Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-18 / 41. szám
Zöldségtermeüésünk fejlődése Bemutató és a. zöldségtermelés geszt orgazdasága lett a Sió foki Állami Gazdaság. Tavaly 410, az idén már 490 hektá ron termetnek zöldséget. Kidolgozták az iparszerű zöldbab1 termelés technológiáját. Képünkön: Munkában a betakarítást végző speciális zöldbabkombájn. Négy év alatt 960 hektáron bontakozott ki Somogybán a zárt rendszerűi szőlőtermelés. A Balatonboglárl Állami Gazdaságban kombájn szüretel. Az iparszerű termelés elengedhetetlen feltétele a korszerű növényvédelem. Az 1973-as szervezés után 1974-ben már három növényvédelmi bázis működött a megyében. A táskái termálvízre alapozva felépült a megye első korszerű termálkertészete a buzsáki termelőszövetkezetben. * Hirdetmények fölvétetnek, s gyorsan közöltéinek Kis somogyi reklámtörténet A régi újságokban tallózgatva látszik csak igazán, mennyire jellemzőek a hirdetések egy kor társadalmi és gazdasági viszonyaira. Még találóbb, ha azt mondjuk, a reklám tükrözi a kort. A Somogy legelső számában 1866. március 6-án kedden a »fejléc« mellett már ott olvashatjuk: Hirdetmények fölvétetnek, s gyorsan közöltéinek. Ugyanez — a még csak kétlapnyi szám — már fél oldal hirdetést is közöl. »Vörös marhasót és paraffin kocsikenőcsöt« kínál a Boro- vitz szállítmányozó iroda. Vajdics József könyvárus — a valószínűleg könnyfakasztó — Árvaügyek című mű két kötetét ajánlja a »magánosoknak, hivatalos egyéneknek és jegyző uraknak«. Egy hónappal később ez a minden ékesszólása ellenére is kételyeket ébresztő hirdetés olvasható a lapban: »Csak a való győzhet — a lármás híresztelések, s aljas gyanúsításokkal magukat állítólagos versenyzőkként kikiáltott hamisítók ellenében az egyedül általam feltalált, s „oiörii pf.hiít) Mm-szrtRPhirdetések ekkor már a lap felét lefoglalják. Egyre több a csak német nyelvű hirdetés, csakúgy, mint az árverési hirdetmény. Sok szőlő, ház és állat került akkoriban kalapács alá — A századfordulón, 1900 első napján, már több a hirdetés a lapban, mint a cikk. Ne feledjük, szinte naponta nyíltak akkortájt az üzletek Kaposváron. .. Bár az első utazási iroda, az IBUSZ csak 1902-ben alakult meg, az első utazásra buzdító hirdetés már 1900 elején megjelent. »Országos zarándoklat Rómába a jubiláns évben. Rendezi a M. Kir. Államvasutak Keleti Utazási Vállalata.« Módfelett kecsegtető a hirdetés, mely szerint »Férfiak ingyen kapnak új találmányú orvosságot, mely az elveszett erőt visszaszerzi. Mindenki, aki ír ezért, ingyen kapja meg a mintacsomagot és egy 100 oldalas könyvet postán, jól becsomagolva.« A századelő új reklám- trükkje a »köszönetnyilvánítás«. Ezekben egy köztiszteletben álló — és valószínűleg jól megfizetett — személyiség köszönő sorait »idézik«. Az urak levelük végén rendszerint még öt csomaggal kérnek a rendkívüli portékából. 1929-ben már négy oldalt töltenek meg a hirdetések. Ekkor már a Philips rádió és a Ford autó is a kínált áruk között van. A kereskedelem pezseg, nő az árubőség, csak éppen a pénzes vevő marad kevés. Már az erősödő válságra utal, hogy néhány kisebb cég — belefáradva a kegyetlen versenybe — szövetségre lép a hirdetésekben: Aki Kaposváron keresi — Kaposváron költse is el a pénzét — főcím alatt közösen hirdettek.-Úgy öltözködhetik, mint egy kis gróf, ha Hajós Béla úri- divatáruházában szerzi be ruházati szükségletét!« Aligha kételkedett ebben valaki, feltéve, hogy volt állása... Ha mégsem, hát az újságban nem kínáltak egyetlen munkalehetőséget sem. Az árak egyre magasabbak lettek, talán épp ezért egyre több reklám hangsúlyozta a soha nem látott olcsóságot... Sza-* porodtak az »elsózó« reklám- trükkök is ... A harmincas évek magyar újságjait jól jellemezhetné i Kurt Dehler nyugatnémet szociológus jóval később tett, a nyugati sajtót bíráló, csak alig túlzó kijelentése: »A sajtó olyan hirdetési ügylet, mely a reklám kedvéért szöveget is közöl.« 1942. Megjelennek az apró- hirdetések, eltűnnek az egész oldalas reklámok. A gazdasági bizonytalanság miatt a cégek már jóval kevesebbet költenek reklámra. Az Üzletek szilveszterkor közösen kívánnak boldog új évet 1943-ra. A jókívánság hiábavalónak bizonyult. A boldog új év még késett... Bíró Ferenc Valópör nek hamisított utánzásaitól megóvandó, felkérem a t. ez. közönséget, hogy a vétel alkalmával az én ezégemet különös figyelemre méltassa, s magát az üzérek csalfa fogásai által tévútra vezetni ne engedje... G. A. Mayer.-« Szembeötlő hogy néhány hirdetés hónapról hónapra nagyobb és terjengő- sebb lesz, mások pedig nyomtalanul eltűnnek. A múlt század hetvenes éveire, ha némileg megkésve is, elérkezett a kapitalizmus kora Magyar- országra. Megkezdődött az egyre ádázabb verseny, melyben bizony nemigen érvényesült a fennen hangoztatott elv: »Csak a való győzhet.« Mayer úr — akinek fehér mell-szörpje nyilvánvaló csalás volt — például »sokra vitte«. 1920 után már mint csendőr ezredessel találkozunk vele az Űj Somogy lapjain... Még 1869-ben jeleni meg az első biztosítási hirdetés, állat- biztosításra buzdítván a tisztelt gazdákat A karácsonyi Nincs ember, akinek -ne volna véleménye a válásról. Mindenkit érint, senkit sem hagy közömbösen a kérdés. Választ keres rá, véleményt nyilvánít férj, feleség, kívülálló. A mindennapi rohanásban ki félszavakkal, kézlegyintéssel, fintorral, de elmondja látszólag elfogulatlan, valójában azonban indulataival, érzéseivel színezett történetét. — Élére állt a kétforintos, hegyére a tű, megérdemlem, hogy pórul járjak. Nekem csak szép lány kellett, nem néztem se jobbra, se balra, föltettem a szemellenzőt, úgy nősültem. Anyósoméknál lak- tun, egy szavam nem lehetett. Abba nem szólhattam bele, mi legyen a fiam neve! Maszek lakatos vagyok, Bábolna típusú szárítókat szerelek, megkerestem havonta tizennégy—tizenötezer forintot. Színét sem láttam! Ügy elolvadt a kezük között, mintha nem is lett volna. Mire észbekaptam, már azt sem tudtam, miből fogom kifizetni az adót. Én nem csaltam meg a feleségemet. Nem sajnálok mást, 1 csak a fiamat. Elkeseredésemben azt sem tudtam, hogy mit teszek. Fogtam a körzőt, behunytam a szemem, és beleböktem a térképbe. Kaposvár »o« betűjében állt meg a hegye. Most itt vagyok. Az élet váratlan, megdöbbentő fordulatai előtt értetlenül, tanácstalanul torpan meg az ember. — Megyek az utcán, egyszer csak rám köszönnek. Nézek ... nézek ... és nem akarok hinni a szememnek. Ez nem lehet igaz, hiszen az újság is megírta, hogy Mária meg a férje karambolozott. És most itt jön szembe velem, vagy tán csak káprázik a szemem? Kiesett a bevásárlószatyor a kezemből. Mária, ahogy meglátott, sírva borult a nyakamba. — Nem én voltam a kocsiban, nem én voltam a kocsiban — zokogott —, nemrég elváltunk! Fiatalabbat, csino- sabbat talált magának nálam. Nászútra mentek, gyorsan hajtottak, meghaltak mind a ketten. Történetek sokaságát lehetne idézni arról, mint romlik el két ember kapcsolata az évek során; lassan, szinte észrevétlenül falat emel közéjük a tehetetlen, torokszorító csönd, a gyermekzsivaj nélküli, hangtalan magány. — Nem lehetett gyerekünk. A férjem elkeseredésében inni kezdett, ilyenkor kötekedő, durva fráter lett belőle. Örökbe akartunk fogadni egy kisfiút, de én még reménykedtem. A kórházban ismerkedtem meg Lajossal. Tudtam, hogy kilátástalan ez a kapcsolat. Fiatal felesége, két gyönyörű gyereke van. A férjemmel való viszony kezdett elviselhetetlenné válni. Nekem is rossz természetem van, türelmetlen, goromba voltam én is. Mindent megkaptam az élettől, csak a legfontosabbat nem. Beadtuk a válópert, kezdődik a közös vagyon felosztása. Vajon hogy fogunk elszámolni az együtt töltött húsz évvel? Villanások, pillanatok az életből. Továbbgondolva mindenki hozzáfűzheti a maga történetét,- nemcsak a rosszat, hanem a jót is, melyre most nem jutott, és sosem jut- elég hely. a nap alatt. Sz. Sz. T Pintér István FEJŰITEK A HAMM FEGmntS ELLEMÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL Magyar partizánok szovjet és lengyel földön A Nagy Honvédő Háború megindulása után a Szovjetunióban élő nagyszámú magyar kommunista emigráns egy része azonnal fegyveresen kapcsolódott be a szovjet haza védelméért folyó harcba, míg másik része azon fáradozott, hogy — ha közvetett módon is — minél nagyobb segítséget nyújtson a hazai magyar ellenállási mozgalomnak. 1941 szeptemberében kezdte meg adásait a Kossuth Rádió. Hullámhosszán a . magyar kommunisták naponta többször is szóltak népünkhöz. Magyarázták; ki az igazi ellenség, mi a teendő, és közös harcra mozgósítottak. Az első magyar hadifogoly-szállítmányok megérkezése után megszervezték az antifasiszta hadifogoly-iskolákat, kiadták lapjukat, az Igaz Szót. Rendszeresítették a fronton az úgynevezett frontpropagandát, hogy minél több — a keleti frontra küldött — magyar katona értse meg, hol a helye, ki az igazi ellenség. Az első eredmények már 1942—43-bwi Mutatkoztak, amikor már mind több magyar katona akadt, aki hajlandó volt együttműködni a szovjet partizánokkal, s mind többen választották a partizánok nehéz, de annál feleme- lőbb küldetését. 1943-ban a 2. magyar hadsereg voronyezsi veresége után egymás után alakultak antifasiszta hadifogoly-iskolák: Krasznogorszk, Juzsa, Talica, Zbarazs, Sztrij, Sztanyislav, Damyica, Fasz- tov területén működtek az ismertebbek. Közülük kerültek ki azok a partizánok, akik már Szovjetunió területein bekapcsolódtak a partizánharcba. Igen sok olyan magyar is volt, aki a magyar katonai alakulatoktól közvetlenül átállt a partizánokhoz. Ezért találkozunk a magyar partizánok százaival a brjanszki erdőkben és környékén, valamint Ukrajnában. A Kovpak, Szaburov, Fedorov, Naumov, Jemljutyin, Versigora vezette partizánbrigádok jelentéseiben, naplójegyzeteiben és később íródott visszaemlékezéseikben nagy elismeréssel szólnak a magyarok helytállásáról. bátorságáról. A Bjelo* russzia területén harcoló szovjet partizánosztagokban is több mint félszáz magyarral találkozunk. A Szovjetunióban harcolt partizánok helytállásáról álljon itt két emlék. Az egyiket a legendás hírű szovjet partizánparancsnok, Kovpak írta magyar partizánjairól: »Felderítő osztagaink 1943 tavaszán Kijev alá jutottak. Felrobbantották a hidakat az ellenség legfontosabb út- és vasútvonalain... A magyar elvtársak a hadművelet csaknem valamennyi akciójában részt vettek. Bátorságukkal és merészségükkel különösen kitűntek az első század magyar utászai. Az utunkat keresztező folyókon ezek a magyarok nemegyszer kimondhatatlanul nehéz körülmények között, az ellenség heves tüze közepette, műszakilag gyorsan és jól biztosították az átkelést.« A másik emlék Tóth József hősi halált halt magyar partizán jegyzetfüzetei között maradt ránk: »Én büszke vagyok arra, hogy a magyar nép fia vagyok. Az a nagy tisztesség és szerencse jutott osztályrészemül, hogy védelmére kelhetek második hazámnak, Oroszországnak. Az ő ellensége — a mi ellenségünk, Oroszországért harcolva közelebb hozom a magyar nép felszabadulásának napját. Milyen kár, hogy nem minden honfitársam érti ezt meg... eljön az idő, hogy megértik: Oroszország nélkül Magyarország szabaddá válása lehetetlen« — fejezte ki mélyen internacionalista és egyben látnoki szavait a hős partizán. A magyar partizánok egy része szovjet földről eljutott lengyel területekre is. Rács Gyula csoportja Satanovszki lengyel ezredes partizánjai között harcolt. A köztük töltött nehéz, de felejthetetlen napok emlékét örökítette meg az ezred lapjában a később hősi halált halt Szőnyi Márton: »Köszönettel fordulunk felétek, lengyel barátaink, mivel nagyon sokat tanultunk tőletek a nehézségek és harcok idején. Hálásak vagyunk nektek azért is, hogy közelieknek éreztetek bennünket nemcsak a nehéz időkben, hanem az öröm perceiben is.« Külön említésre méltó, hogy 1944 augusztusában, a varsói felkelés idején az e térségben állomásozó magyar katonai alakulatok antifasiszta érzelmű katonái együtt érezve a felkelőkkel, fegyverrel támogatták őket, a menekülőket és üldözötteket pedig elrejtették. A német hadvezetés azért még a felkelés alatt leváltotta és elszállíttatta a Varsó körül elhelyezett magyar katonai egységeket. 1944 tavaszán és nyarán új szakasz kezdődött a Szovjetunióban harcoló magyar partizánok életében. Egy részüket a kijev—szvjatasinói partizán- képző táborba vonták össze, és megkezdődött annak mintegy 300 — részben a partizánharcokban már részt vett, részben az antifasiszta iskolákról közvetlenül érkezett — magyarnak a felkészítése, aki a kiképzés után magyarországi bevetésre indult. A kiképzés 1944 augusztusára jórészt befejeződött, és megkezdődött a vegyes állományú, szovjet és magyar partizánokból álló szervező csoportok magyarországi bevetése. (Folytatjuk^ • j
