Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

DEÁK FERENC. a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkára Több segítség kell a ’ BŐGŐ LÁSZLÓ, a megyei pártbizottság titkára Kaposváron a IV. ötéves tervben 3600—3800 lakás ké­szül el. Ebből 589 tanácsi bér­lakás, de a szanálás magas aránya miatt csupán 180 a felosztható tanácsi bérlaká­sok száma. Ez pedig csak évi 36 lakás kiutalását teszi le­hetővé. A IV. ötéves tervben a tanácsi bérlakások mellett 554 szövetkezeti és 682 OTP- lakást utaltak ki. Ez olyan arányeltolódást jelent a na­gyobb pénzigényű lakások fe­lé, amely politikailag nehezen tartható. Azért nem építet­tünk több családi bérlakást, mert nem volt elég építőipari kapacitás, nem volt kielégítő i területelőkészítés, és a vá­ros a IV. ötéves terv ideje alatt pénzhiánnyal küzdött. A célcsoportos lakásépítés­re biztosított pénz egy részét elvitte az áremelkedés, a má­sikat pedig területelőkészítés­re és a kommunális ellátásra kellett fordítani. Ez azt jelen­ti, hogy megközelítően 530— 550 ezer forintot fizetünk a bérlőnek kiutalt minden új lakásért. E rendkívül nagy összeg a következő évek la­kásépítési programjában sem csökken. Következménye az, hogy a célcsoportos lakásépí­tés ütemét nem tudjuk nö­velni, és állandósul a tanács lakásfejlesztési alapjában az évi 50—80 millió forint hiány. A város lakáshelyzete rend­kívül nehéz. Az évi 400 új jelentkezőt figyelembe véve 1980-ig 4000—4500 lakásigény­lővel számolhatunk. Az V. ötéves előzetes terv pedig csak 2800 új lakást irányoz elő. Ez nem biztosítja a párt­értekezlet előterjesztésében megfogalmazott városfejlesz­tési célok megvalósítását. Ezért Kaposváron meg kell oldani az ésszerűbb lakásgaz­dálkodást, a beruházások jobb előkészítését, s az e folya­matban részt vevő szervek együttműködésének össze­hangolását, a pártirányítás és pártellenőrzés megjavítását Javasolom a pártértekezlet­nek, bízza meg a pártbizott­ságot, hogy a megyei tanács­csal vizsgáltassa felül Kapos­vár V. ötéves tervi lakásépí­tési programját. A megyéi tanács az anyagi eszközök összpontosításával, még rugalmasabb pénzügyi politikával tegye lehetővé a lakásépítésnél újabb összegek felhasználását. A rnunkásosztály helyze­tének javítása érdekében tett intézkedések eredménye, hogy 1974-ben munkások kapták az elosztott lakások 73,5 szá­zalékát. Felépítettünk 166 munkáslakást, és megkezdtük újabb 80 építését OTP-akció- ban. Az űj lakástulajdonosok­nak nemcsak örömet, hanem gondot is okoz a vásárlás. Pontos számítások szerint egy kétszobás lakást igénylő munkáscsalád költségei a kö-, vetkezőképpen alakulnak, ha két gyermeket vállal: a költö­zés előtt be kell fizetnie 25 ezer forintot. A részlet és a fenntartási költség havi 1300 forint. A bútorvásárlással és berendezéssel kapcsolatos hi­telek törlesztési összege pe­dig eléri a 800 forintot. Ez havonta 2000—2100 forintot tesz ki. Az öröm ilyen hely­zetben könnyen keserűséggé változhat. Javasolom ezért, hogy az illetékes kormányzati és pénzügyi szervek vizsgál­ják meg, miként lehet a munkáslakásoknál progresz- szív törlesztést alkalmazni. A családalapítás első 5—10 évében csak az átlagos lak­bérnek megfelelő összeget fizessenek, később, amikor csökkennek a családi kiadá­sok, növekedjen a törlesztés összege. Gazdasági fejlődésünk egyik feltétele a tartalékok feltárása A beszámoló­ból és vala­mennyiünk ta­pasztalatából kitűnik, hogy a IV. ötéves terv fő célki­tűzéseit meg­valósítjuk, egyes terüle­teken túl is teljesítjük, örömmel ta­pasztaljuk, hogy a terme­lő ágazatok te­vékenysége alapján meg­valósulnak az életszínvonal­politika fő cél­kitűzései is. Szenvedélyes viták helyett politikai céljainkat kielégítő lakáspolitikát és gyakorlatot kell a következő években folytatni. A tavalyi sok mun­ka és erőfeszítés ellenére az állami építőipari vállalat 1976-ra eddig csak 270 lakás építésére küldött szerződési ajánlatot. A tárgyalásokon mi 500 lakás építését kértük. Tudom, ilyenkor kész a ma­gyarázat, de magyarázattal soha nem lehetett emberi szükségleteket kielégíteni. Drága magyarázat és vita az, melynek a város lakossága a vesztese. RÓNA IMRE ■'vugdí.jas, a megyei párt-vb tagja Foglalkozzunk a káderek nevelésével A beszámoló megállapítja, hogy a vezetők kiválasztásá­ban, a nevelő munkában egyre következetesebben ér­vényesül a politikai megbíz­hatóság és elkötelezettség, a szakmai hozzáértés, valamint a vezetői rátermettség hár­mas követelménye. A káder­kiválasztásban, a kádermun­kában azonban hibákkal, egészségtelen jelenségekkel is találkozhatunk. Tapaszta­lataim szerint akadnak még olyanok, akik akarva-akarat- lanul megkérdőjelezik a hár­mas követelmény szükséges­ségét, helyességét. Azt mond­ják, minek erről beszélni, hi­szen a mozgalomnak mindig voltak kitűnő vezetői, derék­hada akkor is, amikor még a hármas követelményről, meg a tudományos szempon­tokról szó sem eshetett. Ezt a szemléletet hibásnak, ká­rosnak tartom. Mai követel­ményeink között a hármas követelmény elveinek alkal­mazása elengedhetetlen. Ma olyan káderekre van szükség, akik hozzáértőek, felkészül­tek, élvezik a tömegek bizal­mát, közmegbecsülésnek ör­vendenek, de ugyanakkor tudják és merik is képviselni az. egész társadalom érdekeit. Nem mindig mérlegeljük megfelelően, hogy a vezetők képesek-e a közösség érde­keit saját érdekeik elé he­lyezni. Vajon nem okoz-e 'ondot az, hogy némelyek többet várnak a társadalom­tól, mint amennyit ők ad­nak? Vajon nem találko­zunk-e olyanokkal, akik nem képesek alávetni magukat a választott testületi döntések­nek? Olyan vezetőkkel, akik Somogyi Néplap kiválasztás is csak akkor ha­tékony, ha a káderek neve­lésével is megfelelően fog­lalkozunk. Minden vezető legyen tu­datában, hogy a munkásosz­tály bizalmából került veze­tő pozícióba, és ennek a mindennapi tevékenységé­ben is állandóan meg kell nyilvánulnia. Ez nagyon fon­tos követelmény, mert első­sorban a példás vezetői gya­korlat tömegessé válásával, a jó vezetők elvszerű támo­gatásával küzdhetünk legha­tékonyabban a helyenként jelentkező vezetőellenes de­magógia mindennemű meg­nyilvánulása ellen. Megyénkben a IV. ötéves terv időszaká­ban jelentő­sen nőtt a könnyű- és az élelmiszer- ipar mellett a gépipar rész­aránya. Az építő- és épí­tőanyag-ipar is jelentősen fejlődött annak ellenére, hogy a kivitelezés területén még gondok vannak. Megkezdő­dött és az V. ötéves tervben gyorsabb ütemben folytató­dik a könnyű- és az élelmi­szeripar rekonstrukciója. Je­lentős eredmény az is, hogy a IV. ötéves tervben előtérbe került az intenzív jellegű fej­lődés. A jövőben még inkább erre van mód: az V. ötéves terv termelésnövekedésének 80—90 százalékát a termelé­kenység emelkedéséből kell fedezni. Úgy kell összeállíta­nunk az V. ötéves tervet, hogy az hatékonyan szolgálja megyénk további fejlődését, segítse elő az itt fellelhető alapanyagok — többek között a fa, és a déli részen rendel­kezésre álló víz — hasznosí­tását. A sikeres végrehajtás ér­dekében három, egymással szorosan összefüggő feladatot kell megoldani. Ezek: a ter­melés hatékonyságának a nö­velése; az iparszerkezet to- | vábbi korszerűsítése; a válla- j latok és a szövetkezetek ; gyártmányszerkezetének ja­vítása, a piacképesség foko­zása. Fontos az anyag- es energiatakarékosság, a dol- i gozók munkaidejének jobb : kihasználása, a produktív és improduktív eszközök ará­nyának javítása. Az ipar szerkezetét tovább I korszerűsítjük, a vegyipar is megjelenik Somogybán: a Chemical barcsi gyára révén. [ Még határozottabb intézke- j déseket kell tenni a korsze- | rűtlen, a gazdaságtalanul I gyártható termékek csökken- í tésére, és nagyobb gondot j fordítani a technikai, techno- , lógiai fejlesztésekre. A piac- 1 kutatást nem szabad elha­nyagolni. E feladatok megoldása ér- i dekében rekonstrukciókra es az üzemek további bővítésé­re, korszerűsítésére van szük­ség. A rekonstrukció csak esetenként jelenthet új üzem­épületet vagy irodaházat. A gépiparon belül elsősor­ban a híradástechnikai, a mezőgazdasági gépalkatrész- és szerszámgyártás kapacitá­sának növelését tartjuk indo­koltnak. Érdekünk fűződik a •vegyipari fejlesztések meg­gyorsításához. A megye adott­ságainak (víz és fa) haszno­sítása az ágazathoz tartozó újabb vállalatok telepítésével oldható meg. A könnyűipar­ban, a textil- és textilruhá­zati ipar rekonstrukcióját te­kintjük kiemelt feladatnak. Jelentősen emelkedik fa építőiparral szemben a fize­tőképes kereslet. A Balaton- parton és Belső-Somogyban mintegy 15 milliárd forint az igény. A kivitelező építő­iparra vár a feladat, hogy megfeleljen a területfejlesz­tésből adódó építési és re­konstrukciós igényeknek. A kisebb építőipari szervezete­ket centralizációval és az együttműködés fejlesztésé­vel a korszerű technológia fo­gadására alkalmassá kell tenni. A hagyományos szer­kezetek részaránya a jelen­legi 50 százalékról 25—30 szá­zalékra csökkent. Az élelmi­szeripar termelésének aránya 23,2 százalékról előrelátható­lag 30 százalékra emelkedik. A Kaposvári Húskombinát teljes rekonstrukció előtt áll. Föl kell építeni a kaposvári és a balatonszárszói tejüze­met és tejporítót. Növelni kell a gabonafelvásárló vál­lalat tárolókapacitását. A mezőgazdasági beruházá­soknál továbbra is az olcsó és korszerű megoldásokat kell keresni. A beruházások elő­készítése sokkal nagyobb fi­gyelmet igényel. A követke­ző öt évben megvannak az adottságok, hogy a megye ve­zetői, kommunistái, dolgozói eleget tegyenek a követelmé­nyeknek. Ehhez a vezető szervek az ellenőrzés, a szá­monkérés révén megfelelő se­gítséget adnak. Ugyanakkor azt kérjük a Központi Bi­zottságtól, hogy az V. ötéves terv célkitűzéseinek megva­lósításához biztosítson mérsé­kelt iparfejlesztési alapot a megyének. Enélkül nagyon nehéz helyzetben lesz So­mogy. KOVÁCS KATALIN. a Videoton tabi gyáregységének művezetője Munkásgondok Tabon szóban egyetértenek a hatá­rozatokkal, de a végrehajtás érdekében semmit sem, vagy nem sokat tesznek? Vagy olyanokkal, akik a saját véleményüket megföllebbez- hetetlennek tartják, s érve­lés, meggyőzés helyett kinyi­latkoztatnak, parancsolgat­nak, utasítgatnak? Ezekre a jelenségekre nem egyszer csak olyankor gondolunk, amikor már nincs más meg­oldás, mint a leváltás, a bi­zalom megvonása a helytelen gyakorlatot folytató, a biza­lommal visszaélő vezetőtől. Voltak olyanok, akiknek a megítélésében a végrehajtó bizottság sem volt mindig következetes, vagy némelyek­kel túl hosszú ideig voltunk türelmesek, jóllehet egy meg­felelő időben alkalmazott kritikával, az önkritika ki­kényszerítésével, a nemkívá­natos jelenségeket ki tudtuk volna küszöbölni. Le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a leggondosabb káder­DR NAVRACSICS LÁSZLÓNÉ. a Marcali Általános Iskola tanára Zsúfoltak az óvodák és a napközik A nők tömeges munkába állása megyénkben is hozzá­járult a népgazdasági tervek teljesítéséhez, a családok anyagi helyzetének javításá­hoz. A munkavállalás ked­vező hatással volt a nők po­litikai, a szakmai és a kul­turális fejlődésére. Amikor lelkesen, aggódva, vagy szen­vedélyesen beszélünk a nők helyzetéről, a jövő dédelge­tett emberének szeretetéről is szó van. A bölcsődék, óvo- ' dák számának és helyeinek ; növelése, az iskolák körzete- j sítése, korszerűsítése, a szak- j oktatás a szakmunkásképzés I színvonalának emelése to­vábbi fontos feladat a neve­lés színvonalának emelésé­vel, a lehetőségek kihasználá­sával, az előfeltételek meg­teremtésével együtt. Az óvo­dák és a napközik zsúfoltak vagy túlzsúfoltak. Sok he­lyen csak gyermekmegőrzők ezek, hiszen 40—50 tagú cso­portokra csak vigyázni le­het, de nevelni, tanítani őket nem. Évről évre hiába til­takozunk a nagy létszám miatt. Valamikor régen pénzügyi okokból ez volt a kifizetődő. De most is ma­radt a negyvenes keretszám. A nevelési intézményekben meg kellene változtatni ezt a szemléletet. Makarenko bölcs mondása, hogy a pedagógus nem csi­nálhat selejtet. Az ilyen kö­rülmények viszont sok selej­tet produkálnak. A nevelés hiányosságait később ritkán lehet pótolni. A szülők mun­kavállalása miatt csökken a családokban a nevelésre for­dított idő. A kisgyermek ér­deklődő kérdéseire otthon kevesebb választ kap. Ezért növelni kell az iskola, a nap­közi otthon és az iskolaott­hon lehetőségeit. A segítség­nek a mi járásunkban is sok szép példájával lehet talál­kozni. De sok még a rejtett tartalék: nagyobb figyelem­re^ felelősségre van szükség, mert a gyermekek sorsa a társadalom egyetlen tagjának sem lehet közömbös. Tabon 1969 tavaszán kezd­te még működését a Video­ton gyáregysége. A termelés egyszerű munkafolyamatok­kal kezdődött. Ma magas műszaki színvonalat képvise­lő, korszerű termékeket állí­tunk elő. Termelési felada­taink végrehajtásához, ter­melőeszközeink kihasználá­sához jól képzett dolgozókra van szükség. Gondjaink eny­hítése érdekében az 1974— 75-ös tanévben tanműhe­lyünkben elektrotechnikai műszerészképzést indítot­tunk. Jövőre megkezdjük a vasipari szakmunkásképzést is. A felsőfokú képzettségű szakemberek Tabra telepíté­sének az is feltétele, hogy megfelelő lakáskörülménye­ket biztosítsunk a számukra. A munkahely hangulatát, j az üzemen kívüli körülmé- | nyék is jelentősen befolyá- j solják. Ilyenek a közlekedés, 1 a kereskedelmi ellátás, a | gyermekintézmények háló­zata. Dolgozóink nagy része bejáró, s a második műszak indítását — amely termelő- képességünk jobb kihaszná­lását jelentené — a rossz közlekedés teszi lehetetlenné. A Volánnal folytatott több­szöri tárgyalás sem hozott eredményt. Tabnak körülbe­lül kétezer ipari munkása van: negyede a Videotonban dolgozik. A munkásoknak sok gondot okoz a nagyköz­ség hiányos ellátása alapve­tő élelmiszerekkel. Húst pél­dául hetenként csak egyszer lehet kapni. A kenyérszállí­tás — a rossz minőség mel­lett rendszertelen, s nem ki­elégítő a zöldségellátás sem. A gyermekintézmények nyit­va tartása pedig nem felel meg az ipari üzemek mű­szakbeosztásának. A hely­hiány még ennél is súlyo­sabb gond.

Next

/
Thumbnails
Contents