Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

( VILÁG PROLETÁRJAI. EOYESOLJETEK! Ära: 80 fittéi Somogyi Néplap XXXI. évfolyam 67. szám 1975. március 20., csütörtök További felszólalások a kongresszuson Szerdán reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Haza ban folytatta tanács­kozását a több mint háromnegyed millió ma­gyar kommunista legmagasabb fóruma, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sa. A teremben elfoglalták helyüket a kül­döttek és a meghívottak, az ügyrendnek meg­felelően folytatódott az együttes „ vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, illetve az MSZMP Központi Ellenőrző Bizott­ságának jelentése felett. A szerdai tanácskozást Fehér Lajos, az. MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kong­resszus soros elnöke nyitotta meg. Bejelen­tette, hogy a kongresszushoz számos, üdvözlő távirat és levél érkezett az ország legkülön­bözőbb részeiből. — Gyárak, üzemek, vállalatok, intézmé­nyek, termelőszövetkezetek kommunistái és parton kívüli dolgozói köszöntik tanácskozá­sunk részvevőit. Az üdvözletek tanúsítják, hogy az egész ország nagy figyelemmel kíséri munkánkat. Sok dolgozó kollektíva tudatja a kongresszus részvevőivel elhatározását: tovább folytatják a kongresszusi munkaversenyt, hogy NEMETH KÁROLY méltó módón ünnepeljék hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulóját, és részt vállaljanak a kongresszuson kitűzött célok teljesítéséből. Távirat érkezett a többi közt a Csepel Vas­es Fémművek, a Mecseki Szénbányák dolgo­zóitól, a Testvériség földgázvezeték szovjet és magyar építőitől. Üdvözletét küldték a Diósgyőri Gépgyár ifjú kommunistái, a Szer­számgépipari Művek kőbányai gyárának 15- szörps szocialista lakatosbrigádja, a ceglédi Benin Tsz tagsága. Elvtársi üdvözletét küldte a kongresszus minden részvevőjének a Fő­városi Műszerkészítő Vállalat Lenin nevét vi­selő szocialista brigádja. A brigád elküldte zászlaját a kongresszusnak, jelképéül, hogy a magyar kommunisták a lenini utat járják: Azt kívánják az elvtársak, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szilárdan és biztosan ve­zesse népünket a fejlett szocializmus útján. Fehér Lajos bejelentette, hogy a kongresz- szushoz kedd estig több mint 000 köszöntő, le­vél és távirat érkezett. Köszönetét mondott a kollektívák jókívánságaiért. A szerdai nap első felszólalója. Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára volt. Gazdaságpolitikánk kiállta a gyakorlat próbáját — A Központi Bizottság arról adhatott szamot a kong­resszusnak. az ország népének, hogy a X. kongresszus határo­zataiban megjelölt gazdaság­politikai céloknak megfelelően dolgoztunk, azokat elértük, sőt több vonatkozásban túlteljesí­tettük. Népgazdaságunk egé­szében és fő arányaiban terv­szerűen fejlődött. A termelés és a nemzeti jövedelem a ter­vezett ütemben nő, gyorsab­ban, mint a megelőző évtized­ben. A IV. ötéves tervben ki­tűzött célok és a tényleges gazdasági folyamatok között az összhang jobb, mint a ko­rábbi ötéves tervek időszaká­ban volt. A nemzeti jövedelem növekedését az életszínvonal rendszeres fejlődése kíséri. A termelés növekedése a ko­rábbinál tervszerűbb és men­tes a nagymértékű ingadozá­soktól. A társadalmi munka tex-melékenységének évi átla­gos növekedése a harmadik ötéves terv időszakában 5,3 százalék volt, az 1971—1974-es években pedig 6,2 százalékot ért el. Előbbre haladt a nép­gazdaság szerkezetének átala­kítása, javult a termékek mi­nősége és választéka. Bővült részvételünk a nemzetiközi munkamegosztásban. fejlőd­tek, erősödtek kapcsolataink, a Szovjetunióval, a testvéri szo­cialista országokkal. Aktív ré­szesei vagyunk a szocialista gazdasági integráció megvaló­sításának. Amikor azonban az elisme­résre méltó eredményekről szólunk, tegyük hozzá, hogy a fejlődés, a növekvő igények többet követelnek tőlünk. Töb­bek között azt, hogy híven pártunk eddigi gyakorlatához, helyzetünket konkrétan ele­mezve. erősítsük meg mindazt, ami jó, előremutató, és szün­tessük meg mindazt, ami fé­kezi előrehaladásunkat. Nem kerülheti el figyelmün­ket, hogy a központi irányítás szándékai nem minden szin­ten és nem mindenben érvé­nyesülnek következetesen. He­lyenként nem elég hatékony a terv végrehajtásának ellenőr­zése: nem mindig gazdálko­dunk jól anyagi és szellemi erőinkkel. Mindezek a helyes gazdasagpolitikai feladatok gyakorlati végrehajtásában mutatkozó k ö vetkezeti en.se- gekre, irányító és ellenőrző munkánk hiányosságaira, ese­tenként a fegyelem lazulására, illetve ezek felszámolásának szükségességére irányítják fi­gyelmünket. Gazdasági munkánk gyen­geségeinek megszüntetése a nemzetközi gazdasági háttér számunkra kedvezőtlen válto­zása miatt: is sürgető feladat. Ez sok tekintetben nemcsak gazdaságunk fejlesztésében, hanem gazdaságirányításunk, számára is újabb feladatokat jelent, de nem igényli gazda­ságpolitikánk megváltoztatá­sát. Pártunk gazdaságpolitiká­jának fő elvei kiállták a gya­korlat próbáját és a jövőben is vezérfonalul szolgálnak. Arra van szükség, hogy tár­sadalmi és gazdasági életünk minden területén, a tervezés­ben is, a végrehajtásban is kö­vetkezetesebben érvényesül­jenek gazdaságpolitikánk fő elvei és céljai: a szocialista termelési viszonyok folyama­tos fejlesztése, a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése, a termelőerők állandó bővítése, a gazdasági hatékonyság, a tudomány és a technika ered­ményeinek hasznosítása, a tár­sadalmi ‘munka termelékenysé­gének gyorsabb ütemű növe­lése. az. elosztási viszonyok olyan fejlesztése, hogy egyre következetesebben valósuljon meg a munka szerinti elosztás szocialista elve. az anyagi és erkölcsi ösztönzés együttes ér­vényesítése. a nemzeti jöve­delem növekedésével össz­hangban a lakosság életszín­vonalának rendszeres emelése és életkörülményeinek javítá­sa, a nemzetközi munkameg­osztásban. különösen pedig a KGST keretében a szocialista gazdasági integrációban való részvételünk állandó bővítése és elmélyítése. Arra kell töre­kednünk, hogy adottságainkat figyelembe véve. gazdaságpoli­tikánkban is jól kapcsolódja­nak a tartós és változó elemek. Hiszen a folytatás sohasem egyszerű ismétlés, a fő vonal változatlansága nem jelent megmerevedést. Központi kérdés a társadalmi termelés hatékonyságának növelése Gazdaságpolitikánk és gya­korlatunk központi kérdése a társadalmi termelés hatékony­ságának növelése a termelés, a gazdálkodás minden ; területén. Ahogy árra Kádár elv-társ a Központi Bizottság beszámoló­jában rámutatott, a gazdasági hatékonyság növelésének alap­vető feltétele a termelési szer­kezet korszerűsítésének gyor­sítása. A versenyképes, gazda­ságos termékek részarányának novelese megköveteli az inten­zívebb nemzetközi gazdasági együttműködést, az abban rej­lő lehetősegek jó kihasználá­sát. Ennek fő útja, hogy a szo­cialista integráció keretében fokozzuk a szakosodást, a koo­perációban gyártott korszerű termékek, részegységek és al­katrészek kölcsönös szállításá­nak részarányát. E téren már olyan jó példákra hivatkozha­tunk, mint a Zságtili-program- ban való részvételünk vagy a leninvárosi olefinmű és a Szov­jetunióban levő kalusi Vegy­ipari és Kohászati Kombinát között megvalósuló vegyipari együttműködés. Folytatni- kell a gazdaságta­lan, korszerűtlen termékek termelésének megszüntetését. Ez esetenként együtt jár a dolgozók bizonyos mértékű, üzemen belüli és üzemek kö­zötti átcsoportosításával. Ezt nagy- körültekintéssel, az em­berekről való gondoskodással kell megoldani. Az elmúlt években mind a Központi Bizottság, mind a dolgozók részéről jogos kritika érte gazdasági vezetésünket, mert nem fordított kellő fi­gyelmet nagyüzemeink egy ré­szében a termelési szerkezet korszerűsítésére, a termelési feltételek javítására. E téren, ha még nem is a kívánt mér­tékben, előbbre jutottunk. Nagyra értékeljük a Szovjet­unió segítségét, amelyet több gépipari nagyüzemünk, köz­tük a Magyar Hajó- és Daru­gyár, és a Ganz-MÁVÁG ter­mékszerkezetének átalakítá­sához, technikai rekonsti'ukció- jához nyújt. A központi tervező, irányító szervek folyamatosan gondos­kodjanak róla, hogy az 50 ki­jelölt nagyvállalat, mely a szo­cialista ipar termelésének fe­lét, exportjának pedig mintegy 60 százalékát adja, ahol mun­kásosztályunk derékhadának nagy része dolgozik, folyama­tosan megkapja az indokolt tá­mogatást. A munka termelékenységé­nek növelése az intenzív gaz­dasági fejlődés egyik kulcs­kérdése. Bár az utóbbi évek­ben e téren is felgyorsult a fejlődés, még mindig jelenté­kenyen elmaradunk a nemzet­közi élvonaltól. Az elmaradás döntő oka a munka- és üzem- szervezes viszonylag alacsony színvonala. A termelékenység emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy megszüntessük az elő munkával való pazar­lást. Nincs minden rendben a munkaerő-gazdálkodásban, a munkaidő kihasználásában, és a munkafegyelemben is van ja" vitanivaló. A gazdasági hatékonyság növelésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1908 es 1973 között a népgazdaságban a termelés fajlagos költsége 2.5 százalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint megtakarítást eredmé­nyezett. Nem lebecsülendő, de mégiscsak szerény eredmény ez. Az a feladat, hogy takaré­koskodjunk az energiával, ál­lítsunk elő a rendelkezésre álló anyagokból több és jobb ter­méket. javítsuk a felhasználás fajlagos mutatóit. Például ma az anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5— 6 milliárd forinttal növelné a nemzeti jövedelmet. Németh Károly hangsúlyoz­ta, hogy a hatékonyság növe­lése megköveteli az állóeszkö­zök eddiginél jobb kihaszná­lását, valamint a beruházási tevékenység lényeges javítá­sai, majd árról beszélt, hogy népgazdaságunk további len­dületes fejlesztése mind síir­— A tudomány és a műsza­getőbben igényli a tudomány ki eredmények gyakorlati al­ak tiv közreműködését cél- kalmazása. a tudomány terme­jaink meghatározásában és lőerővé válásának folyamata megvalósításuk előmozdítá- lassúbb az indokoltnál és a le- sában. kétségesnél. Pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta A Központi Bizottság titkára ezután a mezőgazdasag kérdé­seiről beszélt, s hangsúlyozta, hpgy pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta. A mezőgazda- sági termelés növekedési üte­me megigyonsult. A második ötéves terv időszakában az évi átlagos növekedés 1,2 száza­lék, a harmadikban 2.8 száza­lék volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig várhatóan 3,5 százalék lesz. Agrárpolitikánk fő elvein nem keli változtatni. Tovább­ra is a mezőgazdaság korsze­rű nagyüzemi rendszerének fejlesztésére, szocialista voná­sainak szüntelen erősítésére törekszünk, A mezőgazdasági nagyüzemek mindkét formá­ját, az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket to­vább kell fejleszteni. AZ álla­mi gazdaságok a jövőben is le­gyenek kezdeményezői, beve­zetői és terjesztői, a korszerű technikának és termelési eljá­rásoknak, a tudományos ered­mények gyakorlati alkalmazá­sának. A termelőszövetkezete­ket, melyek a mezőgazdasági