Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
I A fogyasztói árak viszonylagos stabilitásának terhét hazánkban az állami költségvetés viseli. Teherbíró képessége nem határtalan, mert a növekvő kiadások számláját végső soron az egész társadalomnak kell kiegyenlítenie. A z új esztendő első napjaiban két árintézkedés lépett életbe: január elsején a világpiaci áremelkedések által leginkább érintett ágazatokban fölemelték a termelői árakat, január 6-án pedig ennél szűkebb körben és kisebb mértékben fogyasztói árváltozásokra, elsősorban áremelésekre került sor. A termelői árak átlag 8 százalékkal emelkedtek, míg a január 6-án életbe léptetett új árak 0,6 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. A termelői és a fogyasztói árszínvonal egymástól jelentősen eltérő növekedése is utal arra, hogy az árintézkedésekhez költségvetési támogatások is szükségesek. Annál is inkább, mert sem az új termelői, sem az új fogyasztói árak nem fejezik ki teljes egészében a tényleges termelési költségeket. Az állami költségvetésnek az a klasszikus funkciója, hogy bevételeiből gazdaság- fejlesztő kiadásokat finanszírozzon, s biztosítsa a társadalom közös szükségleteinek, fogyasztásának kielégítését. Ám a költségvetés emellett a népgazdaság tervszerű irányításának is fontos eszköze, ebből adódóan a gazdaság minden területén — a termelés, a forgalom, a külgazdasági kapcsolatok, a fogyasztás stb. — részt kell vállalnia a feladatok és a problémák megoldásában. A kö Rövidebb-hosszabb időszak tükrében egyaránt az tapasztalható, hogy a költségvetés — a tervszerű gazdaságirányítás eszköze — évről évre nagyobb szerepet vállal a gondok megoldásában. Ebben az esztendőben például a költségvetési kiadások fő tételét — több mint 30 százalékos aránnyal s 116 milliárd forint előirányzattal — a támogatások alkotják. Ebbe a gyűjtőfogalomba tartozik az állami visszatérítés, a dotáció és a termelési árkiegészítés, az import-ártámogatás, a fogyasztói árkiegészítés és a mezőgazdasági szövetkezetek üzemviteli támogatása. D e maradjunk a termelői és a fogyasztói áraknál. A termelői árak dotálására az 1975. évi költségvetés — noha az energiahordozók és a fontosabb alapanyagok árait, felemeltük — majd 23 milliárd forintot irányzott elő. Egyidejűleg szolgálja a termelői és a fogyasztói árak védelmét az importártámogatás 33 milliárd forintos előirányzata. Ez a kiadási tétel érzékelteti, hogy a világpiaci árhatások mérséklése — még a módosított, a megemelt termelői árak mellett is — milyen hatalmas anyagi áldozatába kerül a népgazdaságnak. Hadd utaljunk arra, hogy erre a célra öt esztendővel ezelőtt — 1970-ben — még csupán 1 milliárd forintot kellett áldozni, 1973-ban kb. 5 milliárdot. Az ésszerű gazdálkodás követelményeire, lehetőségeire utal, hogy a 33 >s kassza milliárd forintból 11 milliárdot a kőolaj- és a gázolajtermékek importjának ártámogatása vesz igénybe. A fogyasztói áraknak — s ez köztudott — a forgalmi adó is alkotóeleme. Csakhogy 1975-ben a várható forgalmi- adó-bevételnél is nagyobb összeget — több mint 28 milliárd forintot — fordítunk a fogyasztói árkiegészítésekre. Más fogalmazásban: az ebben az évben várható 3.6 száza- ! lékkai magasabb fogyasztói | árszint is csak költségvetési | támogatással tartható fenn. Ha figyelmen kívül hagy- ( juk a termelőszövetkezetek üzemviteli támogatását, s csak a vállalati árbevételben jelentkező, továbbá a termelői • és fogyasztói árakra ható tá- j mogatásokat összegezzük, ab- , ban az esetben is 100 milliárd forintot meghaladó summát kapunk. Költségvetési, állaní- I háztartási méretekben is ha- j talmas összeg ez, körülbelül ' azonos nagyságrendű azzal az ! összeggel, amelyet ebben .a, ; esztendőben a társadalom közös szükségleteinek kielégítő- j sére — társadalombiztosítás, j szociális és egészség-ügy. kul- ! túra, honvédelem, jogbiztonság, igazgatás stb. — felhasználhatunk. Nem vitás, hogy a költségvetési támogatások hasznos célokat, népgazdasági érdekeket szolgálnak. Ebből a megállapításból mégsem vonható . le az a következtetés, hogy minden vállalat, szövetkezet, amely támogatást igényel, kap és használ fel — egyértelműen jót, hasznosat cselekszik. A államkassza nem népterhe MAI KOMMENTÁRUNK A pontosság takarékosság gazdaságon kívül, vagy a felett álló intézmény, abban a vállalati gazdálkodás rész- eredményei összegeződnek, abból adódnak bevételei is. A vállalat és a költségvetés kapcsolata kétirányú: a támogatások növelésének az a feltétele, hogy a vállalatoktól több pénz, adó kerüljön a költség- vetésbe, ami viszont elkerülhetetlenül csökkenti az önálló vállalati gazdálkodás pénzeszközeit. N épgazdasági és össztársadalmi nézőpontból sem tekinthető az államkassza olyan intézménynek. amelynek pénzeszközei korlátlanul vehetők igénybe. A költségvetés jelenlegi kiadási tételei — az összkiadások kb. 19 százaléka szolgálja a beruházást-felhalmo- zást, kb. 30 százaléka a társadalom közös fogyasztását, mintegy 8 százaléka a hem- zetközi fizetési kötelezettségeket, s további 36 százaléka a támogatásokat — világosan utalnak arra, hpgy a termelés, a forgalom és az árak dotálása a társadalom közös pénzalapját fogyasztja, korlátozza annak lehetőségét, hogy a ' költségvetés többet fordíthasson közvetlen gazdaságfejlesztésre, a társadalom közös szükségleteinek jobb kielégítésére. G. I. Napjaink egyik fő célkitűzése a takarékos gazdálkodás. A közelmúltban országos ér- tekezleten tanácskoztak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar energiagazdálkodásáról. Ahogy ott többen megállapították. az ésszerű energiafelhasználás megszervezése döntő feladat a mezőgazdaságban. A sok lehetőség közül ezúttal mindössze egyre szeretném a figyelmet irányítani. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálatai során megállapította, hogy a mező- gazdasági üzemekben dolgozó gépek nem üzemelnek optimális hatásfokkal. Ez a tény arra utal. hogy több energiát használnak fel, mint amennyire szükség lenne az adott feltételek elvégzéséhez. Miből adódik a pazarlás? Röviden megfogalmazva így válaszolhatunk a kérdésre: sok apró pontatlanságból. Például: a gépkísérleti intézet megállapította, hogy csak elvétve lehet találni olyan erőgépet, amelynek motorját megfelelő fogyasztási szintre állították be. Szakértelemmel, gondossággal könnyen megszüntethető ez a hiba? Mindenképpen! Es ez már egy lépés az ésszerű takarékosság felé. De lépés az is, ha véget vetünk annak a rossz »szokásnak«. hogy a vezető hajnalban beindítja a traktor motorját, s csak késő este, a munka befejeztével állítja le. Jóllehet közben pihen is, étkezik is, egyszóval munkát nem végez — de a járó motor üzemanyagot fogyaszt. Hányszor és hány helyen találkozhatunk azzal, hogy a traktoros a távoli munkahelyekre a nagy teljesítményű erőgéppel utazik reggel és este. És a távoli munkahelyek száma a nagyüzemi koncentrációval csak egyre nő. Sok-sok kilométereken keresztül hasznos teljesítmény nélkül energiát fogyaszt az erőgép. A káros jelenség megszüntetése üzem- szervezési feladat. Mem véletlen az, hogy amikor feladatainkról szót váltunk, akkor az ésszerű takarékosság követelményét mindig összekapcsoljuk a munka- és üzemszervezés javításával. Néhány példát említettem mindössze, de úgy vélem kitűnik belőlük, hogy amikor takarékosságról beszélünk, nem valami megfoghatatlanul nagy feladatokról van szó. Sokkal inkább apróságokról, a mindennapi gyakorlatban kialakult számos rossz szokásról, felületességről. Ezeket kell felismernünk, ezeket kell mielőbb megszüntetnünk — és máris nagy lépést tettünk előre a fő cél, a takarékosság érdekében! V. M. Nagy felelősséggel, megfontoltan határoztak a gépjavító kommunistái javaslatok a jövőért JÓ érzéssel hallottam a múltkor egy gyűlésen a felszólaló munkásoktól, hogy az eredmények alapja az volt a gyárban: mindenki magáénak érezte a tervet. S ez nemcsak az egy évre, hanem az öt évre szóló vállalati tervekre is vonatkozik. Most, amikor az V. ötéves terven dolgoznak a gyárakban, az üzemekben, különösen fontos ennek az érzésnek az erősítése. Szb-titkárokkal beszélgettem a napokban, akik beszámoltak arról, milyen gondot fordítanak arra, hogy a szak- szervezet tagsága részt vegyen a tervek kialakításában. Ezt a műhelyekben dolgozók is igénylik, hiszen véleményük, javaslataik, ötleteik nélkül nem lehetnek valóságosak a majdani megfogalmazott tervek. A tervezés és az üzemi demokrácia kapcsolata tehát elválaszthatatlan. Mibe szóljanak bele a dolgozók, ha nem abba, ami öt évre meghatározza a vállalat fejlődését, az élet- és munkakörülmények változását. Más szakszervezeti vezetőktől is tájékozódtam, s elmondták, hogy nagyon eltérő a helyzet a somogyi üzemekben. A tervezésben való részvételnek még nagyon sok gátja van, olyan is tapasztalható, hogy nehezen birkóznak meg vele, mondván: szakértelmet kíván, azután a vállalati vezetők sem ismérik fel, milyen fontos a dolgozók részvétele ebben. A megyére jellemző, hogy sok a gyáregység, telep és telephely. A tervezés csak akkor serkent gondolkodásra, ha valóban megkapják a központtól a szükséges önállóságot. Éneikül puszta formalizmus a közös fejtörés. Jó példák persze már akadnak: a mezőép Vállalatnál alulról fölfelé alakul, épül a vállalati terv az 1976—1980-as időszakra. A VBKM ugyancsak arra ösztönözte a gyárait, köztük a Kaposvári Villamossági Cyá- rat, hogy a lehetőségeik figyelembevételével nek. Sokan úgy vélik, amikor szóba kerül az V. ötéves terv, hogy még nagyon távoli. Pedig korántsem igaz. Az elképzelések a múlt év közepe óta formálódnak, s az ígynevezett tervkoncepciók 1975 közepére kialakulnak, az év második felében pedig már a részleteket is kidolgozzák. A szakszervezet szerepe éppen ezért megnőtt, a munka is jóval több. Az SZMT, a szakmai megyebizottságok elvi és gyakorlati tanácsokkal látják el folyamatosan az szb-titkárokat. Az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok pedig fölkészítik a tisztségviselőket — a bizalmiaktól a szakszervezeti tanácstagokig — árra, hogy mit tegyenek, mire fordítsák fő figyelmüket. Ha valamiben nem lepet i sablont adni, a középtávú terv kidolgozásában való részvétel ilyen. Minden üzemnek, vállalatnak más-más a helyzete, a lehetősége, így helyben kell szabályozni ennek a rendjét. A szakszervezeti bizottság a gazdasági vezetőkkel karöltve határozza meg a formákat, s különösen azt. hogy milyen kérdésben kívánnak véleményt nyilvánítani a dolgozók nevében. Előfordul olyan téves felfogás is, mintha valamiféle »ellentervet« kellene készítenie a szakszervezeti bizottságnak. Erről szó sincs! f Az a feladat, hogy a széles közvéleményt bevonva, véleményére alapozva, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő témákat kísérjék figyelemmel az elképzelések alakulásától a Végső döntésig. Ez olyan fontos terület, hogy mindenkinek van véleménye, szívesen gondolkodik, javasol. A sok tórum közül még mindig a termelési tanácskozás a legalkalmasabb arra. hogy a vállalati ötéves terv elképzeléseit megtárgyalják. Persze úgy, ha nagyon jól előkészítik, közérthetően terjesztik a munkások elé az anyagot, kiemelik mindazt. ami érinti a dolgozókat, s amiben mindenképpen javaslatokat várnak. Ezenkívül a különböző rétegekkel — szakmunkások, újítók, nők, fiatalok, brigádvezetők — való tanácskozások adhatnak sok ötletet tervezze- | hozhatnak felszínre jó elképzeléseket. Egyik szb-titkár ismerősöm úgy fogalmazott, hogy egyetlen jó javaslatról sem szabad megfeledkezni. éppen ezért számon tartják őket, és figyelemmel kísérik sorsukat. Az üzem- és mun kaszervezés szerepe még na ebben a fontos témában várható sok javaslat. Biztosan szóba kerül minden üzemben a szociális helyzet, a jóléti intézmények fejlesztésének, a segélyezésnek a távlata. A bizalmiak sokat_ tehetnek azért, hogy mindenki megismerje: ezekben a kérdésekben önállóan foglal állást a szakszervezet. A most érvényben levő kollektív szerződés szintén lejár, s az V. ötéves terv kidolgozásával párhuzamosan kötik meg az újat. Ez ugyancsak nagy feladatot ró minden szakszervezeti bizottságra. A kidolgozott vállalat: ötéves terveket jövőre terjesztik a szakszervezeti tanácsok elé véleményezésre. Addig még van idő arra, hogy mindenkit részesévé tegyenek a kidolgozásának. A közösen kidolgozott tervért ugyanis mindenki hajlandó többet tenni, jobban a magáénak érzi. L. G. hívta fel társai figyelmét Bakó József. Papp Ferenc a szocialista brigádok erejében rejlő lehetőségek. valamint a teljesítménybérezés bevezetésének fontosságát, Tóth István az újítók jutalmazásának szükségességét és a kiváló jelvény adományozásának, az ösztönzés e formájának alkalmazását hangoztatta. Lehet és érdemes takarékoskodni, ez kiderült Cibiszer József szavaiból: a szerszámokra korábban költött ösz- szegnek csak a felét használták fel tavaly. A szocialista brigádok társadalmi munkában vállalták a rossz, törött szerszámok megjavítását, s ezzel mintegy 120 000 forintot takarítottak meg. Garai Vendel, a szakszervezeti bizottság titkára és Sebestyen Ferenc azt tette szóvá, hogy a gépjavító legtöbb dolgozója — százhetvenen vanak — szakszervezeti tag, rendszeresen fizeti a tagdíjat, a szakszervezet működését azonban hivatalosan nem engedélyezték a gépjavítónál. Iparszerűen dolgoznak ugyan, de mert"mezőgazdasági szolgáltatási feladattal alakult meg ez a társulás, így jogilag I ÉLÉNK figyelemmel hallgatják a csokonyavisontai termelőszövetkezeti gépjavító társulás kommunistái Antal Lajos párttitkár vitaindítóját. Hiszen olyan kérdésekről — a kongresszusi irányelvekről és a szervezeti szabályzat tervezetéről — beszélt, amelyek valamennyiük számára nagyon sokat jelentenek. S hogy ismerik mindkét kongresszusi dokumentumot, egyetértenek vele, és jól látják ezzel kapcsolatos tennivalókat, azt a tartalmas vita, tanácskozás is bizonyította. Elsősorban arról szóltak valamennyien, hogy ők, a kommunisták mit tehetnek munkahelyükön a gépjavító fejlesztése, ' a munka termelékenységének növelése, a takarékosabb gazdálkodás érdekében. — Korszerűbb gépekre van szükségür-k, ez elengedhetetlen feltétele a termelés növelésének. Ezt a feladatot tervszerűen kell végrehajtanunk — javasolta Gyimesi Miklós. — Kommunistáink járjanak élen a takarékosságban. Számtalanszor látni fölöslegesen égő lámpákat, olajkályhákat, udvaron heverő anyagokat — Űj típusú munkásszállító autóbuszok a szövetkezetekhez tartoznak. Többször kérték ennek rendezését — ígéretet kaptak is —, azonban nem intézkedtek. Ezért a szakszervezet így nem tudja betölteni igazi feladatát, pedig erre az üzemi demokrácia fejlesztése, a bérezési és más feladatok megoldása miatt nagy szükség lenne. Filipovics Pál, a taggyűlés elnöke, a gépjavító igazgatója alig győzte a kérdésekre a válaszadást. Elmondta, hogy a gépjavító évente 1—1,5 millió forintot költ gépesítésre. Az idén is vásárolnak eszterga- padot, marógépet, új tehergépkocsikat, ezenkívül több mint 100 000 forintot költenek dolgozóik munkakörülményeinek javítására, az öltöző, fürdő bővítésére. Elismeréssel beszélt a munkafegyelem javulásáról. a szocialista brigádok példamutatásáról. Németh Lajosné, a barcsi járási párt-vb tagja a kommunisták felelősségéről, példamutatásának fontosságáról, a pártépítés következetes folytatásáról beszélt Felhívta a figyelmet, hogy neveljék kommunistává a szocialista brigádokban jól dolgozó fiatalokat. A kommunisták törődjenek politikai képzettségük fejlesztésével. AMILYEN felelősséggel, megfontoltan, lehetőségeiket jól ismerve beszéltek feladataikról, olyan felelősséggel döntöttek a párttitkár személyének és a vezetőség tagjainak megválasztásában. Antal Lajos párttitkár kora miatt nem vállalta tovább ezt a tisztséget. A taggyűlés elismerte eddigi tevékenységét, s helyette a fiatal Sebestyén Ferencet választotta meg. — Ez a tartalmas, a feladatokat világosan meghatározó taggyűlés bizonyítja: a gépjavító kommunistái jól ismerik a XI. kongresszus irányelveit. Annak szellemében akarnak a jövőben dolgozni, mint ahogyan eddig is következetesen végrehajtották a párthatározatokból rájuk háruló feladatokat — mondta felszólalásában Király György, a Barcsi Járási Pártbizottság titkára, amikor köszöntöte az új titkárt, az új ; vezetőséget, s jó munkát kí- i vánt nekik és az alapszervezet j minden kommunistájának. Szalai László Yz Ikarus Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében elkészült a 211-cs .isautóbusz nullszériája. Az új konstrukció 31 személyes, s főleg a hazai munkásszállítás korszerűsítésére hozták létre. Az első 50 darab már elkészült. Ez évben további 400 kaszervezés szerepe még na-! darabot kívánnak összeszerelni.
