Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

9 Simonék — Esküszöm . . . Ünnepélyes pillanatok, meg­illetődött csend. A teremben mindenki azokat figyeli, akik életük egyik állomásához ér­keztek : eredményesen befe­jezték az előképzést, s most esküt tesznek, hogy munkás­őrökként becsülettel, az es­kü, az alkotmány szellemében teljesítik önként vállalt párt­megbízatásukat. Fiatal, szőke asszonyka áll előttem figyelmesen nézi az öklüket magasba tartó, s az eskü szövegét fennhangon mondó munkásőröket. Ügy fest, mintha ő is velük együtt mondaná a szöveget, mintha ő is fogadalmat tenne. Miha- lies István, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának pártbizottsági titkára meg­jegyzi róla: — A férje most tesz es­küt... Mindketten nálunk dolgoznak, rájuk mindenben — pártfeladat, társadalmi munka — számíthatunk. Na­gyon szeretnénk, ha jövőre ő is követné a férjét, s előkép­* zőse, majd pedig munkásőre lenne a kaposvári Latinca Sándor egységnek. Simonék. A gyárban és a műszakban csak így hívják őket. Egy műszakban, egy szocialista brigádban dolgoznak. Együtt járnak a gyárba hol nappal, hol pedig éjszaka, ahogy azt beosztásuk éppen megkövete­li. Fiatal házasok, tele ter­hekkel, elképzelésekkel. — Budapestéi jöttem So­mogyba katonának. Egyik év­ben a fegyveres erők napja al­kalmából a so- mogyjádi KlSZ-szerve- zet — ott la­kott a felesé­gem — találko­zót rendezett a községi - és a katonafiatalok részére. Egysé­gem képvisele­tében én is ott voltam. Megis­merkedtünk, s ebből a kap­csolatból lett azután a há­zasság. — Megszokta Kaposvárt a főváros után ? — Igen, meg is szerettem. Bevonulásom előtt én is a textiliparban dolgoztam laka­tosként. Leszerelésem után előbb egy ideig másutt vállal­tam munkát, majd a fonodá­ba jelentkeztem. Így közösen járunk műszakba, egy üzem­részben, a fonó II-ben, annak Hámán Kató szocialista bri­gádjában dolgozunk. Befo­gadtak engem is. A feleség veszi át a szót: — En már tizedik éve dol­gozom a gyárban, ez az első munkahelyem, örülök annak, hogy a gyár vezetői lehetöve tették: egy műszakban dol­gozhassunk. Albérletben la­kunk, s az, hogy egyszerre járunk dolgozni, megkönnyíti helyzetünket. Igaz az albérlet nagy gond — havi 600 forint —, legfőbb vágyunk egy lakás, erre gyűjtünk. Segítséggel re­| méiem hamarosan sikerül I önálló otthont teremtenünk. Simon Jánosné Somogyvári j Gizella az eltelt tíz esztendő I alatt mint a gyári KlSZ-szer- | vezet tagja eredményesen dol- I gozott. Két esztendővel ez- I előtt a kommunisták soraiba | került. Ma már az alapszer- ! vezet taggyűlésein ott ül mel- i lette a férje is, őt a múlt év- i ben vették fel a pártba. Az , egyik ajánló mindkettőjüknél Halász Imréné volt, aki fele­lősséget vállalt értük a párt, a többi kommunisták előtt. Hogy minél eredményeseb­ben dolgozhassanak, előbb a • férj, azután a felesége jelent­kezett a textilipari technikum kihelyezett osztályába. Heten­ként három nap. Amikor éj­szakai műszakban vannak, bi­zony csak néhány órát pihen­nek, mert készülni kell az is­kolába. Lj környezeti veszélyforrások a Balaton vidékén A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem kutatói már hosszabb ideje tervszerűen azon dolgoznak, hogy részle­tesen feltárják a Balaton víz­gyűjtő területén fellelhető ve­szélyforrásokat. Az ipar fejlő­désével, az idegenforgalom nö­vekedésével, és a fokozódó ur­banizációval járó legismertebb veszélyeken kívül most újabb »tettes«, a mezőgazdaság áll a megfigyelés középpontjában. Ismeretes, hogy a lejtőre merőleges művelési irány, a helytelenül megválasztott nö­vényi kultúra utat enged az nek a telepekhez közeli víz­folyások. A másik újabb ve­szélyforrás a koncentrált ál- j lattartó telep. Ezekről a tele- j pékről évente , 800—900 ezer j köbméter híg trágya kerül ki j a vízgyűjtő területre. Ez a mennyiség potenciális veszélyt j jelenthet a Balaton tisztasá­gára. A kutatók ezért külön vizsgálják a szakosított szarvasmarhatelepeknek a Ba­latonra gyakorolt szennyező hatását. j — További céljuk? — Ha a gyár vezetői alkal­masnak tartanak bennünket, az érettségi után szeretnénk folytatni a tanulást. Reméljük akkor már majd nem albér­letben lakunk, s könyebb lesz a helyzetünk. S ha a párt javasolja, Si- mpnné követi férjét a mun­kásőrségbe is. Igaz, a tanulás meg-az otthoni feladatok így megsokasodnak, de majd ket­ten, közösen elvégzik a tenni­valókat. És a gyár után a munkásőrségben is bizonyára így emlegetik majd őket: — Simonékra mindenben lehet számítani... Szálai László Téli vásár a Sió Házban 30—40 százalékos árengedmény Az utóbbi években leszok­tunk arról, hogy a tél amolyan igazi tél legyen: sok hóval, fület-orrot pirosító hideggel. Elszoktunk attól a képtől, amely pedig együtt jár ezzel az évszakkal: a hóembert ké­szítő, önfeledten szánkázó, korcsolyázó és síző gyerekek, a Balaton jegén fakutyázó üdülők. Ezúttal is őszi—tava­szi beütések jellemzik a telet, jóllehet ezen a héten is volt hószállingózás, és hajnalon­ként keményre fagytak a rö- i gok, jéghártya fedte a víztó- j csákat. Az idősebbektől gyak­ran hallható a figyelmeztető mondás: »A kuyta nem ette meg a telet!« így aztán hasz­nára válhat a vásárlóknak még ezen a héten mindaz a sok holmi, melyet a Siófoki Álta­lános Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet Sió Áruháza kínál holnaptól a téli vásár keretében, figyelemre méltó árengedménnyel. Ötödik alkalommal Bakonyi Lóránt, a Sió Áru­ház igazgatóhelyettese el­mondta, hogy a hétfőn kezdő­dő téli vásár immár az ötö­dik az áruház történetében. A tavalyi azt bizonyította, hogy a téli vásár idején sókan ke­resik föl az áruházát nemcsak a siófokiak, hanem környék­beliek, sőt a Balaton túlpart­járól érkezők is. A múlt évi téli vásárba mintegy 1,5 mil­lió forint értékű árut vontak be. ebből egymillió forint ér­tékű portéka talált gazdára. A holnap kezdődő téli vá­sár: szezonvégi vásár. Hogy mit ad a Sió Áruház ebben az időszakban a vevőknek? Min­denekelőtt az érdekelheti a vásárlókat, hogy a 30—40 szá­zalékkal olcsóbban megkapha­tó cikkek nem elfekvő, hibás vagy szennyezett áruk, hanem olyan téli holmik, amelyeket haszonnal viselhetnek most vagy a következő télen. Mint­egy két és fél — hárommillió forint értéket képviselnek azok a cikkek, melyek holnap­tól 30—40 százalékkal alacso­nyabb áron kínálják majd ma­gukat a polcokon. Az áruház vezetőinek az a tapasztalatuk, hogy a téli vásárok kedveltek a vásárlók körében, az egész évben megrendezett vásárok közül ez a »legerősebb«. Külö­nösen számíthatnak erre az idén. amikor sokan nem hisz­nek abban, hogy a tél már el­múlott. hiszen még csak feb­ruár elején járunk . .. Mit ajánlanak’ Mint minden vállárnál, ez- I úttal is valószínűleg azok a vevők járnak jobban, akik az elején keresik föl az áruházat, mert nagyobb választék várja őket. Az idén azonban olyan bőséges árumennyiséget von- í I tak be a vásárba, hogy az igé- ! nyék kielégítésére nagyobb a lehetőség. Megkérdeztük: mit ajánlanak a Sió Aruház kü­lönböző osztályai a téli vásár alkalmából, ezzel a vásárlók dolgát igyekszünk megkönnyí­teni. A divatosztályról Oláh Ist­vánná osztályvezető áruaján­lata a következő: Sok szín­ben és különböző fazonban