Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
Nyitásra készül a Dorottya A Dorottyát, Kaposvár legöregebb és legújabb ven-_ dégfogadóját szilveszterkor még csak kívülről nézhették a város lakói. Megnyitására — bezárása, 19T0 óta — több határidőt tűztek ki. A legújabb most februárra szól, s a munkákból, az előkészületekből ítélve ez már végleges. Az új gazda, a Pannónia , Szálloda és Vendéglátó Vállalat már felvette a személyzet nagy részét. A város lakói a függöny nélküli ablakokon keresztül figyelik, hogy miként dolgoznak az építők, berendezők. Megállapítható: egyre gyorsuló ütemben halad a munka. Amit az utcáról nem lehet látni, azt is érdemes elmondani: a szálloda szobáiban már ott a berendezés, szerelik a telefonokat, javítják a még előforduló hibákat. A hátsó termek tele vannak bútorral: az étterem, az ételbár, a söröző, a bár és a drinkbár székeit, asztalait még kartonpapír védi. Az átalakított kazánház már egyenletes meleget ad, s ez könnyít a berendezés szerelőinek és a takarítóknak nem éppen könnyű munkáján. Az átalakítás — az új bútorokkal együtt — körülbelül ötvenmillió forintba kerül. Ezért a pénzért korszerűen fölszerelt, merész ízlés- ' — Ennek az »öreglánynák« sei berendezett, a hagyományokat is őrző vendéglátóhelyet kap a város. Juhos Istvántól, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat kaposvári üzletigazgatójától hallottam: nemcsak arra törekedtek, hogy a régi épületet helyreállítsák. A század eleji hangulatot igyekeztek megteremteni úgy, hogy a vendégek kényelmét és a személyzet munkáját korszerű eszközök szolgálják. Az 1911- ben elkészült Hotel Turul amolyan, sziget volt a városban, ahol pihenni, gondolkodni vagy éppen beszélgetni is lehetett egy pohár bor vagy kávé mellett. Időközben a név változott,- a termek maradtak. Az épület szerkezete most is meghatározza az egyes termek funkcióját. Ezek a termek azonban a ma ízlésének megfelelően kaptak tapétaborítást, bútorokat. S a név megint változik. Korábban Pannóniának akarták keresztelni. Az ötletet elvetették. Azután szóba került a szép fekvésű táj, a Zselic is. Végül, a Csokonai teremtette Dorottyáról kapta a nevét. »Mert a női név mindig szerencsét hoz egy szállodának.-« Azt mondom egy, kilencet koppon A gépírónő bájosan mosolyog. És gyorsan, veszettül gyorsan gépel. Percenként ötszáz billentyűt üt le — amíg azt mondom: egy, addig kilencet. Antal Ferencné a Kaposvári Cukorgyárban dolgozik, és most — nem először — megnyerte a megyei gépíróversenyt. — Régi - Mercedes gépen kezdtem itt a munkát, villamos Optimán folytattam. Az első. már volt vagy ötvenéves, az utóbbit három év alatt »szétvertem«. Akkor kaptam ezt a gépet, most is vele versenyzők és persze dolgozok is. Sajnos, már kicsit lassú, nem tud lépést tartani velem. Két hete próbálok az újjal barátkozni. A sarokban egy asztalon letakarva áll az új gép. Kibontjuk, amerikai gyártmányú IBM. Modern, gömbcsuklós csoda. — Ez a gép többet tud. Az országos versenyen a legjobbak mind ilyennel indulnak. Hagyományossal nem lehet már olyan gyorsan írni. Még az én elektromos Facitoirumal sem, pedig ezt szeretem a legjobban. Milyen is egy verseny? Rettentő nagy a zaj. Mindenki a gép mellett ül, és nem lehet látni az ujjait. A versenylázzal együtt jár a kétszeres hibalehetőség is, kicsit remeg a kezem, izzad ... Aki kevésbé ideges, az legyőzheti azt is, aki