Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

Mit tudott a cserépkakas? Sportos vonalak Tavaszi modellek — fiataloknak A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet ruházati részlege is készít divatos tavaszi nadrágkosztümöket. Elsősorban a fiatalok igényei szerint tervezett modelljeik népszerűek: a derűs színű, sportos jellegű kabátok (alapanyaguk bőrhatá­sú, fényes felületű, finn ballon). Néprajzi a Múzeumbaráti ősz bajszú, ókulárés, barát­ságos bácsi fogadja házigazda­ként a kaposvári Múzeumba- ráti Kör előadásaira érkező­ket. Itt találkoznak egymás­sal rendszeresen a régiségek iránt érdeklődők és a múlttal hivatásszerűen foglalkozó tör- i ténészek, régészek, kutatók. Hogyan gyűjtsük néprajzi tár­gyainkat? — Erről tartott leg­utóbb előadást dr. Knézy Ju­dit néprajzos. Kik voltak, ho­gyan éltek a névtelen korsó-, bütykös- és szil'kekészítő mes­terek? Mikor és merre jártak díszes kancsóval a lányok? Kevesen tudják már, hogy ké­szül a cserépkakas, amelyet nemcsak dísznek illesztettek a zsúpos házak búbjára. Az a hiedelem járta róla, hogyha meggyullad a szalma va,gy a nád, megszólal, és hangos ku­korékolással fölveri gazdáit: ég a ház! Ügyes kezű, fúró-faragó emberek kenyérért, zsírért, lisztért cserébe — vagy csak a maguk örömére — készítet­ték művészien megmunkált 1 előadások Kör találkozóin vagy a végletekig leegyszerű­sített használati tárgyaikat Az utóbbiak nemes egyszerű­sége — mint erre Knézy Ju­dit fölhívta a figyelmet — még szembetűnőbb a díszesek mellett. »■Isten hozta komámasz­szony« —r ezt irókázták a Csurgó környéki fazékra. Az volt a szokás, hogy ha vala­hol gyerek született, csurig töltötték tészta- vagy káposz- talevessel, s úgy vitték aján­dékba. A tűzikutya a szabad tűz­helyek parázsló fahasábjait támasztotta, vas háromlábak tartották a tűz fölött az edényt, míg főtt a derelye vagy a puliszka, amelyet fa­ragott fakanállal kavartak. A fából 'készült étkészletet szépen faragott, falra akaszt­ható tartóba tették. A sótar­tóval együtt, amiben a sót és a paprikát összekeverve tartották. Knézy Judit néprajzi elő­adását még sok hasonló köve­ti. Legközelebb Együd Árpád tart érdekes beszámolót.­/’. N. Baranyikonv Nevek az emlékműn ______________________________ __________ : . ________ A nehézségekkel már kezdetben tisztában vol­tam. A hősöknek csupán a családi nevüket, utó- és apai nevük kezdőbetűit és a rang­jukat ismertük. A 'mi sok­milliós hadseregünkben pedig nagyon sok azonos nevű, egy­forma utónév-kezdöbetüs és azonos rangú katona volt, még a nagyón ritka családne- vüek között is. 1966-ban kezdtem meg a kutatást, a pontosításokat a Nagy Honvédő Háború vesz­teségeit nyilvántartó osztályok kartotékai közt, a kitünteté­sek osztályán és a szovjet honvédelmi minisztérium köz­ponti levéltárában. A Szov­jetunió minden zugába — a Távol-Keletre, M urmans zkba, a Kaukázusba és Közép- Ázsdába — sok száz kérdést tartalmazó levelet küldtem. Mégpedig negyed százados messzeségbe vesző címekre, olyanokra, ^amelyeket a sze­mélyes holmik között, a ki­tüntetési okleveleken, a nyil­vántartó kartonokon sikerült csak fölfedeznem. Huszonöt