Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

A kaposvári föposta Naponta az ügyfelek ezreiért Megszokott, naponta ismét­lődő képek. Türelmesen várakozó em­berek a kaposvári főposta ablakai előtt, bent pedig se­rényen dolgozó hivatalnokok. Az asztaloknál levelet Író, táviratot szövegező ügyfelek. Közben az épületet egymás után hagyják el a megrakott táskát, hónuk alatt is jóko­ra levélcsomagot cipelő pos­tai kézbesítők. — Tavaly volt öt ven esz­tendeje, hogy a kaposvári főposta felépült. S noha az­óta a város több részében lé­tesült kisebb hivatal, van egy az állomáson is, forgalmuk mégis évente mintegy hét szá­zalékkal emelkedik. Egyre nehezebb a növekvő igénye­ket kielégíteni, nagy szükség lenne az állomáson levő hi­vatal bővítésére, korszerűsíté­sére, hogy ezáltal csökkenjen a főpostára nehezedő teher — mondja Békeffi István hi­vatalvezető. 300000 lovcl A hivatalvezető szavait az a szándék diktálja, hogy ügy­feleiket gyorsan és kulturál­tan szolgálhassák ki, amit a gyakori zsúfoltság nehezít. A számok önmagukért beszél­nek. Ez év januárjában 300 000 levelet, ezen felül több tíz­ezer ajánlott és expresszleve- let, táviratot, csomagot kéz­besítettek. Ugyancsak januárban 23 000 pénzesutalványt vettek föl. Kaposváron 11 000 nyugdíjas él, részükre havonta több mint 13 millió forintot kéz­besítenek ki. A 80—90 millió forintot kitevő takarékbetét kezelése is nagy munkát je­lent. Nem unatkoznak a távbe­szélő-kezelők sem, mert pél­dául az év első hónapjában 70 000 távolsági beszélgetést kapcsoltak. S bizony, amíg si­kerül egy-egy távolabbi be­szélgetést létrehozni, nem ke­vés energiájába, türelmébe kerül a távbeszélő kezelőinek. Nagy munkát jelent a 3900 telefonállomás után beszedni az előfizetési díjat, amely ja­nuárban 3 270 000 forint volt. A 16 170 rádió-, valamint 17 046 televízió-előfizetési díj összegyűjtése is növeli fel­adataikat, s az előfizetők egy­re többen lesznek. C jsá g r a egymillió forint Kaposvár lakói szeretnek olvasni. Mind több az olyan család, amelyik a megyei na­pilapon kívül országos napi- és hetilapokat járat, örven­detes, hogy ma már Kaposvá­ron a Somogyi Néplapból 15 500 példány fogy el, ebből az előfizetőknek 13 024 jár. A fővárosi napilapokra ösz- szesen 18 960-an fizetnek elő. S hogy ez mennyit jelent pénzben havonta, mutatja a februári számadás: az előfi­zetők 526 000, a naponta vá­sárlók pedig 538 801 forintot I adtak ki újságra. Az előfizetők, olvasók szá- j mának növekedésével együtt ! ! növekszik a főposta gondja jis: a hírlapkézbesítőkre igen j nagy feladat hárul, hőgy a j lapokat időben eljuttassák az | olvasókhoz. megismerve a postai munkát — azt élethivatásuknak te­kintik, s mindent megtesznek a posta hírnevének növelé­se, a szolgáltatás színvonalá­nak emelése érdekében — mondja Sárdi András osztály- vezető, a posta pártszerveze­tének titkára. A Sárdi András párttitkár­ral és Békeffi István hivatal- vezetővel folytatott beszélge­tés során megtudtam, hogy a posta pártszervezete, kommu­nistái milyen nagy gondot fordítanak a törzsgárda ki­alakítására, megtartására. Sok olyan dolgozójuk van, aki több évtizede végzi ezt a na­gyon felelősségteljes munkát. Ilyen például Mikovits Jó­zsef főpénztáros, aki csak­nem 40 esztendeje választotta ezt a hivatást, s egy-egy nap sok millió forint hiánytalan elszámolásáért felelős. Vagy Csordás János felügyelő: a postánál eltöltött éveinek szá­ma ugyancsak