termelés döntő többségét ad­ják, úgy kell fejleszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemek­ké váljanak, gazdálkodásukban erősödjenek a szocialista nagy­üzemekre jellemző vonások. Ez összetett, bonyolult és hosz- szabb időt igénylő folyamat, amely magában foglalja, hogy fokozatosan szövetkezeti tulaj­donná váljék a szövetkezetek által hasznosított egész föld, hogy folytatódjék a gazdasá­gos termelési szerkezet kiala­kítása. a szakosítás, a komplex gépesítés, növekedjék a mun­ka szervezettsége, eméikedjék az irányítás színvonala, job­ban érvényesüljön a munka szerinti elosztás és a szövet­kezeti demokrácia. A termelőszövetkezetek egye­sülésével előrehaladt a terme­lőerők koncentrálása. 1970- ben 2400 termelőszövetkezet átlagosan 2300 hektáron gaz­dálkodott, jelenleg 1620 terme­lőszövetkezet működik átlago­san 3500 hektár területen. A jövőben is támogatjuk egyes termelőszövetkezetek indo­kolt, ésszerű egyesülését, de figyelembe kell venni, hogy már országosan kialakult a szövetkezeti gazdaságoknak az a mérete, amely mai viszo­nyaink között megfelelőnek tekinthető. A termelés bővü­lését, a hatékonyabb gazdálko­dást a nagyüzem által biztosí­tott lehetőségek maximálj« kihasználásával kell elérni. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó, forgalmazó szer­vezetek . között terjednek az erők ésszerű egyesítését, a> gaz­daságosabb termelést segítő együttműködési formák. A jö­vőben is támogatjuk a szövet- kezétközi. a szövetkezetek es az • állami gazdaságok, a szö­vetkezetek es az állami válla­latok közötti társulások, kö­zös vállalkozások, közös vál­lalatok, agráripari egyesülé­sek létrehozását. Az ésszerű szakosítás mellett továbbra,is fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A mezőgazdaságnak is rugalmasan kell alkalmaz­kodnia a népgazdaság igényei­hez. Ennek el ismerésre méltó oéldáia, hogv a mezőgazdasági üzemek a Központi Bizottság felhívására, devizakiadásaink csökkentése érdekében, ez év­ben 30 százalékkal növelik a cukorrépa vetésterületét és adottságaiknak megfelelő más ipart növények termelését. A zöldségtermesztést is úgy fej­lesszék, hogv az mind mennyi­ségben, mind minőségben job­ban elégítse ki az igényeket. A nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés fejlesztése mellett, mint eddig, ezután is szá,mólunk a háztáji és a kisegítő gazdasá­gok termelésével. Németh Károly a további ban az ipari szövetkezetekről beszélt, elismerve munkájuk eredményeit, hangsúlyozta, hogy állítsák munkájuk előte­rébe a lakosság növekvő szol­gáltatási igényeinek kielégíté­sét. és tekintsék fontos felada­tuknak az állami vállalatok termelésének hasznos kiegészí­tését, az áruválaszték bővíté­sét. Dolgozzunk nagyobb tervszerűséggel! Németh Károly ezután arról szólt, hogy az elmúlt években — a X. kongresszus határoza­tainak megfelelően — emelke­dett a gazdaság irányításának színvonala. Gazdaságirányítási rendszerünk, a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás szervezeti rendszere és a jogi szabályozás jól szolgálták gaz­daságpolitikánk megvaiósitá- sát. Oazdaságiránvítási rend­szerünket. gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának esz­közét, mind eddig, ezután is folyamatosan hozzáigazítjuk az élet változó követelményeihez, hogy egyre eredményesebben szolgálja szocialista gazdasá­gunk, társadalmunk fejlődését, A népgazdasági tervezés tudo­mányos mégalapozásában fon­tos lépés volt az ötéves tervek szerepének növelése, az éves, a közép- és hosszú távú tervezés együttes alkalmazása. Ezen az úton kell továbbhaladni, tudo­mányosan megalapozottá tenni (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents