Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

Nádi világban A zamárdi felsői remete Szabálytalanságok a takarékszövetkezetek működésében A lápi, száraz nádrengeteget szél zörgeti, lábunk viszont csaknem térdig süpped a mo­csárba. Egy helyütt, ahol külö­nösen gyanúsan csillognak a jéghártyás tocsogók, valaki né­hány műanyag flakonból épí­tett »járdát«. Krómacélszínű ég nehezedik ránk. Eltéved­nénk, ha a körzeti rendőr szí­vélyesen nem kínálkozott vol­na kalauzul. Beljebbről férfi­baritonon megszólaló csecsemő gögicsélést söpör felénk a meg-megújuló szél. — Ez ő. Kalyibává öregedett faépü­let, Zöldje penészszínné halvá­nyult. Messzebb — nem vál­lalva a rokonságot a bódéval — rangos villák tekintenek a nádasra betoncölöp lábaikról. Kísérőnk búcsúzik. Mi ott ál­lunk a kalyiba barlangsötétjé­ből előbúkkanó remetével szemben. Olajfeketére mocsko- lódott gönc, gumicsizma van Ijajta. Zilált, őszes haját sváj­cisapka szorítja le. A szeme mintha külön életet élne: hol megfényesedik. hol szürkébb lesz az iszapnál. — Bemennénk. A remete — akiről Zárnál— diban furcsa hírek keringenek — utat enged maga mellett. Egy vaságy, rajta színe vesz­tett, lógó vatelinú paplan és két szakadt doboz; a kászli te­tején összevisszaságban bádog­tárgyak. négy öngyújtó, egy ví­zipisztoly, műanyag mackó, üvegek. A zsebkendőnyi épü­letbelső közepén petrofor, raj­ta üres konzervdobozok, gyer­tyák. Egy szék. Nem ülésre szolgál. Kakaóporos zacskók, sztaniolpapírok hevernek raj­ta. .Pókháló, szemét, ételhulla­dék. — Hideg van itt. — Néha gyertyát gyújtok, akkor nincs hideg. A tél ha­mar meghal. Tudom. Másfél éve lakom itt. — Félelmes lehet. ' — Nem. Jó itt. Kígyó sincs, madár se fütyül. Éppen a kalyiba fölött csi- vog föl egy kismadár. — Madár se fütyül. — Azt mondják az emberek magára: »a remete«. Miben hisz? — A tudományban; nem va­gyok remete. Átmentem a mű­vészetből a tudományba. Ab­ból él mindenki. Pervédelem­nek jó ez. _ 7 — Imádkozni nem szoktam, hangjegyekben megy az is. Mindennek hangneme van. Sa­ját hangelméletét mindenkinek ki kell dolgoznia. Lelkesen magyaráz, kezével kaszálva. A talpunk alól kú­szik fel a hideg kígyója. Ö nem fázik. — Itt egészséges. Sosem be­teg az ember, ötven évtől het­venig vagyok. Csak hatvan­évesen élek majd gyógyszerrel. — Hogyan került ide? — Tizennyolc éve megvet­tem ezt a helyet valakitől. Ak­kor rátettem a nyaralómat. Honnan? Az égből? Észre­vétlenül csap át fejedelmi töb­besbe. — Családunk sohasem volt, szerencsére. Az nem jó. Ügy van belőle. Elég a szülők ügye is. Ügyekbe szoktuk feldolgoz­ni a családi dolgokat. Vagyo­nunk: exponens hatvány. Nem | adnánk semmiért. Minden, ami a környező világot képezi. — Mit tart az emberekről? — Nem vesszük alapul: jók-e, rosszak-e. Azt nézzük: hová tartoznak. — Hová tartozott legszíve­sebben előző életében? — A művészethez, aztán a tudományhoz. Erre gondolok ! mindennáp. Van időm. Hat na- I pig fekszem, akkor elmegyek bevásárolni a környékre, vagy Pestre kenyérért. — Kenyérért Pestre!? “— Nagy város. Fárasztó ... — Mit csinál még? ■ — Kidolgozom magamban a | hangelméletet, meg a lőelméle- tet is. Bármikor behívhatnak. Kik? Hová? 1 — Katonazenész voltam, meg színházi zenész, meg mú­zeumőr. Mindenhová hívhat­nak. Mondták: ha a múzeumot renoválták, visszahívnak. — Irt már nekik? — Átmentem a hangtanba, ott nem kellett írni. Kimegy- a divatból az írás a modern vi­lágban. Katonáéknál jó volt, ott mindig megmondták, mit csináljunk. . A személyi igazolványa sze- | rint Nóga Ervinnek hívják. Ötvenéves, érettségizett ember. Életútja megegyezik a zavaros mondataiból kifejthető konk­rétumokkal. Katonazenész, színházi muzsikus voít. — Eltörött a kezem, nem bírta meg a fúvóshangszere- ket... Vércsekarommá görbülnek jobb kezének ujjai. — Van mondanivalója az embereknek? Üzen nekik va­lamit? — ök sem üzentek nekem. Kerülöm őket. Mosni is csak tavasszal mosok, meg nyáron. Itt télen nem szoktunk. Szortyog a talaj a lábunk j alatt, lábalunk kifelé a reme- ; telaktól. ! Egy telefon a Baranya me- J gyei Múzeumok Igazgatósága gazdasági osztályára. — Igen, ismertük Nóga Er­vint, nálunk dolgozott. Egyszer csak felállt, kabátját, kalapját itthagyva eltávozott. Azóta nem láttuk. A zamárdi felsői remetével — s ez a beszélgetésből is ki- ; derült — baj van. Nem abban j a huzatos kalyibában lenne a ; helye télvíz idején. Otthonban, | orvosi felügyelet alatt annál inkább. Kifényesedne a szeme állandó időre talán? Az ember- > élet közügy. Leskó László í A nagyatádi járás több köz­ségében működik takarékszö­vetkezet. Ezek egy része ön­álló, néhány helyen kirendelt­ség, másutt betétpénztár mű­ködik. A tagok száma tavaly a járásban 9497 volt, a részjegy­alap összege pedig meghaladta az 1 millió forintot. A Nagyatádi Járási—Városi Ellenőrzési Bizottság egy ko­rábbi vizsgálatában azt nézték meg, hogy a takarékszövetke­zetek működésükben, gazdál­kodásukban megtartják-e az előírásokat, a törvényeket, ren­deleteket. Engedély nélkül Valamennyi takarékszövet­kezetnek megvan a Pénzügy­minisztérium által kiadott mű­ködési bizonyítványa, s több­ségükben az alapszabály sze­rint látják el feladatukat. A népi ellenőrök azonban fölfi­gyeltek arra, hogy például a berzencei takarékszövetkezet még az 1973-ban készült alap­szabályban Csurgó nagyközsé­get is működési területének nyilvánította, de erre még a vizsgálat időpontjára sem ren­delkeztek pénzügyminisztériu­mi engedéllyel. Ennek ellené­re 289 csurgói lakost vettek föl 43 000 forint részjegyalap­pal a tagok sorába, s közülük 151-nek 1 millió 223 ezer forint kölcsönt folyósítottak. Hasonló módon járt el a lá- bodi takarékszövetkezet. Mű­ködését még 1973-ban kiter­jesztette Nagyatádra, s erre engedélyt csak 1974 elején kért. Ezt' azonban a Pénzügy­minisztérium a takarékszövet­kezet nem megfelelő gazdasá­gi munkája miatt elutasította, s a vezetőket a szükséges in­tézkedések haladéktalan meg­tételére kötelezte. A járási hi­vatal pénzügyi osztálya is ha­tározatban kötelezte a lábodi takarékszövetkezetet a tagsági viszony felmondására, a rész­jegyek visszafizetésére. Ezt kö­vetően a takarék ismét kérés­sel fordult a Pénzügyminisz­tériumhoz a felmondás alóli mentesítésért, ezt azonban a. vizsgálat idejéig nem kapta meg. S noha 31 000 forint részjegyet visszafizettek, a népi ellen­őrök a vizsgálatkor még 191 — 26 800 forint részjeggyel ren­delkező — olyan tagot talál­tak, aki nem a takarékszövet­kezet működési területén la­kik. Előbb kellene az engedélyt kérni, s csak azután fölvenni a működési területen kívül la­kókat. Alapszabály szerint A takarékszövetkezetek min­denütt elkészítették az alap- szabályzatot, elvégezték a szükséges módosításokat, s többségük azok szerint tevé­kenykedik. Közgyűléseiket, részközgyűléseiket, küldöttgyű­léseiket az előírt időben meg- tarjálc, legtöbb helyen megfe- I lélőan dolgozik az igazgatóság, a felügyelő, a vizsgáló, az in- I téző és az ellenőrző bizottság : is. Gyékényesen azt tapasztal* j ták, hogy a tanács elnöke tag- I ja volt az igazgatóságnak, ez pedig ellentétes az alapszabály" lyal. Ugyanitt az egyik köny­velőnek és a kirendeltség pénz­tárosának nem volt erkölcsi bizonyítványa, noha ez köte­lező. Háromfán — a babócsai ta­karékszövetkezet kirendeltsége működik itt — a feltételeket csak részben teremtették meg, nem megfelelő a nyitva tartási idő, s ami még súlyosabb: a kölcsönigénylő lapot a házas- társ nem írta alá. A kötelez­vény eredeti példánya helyett csak másolat volt meg, az ok­mányokat felületesen állították ki, hiányzott az iktatószám, a tanúk lakcíme, s építési köl­csön helyett — sertésól építé- 1 sére — termelési kölcsönt fo­lyósítottak. A népi ellenőrök megállapí­tása szerint az általuk vizsgált időszakban a babócsai taka­rékszövetkezet felügyelő bi­zottsága a háromfai kirendelt­ségen nem végzett tényleges ellenőrzést. Ezt állapították meg a berzencei takarékszövet­kezet felügyelő és ellenőrző bi­zottságáról is. Intézkedések Előfordult néhány helyen, hogy tévesen számították a ka­matot, s emiatt kár keletke­zett, 1 eze.ket azonban utólag ren­dezték. Apróbb, kijavítható hi­bák fordultak elő, a múlt esz­tendőben, ám takarékszövetke­zeteink többsége alapszabály szerint, s feladatának megfe­lelően, a törvényeket, rendele­teket betartva működött — ez a nagyatádi járás népi ellen­őreinek összegezhető megálla­pítása. Mégis, ahol a lakosság pén- ! zével gazdálkodnak, ott az ilyen, apróbb hibák is megen- | gedhetetlenek. Örvendetes, i hogy ez volt a véleményük az ; érintett takarékszövetkezetek vezetőinek, s felettes szervei- i nek is. Köszönettel fogadják a I munkájuk javítását segítő népi ellenőri vizsgálat megállapítá­sait, s több intézkedést tettek a hibák megszüntetésére. A lábodi takarékszövetkezet I például felmondta az engedély nélküli működési területén la­kók tagságát, kölcsönét, visz- szafizette a részjegyalapot. A berzenceiek pedig a Pénzügy­minisztériumtól utólag enge­délyt kértek, hogy működésü­ket Csurgó területére is kiter­jeszthessék. Sz. L. Növényvédelmi tájékoztató A növényvédő szerek tárolása A megyénk boltjaiban vég­zett ellenőrzések során meg­állapították, hogy a növény­védő szerek tárolása kisebb- nagyobb mértékben szabályta­lan. A boltokban tartott nö­Gazdasági fejlődésünk realitásai A növekedés gyorsításának forrásai A gazdaság versenyké­pességének megtartá­sa és javítása állandó megújulást követel. A njeg- újulásnak természetesen van­nak anyagi erőforrásokhoz kötött korlátái. Tapasztala­taink szerint azonban a leg­nagyobb korlát az emberek­ben van: a megszokottságban, a régihez való ragaszkodás­ban. Ez természetes emberi tulajdonság. A vállalatok ve­zetői azonban nem engedhe­tik meg maguknak ezt a faj­ta konzervatívizmust. Társa­dalmi felelősségük abban van, hogy ösztönzik és megszerve­zik a megújulást, hogy kez­deményezik és támogatják az újat, áz előremutatót, s a dol­gozókat felkészítik a válto­zásra. Akár a termékszerkezet korszerűsítése, akár a lekö­tött munkaerő hatékony mű­ködtetése oldaláról közelítjük a hatékonyság növelését, nem hagyható figyelmen kívül a lekötött állóeszközök összeté­telének a vizsgálata. A népgazdaság tsrrnelő- ágaiban ugyanis igen lassú a régi, elavult berendezések se­lejtezése. Évente átlagosan az állóeszközök 1,4 százalékát se­lejtezik ki. Ez az arány — figyelembe véve az állóesz­köz-állomány évi 6—6,5 szá­zalékos növekedését — 27—28 éves átlagos pótlási ciklusidő­nek, cserélődésnek felel meg. A termeléspolitikában azon­ban elkerülhetetlenül előtér­be kerülnek a fokozott minő­ségi követelmények, s ezek feltételeként az elavult, csak drágán fenntartható állóesz­köz-állományt gyorsabb ütemben kell kiselejtezni. Ez egyben a meglevő, illetve az újonnan üzembe helyezett korszerű gépek és berendezé­sek jobb kihasználását is le­hetővé teszi. „ A termelőberendezések ki­használásának javítása — ahol lehetséges — indokolttá teszi a műszakszám növelé­sét. Meg kell azonban jegyez­ni, hogy vállalataink kissé egyoldalúan az extenzív ki­használás mutatóit kísérik fi­gyelemmel, és ha mód van rá, azt növelik. Ritkábban hallunk a gépi berendezések intenzív, vagyis a munka­renden belüli kihasználásának javításáról, pedig e téren kü­lönösen nagy tartalékaink vannak. A termelőberendezé­sek intenzív kihasználásának javítása is szükségessé teszi a szervezettségi kultúra növelé­sét. A termelési és a terme­lést kiszolgáló folyamatok korszerű megszervezése nél- j kül nem képzelhető el a gé-' i pék üzemidőn belüli produk- [ tív kihasználásának javítása. Az állóeszköz-állomány ex­tenzív és intenzív kihasználá­sának javításával, a termék- szerkezet korszerűsítésével, a szervezettség színvonalának javításával jelentős pótlólagos ráfordításokat takaríthatunk meg. A fejlesztés egyik mód­ja a beruházás. Eddig első­sorban ezt az utat jártuk, ezt a módszert választottuk. Tény, hogy a fejlesztésnek ez viszonylag egyszerű módja. De egyben a legkockázatosabb is. A hatékonyság javítását szem előtt tartó gazdasági ve­zető számára a beruházás rendszerint a fejlesztési va­riánsok között az utolsó he- I lyen szerepel; vagyis akkor | folyamodik ehhez az eszköz- I köz, ha a feltárható tartalé­kokkal már nem érhető el a kitűzött gazdasági cél. A vállalati beruházásokra előirányzott összeg 1975-ben mintegy 68 milliárd forint — 6—7 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Célszerű, ha ezt az erőforrást a vállalatok el­sősorban a folyamatban levő beruházásaik befejezésére koncentrálják. A gazdasági egyensúly javítását szolgálja az az intézkedés is, mely sze­rint újonnan kezdődő válla­lati beruházásokhoz állami támogatás és hitel csak külö­nösen indokolt esetben, min­denekelőtt a gyorsan kivite­lezhető, a gazdaságos tőkés kivitelt növelő vagy az im­portot gazdaságosan helyet­tesítő fejlesztésekhez nyújtha­tó. Az állami beruházások kö­rében is olyan intézkedések születtek, amelyek a folya­matban levő programok meg­valósításának gyorsítására irányulnak. Eddig lényegében a gazda­sági egyensúly javítása olda­láról közelítettük a feladato­kat, illetve a feladatok ösz- szefüggő láncolatát, és mint láttuk, a gazdasági egyensúly javítása nem az egyik vagy a másik feladat megvalósítását követeli; nem valósítható meg az egyik feladat, ha a mási­kat elhanyagoljuk. A gazdasági hatékony­ságnak az eddigieknél és a tervekben figye­lembe vettnél nagyobb ará­nyú javulása új, pótlólagos erőforrásokat is teremt, ame­lyek lehetővé, tehetik a gaz­dasági egyensúly erőteljesebb javítása mellett a gazdaság- növekedés ütemének a meg­gyorsítását. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a növekedés­nek a tervezetthez viszonyí­tott gyorsítása csak abban az esetben következhet be — az életszínvonal-célok és az or­szág külgazdasági egyensú­lyának veszélyeztetése nélkül —, ha arra a gazdasági ha­tékonyság »arányos« javulá­sa fedezetet teremt. Or. Varga György vényvédő szerek okozta bal­esetek, mérgezési veszélyek elkerülése végett a követke­zőkre hívjuk fel a növényvé­dő szert árusító boltok figyel­mét: A kis forgalmú, és élelmi- ’ szert, élvezeti cikket, illetve italt nem árusító kereskedel­mi helyeken a növényvédő szert az áruraktár elkülöní­tett részében levő szekrények­ben szabad tárolni úgy, hogy szennyeződésnél a környezet j felmosható, tisztítható legyen. A raktár, illetve a szekrény ajtaját biztonsági zárral kell ellátni, a kulcsok csak az üz­letvezetőnél vagy a méregke­zelői képesítéssel rendelkező árusítónál lehetnek. A raktár ajtaját, illetve a szekrényen ott kell lennie a »Növényvé­dőszer-raktár«, illetve »Nö- | vényvédő szer« feliratnak. A raktár megfelelő szellőzteté­sét biztosítani kell: a helyi­| ség szellőzőnyílásait, vezeté­keit, kéményeit úgy kell el­helyezni, hogy ne legyenek kapcsolatban a szomszédos helyiségek hasonló nyílásai­val, vezetékeivel. A raktári munka zavartalanságát bizto­sító természetes és mestersé­ges megvilágításról gondos­kodni kell. Külön zárható raktárrészben, illetve szék- rénvrészben kell tárolni a ki­fejezetten mérgező készítmé­nyeket: külön kell tárolni a tisztításhoz, a gyakorlatilag nem mérgező növényvédő szerek kiméréséhez használa­tos eszközöket. A raktáron kívüli helyisé­ben kell elhelyezni az elsőse­gélynyújtó felszerelést, a fo­lyóvizet szolgáltató — csappal ellátott — víztartályt és mos­dóberendezést, a tisztálkodó­szert, a körömkefét, valamint a tiszta törölközőt. Az öltöző- szekrények olyanok legyenek, hogy a dolgozó, elkülöníthes­se tiszta holmiját a védőru­háktól és egyéni védőeszkö­zöktől.

Next

/
Thumbnails
Contents