Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám
Klub volt, akadémia lett Munkásvezetők közössége Somogy. Zala kőrút pódiuma Miskolc és Székesfehérvár után Kaposváron az országban harmadikként szervezték meg 1971-ben a szo- cialóstabrigád-vezetők klubját. A Latinca Sándor Művelődési Központ adott számára otthont, s irányítójául Kiss László szakelőadót nevezték ki. A szocialistabrigád-vezetők kicsi, de nagyon fontos közösségek élén állnak. A klub célja tehát az ő képzésük, ismereteik bővítése volt Az irányítók gondosan ügyeltek arra, hogy mindez ne erőltetett szájbarágós, hanem színes, élvezhető legyen. Százhúsz jelentkezővel indult a klub. A több műszak ^miatt természetesen egyszerre mind a százhúszan nem tudtak összegyűlni, egy-egy foglalkozáson azonban negy- venen-ötvgnen általában jelen voltak. Minden hónap második hétfőjén, délután öt órakor találkoztak. Befejezési időpontot hiába is szabtak volna meg, előfordult, hogy este fél tízig is vitatkoztak Gondolkodást fejlesztő, műveltséget szélesítő előadásokat hallgattak. Például a vezetés lélektanáról, az ókor művészetéről, a film szerepéről, s még hosszan lehetne sorolni a témákat Igyekeztek a legjobb előadókat megnyerni. Jártak sokfelé: más városok hasonló közösségeivel, művelődési intézményeivel is megismerkedtek. Voltak tárlatokon, színházi előadásokon, s együtt hallgattak zenét. Legnagyobb sikere a Vendégünk I o gyárigazgató elnevezésű sorozatuknak volt. Meghívták a 1 Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának, az elektroncsőgyárnak és a VBKM kaposvári gyárának igazgatóját. »Semleges területen-« vitáztak az első számú és a szocialistabrigád-vezetők. Ma is szívesen emlékeznek vissza a szikrázó, merész beszélgetésekre, s arra, milyen gyakran sikerült a »rázósnak« látszó dolgokat is tisztázniuk. Rendszerint a meghívottak is jó érzéssel távoztak, mert sok hasznosítható, okos ötletet kaptak a klubban. Azután egyszer csak megijedtek a népművelők. 1973- ban fordulat állt be az addig egyre sikeresebb klubéletben. Nem tudták mire vélni, hogy el-elmaradnak embereik. Kutatták az okot, s nem tudták, hogy örüljenek-e vagy búslakodjanak: jórészt a Latinca központi példa nyomán a nagyobb üzemekben épp a legaktívabb szocialistabrigád-vezetők »házon belül« megszervezték saját klubjukat. Ezeknek olyan volt a vonzerejűje, hogy »elszipkázták« á művelődési házból a szocia- listabrigád-yezetők több mint felét. Végül, amikor látták: üzemen belül is hasznosan, a célnak megfelelően, önállóan művelik önmagukat s társaikat, inkább örültek, hiszen ebben az eddigi fórum eredményei kamatoztak. Ügy döntöttek, hogy a továbbiakban azokra a kisebb üzemekre építenek, ahol még nem érett meg az idő az ilyen önállóságra. így alakult meg 1974 szeptemberében a szocia- listabrigád-vezetök akadémiája; már nem százhúszan, hanem mindössze huszonötén tagjai. Minden alkalommal valamennyien összegyűlnek, és sikerült egészséges, bensőséges, mondhatni családias közösséget létrehozni körükben. Találkozási időpontjuk és programjuk nem változott. Nemrég például Müller Lajosnak, az SZMT közgazdasági bizottsága vezetőjének előadását hallgatták meg A szocialista brigádmozgalom helye, szerepe a szocialista gazdaságban címmel, azután Cseh József, a Kaposvári Járási Hivatal elnöke tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást A demokratikus centralizmus mint a szocialista vezetés alapelve címmel. A megyei könyvtár igazgatója az olvasási szokásokról, az olvasás jelentőségéről beszélt, s meghívták az elektroncsőgyár szervezési osztályvezetőjét is. aki a termelési folyamatok megszervezéséről adott tájékoztatást. Diavetítéses előadásuk is volt a vezetés pedagógiai, nevelési vonatkozásairól. Nemcsak a megyeszékhelybeliek jöttek el, hanem Marcaliból, Nagyatádról is. Sőt, a víz- és csatornamű vállalat a külső telephelyein dolgozók számára gépkocsit adott, hogy ! a foglalkozásokra eljussanak. Az üzemekben elismerő i véleményt hallottam dolgozóktól, vezetőktől egyaránt a : szocialista brigádvezetőket I összefogó mostani sorozatról ! — mindegy, hogy klubnak, | vagy akadémiának nevezzük. Olyan programot állítanak össze, amely vonzza a munkásvezetőket. Gombos Jolán I kisgyermek kora A z ember életét a Születéstől a haláláig különböző korokra oszthatjuk. A csoportosítást a testi érés és lelki fejlődés alapján is megtehetjük. Az emberi életnek szakaszokra történő felosztását több tényező indokolja. Az egyik — talán legjellemzőbb —, hogy a különböző életkorokat különböző szükségletek is jellemzik. A szakaszhatárokat nem szabad ugyan mereven kezelnünk, de jellemző, hogy egy-egy szakasz végét és a következő szakasz kezdetét többé-kevésbé jól megfigyelhető minőségi változások jellemzik. Nagyon szembetűnőek is lehetnek ezek. PL a felnőttek életéből — különösen a nőknél — ismert a változás korának nevezett időszak, mikor a szervezet lelki egyensúlya is meginog. Hasonlóképpen szakaszhatárral találkozunk az első életév végén, a második életév elején. Az addig csecsemőnek nevezett, döntően érzelmi szükségletekkel rendelkező egyénben újabb, más jellegű tulajdonságokat fedezhetünk fel. Mindezek ráépülnek az előző életkor szükségleteire, azokat kiszélesítik minőségileg tovább differenciálják. Kb. a 3. év végéig jellemzőek is maradnak. Ezért ezt a kort a kisgyermek- kornak szokás nevezni. Mik a jellemző tulajdonságai, másodlagos szükségletei a kisgyermekkornak ? A hasonló témájú írások példákon keresztül jellemezték a csecsemőkort. Ezekből kitűnik, hogy a csecsemőkorra az érzelmi túlsúlyú személyiség a jellemző, akinek anyukára vagy anyapótlóra, állandó környezetre és érzelmi ingerekre van szüksége. Az első életév végén minőségi változást jelent, hogy a gyermek megkezdi a járást. A járással együtt új minőségi cselekvésekbe kezd. Mozgása térben kiterjed, kapcsolata a környezettel összetettebb, egyben bonyolultabb is lesz. Meg kell tanulnia a járással együtt a tájékozódást Cselekvése azáltal, hogy megszokott helyét elhagyja, megváltozik. Aktívabbá fog válni. Ez az aktivitás, tájékozódás és a kibővült térben való mozgás megváltoztatja játékát is. Az eddig kezébe adott tárgyakat most már ő is eléri. Elmehet értük, felemelheti, le- és eldobhatja, guríthatja, húzhatja, cipelheti, majd a nagyobb tárgyakra fel is mászhat. Eközben rengeteg tapasztalatot szerez. Lehetősége nyílik sokkal változatosabb manipulálásra. Öröme most már nemcsak izmainak mozgásával egyenlő, hanem az ismeretszerzés első komoly lépéseit teszi meg azzal, hogy kutatóvá válik. A helyesen nevelt kisgyermek családi otthona, gyermekszobája ezért ebben a korban inkább »csatatér«, mint rendezett szoba. Helytelen, ha pusztán a rend és a tisztaság kedvéért megtagadjuk gyermekünktől ennek az igen lényeges szükségletnek a kielégülését. Az a kisgyermek, aki állandóan tilalmakba ütközik, a sok kellemetlen tapasztalat után lemond a környezet megismeréséről, magába zárkózik, nem mer a tárgyakhoz nyúlni, nem mer megismerkedni az újjal. Ennek elkerülésére nagyszerű lehetőségeket ismernek a helyesen nevelő anyukák. Játékos formában maguk is részt vesznek a »kutató« munkában. Olyan játékokat, tárgyakat adnak kisgyermeküknek, melyeket dobálhat, nyomhat, húzhat, vonhat, leejthet Ha játékosan neveljük gyermekünket, már ebben a korban is elérhető, hogy az esti lefekvés előtt a gyermek elrakja játékait. Nem parancsszóra, hanem ezt is játékosan kell kialakítani. Soha ne feledjük, hogy ebben a korban a játékos megismerésen van a hangsúly. E mlítettem, hogy a járás megtanulásával az ilyenkor állandóan és örömmel mozgó gyermek kapcsolatba kerül környezetével. Ez a kapcsolat természetesen nemcsak a tárgyakra, hanem az emberekre is kiterjed. A kisgyermek ekkor tanul beszélni. Ez ugyanolyan élesen és jellemzően jelentkező szükséglet, mint az előbbi. A beszéddel történő kapcsolatfelvétel a kisgyermek számára új területen biztosít érintkezési lehetőséget az addig csak szemlélt vagy hallott felnőttél vagy testvérrel. A kölcsönös mosolyok, mimikák, gesztusok helyébe most az értelmi síkon történő érintkezés lép. Az állandóan kérdező és feleletet váró kisgyermekek egyes édes- ; anyák szerint a leghelyesebbek. | Ennek a szükségletnek a kielégítése az anya egyik leglényegesebb feladata. Kielégítet- 1 lenség esetén az értelmi erők fejlődése nem indul meg, ami később mérhetően jelzi az el- j maradást, az értelmi fogyaté- I kosságot. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, nem szabad takaré- ! koskodnünk a kérésekre adott ] válaszokkal. Magunk is legyünk kezdeményezői a be- ] szélgetéseknek. Az öröm he- j lyett inkább búsuljunk, ha gyermekünk ebben a korban I -olyan aranyos, hogy szinte egész nap a hangját sem halla- 1 ni«. A kisgyermekkornak egyéb, másodlagos szükségletei is vannak. A két leglényegesebbet emel- j tem ki. Ha ezeket kielégítjük, • a család valódi kincse lesz a gyermek, kiben örömüket le- I lik, és biztosak lehetnek egész- ; séges fejlődésében. Mayer Levente Daloló szomszédok A Siófoki Dalkör. Próbatermekké alakultak szombat délután a tanítóképző intézet földszinti és első emeleti termei. Itt is, ott is kórusok készültek az esti hangversenyre — Somogy és Zala legjobb énekkarainak nyilvános rádiófelvételére. Mipdenki pontosan tudta a helyét, mert az aulában, a hirdetőtáblán már előre kifüggesztették, lei mikor következik, és lehetőséget biztosítottak egy színpadi próbára is. A nyilvános szereplés izgalmát tetézte a rádiófelvétel okozta drukk is, hiszen nemcsak a hangverseny közönsége hasonlította össze a somogyi és zalai kórusok teljesítményét, hanem módjuk lesz erre a rádióhallgatóknak is. a Kóruspódium című műsorban. Hogy mikor, erre sajnos még a zenei rendező, Fodor Zsig- mond sem tudott válaszolni, pedig igyekezett beavatni a rádiófelvétel műhelytitkaiba. — Nem lehet előre tudni, mert a most fölvett anyagot még zsűri hallgatja meg, s lehet, hogy nem is megy minden szám adásba. Ugyanakkor már vannak előre elkészített műsorok — tájékoztatott. — Hogyan válogatták ki a szereplőket? — Figyelemmel kísértük a fellépéseiket. A kiválasztásban, a színvonal meghatározásában nagy segítséget nyújt a KÓTA megyei szervezete. Az általuk rendezett minősítő hangversenyek arany, ezüst, | bronz fokozatát megszerzett kórusok általában szerepelnek a mi műsorainkban is. A kórusok igyekeztek »biztosra menni«. Megfigyelhettük, hogy nem nagyon értékel- ; tek új darabokat, inkább régi repertoárjuk sikeres, jól be- j gyakorolt számait hozták el a ] kóruspódiumra. Ez érthető is. j Hiszen amikor ország-világ) előtt kell bemutatkozni, senki sem kozkáztat szívesen. A tanítóképző énekkara azonban kivétel volt, mert egyik műsorszámuk, Heisz Károly karnagy új szerzeménye, az Illés Gyula Madarak és öregek című versére írt kompozíció, ősbemutatónak számít. A műsorban szép számmal szerepelt Karai-mű. A zeneszerző maga is részt vett a felvételen, és nemcsak meghallgatta, hógyan tolmácsolják szerzeményeit a kórusok, hanem zongorakíséretével is közreműködött azok megszólaltatásában. Karai József műveit szívesen énekli az együttesek, a zalai és a somogyi repertoárjában egyaránt szerepeltek. A rádió zenei rendezője elmondta, hogy az ország más kórusai is gyakran tűzik műsorukra darabjait, mert egyre inkább keresik a dallamos, jól énekelhető számokat. A Karai-művek pedig ilyenek. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár Erkel Ferenc énekkara az Illyés Gyula versére írt Óda a gyorsasághoz című kórusművét, a Siófoki Dalkör a Kecskeméti to- borzót, a Somogy megyei Pedagógus Férfikar a Rög a röghöz című darabot adta elő. A mai szerzők darabjai mellett helyét kaptak a műsorban a hazai és külföldi klasz- szikusok is. A zalaegerszegi I megyei művelődési központ és a Volán vállalat vegyes kara j Purcell, Csajkovszkij mellett Petrovics Emil feldolgozását, Szokolay Sándor Miniatűr kantátáját adta elő. A tanítóképző női kara Heisz Károly szerzeménye mellett Balázs Árpád—Csanádi Imre Két rózsaének című művével, valamint Tillay Aurél Valamennyi búzaszál című darabjával lépett dobogóra. A Somogy megyei Pedagógus Férfikar Liszt Ferenc A munka himnusza című művét tolmácsolta Németh Gábor operaénekes közreműködésével — nagyon jóL Somogy és Zala legjobb kórusai adtak találkozót egymásnak, és mutatkoznak be majd a rádióban a Kóruspódiumon. Nem az a cél, hogy párhuzamot vonjunk, hogy melyik énekkar mennyire kulturált, milyen színvonalú. A rádiófelvétel célja sem az összehasonlítás vagy rivalizálás; bár azt hiszem, hogy ez a kórusvezetők, sőt a tagok részéről megtörtént, legalábbis annyiban, hogy Összehasonlították a maguk teljesítményét a »szomszéddá!«. Ezt mi is megtettük: szerintünk a somogyiaknak nem kellett szégyenkezniük. ... ,, . Simon Maria Ónálló ágazat lesz a háztáji Mesztegnycn A mesztegnyöi Lady János Termelőszövetkezet a közös mellett gondoskodik a ház- í táji kisgazdasági fejlesztéséről | is. A háztáji most már valóban szerves része a közösnek, hiszen hamarosan önálló ágazat lesz. Elsősorban az állat- j tenyésztéssel foglalkoznak a kisgazdaságok, az állattartás- J hoz szükséges takarmányt a j szövetkezet biztosítja. Gon- j doskodnak a »kijáró« állatok ! legelőjéről és egész évben j rendszeresen vásárolhatnak a 1 gazdák szemes terményt, abrakfélét a közös gazdaság magtáraiból. Az állatforgalmazásnál ugyancsak segít a. szövetkezet, hiszen a gazdák az üzem közreműködésével értékesítik a hízott sertéseket, szarvasmarhákat. Mint a szövetkezet vezetőitől megtudtuk: az idén szeretnék elérni, hogy a háztáji gazdaságok állatértékesítésből származó bevétele 10 millió forint legyen. Az üzemi könyvtárakért A MEZŐGAZDASÁGI üzemekben vitathatatlanul gyors a termelés fejlődése. A növénytermesztés, az állate- nyésztés, a gépesítés terén hatalmas léptekkel haladnak előre megyénk gazdaságai. Ez a fejlődés óhatatlanul maga után vonja a szakmai hozzáértés fokozásának szükségességét Nem mindegy, hogy milyen képesítésű emberek dolgoznak a különböző rendszerekben. A hozzáértést viszont nem elég megszerezni, hanem állandó önképzéssel kell tovább fejleszteni a tudást. Vajon milyen lehetőségeik vannak a falun élőknek az önképzésre, a szakmai ismeretek bővítésére, a nagyobb szakmai műveltség megszerzésére? Nem a továbbképző tanfolyamokra gondolok itt, tudjuk, hogy ezen a téren általában nincs baj, hiszen — főleg a téli időszakban — egymást érik a különböző tanfolyamok, tapasztalatcserék. Igaz, előfordul, hogy némelyik gazdaságban majdcsaknem »tanfolyamra járó« státus van, azaz mindenhova azt az egy-két embert küldik, mert ők ráérnek, összességében azonban ne.m ez a jellemző. A szakfolyóiratok, az üzemi kiskönyvtárak létének, helyesebben nemlétének a kérdése foglalkoztat. Egy-egy gyárban, ipari üzemben ma már természetes, hogy van könyvtár, ahol a dolgozók minden, a szakmájukkal kapcsolatos irodalmat megtalálnak, és amellett a szórakozást, művelődést szolgáló könyveket is. Ez azonban a mezőgazdasági üzemeknél már egyáltalán nem ilyen természetes. Jó néhány termelőszövetkezetben érdeklődtem üzemi könyvtár iránt, és a válasz mindenütt: nincs, illetve akadt néhány hely, ahol így feleltek: még nincs. Az indok legtöbb esetben az, hogy nem érdemes, hiszen. van könyvtár a faluban, aki olvasni akar. oda jár. Csakhogy egy faluban nagyon sokféle érdeklődésű ember él. A községi kiskönyvtárak lehetőségei pedig korlátozottak, nem elégíthetik ki minden ember- csoport igényét, és elsősorban nem szakkönyvek sorakoznak a polcokon. így azután a termelőszövetkezetek szakemberei vagy megvásárolják a mezőgazdasági kiadványokat — kis példányszámban megjelent könyvekről lévén szó, ez nem mindig sikerül —, vagy marad az elnök könyv- szekrénye. Legtöbb esetben ugyanis a gazdaság könyvtára a tsz-elnök szobájában levő 20—30, nagyon jó esetben 50 kötetből áll. Különösen a téli holt idényben — vagyis amikor a földeken nincs munka — jelentene sokat egy-egy üzemi könyvtár. Persze, a , kisebb gazdaságokban — melyekből egyre kevesebb lesz a megyében — válóban nem lenne célszerű külön könyvtárat fenntartani. Itt is lehet viszont segíteni, támogatni a községi könyvtárat, bővíteni annak készletét. Ilyen példával találkoztunk Bedegkéren, ahol a helyi termelőszövetkezet 1000 forint értékű könyvet I ajándékozott a könyvtárnak, I elősegítve azt, hogy szakem- ! bereik is megtalálják a ne- i kik való kiadványokat. A SZOCIALISTA brigádok különösen sokat tehetnének az üzemi könyvtárak érdekében, mert a klubokban jó pár kötet elférne, és itt mindenki bármikor hozzáférhetne az olvasnivalóhoz. Ilyen példával találkozhatunk a bolhói szocialista brigádok klubjában. Mert nem kell külön, pazarul berendezett helyiség, és nincs | szükség tízezrekbe kerülő könyvespolcokra, csupán ösz- szeíogásra. Pár óra társadal- ■ mi munka elegendő, hogy há- ! zilag elkészüljenek a polcok, néhány felajánlás, és i%ír száz kötet máris beszerezhető. Szép feladatuk lenne ez a szocialista brigádoknak, szép és hasznos az egész gazdaságnak. D T Somogyi Néplap 0
