Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
Párttargyüiés a gimnáziumban A szekszárdi győzelem után Az irányelvek nyomán Az országos döntőre készülnek Az eiökcszüis'ben levő pártkongresszus nemrégiben megjelent irányelvei — a dokumentumban megjelölt hét alapvető témakör — széles visszhangot váltott ki az alapszervezetek körében. Az irányelvek megvitatása azonban a párt-alapszervezet sk munkahelyi vagy településforma szerinti különbözőségének megfelelően az egyes témákat tekintve más-más intenzitású. Ezzel természetesen nem az! kívánjuk érzékeltetni, hogy a párttagok számára csak bizonyos, a szakmának vagy érdeklődési körnek megfelelő témacsoportok jelentettek beszédtémát. A dokumentum tömör, mindenki számára érthető formában foglalja össze a társadalmi fejlődés és a pártmunka egészét, s ennek teljes megismerése minden kommunistának szívügye. Az irányelvek nyomán azonban tevékeny javaslattételre is számít a párt. Javaslatot tenni természetesen nemcsak ötlet, hanem felelősség és hozzáértés dolga is. Hallottam például, hogy a pártdokumentumbán hangsúlyosan szereplő takarékossághoz úgy viszonyult valaki, hogy egy takarékosság-ellenőrző csúcsszerv létrehozását javasolta. Nos, ezt a csúcsszervet is nyugodtan megtakaríthatjuk, ha érdemben végiggondoljuk még egyszer mindazt, amit erről az irányelvekben olvashattunk. A takarékosságra ügyelés ugyanis nem egy szerv dolga, hanem minden kommu nistáé, minden dolgozóé a maga posztján, úgy, ahogy ezt a saját és a népgazdaság érdeke megköveteli. Ezt a »választ« a fölvetett javaslatra egy párttaggyűlés fogalmazta meg több hozzászólás által a nagyatádi gimnáziumban. összetett partszervezet ez Közművelődési és . közoktatási munkahelyen dolgoznak az itteni kommunisták: a gimnáziumban, a József Attila Kollégiumban, a művelődési házban és a városi könyvtárban. Ez az összetettség sajátosan meghatározza az alapszervezet pártéietét, a közoktatási és közművelődési együttgondolkodás dolgában azonban mindenképpen előnyös. S ezt kiválóan tükrözte az irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítás-tervezetét megvitató taggyűlés is. Nemcsak a takarékosság, hanem a gazdasági I külkapcsolataink kérdése is té- j mája volt a megbeszéléseknek j a pártcsoportokban — erről | adott számot Szüts Béla titkár , beszámolója. A Ludán Imre i pártvezetőségi tag elnökletével j lezajlott gyűlés tevékeny, ja- j vaslatteli vitát hozott. Mégpedig nagyon jellemző vitát. Emelni kell a pedagógusok képzésének és továbbképzésének színvonalát — hangsúlyozzák az irányelvek. Ezzel fejezte ki egyetértését Varga József, a gimnázium igazgatója is, aki bírálta a továbbképzések elaprózott, néha formait voltát, s javasolta, hogy inkább vegyen egyszerre több időt igénybe egy-egy továbbképzés, de az alapos és hatékony legyen. Több somogyi tapasztalat is előkerült a közművelődési vonatkozású irányelvekkel kapcsolatban. összegezve azt mondhatjuk, hogy a vita helyes arányt teremtett a tárgyi feltételek és a személyi kérdések összhangjában. Tudomásul kell venni, hogy a népgazdaság objektív helyzete szabja meg, mi újat építhetünk, és mit bővíthetünk, de az bizonyos, és a közzétett elvek eb- j ben vitathatatlanul irányt mu- tatóak: a meglevő lehetőségek. ! keretek között jobban kell j »népművelni«, jobban kell | szervezni a közművelődési i munkát, hatékonyabbá téve a? ■ együttműködést. A fiatalok felnőtté nevelésé- ] ben, pártossá formálásában, az j arra alkalmasak párttaggá ér- j lelésében a következő időkben még fontosabb szerepük lesz a középfokú közoktatási intézményeknek, mint eddig voit. A párttaggyülésen ^ titkárt és vezetőséget választott a tagság. A kettős titkárjelölés után a választás Horváth Istvánra, a József Attila Kollégium igazgatójára esett, s a tagság hat jelöltből választotta ki a pártvezetőség további négy tagját. Tröszt Tibor A számok barátja — Mit jelentett a múltban, hogy valaki tanácsos? — Magasabb fizetést és rangot... — S ma? — Nemcsak megtiszteltetést, hanem felelösségnöveke- dést is, úgy érzem. — Hosszú volt az út a tanácsosságig a múltban. — Hosszú. Rojtos szélű régi közlönyt tesz elém az asztalra. Milyen izgalommal forgatták ezt valamikor, hiszen a sárga papírra nyomott sorok sejtették, ki mikor léphet egyet a ranglétrán. — Hát így nézett ki egy rangsor: számtiszt, számellenőr, számvizsgáló, számvevőségi tanácsos, II. osztályú főtanácsos, I. osztályú főtanácsos. .. s végül a számvevőségi igazgató. Piros ceruzával aláhúzva ott áll az ő neve is a rangsorban. — Meddig vitte? — 1943-ban már számellenőr voltam. Két évvel előtte letettem az államszámviteli vizsgát, s azért kerülhettem be a rangsorba. Szabó Gyula, a megyei tanács pénzügyi osztályának főelőadója nem kedélyesen, hanem keserűséggel beszél életének arról a szakaszáról. Nehéz volt akkor még eddig is eljutni. — Balatonfőkajáron születtem, édesapám vasúti pályaőr volt, hárman voltunk testvére^. Egy kis baleset történt velem — mutatja a bal szemét —, s azóta nem látok vele. Szüleim mindent elkövettek, hogy járhassak iskolába. Közben persze az sem volt mellékes, hogyan jöhetnénk ki olcsóbban. A szem- műtéteim miatt Veszprémben, Szombathelyen jártam reálba, végül a fővárosban fejeztem be. Utána elkezdtem a kereskedelmit, 1932-ben érettségiztem jeles eredménnyel Veszprémben. Azt hittem, hogy enyém a világ... s akkor jöttek a pofonok. Diákokat készítettem föl pótvizsgára. Amikor ez se volt, fél évig munka nélkül várakoztam a szülői házban. Sokszor elmondom a fiataloknak: nem úgy volt, hogy mennyi a »steksz«, s mit kell csinálni! — Végül mihez kezdett? — Szellemi szükségmunkás voltam napi egy pengőért, s ebből hatvan fillérbe került az ebédem. Azután egy ta- gosító mérnöki irodába kerültem műszaki segéderőnek, havi hatvan pengőért. Ez helyszíni mérést, szalaghúzást és ilyesmit jelentett. Hamarosan irodai munkára kerültem, tanultam, s már önállóan végeztem a külső-belső mérést. Az nagy hasznomra volt később is, hogy ott már számológéppel dolgoztak. Csak hát a vándorló élet nem tetszett, meg csábította az embert az állami állás, a havi 200 fix, amiről nóta is volt akkor... Fábián László törvényszéki tanácselnök javasolta, hogy jöjjek Kaposvárra. Még ma is őrzöm a Magyar Királyi Törvényszék elnökének levelét, amelyben értesít az ideiglenes minőségű kisegítő díjnoki fölvételemről. Ez már százhat pengő hatvanhét filléres állás volt. Kedvenc tantárgyam volt a gyorsírás a kereskedelmiben, itt aztán gyakorolhattam, mint leírógépíró vettem részt a tárgyalásokon. — S hogy került a pénzügyi területre? — Sokéves díjnokok dolgoztak a törvényszéken. Előrelépés? Nem tudom mikor. Üresedés volt a pénzügyi számvevőségen, megpályáztam. Behívattak, s életemben először és utoljára akkor kérdezték meg, milyen eredménnyel végeztem. Amikor kimondtam a jelest, közölték, hogy föl vagyok véve. A Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség akkor a jelenlegi élelmi- szeripari szakközépiskola épületében székelt. A főelőadó huszonötödik éve dolgozik a megyei tanácson. A pénzügyi számvevőség 1950. július 15-én kerüli a megyei tanácsra. A második emeleti irodahelyiség ajtaján a neve mellett ott áll. hogy megyei tanácsos. — S hogy szólítják? — Mint eddig ... Gyula bácsinak. Egy kicsit gondolkodik, aztán kiegészíti: — Ha viszont most kihozok egy számot, háromszor ellenőrzőm, mire kipipálom. Nagyon szereti a munkáját a költségvetési csoportban. Tervek, költség vetések, elemzések, információk tömege fordult meg már a kezében. Szép munkának tartja, s a fiatalokat is mindig arra ' tanította. hogy fedezzék fel az érdekességet, a szépséget benne. — Szép az, amikor mennek a dolgok, azt érezzük, hogy jó volt a tervezés, megvalói sultak az elképzelések. — A számok mögé kell látni ? Bólogat, fekete keretes szemüvegét az asztalra teszi. — Beszélnek a számok... beszélnek a számok. Amikor kézbe veszem egy járás; egy város költségvetését, s laoo- zom, látom, hogy mit oldottak meg jól, s mi nincs végrehajtva. Most lesz hatvanhárom éves, három, évet már tovább szolgált. Azt tervezi, hogy az idén nyugdíjba megy. Persze nem most, hiszen annyi a munka a pénzügyi zárás miatt. Negyvenkét évi szolgálat lesz a háta mögött. Szeretettel gondol a tanácson töltött évekre, örömmel mondta el, hogy kétszer kapta meg a kiváló pénzügyi dolgozó kitüntetést, tavaly pedig megkapta a megyei tanácsosi címet. — Szerettem mindig kedélyesen dolgozni, hadd vegyüljön egy kis nevetés is a dolgok közé ... Nemrég lakást kapott a sávházban. Esténként megbeszéli a főnővér feleségével a napi dolgokat, azután tévét néznek. Olykor hazavisz egy- egy érdekes, elemzést, valamilyen információs kiadványt. — Mi a vágya? — Ha az egészségem engedi, szeretnék sokat utazni... Eljutni például Lengyelországba, a Szovjetunióba. Lajos Géza — Melyik volt a legnehezebb kérdés? — Idegenvezetőként bemutatni a Szovjetunió egvik nagy városát. Három perc alatt megismertetni történelmi múltját, jelenét, iparát, művészetét, hazánkhoz kötődő kapcsolatát ... Persze, most már utólag a nehéz kérdés is könnyű, hiszen a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára MSZBT- lagcsoportjának csapata győztesen tért haza a vasárnap Szekszárdon megrendezett területi döntőről, ahol négy megye: Fejér, Baranya, Tolna és Somogy MSZBT-tagcsoporl- jainak legjobbjai vetélkedtek egymással az elsőségért, s az országos döntőn való részvétel jogáért. Galgóczy Attila csapatkapitány, Gelniczki Teréz és Vértes Elemér, a győztes csapat tagjai most már mosolyogva elevenítik föl a verseny izgalmas pillanatait. — Nyolc fordulón vetélkedtünk. s bizony félidőben még három ponttal lemaradva álltunk a vezető csapat mögött. Végül is nekünk sikerült jobban. összesen 129 pontot szereztünk az elérhető 138 pontból.. Történelmi, gazdaságpolitikai, irodalmi, földrajzi, zenei kérdések, a Szovjetunió békepolitikájóval, külpolitikájával kapcsolatos kérdések szerepeitek a szekszárdi területi döntőn. — Minek tulajdonítják győzelmüket? Elsősorban annak, hogy csapatunk a nagyatádi megyei döntő megnyerése előtt és azt követően is állandóan készült erre a versenyre. Azt tartottuk, s ez a jövőben is célunk, hogy nem elegendő csupán a megadott témából felkészülni. Folyamatosan és rendszere-1 sen kell olvasni a napi- és hetilapokat, ismerni a klasz- szikus és a mai ’ irodalmat, költészetet, járatosnak kell lenni a zenében, egyszóval: sokoldalú ismeretekkel kell i rendelkeznie annak, aki egy j j ilyen vetélkedőn, eredménye- [ ! sen akar szerepelni. Gyárunk [ vezetői minden segítséget megadtak ehhez, a nagyatádi győzelemért még jutalomban is részesítettek bennünket. Ezért most a területi döntő I után sem tartunk szünétet, készülünk a nyári országos döntőre, hogy tagcsoportunk ott i se valljon szégyent — mondja i a csapatkapitány, s ezt vallja j Gelniczki Teréz és Vértes Ele- j, mér is. A gyár könyvtárában I találtuk okot jókora halom folyóirat, könyv mellett. — Nemcsak az elsőségre és arra vagyunk büszkék, hogy csapatunk részt vehet az országos döntőn. Hanem arra, amit ez is jelez: a gyár MSZBT-tagcsoportjánál — amely elsőként alakult meg a l megyében — tartalmas munka folyik a szovjet és a magyar nép barátságának ápolása érdekében. Gyárunk versenyben áll a Kalinyini Textilkombináttal, rendszeresen megjelentetünk híradót, mely a tagcsoport munkáját ismerteti, filmvetítéseket, könyvismertetéseket tartunk. A Fonómunkás Kisszínpad népeink barátságának ápolásával érdemelte ki az MSZBT elnökségének aranyplakettjét. Van egy szocialista brigádunk, amely kézimunkákat készít társadalmi munkában, hogy azokkal az idelátogató szovjet barátainkat megajándékozhassuk — mondja Tóth Ferencné, a gyár MSZBT-tagcsoportjá- nak elnöke. Ez a tartalmas munka ösztönözte a csapatot a felkészülésben s a vetélkedőn való eredményes szereplésben is. Azzal az elhatározással készülnek az országos döntőre, hogy ott is a gyár MSZBT-tagcso- portjának eddigi tevékenységéhez méltóan állnak helyt. Sz. L. Emlékezetes mezsgyeszántás ÖRÜLTEM, hogy olyan alkalom adódott az emlékidézésre, mint amilyen a párttaggyűlés. Mert — témájánál fogva — ünnepélyes volt ez az összejövetel, s mindenki megkülönböztetett figyelemmel kísért minden szót. Itt hangzott el, a tapsonyi termelőszövetkezeti, kommunisták összejövetelén, az egyik vezetőségi tag jelölésekor: »Gi- bizer Lajos bácsi több mint tíz éve tagja a vezetőségnek, megérdemli továbbra is a bizalmat ...« És a hatvanéves Gibizer Lajost újra vezetőségi taggá választották. Rad- nai Józseftől, a jelölő bizottság elnökétől tudom, hogy ez az idős ember volt az, aki annak idején a termelőszövetkezet alakulásakor az első. immár a közös javát szolgáló barázdát szántotta ... Hogyan történt ez? Megalakult a szövetkezet, kezdeni kellett a közös munkát, miután ki-ki letakarította földjéről a termést. A nadrágszíj- parceliákat szegélyező mezsgyéket el kellett tüntetni, mert egységes, nagy tábla csak így alakulhatott ki. Az egyéni, kisparaszti magyái holdak, katasztrális holdak vagy ezeknek a töredékei tar- kállottak a határban. A mezőt dűlőnyi darabokra szabdalták a földutak. Mezsgyék — megannyi pereskedés civódás témái. Egy barázdánvi föld alig szélesebb jó arasznál, mégis, ha a szomszéd lehasított a másiknak a földjéből, veszekedés, harag lett belőle, s legközelebb kétannyit fordított visz- sza a saját parcellájára ekéjével a sértett... Nos, el kellett kezdeni a közös szántást, valakinek elsőként kellett belemeríteijie az ekevasat a most már közös használatú földbe. A járási pártbizottságtól ott időző agitátor vállalkozott rá, hogy a lovakat vezeti, Gibizer La- l jós pedig az eke mögé állt — ! és meghúzták az első közös | barázdát a termelőszövetkezetben ... A párttaggyűlés után ki-ki ment a dolgára, késő este lévén legtöbben haza indultak. Vajon milyen gondolatot ébresztett a hallgatóságban az Gond és megoldás összerúgta a patkót a Kaposvári Ruhagyár nagybajomi telepének vezetője és a KISZ-szervezet. Egy darab földön vitáztak, amely a ruhagyárhoz tartozik. Márton Magdolna KISZ-titkár így mondta el a történteket: —- Három éve használta a KISZ ezt a területet. Még az előző telepvezető adta nekünk művelésre. Kukoricát termesztettünk rajta. Az első évben 3600 forintot kerestünk vele. A másodikban ,350-et. Műszak után társadalmi mun- j kában kapáltuk, ritkítottuk.'! A másik évben sem ezzel volt | a baj, hanem későn vetették el. Vetőgépe csak a szövetkezetnek van, de abban az évben nem tudtak nekünk segíteni. 950 forintért sikerült eladni _ az arasznyi csöveket, de akkor úgy jött ki a lépés, hogy nem tudtuk mi leszedni, Így hatszáz forint munkadíjra ment. Közbevetőleg annyit: egy apró lóláb *— amely kilóg — itt akadt, hogy mi, azt megtudjuk a következőkből: Ziegenheim János telepvezető: A harmadik évben én műveltettem meg a területet, mert 350 forintért nem érdemes. a KISZ-eseknejc dolgozniuk. Épp a tegnapi gyűlésen adtam át nekik a nyereséget, tizenkét százast. Nekem is könyebb lenne, ha az ifjúság művelné: egy gonddal kevesebb. De vajon meg tudják-e ; csinálni? i A második évi jövedelem nem ezt bizonyítja. Itt a lóláb. A titkár maga mondta el, hogy nyolc munkás egy délelőtt és délután leszedte az akkori termést. Erre ment el a nyereség kétharmada. Az üzemben jóval több, mint nyolc fiatal dolgozik. Magdi így folytatta: — Nekünk nemcsak a pénz kell. Akkor örülnénk igazán, ha magunk is dolgoznánk érte. Ezért szeretnénk visszakapni a kukoricaföldet. — Kérdés, hogy elvéfyi- tek-e azt a munkát, mellyel az első évben olyan szépen sikerült keresnetek is? — vetette közbe a telepvezető. A beszélgetés során végül megszületett a megoldás. Próbálják meg a fiatalok még egyszer, fogjanak össze, és ha meglesz az eredmény is, az övék marad a föld. Ha újra csődöt mondanak, a telepvezető mással művelteti meg a területet.' Mindketten bíznak benne — Jani bácsit is sike- I rült meggyőzni —, hogy erre [ nem kerül sor. L. P. I a néhány mondat, melyet Radnai József, a tsz főkönyvelője mindannyiuk előtt az idős Gibizer Lajosról mondott? Ahogyan elnéztem az arcokat, sokan közülük koruknál fogva nem lehettek ott az ilyen első szántásoknál, a néhol viharosan szikrázó, másutt gyámoltalanul megfeneklő megbeszéléseknél; az envém-mienk párviadal kezdeti fordulóinál, az ellentmondásosság lassú oldódásánál ... Most, a néhány méltató szó hallatán, eszembe jutottak azok a Gibizer Lajosok, akiket ismerek a megyében, a kisebb és nagyobb falvakban, akikről ugyancsak nem ártana megemlékezni ott, ahol öreg napjaikat élik. Rájuk nyitni az ajtót, s megkérdezni: elég-e a nyugdíj, futja-e a téli melegedéshez a tűzifa? Meghívni őket egy-egy vezetőségi ülésre, s ha nem tudnak eljönni, meglátogatni őket, elmesélni nekik, mi újság a szövetkezetben. Akkor, másfél évtizeddel ezelőtt talán csak néhány forint jutott a munkaegységre, most az unoka, a traktoros, Zsigulit vesz. A nagyapa még a saját, a háztájin termett, vagy az egyéni gazdálkodásból megmaradt kukoricáját vitte a szövetkezeti istállóba, megetetni az egy pár lovat, mert a közösnek nem volt abrakja. Tette mindezt azért, hogy a lovakkal másnap is dolgozhasson, — mert a gépek csak később árasztották el a földeket. NEM ÁRT, ha az unoka erről is tud, ismeri a kezdést, s nem engedi el a füle mellett: ott, azon a táblán, ahol ő most a korszerű IHC traktorral szánt, valamikor, úgy másfél évtizeddel ezelőtt, valaki a lovak közé csördített az ostorral, az eke szarva fölé hajolt, és meghúzta az első barázdát a termelőszövetkezetnek, a közösnek... Hernesz Ferenc Somogyi Nép/opl 3
