Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
A mindennapok kétféle szemlélete A 3. számú fiúnevelő Intézet R ágógumit szopogatva ül Pirandello unatkozó milliomosa a karosszékében és szobájának falait bámulja. A »tapéta« egészen különleges: a föld térképe van. rárajzolva. Az unatkozó pénzeszsák találomra kiköpi a gumimasszát, s ahol az megtapad a falon, oda utazik víkendre. Fellini híres filmjének alakjai az Édes életben valami vad, megfoghatatlan dühvei hajszolják mindazt, amit az élet érzéki örömökben nyújthat. Ötlet, fantázia már csak a különböző mondén szituációk kiagyalásában működik, más gondolat számára nincs hely. Még ennél is tovább- fcnegy a tavalyi cannes-i film- fesztivál méltán híres filmje, a Nagy zabálás. Hősei nem ismernek más örömöt, csak a habzsolás, a túltöltekezés, a szó klasszikus értelmében vett zabálás fékevesztett, vad kéjét. Három különböző példa, és mégis közös a forrás, amelyből fakadnak. Mind egy sajátos magatartás — ha teszik: életszerplélet — ic.í, hogy társadalmukban képesek az emberek szükségletét a legmagasabb szinten kielégíteni. »Fogyasztói társadalom« mondták — a tartós fogyasztási cikkekben, az ingatlanokban, a gépkocsikban és az élelmiszerekben, megteremtett bőségre hivatkozva s hivalkodva. De a farkas hiába igyekezett a nagymama ruhájába bújva becsapni az embereket, ez csak ideig-óráig sikerülhetett. Egy-kettőre lelepleződött. S így történt a széles körű fogyasztásra berendezkedett »fogyasztói társadalomban« is. A termelés és az elosztás megszervezésének kérdésében nem bújhattak ki a bőrükből s nem léphettek ki az önmaguk teremtette bűvös körből. »Manipulálták a fogyasztást« — mondják a publicisták, szociológusok. Mesterséges szükségleteket teremtettek— és teljesen fölösleges költekezésre — fogyasztásra — bírtak rá milliókat. A már szinte közhelynek számító évenkénti autócsere, a tárgyak erkölcsi elavulásának félelmetes felgyorsulása, a úgy j fogyasztási cikkek mesterséges mas I presztízsének kialakítása és más eszközökkel történő ! (amelyben a presztízst a tárgy művészi kifejezése, Nem akarunk itt belemélyedni a neo- realista és az abszurdba hajló művészi megközelítés részleteinek kifejtésébe, inkább arra hívnánk föl a figyelmet, hogy maga a témának választott nyersanyag, a történetek magvául szolgáló valóság önmagában véve is milyen abszurd. A saját kedvteléseinek megválasztásában flegma közönyt mutató milliomos és beszűkült céljaival az emberi létezés szűk perifériájára szorult »felső tízezer« egyfajta életszemléletet, állandó viszonyát fejezi ki a világhoz. A képet némiképp tágítva: ők egy másik társadalomban általánossá vált életfelfogás reprezentánsai. Milyen szemlélete ez a mindennapoknak? Az utazás, a szabad idő kellemes eltöltése és a különböző (érzéki vagy egyéb) örömök, részei az emberi szükségleteknek. Az embereknek azonban igen sokféle és változatos szükségletei, igényei vanak, s ezek nagyrészt a mindenkori civilizációs szinttől, a társadalom fejlettségétől függenek. Az összkomfortos lakás — ami ma már általánosan elfogadott és természetes igény — valamikor a világot hódító, nagy hatalmú uralkodóknak sem volt különösebben fontos. A szükségletek változásaira jó példa a cukor- fogyasztás alakulása is. Néhány évtizede — s a világ egyes részein ma is — a rosz- szul tápláltság okai között az első között említették a cukorhiányt, s az édesség mindrágasága jelentette) nak a sorba. tartózM indezeket elfogadhatnánk egyfajta, menetközben lenyesegethető vadhajtásokként. De a normális emberi szükségletekről elrugaszkodott fogyasztás, az emberi gondolkodásban is lényeges nyomot hagyott. George Perec francia regényíró A dolgok