esztendő alatt sok minden megváltozott. Sok cím olyan­annyira elavulttá vagy pon­tatlanná vált, hogy a posta minden igyekezete ellenére sem tudott megtalálni senkit Somogyi Néplap az elesettek hozzá tározói kö­zül. Sok év tett el. Az ódon fa­házikók helyén új lakónegye­dek nőttek, a régi utcák el­tűntek, helyükön új utcák ke­letkeztek. Egyes helyeken, ahol valamikor csak egy tanya árválkodott, ma gyár áll, kö­rülötte pedig egy egész város. De csodák is történtek! Olykor eljutottak a levelek a címzet­tekhez, olyanokhoz is, akik időközben nemcsak lakóhelyü­ket változtatták meg, hanem a nevüket is. Az ilyen kutatómunka ered­ményeképpen a levelezés ha­talmas, valósággal végtelen áradattá terebélyesedik. Néha a válaszok — a már ismert emberektől — csak néhány hó­nap múlva érkeznek meg, sza­badság vagy betegség, rokon- látogatás miatt. Még korántsem sincs tehát minden kész, de azért már sok minden elkészült. A kutatómunka során kide­rült: e 390 elesett harcos név­sorának összeállításakor, vagy lemásolásakor, aztán a kőfa­ragó műhelyben, vagy ké­sőbb, 1957-ben, az emlékmű restaurálásakor több kisebb hibát is ejtettek. Például a csa­ládi nevek írásában, vagy hi­básak az iniciálék (a cirill N-t összetévesztették a P-vel vagy I-vel, a K-t a H-val stb.). Más esetekben pontatlanul tűntet­ték föl a rangokat. Az álmatlanság' okai Altatót legfeljebb átmenetileg' Gyakori panasz, hogy az ember akármennyire fáradt, akármennyire későre is jár az idő, mégsem tud elaludni. Sőt: minél fáradtabb, annál nyugtalanabb, annál éberebb, annál jobban kerüli szemét az álom . .. Az alvásigény tartal­ma nagyon változó. A korral, a megszokással, a körülmé­nyekkel, az egyéniséggel szo­rosan összefügg. A latin tanács azt mondta: hat óra alvás elég öregnek is, fiatalnak is. Ezzel ma nem értünk egyet. Fiatalkorban nagyobb az alvásigény. Nekik 8—10 óra alvás szükséges ah­hoz, hogy jól kipihenjék ma­gukat. (Az öregember hat órával beérheti.) Aki meg­szokta az ebéd utáni alvást, annál húsz-huszonöt perc egy órával is felér,. Az éjszakai pihenésnek há­rom szakasza van: a még fe­lületes »elöalvás«, amely egy­két órát vesz igénybe. Ezt a két-három óráig tartó tulaj­donképpeni mély alvás váltja föl, amelyet négy-öt órai <+utóalvás«< követ. Alvás alatt az idegsejt pihen, _ regeneráló­dik. Mivel a sejtek regenerá­ciója nélkülözhetetlen, az al­vásra feltétlenül szükség van. Mi okozhat álmatlanságot? És valóban álmatlan az, aki álmatlanságról panaszkodik? Egyik kiváló orvosprofesz- szorunk könyvében a követke­ző áll: »Sokkal több az ál­matlanságról panaszkodó, mint a valóban nem alvó ember.« Éjszaka az úgyneve­zett »felébredések« — még ha csak rövid időre szakítják is meg a pihenést — gyakran azt az érzést keltik, mintha az egész éjszakát ébren töltötte volna valaki. Az álmatlansá­got ezért mindig szubjektív panasznak kell tekinteni. Ezt a megfigyelések, a pontós mé­rések is igazolják. Megfigyel­hető, hogy a kórterem legtöbb — teljes álmatlanságról pa­naszkodó — betege az éjsza­kai nyolc órából többszöri megszakítással mindössze 11— 15 percet tölt ébren. Álma vi­szont nyugtalan, ezért nem pihentető. Sok tényező zavarja az éj­szakai nyugodalmat. Az ide­ges ember szellemi élete foko­zott: érzelmi hullámzása gaz­dag, képzelőe^eje növekedett; hangulataival, gátlásaival ne­hezebben tud megbirkózni, mint az egészséges ember. Az álmatlanságot ezeknél a feke­tekávé, a nikotin, az alkohol, a szokatlan időben való lefek­vés, az éjszakai munka is ká­rosan befolyásolhatja. A hiba rendszerint az első és a harmadik alvási szakasz­ban jelentkezik. Az elsőnél az el nem alvás, a harmadiknál a fölriadás és az újra el nem alvás formájában. Mit javasol ilyenkor az or­vos? Altató szedését? Nem! Ezt mindenképpen kerülni kell, és legföljebb átmeneti időre en­gedélyezhető. Ritmusos igény- bevétellel, a túlterhelés kerü­lésével és okosan beosztott étrenddel, megnyugtatással sokkal inkább elérhető a cél. A nyugodalmas éjszakai pi­henést, a fekvőhely gondos fölfrissítésével, a helyiség szellőztetésével és korai köny- nyű vacsorával kell előkészí­teni. OTTHON CSALAD Horgolt kabát és sapka kisleánynak Kb. 550 g vastagabb szálú fonálból 41/2-es horgolótűvel ráhajtásos rövidpálcával ké­szül, vagyis úgy, hogy a rá- hajtást nem horgoljuk le kü­lön, hanem az egészet egy húzással. 2 láncszemmel for­dulunk, és a pálcáknak mind­két ágát átfogjuk. A pontos szabásminta alapján először a hátát készítjük el, vállfo- .gyasztásnál a nyakrészt fejez­zük be utoljára szorosszem­mel horgolva. ZSEBPÁNT: két azonos da­rabot horgolunk 15 láncszem­mel kezdve, 6 sort horgolunk, majd három oldalát szoros­szemmel körülhorgoljuk a sarkokat lekerekítve. Niért fejik a viperát? »A bokor tövén, a sűrű fű közül halk sziszegés hallat­szott — félelmes, hideg hang, amelynek hallatára Riki-tiki éppen két lábnyira ugrott hátra. Aztán kiemelkedett a fűből Nagnak, a nagy fekete kobrának a feje és széles csuklyája, öt láb hosszú volt, a nyelvétől a farkáig.« így írja le Kipling — A dzsun­gel könyvében — a kis mon- gűz, Riki-tiki-tévi első talál­kozását a félelmes kígyóval. Ez a félelmes találkozás na­ponta megismétlődik az őser­dőben, és nemcsak a mon- gúzokkal, hanem az emberek­kel is. — Egy magyar zoológus hogyan találkozik ilyen kí­gyókkal, és hogyan lesz a ki- gyómérgek szakértője? — er­ről érdeklődtem dr. Janisch Miklóstól, az Állatorvostado­mányi Egyetem tanárától­— Gyerekkoromban vidé­ken éltem. Édesapámmal so­kat jártunk az erdőbe; ha vadászni ment, gyakran elkí­sértem. Közben megismertem az erdei állatokat. Néha kí­gyót is láttunk. Az emberek általában félnek. irtóznak ezektől a láb nélkül is fürge, zajtalan hüllőktől. Én nem féltem, hanem tanulmányoz­tam őket. Persze, ez utóbbit csak később csináltam, ami­kor már elhatároztam, hogy zoológus leszek. — Magyarországon gyako­ri-e a kígyómarás? — Ritkán, de azért előfor­dul nálunk is, hogy a sza­badban dolgozókat vagy ki­rándulókat megmarja a ho­moki vipera vagy a keresztes Százai ál több harcos adatait véglegesen pontosítottam. Nemcsakhogy sikerült megál­lapítanom pontos, háború előtti címüket, hanem megta­láltam hozzátartozóikat, bará­taikat, katonatársaikat is. Ezek az adatok minden két­séget kizárnak. Egyeztek a hi­vatalos szervek adatai azok­kal, amelyeket a legközelebbi hozzátartozók — szülők, test­vérek, feleség, gyerek — szol­gáltattak. Különböző válaszokat kap­tam. Voltak köztük rövidek, lakonikusak is. De a posta olykor vastag paksamétát ho­zott, s ebben csaknem min­dent megtaláltam abból, ami az elesett hárcos házában a dokumentumokból és levelek­ből megmaradt. A hozzátartozók össizes leve­lei nagyjából egyformán szól­tak: milyen nehéz, milyen ke­serű a régi, de pótolhatatlan es feledhetetlen veszteség em­léke. De ez az emlék oly ked­ves, oly szent számunkra, hogy nekik, a hozzátartozóknak fel­tétlenül sokkal többet kell ten­niük, mint bármely idegen­nek ... A 390 elesett harcos többsé­ge 22—45 éves volt De van­nak a hősi halottak között 19 évesek is. És vannak olyanok is, akik mar rég nagyapák voltak. Oroszok, tíkránok, belorusz­szok ... De azok között, akik­nek emlékét a magyar nép oly nagy tisztelettel őrzi, vannak észtek, grúzok, üzbégek, ősze­tek, zsidók, kazahok, örmé­nyek, azerbajdzsánok és még sok más szovjet nép fiai és leányai. •Mindnyájan — kommunis­ták és pártonkívüliek — a végsőkig, utolsó csepp vérükig hűek voltak hazájukhoz, a leigázott népek megsegítésé­nek ügyéhez. Utolsó lehele­tükig harcoltak a fasizmus sö­tét erőinek szétzúzásáért A névsorban találunk tisz­teket és közkatonákat, akik a háború első napjaitól kezdve kezükben fegyverrel harcol­tak, és olyanokat is, akik köz­vetlenül haláluk előtt vonul­tak be katonának, és elestek az első ütközetben. Ott van­nak a hősi halottak között a Szovjetunió hősei, és vannak, akiknek még idejük sem volt arra, hogy valamilyen kitün­tetést szerezzenek. A felszabadulási emlékmű alatt nincsenek sírok. A 390 harcos a Budapest környéki harcokban esett el, és ott temették el őket. Van köz­tük sok olyan is, akinek neve más magyar- városok és falvak szovjet hősi emlékművein is olvasható. Kik voltak ők? Kik voltaik ezek a szovjet és kolhozparaszt, tanító, trak­emberek addig, amíg a köte­lesség nem szólította őket a fasiszták elleni halálos harc­ra? Volt köztük sok tényleges katona, de többségük munkás toros, tudományos munkatárs, háziasszony, zenész, sőt olyan is. aki tegnap még iskolapad­ban ült... (Folytatjuk) vipera. Ilyenkor a leggyorsab­ban orvost kell hívni, aki a megfelelő ellenmérget beadja a betegnek. Azért mondom, hogy a megfelelőt, mert min­den kígyófaj más mérget ter­mel, tehát más ellenméregre van szükség. Vagy egy olyan összetett szérumra, amely több fajta ellenmérget tartal- j máz. — Hogyan jutnak hozzá? — A szérumokat nem ké­miai úton állítják elő, hanem élő anyagban, vérsavóban , termelik. Ehhez a különböző | mérges kígyókat össze kell gyűjteni. Időnként »lefejik« i ezektől a kígyóktól a mérget, I amivel aztán állatokat, leg- j többször lovakat oltanak be. j Az állat szervezete természe- j tesen védekezik, és a véré- j ben, vérsavójában kitermeli az ellenmérget. Beszélgetésünk itt megsza­kadt. Látogató jött dr. Ja­nisch Miklóshoz, helyesebben mondva hozták — dobozban. Mert a látogató egy sérült I lábú teknősbéka volt. Amíg a beteg kezelése tartott, körül­néztem a szobában. A pol- | cokon könyvek, szép szám- ' mai olyanok is, melyeket Ja- i nisch tanár úr írt, állatbarát gyerekek és felnőttek örö­mére. — A hüllőkön kívül szíve­sen foglalkozom madarakkal is — folytatta a beszélgetést. — Évekig figyeltem egy ma­dárfészket, és minden válto­zásáról fényképet készítettem. Az ilyen fényképek a kutató­munkában is segítenek. Csak­hogy az igazán jó képekhez sok idő és türelem kell. Ezenkívül nem egyszer bá­torság is. A tanár űr Kana­dában egyszer medvéről ké­szített fényképet. A hatalmas állat az egyik erdőszéli ház szemétgyűjtőjében keresett élelmet. Ez elég szokatlan do- ,log, feltétlenül le kell fény- cképezni! Igen ám, de a mac- l'kónak ez nem tetszett, és a szenvedélyes fotós már csak } futva érte el az ajtót. (A kö- ! vetkező képen a felbőszült medve látható, amint az ab­lakrácsot rázza dühében.) — Sokan vannak, akik sze- j rétik az állatokat és szívesen tartanak otthon is egyet- kettőt. Mi erről a véleménye? — Nem tartom helytelennek, de csak akkor, ha megfelelő környezetet is tudnak ehhez biztosítani. Például egy lakás­ban tartott teknősbékának csak terráriumbán lehet a helye, így jobban tűri a fog­ságot. Azoknak a gyerekek­nek, akik szívesen foglalkoz- nak az állatokkal, azt aján­lom: válasszanak olyan pá­lyát, amely kapcsolatban van a természettel, F. É. A BAL ELEJE: A megfele­lő láncszemsorral kezdett munkánkat zsebmagasságig horgoljuk, akkor az oldaltól számított 8 pálca lehorgolása után a zsebpánton folytatjuk munkánkat, majd ismét a ka­báton folytatjuk. A nyakki- I vágást a szabásminta alapján horgoljuk. A jobb elején a gomblyukakat belehorgoljuk munka közben. Ujjak a sza­básminta szerint. GALLÉR: 45 láncszemmel kezdjük, szorosszemmel hor­golunk 6 cm-t, majd minden 4. és 5. pálcát egytoehorgolva, 36 pálcával horgolunk még egy sort. KIDOLGOZÁS: Kitűzzük, gyengén benedvesítjük, szá­radni hagyjuk, az egyes da­rabok alapján kiszabjuk a bé­lést. A zsebbélést belevarrjuk, és összedolgozva az egyes darabokat a gomblyukakat is körülhurkoljuk. A gallért ki­bélelve varrjuk a kabátra. A. SAPKA: 72 láncszemet körbe zárunk, és ugyanúgy, mint a kabátnál, ráhajtásos rövidpálcával 8 sort horgo­lunk, ezután szorosszemmel horgolunk tovább. 13 cm után minden 3. és 4. szemet ] egybehorgoljuk, 1 sort fogyasz­tás nélkül, azután mindig 2— I 2 szemet egybehorgolva befe­jezzük a munkát 4—6 szem- i mel. A SAPKAPÁNT: 55 lánc- ! szemet három soron szoros­szemmel behorgolunk. Végül a sapka szélét és a kabát minden szabad szélét szorosszemmel (az ujjakat is) körülhorgoljuk. Majd a kép szerint díszként keskeny fehér zsinórt fűzünk be. Hal—tormamárlással A megtisztított halat sós vízben — amelybe előzőleg egy kevés hagymát, leveszöld­séget, babérlevelet, citromhé­jat, ecetet és fehér bort tet­tünk — megfőzzük. Ha ki­hűlt, óvatosan kicsontozzuk. Egy üveg joghurtot, 1 dl tej­színt, 1 kávéskanálnyi mus­tárt, ízlés szerint sót, cuk­rot, citromlevet, egy közepes nagyságú reszelt almát, 1 to­jás sárgáját és 5 dkg reszelt tormát jól összekeverünk, a kihűlt halra öntjük, és tála­lásig a jégszekrényben vagy hidegen tartjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents