dol­gozói anyagi megtakarítást vállaltak: az utóbbiak alkat­rész-felújítással igyekeznek pótolni a hiányzó anyagokat, s ahol lehet, hazai gyártmányt használni a drága importáru helyett Érdekes a Balatoni Halgazdaság szuloki brigádjá­nak vállalása: őszi lehalászás­ra húszezer harcsaivadék lesz terven felül, s közben nem me­rül fel többletköltség. Ennek az értéke 60 ezer forint. A da- ránypusztaiak háromnegyed millió forint értékű musko­tályzsályamag összegyűjtését, kirostálását vállalták: erre a 30 mázsa magra a muskotály- zsálya lepárlásakor tesznek szert. Sok és értékes felajánlás született a somogyi állami gazdaságok különböző mun­kahelyein, a kisebb és na­gyobb közösségekben felsza­badulásunk 30. évfordulójá­nak tiszteletére. Így folytató­dik, újabb sikereket ígérve, a múlt évi, kongresszusi mun­kaverseny. Hernesz Ferenc A termelés, a gépesítés fej­lesztésének, a gépek üzemelte­tésének problémáival, az ener­gia- és anyagtakarékosság kér­déseivel nap mint nap találko­zunk. Olyan új feladatokat kell végrehajtani, melyek fej­törést okoznak az üzemek mű­szaki vezetőinek. Mindez arra ösztönözte a három tsz-szövet- séget, a megyei tanács illeté­kes osztályát, hogy tanfolya­mot szervezzen a termelőszö­vetkezetek műszaki vezetői­nek. A tanfolyam a közelmúlt­ban ért véget. Csaknem 50 mű­szaki vezető vett részt az elő­Perák László. adásokon. Néhány nappal a befejezés előtt kerestük fel a Zala és a Bács-Kiskun megyei tanács balatonlellei üdülőjét, mely otthont adott az egyhe­tes tanfolyamnak. Az előadások szünetében négy részvevővel beszélget­tünk. Arról kérdeztük őket, mit nyújtott nekik ez a tan­folyam? Perák László Két- helyről, az Egyesült Aranyka­lász Termelőszövetkezetből ér­kezett: — Minden napra jutott egy- egy érdekes előadás. Elsősor­ban az információgyűjtés lé­nyeges számunkra. Sok, a me­zőgazdasággal kapcsolatban álló, azt kiszolgáló vállalat ve­zetője utazott ide, hogy tájé­Fokríc fríván. koztasson bennünket Szóba került például az alkatrész- és a műtrágyaellátás. Fekete István a csurgói Zrí­nyi Termelőszövetkezetből ér­kezett. — Ezekben a hónapokban sok az új tennivaló. Hogy csak egyet említsünk: az üzem­anyagnormák kialakítása, mely a helyes energiagazdálkodás elengedhetetlen része. Ezzel kapcsolatban Zombori János, a Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet osztályvezetője tartott előadást. Tájékoztatott ben­nünket a hajtó- és kenőanyag­fogyasztási irányelvekről, és útmutatást kaptunk a helyi normák kialakításának mód­járól is. — Általában olyan jellegű­ek az előadások — folytatja Papp Ferenc, a kisgyaláni Egyesült Erő Tsz műszaki ve­zetője —, hogy a hallottakat hosszabb távon hasznosíthat­Papp Ferenc. juk. Tulajdonképpen a szem­léletmódot segít kialakítani. A másik dolog, amiért érdemes volt eljönni, hogy találkozik az ember a kollégákkal, akik más szövetkezetben, hasonló beosztásban dolgoznak. Meg­kérdezzük egymástól, ti ho­gyan csináljátok, hogyan vált be ez vagy az a módszer: Itt esténként megvitattuk, ahogy mondani szokás: »kiveséztünk« minden témát. Sokkal többet adott ez a tanfolyam a véleménycseré­nél, a tájékoztatásnál. Ezért lenne jó, ha nem hároméven­ként kerülne rá sor. Olyan gondokon enyhített, melyek sajnos jelenleg mindennapo­sak. Ezt Klencsák Gábor, a somogysárdi tsz műszaki ve­zetője mondta el: — Az esti beszélgetések többet hoztak, mint vélemény- cserét. Köztudott, hogy sok üzemben gond az alkatrész­Klcnc.'ik G.ilar. utánpótlás, és ezen a téren még csak biztató ígéretek sin­csenek. Valaki hallotta, hogy a másik panaszkodik, nem kapok alkatrészt az MTZ-hez. Mire van szükséged? Ezt és ezt tu­dok adni. És létrejött a csere. Amikor mindenki így együtt van, akkor derül ki, mennyit segíthetünk egymáson. Jóval többet, mint amennyire gon­dolnánk. Különösen érdekes téma az újítómozgalom helyzete a ter­melőszövetkezetekben. Ez ed­dig csaknem minden gazda­ságban többé-kevésbé har­madrendű dolognak számí­tott. Az újítási jogszabályok azonban számos feladatot ró­nak a tsz-ek vezetőire. Az üze­mi újítási szabályzat készíté­sének követelményeiről is szó volt az egyhetes tanfolyamon. — Korábban nálunk a mű­szaki vezetőnek szinte köte­lessége volt az újítás, az egy­szerűbb, a jobb keresése — mondja Klencsák Gábor. — Ezért nem járt semmilyen el- lehszolgáltatás, munkaköri kö­telességnek tekintették. A gé­peken, a műhelyben dolgozók­nak pedig nem állt érdekük­ben más megoldásokon törni a fejüket, hiszen nem volt rá pénz, nem lehetett díjazni az ötleteket. Most már van erre is keret, és az új üzemi újítási szabályzattal együtt ez ösztön­zőleg hat az emberekre. Itt Balatonlellén arról is képet kapunk, hogyan segítsük a mozgalmat, hogyan használha­tunk leginkább. Filmvetítések tették szemlé­letessé az előadásokat. Az esti beszélgetések, a viták egy-egy fölmerült kérdésiül hozzájá­rultak ahhoz, hogy gazdag ta­pasztalattal utazzanak • haza Balatonlelléről a részvevők, olyan tapasztalatokkal, melye­ket otthon nap mint nap fel­használhatnak majd. Dán Tibor MEDDIG KORSZERŰ EGY TERMÉK? Információ és döntések vei termékeik külföldre jut­nak. A gyors változásokra gyor­san kell reagálni, s ebben el­sőrendű szempont a döntések­hez szükséges információ. A másik az üzem rugalmassága. »A mi szövetkezetünk nem túlságosan nagy — mondja az elnök —, alkalmas viszont arra, hogy a változó igények­nek megfelelően gyorsan vál­toztassa gyártmányait. S ami a legfontosabb, gyorsan tud alkalmazkodni. Ez nemcsak a külföldi , igényekkel van így. Az köztudott, hogy egy­re nagyobb súlyt helyezünk Magyarországon is a környe­zetvédelemre, s ebben a sok­irányú munkában igen fontos, a vizek tisztaságának védel­me. Vasipari üzemünkben olyan víztisztító berendezések gyártására készülünk, amelye­ket jó hatásfokkal tudnak al­kalmazni a kisebb üzemek is. A Nyugat-Németországban vásárolt licenc alapján a kí­sérleti műhelyben már meg­kezdték ezeknek a gyártását. Galvanizáló berendezéseink többször nyertek már díjat, most tökéletesítésükön dolgo­zunk. — Meddig korszerű egy ke­resett cikk? — Tulajdonképpen soha nem elég korszerű: szinte minden sorozat legyártása után tökéletesíteni, változtat­ni, továbbfejleszteni kell. Köz­ismert példa erre az autók esete: szinte valamennyi gyár évente végez apróbb módosí­tásokat, változtatásokat a ter­mékén. Természetesen úgy, hogy az alaptípus megmarad­jon. A változtatás lehetősége termékenként más: a ruha­iparban kevesebb a mód a technikai, technológiai korsze­rűsítésre, a technológiák vi­tására viszont annál gyak­rabban van szükség. A gé­pek itt gyorsabban »öreged­nek« meg. Elmondom a mi esetünket: a ragasztásos tecn- nológiát négy éve vezettük be. Ez most ismét módosítás­ra szorul: termelékenyebb gé­peket kívánunk beállítani Hiszen a tetszetős ruha készí­téséhez — az emberek szaK- értelmén túl — modern gé­pekre is szükség van. Véle­ményünk szerint a ruhaipar­ban például csak azokat a gépeket érdemes megvenni,' amelyek két év alatt »kifize­tik magukat«. Itt a technoló­gia váltása ugyanis sokkal gyorsabb, mint más iparágak­ban. Ahhoz azonban, hogy olyan gépeket vásároljunk, amelyek korszerűek és gaz­daságosak, sok információ kell. — A legutóbbi rekons'ruk- cióhoz például honnan szerez- tek információi? — Állandó kapcsolatunk van az Általános Géptervező Irodával, a Műszeripari Kuta-1 tó Intézettel és a KGM Ter­vező Irodájával. Ezenkívül a kiállításokon — többek között a BNV-n — bemutatott gé­pek műszaki dokumentációi szolgáltatták. Most folyik a galvanizáló berendezéseket gyártó üzem rekonstrukciója is. Olyan, daruval ellátott csarnokot kap ez a részleg, amelyben minden nehéz tár­gyat gép emel és szállít. A termelékenység növelését a jó technológiai sorrend is se­gíti majd. Az üzem egyik ol­dalára az anyagraktárt, a má­sikra pedig a készáruraktárt építettük. Ez, és a konfekció­üzem rekonstrukciója negy­venmillió forintba került. Egy 100 millió forint értékű ter­méket előállító üzemben ez jelentős. Hozzákezdeni csak úgy lehetett, hogy pénzünket és a lehetőségeket összevetve a legkorszerűbb legyen. A pénzünkkel azonban úgy kel­lett gazdálkodnunk, hogy ma­radjon a folyamatos korszerű­sítésre. az apróbb ésszerűsíté­sekre is. Ezért csak a nyere­ségből képződő fejlesztési ala­punkat kötöttük le. Az amor­tizációt pedig ezekre a ki­sebb korszerűsítésekre fordít­juk majd. i>r. K,

Next

/
Thumbnails
Contents