című re>> nyében arról ír, hogy a környezet fogyasztásai, javai hogyan foglalják el és töltik ki fokozatosan egy fiatal házaspár életének mind nagyobb részét. Nyugati tudósok mutatták ki, hogy a fogyasztás rendkívül nagy mértékben kerül az emberek gondolkodásának középpontjába. A fiatalok és idősebbek társaságában az a legkedveltebb ember, a legjobb társaslény, aki a leginkább tájékozott az egyes áruházi katalógusok ajánlataiban és áraiban. Fokozatosan megváltoznak az életeszményék I is: az egykori tudósok, írók, | neves feltalálók, bátor felfedezők, forradalmárok helyett a szintén fogyasztásra szánt tömegkultúra bálványai — slágerénekesek, ökölvívóbajnokok stb. — válnak a társadalom széles rétegei számára eszménnyé, követendő példává. A pénzzel közvetlenül megszerezhető örömök, dolgok általános céllá fejlődésének Végén találjuk a mindenféle szabad időt profanizáló milliomost és a féktelenül zabáló siserehadat. Egy általánosan uralkodó életcélt, életeszmény túlfejlett, de mégis tipikus példáit. Mi közöm mindehhez? — kérdezheti bárki. Hiszen :— Mesterházi Lajos szavaival élve — a mi társadalmunk fejlődése »más pályán fut«, s párhuzamosságról, a két teljesítmény, a kétféle étel- felfogás összemérhetőségéről beszélni nem mindig lehet. Pedig az előző életcélokkal, eszményekkel való kapcsolatunk szinte rendszeres. Bizonyos jeleit látjuk a Nyugatról vásárolt, elsősorban közönségsikerre szánt filmekben; de az utcán is, ahol ma már naponta találkozhatunk nyugati országokból érkezett üzletemberrel, rokonnal, látogatóval, turistával. Találkozunk a boltokban importcikkekkel, a tv-híradóban, a könyvekben és a képes magazinokban a Rácsos ablakok, nyitott ajtók A szabálysértés, a bűnözés nincs életkorhoz kötve. A büntetés igen. Társadalmunk lényegéből fakad a humanitás, a fiatalokkal való törődés, és azok, akik még nem felnőtt fejjel tesznek rosszat, nagyobb lehetőséget kapnak, hogy — a büntetés ényhébb módozatai révén — neveléssel térjenek jó útra. A fiatalokkal szembeni büntetésnek pedagógiai átgondoltságon alapuló fokozatai vannak. A legsúlyosabban vétők ellen — bírósági eljárással — a fiatalkorúak börtönét alkalmazzák, vagy ennek egy enyhébb formáját, a zárt javítónevelő intézetet. A két fokozatot még egy harmadik egészíti ki: az állandó iskolakerülőket, kisebb lopások. szabálysértések elkövetőit utalják ide. Ilyen a Zalaegerszeg külterületén álló 3. számú Fiúnevelő Intézet. Nem zárt intézet, hanem zárt jellegű, s ezt a sajátosságát épp a vasrácsos ablak és a naponta megnyíló ajtó jellemzi talán a legjobban. Kertészet, vasipar, esztergapad Ezt az inétzetet meg nemrégiben látogattuk dr. Orbán másik világnak ezernyi ^jelé-j Istvánnak, a megyei gyermekés ifjúságvédő intézet igazgatójának a kíséretében, ö mint illetékes gyám rendszeresen meglátogatjá az ide utalt somogyi gyerekeket. Ide ugyanis nem bírósági eljárással, hanem az ifjúságvédelmi társadalmi bizottság döntése útján kerülnek a fiúk. Hasonló intézet működik Kalocsán, a lányoknak pedig Esztergomban és Debrecenben. Több új épület alkotja az intézményt: 140 beutalt fiatalember él itt, tíztől tizennyolc éves korig, összesen 160 lakóra tervezték. A nevelők, tanítók, tanárok, szakoktatók és más munkakörben itt dolgozók létszáma több mint hetven. Mondhatnánk, minden két gyerekre jut egy felnőtt. A lényeg mégsem ez, hanem hogy minden bekerülőre jusson egy közösség; egy érdeklődés, tudásszint, életkor alapján összeválogatott tanulócsoport. vei, megnyilvánulásával. S mégis az a jó, ha találkozunk. Századunk utolsó harmadában a rendszeres utazás, világjárás és információáramlás tömegjelenséggé vált, s az volna egészségtelen, ha mereven elzárkóznánk határaink mögé. A “ m aligha volna jó elfelejteni, hogy mi valóban más pályán futunk. Társadalmunkban a fogyasztás szüntelen emelése csak eszköz: az emberi élet mind teljesebbé válásának eszköze. Eszköze a több művelődésre, a személyiség »karbantartására« alkalmas szabadidő-növelésnek, a szakmai és általános műveltség további emelésének és a világ mind mélyebb megismerésében, a szüntelen tevékenységben kiteljesedő, valóban em- I béri életnek. Csupor Tibor A harmincéves Új Szó Halhattuk és olvashattuk a napokban: abból az alkalomból, hogy most 30 esztendeje,,/ 1945. február 2-án jelent meg a szovjet hadsereg magy'ar nyelvű lapjának, az Üj Szónak első száma, az Atheneum Nyomdában különlenyomat készült erről a magyar sajtókKA ao vní.ín Volt már olyan ittlevó is, aki naponta kijárt a gimnáziumba. Persze ritka az ilyen gyerek. A többség három szakma közül választ: vagy a kertészkedést tanulja ki, vagy az épületszerelő géplakatos szakmát, vagy a faesztergályossá- got. Az iskolaköteles korúakat az itt működő általános iskolában taníFják. Igen sok az ide kerülő analfabéta gyerek. S ami különös: nő a számuk. Elgondolkodtató. hogy a jól szervezett jelenkori közoktatás rendszeréből mégis -kihullhat« a gyerek, az illetékes tanács oda nem figyelése, de még inkább a szülői nemtörődömség miatt. Mert volt arra is példa, hogy fővárosi főkönyvelő tizenkét éves gyermeke teljes analfabétaként került ide. Fogadó csoportok Ha a beutalóra a pecsétet az illetékes állami hatóság üti is rá, az ide szóló beutalót szinte kivétel nélkül a rossz .családi környezet, a szülők megromlott viszonya kezdi fogalmazni. Az intézetet Elmont Gergely igazgatóhelyettes mutatta be: — Amikor ide kerülnek a gyerekek, úgynevezett "fogadó csoportba« osztjuk őket. hasonlók közé. Ebben a közösségben kell hozzászokniuk ahhoz, h<jgy felelnek egymásért, mert gyakori a szökés például. Itt kell megismerniük az intézet törvényeit, rendjét itt mérjük fel azt, hogy mi iránt érdeklődnek, milyen a tudásuk. Utána kerülnek csak más csoportba., — Jutalmazunk is, büntetünk is. A legfőbb jutalpm persze a szabadság vagy a kimenő: De jutalom az is. hogy tagja lehet az ifjúsági klubnak, amelyet a városi ifjúsági művelődési központ és a honvédség patronál. Kimehet szervezett rendezvényekre, a színház előadásait megnézheti. Minden csoportban van tévé, rádió. Saját fúvós- és tánczenekarunk van, többféle szakkört indítottunk. Azt hiszem, ebből kitetszik: a célunk az, hogy szellemiekben és gyakorlati képességekben gyarapodva jussanak ki innen a fia-1 talok. De mint mondtam, van büntetés is. Kimenőmegvcvnás is, elzárás is. — És a szülők? — Levelezési kapcsolatban állunk a szülőkkel, s az illetékes gyámhatósággal. .. Küldhetnek levelet, csomagot. Természetesen sokan továbbra sem törődnek a gyerekekkel... ... Az a tapasztalatom, hogy a csoportok szeretik a nevelőiket. Mert lehet bármilyen szigorú is, ha emberséges és őszinte a gyerekekhez, tűzbe mennének érte. Az a célunk, hogy a csoportok tagjai tényleg érezzenek felelősséget egymás iránt. A klikkesedést csírájában megszüntetjük. Az ország minden tájáról kerülnek ide fiúk. a legtöbb Miskolc környékéről, a Nyírségből. de somogyiak is vannak szép számmal. Érzék a ?zep iránt Elmont Gergely nem szépíti az intézet életét. »Nehéz esetek« kerülnek ide, természetes, hogy nem zökkenőmentes itt az élet. Mégis: éppen j a munka, a közös tevékenység az, amely a kivezető utat jelenti. Ami pénzt keresnek a gyerekek, takarékba rakják. S I ami különösen megragadó: az itt kibontakozó érzék a szép iránt. A faesztergályosok műves termékeit, a subaszakkör szép szőnyegei, a kézzel díszített, festett csoporthálótermek mind azt bizonyítják: az esetek nagy részében az intézeti nevelőmunka eredményt hoz. Sok különös históriát, regényes történetet, ifjúkori ballépést idézhetnénk föl. Kalandos szökéseket és még kalandosabb visszatéréseket. Nem célom, hogy történetekkel színesítsem ezt az írást. Az sem, hogy az itteni csoportokat valamiféle »idilli« külsőségekkel ruházom fel, hogy jó hírét költsem ennek az intézménynek. Emberséges, de szigorú, következetes neve- iömunka folyik itt. Az alaptétel az: van visszaút a tisztességes életbe, ha ez — sajnos — nem is mindig a családi házba való visszatérést jelenti. A szülők figyelmébe ajánlva: jó lenne, ha minél több gyerek elkerülhetné, hogy ide beutalót kapjon. Tröszt Tibor K t A » ■) A 4 «•iWÄAKtXr VÖRftS n.lHsr.HtM r *> t.ntK n t ** H Z -v \ í. V A dig ic csemegének, a legfino- történetben oly értékes _lapmabb ételnek számított az ember asztalán. Civilizációnk mai «zintjén azonban már természetes a rendszeres cukor- fogyasztás, sőt a mértéktelen nyalánkság nyilvánvaló hátrányai is egyre ismertebbek. Más társadalmakban viszont a cukor, már nem számít különösebben kedvelt eleségnek, s éppen azért, mert tömeg- fogyasztási cikk lett belőle. Ott a valódi csemegének nem is elsősorban élvezeti értékén mérik, hanem azon, hogy milyen ritka s következésképpen mennyire drága a harapnivaló. Az embernek — éljen bár Somogy megyében, Bretagne- ban, Uruguayban vagy Calcuttában — fontos törekvése, hogy mindennapi életével szorosan összefüggő igényeit mind magasabb szinten elégítse ki és ezért az őt körülvevő dolgokat szüntelenül ál- talákftsa-megváltoztassa. Ez a változás életünk egyik alapeleme. S magától értetődik, hogy a kiharcolt változásokkal, a megvalósított célkitűzésekkel együtt formálódnak az ember igényei is. A világban és a mindennapokban sorjázó változásokat szemügyre véve azonban úgy tűnik: nagyon is lényeges, hogy milyen módon elégülnek ki a szüntelenül változó emberi igények. A polgári-liberális kapitalista országokban óvek óta nagy hangon hirdetpéldányról. A szerkesztőségnek otthont adó Lenin körúti palotában pedig márványtábla emlékeztet az újság megjelenésére. Az Üj Szónak már az »előtörténete« is rendkívül izgalmas. A 4. Ukrán Fronton Illés Béla és Kassai Géza szerkesztésében megjelent Magyar Újság és a 2. ukrán hadseregcsoport kiadásában, Ráth Károly és Bolgár Elek i szerkesztésében készült <és még Debrecenben egyesült) frontlapok voltak az elődök. A Magyar Újság első száma 1944. szeptember 26-án Lvovban hagyta el a nyomdagépet, majd mozgó frontnyomda állította elő, hadifogolyból lett antifasiszta nyomdászok munkája nyomán, igazi »hadi körülmények« között, a Kárpátok felé előnyomuló, majd áttörő seregek soraiban. Mi volt e lapok, az akkor még csak félig felszabadult Budapesten megjelent Üj Szó jelentősége? A frontokon elsősorban a még harcoló magyar csapatok katonáinak felvilágosítását szolgálta a szovjet hadsereglap. A hol felderítők és partizánok által a vonalakon átjuttatott, hol az úgynevezett »agitgránátokban« átlőtt (!) újság magyarázta az urai által háborúba kényszerített honvédeknek és tisztjeiknek, hogy rossz ügyet, idegen ügyet és vesztett ügyet szolFrowwaKadisj m Vörös Hadsereg 120 kilométernyire Berlintől A SxavHt luavittó Iroda ttadlftleitltselböt vSä S.! •*' V'x ^ - . , ,\'J ****** .\ «w W.V.W.’ v>.y\*s •<-.vOiW . /». . •■■• ••.• vit.v . ‘ * /■(><)<>< <ww- ■*■■*.'+ XC^V . «:<w . 5 '> . tW*MWIW« Ww> it-M ■' xdvA << xAvíd:» Pályakezdő óvónők megbecsülése Somogybán hiány van kép- i arra, hogy itt különösképpen ■*' <*•»■*>>: • x s>XS. "»«{(»♦rt: +*<**yy <«*> f MsMi gálnak. Fordítsák hát szembe fegyvereiket a fasisztákkal, de legalább is hagyják abba az értelmetlen t és kilátástalan harcot... Egész kötelékek átállása, hadifoglyok ezreinek tanúságtétele igazolja, hogy ez a tevékenység is hatásos volt és sok életet mentett meg. Később a már felszabadult országrészek lakosságának ez a lap mondhatta el elsőnek az igazságot a frontok helyzetéről és — a két és fél évtizedes hazugsághadjárat után — a Szovjetunióról, politikájáról, életéről, tudományáról, kultúrájáról. Az Üj Szó szervezte meg s tartotta a kapcsolatot a hadifoglyok és hozzátartozóik között. Az Üj Szó segített fölidézni és erősíteni a magyar forradalmi hagyományokat, a közvélemény elé tárni a náci Németország okozta károkat. Munkatársai — emigrációból jött, s a szovjet hadseregben harcoló kommunisták és antifasiszta harcra jelentkező volt hadifoglyok — legfőbb feladatuknak az új, demokratikus Magyar- ország építésének segítését tartották. Ezért őrködtek a tasizmus maradványainak szétzúzásán, a fegyverszüneti egyezmény szellemének és rendelkezéseinek megtartásán. S hogy kevésbé »elvi« kérdést is említsen e sorok írója (a lapnak már a Magyar Üj- ság korszaktól volt munkatársa), hadd emlékeztessen arra a sokirányú tevékenységre, amely a nagyszerű főszerkesztő, Illés Béla irányításával tudósaink, művészeink háború utáni életkörülményeinek javításáért oly eredményesen folyt. A feladatát 1948 tavaszáig teljesítő lapra bizonyára tisztelettel emlékeznek a hasábjain oly szívesen látott neves újságírók, és az olvasók is, akiknek körében az Üj Szó gyorsan népszerűvé, közkedvelt, tekintélyes orgánummá vált. Lcvai Béla zett óvónőkben. Nincs kivételes helyzetben a megyeszékhely, Kaposvár sem, ahol szintén i kénytelenek az óvódák képesí- " tés nélküli dolgozókat is alkalmazni. Erre gondoltam, amikor egy nagyszerű kaposvári kezdeményezésről hallottam. Hat boldog, pályakezdő óvónő arca ragyogott felém a kaposvári Petőfi utcai új óvoda szolgálati lakásában/ Nemrég kerültek ki a soproni óvónőképzőből. Somogyi, falusi lányok. Hazajöttek. A városi tanács döntött úgy, hogy az új óvoda kétszoba- összkomfortos lakását pályakezdők rendelkezésére bocsátják. A »csábítás« sikerrel járt: most hat lakója van a szépen berendezett otthonnak, amelyet nagyon kedvezményesen kaptak a fiatalok. S így a Petőfi utcai új óvoda négy szakképzett óvónővel gazdagodott. A pályakezdők megbecsülése és a társadalmi munka fokozása így kapcsolódott Ö6sze egy helyfes döntés nyomán. Hogy milyen fontos »ütőkártya« volt a szolgálati lakás a város kezében, arról maguk az óvónők beszéltek. Elmondták: ha nincs ez a lehetőségük, Kaposvárra semmi esetre nem jönnek és talán vissza, a megyébe sem. A Petőfi utcai óvoda egyben a megyei óvodai továbbképzés központja Í6. Nagy szükség volt csökkenthessék a képzetlen óvónők számát. Hogy nem kellett albérletbe költözniük — ami egyébként elég sokba kerülne —, valóban előnyt jelent számukra. A jó értelemben vett érdek azonban a másik oldalon is jelentkezett. A befektetés, amibe a kétszoba- összkomfortos szolgálati lakás teljes berendezése került, azt hiszem, busásan megtérül a képzett óvónők munkája nyomán. Nemcsak a kényelemnek örülnek most ezek az óvónők, hanem a megbecsülésnek is, amely munkájukat övezi. S ezt ők azzal viszonozhatják, hogy még többet és még jobban dolgoznak — a gyerekekért, a holnapért. A szolgálati lakást is láttam. Irigylésre méltó az a hat óvónő aki itt lakik. Mindent készen kaptak. Bútort, tévét, konyhaberendezést, s mindennek használatáért csekély díjat fizetnek. S azt is fontosnak tartják az itt lakók, hogy együtt a pályakezdők közösségi életformáját is megteremthetik. Hiszen a hivatás gyakorlásának a legelején tartanak. H. B. \