nyugodt körülmények között többre képes. Persze egy laikusnak furcsa, de gyorsan sokkal könnyebb gépelni, mint lassan. Ha nagyon figyelek, több hibát csinálok. — Mit szeret egy gépíró — nevezzük bátran így — a szakmájában? — Amikor tanultam azt szerettem, hogy egyáltalán tudok gépelni. Most a gép hangját. Hallgatom ahogy kattog, mint a géppuska. Egy-egy nehezebb szónál különös ritmust üt, mindig mást és mást. — Van-e valamilyen alapszabálya ennek a foglalkozásnak? — Talán legfontosabb az, hogy egy gépet csak egy ember használjon. Furcsa, de a gép is megszokja a tulajdonosát. Már az egész kevéssé eltérő ritmussal is nehezebb egy más által bejáratott szer"V közlés céljától indíttatva. Fiola Pálné írása Sütő András drámájától elsősorban a megírt darabot elemzi a folyóirat adta lehetőségeket jól kihasználva. Mellette Zsolnai László merészen és rokonszenvesen asszociáló műbírálatát említjük Molnár József és Pap János kiállításáról. Különösen megragadó, hogy az amatőrök mellett racionális indítékból tör lándszát. Írása elején megjegyzi:. az amatőr ÍŐgálmiát ' »nem mináennapi, kissé pejoráló értelemben« használja. Mi -megjegyezzük, remélve: vele egyetértésben, hogy az amatőr minősítésnek a mindennapi értelemből is ki kell törölnie a pejoráeiót: hasznos értelemben vett alkotótevékenységet értünk ez alatt. Az avítt, dilettáns szép- lelkű-»alkotást« jelölte talán a régi műkedvelő szó. T. T. A repülés századai — Ennek az »öreglánynak« a kora megmaradt. Fiatalítani eredményesen aligha lehetett volna. De a ráncokat eltüntettük. Az alkalmi látogató, aki még sörözött a régi Béke öreg asztalai mellett, most meglepőd,- ve veszi tudomásul, hogy sokkal nagyobb ez az épület, mint amekkora a képzeletében élt. Nem járt még a nagyteremben, mert azt korábban bezárták, mint az egész épületet, s csodálja a hófehér falakat, a terem hangulatát, és élvezi szinte stúdiószerű csendjét. Az épület 28 ezer légköbméteres. Összehasonlításként hozzáteszik: legalább akkora, mint a budapesti Olimpia szálloda. A folyosólabirintusban — beleértve az alagsort is — most lázas munka folyik. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat decemberben műszakilag átadta az épületet. A január a hiánypótlás időszaka. Az építők, mellett azonban legalább húsz vállalat munkásai dolgoznak a házban. A Fővárosi Faipari és Kiállítást Kivitelező Vállalat szereli december óta a berendezéseket. Megérkeztek a konyhai munkát segítő gépek is. Ütemes, gyors munka folyik a I nyitás előtt, de sok még a tennivaló. A tervek, amelyekről oly j sokat beszéltek, most válnak I sorra láthatóvá. S mert az új- ! donságok között nem említik ja terasz fűtését infralámpával, | hát megkérdezem: ez kimaradt a tervekből? Egy éve, a belkereskedelmi miniszter ka- I posvári látogatásakor mint kö- i vetésre méltó, jó ötletet di- i csérték. Az ötlet most is jó — I kapom a választ —, de a vá- 1 i-osi tanács ragaszkodott ah- j hoz, hogy az épület maradjon ‘ meg régi hangulatában. Az infralámpákkal fűtött zárt terasz — ahol szakadó hóesésben is nyugodtan lehet fagy- laltozni — nem épül meg. Az épület másik oldalán, a régi platánok alatt viszont eltűnt a szemétdomb. Apró boxok kerültek ide, s ha ismét lombot öltenek a fák, megnyílik a Dorottya sörkertje. Ez az előkészületekből ítélve újabb színfolt lesz a városban. Kaposvár legöregebb vendégfogadója »ráncait« eltüntetve készül a nyitásra. Kercza Imre aezeien uoigozm. ozii nálom is az enyémet, hogy talán máshoz kerül. — Az országos verseny; ■ 17-én lesz. Hogyan készül? — Sokat kell gyakorolni. Annak, aki jól akar gépelni, mást nem is ajánlhatnék. Ez az egyetlen módszer. A versenyzőnek persze még arra is vigyáznia kell, hogy a verseny előtt ne is nyúljon más géphez, egészen rövid idő alatt is elszokhat a sajátjától. Ezért találta ezit az új »csodaszerkentyűt« letakarva. L. P. Szexuális fölvilágositás Kényelmes film kényes témákról Nyugatnémet filmet vetítet- ] dott a gyerek innen-onnan j portosították a filmet — idő- tek a szexuális fölvilágositás- j szerzett kétes ismereté, bizal- j rendi sorrendet követve — a ról Hogyan mondjam meg gyermekemnek? címmel a Vörös Csillag moziban. Egyelőre pedagógusoknak, meghívottaknak. A film egyik mondata szerint ez a téma sokáig tabu volt. Prüdéria, agyonhall- gatás, tiltás, titokzatosság -tárgya. Ebbe a talajba ágyazómatlansága a szülők iránt. És jött a film, talán jó szándékkal — elsősorban a szülők felvilágosításának igényével —, azzal az elhatározással, hogy tanácsot adjon: mikor mit és hogyan mondjanak |ieg a gyereknek. A gyerek kérdései köré csőÁldozatot kell hozni!” V) Eljutottunk addig a törté- | kedvező széllel való vitorlázánelmi időszakig, amikor mar csaknem valamennyi lehetőség és körülmény szerencsésen egybeesett ahhoz, hogy az ember repülhessen. És mégsem repült. Jóllehet, sorozatunk terjedelmének szűkös volta szinte lehetetlenné teszi a teljesség ^negköaelítését, mégis szükséges néhány — az első valóban magasba emelkedő repülőgép kialakításához nélkülözhetetlen — kísérletről szólni. A csodálatos albatroszok Mindhiába voltak látszólag adottak a lehetőségek, a repülésre nem kerülhetett sor, mert ha történetesen akadt volna is alkalmas gép, a vele felemelkedő pilóta gyakorlottsága a nullával volt egyenlő. Nem lehetett megtanulni repülni, egy repülőgépet kormányozni, mert — nem volt repülőgép, amelyen ezt gyakorolni lehetett volna. Ezért óriási a jelentősége Lilieinthalnak és elődeinek, akik a gyakorlatban valósították meg a motor nélküli repülést, szereztek olyan tapasztalatokat, amelyek magukba foglalták a repülőgép irányításának legfontosabb fogásait. Egy tengerészkapitány, Marie Le Bris (1808—1872) hosz- szú tengeri hajóútjain megfigyelte és csodálta a hatalmas testű albatrosz madaraknak a sát. Kereste, és végül meg is találta azokat a törvényszerűségeket, amelyeknek jó részét felhasználta vitorlázó gépének építésekor. Lovak húzták mind sebesebben egy hosszú vontatókötéllel a szerkezetét, míg az el nem érte a felszálláshoz szükséges sebességet. Le Bris ekkor több tucat méter magasra fölemelkedett gépével. A kísérletek többször is kudarccal végződtek, de már volt bizonyosság: ember készítette szerkezet megfelelő sebességnél és szélnél repülni tud utasával! A magasság: ötven centiméter Az ugyancsak francia L. P. Mouillard (1834—1897) maga készítette, alig 14 kiló súlyú vitorlázógépével már fölemelkedett a levegőbe. Igaz, alig fél méter magasra, de még így is több mint 50 méter hosszan repült. Mouillard és sok, hasonló megoldásokat és eredményeket felmutató társa alapozta meg Lilienthal teljesítményét, Otto Lilienthal (1848—1896) a repüléshez vezető utat úgy jellemezte: »lépéstől az ugrásig, ugrástól a repülésig!« Ottó Lilienthal sokat nélkülözött, amíg megszerezte a szükséges műszaki iskolázottságot. A kezdet kezdetén ő is azt az utat járta, mint olyan sokan, hogy egyszerűen utánozni kívánta a madarak repülését. Az ilyen ösztönös keresgélés azonban nem hozhatta meg a kívánt eredményt. Aki sikereket akar elérni, annak munkájában nemcsak szívósnak és kitartónak, hanem módszeresnek és alaposnak is kell lennie. Ezért Otto Lilienthal és fivére először repü- lőmodelleket épített, majd megbízható méréseket végzett a felhajtóerő nagyságának és keletkezésének, valamint a levegő ellenállásának alakulásáról. Megalkották az első repülő szerkezetet, amellyel rendkívül sok gyakorlatot végeztek. Kisebb dombok lejtőjén szaladtak szemben a széllel, miközben a siklógépbe kapaszkodtak. És a felhajtóerő fölemelte a kezdetleges gépet. Azután emelvényt építettek, arról ugrottak le gépük segítségével. Ezek a kisebb ugrások a kezdet kezdetén négy-öt méteresek voltak. Azután mind messzebbre sikerült siklani uk. 1891-ben már tizenöt méternyit repült Otto Lilienthal. Naponta hatvan-hetven ilyen ugrást hajtott végre a testvérpár, s eközben igen nagy gyakorlatra tett szert. Alkalmas terep után kutatva — ahol jó magas kiemelkedések vannak — Lilienthalék Dosse és Neustadt között olyan kopár homokdombokra akadtak, amelyeknek legtöbbje elérte a 60—70 méteres magasságot is. A siklógéppel végzett gyakorlatok lehetővé tették a teljesítmény fokozását is. Nemsokára képes volt akár 300 méteres repülésre is a »madár«. Otto Lilienthal testsúlyának áthelyezésével kormányozta gépét, amelyen egy csőütköző volt, hogy megvédje a pilóta lábát a gép földet érésekor. És ismét tragédia Otto Lilienthal annyira kitapasztalta kis vitorlázógépének tulajdonságait, hogy a lejtő menti emelőszélben még vitorlázni is képes volt, hogy a fényképészek a nekik legmegfelelőbb pozícióban fényképezhessék le. A Lilienthal fivérek sikló- vitorlázó repüléseinek híre szétterjedt a világon. Jöttek esőstől az érdeklődők, és a fivérek minden titkolódzás nélkül mutatták meg nekik gépeiket. Közben már egy kétfedelű vitorlázógép is készült. A várható tragédia 1896. augusztus 9-én következett be. Jóllehet Lilienthal már erőteljesen foglalkozott a kormányzás problémáival, mert nem tartotta hatásosnak, hogy testsúlya áthelyezésével irányítsa gépét, a gyakorlatban mégsem valósította meg az új rendszerű kormányok fölszerelését. A siklógép egy alkalommal túl lassan repült, majd előrebukott, és mintegy 20 méteres magasságból lezuhant. Otto Lilienthal súlyos hátgerincsérülést szenvedett, és augusztus 10-én meghalt. Utolsó szavai jellemzők reá és minden nagy feltalálóra, aki számára a legnagyobb és a legfontosabb, hogy előrevigye az emberiség és a hala'dás ügyét. Ezt mondta halála előtt: »Áldozatot kell hozni!« (Folytatjuk.) Kő Tamás kisgyermeknek attól a nagyon természetes érdeklődésétől kezdve, hogy mi a különbség a fiúk és a lányok között. A szexuális felvilágosítás csak a szülök és a gyerekek, a pedagógusok és a diákok között nagyon természetes, őszinte légkörben lehet eredményes! Valószínű, hogy ennek illusztrálására készítettek riportot az utcai járókelőkkel vagy az állatkert látogatóival. Jó és rossz példákat hozva, különböző emberek válaszait idézve arról, hogy ő mikor mit mond, vagy mondana a gyermekének. Voltak erényei a filmnek. Adott jó ötleteket annak illusztrálására, hogy a gyerek különböző életkorban milyen ismeret befogadására alkalmas. Azonban a szemlélettel erősen vitatkoznunk kell. Nem fogadhatjuk el az ösztönélettel kapcsolatos, kizárólag freudista szemléletet, a felvilágosítás ama magyarázatát, miszerint minden a nemiségre vezethető vissza. A természetes, őszinte családi légkör teremtésének, ezzel a gyerek felvilágosításának is bizonyára nem egyetlen módja a fürdőkádban rendezett családi fürdés. A film kétségtelenül meglevő erényei mellett legnagyobb hibája az a hamis és félrevezető társadalomszemlélet, amellyel eltereli a figyelmet éppen a nyugati társadalomban talán legnagyobb veszélyt jelentő jelenségekről. Indokolatlanul sok időUszentel a rendező egy filmforgatás bemutatásának, ahol arról van szó, hogy a cukros bácsi miként viszi el magával a kisgyereket. Vannak ilyen emberek, de kell-e ezzel annyit foglalkozni, s közben figyelmen kívül hagyni éppen a nyugati országokban lépten-nyomon a gyerekre zúduló sex-dömpinget? Erről egyetlen szó sem esett a filmben. Nem baj hogy ez a film megy a mozikban. De kritikával kell nézni. A legjobb módszer az, ha — mint azt a bemutatón is tették — utána szakképzett pedagógus egészíti ki a látottakat, és vita követi. S. M. / J "V '( • ' Megjelent a Somogy Megjelent a Somogy múlt évfolyamának negyedik szá- . ma. Változatos irodalmi, mű- j vészeti válogatást olyasba- j tünk, amelyből immár hagyó- Hiányosnak tetszőén, a lírai ! anyag gazdagsága ragad meg | bennünket. Ehhez méltóképpen legföljebb a méltató, j visszaemlékező cikkek kap- j csolhatók, jelesen: Fodor And- j rás: Találkozások Kassák Lajossal, Zsolnai Lászlónak Klv \ mó Károly képeiről írt jegy- j zetei, és Laczkó András ige-1- nyes dolgozatának második-j része, a mai világkép elemzé- | se Taká-ts Gyula Utójában. A versek között szívesen tallóz a líra kedvelője. Veress t Miklós két költeménye kezdi j a sort, s mondhatni »nemze- i déki« kortársa, Oláh János folytatja »egyszemélyes nyel-', vet« beszélő, A gondolati tö- ; mörségben és a sűrített kép- j alkotásban nagyszerű versével. A megyén kívüli »somogyiak« is — azok a költők, akik gyakran megfordulnak a megyehatáron belül, és sok ! közük van a megyéhez — küldték költészetükből a ! szemle számára. Berták László gyermekverseket, Kerék Imre pedig Szenczi Molnár emlékezetét énekelte versében. A lírai termésből még megemlítünk egy bemutatkozást, Matyikó Sebestyén János ■ígéretesen beköszöntő, Tó- tisztulás című költeményét. Elkelt volna a rovat szerkesztőjétől néhány méltató sor e hasábokra is. A novellatermésről ezúttal sem mondhatunk több jót, mint a megelőző Somogy- szám kapcsán, igaz, ezúttal két elbeszélést olvastunk — változatlan hiányérzettel. Deli István Akik Dél'Du- námtúl tanítói lesznek címmei a tanítóképző intézet felvéted ■tapasztalatait összegezi, Kelemen Elemér pedig aktuális igénytől indíttatva a Népiskolád Szemlére tekint vissza, egy új indításának reményében. Somogy népesedési helyze~ téröl Balogh László és Guth József írt tanulmányt, Bíró Gyuláné pedig a területfejlesztési alapoknak a megyénk társadalmi és gazdasági helyzetére tett hatását elemzi. A Figyelő-rovat igényes, változatos képben szemrevételezd a könyvtermést csakúgy, mint a kulturális eseményeket. A recenziók közül Tüskés Tibor és Laczkó András elemző kritikája emelkedik igényesen a szokványismertetések fölé. S két kritika ragadta meg figyelmünket igényes közelítésmódjával, az újat
