Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám

A NÉP TULAIDONÁBAN Négyszeres kiváló Első a szénvagyon A fegyvermes L átszólagos ellentmondás, hogy a népi demokrá­cia útjára lépő Ma­gyarország gazdasági fejlődése a felszabadulás után szinte tisztán tőkés keretek között indult meg. »Honfoglalás« című cikkében erről a követ­kezőket írja a Szabad Nép: »Magyar ország számára 1945- ben, az újrakezdés pillanatá­ban csak a polgári termelési rendszer volt az egyetlen jár­ható út... A nép első igénye nem a »rendszer« volt, hanem az, hogy élni akar, s ehhez bányászatra, közlekedésre, működő iparra volt szüksége. A kérdés tehát így állott előttünk: mondjunk-e le a termelés ugrásszerű emelésé­ről, sőt az újjáépítésről, csak azért, mert ezzel a profit is ugrásszerűen nő, és nagyrészt a magántőkét építjük újjá? A Magyar Kommunista Párt­nak teljes erővel a termelés, az újjáépítés oldalára kellett állnia ...« Az idézett cikkrészletből ki­derül, hogy a gazdasági fel­adat is valójában politikai volt: politikai harc kérdése volt, mennyire sikerül az új­jáépülő ország gazdasági éle­tét a nagytőke kezéből a nép tulajdonába átadni. Ezért a gazdasági célokért vívott csaták minden esetben politi­kai küzdelmekkel fonódtak össze, amelyeknek gyakran csak a reakció egy-egy harc­ba dobott szárnyának teljes megsemmisítése vetett véget. Már a Függetlenségi Front első szegedi programjában szerepelt a követelés, hogy a »föld méhének kincseit« a nép tulajdonába kell venni. Nem véletlen, hogy csak eny- nyi szerepelt a kezdeti prog­ramban az államosításokból. Abban az időszakban, ami­kor a nemzeti erőknek a fa­sizmus elleni teljes összefo­gása volt napirenden, amikor még a nagytőke egyes német- és fasisztaellenes csoportjai­val, sőt a nagybirtokos osz­tály bizonyos képviselőivel is együtt kellett haladnunk, minden szélesebb körű álla­mosítási javaslat fölvetése egyenesen zavartkeltőleg ha­tott volna. Az 1945-ös válasz­tások előtt a Magyar Kommu­nista Párt ezt, az eddig meg­valósulatlan követelést ismét napirendre tűzte, majd prog­ramja nyomán az egész Füg­getlenségi Front is fölvetette a bányák köztulajdonba vé­telének kérdését: »Államosíta­ni a föld méhének kincseit, valamint az erőműtelepeket, hogy biztosítsuk iparunk szá­mára a legfontosabb anyago­kat és ezeknek leggazdasá­gosabb felhasználását a nem­zet javára ...« Elsősorban természetesen a szénről volt szó, egész ipa­runk nekilendülésének fő aka­dálya a szénhiány volt. A reakció, amely akkor még tel­jes nyíltsággal nem mert színre lépni, tudta, hogy a széntermelés az a gazdasági kulcspozíció, ahonnan arány­lag veszélytelenül szabotál­hatja az újjáépítést. A ter­melés, melyet az éhezve és rongyosan dolgozó bányászok szeptemberig mégis napi 1700 vagonra emeltek, esni kezdett, és novemberben napi 1300 vagonos átlaggal a mélypont­ra zuhant. Ráadásul a kiter­melt szén nagy része az üzé­rek, spekulánsok martaléka lett. "A mai súlyos helyzetben — jelentette ki a kommunista párt — csakis az államosítás segíthet.­Ez annyira nyilvánvaló volt, és a tömegek, elsősor­ban a Magyar Kommunista Párt mögött felzárkózó bá­nyamunkásság annyira az ál­lamosítás mellett álltak, hogy a reakció nem is merte nyíl­tan fölvenni a harcot. A nem­zetgyűlés december 6-án egy­hangú határozattal elfogadta az MKP-nak a bányák álla­mosításáról benyújtott ja­vaslatát. 1946. január 1-én a szén­bányák állami kezelésbe ke­rültek. A magyar bányász- ságnak, de az egész magyar demokráciának is feledhetet­lenül dicsőséges napjai követ­keztek ezután. Nagy-Budapest üzemeinek dolgozói felhíváso­kat intéztek a bányamunká­sokhoz: adatszerűén felsorol­ták, milyen üzemeik tudná­nak megindulni, milyen ipar­cikkek gyártását vállalhatják, ha szenet kapnának. Nógrádi Sándor elvtárs, akkor iparügyi államtitkár vezetésével meg­indult a széncsáta, megkezdő­dött a széntermelés állandó emelése, amelyet nyomon kö­vetett az iparcikkek termelé­sének növekedése is. Ennek köszönhető, hogy néhány hó­nap múlva sikerült biztosí­tani az inflációt megfékező stabilizációhoz szükséges áru- mennyiséget. A dolgozókat sújtó pénz­romlás 1946 elején követhe­tetlen iramot vett, és az MKP átfogó gazdasági tervet dolgozott ki megállítására. Kétségtelen, hogy az ország számára a legsúlyosabb ve­szélyt nagy nehézipari gyá­raink helyzete jelentette. 1 A gyárak tulajdonosai vagy azok megbízottai a termelés me^ na81' gond- fokozása és olcsóbbítása he- dal szedi apró lyett az alacsony termelés részeire a eo- mellett igyekeztek nagy hasz- [“L Ha­not zsebre vágni, és az állam, • J amely rájuk volt utalva, talmas tenye- , kénytelen volt hallatlanul ma- reben szinte | gas áraikat megfizetni — a e'vesinek a i bankóprés igénybevételével, kisebb alkat- i Így tehát az állam számára ‘ r®?zek' .. dolgozo es az allam penzevel félni hogy Va- újjáépült nagyüzemekből a j lamelyik eltö- tőkések óriási hasznot pré- az er°s kéz sei te k ki, és ráadásul szabó- ' Am'^^Napy tázscselekményekre is alkal- Sándor, a sió- muk nyílt, a termelés nőve- í foki József lését is akadályozhatták. I Att*'a mun­| kásőregység Ebben a helyzetben a kom- fegyvermestere munista párt fölvetette a ne- j nemcsak szak- hézipari kulcsüzemek államo- í értelemmel, sításának kérdését. 1946. feb- 1 len^vatoäig- ruár 16-án a Sportcsarnok- I gal is kezeli a ban ismertette ezzel kapcso- ! gondjaira bí­zott fegyvere­ket. Ezért is mondja róla Varjú Márton parancsnok: Negyedszázados szolgálat: olyan em­latos álláspontját: »Ami a termelés fokozását illeti, nincs serkentő bb valami a \ munkás számára, mint az ál- ; lamosítás. A Weiss Manfréd, | időm alatt kevés i a Rimamurányi ózdi üzeme, a különböző Ganz-gyárak a következő esztendőkben job­bára állami megrendelésre dolgoznak majd, és ezért i természetes és helyes, ha eze­ket a gyárakat az állam saját I kezelésébe veszi át...« < 8 > i hallgatóság ezt az in­berrel találkoztam — a fegy­vermesterek között is —, aki ennyire becsületbeli köteles­ségének tekintené a fegyverek ápolását, karbantartását, mint azt Nagy Sándornál ta­pasztaltam. Ö az eskü szöve­gének azt a részét, hogy fegy­veremet megőrzőm, nem csu­pán így értelmezi, hanem úgy is, hogy kifogástalan, min­alatt már számtalanszor sor került erre. Az ő kezdeménye- { zésére az esztergályos csoport Rákóczi Ferenc szocialista : i brigádja, amelynek