Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

Együtt a tanárok és az úttörők Megyei honvédelmi vetélkedő •►Aknaszedés« hurkapálcikákkal. Együtt versenyeztek a taná­rok az úttörőkkel vasárnap az ifjúsági házban. A Trombita harsog, dob pereg megyei út­törő honvédelmi vetélkedőre hat csapat érkezett, hetet vár­tak. A siófoki járás elmaradt úttörői helyet így a három kaposvári és a két marcali járási, valamint a Kaposvár városi válogatottakat kísérő honvédelmi felelős pedagógu­sok ugrottak be. Ugyanazokat a feladatokat kapták, mint kisdiákjaik. A szovjet hadsereg megala­kulásának ötvenhetedik évfor­dulójára rendezett vetélkedőn huszonnégy feladatot kaptak I a pajtások. Jelöletlen térké- I pékről kellett megállapítaniuk, j hogy milyen megyéken húzó­dik keresztül a felszabadító hadsereg frontvonala, ►►éjsza­kai gránátdobást« gyakorol­tak bekötött szemmel, kislab­Folytatják a kongresszusi versenyt Két brigád a múlt évről (Tudósítónktól.) A balatonboglári áfész Lelle Áruházában, Balatonlellén, két szocialista brigád tett vál­lalást a múlt évben a XI. pártko’ngresszus és hazánk felszabadulása 30. évforduló­jának tiszteletére indított munkaversenyben. A két bri­gád vezetőjével, Győr fi Ká­rollyal és Koltai Gézával a múlt évi eredményekről be­szélgettünk a napokban. Az áruház emeleti részén dolgozik a Dobó Katalinról el­nevezett közösség, öt év óta mindig elnyerték a szocialista címet, és múlt évi munkájuk alapján ismét várományosai a kitüntető címnek. Kilencen dolgoznak a brigádban. Ta­valy 18 millió forint értékű textilárut, cipőt adtak el, ez 3 millió forinttal több, mint az előző évi. Csak a nyári sze­zonban 6 millió forgalmat ér­tek el. Ezt akkor lehet igazán értékelni, ha tudjuk, hogy elég sok áruellátási gonddal küzdöttek. A jó eredmény egyrészt annak köszönhető, hogy a boltvezető az ország sok nagykereskedelmi vállalatá­val alakított ki gyümölcsöző kapcsolatot, és a személyes bevásárlások során igyekez­tek megszerezni a hiánycik­keket. De sokat számított az is, hogy az áruház textilrész­legének dolgozói kivétel nél­kül szakképzettséggel rendel­kező kereskedők, akiknek fe­lét a brigádvezető maga ne­velte. Kulturális vállalásként könyvterjesztéssel foglalkoz­nak, és tavaly körülbelül 30 ezer forint értékű könyvet adtak el. Az áruház földszintjén dol­gozik a Május 1. brigád, melynek vezetője Koltai Gé­za, az áruház helyettes veze­tője. Ök eddig kétszer nyer­ték el a szocialista címet. Múlt évi forgalmuk 17,5 mil­lió forint volt. A brigád vas- és műszaki cikkek árusításá­val foglalkozik. Nagyon sokan vásároltak itt különböző sze­relvényárukat, a forgalom 60 százalékát ez tette ki. Hason­lóan a ruházati brigádhoz, I ők is sokat járják az orszá- j got a hiánycikkek beszerzé­séért, és ennek során több j nagykereskedelmi vállalattal | alakítottak ki jó kapcsolatot. A múlt évben 5000 forint ér- ! tékű társadalirp munkával | segítették a szövetkezet célki­tűzéseit. | Most mindkét brigád a ter­melési tanácskozásra készül, | ahol az ő munkájukat, ered- j ményeiket is értékelik, és | döntenek arról, hogy méltók-e I a szocialista brigád cím kö- 1 vetkező fokozatára. dával egy kosarat célozva. Volt aknaszedés is, 10 kuko­ricaszemet két hurkapálcával be kellett rakosgatni ’ egy po­hárba. A rejtvényeket titkos­írással kapták, azt is ki kel­lett találni, hogy mit kell ki­találni. Mindegyik csapat nagyon jól készült, a végén csak egészen kicsiny különbséggel alakult ki a sorrend közöttük. A nehéz kérdéseket és a gya­korlati próbákat két óra alatt megválaszolták, illetve telje­sítették. Szénái József ezredes, a TIT megyei hadtudományi szakosztályának elnöke, a zsű­ri vezetője elismeréssel nyi­latkozott sokoldalú honvédel­mi ismereteikről. Az első helyet az igali csa­pat szerezte meg, a második Gölle, a harmadik Kadarkút lett Külön értékelték az ott­honról hozott tablókat és egyéb pályaműveket, ebben a • versenyben a marcaliak dia- \ dalmaskodtak. Az első három csapat tag- j jai nyáron egyhetes jutalom- [ táborozáson vesznek részt, az ’ igaliak a városi polgári vé­delmi törzsparancsnokságtól egy-egr tollaslabda-fölszere­lést kaptak. A vetélkedőt a kaposvári járási úttörőelnökség és hon­védelmi szakbizottság ren­dezte. KIÚJULT GYERMEKBETEGSÉG Kevés volt a hozzászólás többet szeretnének szült több, azonos időszakban lezajlott KISZ-taggyűlésről. Átlagosan három hozzászólás hangzott el. Volt, ahol több, de volt olyan hely is, ahol egy sem. Sok sehol sem lehetett. A kaposvári Munkácsy Gimnázi­umban beszélgettem néhány diákkal. Steinglauber Tamás, Gyökér Gabriella, Szép Márta, Balogh' János és Erdős Péter mondta el véleményét. Azt már az elején tisztáztuk, hogy náluk sem jobb a helyzet. Miért? Erre válaszoltak. — Harminc elsős jött el a taggyűlésre — alig voltak töb­ben az osztályban. Először ta­lálkoztak a KISZ-szel. Az uta­sítás szerint mindjárt el kel­lett kezdeni az áprilisi határo­zat ismertetését. A másodikra már jóval kevesebben jöttek el. Persze nem azt mondom, hogy lépesmézzel csalogassuk a leendő KISZ-tagokat. De azon­nal egy száraz, sok ismeretet és nagy összpontosítást igénylő előadást hallgattatni velük nem a »pedagógia« teteje. — Utasítás volt. Feltehet­nénk a kérdést, miért nem tért el tőle az a tapasztalt KISZ- vezető, aki ott volt a gyűlésen? Tudhatta, hogy mi lesz a kö­vetkezménye: sokan lemorzso­lódnak. Önállóságot kérnek tő­lünk, de ha nem azt az elő­adást tartjuk, akkor a követ­kező beszélgetésen a mi »fő­nökeink« rögtön az orrunk alá dörgölik: miért maradt el? Ez is következmény. — A harmincból így is jóné- hányan ottmaradtak, A gyűlé­sek többségén nem a kezdő ta­gok vagy a Kilián-körös tag­jelöltek vannak ott. A statisz­tika a régiekre is vonatkozik, ők sem beszélnek többet. — A mi alapszervezetünket a »-nagyszájú« társaságok közé sorolnám. Mégis, ha gyűlésre összejövünk, akkor a hozzá­szólások úgy kezdődnek, hogy: »•most én ezt meg ezt nem csi­nálom, csinálja egyszer már a Kovács ...« Még ketten lete­szik így a voksukat, a negye­dik meg elvállalja a dolgot. Ha nincs negyedik, akkor sem lesz több hozzászólás, mert a kö­vetkező szavak már nem ja­vaslatok, hanem szabadszájú személyeskedések. Ilyenkor a lányok hazamennek, azután a fiúk, mivel úgy sincs itt, az alapszervezet tagjainak több­sége, szintén fogják a cókmók- jukat. — Elterjedt, hogy aki nem KISZ-tag, azt nem veszik föl az egyetemre. Tudtommal ilyen rendelkezés nincs. De amíg ez a hiedelem járja, bol­dog boldogtalan jelentkezik az ifjúsági szövetségbe, és föl is veszik minden további nélkül. Ök eljönnek a gyűlésekre: »ad­juk meg a látszatát a dolgo- nak«. Beszélni azonban mi­nek? Nem is követeljük azok­tól, akiknek nem szívügyük az, amit csinálnak. A továbbtanu­láshoz jellemzést is ad a szö­vetség. Ezzel lehetne ösztökél­ni a munkára, de nem így. Amióta az eszemet tudom, rossz minősítést még senki sem kapott. — Ha megengedjük ma­gunknak azt a luxust, hogy ob­jektív jellemzést készítünk mindenkiről, akkor lehet, hogy egy viszonylag jól munkálkodó diákot vágunk el, mert a szomszéd iskolában mindenki­ről dicshimnuszt zengenek. Így lesz a fából vaskarika, a jóból csináltunk rosszabbat. — Az érdek KISZ-tagok te­hát nem beszélnek. Gondolom, nemcsak ilyenek vannak. Ha keveset mondok, akkor is ti­zen maradnak még, akik hoz­zászólhatnának. — Legtöbbjük egy kicsit már lemondott a »harcról«. Nem jut el a szó azokhoz, akik­hez beszél, mert nemcsak né­mák, hanem még a fülüket is bedugják. Azokhoz viszont rögtön eljut, akikről beszél, és sajnos igen kevesen próbálnak arra gondolni, hogy a jóindu­lat is vezérelhet valakit, ami­kor bírált. Én is lemondtam. Ha valaki egyszer-kétszer hiá­ba tette ki a lelkét, az — ha­csak nem megszállott — har­madszor már nem hajlandó erre. — A keret megvan, politikai szempontból sok helyesen gon­dolkodó fiatalt találhatunk, és mégsem elég ez. Nem hiszem, hogy különösebb indoklás kell ahhoz, hogy bátran kimondjuk, jóval több tényezőből áll ez a gond. — A politikai viták, a be­szélgetések az ifjúság helyzeté­ről, úgy tudom, sűrűn előfor­dulnak baráti körökben, utcán, vagy épp szünetben. Most az értékelő gyűléseken nagy szük­ség lesz a »sok beszédre-«. — A gyűléspszichológia itt is érvényes. Ha már neve van a dolognak: értekezlet... meg­halt az egész. De nemcsak ezért nem bízunk abban, hogy sok hozzászólás lesz. A jellem­zések, amelyek alapján a tag­gyűlés eldönti: KISZ-tag ma­rad-e a fiatal vagy nem, már elkészültek. Itt elvész a vita­lehetőség egyik fele. A tapasz­talatlan vagy nem eléggé érett KISZ-vezető nem tud dönteni, és nem segíti a tagságot a vé­leménynyilvánításban. Az érett, meggondolt fiatal pedig épp azért nem tud dönteni, mert fölismeri, hogy milyen óriási súlya van annak, amit i tesz. Nem gyávaságból hárít- I ja el a felelősséget, hanem j azért, mert tudja, akármilyen megfontolt, nincs még annyi élettapasztalata, hogy valakit kizárjon vagy épp megtartson. Hol a határ? Meddig bíráljuk csak az egyént, és mikor nem vehetjük már figyelembe an­nak az egy embernek az adott­ságait? — Az előbbiekben elmond­tuk, sokszor nem is ismerik egymást eléggé az alapszerve­zetek tagjai, hogyan döntse­nek tehát? — Elkészült így jó néhány terv, javaslat, amelyet majd megszavaznak mindenféle hozzászólás nélküL A megyei vezetőség »módszertana« olyan, hogy annak alapján akár mindenkit »megmenthe­tünk«, akár ugyanúgy minden­kit »elfűrészelhetünk«. A sok­rétű probléma kifejezés mö­gött az van, hogy ők sem tud­tak mit kezdeni, nem mertek át vagy bét mondani. Ugyan­olyan bizonytalanok az elkép­zeléseik, mint a mi gondola­taink. — Jól indult Sokszor el­hangzott, hogy az áprilisi ha-; tározat jó, megvalósítható. Nem is vitáztunk róla. Neki- ugrottunk. Most észrevettük, hogy a gyerekbetegségeket nem sikerült meggyógyítani,- kiújultak. — Nem reméljük, hogy eze­ken a gyűléseken több véle­mény hangzik el, mint eddig. Mindent megtettünk, úgy ér­zem, és nem sikerült. Nem mentegetőzés ez, nincs szüksé­günk rá. Beszélgetünk tár­sainkkal, abból következte-; tünk. Az utolsó megjegyzés mielőtt elváltunk: — Furcsán hangzik, de így is bízunk benne, hogy társaink megcáfolnak bennünket És sok jó hozzászólás lesz. Mindnyájan rábólintottak. Luthár Péter □ Somogyi Néplap A gazdaságvezetés művé­szetének lényeges ele­me a fejlődés ütemé­nek és kiegyensúlyozottságá­nak összekapcsolása. Túlzás nélkül állíthatjuk: szocialista gazdasági építőmunkánk há­rom évtizedén is végigvonul az a törekvés, hogy a tár­sadalmi és gazdasági feltéte­lek reális megítélése alapján a gazdaságpolitika a fő ará­nyok tekintetében lehetőleg erősítse a népgazdaság egyen­súlyi helyzetét. Az egyensúlyra való törek­vés általában nem áll ellen­tétben a lehető leggyorsabb növekedéshez fűződő érde­keinkkel. Más kérdés az, ha az egyensúly megbomlik — például, ha egy időszakban | az ország többet fogyaszt, i többet használ fel, mint j amennyit megtermel. Ilyen esetben az egyensúly helyre­állítása — külső erőforrások igénybevétele nélkül — csak úgy történhet, ha a követke­ző rövidebb-hosszabb időszak gazdaságnövekedési ütemét csökkentjük. Ilyenkor a ko­rábbinál kisebb beruházási, termelési és fogyasztásnöve­kedési előirányzatokat ter­veznek. Az egyensúly helyre- állítás* hosszú távon azon­ban mindenképpen kedvezően befolyásolja a növekedési üte­met. Persze, nemcsak az erőlte­tett, az erőforrásokat megha­ladó fejlesztés és fogyasztás- növekedési ütem okozhat egyensúlyzavarokat; a lehető­ségekkel nem számoló, túlzot­tan laza, aiacsony növekedési Gajdosáéi fejlődésünk realitásai Fft feladatunk: a gazdasági egyensúly javítása előirányzatok is egyensúlyza­varok forrásai lehetnek, vagy azért, mert bizonyos források (munkaerő, kapacitások stb.) kihasználatlanok maradnak, vagy azért, mert az erőforrá­sok helytelen felhasználása ‘ aránytalanságokat teremt. A szocialista társadalomnak természetesen érdeke fűződik | a minél gyorsabb ütemű gaz- j dasági fejlődéshez. Különböző ! történelmi időszakokban azon­ban különböző feltételek szük- í ségesek a megfelelő növeke­dési ütem eléréséhez. Egészen más gazdasági stratégiát kel­lett kidolgozni és követni az 50-es években, mint a 60-as évtizedben, s más gazdasági | magatartásra lesz szükség a | jövőben. Ezt azért kell hangsúlyoz­ni, mert a fejlődés különböző I szakaszaiban más és más nö- I vekedési források kerülnek előtérbe. Míg az ötvenes évek­ben a növekedés fő forrása a munkaerő-tartalékok feltárá­sa és a foglalkoztatottak belső ágazati átcsoportosítása volt az ipar javára, addig a 60-as évt:zed vége felé ez a forrás m . • kimerülőben volt, s a nö- j vekedési tényezők átterelőd­tek a fejlesztés hatékonysági, J minőségi, egyszóval intenzív módszereire. Mindezen összefüggéseket — | amelyeket így is leegyszerű- I sítve mutattunk be — meg I kell értenünk ahhoz, hogy he- j lyesen ítéljük meg a gazda­sági fejlődés ütemével kap­csolatos jelenlegi politikán- j kát. A múlt évben a gazdasági fejlődés ütemét átfogóan ki­fejező nemzeti jövedelem 7 százalékkal növekedett. Ehhez viszonyítva szerényebb növe­kedést — 5—5,á százalékot — irányoz elő az Idei népgazda­sági terv. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának kongresz- szusi irányelvei szerint az ötödik ötéves terv az 1976— 1980-as évekre összesen mint- ! egy 30 százalékos nemzeti jö- vedelemgyarapodást irányoz elő. Ez a növekedési előirányzat megközelítően azonos a szo­cialista országok tervezett átlagos fejlődési ütemével, és számottevően meghaladja a fejlett tőkés országok növe­kedési ütemét. A következő években a gazdasági fejlődési ütemnek az elérése azonban már más feltételek között tör­ténik, mint a JO-es évek ele­jén. Az egyensúly és ütem di­lemmája a 70-es évek ele­jén is felmerült, de akkor alapvetően más okok miatt. Alikor — 1971-ben — a beru­házások ugrásszerű növeke­dése okozott átmeneti egyen- , súlyhiányt, de tőlünk függött, hogy a beruházási »étvágyat« csillapítsuk, amit meg is tet­tünk. Hosszú távon pedig a beruházások nem vesztek kár­ba, hanem növelték a nép­gazdaság termelőképességét. 1974-ben azonban elsősor­ban külső tényezők — a tő­kés piacokon történő csere­arányok változása — okoztak egyensúlyhiányt, s ez jellegé­ben más. Egyrészt azért, mert ezek a változások tényleges [ veszteségeket okoztak, más- j részt azért, mert e hatások j kivédése sokkal nehezebb, j hiszen mozgatórugói tőlünk független tényezők. E külső tényezőknek a gaz­dasági egyensúlyt kedvezőtle­nül befolyásoló hatását erő-1 sítette 1974-ben a felhalmozás gyors ütemű növelése. A be­ruházások volumene 1974-ben a nemzeti jövedelem növeke­dési ütemét meghaladó mér­tékben — 9 százalékkal — növekedett. Meggyorsult a készletek felhalmozódása is. Életszínvonal-politikai cél­jainknak megfelelően az át­lagosnál gyorsabban, mintegy 7 százalékkal növekedett a lakosság fogyasztásának szín­vonala. Mindennek következ­tében a hazai felhasználás a múlt évben viszonylag gyors ütemben, 9—10 százalékkal növekedett. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét tehát a belső és kül­ső tényezők egyaránt' kedve­zőtlenül befolyásolták. Érthe­tő tehát, ha 1975-ben a gaz­dasági munka előterében a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítása áll. Ennek érdekében a népgazdasági terv a nemzeti jövedelem bel­földi felhasználásának növe­kedését 3—3,5 százalékban irányozza elő. Ez minden bi­zonnyal kedvezően befolyásol­ja a népgazdaság egyensúlyi helyzetének alakulását. Á gazdasági egyensúly helyreál­lítása csak fokozatosan tör­ténhet, annál is inkább, mert a külgazdasági feltételek ha­tása tartósnak bizonyul, nem 1—2 év átmeneti problémá­járól, hanem új világgazda­sági realitásokról van szó. ►>A külgazdasági háttér jelen­leg minőségileg \ más, mint a megelőző időszakban volt, és ezzel nemcsak 1975-ben, ha­nem hosszabb távon is szá­molnunk kell« — mondotta Németh Károly az MSZMP Központi Bizottságának 1974. december 5-i ülésén. Dr. Varga György (Következik: Céljaink komolysága.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents