Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-04 / 29. szám
Társadalmi eHenSrök tapasztalataiból Sok a visszaélés, a szabálytalanság Vezet a Balaton-part — Magas bírságok és figyelmeztetések ezért 5000 forintra bírságolták. A Pannónia vendéglátó vállalat siófoki Matróz éttermében Szép Imre felszolgáló — szerinte tévedésből — 20 forinttal számolt többet a vendégnek. Ez a tévedés 3500 forintjába került, ennyi bírságot kellett fizetnie. S lehetne még sorolni a Balaton partján, de a megye más területein is azokat, akiket jelentős bírsággal figyelmeztettek a körültekintőbb munkára. A siófoki 542-es számú élelmiszerboltból Kővári Gyulát. akit téves számolásért 2000 forint bírságra köteleztek. vagy Szabados István kaposvári vegyeskereskedőt. aki minőségrontásért, árdrágításért fizetett 3500 forint bírságot. Akiknél először tapasztaltak hibát — s főként fiataloknál — elegendőnek tartották a vállalati figyelmeztetést, fegyelmit. A vendéglátó vállalat 77, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat pedig 40 esetben intézkedett a társadalmi ellenőrzés javaslata alapján. Javult az ellátás A sok hiba mellett örvendetes a társadalmi ellenőröknek az a megállapítása, hogy javult, több területen jobb lett az ellátás. Ez vonatkozik az idegenforgalomban jelentős szerepet játszó területekre is. A tej és a tejtermékek értékesítésénél különösen kedvező tapasztalatokat szereztek. Szerintük még javítani kellene az iskolatej-akció szervezésén. A vidéki üzletekben nem elegendő a hűtő- kapacitás. A kenyérrel kapcsolatos panaszok a kis községekben lakóknál elsősorban a ritka szállítás és a nem megfelelő minőség miatt adódnak. A kisebb településeken levő üzletek nagy« része elhanyagolt, korszerűtlen. Vizsgálták a társadalmi ellenőrök azt is, hogy a vidéki üzletek mennyire tartják be az alkoholizmus visszaszorítását segítő rendeletet, amely meghatározza a boltok italkészletének arányát. Ez az élelmiszerboltokban az egész árukészletnek legföljebb 8— 12 százaléka lehet. A tabi áfész 37-es számú vegyesboltjában ez az arány elérte a 40 százalékot! Még következetesebben Társadalmi ellenőreink feladata az idén sem lesz kevesebb. A XI. pártkongresszus irányelveiben ezt olvashatni: »A közérdek érvényesítése megkívánja az állami társadalmi ellenőrzés jelenlegi rendszerének fejlesztését.« Az SZMT közgazdasági bizottságának vezetője, Müller Lajos elmondta, hogy ebben az évben is tovább folytatják a tavaly jól bevált, közös ellenőrzéseket, s ezekbe mind több fizikai munkást vonnak be. Szükséges az is, hogy a vállalatok, szövetkezetek jelentős részt vállaljanak ebből a feladatból, javítsák a belső ellenőrzést, s megbízható megfelelő embereket alkalmazzanak. Egy friss, intő példa. A társadalmi ellenőrök a napokban jártak a kaposvári áfész 1-es számú, Kanizsai utcai boltjában. Az eladó 4,70 forinttal számolt többet, szinte minden tételnél tévedett, s arra hivatkozott, hogy nincs megfelelő szakmai gyákorlata. A szakszervezeti társadalmi ellenőrök jelentős feladatot vállalnak magukra önzetlenül, a fogyasztók, dolgozó társaik érdekeinek védelmében. Megérdemelnék, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságok az eddigieknél jobban becsüljék, ismerjék el munkájukat. A társadalmi ellenőrök a tanácskozáson elmondták, hogy munkájuk közben gyakorta találkoznak olyanokkal, akik az évek során ismétlődően követnek el visszaélést, szabálytalanságot. Kifizetik a bírságot, s aztán maradnak a helyükön. Következetesen kellene élni nemcsak a bírságolás, a felelősségre vonás jogával, hanem a pályáról való eltanácsolással, illetve a működési engedély megvonásával is! Sz3lai Lász|ó Megmentik a szürke marhát Háromszáznyolcvan szak- szervezeti, társadalmi ellenőr tevékenykedik megyénkben. Tavaly — mint a korábbi években is — legfontosabb feladatuknak tekintették a fogyasztói érdekek védelmét. Azt, amit a X. pártkongresz- szus számukra is meghatározott, hogy »akadályozzák meg a harácsolást, a jogtalan haszonszerzést«. Az SZMT közgazdasági bizottsága a napokban hívta össze tanácskozásra a társadalmi ellenőröket, az ÁKF, a Minőségvizsgáló Intézet szakembereit, a kereskedelmi, vendéglátó vállalatok képviselőit. A tavalyi tapasztalatokról és az idei feladatokról tárgyaltak. Jobb az együttműködés — A fogyasztói érdekek védelmét szolgáló párthatározatok végrehajtásáért a múlt évben eredményesen dolgoztak társadalmi ellenőreink. 1970-ben 1340 ellenőrzést tartottunk, tavaly már 2548-at. Arra törekedtünk, hogy javítsuk együttműködésünket az állami kereskedelmi felügyelőséggel, a minőségvizsgáló intézettel, valamint a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok ellenőreivel. Az ellenőrzéseknek több mint a felét velük közösen végeztük. Ezzel elértük, hogy a vizsgálatok alaposabbak, megbízhatóbbak voltak, mint korábban. Ellenőrzésünk kiterjedt a megye egész kereskedelmi, vendéglátó hálózatára. A számolás, mérés mellett vizsgáltuk az árváltozások végrehajtását, a megyei tanács javaslatára a peremkerületek, a falvak, valamint Siófok, Barcs, Marcali lakóinak ellátását, az idegenforgalmi területeken működő állami, szövetkezeti üzletek, a magán-kiskereskedők, kifőzdék tevékenységét. A legtöbb visszaélést, szabálytalanságot a Balaton-parton tapasztaltuk — tájékoztatott Müller Lajos, az SZMT közgazdasági bizottságának a vezetője. Húszforintos „tévedés“ Minőségrontás, kávé-, bor- hamisítás, árdrágítás, helytelen számolás — ez jellemző az idegenforgalmi területeken levő vendéglők, presszók egy részére. Erre utal az is, hogy az itt tartott ellenőrzések során 52 százalékban tapasztaltak valamilyen szabálytalanságot, visszaélést. Az előző esztendőben ez »csupán« 49 százalék volt. Balatonbogláron például Kónya Jánosné kiskereskedő 66 forinttal számolt többet, Átfogó tenyésztőmunka kezdődött — az állattenyésztési felügyelőségek bevonásával — a kiveszőben levő magyar szürke marha megmentéséért. Az ősi fajta, amelynek elődeit a honfoglaló magyarok hozták magukkal, már csak mutatóban található a hortobágyi és a kiskunsági nemzeti parkban. Jelenleg 900 tehenet tartanak nyilván, ezeket is a leromlás, elkorcsosodás veszélyezteti. Most Jugoszláviából érkezett tenyészbikákat hozattak Bu- gacra, illetve Hortobágyra. Ugyanakkor a bugaci magyar szürke növendékbikákat Jugoszláviába exportálják. Minden kapható Az Újságírói zsargon ezúttal szó szerint igaz volt: a téma valóban az utcán hevert. Az utat szegélyező zöld sáv mindenütt kirakott, használt holmiktól tarkállott. Óreg érmelegítő, kopott; szí- nehagyott pufajka, félretaposott sarkú cipő, gyűrött télikabát foszladozó szőrmegallérral, rozsdás vasszerszámok, függönyök, ingek, könyvek, nyakkendők kavalkádja, kusza tarkasága adja meg minden hónap első vasárnapján a Marx Károly utca képének alaphangulatát Kaposváron. Száz meg száz ember nyüzsög ezeken az alkalmi vásárokon, ahol minden elképzelhető árucikk gazdát cserélhet, minden elképzelhető áron. Itt bárki kiélheti a lelke mélyén szunnyadó kereskedői hajlamokat, mindössze hat forint helypénzt kell leszurkolnia, s a fogasról néhány elnyűtt göncöt leakasztania, vagy előkotorni a padlások, kamrák mélyéből az évtizede ottfelejtett holmikat. Kik járnak ide? Azok, akik eladni akarnak, és azok, akik vásárolni. Akiknek megéri a tízforintos ing, a harmincasért megvásárolt nadrág, s a százasért bármelyik pillanatban felölthető télikabát. Olyan dömpingje van itt a használt ruhának, ócska cipőnek, csizmának, hogy aki nem sajnálja válogatásra az időt, az meglepően jó . darabokkal gazdagíthatja a ruhatárát, jóllehet nem az itt vásárolt holmikkal fogja diktálni a kaposvári divatot. Pedig diktálhatná. Más — például a pécsi vagy a szekszárdi ócskapiacokon — gyakran marakodnak a fiatal lányok egy-egy eredeti népi szabású blúzért, gyönyörűen hímzett bekecsért, olcsó, mintás vászonért. A kaposvári havivásárt hónapról hónapra végigfürkésző, gondos látogató azonban itt ilyesmit alig talál. Már harmadszor látja a jóféle bőrből varrt, K. u. K.-s időkből való katonai oldaltáskát, senki nem veszi a művészien megmunkált, bronz nyélbe foglalt szalormasütő- készséget, s a rövid, derékig érő bundácskát, amelynek hímzései egykor a göllei asz- szonyok vállaira simultak. Nem, vagy csak alig fogynak a könyvek: persze, ezek cseppet sem régiségek, többnyire az olcsó könyvtár foszlott fedelű példányai, amelyeket közben vászonkötésben is kiadtak, vagy a végzett orvosnövendék gyerek volt tankönyvei. Ami pedig tényleges ritkaság — például a nagy francia forradalom és a császárság korának ötkötetes magyar kiadása —, azt lehetetlenül drágán, háromszáz forintért kínálják. — Ne menjen el, aranyoskám — szól utánam egy pirospozsgás, idősebb néni. — Lehet alkudni... Az ám! Lehet alkudni. De hogyan? Az embert ismeretlen röstellkedés fogja el, amint meglegyinti a régi vásároknak ez a számára már ismeretlen hangulata, »ötszáz! Kétszáz! Négyszázötven ! Háromszáz! Négyszáz, de alább egy petákkal set ^a, csapjon bele! Itt a kezem, nem...« Milyen szokatlan ma mindez a fülnek, az észnek. A sok használt cikk között sétálgató, szemlélgető ember megszokta már, hogy nem alkuszik. Ha soknak talál .valamit, odébb sétál. S lám, még a fővárosból leruccant kiskereskedőnek is »elfogy a cérnája«, amikor az egyik néni már harmadszor túrja fel készletét, s a végén megnyugtatásul közli: »Majd visszajövök!« Ez az odavetett szó végképp felbőszítette az árust: »Ide aztán ne! — for- tyant föl. — Ha idejön, én megszököm.« »De miért?« — nyílt kerekre a néni szemé a csodálkozástól, de választ nem kapott, csak egy dühös legyintésre lelt. Ki érti ezt? Meghalt volna az igazi alkuszszellem? Meg. S ami olykor-olykor (minden hónap első vasárnapján) itt tapasztalható, áz már csak gyenge visszfénye, porlófélben levő utóélete annak. Van azonban olyan kereskedő, akinek a portékái a reneszánszukat élik. Ö a bólyi kékfestő. A hatvanas évek végén a bólyi mester még re- zignáltan nyilatkozott a kékfestő szakma kilátásairól érdeklődő újságírónak: »Amíg öregasszony lesz, a kékfestő kelmékre is szükség lesz.« De maga is tudta, hogy ez inkább tetszetős magyarázat, mint magabiztos derűlátás. A hetvenes években azonban újra divatba jött ez a szép szövetanyag. A vasárnapi vásáron már a sátor közelébe sem lehetett menni — a sok középkorú és fiatalasszony miatt Hiába, változnak az idők. Cs. T. Mélytengeri robot RIPORTOK A SZOVIETUNI ÓBÓL Vendégszerető Grúzia — Ha barátomnak tartasz, Grúziát, Tbiliszit, el ne kerüld! — kötötte lelkemre Miha Klvividze költő, Katona József Bánk bánjának grúz nyelvre fordítója. Így mondta ezt Kandelaki és Kavkaszidze kollégám is'. A fagyos téli moszkvai estéken mindhárman sokat meséltek nekem a napfényes Grúziáról. Es egy forró nyári napon megérkeztem Tbiliszibe. Ettől a pillanattól kezdve aztán már semmire sem volt gondom. A grúzok mindjárt szembetűnő jellemvonása a jó' kedv, a vidámság. A későbbiekben lépten-nyomon tapasztaltam, hogy vendégszeretetük végtelen. Adát — ez a grúz szó íratlan törvényt jelent. Az ősi, évszázadok folyamán kialakult vendégfogadási szokásokat — »adatokat« — ma is megtartják. A vendégért mindent megtesznek, ám elvárják főle, hogy tiszteletben tartsa szokásaikat. Vendégfogadói haSomogyi Néplap gyományaik között az egyik legfontosabb, hogy a gazdát visszautasítani, ha az valamivel kínál, sértés. Pohárköszöntőnél a poharat fenékig kell üríteni ... A gazda mindenkor maga választja ki a vendégeknek a legjobb falatokat. Dicsérni valami tárgyat nem j ajánlatos, mert a gazda azt abban a pillanatban a ven- | dégnek ajándékozza. A grúz konyha kedvünkre : való. Fűszeres, és szeretik a , piros paprikát. A csahohbili hasonlít a csirkepaprikáshoz A harcso bárányból főzött leves, hagymával, fokhagymával, paprikával, paradicsommal ízesítve. Különlegesség a szavici, a sokféle fűszerrel kevert diómártás, amelyet hideg számyassülttel tálalnak. A frissen sült túrós-sajtos tésztát, a harcsapurit pedig ugyanúgy meg kell kóstolni, mint nálunk a rétest. Előitaí rendszerint a csacsa, vagyis a törkölypálinka. A fűszeres ételekre aztán csúsznak a kitűnő, tüzes, zamator grúz borok — a cinandali meg a hvancskara. Tbiliszi — amely a Kúra folyó partján húzódik, közel 25 kilométernyi hosszan — 1500 éve lakott hely. Az óvárosban sok nagyszerű műemlék maradt fenn. Az épületek többsége azonban az utóbbi száz esztendő folyamán épült. A legújabb épületek ,pedig hallatlanul merészek, különlegesek. Helyenként korszerűbbek is, mint Leningrádban vagy Moszkvában az új negyedekben. — Gyerünk, megnézzük a grúz tengert! — mondta vidáman egyik délután Kandelaki barátom. — Valamire való tavuk sem volt itt a kö- , zelben, hát csináltunk ma- j gunknak a fejünk fölé egy mi- j ni tengert. Közvetlenül a város fölötti hegyekben elzárták egy folyó útját és vízzel árasztottak el egy hatalmas völgyet. Ám | ennek a völgynek a legmé- j lyebben fekvő része is följebb j van, mint a város legmaga- ! sabb pontja. A mintegy 12 kilométernyi hosszú és helyenként 2—3 kilométer széles »mini tenger« még tovább duzzad, de körülötte máris nagyon szép üdülőövezet alakult ki. Nagyon tetszett, hogy több olcsó penziót létesítettek, főleg a kis pénzű fiatalok számára. Ami alaposan meglepett: a »mini tengeren« élénk hajóforgalom is van. Kandelaki barátom — aki a művészettörténetek kandidátusa, s a tbiliszi városi párt- bizottság tudományos osztályának a vezetőihelyettese — a jelen tényeit sorolta: — Ma Szovjet-Grúzia minden ezer lakosára 58 egyetemi vagy főiskolai végzettségű szakember jut. Ez pedig azt jelenti, hogy hatszor-hétszer több, amennyi Franciaországban és Angliában az ezer lakosra eső diplomások aránya. Nem szerénytelenség: a Szovjetunió viszonylatában is előkelő helyen állunk. Adatokat, tényeket sorolt. Íme, mutatóban néhány: A köztársaságok Tudományos Akadémiája ugyan csak 1941- ben alakult meg, de már nagy tekintélyt vívott ki magának. A grúz matematikusok, fizio- lógusok, nyelvészek, geológusok, történészek és a műszaki tudományok művelői közül számosán világhírnévre tettek szert. Niko Muszhelisvili ismert matematikus, az akadémia elnöke, Alekszandr Dzsa- nelidze és Georgij Dzocenidze világhírű geológus, vagy példáid Ivane Beritasvili, a Fiziológiai Kutatóintézet tudósa három akadémiának — a | szovjet és a grúz tudományos akadémiának meg a Szovjet Orvostudományi Akadémiának — is rendes tagja. Sok tudósuk kapott magas kitüntetéseket: G. Melikisvili történész és N. Antevala orvos- professzor például Lenin-dí- jas. — Tudományos életünk gyors ütemben fejlődő ágai közé tartozik az elektronika, az automatika, a telemechanika és a kibernetika; városunk közelében atomreaktor működik — mondotta Kandelaki. Még sokáig beszélt a grúz tudományos élet helyzetéről, sikereiről, terveiről, aztán a Dinamó labdarúgó-mérkőzésére indultunk. Mert mint minden grúz, Kandelaki barátom is született, vérbeli szurkoló. Bár mostanában korántsem megy olyan jól a Dinamónak, mint régebben, de azért a stadion minden mérkőzésen megtelik. Sőt, kicsinek is bizonyult, így most újat építenek. Hurcilava, Gogija, Gucajev, Dzodzuasvili meg a többiek azon a napon nem villogtak, csak döntetlenre futotta az erejük a kijevi testvércsapattal szemben. — Sebaj — vigasztalták magukat a mérkőzésen még dühös szurkolók —, majd a következő meccsen jobban megy. Otthon éreztem magam. (Folytatjuk.) Tímár Ede j Tenger alatti távirányítású kutatójárművet készítettek nyugatnémet szakemberek, amely 200 méter mélységbe ereszkedhet alá. Oldalsó és magassági kormánya van, akárcsak egy repülőgépnek, burkolata üvegrosttal erősített műanyag. A »Pinguin« a vízfelszínen úszó járművel mozgatható (vontatható), vagy saját motorjával változtathatja helyét, távirányítással. A mélytengeri robot méréseket végezhet, amelyek adatait a törzs középső részében elhelyezett elektronikus berendezések rögzítik és továbbítják. A mintegy 2000 kg súlyú »Pinguin«-t jól lehet majd alkalmazni a tengerfenék feltérképezésére, minták vételére, a tengerfenék rengéseinek megfigyelésére, a tenger alatti kábelek ellenőrzésére, a mélyvízi szennyezések mértékének és helyének megállapítására stb. Már dolgoznak a kutatók a mélytengeri robot olyan változatának az elkészítésén, amely 6000 méteres tengermélységbe is lemerülhet.