ő is tag­ja. egy több ezer forint érté- ; kű karbantartóasztalt készí­tett társadalmi munkában az egység részére. Ezen könnyebb j a fegyverek szétszedése, tisz- i títása. Ez a brigád szocialista szer- : ződést kötött a siófoki Kos- j suth Lajos utcai óvodával Játékokat készítenek az apró­ságoknak. megjavítják az el­romlott hintákat, maszókat, se­gítenek, ahol lehet. Háromszor kapott kiváló munkásőri, egyszer kiváló pa­rancsnoki kitüntetést, s ezt kevés munkásőr mondhatja el magáról. Tavaly a bányász­napkor vállalatánál vette át a kiváló jelvényt, s ezt az el­ismerést érdemelte ki a cipő­gyárban, ahol a kommunisták soraiba is került. A munkásőrségnél a fegy­vermesteri beosztása rengeteg munkával, elfoglaltsággal jár. Nagy Sándor ennek ellenére is keresi, kutatja a lehetősége­ket, hogy mint kommunista miképpen szolgálhatja még jobban a párt politikáját. Vállalatánál évek óta párt- csoportbizalmi. A többi kom­munista értékeli a munkásőri, csoportbizalmi tevékenységét. A vezetőség választó, majd az üzemi pártbizottságot megvá­lasztó taggyűlés döntött: ve­zetőségi tagja lett alapszerve­zetének, és beválasztották a pártbizottságba is. Amikor arról döntöttek a Kőolajvezeték-építő Vállalat kommunistái, hogy kik képvi­seljék őket a megyei pártér­tekezleten, valamennyien úgy határoztak, hogy a küldöttek között ott a helye Nagy Sán­dornak is. Szalai László denkor használható állapotban §\ dítványt lelkes tapsvi- legyen a saját és az egység harral fogadta. A kis- valamennyi fegyvere, gazdapártban ekkor már egy- , Eredeti szakmája géplaka- ; re nyíltabban fellépő reak.ció j tos. Szolnokon, a Tiiza Cipő- viszont kijelentette, egy tápod- gyárban tanulta ki, s mert ezt , , ... nem tartotta elegendőnek, tat sem enged tovább az alia- I , „ " .. ? 1 s megszerezte az esztergalyosi j mosítások terén, és a közfigve- ' képesítést is. Most a siófoki lem elterelésére interpellá- [ Kőolajvezeték-építő Vállalat­nál esztergályos csoportveze­tő. — Mikor és hogyan kapott kedvet a fegyverekkel való foglalkozáshoz ?s — Már gyermekkoromban is érdekeltek a fegyverek . . . Ha egy ismerős vadász megmu­i tatta a puskáját, tűrhetetlen ta a tevekeny, demokrata to- i vágyat éreztem, hogy szét­megeket, és megteremtette a j szedhessem, összerakhassam... baloldali blokk pártjait. Ezek j Amikorja határőrséghez be és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatban tették magu­j ciók pergőtüzével támadta a i feladata magaslatán álló de­mokratikus rendőrséget.^ A kommunista párt ekkor a né­pet hívta segítségül. Az or- ! szág minden részét elöntő 1 népmozgalom egybekovácsol­Kcdvczmcny a nagyüzemnek, a háztájinak Megkezdődön u húsipar ú/ akcióidnak szervezése | kévá az MKP követelését. A | nyilatkozat kimondja: »A j reakciós szabotázs letörésére, j a termelés fokozása és jóváté- [ teli kötelezettségeink teljesí- ! tése érdekében szükségesnek \ tartjuk a magyar nehézipar legfontosabb üzemeinek sür­gős állami kezelésbe vételét.« Kőszegi Frigyes j (Következik: I Harc a nehéziparért.) j vonultam, azért is kértem le­hetőséget a fegyvermesteri is­meretek elsajátítására. Ott vált véremmé — s ezt adom tovább munkásőrtársaimnak —, hogy jó lőeredményt csak gondosan ápolt, minden hasz­nálat után alaposan megtisztí­tott fegyverrel lehet elérni. E • társadalmi feladatának ellátásában igen nagy hasz­nát veszi lakatosi, esztergályo- si szakmájának. Ha egy ne­hezen pótolható, beszerezhető alkatrész törik el vagy kopig meg, s válik használhatatlan­ná, akkor Nagy Sándor oda­áll a gép mellé, s készít egyet. Tíz éve munkásőr, s ez idő „Az én zárszámadásom” Marosi Ferenc. Négy falu lakói jöttek ösz- sze a héten, hogy meghallgas­sák a beszámolókat, hogy ré­szesei legyenek a pusztaková­csi termelőszövetkezet leg­szebb ünnepének: a zárszám­adásnak. Bíró Sándor magtáros és Marosi Ferenc traktoros a sa­ját számvetéséről vallott, ar­ról, hogy számára mit jelen­tett a múlt esztendő: — A termelőszövetkezetbe egy évvel ezelőtt kerültem. Pontosabban októberben volt egy éve. Addig a Balatonbog- lári Állami Gazdaságban dol­goztam. Az ember hamar megunja a vidéki életet, az utazgatásokat, a távollétet. Ha­zajöttem. A fizetésem is jó itthon, akkor miért maradtam volna ott. Mi a véleményem a múlt évről? Mondják, sok he­lyen nem fizetik ki a húsz szá­zalékot. Mi duplán kapjuk. A termések átlagosan jobbak voltak, mint az előző években. A kukorica is jobban fizetett, mint hetvenháromban. Igaz, amikor megkezdődött a beta­karítása. közbeszólt az időjá­rás. Az összefogás segített. Az a szerencsénk, hogy jó maradt az idő, mert így decemberben is tudtunk dolgozni. Csúnya egy idő volt azon az őszön. A kukoricánál harminc, negy­venszázalékos víztartalom is előfordult. Azért, ha arra gon­dolunk, hogy száztíz vagonnyi | van a tárolókban, akkor már i nem lehet, nem szabad pa- i naszkodnunk — mondta Bíró \ Sándor magtáros. i Marosi Ferenc a korát te- | kintve fiatalember, mégis régi ! dolgozója a tsz-nek: — Tavaly emelték a fizeté- I sünket, először kaptunk a karbantartásra is pénzt. Nyolc forintot műszakonként. A bé­rezést most januárban rendez­ték. Traktoros vagyok. MTZ— 50-nel dolgozom. így a »leg­nagyobb élményt- nekem is az ősz jelentette. Szembetűnő a géppark fejlődése. Állandóan, új, korszerű, a követelmé­nyeknek megfelelő gépeket vá­sárol a vezetőség. Találkoz­tunk már itt olyan géppel is. amilyet eddig nem láttunk. Ez is kell ahhoz, hogy a mos­tani évről is hasonló jókat le­hessen majd mondani, mint a tavalyiról. Valami megragadott ezeik- ból a vallomásokból. Akarva, akaratlanul előkerült a »tra­gikus ősz«. Először arra gon­doltam, csupán azért, mert a közelmúltban történt... Az Az állatforgalmi és húsipari tröszt módosította a múlt év novemberében meghirdetett akció feltételeit", mely a vem­hes kocasüldő értékesítéséről szól. A napokban a Kaposvári Húskombinát felvásárlást irá­nyító vezetői megvitatták az új feltételekkel járó feladatai­kat, és hozzáfogtak a kedvez­ményes akció megismertetésé­hez és szervezéséhez. Erinek az akciónak a fő célja, hogy fokozza a kocákat adó nagy­üzemek anyagi érdekeltségét, és ezzel együtt jobban ösztö­nözze a kistenyésztöket az ál­latok fogadására. Nem a jelenlegi helyzet, ha­nem a jövő tette szükségessé a tröszt mostani intézkedését. A KSH év végi állatszámlá­lási adataiból bizonyossá vált. hogy egyrészt a múlt év utol­só negyedében kialakult ala­csony árszínvonal miatt je­lentősen csökkent a kocaállo­mány, másrészt az egy évvel korábbihoz viszonyítva mint­egy háromszázezerrel nőtt az összes sertésállomány. Ez arra figyelmeztet, hogy az év első felében eléggé feszített I lesz a vágósertés-felvásárlás, ; viszont a kocaállomány csök­kenése miatt az év második : felében és jövőre gondok le- ‘ hetnek. A nem kívánatos ten­dencia megváltoztatását hiva­tott szolgálni az akció. Ahogy a húskombinátban tartott megbeszélésen is el­hangzott, az országos irányel­veknek megfelelően igyekez­nek minél több vemhes kocát juttatni a háztáji gazdaságok­nak. Az új akcióban érde­keltté tették a nagyüzeme­ket, hogy június 30-ig átad­hassák a háztáji állattartók-, nak a kocákat. Állatonként a i korábbi vételárnál ötszáz fo- I rinttal többet kapnak a nagy­üzemek. Ennek a megemelt I árnak a kifizetésétől viszont mentesülnek a fogadó, a kis­üzemi gazdaságok, azaz a hi­telben átadott állatok árán nem módosították. További kedvezményt is biztosit a ház­tájinak az akció. Azok a gaz­dák, akiknek érvényes szerző­désük van, a legközelebbi ta­karmányárusító helyen ko­cánként 500 kiló kocatápot, az ellést követően 109 kiló ma­lactápot és 200 kiló süldűtápot vásárolhatnak. Nemzetközi kereskedelmi központ Moszkvában Bíró Sándor. igazság azonban más: az itt élők — de-ez máshol is így van — nem az esőre, a sárra emlékeznek, hanem arra az összefogásra, mely a tavalyi néhány hétben különösen megnyilvánult; arra az össze­fogásra, amely nélkül nem mondhatnák a pusztakovácsi tsz-tagok: jói sikerült év volt. N. J. Az idén Moszkvában meg- j | kezdik a nemzetközi kereske- I delmi és műszaki-tudomá- | nyos kapcsolatok központjá- ! nak építését. A központot kor- j | szerű számítógépes, informá- j ciós tájékoztató rendszerrel i , látják el. A tervek szerint a | központot a külföldön elter- : jedt kereskedelmi, gazdasági információgyűjtő, illetve to- j vábbító és kiadó rendszerrel, az »Interfaillal« kapcsolják össze, amely már ma is ősz- | szeköti a londoni, tokiói és | New York-i nemzetközi ke- , reskedelmi központokat. A ; rendszer különleges kódjelei- ! vei a kereskedelmi központok nyelvi nehézségek nélkül ! érintkezhetnek egymással. A moszkvai nemzetközi köz­pont, melyet az Egyesült Álla­mok cégeivel közösen hoznak j létre, szerves egységet alkot | azzal az új kiállitókomplexum- I mai, mely a Moszkva folyó partján mintegy 90 hektárnyi területet foglal majd el. A ki­állítókomplexum a legjobb feltételeket biztosítja az akk­reditált cégek és szervezetek képviselőinek munkájához. A komplexumhoz tartozik a épület és két szálloda, egy több emeletes adminisztratív kétezer személyes kongresszu­si terem és egy pihenőköz­pont, ahol filmszínház, étter­mek, üzletek, sportpályák, 600 férőhelyes föld alatti ga­rázs és több más szolgáltató épület található. A helyisége­ket modern hírközlő berende­zésekkel, szinkrontolmács-föl­szereléssel, filmek és diafil­mek bemutatására alkalmas készülékekkel, korszerű sok­szorosító gépekkel látják el. Somogyi Néplap\ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents