Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
Felszólalások a megyei pártértekezleten A szocializmus az egész nép javára épül Losonczi Pál felszólalása Tisztelt pártértekeidet! Kedves elvtársak! Mielőtt rátérnék hozzászólásom lényegére, szeretnék hangot adni személyes érzésemnek: nagyon örülök, hogy most is részt vehetek szülőföldem, a Somogy megyei kommunisták e fontos tanácskozásán. Élve megtisztelő megbízatásommal, átadom a pártértekezlet részvevőinek, a megye egész párttagságának Központi Bizottságunk, valamint Kádár elvtárs személyes üdvözletét és jókívánságát. Elvtársak! Könnyű helyzetben vagyok, amikor a hozzászólás jogával élhetek. Egyrészt azért, mert egyetértek a megyei pártbizottság beszámolójával, amit elfogadásra is ajánlok. Másrészt azért, mert a Központi Bizottság által párttagságunk elé vitára előterjesztett dokumentumokkal általában egyetért a párttagság. A kritikai megjegyzések, észrevételek, javaslatok ugyancsak .egybeesnek a dokumentumok megállapításaival. A Központi Bizottság helyzetelemzése, a feladatok meghatározása összetalálkozott a párt- szervezetek és a pártszervek felfogásával. A XI. kongresszust megelőző és előkészítő vitának, egész munkánknak ez a legnyomatékosabb tapasztalata és legszámottevőbb eredménye. Ugyanerről tanúskodik a mi tanácskozásunk is. Fölmerül a kérdés: mivel magyarázható a pártegységnek ez a szembeszökő megnyilatkozása? Miért van az, hogy múltról, jelenről, a jövőről azonos módon érez, azonos szellemben ítél, azonos nyelven beszél az alapszervezettől egészen a Központi Bizottságig minden kommunista? Honnan, mitől van ez az egység, amikor a kongresszus elé kerülő dokumentum-tervezetek — az irányelvek, a szervezeti szabályzat módosítását célzó javaslatok és a programnyilatkozat — a kérdések és a problémák özönét érinti, elemzi, fogja át? Űjabb meg újabb kérdéseket tehetnék fel. De minden kérdésre ugyanazt válaszolhatnám : párttagságunk — és egész közvéleményünk — megnyugvással, helyeslő egyetértéssel, cselekvő támogatással vette tudomásul, hogy a kérdéseire adott válaszok összhangban vannak társadalmunk szocialista építésének követelményével, kifejezik a munkásosztály és az egész nép érdekeit. Emlékezzünk csak, hányszor lehetünk tanúi, hogy fejlődésünk egy-egy kritikus vagy annak vélt időszakában, amikor bizonytalanság, kétkedés ütötte föl a fejét a szűkebb vagy szélesebb közvéleményben, mint varázsütésre, úgy tért vissza a megnyugvás, a bizakodás, ha a Központi Bizottság — s nem egyszer Kádár elvtárs — csak annyit jelentett ki, hogy pártunk politikája változatlan, hogy tovább haladunk az eddig járt és kipróbált úton! Párttagságunk ebből a szűkszavú politikai szóhasználatból nagyon világosan érti a mélyebb tartalmat, azt, hogy pártunk politikája a marxizmus—leninizmus elvein nyugszik, mentes mindenféle kitérőktől, cikcakkoktól. A társadalom tagjai a politika változatlanságán azt érti, hogy a munkás— paraszt szövetség, a széles nemzeti egység és összefogás útját járjuk, melyen a szocializmus általános érdekeinek elsődlegességével párosulnak más részérdekek is. Másként szólva: a szocializmus az egész nép javára, az egész nép összefogásával épül. Ebben áll politikánk változatlansága. törellense- ge, folyanusLossaga. Politikánknak ezek az ismérvei nemcsak, hogy jól összeférnek, hanem egyenesen feltételezik a rugalmasságot, a helyzet szülte és szabta alkalmazkodást, az alkotó cselekvést. Amikor az MSZMP megfogalmazta és meghirdette politikáját, a torzításoktól, elhajlásoktól és ingadozásoktól mentes forradalmi, marxista—leninista politikát, akkor egészen más viszonyok között éltünk és dolgoztunk. Az azóta végbement változásokra jól rávilágít, ha összehasonlításként felidézzük akár államépítésünk, akár gazdaságirányításunk, akár mezőgazdaságunk, kulturális helyzetünk, életszínvonalpolítikánk vagy a nemzetközi viszonyok akkori helyzetét. Az elmaradott egyéni gazdaságon alapuló kisparaszti mezőgazdaság helyén szocialista nagyüzemi viszonyokat teremtettünk. Valóságos forradalom zajlott le ezen a területen. Mezőgazdasági nagyüzemeink manapság már alig hasonlíthatók az átszervezéskori, az átszervezés utáni közös gazdaságokhoz. Szembeszökő átalakuláson, változáson ment át gazdaságirányítási rendszerünk. A szinte kizárólag tervutasításos, adminisztratív előírásokon nyugvó irányítási módszer széles körűen kibővült a közvetett befolyásolás, az anyagi érdekeltséget megmozgató rendszerrel. Mindinkább megtaláljuk a módját annak, hogy a különböző érdekek — társadalmi, csoport- és egyéni érdekek — összhangba kerüljenek úgy, hogy közben nem gyengül, hanem erősödik a központi akarat, a tervszerűség. a tervfegyelem. Kiterjedt és elmélyült a gazdaságirányításban, az állam- igazgatásban a demokrácia. A dolgozók hatékonyabban vesznek részt — közvetlen és közvetett módon — a gazdaság és az állam ügyeinek intézésében, irányításában. Mindezeket csupán azért villantottam fel, hogy érzékeltessem, amit egyébként mindnyájan jól tudunk: politikánk fö irányvonalának változatlansága korántsem jelent egy helyben topogást, mozdulatlanságot. Bizonyító erejű érvként nem kell okvetlenül túlmennünk a megye határán. A pártbizottságnak a pártértekezlet elé terjesztett beszámolója, ennek tényei, következtelései önmagukban i* meggyőzően bizonyítanak. Somogy megye — összhangban az országos területfejlesztési célkitűzésekkel — kilépett a sokat emlegetett hátramaradottságából. A megye arculatának átraj- zolódása társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális tény. Számottevő az iparosodás, bár alapvetően nem változott meg a megye hagyományos jellege. A meggyorsult iparosodás azonban annyi munkaalkalmat teremtett, hogy ma már nem kell eljárni a megyéből azoknak, akik munkát keresnek. Jelentősen megváltoztak, átalakultak a munkaviszonyok, a munkakörülmények. Korszerűsödik a mezőgazdaság. Az élet minden területén mérhető a változás. A mai Somogy már csak halvány nyomokban őrzi a régi világ bizonyos maradványait. Új viszonyok, új emberek, új életmód alakult ki itt is. Ez az egyik legnagyobb vívmányunk! Az országos erőfeszítéseknél, céltudatos törekvéseknél nem kisebb rész jutott és jut ebből az itt dolgozó kommunistáknak, közéleti embereknek és természetesen az élet fenntartásához szükséges javak termelőinek: a somogyi munkásoknak, a termelőszövetkezeti parasztoknak és a nép javán munkálkodó értelmiségieknek. Kedves elvtársak! Nem szeretnék az elfogultság és az egyoldalúság hibájába esni. Nincs szükségünk rózsaszín szemüvegre, ha valóságunkat vizsgáljuk. Eredményeink önmagukért szólnak. Hibáink, hiányosságaink pedig éppen azt sürgetik, hogy minden területen és egységesen valósítsuk meg az általában helyes politikát. Hibáink, mulasztásaink eredményeink fényében vetnek nagyobb árnyékot. A párttagság, a pártszervek kritikai hangja, kritikus sürgetése — néhol türelmetlensége — általában azt igényli, azt kéri, azt követeli, hogy az életv a társadalom, a gazdaság, a tudat, az emberi viszonyok minden területén érvényesüljön helyes és bevált politikánk. Azokkal a kritikai megjegyzésekkel, észrevételekkel, javaslatokkal és indítványokkal, amelyek ebben a szellemben fogantak, okvetlenül egyet lehet és egyet is kell érteni. Ügy ítélem meg, hogy a pártbizottság milyen felfogásban értékelte a tagság észrevételeit, javaslatait. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem minden a szándékon múlik. A természet meg a társadalom is ellentmondásos. Bizonyos ellentmondások a valóságnak természetes és elidegeníthetetlen együttjárói. Feloldásuk csak az objektív tényezők megváltoztatásának, a fejlődésnek az útján mehet végbe. Egyebek közt azoknak a különbségeknek a további felszámolására gondolok, melyek ma még a munkás- osztály és a parasztság, a falu és a város között tapasztalhatók. Ha ez csak az elhatározáson múlna, bizony, már rég túl lennénk rajtal De nem azon múlik. A különbségek felszámolásának üteme és eredménye, szocialista társadalmunk nagy vívmánya. A szövetkezeti parasztság mind szorgalmasabb munkájával bizonyítja ezt. Az utóbbi tíz évben tulajdonképpen évszázados lemaradást hoztunk be a parasztság jövedelmi viszonyaiban. Munkafeltételei és életkörülményei egyre közelebb kerülnek a városéhoz. A fiatalok helyzetén látszik ez a legszembetűnőbben. A két nagy társadalmi osztály ifjú nemzedékének életvitelében, kulturális igényeiben, viselkedésében — és öltözködésében — nem nagyon fedezhet fel különbséget még a kritikus szemlélő sem. Elvtársak! Nem könnyű eligazodni a fejlődés diktálta követelmények rengetegében, biztos kézzel kiválasztani a soron levő feladatokat, megszabni a kellő ütemet, dönteni a követendő módszerekről. Abban mindannyian egyetértünk, hogy gyorsítani kellene a fejlődést, hogy hozzuk összhangba anyagi lehetőségeinket és erkölcsi elvárásainkat; hogy hatékonyabban építsük a szocializmust. Könnyen egyetértésre lehet jutni abban, hogy ne változtassunk pártunk fö politikai irányvonalán. De ha a sürgetések, a kritikák, a feladatok kijelölésének és meghatározásának egyesek által elképzelt javaslatait vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy nem mindig teremtődik összhang a fő irány változatlanságának alapvető követelménye és a módosítások szükségessége között. Egyesek a politika változatlanságát összetévesztik a mozdulatlansággal, a megmerevedéssel, mások viszont arra hajlanak, hogy irreális célokat kergessenek. A párt politikája egyértelmű és világos. Erősíteni kell fejlődésünk pozitív vonásait; irányzatait, következetesebben és határozottabban kell érvényesíteni a helyes politikát. Életelvünkké, vérünkké kell válnia a jó munkaszervezésnek, a szigorú fegyelemnek, a takarékos gazdálkodásnak. Elvi alapokon állva harcolni kell a lazaság, a fegyelmezetlenség, a szocializmus eszméjétől idegen kinövések ellen. Elvi alapokon kell kiállni a bevált módszerek, a bevált gyakorlat mellett. Joggal elvárhatjuk, hogy a végrehajtás összhangba kerüljön jó politikánk követelményeivel. A tőkés piacon jelentkező válsógsorozatok láttán néhol elhangzottak olyan javaslatok, hogy meg kellene vizsgálni, újjá kellene értékelni külgazdasági kapcsolatainkat. A fejlett tőkés országokban észlelhető válságjelenségek bennünket érő kedvezőtlen hatását látva, egyesek úgy gondolják, okosabb dolog lenne kizárólag a testvéri szocialista országokra építeni kapcsolatainkat. Ha fenn akarjuk tartani fejlődésünk jelenlegi ütemét, a mi adottságaink nem engedik meg, hogy gazdasági kapcsolatainkat a mostanihoz ké~ pest szűkítsük. Felszólalásom nem teszi lehetővé, hogy bővebben kitérjek a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdasági kapcsolatok szükségességére a tőkés és a fejlődő országokkal, ezért közülük csak az alábbiakat említem meg. A nemzetközi viszonyok számunkra kedvező alakulásában nem kis szerepet játszottak és játszanak a sokoldalú gazdasági kötelékek, melyek növelték befolyásunkat a világban. A békés egymás mellett élés nem légüres térben valósul meg, nem üres jelszavakból áll. A békés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés eddig is már pénzben ki nem fejezhető eredményt hozott az emberiség számára. IVJegszi- lárdítása rendkívül fontos a számunkra. Tehát látni kell azt, hogy gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális kapcsolatok nélkül nincs és nem lehet szó békés egymás mellett élésről. Ezt tudomásul véve kell építenünk kapcsolatainkat a nem szocialista, a tőkés világgal. Ez mit sem változtat eddigi gyakorlatunkon, hogy internacionalista elveinkhez híven továbbra is elsősorban a szocialista országokkal építjük, fejlesztjük, szélesítjük sokirányú kapcsolatainkat. együttműködésünket, amely a fejlődés garanciája volt és lesz a jövőben is. Politikánknak ez is változatlan sarktétele. Ennek az együttműködésnek köszönhetjük, hogy egyre jobban a szocializmus erői határozzák meg a világ fejlődésének irányát; hogy nélkülünk és ellenünk nemigen történhetnek dolgok a világban! Befejezésül fejlődésünk távlatairól szeretnék pár szót ejteni. Programnyilatkozatunk világosan kimondja: »Az elkövetkező tizenöt-húsz évben az a feladat áll előttünk, hogy tovább haladjunk a szocializmus építésé nek útján, fejlett szocialista társadalmat teremtsünk hazánkban, s így közelebb jussunk történelmi célunkhoz, a kommunizmushoz.« Az általános célkitűzéssel, a megjelölt feladatokkal egyetértés tapasztalható. A programnyilatkozat utal arra is. hogy az össznépi állam megteremtése irányába haladunk, ami feltételezi és magában foglalja a ma még meglévő osztálykülönbségek jelentős elmosódását. Az össznépi állam felé való haladás feltételezi a tulajdon- viszonyok állandó fejlődését, változását, átalakulását is. Szeretném megnyugtatni azokat, akik a tulajdonviszonyok feljődésétől a szövetkezeti önállóságot féltik, hogy nem a szövetkezetek államosításáról vagy megszüntetéséről van szó! Sokkal inkább arról, hogy a ma kétféle szocialista tulajdonforma — az állami és a szövetkezeti — erőteljesen közelít egymáshoz. A kettő közelítése, majd azonos szintre hozása eredményezi az össznépi tulajdont. Nyilvánvaló, hogy mindkét tulajdonformának azokat az elemeit, azokat a vonásait kell fejleszteni, amelyek az össztársadalmi irányba mutatnak. A társadalmi és a tulajdonviszonyok a szocializmusban is szakadatlanul fejlődnek. tökéletesednek. A szocialista állami tulajdon is fejlődik. Nem ezt bizonyítja-e kézzelfoghatóan az üzemi demokrácia szélesedése, elmélyülése, a gazdaságirányítási rendszer fejlesztése? Természetes, hogy a termelőerők fejlődésével együtt jár a szövetkezeti tulajdonviszonyok tök "'etesedése. Nem vagyunk-e szembeszökő változások tanúi, ha csak a fejlődésnek azt a szakaszát nézzük, amióta megszületett a szövetkezeti mozgalom? Parasztságunk tudatából csaknem teljesen kiszorult az -enyém«, és előretört a -miénk« fogalma. Az évek folyamán a klasszikus »önállóság« nem egy ismérvéről mondtak le önként a termelőszövetkezetek, mert rájöttek, hogy ennek hasznát látják. A párt a jövőben is a fejlődés objektív feltételeinek megteremtésével segíti az előrehaladást, és nem adminisztratív eszközökkel. De hibát követnénk el. ha a politika változatlanságát összetévesztve a viszonyok változatlanságával, lemondanánk a szocialista rendszerben lévő előnyök kihasználásáról. Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! 4 Hozzászólásom végéhez értem. Szocialista életünk egy emberöltőnyi korszaka van mögöttünk. Történelmi feladatok sokaságát végeztük el. A kongresszus határozatait végrehajtva határozott léptekkel jutottunk előre az általunk kijelölt úton. Ami a jövőt illeti: közelebbi feladatainkat megfogalmazza a XI. kongresszus elé kerülő irányelvek, távlati célkitűzéseinket felöleli pártunk programnyilatkozata. A mi kötelességünk, minden kommunista kötelessége, hogy méltó módon, erejét nem kímélve vegye ki részét az előkészületekből, majd a feladatok végrehajtásából, abból a megtisztelő cs történelmi kötelességünltböl, hogy népünket a fejlett szocialista társadalom felé vezessük. A Somogy megyei kommunisták tanácskozása e nemes és nagyszerű célkitűzésen munkálkodik. Azt hiszem, hogy mindnyájunk meggyőződését fejezem ki, amikor kijelentem: megyénk kommunistái tiszta szívvel, odaadással állnak pártunk Központi Bizottsága mögött, egy emberként támogatják pártunk immár csaknem két évtizede töretlenül folytatott és a gyakorlatban bevált marxista—leninista politikáját. Meggyőződésem, hogy pártunk XI. kongresszusa élvezi Somogy megye kommunistáinak támogatását. 3