kaphatók holnaptól 24 forint­tól 45 forintig a gyermekek­nek való kötött sapkák. Az ugyancsak sokféle színben és minőségben vásárolható sálak vasári ára 18 forinttól 60 fo­rintig terjed. A kötöttáruk osztályán Pécsi Ferencné osztályvezető sorolta fel, milyen cikkek kaphatók a vásár idején kedvezményes áron. Ezek között található például a női chasmilon pu­lóver. zöld—sárga színben, 155 forintért: a női acril pulóver — több színben — 205 forint­ért; a bakfis bükié pulóver kék—fehér csíkozással, 166 fo­rintért; a gyermek'mackó-gar- nitúra (fehér, világos- és sö­tétkék színekben) 287 forint helyett holnaptól, a vásár ide­jén 172 forintért. Ez az osz­tály ajánlja a vevők figyelmé­be a gyermekeknek való mi­ni mellényt is, melynek az ára holnaptól 66 forint lesz. A mellényke ugyancsak több színben lesz kapható, tehát a szülők tetszésük szerint válo­gathatnak. Tavasszal is előnyös A női konfekció osztály ve­zetője. Frang Károlyné olyan árukból állította össze aján­lásait. melyek nemcsak té­len, hanem tavasszal is elő­nyösen viselhetők. Itt van pél­dául a kockás gyapjúszövet­ből készült női tavaszi kosz­tüm, melynek ára a vásár ide­jén 738 forint. A Siófok bak­fis nadrágkosztüm (több szín­ben. import jersey alapanyag­ból készült) ez idő alatt 792 forintért, a női átmeneti szö­vetkabát pedig (a modell ne­ve: Ari) 984 forintért kapható a Sió Áruházban. A cipöosztály vezetője, Van- kó Ferenc ugyancsak felsorol­ta a vásár idején olcsóbban kapható gyermek-, női és fér- filábbeliket. Így egyebek kö­zött a divatos női csizmák 172 forint és 316 forint közöt­ti áron. a gyermekcsizmák 69 forinttól 90 forintig beszerez­hetők. Férfi bundacipöből két­féle kapható a vásár idején, ezek ára 131, illetve 194 forint. A méterosztály vezetője, Bí­ró István kabát- és öltöny­szövetekre hívta fel az áruház­ba érkezők íigyelrúét. Megvé­telre ajánlotta az egyéb mé­teráruk mellett a kártolt gyap­jú kabátszövetet, ez 172 és 272 forint közötti áron, illetőleg 346 forintért kapható. Kitűnő minőségű jersey anyagot is kínál az osztály, 242 és 291 forintért. Jelentős árenged­ménnyel kerül forgalomba a téli vásár idején férfi öltöny- szövet is: ezt ebben az időszak­ban 308 forint helyett 185 fo­rintért adják. Számottevő az árengedmény azoknál a cikkeknél is, melyek a férfikonfekció osztály ajánlá­saiban szerepelnek. Grátsman Jenő osztályvezető és munka­társai férfikabátokat és zakó­kat, továbbá fiúknak való holmikat tesznek a pultra, il­letve mutatnak a vevőknek holnap az áruházban, közölve, hogy ezek mérsékeltebb áron szerezhetők be a téli vásár idején. Vegyünk néhány pél­dát ezek közül. A férfi télika­bátot, melynek ára egyébként 1860 forint, a vásárban 1116 forintért már megvehetik. Egy másik fazon 1570 forint helyett holnaptól 942 forintért vásá­rolható. A férfi jersey zakó­nak az ára a téli vásár idő­szakában 810 forint; nagyka­masz kordbársony lember- dzsek 320 forint. A nagyka­masz kapucnis télikabátot 2300 forint helyett 1380 forintért. árulják. Csizmák az állványon Egy-két »mintapéldányt« kerestünk a Sió Áruházban annak érzékeltetésére, milyen cikkeket talál holnap a vevő a polcokon, állványokon, pul­tokon. A cipőosztályon Ólait István és Szipola Józsefné osztályvezető-helyettesek kész­ségesen megmutatták, melyek ezek a csizmák, cipők. Még az az árcédula volt rajtuk, mely a régi árat mutatta. Gyermek- és felnőttcsizmák, különféle minőségben és színben sora­koztak a tartópolcokon, s hal­lottuk a tájékoztatást; ez eny- nyivel, az meg annyival lesz olcsóbb hétfőtől. A cikklistát is átböngésztük, s kitűnt, hogy az engedmény ezeknél a láb­beliknél általában 40 százalé­kos! Hibátlanok, szépek. Február elején még nem szabad búcsúztatni a telet, y* Akik ezt vallják, és holnap­tól fölkeresik a siófoki Sió Áruházat, kihasználva a téli vásár kínálta kedvezményes vásárlás lehetőségeit, azok ke­vesebb pénzért beszerezhetik azokat a cikkeket, melyek a múlt év őszén vett téli hol­mik kiegészítéséhez szüksége­sek. Mint az a felsorolásból kitűnik, egyik-másik ajánlás­nál több száz forint különb­ség is mutatkozik a vásári és az azt megelőző, illetőleg kö­vető ár között. Ugyanazt ol­csóbban megvenni — ez min­denképpen előnyös »vásárt« jelent a vevő számára. (x) eróziónak, s esőzésekkor szennyezett talajtömeg zúdul le. A szőlőterületek néhol már a Balatonba nyúlnak. Itt je­lentéktelen az ülepedési és szűrési távolság, a károsodás közvetlenül érinti a tavat. Megvizsgálták a szakembe­rek a különféle kemikáliák hatását. A foszfor- és a ká­liumműtrágyák kevéssé ve­szélyesek, de a nitrogénmű­trágya használata — mint megállapították — túlzott, az igények és az ésszerűség ha­tárait jóval felülmúlják. A Balaton vízgyűjtő területén — a számítások szerint — éven­te 2000—3000 tonna nitrogén mosódik ki, amelynek útjáról még nincsenek adatok. Nö­vekszik ezenkívül a növény­védő szerek felhasználása is. A talajerózió és a kemiká­liák használata mellett újabb két nagy veszélyforrás jött létre a Balaton közelében. A nagyfokú gépesítettséggel ki­alakultak a mezőgazdasági szennyvíztelepek, s a gépek figyelmetlen ápolása követ­keztében, egy-egy esőzés al­kalmával olajjal szennyeződ­El Somogyi Néplap RIPORTOK A SZOV/ETUNIÓBÓL Kazahsztán új arca Németország, Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britan- nia, Norvégia és Svédország területe — együtt -« pontosan elférne Kazahsztánban. Az OSZSZSZK után Kazahsztán a Szovjetunió második legna­gyobb területű köztársasága: 2 millió 715 ezer négyzetkilo­méter. Ősi legenda: amikor Allah felosztotta a világot, akkor vette észre, hogy a ka- zahokról elfeledkezett. — Most mit tegyek veletek? — kérdezte a szerényen várako­zó kazahokat. — Add ne­künk a maradékot — felel­ték a kazahok. így aztán a kazahoknak mindenből jutott: vannak óriási hegyeik és vég­telen síkságaik, dombjaik, völgyeik, nagy és kis tavaik, folvóik és szinte kimeríthe­tetlen ásványi kincseik. Itt van az 5 ezer méternél ma­gasabb csúccsal, bíró Tien- San hegység, a Kazahsztán­ban található a Szovjetunió legalacsonyabban fekvő vidé­ke a Batiri-lapály, amely 132 méterrel mélyebben fekszik mint az óceán szintje. Kazahsztán természeti gaz­dagsága ellenére iparilag el­maradott terület volt Ma már más a kép. Kazahsztán ipari potenciálja a Szovejtunióban a harmadik, csak az orosz és 1 pítottak Csimkentben és az ukrán szocialista köztársa- j Dzsambulban. ság ipara előzi meg. . Csupán az SZKP XXIII. és XXIV. kongresszusa között el­telt időben 23,8 milliárd ru­belt fordítottak beruházások­ra; 445 új iparvállalatot, nagyüzemet építettek itt. A köztársaság valamennyi vidé­kén — a korábban teljesen lakatlan vagy gyéren lakott körzetekben — új ipari köz­pontok születtek. Az előb­biekben említett időszakban 15 új, korszerű várost ala­pítottak. Kazahsztán nyugati részén hatalmas olaj—gáztermelő körzetet tártak föl; a mangis» laki olaj az Uzeny—Kujbisev közötti vezetéken át jut el a Szovjetunió központi részeibe. Megkezdték a Kazahsztán nevű nagy teljesítményű trak­torok gyártását. Temirtaur- ban Európa és Ázsia legna­gyobb oxigénkonverter-üze- me épült föl, Dzsezkazganban rézelektrolit gyár, s működik két olyan gigantuks méretű bánya is, amelynek — ka­pacitását és fölszerelését te­kintve — még nincs párja a szovjet színesfémkitermelés­ben. Gazdag foszforitlelőhe- lvet tártak föl Karakauban, új vegyipari vállalatokat ala­Sokáig folytathatnám még ezt a felsorolást. D. A. Kuna- \ jev, a Kazah Kommunista J I Párt Központi Bizottságának 1 i első titkára mondotta: — Köztársaságunk jelen- j I leg csaknem tizenkilencszer i több ipari terméket gyárt ! mint a háború előtti utolsó esztendőben, 1940-ben. és más- j tél hónap alatt termel annyit, amennyit az egész 1950. év­ben előállított. Teljes joggal kijelenthetjük, hogy Szoviet- Kazahsztan fejlett szocialista köztársasággá lett. s méltó helyet foglal el szovjet ha­zánk testvéri népeinek egysé­ges családjában. A rohamos fejlődés, a ha- I talmas erők kibontakozásának a lényegét akszakál Tulaba- j j jev, a Dzsambul környéki I idős kazah így fogalmazta meg , j nekem: — Tudod, madzsari testvér, ; régen a kazah teve nélkül nem volt semmi, nem élt meg. Ma kevés már a teve, mert lehet élni nélküle. Ré­sen szegény kazah. ma gaz­dag kazah. Szovjethatalom van, a kazah ember szovjet ember. Alma-Ata gyönyörű város. Ha a drótkötélpályán fölme­gyünk a város fölötti csúcsra, a Kok Tyübére — Zöld Tető­re — lenyűgöző panoráma tá­rul elénk. Az új cirkuszépület pedig, azt nagyvárosok új lakótelepei­nek immár világszerte egy­hangú uniíormizáltságától. Az épületeket színes, gazdag ka­zah népi motívumok díszítik. Az új cirkuszépület pedig, azt hiszem, a világon egyedülálló a maga nemében. Vasbeton­ból üvegből, színesfémekből komponáltak egy hatalmas sztyeppéi jurtát .. . Több üzemben is jártam Kazahsztánban. Közülük ket­tőt szeretnék bemutatni. Al­ma-Ata külvárosában műkö­dik egy betone! emgyár. Csa­tornázásokhoz itt készítenek különféle méretű beongyűrű- ket, átereszeket, zsilipeket, mezőgazdasági épületekhez elemeket. S van egy érdekes gyártmányuk: a falusi csalá­di ház. A nagy kiterjedésű állami gazdaságokba, kolhozokba, meglehetősen körülményes a különféle építőanyag szállítá­sa. S ha van is építőanyag, kevés a mester. Egy-egy ál­lattenyésztő üzemegysége pe­dig, ahová csupán néhány családi ház felépítése szüksé­ges. költséges építőipari vál­lalatnak felvonulnia. Nos. ezek a körülmények szülték az ötletet: kész házakat szál­lítanak a sztyeppékre. A ház­hoz különleges alap nem kell. Egyszerű, sima földterületre elhelyezhető. Az elemeket gépkocsikon szállítják a helyszínre. A nyolctagú szerelőbrigád — egy autósdaru és különleges szerszámok segítségével a há­zat két »nap alatt összeszereli. A ház tehát 48 óra múltán használatba vehető. Csimkentbe AN—24-es gép­pel repültünk át Alma-Atából. Ez a város is mindenütt ma­gán viseli az ipari fejlődés jegyeit. Kicsiny mezőgazdasá­gi központ volt, ma számos üzem működik itt. A csim- kenti gyógyszergyár a Szov­jetunió határain túl sem is­meretlen. Ez a gyár 24 országba ex­portál. Főleg a fájdalomcsil­lapító szerek alapanyagainak, valamint a kodeinnek előállí­tásával foglalkoznak itt. A Szovjetunióban ezek a gyárt­mányok kizárólag az övék. S az egész szocialista táborban is. csak egy ilyen gyár van még: nálunk, Tisza vasvári­ban. — Jó a kapcsolatunk a ti­szavasvári alkaloidagyárral — mondotta Rasid Saripovics Rá­fikor igazgató —, 1950 óta együttműködünk velük. — Technológiai és kutató problémáink azonosak — egészítette ki az előbbieket Vagyim Pavlovics Zaharov főmérnök. — Eredményeink­ről kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, gyártmányainkat analízisre kjildjük egymáshoz. S ez az együttműködés si­keres. Tímár Ede (Folytatjuk) í

Next

/
Thumbnails
Contents