megközelíti a I negyvenet. Hiller Árpádné | távbeszélő — a nemzetközi j nőnapon a posta kiváló dol­gozója kitüntetést vette át — \ több mint húsz esztendeje dolgozik a főpostán. Elsősorban a kommunisták — A törzsgárda kialakítá­sában, a postai hivatás válla­lásában elsősorban a kommu­nisták mutatnak példát — mondja a párttitkár, s ezt erősíti meg a hivatal veze­tője is. De a kommunisták járnak élen a különböző szakmai tanfolyamok elvégzésében és a politikai ismeretek meg­szerzésében is. A 'héttagú pártvezetöségből mindenki rendelkezik inár marxista es ti egyetemi végzettséggel, s az 55 tagú pártalapszervezet 20 százaléka is hasonló ered­ménnyel büszkélkedhet. Töb­ben befejezték, néhónyan pe­dig most határozták el, hogy elvégzik az esti egyetem sza­kosítóját is. Elsősorban a szolgáltatás színvonalának emelésére ala­kultak meg a főposta szocia­lista címért küzdő brigádjai. Ma már 15 szocialista bri­gádjuk van százhuszonegy taggal, s ebből 66 a nő. A pénzfelvevők Teleki Blanka brigádja — Mikovits József főpénztáros, főfelügyelő a ve­zetője — már kétszer nyerte el a posta kiváló brigádja címet. A távközlésnél, a hír­lapszervezőknél, a kézbesítők­nél és másutt is eredménye­sen dolgoznak a szocialista brigádok. Fokozta munkáju­kat a pártkongresszusra és hazánk felszabadulásának év­fordulójára való készülődés. Kétszázhatvannyolc dolgo­zója van a kaposvári főpos­tának. S mint az ismertetett számok bizonyítják: évente növekszik a szolgáltatás iránti igény, ezzel együtt az (itt dol­gozók munkája. Szalai László l örzsgárda — hivalásszeretet — Egyik legnagyobb gon­dunk az utánpótlás biztosítá­sa. Jelenleg is legkevesebb huszonöt különböző munka- területen lenne szükségünk olyan emberekre, akik — fl földgáz fölhasználásának környezetvédelmi haszna 1970 végén helyezték üzem­be a nagyatádi gázfogadó ál­lomást, amelynek áteresztő képessége a jelenleginek há­romszorosára is növelhető. A legfontosabb gázfogyasztók — a konzervgyár és a cémagyár •— mellett újabb jelentős földgáz-felhasználók vannak már: a Danuvia 4. sz. gyára, a művelődési központ és a kórház. (Ez utóbbiban ugyan még nem kezdődött meg a gyógyító munka, de a belső szerelési munkák máris nagy mennyiségű energiát igényel­nek.) Egyhangú szavazással A KISZ-ből a pártba Már eddig is több helyen szüntették meg a hagyomá­nyos fűtést, és tértek át erre az energiahordozóra. de másutt is tervezik a gázfűtés­re való áttérést. A munkák legfőbb kivitele­zője a KÖGÁZ. Beruházási [ tevékenysége mellett — nagy- í atádi kirendeltség útján — fontos szolgáltatói tevékeny­séget is folytat. A csőhálózat > fejlesztésében fontos partne­re a DÉLVIÉP. A Pamutfonó-ipari Vállalat I Kaposvári Gyárának Geisler | Eta alapszervezetében a kö- í zelmúltban tartották meg azt a taggyűlést, melyen a KISZ- tagok számot adtak a tavalyi j mozgalmi évben végzett egyé- j ni és közös munkájukról, s új vezetőséget választottak. A gyűlésen — élve a párt- . tói kapott lehetőséggel — j párttagnak ajánlották az egyik KISZ-est. Makó Ibolya 22 éves munkásnő felvételi kérelméről véleményt mond­tak az alapszervezet tagjai: Ibolya komoly arccal hallgat­ta életrajzát és a KlSZ-veze- tőség pártfogó javaslatát, öt­gyermekes munkáscsaládból származik. A párthoz vezető útja nem volt könnyű. Az ott­honi munka, az iparitanuló­évek, az ingázás, a munkahe­lyi beilleszkedés nagy erőfe­szítésekre késztették. Helyt­állt és bizonyított. A termelé­si tanácskozásokon, a brigád­értekezleteken, a KISZ-tag- gyűlésen mindig a fejlődést szolgáló, munkatársai javát akaró, a párt politikájával egyező véleményt mondott. 1969 óta a KISZ-ben és a szakszervezetben, 1971 -töl a gyár egyik szocialista brigád­jában — ahol brigádvezető lett — kiemelkedően dolgo­zik. Segíti, neveli az újonnan belépő munkatársakat. 1973- ban a Szakma ifjú mestere versenyem első helyezést ért el. Az ügyes kezű, mindig és mindenki számára segítőkész fonónö a textilipari szakkö­zépiskolát is elkezdte. A KISZ-tagok közül többen kiegészítették a vezetőség in­dokait, és javasolták Makó Ibolyát a párttagság soraiba. Egyhangúlag szavaztak a fel­vétele mellett. Sz. J. A várost mindinkább behá­lózzák a gázvezetékek. Az ed­dig lefektetett csőrendszer hossza 11 439 méter, amely­ből 8671 méter fővezeték — 14 utcában, lakótömbben és téren —, és 2768 méter hosszú az ún. csatlakozó vezeték. A kiépítés tette lehetővé, hogy az egyre bővülő körze­tekben \ 739 fogyasztó csak­nem ötezer készüléke kapcso­lódjék be a korszerű földgáz­szolgáltatásba. (A két év múlva beépülő Kossuth—Ara­di lakótömbben 700 lakás és számtalan üzlet, iroda, szol­gáltatóegység használja ezt az energiát.) Az űj létesítmények terve­zésénél ma már ezzel az ener­giával számolnak. Az idei fej­lesztések között nagy jelen­tőségű annak a középnyomá­sú vezetéknek a megépítése, mely a város központi park­ját »keresztezi«, majd végig­húzódik a Tallián utcán. A vezeték mentén számos új és régebbi lakás, a virágkerté­szet, a gyógyfürdő, a szállo­dák, a GELKA-szerviz, a Pa­tyolat szalon helyezkednek el. A földgázhasznosítás —gaz­daságossága mellett — jelen­tős előrelépést jelent környe­zetvédelmi szempontból is. A hcrsencei hólesődé Szép példát találtunk Ber- zencén arra, hogyan lehet a körülményekhez képest mi­nél gyorsabban és olcsóbban felépíteni egy bölcsődét. Pon­tosabbal»: nem is új épület­ről, hanem csak bővítésről van szó. Mint Hunyadi Ist­ván, a közös községi tanács elnöke elmondta, a tanács saját épitöbrigédja dolgozik az épületen, s összesen 1 mil­lió 700 ezer forintba kerül az átalakítás. A brigád mun­kája nyomán mintegy 40 ezer forintot tudnak megtakaríta­ni. A bölcsőde 40 személyes lesz, s ezzel a községben az igényeket teljesen ki tudják elégíteni. Sőt: ha tovább nő­ne a bölcsődés korúak száma, a következő években néhány- nyal többet is el tudnának he­lyezni. A szülők összesen 80 ezer forint értékű munkát végez­tek önkéntes felajánlás alap­ján, a falazásban, illetve a vakolásban segítettek. Vállal­ták, hogy — amikor szükség lesz rá — rendezik a bölcső­de környezetét is. ­A korszerűsített létesítmény három foglalkoztatószobából, konyhából és kiszolgálóhelyi­ségekből áll. Beszerelték a vízvezetéket és a központi fűtést is. Rövidesen birhikukba vehetik a legfiatalabbak a megszé pult bölcsödéi. Tovább A címbe egyetlen felszólító, ösztönző szót írtam, talán ki­fejezi mai mondanivalóin lényegét. Fob tatása U belén- ivódott, és mindazokba, akik naponta látták a feliratot a kongresszusi teremben vágj- a képernyőn. Érzékelhették: súlya és szilárd talaja van az elhatározásnak, s az egység sem hiányzik a végrehajtásához. Tovább... Ebben nyoma sincs a nógatásnak, a türelmetlen parancsolgatásnak; a jel­szó erőt és bizalmat fejez ki. >>Tovább a lenini úton!" Hova, merre, meddig? És kikkel? Milyen politikával és milyen ütemben? A kongresszus választ adott. Ezernyi élmény ka­varog bennem, s bár nem akarok visszatérni arra. amit na­ponta látott, hallott, olvasott az egész ország, mégis elkerül­hetetlennek érzem, hogy felidézzek majd néhány epizódot. A kongresszusi teremnek nem voltak falai, s nemcsak a tájé­kozódást. hanem az észérvek, az érzelem, a vitakészség ára­dását sem akadályozhatja semmi. Szókimondó kongresszus volt; a bizalom, a tettiekészség. a befelé és az előretekintés, az egységes akarat kongresszusa. Az első estén szállodánkba térve megkérdeztem egyik so­mogyi küldöttünket: mit írna erről a napról, mi ragadta meg a legjobban a figyelmét? Azt mondta: a taps. »Annyira szép, olyan lelkesítő. És annyiszor kikívánkozott.« Kissé meglepőd­tem. Még mindig hajlamos az ember arra, hogy felszínesen fogadjon mélyről fakadó igazságokat. Egyszerű szavak vol­tak, de igazak. Amikor egy kicsit elgondolkodtam jelentésü­kön, megértettem az asszonyt. Mondhatta volna, hogy »egyet­értettem a beszámoló minden szavával", hogy »az élet való­ságát tükrözte«, hogy »nincs ellenvéleményem«, vagy azt, hagy »igazán jó, követésre méltó a párt politikája«. De belő­le »csak« kikívánkozott a taps. A teremben s az előcsarnokban is megszűnt a »proto­koll«. Itt nem voltak miniszterek és nártvezetók, szakszerve­zeti funkcionáriusok és tanácselnökök! munkások és paraszt- emberek: valamennyien küldöttek voltak. A politika képvi­selői. formálói, sok százezer munkás és kommunista, sok millió ember hivatott követei. Bármelyik csoportnál álltam meg az előcsarnokban, bármelyik lépcsősorról figyeltem az almát majszoló vagy hűsítőt, kávét szürcsölő embereket, az egész országot láttam, a társadalom minden osztályát, réte­gét — együtt. És odabent sem volt különbség. Legföljebb kis­sé fölélénkült a terem, ha a vezetők után eredeti nyelvezet­tel. eredeti gondolatokat hallottunk a munkások ajkáról, akik rutin és sokéves tapasztalat híján is ugyanolyan maga­biztosak voltak, mint azok, kiknek hivatásuk a nagy nyilvá­nosság előtt szólni az emberekhez. Föllépésük megragadó volt. A szünetek nagy részét arra fordítottam, hogy megke­ressem a felszólalókat, hogy közelről lássam az arcukat, vo­násaikat. hogy megfejtsem a -rejtélyt«. Mi mehetett végbe bennük? Mondjam, mennyire izgultam Valter Imréért? Hogy szurkoltam Szalai Gyula Fejér megyei kőművesért vagy Nagy János oroszlányi vájárért. Tajmel József csepeli esz­tergályosért és a többiekért? így igaz. Néhány nappal a kongresszus után igazán beláthatom "•kishitűségemet«. A felszólalók között ugyanis nem volt különbség. Mi játszódhatott le a munkásokban, amikor kiléptek a gyárkapun? Amikor nem engedték, hogy valaki megírja fel­szólalásukat? S amit maguk írtak, az sem volt elég: kitekin­tettek a papírból, és hozzáfűzték közben támadt gondolatai­kat. Annyi szenvedéllyel, életből merített tapasztalattal, hogy arra nem lehetett nem odafigyelni. »Lelkierő« keli ehhez, öntudat és nyugalom. H annan vették? Hiszen a kongresszusi teremnek nem voltak falai. Izgalmat keltő kamerák néztek farkas­szemet velük, csattogtak a fényképezőgépek, magneto- fonszalagck rögzítettek minden szót; testvérpártok képviselői ültek ott a szocialista és a kapitalista országokból is. Tehát nemcsak a hazának, nemcsak nekünk, hanem a nagyvilágnak mondták el véleményüket, észrevételeiket, gondolataikat. A felelősség mérhetetlen volt, s ők felelősséggel nyilatkoztak. Mi játszódott le az emberekben, amíg kinyilvánították a politika igenlését? A hatalom tudata és felelőssége. Igazságuk, ami az elismerésben, a sikerek tolmácsolásában éppúgy je­len volt, mint kemény bírálatukban, mélyre tekintő észrevé­teleikben. A mikrofonok sokasága lámpalázt kelthetett vol­na, apróra tördelhette volna mondanivalójuk lényegét. Nem! Az igazság kimondásához nem kell rutin: becsület kell csu­pán és tisztesség. S ha mondhatom: háttér, azaz áldozatos munkában gyökerező életút, a hatalom birtoklásának felelős­sége. S ők úgy képviselték a hatalmat, ahogy kell. Szerényen, magabiztosan. Miért ne tehetnék így? Hiszen nemcsak itthon, hanem külföldön, a szocialista országokban is jól tudják, hogyan él munkásosztályunk a hatalommal. Leonyid Brezsnyev ezt így fogalmazta meg: »Mennyi munkát és bátorságot, szivet cs észt adtak a magyar kommunisták az ország szocialista át­alakulásához, s mennyi megpróbáltatáson mentek keresztül .'« Tették, mert tenniük kellett önmaguk vállalta elhivatottság­ból — mindannyiunkért. Mivel bizonyíthatnám ezt jobban, mint Nagy Jánosnak, az oroszlányi bányáié vájárjának káderpolitikánkat is jól értő, meggyőző szavaival? Testületi tag lett, elmondta a kö­rülményeket: »Sokan azzal fogadtak: mi munkások csak a statisztika kedvéért kerültünk a vezetésbe. Először rosszul es­tek e megjegyzések, aztán meggondoltam: sok igazság van bennük. Csakhogy azok az elvtársak, akik most kikerültek a vezetői posztokról, elfelejtették, hogy valamikor ők is a »sta­tisztika.« miatt kerültek oda. így nőhettek föl, így tudhatták ellátni feladatukat«. S hogy mennyire ízig-vérig munkás? Hogy mennyire érti és formálja a párt politikáját? Rögtön hozzátette: »Ezeknek az elvtársaknak érezniük kell, hogy sen­ki se állította félre őket, hogy a párt továbbra is számít rá­juk«. A munkásosztály, a párt politikájából fakad ez a vé­lemény. Vagy hadd idézzem föl a csepeli munkás, Tajmel Jó­zsef esztergályos szavait, aki így kezdte hozzászólását: »A munkástisztesség arra kötelez .. .« S ezt a tisztességet nem ér­heti bíráló szó ... »A legtöbbet személyes példánkkal tehe­tünk« — mondta Benke Valéria. Eat akár kétségbevonják egyesek, akár nem, a munkások tudják a legjobban: igy van, a személyes példa, az elkötelezettség, a becsületes munka, a tisztességes élet céljaink elérésének legfőbb biztosítéka. Idézzek mondatokat a munkások, a parasztok felszólalá­saiból? »Adják meg a felelősség rangját, ne csak az árát.« -Ne mindenki a munkást akarja tanítani, hanem tanuljon is tőle.« »A köszönöembereket nem szereti a termelőszövetke­zeti tagság, de azt megérezte, hogy a szakvezetés ma már elképzelhetetlen képzett mérnökök nélkül,« »Aki megérdemli azt a nevet, hogy munkás, annak a szocialista Magyarorszá­gon a legnagyobb társadalmi rangja van « — mondta ez utób­bit Kádár János vitazárójában. Ez a magyar valóság. M orzsákat adtam közre élményeim sok évre szóló »élés­kamrájából«. S ha azt mondom: egyetlen szó kifejezi a továbblépés biztosítékát, aligha tévedek. E fogalom: a fegyelem, amely nem maradhat »fogalom« tovább, valóság­gá kell válnia. Ezt igényli a munkás, a paraszt, az értelmisé­gi; ezt a pártvezető, a miniszter és a tanácselnök, ezt az egész magyar nép. Mert ahogy pártunk újra megválasztott első titkára, Kádár János mondta: »akarata ellenére senkit sem boldogíthatunk«. Tovább...? Tovább akarunk lépni? Csak együtt tehetjük; a XI. kongresszus szellemében. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents