Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

Fáradt otai és sele/tabroncs Tanácskoztak a brigádvezetök Milliós értékekről van szó NEŐ-vizsgálat a hulladék felhasználásáról Népi ellenőreink vizsgálatot folytattak annak megállapítá­sára: a nagy tömegű gyártási hulladékot, az elhasználódott termelőeszközöket és anyago­kat miként hasznosítják me­gyénk üzemeiben, termelőszö­vetkezeteiben. A népi ellenő­rök az erdőgazdaságban, a hús- . kombinátban, a Nagyatádi Konzervgyárban és több ter­melőszövetkezetben, állami gazdaságban jártak. A vizsgálat tapasztalatairól a napokban tanácskoztak a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottsá­gon az érdekelt vállalatok kép­viselőinek jelenlétében. A vi­ta, valamint az elhangzott ja­vaslatok bizonyították: a népi ellenőrök vizsgálata hasznos volt, s ennek nyomán tervsze­rűbb, szervezettebb munkával — elengedhetetlenül szükséges központi intézkedésekkel — — milliós értékek menthetők meg népgazdaságunk számára! Több tízezer tonna A vizsgált vállalatoknál, gazdaságoknál évente több tíz­ezer tonna hulladék keletkezik. Ezeknek értékét felbecsülni is lehetetlen, de milliókról va-h szó. Elgondolkoztató az a meg­állapítás, hogy a hulladékok nagy része veszendőbe megy, vagy pedig igen lassan kerül vissza a termelésbe. A vállala­tok ugyanis anyagilag nem ér­dekeltek a hulladék hasznosí­tásában, s hiányzik a megfelelő technikai föltétel. Az erdőgazdaságnál évente például csak fahulladék­ból , 35—36 000 tonna kelet­kezik: a fűrészpor, a gallyfa, a kéreghulladék csaknem 20 000 tonna. Igaz, a tavaly Barcson felavatott panelparketta-üzem mintegy 15 000 tonna fahulla­dék felhasználásából nyer hő­energiát, ennek ellenére a gaz­daság évente 4 millió forintot költ a visszamaradó hulladék elszállítására, megsemmisítésé- re. A húskombinátban — hogy csak az évi 1000—1200 tonna vérről szóljunk — vérszepará­tort helyeztek üzembe már évekkel ezelőtt, g plazmát ál­lítanak elő. Mégis a vér mint­egy 49 százaléka a csatornahá­lózatba kerül. Több száz vagonnyi gyártási hulladék keletkezik a Nagy­atádi Konzervgyárban, s za­varja, nehezíti a munkát. A gyár hajlandó lenne például a szállítási, rakodási költséget is megtéríteni, csak megszaba­duljon a nagy mennyiségű hul­ladéktól. Csak a barcsi tsz Megyénk mezőgazdasági üze­meiben a kiselejtezett gépek­ből, gépi berendezésekből évente 3000 tonnányi vegyes vashulladék keletkezik. A né­pi ellenőrök egyedül csak Bar­cson, a Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben tapasztalták', hogy a hulladékot darabolva, válogatva, gondosan nyilván­tartásba véve értékesítik. A többi termelőszövetkezetben ezt elmulasztják. Az elhasználódott gumiab­roncsokat vagy a fáradt olajat sehol sem értékesítik. Pedig több száz tonna olajról és nagy mennyiségű gumiról van szó. Ennek több oka van. Az át­vevőhelyek messze vannak a gazdaságoktól, a gumi és az olaj átvétel' ára olyan ala­csony, hogy még a szállítási költséget sem fedezi. Olcsóbb — a népgazdaságnak pedig káros! —, ha megsemmisítik. A konzervgyár a gumit és az ola­jat például a közeli téglagyár­nak adja fűtésre! A Lábodi Ál­lami Gazdaságnál évente 500 tonnányi fáradt olaj keletke­zik, ennek mintegy tíz száza­lékát hasznosítják korrózióvé­delemre. Van kezdeményezés A népi ellenőrök azt állapí­tották meg, hogy az erdőgazda­ság és a két vizsgált élelmi- szeripari üzem is törekszik — a lehetőségeihez mérten — a hulladék hasznosítására, s ez­által az eredményesebb gaz­dálkodásra. A húskombinát több vállalattal kötött megálla­podást, köztük az állati takar­mányt előállító solti üzemmel. Annak szállítókapacitása azonban nem fejlődött együtt a húskombinát termelésével, ezért a keletkező hulladék el­szállítása egyre nagyobb gon- j dot okoz. I Korábban már készült egy | terv, hogy Kaposvár közelében | létesítenek fehérjeelőállító üze- 1 met. Ez több okból fontos len­Pintór István amimé a menu rsemm eusmáuás történítíbúl Van-e kiút, csak Nyugat felé? 1942—43 telén Sztálingrád­nál Hitler elszenvedte legna­gyobb vereségét. Megfordult a kocka. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg győzelmet győzelem­re halmozott. De nemcsak Hitlert, hanem »-szövetsége­seit« is kiheverhetetlen csa­pás érte a Volga és a Don partján. Köztük volt Magyar- ország is, hisz a Don-kanyar- ban, Voronyezs térségében el­pusztult a 2. magyar hadse­reg. A súlyos vérveszteség, a fronton »a magyar nép önér­zetét vérig sértő német ma­gatartás« ismertté válása, a növekvő német igények miatt a? ország gazdasági helyzeté­nek gyors romlása mindenek­előtt a háborúellenesség és a társadalmi elégedetlenség erő­teljes jelentkezésében mutat­kozott meg. A kormány szem­betalálta magát az »oktalan béke utáni vágyakozással«, a »fertőző kishitűséggel«, az ál­lamférfiak szavainak »kétség­bevonásával«, s a győzelem­ben való kételkedés növeke­désével. A fronton és az országban végbement változások az ural­Somogy/ Néplap kodó osztály körében is, fő­ként ellentéteik kiéleződésé­ben éreztették hatásukat. A nácik feltétlen hívei, az im- redysták és nyilasok újabb katonai és gazdasági segítsé­get követeltek. A helyzettel reálisan számolók — ide tar­tozott maga a miniszterel­nök, Kállay Miklós is — be­látták, ha nyíltan nem is mondták ki: Hitler elvesztet­te a háborút. Ezért ők olyan »hazárdírozó« politikába kezd­tek, amelynek lényegét a kö­vetkezőkben foglalhatnánk össze: Anglia és Amerika nem engedheti meg, hogy a szov­jet csapatok a szovjet terü­letek után, Közép- és Délke- let-Európát is felszabadítsák. Mi mást célozna Churchill ama terve, hogy a Balkánon nyitja meg a 2. frontot. Ha ez igaz, márpedig Kállay ék elképzelhetetlennek tartottak mást, a kormány feladata a következő: változatlanul har­colni a szovjetek ellen, mi­közben Nyugat felé meg kell kezdeni a különbéke iránti tapogatódzásokat, és abban a pillanatban, amikor az angol­szász csapatok partra szállnak a Balliánon 'és elérik Ma­gyarország határait, kilépni a háborúból. * | ne: jelentős szállítási költsé- j gelcet takarítanának meg, a : nagy távolságra szállított álla- i ti hulladék nem szennyezné a környezetet, s az itt előállí­tott állati takarmány gyorsab­ban kerülne a mezőgazdasági üzemekbe. A konzervgyár egy közeli termelőszövetkezetnek aján­lotta föl a zöldségből vissza­maradó hulladékot takarmá­nyozásra, azonban a szövetkezet ezt most már nem veszi igény­be. Országos intézkedésre len­ne szükség, hiszen a Nagyatá­don keletkező gyártási hulla­dék — évi 7000 tonna — csu­pán kis mennyiséget jelent, ha figyelembe vesszük a többi konzervgyárat is. Több ezer vagonról van szó, s ezt bizo­nyára hasznosítani lehetne az állattenyésztésben. így meg csak a szemétbe kerül, rontja a levegőt, s lassan gátolni fog­ja a város környékének fejlő­dését. Mit tehetünk? Erről szóltak a vizsgálatban részt vevő népi ellenőrök, s a meghívott gazdasági vezetők is a tanácskozáson. — Nagyon fontos feladat ez. takarékos gazdálkodásunk alapja, hogy a hasznos, értékesíthető hulladék ne menjen veszendőbe — han­goztatták. Erről beszélt Bogó László, a megyei pártbizottság titkára is. A jelentésben és a vitában is nagyon sok szó esett a szo­cialista brigádokról. Néhány helyen, a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben, a karádi tsz-ben, a Lábodi Állami Gazdaságban tapasztalták, hogy a szocialis­ta brigádok — együttműködve a KISZ-szervezetekkel — tö­rekszenek a hulladék hasznosí­tására. Ez a tevékenység azon­ban nem jelentős, ennél sokkal többet lehetne tenni. Érdemes, lehet és kell a hul­ladékot hasznosítani. Egyetlen példa a sok közül: a Nagyatá­di Konzervgyárban a félkész termékek gyártásánál felhasz­nált cukorlé korábban a cefré­be került. Most ezt megszűrik, tisztítják, újból felhasználják, s ezzel évente 30 vagon cukrot takarítanak meg! Sz. L. Javult a munkafegyelem, emelkedett a szakmai műveltség A Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalatnál min­den év elején megtartják a szocialista brigádok vezetőinek értekezletét. Négyszázhuszon­egy dolgozó és — jelenleg — 32 brigád képviseletében ta­nácskoztak a kereskedelmi munkát érintő legfontosabb változásokról, s hogy miként segíthetik a brigádok a na­gyobb forgalom elérését, a vál­lalat üzletpolitikájának meg­valósítását. Az idei tanácsko­zásra a jól végzett munka tu­datában jöttek a részvevők. A FŰSZÉRT-nél ugyanis tavaly javult az áruellátás, állandóan bővült a kínálat, előreléptek a megrendelések maximális tel­jesítésében, s egészében véve intenzív fejlődés jellemezte a vállalatot. 1974-ben egvmilli- árd 954 ezer forintos forgal­mat bonyolítottak le, pontosafi 9,7 százalékkal többet, mint 1973-ban. A forgalomnövekedés, a ve­vőkkel kialakult jó kapcsolat és együttműködés nagymér­tékben függött attól is, hogy miként tudnak gazdálkodni a raktárak készleteivel, s képe­sek-e a szállításokat megfele­lően ütemezni. Ebben orosz­lánrészt vállaltak a szocialis­ta brigádok, mint ahogy az átfogó vállalati feladatok kis részleteit csak ők oldhatták meg eredményesen. Különösen fontos volt tavaly a két ka­posvári áruház megnyitásánál, hogy a helyi élelmiszer, és vegyi fiók dolgozói készsége­sen megadták a legnagyobb segítséget az áruházak somogyi méretekben szokatlan nagysá­gú polcainak, raktárainak fel­töltéséhez, és a rengeteg áru beszerzéséhez. A szállításszer­vező munka rohamos javulásá­ban is nélkülözhetetlen volt a brigádok szerepe, hiszen hiá­ba a legjobb elgondolás is, ha közömbös, nemtörődöm embe­rek hajtják végre. A FÜSZÉRT- nél azonban a jelek szerint nem így van. A Belkereskedelmi Minisz­térium vezetői tavaly beszá­moltatták a vállalatot a mun­kaverseny állásáról és a vál­lalások teljesítéséről. Megálla­pították: »A Somogy—Zala megyei ÉVNV tevékenysége a szakmai átlagot meghaladóan jó, és így az évek óta tartó ten­dencia tovább erősödött. Javult a brigádokban dolgozók mű­veltségi színvonala és szakmai felkészültsége. Különösen nagy gondot fordítanak a vállalatnál a felnőtt dolgozók szakmun­kásképzésére, a raktáros- és a szakmunkás-utánpótlás bizto­sítására, valamint a vállalat szakmai gerincét képező áru­forgalmi apparátus és az áru­forgalmi dolgozók kereskedel­mi műveltségének emelésére. Jelenleg 9l-en vesznek részt állami oktatásban, egyetemi,, főiskolai, középiskolai, szak­munkás- és politikai képzés­ben. Az összes dolgozó mint­egy nyolcvan százaléka . vesz részt a politikai szemináriumo­kon. Vetélkedők, sok társadal­mi munka és különböző önte­vékeny mozgalmi és kulturális rendezvények jelzik a brigádok sokszínű életét. — Az idén sem változik a vállalat üzletpolitikája — mondta Dévényi Zoltán igaz­gató. — 2 milliárd 100 millió forint forgalmat akarunk le­bonyolítani az év végéig. Ügy akarjuk elérni ezt, hogy a jó árukínálat tovább fejlődjön, és növekedjen a diétás ételek forgalma is. A vállalat a maga eszközeivel segíti a nőpoliti­kái határozatok és az ifjúsági törvény megvalósulását. Az igazgató ehhez kérte a brigádok segítségét. Elmondta még, hogy a szállítási költsé­gek mintegy 17—18 százalékos növekedése várható az idén, ami 4—5 milliós többletköltsé­get jelent a vállalatnak. Ezt a növekedést csak úgy tudják el­lensúlyozni, ha megtalálják és alkalmazzák az olcsóbb és tervszerűbb szállítási módokat. A szocialista munkaverseny­ben és a brigádmozgalomban végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül heten részesül­tek kiváló dolgozó kitüntetés­ben : Gondek Károlyné. Stágl J ózsef, Peics Györgyné, Schhaffer Lajos, Szabó József, Pintér Józsefné és Schlichter L ászióné. Kállay külpolitikai elképze­léseinek volt egy belpolitikai változata is. Ennek lényege: mindenáron megakadályozni, hogy a háború végén Magyar- országon 1918-hoz és 1919-hez hasonló szituáció alakuljon ki, hogy a tulajdonviszonyokban forradalmi változásokra ke­rüljön sor. Ez utóbbi érdeké­ben a kormány változatlan hevességgel üldözte a kommu­nistákat és a velük szimpati­zálókat, hogy megakadályozza az antifasiszta harc legkövet­kezetesebb erejének talpra ál­lását. Sajnos, az SZDP, a szakszervezetek jobboldali vezetői és a Kisgazdapárt jobbszárnya is jórészt elfo­gadta a Kállay-féle alternatí­vát, és rajtuk keresztül e po­litika jelentős tömegeket tu­dott befolyásolni. A hintapo­litika nemcsak befolyásolta, hanem távol is tartotta a dol­gozókat az aktív, eredmények­re is vezető háborúellenes harctól, a tömegmegmozdulá­soktól. Éppen e politika miatt »az antifasiszta szövet­ségnek különleges nehézségei adódtak« — állapította meg Kádár János, aki abban az időben is a párt egyik vezető­je volt. Ugyanis nem keve­sebbről volt szó részükről, mint olyan nemzeti össze­fogásról, amely kirekeszti a közös küzdelemből a kommu­nistákat, olyan összefogásról, amely nemcsak a náci Né­metország és a magyar kiszol­gálóik, hanem a Szovjetunió és a kommunisták ellen is irányul. A kivárási politika különö­sen veszélyes szakaszába lé­pett 1943 őszén, amikor a Nyugat felé kiugrás hangoz­tatása éppúgy, mint a Szov­jetunió és a nyugati hatal­mak közötti ellentétek ielül- kerekedésére apellálás csak arra volt jó, hogy félrevezes- M a tömegeket. Eltakarja elő­(Folytatj'jk.) ki tÍ i Ó-\ e- # # # # Korszerű bányagépek * lük az alapvetően megváltó-# zott katonai-politikai heiyze-# tét, azt, hogy a felszabadítót # nem Nyugatról, hanem Kelet- # ről kell várni. A kommunis-i ták éppen ezért szokatlanul # éles formában vetették fel :# végre tudomásul kell venni.i hogy kudarcra van ítélvei minden olyan törekvés, mely# a háborúból való kilépésnél # számításon kívül hagyja ai Szovjetuniót és csak a nyu-^ gáti szövetségesekre kívánja^ építeni terveit: a kiugrási belső feltételeinél pedig nemi épít az antifasiszta ellenállási következetes erőire, eleve ki-i zárja a tömegek forradalmi i lendületében rejlő óriási lehe-i tőségeket. i Van azonban kiút az egyre t válságosabbá váló helyzetből.? szögezte le a kommunistái párt. »Ez az út a kémény esi bátor harc útja: teljes és fél-i reérthetetlen szakítás a reak-i cióval, Kállay jelszavaival.« # 1943 őszén már a munkás-# ság soraiban is erősödött az# I aktív harc akarása. A csepeli.# diósgyőri munkások meg-# mozdulása, a mezőtúri asszo-# I nyok tüntetése, a bányászok# antifasiszta tömeggyülései. 5# általában a szervezett dől-# gőzök politikai aktivitásának# felélénkülése mind a komoly # változás előjelei voltak. 1944 i februárjában már Bajcsy-Zsi-Í linszky Endre is fölismerte.# hogy az általa is hosszú időn# át támogátott hintapolitika I csődpolitika. Az idő azonban^ már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek erejével vesseneí véget az antifasiszta harcot^ gátló politikának. 1944. március 19-én bekö­vetkezett Magyarország né' met megszállása. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat törzsgyárában — a kongresszusi munkaverseny keretében — elkészült az a há­rom darab F6—HK típusú korszerűsített fejtő-rakodó gép, amellyel az elővájásoknál kiküszöbölhető a nehéz fizikai munka. Az új gépeket a hazai szénbányászat részére készítet­ték. A CENTRAL VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT pályázatot hirdet balatoni területén a szezonban üzemelő szabad kasszás egységek vezetői és helyettesi állásának betöltésére. Az üzletek büfé, bisztró, étterem típusúak. Szakmai követelmény: az 5/1972/III.16./Bk. M. sz. rendelet szerint. • A részletes pályázati felhívás megtekinthető Balatonlelle, Köztársaság u. 4. sz. alatt, a területi igazgatóságon, vala­mint a Budapest VIÍI. kér. Nagyfuvaros u. 18. sz. alatt elhelyezett hirdetőtáblán. ; A pályázatokat a területi igazgatóság címére kérjük! 8885

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents