Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

Sporthasonlattal így is mondhatnánk: nyolcas fogat a járási és városi népművelési felügyelők somogyi együttese. Szerepüket akár kulcsszerepnek is nevezhetjük, hiszen a megyei szakigazgatás és a községi, intézményi végrehajtás közötti kapcsolatot bizto- j sitják, teszik elevenné, rend- [ szeressé. Ezen az utóbbi kife- ! jezésen érdemes elgondolkod- [ ni, mert éppen a rendszeres- j ségre, a folyamatosságra van j egyre nagyobb szükség. A I közművelődési munka mecha- ] nizmusában olybá vehetők, mint az a fogaskerék, amelyik j biztosítja az áttételt a nagyobb , — az egész megyét átfogó | szakigazgatás — és a helyi te- j vékenység között. Jelzés és visszajelzés együtthatásában folyó tevékenység ez: a központi elképzelések érvényre juttatása, a községi közművelődés és az egyes intézmények működése jó tapasztalatainak elterjesztése, közzététele.

Nincs üres státus

Ez a »nyolcas fogat« szinte állandó jelleggel foghíjas volt. A népművelési apparátus félelmetesen nagyarányú fiukKÖZMŰVELŐDÉS

rr

Ok nyolcán...

tuációjából nem maradtak ki

az itt dolgozók sem. Olyan státus volt, melynek a »népszerűtlen munka« volt a szimbóluma. Egyrészt a beosztás körüli laza feladatmeghatározás miatt is, de a rendszeres munka hiánya és anyagiak miatt is. Megjegyezzük: a tanácsi apparátusban dolgozók fizetésrendezése nyomán előnyösen változott a helyzetük.

Somogybán tehát valameny- nyi járási hivatalban és városi tanácson dolgozik népművelési felügyelő. Nemrégiben részt vettem azon az értekezleten, melyen munkájuk tapasztalatairól számoltak be a megyei tanács művelődésügyi osztálya közművelődési csoportjának. A rendszeres munkakapcsolat megteremtése, az egységes munkastílus kidolgozása a közeljövő feladata. Nem szeretnék most nagy tervekről szólni, ezek értéke amúgy is a megvalósítás próbakövein válik el, ám szót érdemel e be- ] osztás jellege, és a közműve- I lődési munka várható stílus x. i Mert nemcsak a népművelés megyei főelőadói, hanem a) járási felügyelők közül is töb- , ben hangsúlyozták, hogy az eredmények záloga nemegyszer ^kapcsolatteremtés és a kapcsolattartás, az összehan- ■ goltság megteremtése, amely munkájukban talán a legfon- | tosabb feladat.

Értékelés és önértékelés

;

Kevés adminisztrációt, de sok információt — ezt a látszatra talán egyszerre nem is feloldható »ellentmondást« szeretné gyakorlattá tenni a szakigazgatás megyei, járási, de intézményi szinten is. A partnerséget, amely még nincs meg — panaszolta el egy járási felügyelő; a partnerséget,

Tapasztalatgyűjtőben

Tíz nap kamata

Kati arcán a tűnődés, Klári arcán a mosoly honos.

• Az egyik barna, a másik t inkább szőke. Az egyik hallgatagabb, a másik beszédesebb. Az egyik arcán a tűnődés, a másik arcán a mosoly honos. Az egyik Keszthelyről, a másik Pécsről érkezett Nagyatádra.

Egy dicséretes gyakorlat révén jöttek. Belekóstolhatnak a népművelői munkába a főiskolai, egyetemi hallgatók. S nemcsak azok, akik egyébként is erre a pályára' készülnek. Varga Kati a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem másodéves hallgatója. Növényvédelmi üzemmérnöknek készül. Isztl Klári harmadéves a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Matematikafizika szakot végez. S van egy harmadik lánytársuk is népművelési gyakorlaton; ő orvostanhallgató.

Tíz napot töltenek Áfádon, illetve Csurgón. Ismerkednek a művelődés helyzetével, a népművelési tevékenység módszereivel.

— TIT-tanfolyamot végeztünk Keszthelyen harmincán. Ez előkészítő jellegű volt. Főként az ismeretterjesztő munka fontosságáról, módjairól esett szó — mondja Kati.

— Nálunk pedig speciális kollégiumot szerveztek hasonló célból. Huszonharmad- magammal hallgattuk az előadásokat — így Klári.

— »Véletlenül« csöppentek be a tanfolyamra, előadássorozatra?

— Szó sincs róla! Én úgy gondolom, hogy ma már a mezőgazdasági mérnöknek is részt kell vállalnia a népművelői feladatokból!

— Én pedig, mivel pedagógusként valószínűleg falu- -a kerülök, elemi kötelessé- 'erőnek éreztem, hogy meg- smerkedjek ezekkel a dolgokkal is.

Kati Szabolcs-Szatmárból ment a keszthelyi egyetemre,

Klári Marcaliból a pécsi tanárképzőre. Ha végeznek, nagy szükség lesz rájuk ilyen szempontból is.

— Milyen ismereteket, élményeket gyűjtöttek eddig?

Kati:

— A járási művelődési központban megismerkedhettünk a tervező-szervező munkával. Hallgattunk előadásokat. Találkozhattam szakemberekkel. | Mezőgazdaságiakkal is. Sok lehetőség között választhattunk. A zöme még hátravan, hiszen a tízből mindössze három napot töltöttünk le.

Különösen nagyszabású rendezvénysorozat lesz a Szovjetunióban. Moszkvában és Kijevben április 2—12-e között a Vígszínház társulata szerepel, s a magyar kultúra napjai keretében Csehov: Há- . rom nővér című drámáját és Örkény István: Macskajáték

című színművét mutatják be. A magyar iparművészet textil- és kerámiakiállítással jelentkezik, és sor kerül fotódokumentációs tárlatra is. Érdekesnek ígérkezik az a kiállítás, amelynek anyagát a magyar múzeumok féltve őrzött műkincseiből válogatták.

Moszkvában, Tallinban magyar könyvkiállítás nyílik a j felszabadulási évforduló je- í gyében. Sor kerül neves ma- ! gyár énekes és hangszeres szólisták felléptére is. Az egész Szovjetunióban magyar filmnapokat is tartanak.

Színes és változatos az NDK-ban sorra kerülő magyar felszabadulási emlékműsor is. Berlinben ünnepi filmnapokat

Klári:

— Éppen most ért véget a hangverseny itt a művelődési házban; ezen vettünk részt. S már készülünk Vargha Balázzsal találkozni, aki itt van Atádon. Voltunk együtt gyerekekkel a klubjukban, megismertük az ott folyó munkát. Üzemet látogattunk. S a csurgói út — ez plusz ajándék — még visszavan.

Reméljük, a gyakorlaton szerzett tapasztalatokat néhány év múlva az életben kamatoztatják.

tartanak, kortárs művészek alkotásaiból képzőművészeti kiállítás nyílik. Ugyancsak itt mutatkozik be az Iparművészeti Múzeum hímzésanyagából összeállított tárlat is, amely ezenkívül Kari Marx Stadtban is vendégszerepei.

Lengyelországban március második felében ugyancsak megrendezik a magyar kultúra napjait. Ebből az alkalomból a Thália Színház együttese Varsóban és Opolében bemutatja László-Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben című drámáját, és a felújított Bartókiánát. Sor kerül magyar művészek hangversenyeire, előadóestjeire is.

Romániában a budapesti Nemzeti Színház április 15—

25-e között Bukarestben, illetve Kolozsváron adja elő Katona József: Bánk bán című drámáját és Maróti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka című művét. Itt sem hiányzik a műsorból a magyar filmek veti tés*.

L. L.

Felszabadulási emlékműsor

♦

a baráti szocialista országokban

amely megteremthető, elsősorban az e beosztásban dolgozók munkája árán — teszem hozzá, még' akkor is, ha ezzel vitára adok okot.

Járási hivatalok, pártbizottságok vezetőivel beszélgettem arról, milyen »ismérvek« alapján ítélik meg a jái'ási felügyelőket. Két jellemző áll az első helyen: az egyik a szervezőkészség, a másik a területi munka, a helyismeret. S ez utóbbi nemcsak abból áll, hogy kápásból felsorolják például milyen amatőr együttesek léteznek és hol, hanem abból is, hogy ezek milyen gondokkal küszködnek, és miben segíthet nekik a felügyelő.

Az új munkastílus megteremtésének kiváló fórumai lesznek a minden hónap első keddjén sorra kerülő információs megbeszélések a megyei szakigazgatás főelőadói és a járási felügyelők között. S itt megint csak egy stílusjegyet emelnék ki: a rendszerességet, a folyamatosságot. Erre a két tényezőre épül az új szakfelügyelet is. Csak megjegyzem: a tiszteletdíjas szakfelügyelők között az egyik közművelődési intézményvezető csak a munkásművelődés tapasztalatait elemzi majd a megyében.

Egységesen

Oly sokat beszéltünk a köz- művelődés és a közoktatás egységéről. A szakfelügyeleti* vizsgálatok párhuzamosan haladnak majd a közoktatásiakkal. Hogy az itteni információk tanulságait miképp veszik figyelembe a helyi tanácsok és a járási hivatalok, abban megint igen sok szerepük van a szakfelügyelő tevékenységét »partnermunkaként« kezelő járási, városi felügyelőknek.

Ahogy egy főelőadó megjegyezte: »Nem örökké az elváln<57t.n tp*n mpölkpll

„Viruló országot fogunk itt teremteni...!

1945. február 18: az MNDSZ 30 születésnapja

1945. február 18-án az akkori Vilma királynő úton (a mai Gorkij fasorban) néhány, a forradalmi munkásmozgalomban már tapasztalatokat 'szerzett nő szinte »rohammal« elfoglalt egy elhagyott villát. és ott megalakította a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét.

Ezekben a napokban a felszabadított XIV. kerületben, Zuglóban, már nőgyülést is tartottak, egy dermesztő hideget árasztó moziban. Fái Boris, az akkori kerületi nőmozgalom vezetője így emlékezik vissza a magnószalagon:

— Mi hirdettük meg az első nőgyűlést az Angol utcában. Én beszámoltam, hogy nemcsak a gyermekmentő akció indult el, nemcsak tápszert és tejet osztogattunk, hanem kinyomtattuk az első plakátot és röpiratot. A zuglói gyűlésből budapesti gyűles lett. Jelszavakat hangoztattunk a fasizmus ellen, az ország újjáépítéséért, a szebb és jobb életért, a gyermekek megmentéséért, a nők egyenjogúságáért. Elég sokan eljöttek a gyűlésre. Fűtés nem volt, mindenki kabátban ült az Angol utcai moziban.

Budapesten, a kerületekben sorra alakultak meg a nőbizottságok, de a Tiszántúlon, a már felszabadult déli és északi országrészeken is. 1945 szeptemberében lezajlott az első dél-magyarországi nőkongresszus Hódmezővásárhelyen.

»Akarjuk-e a magyar nép, és ezen belül a magyar nők felemelkedését?

Akarjuk-e, hogy a demokrácia összes vívmányai megmaradjanak, és a törvénybe iktatott emberi jogokat valóságos tartalommal töltsük meg ?

Akarjuk-e a háború helyett az igazi békét?

Akarjuk-e az igazi gondtalan, boldog családi életet, gyerekeink jövőjének zavartalan biztosítását?

Akarjuk-e viszontlátni minél hamarabb hadifoglyainkat, férjeinket, fiainkat, kedveseinket?«

S a kongresszus záró ünnepségén a Városi Színház díszpáholyában parasztasz- szonyok és bányászfeleségek ülnek. Életükben először. Puccini muzsikája és Petőfi, József Attila verseinek zenéje áradt feléjük — ahogyan az MNDSZ-kongresszus krónikása feljegyezte. S az első sorokban egy falu küldöttsége: az orvos felesége és a volt uradalmi cselédlány, egymás mellett....

A múlttal már leszámoltak, s bizakodva néztek a jövő elé. Ám még a legoptimistábbak előtt is utópiának tűnt mindaz, amit Fái Boris, az MNDSZ egyik vezetője 1946-os beszámolójában elmondott :

hivatkozni a közművelődés és a közoktatás gyakorlatában, hanem az egymáshoz vezető utakat kell keresni...« S az utak igen gyakran járási szinten vagy városi szinten találkoznak.

Jól tudom, a rendszeres szervezeti keret, a megfelelő munKástílus önmagában még nem megváltás, még nem oiz- tos, hogy rendszeres munka is. De jó alap ehhez. S erről az aljaprói érdemes a régi eredményeket megtartva tovább dolgozniuk a nagyon fontos »közbülső poszton« álló kulcsembereknek is.

Tröszt Tibor * I

Mi volt az előzménye mindannak, hogy a Horthy-kor- szak elmúltával azonnal élni és hatni kezdtek a forradalmi hagyományok is? Már 1878- ban, az első szervezett nőkonferencián olyan világot követeltek maguknak az évszázadokon át jogilag, társadalmilag és emberileg kisemmizettek, amely 1945-ben valósult meg számukra.

Az 1946. április 6-án és 7-én megtartott első MNDSZ- kongresszuson a több mint ezer küldött egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a demokratikus átalakulás pontjait:

— Viruló országot fogunk itt teremteni, gazdag földekkel, dús kertekkel, tiszta, szép, csatornázott, villanyvilágítással ellátott falvakkal, gyönyörű iskolákkal, kórházakkal, hatalmas üzemekkel, nagy, tiszta, modern gépekkel fölszerelt gyárakkal. Olyan országot fogunk itt .teremteni, ahol tényleg boldog lesz a család, és ahol öröm lesz anyának és gyermeknek lenni, de ahol olyanok lesznek az anyák és feleségek, hogy öröm lesz apának és férjnek lenni is.

1975-ből visszatekintve,

nem is bizonyult rossz jövőbelátónak az MNDSZ első kongresszusának lelkes hangú szónoka.

..Szerelem ez, kérem!"

Olyan alacsony a mennyezet, hogy a felnőttek fejét éri. Akiknek azonban a játék, az önálló alkotás örömet szerez, azoknak ez nem okoz gondot. A nagyatádi művelődési központ annyi szakkörnek ad otthont, hogy a vasútmodellezők már a pincébe szorultak. Mikor ezt hallottam, őszintén bevallom, nem lelkesített túlságosan: gyerekek a pincében!

Azután lementem a lépcsőn, s elfelejtettem minden korábbi aggodalmamat.

Gyönyörű látvány tárult elém: hatalmas asztalon miniatűr városka mozival, hirdetésekkel. játszóterekkel, iskolákkal, nem messze tőle apró domb tetején kicsi templom. A sziklás kapaszkodón, lombos ligeten túl vízesés — álomvilág, mesevilág, a gyermekek fantáziája szerint, amelyet ke- resztül-kasul lehet utazgatni a szép vonatszerelvényekkel. S lehet izgulni, nogy működik-e a váltó, a jelzőlámpa, jaj. ott a kanyarnál találkozik

I a két szembefutó mozdony! De a váltó ügyes, és mi mosoly- gunk, s száguldunk tovább.

— Még nincs egészen kész j a terep, sok munka akad még ■ rajta — állítja le a kisvasutat

Marsai Tamás gimnazista, s ; apró plakátot ragaszt a filmszínház szomszédságába.

— Mióta építik a terepasztalt? — fordulok Pintér Tamáshoz, a szakkör vezetőjéhez.

— Egy éve, és úgy tervezzük, hogy áprilisban ajándékként átadjuk a kicsinyeknek. Mert fölöttünk gyermekklub alakult alsó tagozatos kisdiákoknak. Nekik szeretnénk ezzel örömet szerezni, de magunk is nagy gyönyörűséget lelünk az építésben.

— Drága szenvedély ez?

— Nem tartozik a legolcsóbbak közé ... Annak idején ötezer forintot kaptunk az induláshoz. Ebből még maradt, hiszen a vasútmodellező nem azt vesz, amit szeretne, hanem amit kap: az NDK-ban gyártják a kisvasutakat és a hozzávalókat. De számíthatunk az Országos Vasútmodellező Klub segítségére és sok hasznos irodalmat találunk az antikváriumokban. Terepasztalunk mai állapotában körülbelül tizenkétezer forintot ér.

A nyolcadikos Kiskó Bélus apró filcdarabkákból gyepszőnyeget ragaszt, olyan igyekezettel, hogy még a nyelvét is kidugja. Tőle tudom — miközben keze meg nem áll —, hogy a szakkör már 1963 óta működik, csak a terepasztal építése előtt az elméleti tudnivalókat sajátították el Tamás bácsitól. Bekukkantottak a vasutasszakma titkaiba, főleg az elektromossággal ismerkedtek, hiszen az egész kisvasutat az működteti.

Budán Jani ifjú villanyszerelő biztat, hogy guggoljak le: nézzem meg, hogy az asztallap alját micsoda bonyolult vezetékrendszer hálózza át.

A zöld huzalok számomra kusza . összevisszasága pontos

szabályok alapján ennek a kamasznak, J'aninak a nagyszerű dicsérete.

— Jani másban is nagyon ügyes — mondja nevetve Ku- rucz János, aki első éves ipari tanuló. — Elcsalta az édesanyját, hogy nézze meg, mit csinálunk mi itt. Annyira tetszett neki, hogy megígérte: húsvétra meglepi a fiát húsz darab váltóval! Ö a legélelmesebb közöttünk! Hogy ez nekünk eddig .még nem jutott eszünkbe... — kuncog, s rakja tovább a sziklaormokat fes- tékes dobozból ügyesen kika- nalozott gipszből. Hamar megköt, úgyhogy Tamás már ecsettel rápöttyentheti a terepszíneket, a zöldeket és barnákat.

A gyerekek nem sokat törődnek az idegen jelenlétével, elmélyült buzgalommal építgetnek.

Fiatal vezetőjük kikísér. Fölfelé a lépcsőn megkérdezem tőle: hogyan kezdődött a kisvasút szeretete?

— Van egy hatéves kisfiam. Mikor kétéves volt, vettem egy kis szerelvényt neki. Ma már egy külön szobánk van a vasútnak! Sokszor éjjel, amikor a család már. alszik, átmegyek, s úgy belefeledkezem, hogy csak a pirkadást veszem észre. Mert hát szerelem ez, kérem.

Gombos Jolán