Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-06 / 31. szám
Elkészült a Hotel Dorottya Hétfőn nyit, közben névadó bált tart Elkészült a Hótel Dorottya. Kaposvár legöregebb és legfiatalabb vendégfogadója tegnap a szakembereknek mutatkozott be. A város lakói előtt hétfőn nyitja meg kapuit, közben pedig névadó bált tart. A felújított épület sok mindenben megőrizte a század első évtizedeinek kávéházi hangulatát, a vendég kényelmét azonban korszerű. ízléses berendezések szolgálják. Az öreg, szürke falakat — Bau- mohl Leó kaposvári építész tervei alapján — 1910-ben építették; a hajdani Turul szálloda kávéháza és étterme csakhamar a tehetős polgárok kedvelt találkozói és szemlélődő helye volt. Sűrűn fordultak meg itt az akkori hivatalnokok is, s a megyeszékhely életéről szóló friss hírek — a pletykákkal együtt — itt cseréltek gazdát. A régi kávéház történetének lapjain fényesebb események is sorakoznak. Az öreg asztalok mellett fogalmazta a Tanácsköztársaság idején Móricz Zsigmondi az elsőként megalakult somogyi termelőszövetkezetről szóló riportját, a Rügyfakadást. Az étterem ablakai mögül szemlélte a kaposvári utca forgatagát Rippl-Ró- nat József, a város világhírű festője. A felszabadulás után nevet változtatott az épület. A Hotel Béke látta vendégül egyebek között Kodály Zoltánt, Áprily Lajost, Berda Józsefet. A városban ' működő Berzsenyi Társaság vendégeként járt itt Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Veres Péter és Déry Tibor. A vén falakat azonban kikezdte az idő. Patinája lassan megkopott; egyes részeit bezárták. A mai fiatalok már nem látták a nagyterem hófehér falait, s felnőttek azok is, akik diáksapkájukat rejtegetve itt kezdtek táncolni, randevúzni. Az épületet bezárták, s hosz- szú évekig — legalább is a külső szemlélődének úgy tűnt — semmi sem történt a megkopott falak között. Aztán kijavították a tetőt; a mohos cserepek helyére élénk piros került. Majd gyorsabb lendületet vett a munka. Akik a felújításra vállalkoztak — a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói — szép és jó minőségű munkát végeztek. Ezt emelte ki tegnap avatóbeszédében Somogyi Jenő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezér- igazgatója. Az újjáépített Hotel Dorottya tegnap délutáni bemutatkozásán részt vett Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes, Varga Péter, a Somogy megyei párt- bizottság első titkára, Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, Klenovics Imre, a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának v.ezetö titkára, Prievara Pál, a városi pártbizottság titkára és dr. Balogh János, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára is. Az újjáépített Hotel Dorottya — az épúlet hangulatát megőrizve — ma más mint hajdan volt. Az új gazda a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat ötvenmillió forintot költött a felújításra és az- új berendezésekre. Merész mintájú tapéta került a falra, jól átgondolt terv alapján készült bútorok az éttermekbe, a szállodai szobákba és az ötszáz ember elhelyezésére alkalmas csendes Dorottya-te- rembe. Az új vendégfogadó- i nak most két étterme van. Aki Mindkét fél érdeke gyorsan akar ebédelni, annak a bisztró beépített pultjainál készítik el az ételt. A drink bár a szálloda portája mellé költözött, és hangulatos bárt is kapott a Dorottya. Az öreg platánok alá pedig sörkert épült. Ízléses berendezése a Kiállítást Tervező és Kivitelező Vállalat munkáját dicséri. A Dorottya asztalai mellett egy időben 1200 embert tudnak leültetni, s a szállodában százharminc vendég számára van hely. A szépségesnek éppen nem mondható Dorottyáról elnevezett szép vendéglátóhely az idei farsangon már megifjod- va fogadhatja régi vendégeit és — valószínűleg — újakat is szerezhet. K. I. MAI KOMMENTÁRUNK Legyenek ott a közgyűlésen is Idézel egy közelmúltban tartott termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlés vezetőségi beszámolójából, az elnök szavaiból: »Tagjaink többsége becsülettel helytállt egész éven át a munkákban, és hozzájárult az év közben még nem remélt eredmények eléréséhez. Termelő- szövetkezetünk vezetősége nevében ezúton köszönetét mondok gazdaságunk valamennyi. jó munkát végző tagjának, növénytermeszr tőknek, állattenyésztőknek, traktorosoknak, szerelőknek, szellemi és fizikai dolgozóknak egyaránt, akik sok esetben fáradságot nem ismerve munkálkodtak a közös érdekért, a jó eredmény eléréséért. Külön is köszönetét mondok azoknak a nyugdíjasoknak és járadékosoknak, akik erejükhöz mérten, aktivan kivették részüket a munkából, az 1974. évi feladatok teljesítéséből...« Ebben a közös gazdaságban a tavalyi szövetkezeti bruttó eredmény felosztása során a nyugdíjasok és járadékosok — számuk több mint 300. az Összes tagságnak több mint a fele — alapjára 478 ezer forintot fizettek, alap- és kiegészítő részesedésként 39 ezer forintot kaptak. Ismerjük a múlt év őszét összes viszontagságaival együtt; tudjuk, milyen helyzet állt elő mezőgazdasági üzemeinkben abban az időszakban. S amikor az erőfeszítésekről írtunk, a társadalmi összefogás megannyi tanújelét tapasztaltuk. Az aktív termelőszövetkezeti tagok segítségére kelt a falvakban számos nyugdíjas, járadékos szövetkezeti gazda is. A közös javak féltése hatványozta meg erejüket, és sokan közülük a magas kort meghazudtuló teljesítményt ■nyújtottak. A most zajló zárszámadó közgyűlések idején fokozottan előtérbe kell kerüljön a megye valamennyi termelőszövetkezetében a megemlékezés ezekről az idős emberekről. Mind több munkát kivesz az ember kezéből a gép, egyre kevesebb feladat vár az emberi erőre. Előfordulnak azonban olyan időszakok — mint amilyen a tavalyi ősz is volt —, amikor a gép nem képes megbirkózni az összetorlódott tennivalóval, s ilyenkor mindenkire szükség van a földeken, aki tenni bír valamit. Nos. ezek- az idős emberek a múlt évben megmutatták, hogy rájuk lehet számitani, ha a közös ügyért tenni kell. Féltik, óvják azt a közösséget, azt a vagyont, melynek valamikor ők voltak a letéteményesei és a mostaninál nehezebb körülmények között építették, gyarapították szövetkezetüket. Ez idő tájt folynak a zár- számadó közgyűlések, s hibát követnek el ott, ahol nem hívják meg az összegező összejövetelre a szövetkezet alapítóit, a mostani nyugdíjasokat és járadékosokat. Lehet, hogy közülük néhányon már nem élnek, mások pedig nem képesek arra, hogy elmenjenek a gyűlésre, mert nem futja az erejükből.< Azonban a még közöttünk levők meghívása annak a jele, hogy most is számít rájuk a közösség. Megérdemlik, hogy ott legyenek azon a rendezvényen, ahol a közösség egyéves munkáját veszik számba, hiszen ennek ők is ré- 'szesi voltak. - _ A közelmúltban a Minisztertanács több szakszervezet elnökségével is tárgyalt a munkahelyi demokrácia helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről. Ennek lényegét és szükségességét az MSZMP Központi " ”B i zo tts ágá nak kongresszusi irányelvei a következőkben 'hangsúlyozzák: "Az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben tovább kell fejleszteni... A jelenlegi helyzetben az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrácia meglevő formáira.« A Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatóintézete mintegy ezer vezetőt és dolgozót kérdezett meg arról, hogy az üzemi demokrácia miként érvényesül munkahelyükön, illetve a munkások — mint csoport — mekkora befolyással rendelkeznek a vállalatnál? Nos, a vezetők 23 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkásoknak jelentős a befolyásuk a munkahely életében. A beosztottaknak, vagyis a munkásoknak viszont csak két százaléka mondta azt, hogy befolyásuk van a munkahelyen. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett munkások több mint fele határozottan állította: nagyon kis befolyásuk van a munkahely életére, a termelés egészére. Másként ítélték meg — és ez is figyelemre méltó — maguk a munkások is az üzemi demokrácia helyzetét. Sokan voltak, akik a részvétellel, a puszta jelenléttel megfelelőnek mondták a tanácskozásokat, hiszen ők ott hallgatók voltak, tájékozódhattak az üzem, a vezetők gondjairól, a közös feladatokról. Akadtak viszont szép számmal munkások, akik a hallgatást, a passzív részvételt hem érezték elegendőnek. Természetesen a részvétlenséghez sok esetben a «másik fél« is hozzájárul. A vezetők — a termelési tanácskozásokon — sok esetben eldöntött tényeket közölnek, legföljebb a végrehajtást segítő munkafeltételekre, jnunkakörülményekre vonatkozó észrevételekkel lehet azokat kiegészíteni. Ez azonban nem adja meg a beleszólás ízét, az együtt gondolkodás, a felelősségvállalás érzetét. Ilyen esetekben csak a vezetők elégedettek, mert egy feladatot «kipipáltak«. Röviden: az előbbre lépés alapvető feltétele, hogy a tanácskozásokat a munkások saját fórumuknak tekintsék, és ne a vezetés által kötelezően előírt rendezvénynek. Az üzemi demokrácia tartalmi fejlődésében, mechanizmusának működésében a vezető szerepet a vállalati pártszervezet tölti be. Ez magában foglalja azt is, hogy a pártszervezet kéri számon a különböző szintű vezetőktől, vajon biztosítják-e az üzemi demokrácia kibontakozásá- | hoz a különböző feltételeket, ismerik-e az ilyen irányú kö- j vetelményeket? E bben a tevékenységben pedig elsősorban a I szakszervezetekre támaszkodhatnak a pártszervek. A szakszervezet lehet a legjobb segítője, szervezője, ellenőre az üzemi demokráciá- j nak, a közvetlen, hatékony | tanácskozásoknak. Szerepük- re az irányelvek is felhívják [a figyelmet: A szakszervezetek a műhelyekben, az ÜzemÚj bútorüzem épül Balassagyarmaton üj bútorüzemet épít az Ipoly Bútorgyár Balassagyarmaton. A mintegy 95 millió foirihtos beruházási költséghez a nemzeti bank hosszú és középlejáratú hitelekkel, a Nógrád megyei Tanács, valamint * Balassagyarmati Vá1 rosi Tanács vissza nem térí- ! tendő fejlesztési támogatás- I sál járult hozzá. Az új bútorgyár 3000 négyzetméter alapterületű csarnokában már a jövő év j végén megkezdődik a terme- i les. egységekben és vállalati mértékben szervezzék meg a j munkásgyüléseknek — nagyobb egységekben a mun- j Szenvedélyesen kásküldöttek gyűléseinek —, illetve a bizalmiak tanácskozásainak a rendszerét.« A követendő út tehát nyilvánvaló. Szocialista termelési viszonyaink között természetesen jelentkeznek csoportérdekek, munkahelyi érdekek, a végső cél azonban közös. Jogos és szükséges tehát, hogy a munkahelyi közösség minden tagja részt vehessen a vállalat, az üzem vezetésében. Ezt szorgalmazzák a növekvő gazdasági feladatok is. A z MSZMP irányelvei határozottan kimondják: «A hatékonyan működő üzemi demokrácia egyszersmind nagy támasza az egyszemélyi vezetésnek, javítja a vezétői munka színvonalát. Fejlesztése a vállalati irányítási rendszer tökéletesítését, a hatáskörök észszerűbb rendezését és a dolgozók tartalmasabb, közérthetőbb informálását igényli.-* Ez pedig mindkét fél érdeke, az előbbre lépés módja és formája. E. Gy. AZ ABLAKBÓL kitárul az egész telep, a távolban pedig pontosan kirajzolódnak a Ka- linyin városrész új házai. A panelek itt készülnek a telepen, s a jó gazda még a helyükre emelésükben is gyönyörködhet az irodaházból. — Egy év alatt sokat kellett bizonyítania a szerelőiparnak — mondja Pintér Alajosné párttitkár. — S megérte? — Föltétien ... Most a megbecsülés is megvan! A szak- és a szerelőipar minden évben letette az asztalra, amit vártak tőle, sőt még pluszt is. Most a fizikai munkás is érzi a megbecsülést, és érti, miért fontos többet adni. őszintén és szenvedélyesen beszél, örül h Somogy megyei Építőipari Vállalat minden sikerének. Ez a máspdik munkahelye. A mostani Volán 13. sz. Vállalatnál dolgozott nyolc évig beruházási előadóként. Amikor befejeződött a nagy beruházás, gondolt egyet, s 1969 nyarán átment az építőipari vállalathoz. A víz- és fűtésszerelő építésvezetőségen kezdte technikusként. Világgazdasági ábécé Diszkrimináció A diszkrimináció közgazda- sági, jogi fogalom, hátrányos megkülönböztetést jelent. Normális kereskedelmi kapcsolatok alapvető feltétele az, hogy az egymással kereskedő országok, egymásnak egyenlő feltételeket biztosítsanak, tehát ne hozzák partnerüket hátrányos, megkülönböztetett helyzetbe a többi partnerhez képest. Ennek kifejezett tilalmát tartalmazza | pl. az Általános Vám- és Ke- j reskedelmi Egyezmény, a IGATT, amelynek hazánk is í szerződő fele. Diszkriminációnak, hátrányos megkülönböztetésnek j számít pl., ha egy ország a I másik áruját magasabb vá- | mokkái sújtja, vagy az onnan ! származott áru behozatalát ! jobban korlátozza, mint bár- 1 mely más ország árujáét. I A diszkrimináció gazdasági jelentőségét az adja. hogy a hátrányosan megkülönbözte- I tett ország vagy egyáltalán | nem juthat be az őt disakrli- mináló ország piacára, mi- j után a konkurrensei nagyobb lehetőséget kaptak, vagy csak tetemes anyagi áldozat árán értékesítheti ott termékeit. Olyan vámok, korlátozások, amelyek minden országra egyformán vonatkoznak, nem tekinthetők diszkriminációnak, mint ahogy azokat a különleges vámkedvezményeket vagy egyéb mentességeket sem tekintik annak, amelyeket egy ország pl. csak szomszédainak ad az úgynevezett kishatárszéli forgalom tekintetében, illetve csak olyan országoknak, amelyek vele együtt vámuniót vagy szabadkereskedelmi övezetet alkotnak. Nem minősül diszkri- j mináció alkalmvdisának az I sem, ha egv ország az úgynevezett általános preferen- jciális vámrendszer keretében előnyöket nyújt a fejlődő or- I szagoknak. nevezi magát. A munka és a család mellett állandóan tanult. Először elvégezte a köz- gazdasági technikumot, azután a gépiparit. Nem volt könnyű ; minden este a könyvek között, azonban a férje — tanár az 503. sz. Szakmunkásképző Intézetben — sokat segített neki. — Most is tanul? Mosolyogva int nemet % fejével. — A férjem ... most nem rajtam van a sor. Tizenegy éves házasok vagyunk, két gyerekünk van, s egyik iskolát végeztük a másik után. A férjem jelenleg a marxizmus— leninizmus esti egyetemre jár. Ha befejezte, akkor én is oda szeretnék menni. ízig-vérig mai nő. Olyan, akire oda kell figyelni, mert van véleménye a világ, 'a környezet dolgairól. — Kívülem egy nő volt az építésvezetőségen, a gépíró. Mit mondjak, egy kicsit furcsa volt, hogy ennyi férfi közé egy nő kerül műszakiként — Először be kellett bizonyítanom, hogy a nő is tud dolgozni. — Nehéz volt? — Azt, hogy az ember dolgozik, előbb-utóbb észreveszik ... Bár nehezebben, mint aki nem dolgozik! A bizonyítás olyannyira sikerült, hogy egyre-másra megbízták társadalmi munkával, beválasztották a szakszervezeti mühelvbizottságba. Négy évvel ezelőtt azután odament a párttitkárhoz: ha úgy gondoljak, hogy elég ereit, akkor jelentkezne a pártba. Örömmel fogadták, hiszen ismerték a családját: édesapja, Fias István negyvenötös párttag volt, az édesanyja, a bátyja, a férje is kommunista. Igyekezett minden megbízatásnak eleget tenni, minél többet ellesni az idősebb kommunistáktól. Arra azonban még álmában sem gondolt, hogy megválasztják párttitkámak. — Van másik női párttitkár a vállalatnál? — Még egy __a Zsíros Józ sefne. Négy párttitkár van a központi telepen, egy épületben vagyunk, s mindent megbeszélünk, ha összefutunk. Pintér Alajosné a múlt év elején új beosztásba került, gazdaság vezető a szerelőipari fő-építésvezetőségen. Most éppen sok az elfoglaltsága, az első negyedévi tervet »bontja le«. S közben készül a vállalat pártértekezletére is. Tizenegy küldött megy tőlük, a szakipari-szerelőipari pártszervezettől. — Szeretnénk úgy képviselni a kommunistáinkat, mint amilyen szerepe és jelentősége van a szak- és szerelőiparnak. A szakmunkások aránya például nálunk nagyobb, mint az építőmesteri részen. S ez így van a pártszervezetben is, a munkásarány itt a legmagasabb. Két fő-építésvezetőség területén tevékenykedünk, azt szeretnénk, ha mindenhol érződne a hatásunk. — Minden területen van párttag? — Minden brigádban ... s az már valami. Az a probléma, ahol nincs. Oda kijárok. — Gyakran kijut közéjük? — Ahogy a munkám engedi. A bizalmihálózat nagyon sokat segít. A PARTMUNRARÖL odahaza is sok szó esik, a férje pártvezetőségi tag. Megvitatják a tapasztalataikat, sőt együtt készülnek. Amikor az első tagfelvételre készültek, a férje mondta el, hogy mi a teendő, töviről-hegyire elmagyarázott mindent. — Hogyan töltik el a hétvégét? — Kirándulunk a kis Trabi- val. Szombat-vasárnap rövi- debb útra, nyáron hosszabbra merészkedünk. Tizenegy év után a nyáron üdültünk először családostul. Vállalati beutalóval Gyulán voltunk, előtte pedig egyhetes romániai, bulgáriai körutat tettünk. Nagyon szép volt! Lajos Géza
