Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám
Együtt a tanárok és az úttörők Megyei honvédelmi vetélkedő •►Aknaszedés« hurkapálcikákkal. Együtt versenyeztek a tanárok az úttörőkkel vasárnap az ifjúsági házban. A Trombita harsog, dob pereg megyei úttörő honvédelmi vetélkedőre hat csapat érkezett, hetet vártak. A siófoki járás elmaradt úttörői helyet így a három kaposvári és a két marcali járási, valamint a Kaposvár városi válogatottakat kísérő honvédelmi felelős pedagógusok ugrottak be. Ugyanazokat a feladatokat kapták, mint kisdiákjaik. A szovjet hadsereg megalakulásának ötvenhetedik évfordulójára rendezett vetélkedőn huszonnégy feladatot kaptak I a pajtások. Jelöletlen térké- I pékről kellett megállapítaniuk, j hogy milyen megyéken húzódik keresztül a felszabadító hadsereg frontvonala, ►►éjszakai gránátdobást« gyakoroltak bekötött szemmel, kislabFolytatják a kongresszusi versenyt Két brigád a múlt évről (Tudósítónktól.) A balatonboglári áfész Lelle Áruházában, Balatonlellén, két szocialista brigád tett vállalást a múlt évben a XI. pártko’ngresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyben. A két brigád vezetőjével, Győr fi Károllyal és Koltai Gézával a múlt évi eredményekről beszélgettünk a napokban. Az áruház emeleti részén dolgozik a Dobó Katalinról elnevezett közösség, öt év óta mindig elnyerték a szocialista címet, és múlt évi munkájuk alapján ismét várományosai a kitüntető címnek. Kilencen dolgoznak a brigádban. Tavaly 18 millió forint értékű textilárut, cipőt adtak el, ez 3 millió forinttal több, mint az előző évi. Csak a nyári szezonban 6 millió forgalmat értek el. Ezt akkor lehet igazán értékelni, ha tudjuk, hogy elég sok áruellátási gonddal küzdöttek. A jó eredmény egyrészt annak köszönhető, hogy a boltvezető az ország sok nagykereskedelmi vállalatával alakított ki gyümölcsöző kapcsolatot, és a személyes bevásárlások során igyekeztek megszerezni a hiánycikkeket. De sokat számított az is, hogy az áruház textilrészlegének dolgozói kivétel nélkül szakképzettséggel rendelkező kereskedők, akiknek felét a brigádvezető maga nevelte. Kulturális vállalásként könyvterjesztéssel foglalkoznak, és tavaly körülbelül 30 ezer forint értékű könyvet adtak el. Az áruház földszintjén dolgozik a Május 1. brigád, melynek vezetője Koltai Géza, az áruház helyettes vezetője. Ök eddig kétszer nyerték el a szocialista címet. Múlt évi forgalmuk 17,5 millió forint volt. A brigád vas- és műszaki cikkek árusításával foglalkozik. Nagyon sokan vásároltak itt különböző szerelvényárukat, a forgalom 60 százalékát ez tette ki. Hasonlóan a ruházati brigádhoz, I ők is sokat járják az orszá- j got a hiánycikkek beszerzéséért, és ennek során több j nagykereskedelmi vállalattal | alakítottak ki jó kapcsolatot. A múlt évben 5000 forint ér- ! tékű társadalirp munkával | segítették a szövetkezet célkitűzéseit. | Most mindkét brigád a termelési tanácskozásra készül, | ahol az ő munkájukat, ered- j ményeiket is értékelik, és | döntenek arról, hogy méltók-e I a szocialista brigád cím kö- 1 vetkező fokozatára. dával egy kosarat célozva. Volt aknaszedés is, 10 kukoricaszemet két hurkapálcával be kellett rakosgatni ’ egy pohárba. A rejtvényeket titkosírással kapták, azt is ki kellett találni, hogy mit kell kitalálni. Mindegyik csapat nagyon jól készült, a végén csak egészen kicsiny különbséggel alakult ki a sorrend közöttük. A nehéz kérdéseket és a gyakorlati próbákat két óra alatt megválaszolták, illetve teljesítették. Szénái József ezredes, a TIT megyei hadtudományi szakosztályának elnöke, a zsűri vezetője elismeréssel nyilatkozott sokoldalú honvédelmi ismereteikről. Az első helyet az igali csapat szerezte meg, a második Gölle, a harmadik Kadarkút lett Külön értékelték az otthonról hozott tablókat és egyéb pályaműveket, ebben a • versenyben a marcaliak dia- \ dalmaskodtak. Az első három csapat tag- j jai nyáron egyhetes jutalom- [ táborozáson vesznek részt, az ’ igaliak a városi polgári védelmi törzsparancsnokságtól egy-egr tollaslabda-fölszerelést kaptak. A vetélkedőt a kaposvári járási úttörőelnökség és honvédelmi szakbizottság rendezte. KIÚJULT GYERMEKBETEGSÉG Kevés volt a hozzászólás többet szeretnének szült több, azonos időszakban lezajlott KISZ-taggyűlésről. Átlagosan három hozzászólás hangzott el. Volt, ahol több, de volt olyan hely is, ahol egy sem. Sok sehol sem lehetett. A kaposvári Munkácsy Gimnáziumban beszélgettem néhány diákkal. Steinglauber Tamás, Gyökér Gabriella, Szép Márta, Balogh' János és Erdős Péter mondta el véleményét. Azt már az elején tisztáztuk, hogy náluk sem jobb a helyzet. Miért? Erre válaszoltak. — Harminc elsős jött el a taggyűlésre — alig voltak többen az osztályban. Először találkoztak a KISZ-szel. Az utasítás szerint mindjárt el kellett kezdeni az áprilisi határozat ismertetését. A másodikra már jóval kevesebben jöttek el. Persze nem azt mondom, hogy lépesmézzel csalogassuk a leendő KISZ-tagokat. De azonnal egy száraz, sok ismeretet és nagy összpontosítást igénylő előadást hallgattatni velük nem a »pedagógia« teteje. — Utasítás volt. Feltehetnénk a kérdést, miért nem tért el tőle az a tapasztalt KISZ- vezető, aki ott volt a gyűlésen? Tudhatta, hogy mi lesz a következménye: sokan lemorzsolódnak. Önállóságot kérnek tőlünk, de ha nem azt az előadást tartjuk, akkor a következő beszélgetésen a mi »főnökeink« rögtön az orrunk alá dörgölik: miért maradt el? Ez is következmény. — A harmincból így is jóné- hányan ottmaradtak, A gyűlések többségén nem a kezdő tagok vagy a Kilián-körös tagjelöltek vannak ott. A statisztika a régiekre is vonatkozik, ők sem beszélnek többet. — A mi alapszervezetünket a »-nagyszájú« társaságok közé sorolnám. Mégis, ha gyűlésre összejövünk, akkor a hozzászólások úgy kezdődnek, hogy: »•most én ezt meg ezt nem csinálom, csinálja egyszer már a Kovács ...« Még ketten leteszik így a voksukat, a negyedik meg elvállalja a dolgot. Ha nincs negyedik, akkor sem lesz több hozzászólás, mert a következő szavak már nem javaslatok, hanem szabadszájú személyeskedések. Ilyenkor a lányok hazamennek, azután a fiúk, mivel úgy sincs itt, az alapszervezet tagjainak többsége, szintén fogják a cókmók- jukat. — Elterjedt, hogy aki nem KISZ-tag, azt nem veszik föl az egyetemre. Tudtommal ilyen rendelkezés nincs. De amíg ez a hiedelem járja, boldog boldogtalan jelentkezik az ifjúsági szövetségbe, és föl is veszik minden további nélkül. Ök eljönnek a gyűlésekre: »adjuk meg a látszatát a dolgo- nak«. Beszélni azonban minek? Nem is követeljük azoktól, akiknek nem szívügyük az, amit csinálnak. A továbbtanuláshoz jellemzést is ad a szövetség. Ezzel lehetne ösztökélni a munkára, de nem így. Amióta az eszemet tudom, rossz minősítést még senki sem kapott. — Ha megengedjük magunknak azt a luxust, hogy objektív jellemzést készítünk mindenkiről, akkor lehet, hogy egy viszonylag jól munkálkodó diákot vágunk el, mert a szomszéd iskolában mindenkiről dicshimnuszt zengenek. Így lesz a fából vaskarika, a jóból csináltunk rosszabbat. — Az érdek KISZ-tagok tehát nem beszélnek. Gondolom, nemcsak ilyenek vannak. Ha keveset mondok, akkor is tizen maradnak még, akik hozzászólhatnának. — Legtöbbjük egy kicsit már lemondott a »harcról«. Nem jut el a szó azokhoz, akikhez beszél, mert nemcsak némák, hanem még a fülüket is bedugják. Azokhoz viszont rögtön eljut, akikről beszél, és sajnos igen kevesen próbálnak arra gondolni, hogy a jóindulat is vezérelhet valakit, amikor bírált. Én is lemondtam. Ha valaki egyszer-kétszer hiába tette ki a lelkét, az — hacsak nem megszállott — harmadszor már nem hajlandó erre. — A keret megvan, politikai szempontból sok helyesen gondolkodó fiatalt találhatunk, és mégsem elég ez. Nem hiszem, hogy különösebb indoklás kell ahhoz, hogy bátran kimondjuk, jóval több tényezőből áll ez a gond. — A politikai viták, a beszélgetések az ifjúság helyzetéről, úgy tudom, sűrűn előfordulnak baráti körökben, utcán, vagy épp szünetben. Most az értékelő gyűléseken nagy szükség lesz a »sok beszédre-«. — A gyűléspszichológia itt is érvényes. Ha már neve van a dolognak: értekezlet... meghalt az egész. De nemcsak ezért nem bízunk abban, hogy sok hozzászólás lesz. A jellemzések, amelyek alapján a taggyűlés eldönti: KISZ-tag marad-e a fiatal vagy nem, már elkészültek. Itt elvész a vitalehetőség egyik fele. A tapasztalatlan vagy nem eléggé érett KISZ-vezető nem tud dönteni, és nem segíti a tagságot a véleménynyilvánításban. Az érett, meggondolt fiatal pedig épp azért nem tud dönteni, mert fölismeri, hogy milyen óriási súlya van annak, amit i tesz. Nem gyávaságból hárít- I ja el a felelősséget, hanem j azért, mert tudja, akármilyen megfontolt, nincs még annyi élettapasztalata, hogy valakit kizárjon vagy épp megtartson. Hol a határ? Meddig bíráljuk csak az egyént, és mikor nem vehetjük már figyelembe annak az egy embernek az adottságait? — Az előbbiekben elmondtuk, sokszor nem is ismerik egymást eléggé az alapszervezetek tagjai, hogyan döntsenek tehát? — Elkészült így jó néhány terv, javaslat, amelyet majd megszavaznak mindenféle hozzászólás nélküL A megyei vezetőség »módszertana« olyan, hogy annak alapján akár mindenkit »megmenthetünk«, akár ugyanúgy mindenkit »elfűrészelhetünk«. A sokrétű probléma kifejezés mögött az van, hogy ők sem tudtak mit kezdeni, nem mertek át vagy bét mondani. Ugyanolyan bizonytalanok az elképzeléseik, mint a mi gondolataink. — Jól indult Sokszor elhangzott, hogy az áprilisi ha-; tározat jó, megvalósítható. Nem is vitáztunk róla. Neki- ugrottunk. Most észrevettük, hogy a gyerekbetegségeket nem sikerült meggyógyítani,- kiújultak. — Nem reméljük, hogy ezeken a gyűléseken több vélemény hangzik el, mint eddig. Mindent megtettünk, úgy érzem, és nem sikerült. Nem mentegetőzés ez, nincs szükségünk rá. Beszélgetünk társainkkal, abból következte-; tünk. Az utolsó megjegyzés mielőtt elváltunk: — Furcsán hangzik, de így is bízunk benne, hogy társaink megcáfolnak bennünket És sok jó hozzászólás lesz. Mindnyájan rábólintottak. Luthár Péter □ Somogyi Néplap A gazdaságvezetés művészetének lényeges eleme a fejlődés ütemének és kiegyensúlyozottságának összekapcsolása. Túlzás nélkül állíthatjuk: szocialista gazdasági építőmunkánk három évtizedén is végigvonul az a törekvés, hogy a társadalmi és gazdasági feltételek reális megítélése alapján a gazdaságpolitika a fő arányok tekintetében lehetőleg erősítse a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Az egyensúlyra való törekvés általában nem áll ellentétben a lehető leggyorsabb növekedéshez fűződő érdekeinkkel. Más kérdés az, ha az egyensúly megbomlik — például, ha egy időszakban | az ország többet fogyaszt, i többet használ fel, mint j amennyit megtermel. Ilyen esetben az egyensúly helyreállítása — külső erőforrások igénybevétele nélkül — csak úgy történhet, ha a következő rövidebb-hosszabb időszak gazdaságnövekedési ütemét csökkentjük. Ilyenkor a korábbinál kisebb beruházási, termelési és fogyasztásnövekedési előirányzatokat terveznek. Az egyensúly helyre- állítás* hosszú távon azonban mindenképpen kedvezően befolyásolja a növekedési ütemet. Persze, nemcsak az erőltetett, az erőforrásokat meghaladó fejlesztés és fogyasztás- növekedési ütem okozhat egyensúlyzavarokat; a lehetőségekkel nem számoló, túlzottan laza, aiacsony növekedési Gajdosáéi fejlődésünk realitásai Fft feladatunk: a gazdasági egyensúly javítása előirányzatok is egyensúlyzavarok forrásai lehetnek, vagy azért, mert bizonyos források (munkaerő, kapacitások stb.) kihasználatlanok maradnak, vagy azért, mert az erőforrások helytelen felhasználása ‘ aránytalanságokat teremt. A szocialista társadalomnak természetesen érdeke fűződik | a minél gyorsabb ütemű gaz- j dasági fejlődéshez. Különböző ! történelmi időszakokban azonban különböző feltételek szük- í ségesek a megfelelő növekedési ütem eléréséhez. Egészen más gazdasági stratégiát kellett kidolgozni és követni az 50-es években, mint a 60-as évtizedben, s más gazdasági | magatartásra lesz szükség a | jövőben. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a fejlődés különböző I szakaszaiban más és más nö- I vekedési források kerülnek előtérbe. Míg az ötvenes években a növekedés fő forrása a munkaerő-tartalékok feltárása és a foglalkoztatottak belső ágazati átcsoportosítása volt az ipar javára, addig a 60-as évt:zed vége felé ez a forrás m . • kimerülőben volt, s a nö- j vekedési tényezők átterelődtek a fejlesztés hatékonysági, J minőségi, egyszóval intenzív módszereire. Mindezen összefüggéseket — | amelyeket így is leegyszerű- I sítve mutattunk be — meg I kell értenünk ahhoz, hogy he- j lyesen ítéljük meg a gazdasági fejlődés ütemével kapcsolatos jelenlegi politikán- j kát. A múlt évben a gazdasági fejlődés ütemét átfogóan kifejező nemzeti jövedelem 7 százalékkal növekedett. Ehhez viszonyítva szerényebb növekedést — 5—5,á százalékot — irányoz elő az Idei népgazdasági terv. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresz- szusi irányelvei szerint az ötödik ötéves terv az 1976— 1980-as évekre összesen mint- ! egy 30 százalékos nemzeti jö- vedelemgyarapodást irányoz elő. Ez a növekedési előirányzat megközelítően azonos a szocialista országok tervezett átlagos fejlődési ütemével, és számottevően meghaladja a fejlett tőkés országok növekedési ütemét. A következő években a gazdasági fejlődési ütemnek az elérése azonban már más feltételek között történik, mint a JO-es évek elején. Az egyensúly és ütem dilemmája a 70-es évek elején is felmerült, de akkor alapvetően más okok miatt. Alikor — 1971-ben — a beruházások ugrásszerű növekedése okozott átmeneti egyen- , súlyhiányt, de tőlünk függött, hogy a beruházási »étvágyat« csillapítsuk, amit meg is tettünk. Hosszú távon pedig a beruházások nem vesztek kárba, hanem növelték a népgazdaság termelőképességét. 1974-ben azonban elsősorban külső tényezők — a tőkés piacokon történő cserearányok változása — okoztak egyensúlyhiányt, s ez jellegében más. Egyrészt azért, mert ezek a változások tényleges [ veszteségeket okoztak, más- j részt azért, mert e hatások j kivédése sokkal nehezebb, j hiszen mozgatórugói tőlünk független tényezők. E külső tényezőknek a gazdasági egyensúlyt kedvezőtlenül befolyásoló hatását erő-1 sítette 1974-ben a felhalmozás gyors ütemű növelése. A beruházások volumene 1974-ben a nemzeti jövedelem növekedési ütemét meghaladó mértékben — 9 százalékkal — növekedett. Meggyorsult a készletek felhalmozódása is. Életszínvonal-politikai céljainknak megfelelően az átlagosnál gyorsabban, mintegy 7 százalékkal növekedett a lakosság fogyasztásának színvonala. Mindennek következtében a hazai felhasználás a múlt évben viszonylag gyors ütemben, 9—10 százalékkal növekedett. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét tehát a belső és külső tényezők egyaránt' kedvezőtlenül befolyásolták. Érthető tehát, ha 1975-ben a gazdasági munka előterében a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása áll. Ennek érdekében a népgazdasági terv a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának növekedését 3—3,5 százalékban irányozza elő. Ez minden bizonnyal kedvezően befolyásolja a népgazdaság egyensúlyi helyzetének alakulását. Á gazdasági egyensúly helyreállítása csak fokozatosan történhet, annál is inkább, mert a külgazdasági feltételek hatása tartósnak bizonyul, nem 1—2 év átmeneti problémájáról, hanem új világgazdasági realitásokról van szó. ►>A külgazdasági háttér jelenleg minőségileg \ más, mint a megelőző időszakban volt, és ezzel nemcsak 1975-ben, hanem hosszabb távon is számolnunk kell« — mondotta Németh Károly az MSZMP Központi Bizottságának 1974. december 5-i ülésén. Dr. Varga György (Következik: Céljaink komolysága.)