Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
1 E gy kőhajításnyira van a tanácsházától a nagyközség legújabb utcája. Történelmet és jövőt érzékeltető nevet kapott: . 1Felszabaduld,s. A dombra kapaszkodó házak még vakolatlanok, a bennük élő családok azonban így is nagyon boldogok. Amikor reggel elindulnak munkába, szemük megpihen egy szép, emeletes' házon. Nem ez az egyetlen, á Zrínyi utcában is fölépült kettő. Ez már egy jövendő »emeletes« Nagybajom előhírnöke. — Milyen házakat építenek ma az emberek? — Általában háromszobásakat fürdőszobával . . . Egy-egy nyolcvan—száz négyzetméter nagyságú. Milsztács Gyula vb-titkár egy tervet • tesz elém, hogy jobban érzékeltesse, milyen a családi házak alaprajza. Az öregek jól emlékeznek rá, s szívesen beszélnek róla, ■milyen sok népnek adott otthont egykor a ma már világ végének számító Csikota, Kak és a többi puszta. Valamikor szenzációnak számított, ha egy család útra, kelt onnan. Ki csodálkozik most ezen? Tér- mészetes. Jobb és szebb körülményeket keresnek az emberek. A nagybajomi emberek közül ma már kevesen költöznek el. Évenként csak egy-két család telepedik meg Kaposváron. Inkább jól kihasználják a megyeszékhely közelségét. A reggeli buszok és vonatok hozzák is, viszik is az embereket. Négyszázharmincöt férfi és nő utazik a kaposvári gyárakba, üzemekbe, vállalatokhoz. Megnéztem egy kimutatást. Nem találtam olyan fontos üzemet, ahol ne dolgoznának nagybajomnak, jákói- ak. Dómján László tanácselnök azzal magyarázza ezt a »népvándorlást«, hogy sok szakma iránt — Hány csalód költözött új otthonba mostanában? Előkerülnek a kimutatások, s a titkár már számolja is, hány ház épült 1971 óta a nagyközségben és a hozzá tartozó Jókéban. — Nagybajomban száznegyvenegy, Jákóban harminchat családi ház készült el... Azután a Lenin Tsz is épített két állami lakást a szakembereknek. érdeklődnek a nagybajomiak, s nem szívesen hagyják ott, amit megszerettek. Tizennégyen még ma is a megyén kívül vállalnak munkát. Bajom már a múltban is központja volt a környéknek, ez a vonzás azonban egyre erősebb az utóbbi másfél évtizedben, mivel ipari szempontból erős nagyközséggé fejlődött. Ezt egy szám is mutatja: százötvennégyen járnak be Nagybajomba. Most öt óvodája van a két településnek, kettő cigányóvoda. A homoki a legújabb. Kántor Róbertné nagy szeretettel és türelemmel tanítja versre, dalra, helyes beszédre és viselkedésre a pusztai gyerekeket. Egy ismerősöm azt tanácsolta, amikor elindultam a nagybajomi fölfedező útra: sohase kérdezzem meg azt, hogy mi van, csak azt, hogy mi nincs. A bajomiak ugyanis sok mindent »örököltek«, középületek lettek a hajdani kastélyokból, a villany, a jó út, a buszközlekedés már a felszabadulás előtt- is megvolt. Bármennyire akartam volna, mégsem fogadhattam meg a tanácsot. Ha a ninccsel kezdtük is, a végén mindig oda lyukandtunk ki, hogy mi van. Valamikor régen a bajomiak lenéztek minden szomszédfalut, mivel az ő községük területe volt a legnagyobb a megyében. Ennek a gőgnek ma már semmi nyoma sincs, annyi minden más van, amire valóban jogosan lehet büszke mindenki. Azért összeírtuk a nagyközséget körbeölelő külterületi pusztahelyeket. Amikor sorban megkérdeztem, hogy hányán laknak ott, szinte refrénként hangzott a válasz: senki. Néptelen ma már Csikota, Csorbalók, Földhíd, Korcsmatag, Madársára, Halasgát, Imremajor, Mautner- lók, Szőlőhegy, Sötétkerék, Pázmónyház, Pirosház, Szabótanya. Balaskópusztán, Visita- gon egy-egy család él, Fehértón kettő, Galabárdon, Üj- majorban ót, Lenesen kilenc. A legnépesebb Pálmajor az ötszáz Iákosával, azután Homok, ahol körülbelül száznyolcvanán laknak. Felsőka- kon is van még negyvenhárom család, bár három—négy megint költözés előtt áll. A pusztákról általában Marcaliba, Hetesre, Mezőcsokonyára, So- mogysárdra,, Űjvárfalvára mennek, mert közelebb esnek. zeteket, amelyekben százötven kommunista tevékenykedik. Kányási Kálmán, az áfész igazgatóságának elnöke alakította meg az MSZMP alapszervezetét 1957. január 7-én. Kilencen voltak akkor. Ö tizenöt évig tevékenykedett párt- titkárként. Nagy tisztelettel emlékezik meg azokról, akik elsőnek kezdték, s öten megszervezték az MKP-szerveze- tét 1945 áprilisában. Irodai szekrényéből ritka és becses dokumentumot vett elő. A megsárgult irat a járási főszolgabírótól érkezett, s tudomásul vette benne az MKP- szervezet megalakulását. — Ilyet kevés helyen tudnak mutatni — mondta, s .olyan óvatosan, mintha porcelán lenne, tette vissza a szekrénybe. Nagybajomban mindig van valami új, amit érdemes megnézni. Hol a fürdő, a vízműhálózat, hol a távoli puszták gyermekeit befogadó -. hétközi diákotthon. Most például büszkén mutatják a vendégnek az új párthózat, az épülő áruházat, a százszemélyes csecsemőotthont, a jövendő egészségházból az alapot, a kastélyt, amelyből most alakítják ki az MHSZ kiképzési központot. Bár több nagybajomitól megkérdeztem, hogy mi jellemző az itt élő emberekre, nem neveztek meg ilyen jellemvonást. Pedig van. A bátor kezdeményezés. Mennyi minden van, ami a megyében is elsőként épült meg itt, példát adva másoknak. A bajomiak és a jákóiak nagyon szeretik a szülőhelyüket. Az önzetlenül vállalt munka értéke évek óta kétszerese a járási átlagnak. Tavaly például csaknem egymillió- négyszázezer forinttal járultak hozzá a fejlődéshez. Egy lakos társadalmi munkájának értéke kétszázhatvankilenc forint. Mostanában egyre több szó esik a jövőről, a következő ötéves tervről is. Az elképzelések szerint a jákóiak is részesülnek a vízmű áldásaiból. A gondok viszont egyre feszítőbbek. Ami a felszabadulás előnye volt, hogy a kastélyokból középületek lettek, most hátrány, mert a felújításuk nagyon költséges. Elsősorban az új általános iskola megépítése sürgős. Bakó László, a nagyközségi pártbizottság titkára elmondta, hogy a közelmúltban megtartott pártértekezletük felhatalmazta a vezetőket: mindent tegyenek meg, hogy ne 1980-ban, hanem előbb kezdődjön meg az iskolaépítés. A befejezést a nagyközség vállalná. Az iparosodás ellenére ma is, a jövőben is a mezőgazdamár nemcsak a ktsz, az erdőgazdaság, $z áfész ad munka- lehetőséget, hanem a Kaposvári Ruhagyár hatodik éve üzemelő telepe is. Az itt dolgozók jó úton vannak a nagyüzemi munkások tulajdonságainak megszerzéséhez, s any- nyit fejlődtek szakmailag is, hogy a nagyon kényes bébiruhákat varrják exportra. A telep ma már olyan gonddal küzd, hogy nincsen jelentkező nő, pedig szükség van varrni szerető lányokra és asszonyokra. Az ott dolgozók egyharmada bejáró, s az üzem vonzására jellemző, hogy még ság lesz a meghatározó e tájon Böhönyén túlról is járnak oda. Nagybajom a kaposvári járásban az egyetlen nagyközség, ezt a rangot 1970. július 2-án kapta meg. Több mint is. Milyen büszkén vallja elnök, agronómus, párttitkár, tsz-tag, hogy a mai kor színvonalán áll a mezőgazdaság. S ez nem kis dolog a kedvekét éve pártbizottság irányítja zőtlen adottságok, a homokhát a jákói és bajomi alapszerve- miatt. A kitűnő termésátlag« kát szívós munkával érték el, a tudomány eredményeinek helybeli alkalmazásával. Nagy gondot fordítottak a föld termőképességének megjavítására és fenntartására, elsők között voltak a szakosított telepek építésében, a korszerű gépek alkalmazásában, az iparszerű termelés meghonosításában. S ebbe a magasságba — mint a rakétát az első fokozata — az vitt föl, hogy 1968. január 1-én egyesült a két bajomi tsz: a Győzelem és a Zöldmező. Vlagyimir Iljics születésének centenáriumán Lenin nevét vette föl a szövetkezet. Fiatal elnöke, Horváth László szakemberként, országgyűlési képviselőként is ismert a megyében. Nem a jelenről, hanem a mezőgazdaság jövőjéről beszélgettem vele. — A termelés technikai oldala — véleményem szerint — erősen megnövekszik. Kevesebb ember fogja művelni a földet, a mostani ötszáz a felére csökken. Elsősorban azért, mert a még meglévő fizikai munkát is gépesítjük. Olyan ipari termelés alakul ki, mely a tudományos-technikai forradalom eredményein alapul. — Ez megváltoztatja az emberek életét is? — Természetesen. Jobbak lesznek a munkakörülmények, általános lesz a szociális ellátás, a buszközlekedés a munkahelyekre. S’ odahaza is érkukoricatermelési rendszerben való részvétel, s a szakmai tudás és lelkesedés táblázatokban ki sem mutatható ereje. Ugyanez mondható el a jákói Aranykalászról is: ők szeptemberben a Lábodi Állami Gazdaság gesztorságával működő Solanum burgonyatermelési rendszerhez csatlatem, hogy a mai szép életet én már nem élem meg. Három évtized. Sokszor idézik mostanában a kezdetet. S a háborút is. Nagybajom az olajvidék kulcsa volt és a németek erős védelmi központtá építették ki a Margit-vonal részeként. Minden áron tartani akarták ezt a körzetet, amely fedezte a nagykanizsai olajmezőknöz vezető legrövidebb utat. Csaknem négy hó- ,napig — 1944. december 6-tól 1945. március 29-ig — hadműveleti terület volt a környék. Az 57. szovjet hadsereg katonái elkeseredett harcot vívtak Nagybajomért. Ezrek áldozták életüket azért, 'hogy visszaverjék a németek utolsó ellentámadását, majd támadásba lendülve felszabadítsák a sokat szenvedett környéket. A várva várt szabadságot .1945. március 29-én reggel kilenc órakor hozták el a vörös csillagos katonák. Másnap Moszkvában 224 löveg húsz össztüze köszöntötte a nagybajomi győzelmes csatát megvívó 3. Ukrán Front csapatait. Bárkivel beszéltem a nagyközségben, mindenki Itt volt a senki földje harminc évvel ezelőtt. koztak. Ide kívánkozik, hogy Nagybajomban épül fel jövőre az ország legkorszerűbb hízómarhatelepe öt állami gazdaság összefogásából. Mindössze nyolc ember irányítja a gépesített telepet, amelyben 2750 hízómarhát tartanak. Ez a jelen és a- jövő. Nem árt azonban visszaemlékezni az indulásra sem. Kovács István, a Lenin Tsz párttitkára tizenöt évig elnöke volt az első szövetkezetnek, a Győzelemnek. — A földosztáskor nyolc hold földet kaptunk, mert két gyermekünk volt. Elkezdtünk valahogy gazdálkodni. 1950 őszén megalakult a Győzelem. Egy-két éven keresztül vizs- gálgattam, vajon mire képesek, aztán elhatároztuk a feleségemmel, hogy belépünk . .. Az első perctől brigádvezetői beosztást kaptam, majd ötvenháromtól elnök lettem. — Mit mondtak akkor a csoportbeliekről ? A Bábolna típusú termény- szárító a korszerű mezőgazdaság messziről látható jelképe. ződik majd mindez, több idő jut a pihenésre, a művelődésre, utazásra, egyszóval a még tartalmasabb életre. Az alap, amelyre mindez épül, már megvan. A gépek, szakemberek serege, a korszerű szakosított telepek, a CPS Jelen és múlt. Hamarosan elkészül a csupa üveg így nézett ki a malom a felszabadulás után. csecsemőotthon. — Sokszor elmondtak mindennek az ég világon, ami csak kifut a. parasztember száján. Ez az igazság, ezt nem lehet véka alá rejteni. Maroknyi ember volt a csoportban, nehéz körülmények között gazdálkodtunk. — Milyer volt egy aratás? — Akkor még a kézi kasza járta. Persze, saját erővel nem bírtunk. Minden nyáron eljöttek segíteni hozzánk Kaposvárról. Legtöbbet a tejüzemiek. Emlékszem, egy nyáron a kórháziak utaztak ki negyvenen : orvosok, ápolónők. Az egyik orvos kaszált, a felesége meg szedte a markot... Ma persze mosolyog az ember ezen. A tenyere tele lett hólyaggal, s mutatta: »Elnök uram — így szólított —, hogy megyek én holnap a sebészetre?!« Mit mondhattam neki... Még ilyen segítséggel is harminc nap kellett a száz—száztíz hold kenyérgabonához, a húsz hold árpához! — S ma? — Tavaly harmincegy nap. Persze, most ezernyolcszáz hold az aratnivaló, s nem kaszával, hanem kombájnokkal takarítjuk be a termést. — Akik elsőként léptek a szövetkezeti útra, g'ondolták-e, hogy ilyen életük -lesz? — Nem . .. nem . . . őszintén megmondom. Abban bíztam, hogy a paraszt, a proletár cselédember élete mindig jobb lesz. Azonban akkor úgy vélmeztetett egy dátumra: hat nap múlva az egész ország felszabadult. A Kunmajor utcában új házak épülnek. A 27. számú még vakolatlan. Itt állt a front harminc évvel ezelőtt. A szovjet csaptok eddig jutottak el. özvegy Bodri Vendelné két hétig a frontvonalban volt édesanyjával és az akkor ötéves, nagyobbik fiával. — Ott ültem a konyha küszöbén, a fiam még szuszogni se mert. Hét aknát kaptunk, ott robbantak a szobában. Ahol a fenyőfák láthatók, ott voltak az oroszok, ez meg a senki földje volt... Amint lehetett, elmentünk, s csak a község felszabadulása után költöztünk vissza. A ház csupa rom volt, a konyhát bunkernak használták, tele volt lőszerrel. Akkor úgy-ahogy helyreállítottuk, ezt a mostanit a kisebbik fiam építette. A felszabadulás után nagyon nehezen indult meg az élet. Rom rom hátán, mindenhol akna, a németek elhurcolták az állatállományt. A hivatalos adatok szerint hétszázötven lakás dőlt romba. A megye két legtöbbet szenvedett helysége közül az egyik Bajom volt. Hitelt, segélyt, építőanyagot kaptak, hogy talpraállhassanak. Ez azonban mind kevés volt, hiszen a föld mélye mindenhol aknát rejtett: se vetni, se aratni nem lehetett, a földosztás is késett miatta. Már tizenkét napja felszabadult Nagybajom, s még több ezer halott feküdt temetetlenül az aknamezőkön. A front ideje alatt és után — elsősorban felrobbant aknáktól — háromszáznál több ember vesztette életét, sok pedig egy életre meg- nyomorodott. Az aknaszedők több tízezer aknát szedtek föl — de nem mindet. A tűzszerészek ma is szinte hazajárnak Nagybajomba. Hol az eke, hol az ásó fordít ki valamit. A tanácson elém tettek egy kimutatást: 1969 óta hetvennárom aknát, gránátot, lövedéket, kétezer géppisztoly-töltényt találtak. Mindegyik emlékeztet! Nagybajom nem felejt. A legkisebb gyerek is tudja, hogy e tájon a szovjet tisztek és harcosok a hősiesség példáit szolgáltatták. Az útka- nyarban magasba tor a fehér obeliszk. Lajos Géza Fényképezte: Gycrtyás László
