Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

HARMINC EVE V \ ' Megjelent a Somogyvármegye 1945. január 5-én Kapos­váron, a Korona utca 7. szám alatt, a Somogy megyei Nyomda Rt. udvari szobájában megalakult a Magyar Kommunista Párt Somogyi Szervezete. A párt­alakítók közül Mike Ibire tisztviselő, volt oroszországi internacionalista a jelenlevő központi kiküldöttől azt a fel­adatot kapta, hogy azonnal teremtse meg a párt sajtóját. A lap a Somogyvármegye ne­vet kapta, és »-mindenese« — segédszerkesztője, újságírója — a Kaposváron • tartózkodó András László egyetemi hall­gató lett. Mike Imre — orosz nyelvtudását kámatoztatva — a szovjet tábori nyomdászok­tól nemcsak papírt, hanem fizikai segítséget is kapott egy-egy áramszünetkor a sik- nyomógép hajtásához. összesen három nap állt a »szerkesztőség« rendelkezésé­re a lap megjelenéséig. A szovjet városparancsnokságtól kapott rádió segítségével, az- innen szerzett katonai infor­máció felhasználásával és a Vas Zoltán által hozott né­hány pártközponti anyag, va­lamint az Ideiglenes Kor­mány nyilatkozata alapján készült a napilap első, négy­oldalas száma. 1945. január 9-én, kedden délelőtt Mike Imre összehívta a nyomdászokat és bejelen­tette a. Somogyvármegye meg­születését. Horváth Géza gép­szedő szedte a sorokat, majd Csökli István, Horváth Lajos, Szita Lajos, Szöllösy Sándor munkája nyomán készen állt a lap anyaga úgy, hogy Moj- zer István gépmester délután kettőkor megindíthatta sík­nyomógépét. Az első példá­nyokon alig száradt meg a festék, amikor a városban kikapcsolták az áramot. A nyomógépet ezután kézzel hajtották a nyomdászok, és amikor elfáradtak, az udvar­ban beszállásolt szovjet kato- • nák segítettek. A néhány száz példányban készült Somogy­vármegye első példányait va-! lósággal kikapkodták az új­ságárus kezéből. A lap — a szokástól el­térően — negyedik ol­dalon, a Hírek alatt ismertette célját: »Somogy­vármegye címmel ma új lap indult meg Kaposváron. A közönség már hetek óta vár- va-várta ezt az újságot, amely az új idők szellemében jele­nik meg, és képviseli a vár­megye minden becsületes magyarjának az érdekeit. Mert minden somogyi polgár­nak egy az érdeke: dolgozni a szebb és boldogabb magyar jövendőért, és eltakarítva a romokat, zavartalanul tudjpn mindenki munkálkodni. So­mogyvármegye ... Ez a cím ismerős a vármegye közönsé­ge előtt. Az első világháborút megelőző időkben ez az újság élvezte a közönség bizalmát. Most, amikor a Somogyvár­megye szerkesztősége útjára bocsátja a lapot, arra kéri a közönséget és minden ma­gyart, hogy fogadja szívesen a lapot, mert az komolyságá­nál és megbízhatóságánál fog­va erőt képvisel. Arra ne szá­mítson senki, hogy a Somogy­vármegye aljas szándékú egyéni érdekeknek és szemé­lyi bosszúnak adja oda ma­gát. Ez a lap emelkedett szellemben készül, és ismé­teljük azt a célkitűzésünket, hogy: Mindenben a közért és a demokratikus Magyaror­szágért harcolunk!« Az itt idézett beköszöntőt feltehetően Mike Imre főszer­kesztő, míg a vezércikkét Üj világ felé címmel András 1 László írta. A vezércikk a demokratikus Magyarorszá­got, a debre­ceni újjászü­letést üdvö­zölte. A testi­lelki felszaba­dulás a győ­zelmes Vörös Hadseregnek köszönhető, amely »meg­nyitja az utat a becsületes, jóakaratú munkához«. »Az új ma­gyar kor­mány irányt mutatott. Ösz- szefogta a nemzet min­den erejét, megmutatta az ' irányt, amelyen ha­ladnunk kell. Megmutatta az irányt a pol­gárnak, a munkásnak és a földművesnek egyaránt. Ezen az úton és ebben az irányban úgy kell haladnunk, hogy a magunk elé tűzött szent célt, Magyarország újjáépítését el ne tévesszük soha. Megmutat­ta az utat, amelyen halad­nunk kell, és ennek az útnak egyik legfontosabb iránya az, hogy a magunk erejével is közre kell működnünk abban, hogy a függetlenségünket és önállóságunkat letipró fasisz­tákat és az azok mellett még kitartó náci bérenceket or­szágunk területéről kiűzzük!« A lap első oldalán közölte a Magyar Nemzeti Kormány tagjainak névsorát és a kor­mány nyilatkozatát. A Deb­recenben kiadott nyilatkozatot minden hazáját szerető, de­mokratikus gondolkodású so­jelent hiteles tudósítás a Bu­dapesten lejátszódó nyilas hatalomátvételről. A negyedik oldalon a Lub- linban megalakult ideiglenes lengyel kormányról moszkvai rádiójelentés alapján közöllek híradást. Itt olvashatták a kaposváriak B. E. cikkét is »Milyen légyen az új magyar hadsereg?« címmel. A cikk­író összehasonlítást tett a horthysta hadsereg és a Vö­rös Hadsereg között, Nem adott mély elemzést, de a megfelelő jellemvonásokat ki­emelte, melyek a nép hadse­regét a burzsoá hadseregtől megkülönböztették. A Hírek között Bécs pol­gári kiürítésének elrendelését és a moszkvai rádói német nyelvű adásának .alapján a magyar papság többségének németellenes magatartását is­mertették. A többi hír ka­posvári vonatkozású. Megtud­ható. hogy az elsötétítés ide­je este 5-től reggel 6 óra 40 percig tartott. Itt olvashatjuk az első munkásmozgalmi felhívást is a szabók, a cipészek és építők aktíváihoz. ’ Január 10-én délután 3 órakor a Munkásotthonba megbeszé­lésre kérték őket. Egy másik felhívás a felelőtlen rémhír­terjesztőkről szólt, akiket nem kell végighallgatni. Ugyanitt közölték a vasárnapi katolikus istentisztelet idejét Kaposvár négy templomában. Az aznapi szolgálatot teljesí­tő gyógyszertár a Hársfa ut­cai Megváltó patika volt. A továbbiakban megtud­ható, hogy a lap leg­közelebbi száma szom­baton jelenik meg, és hogy a kiadóhivatal, valamint a nyomda a Korona — a mai Ady Endre utca — 7. szám alatt volt, ahol négy nappal előbb a kommunista pártszer­vezet megalakult. Andrássy Antal Á hírek lelkesítőek voltak — Mi a szép abban, ami­kor a nyomdász az újság ké­szítésében vesz részt? — Nekem mindig az volt szép, hogy az ember benne él az eseményekben, szinte együtt lélegzik a hírekkel. Aztán örül, ha egy oldal szép. Akkor úgy érzi, hogy ebben éppen olyan része van, mint .az újságírónak. Csak együtt, összedolgozva lehet úgy szép ... — Persze áldozatos is? — Az, minden este ott van az ember a nyomdában. Szöllösy Sándor tizenhét éves korában, a négy polgári elvégzése ut^n ment el nyomdásznak a Somogy me­gyei nyomdába, a Korona ut­cába (ma Ady Endre utca). Akkor négy év volt az , inas­idő. Azonnal a laphoz került. Horváth Géza megmutatta, melyik a szekrény, a betű, a szedővas, majd azt, hogyan kell kiszedni a szöveget kéz­zel. Az első munkájára, egy hirdetésre igen büszke volt. Ez akkoriban hetenként három- szor-négyszer benne volt a lapban, eldugva a hírek kö­zött. — Hány példányban je­lent meg akkor az újság? — A Somogyi Újság négy­oldalas volt... ennek fele persze hirdetésből állt. Dél­után nyomtuk, mert este 'már az utcán volt... Amikor oda­kerültem a nyomdába, olyan négyszáz—ötszáz lehetett a példányszám, 1944-ben pedig körülbelül nyolcszáz vagy ezer. — Milyen hír közlésére em­lékszik a legjobban? — Amikor azt szedtük, hogy kitört a háború... Egy darabig hallgattunk. Szöllösy Sándor életében is et front következett ezután. S a remény, hogy egyszer vége lesz. A felszabadulás után szinte éjjel-nappal bent volt a nyomdában. Ott is aludtak, ha volt munka, akkor dolgoz­tak. Így esett, hogy ö is azok között volt, akik elkészítették a Somogyvármegye 1945. ja­nuár 9-én megjelenő első szá­mát. — Milyen ember volt Mike Imre főszerkesztő? — Határozott... Jól em­lékszem rá, meg András Lász­ló szerkesztőre is. — Hogyan szerezték akkor a híreket? — Hát a rádióból, azután a szovjet parancsnokságtól. Ügy lehet mondani, hogy akkor még amolyan sziget volt Ka­posvár. Este — ha erősebben lőttek — a torkolattüzeket is láttuk Jákó irányában. A harminc év nagyon távo­li, sok minden összekevere­dik, azért egyre-másra buk­kannak elő az emlékek. Pél­dául az, hogy ott nyomták a szovjet katonák újságját is. Gyakran megesett, hógy vala­melyik orosz katona kenyeret osztott a magyar nyomdá­szoknak. Kinek fél jutott, ki­nek kevesebb, attól függően, volt-e családja vagy sem. — A papír nagy gond volt akkor, összehordtuk amit le­hetett a vállalatok papírrak­táraiból, de hamar elfogyott. Aztán kaptunk a szovjetektől is. Azért készült olyan kis terjedelemben a Somogyvár­megye. A betűkészlet öreg volt és kopott, így nem is le­hetett igazán szép újságot csinálni. A hírek viszont an­nál lelkesítőbbek voltak, hi­szen arról tudósítottak, milyen új községek szabadultak fel a megyében. Kisebb-nagyobb kihagyá­sokkal mindig kapcsolatba ke­rült a lapkészítéssel. A leg­szebb időszak az volt, amikor csaknem egy évtizedig törde- löként dolgozott. Abban az időben kapta meg az újság a legszebb vidéki napilap címet a nyomdászok és az újságírók közös munkájának eredmé­nyeként. Szöllösy Sándor most öt­venhat éves, 1971 márciusa óta van rokkantsági nyugdíj­ban. A kapcsolata azonban most sem szakadt meg az új­sággal, kéthetenként a lapnál korrigál. — A nyomdaszag húzza az embert! — mondja mosolyog­va. Lajos Géza Teljesedő ígéret Harminc éve, 1945. január 9-én jelent meg a Somogy­vármegye című napilap. Megváltozott, újszerű szem­léletet tükrözött; ezt az első mondatokból is észrevette az olvasó. Üj világ felé — ez volt a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front Lapjának vezércikkcíme. Idézzünk a harminc évvel , ezelőtti ve­zércikkből! »A felszabadult magyarság kibontott zászló­ján a demokrácia a jelszó! Ez tölti meg hittel, erővel, tartalommal és szent nem­zeti célokkal a feleszmélt Magyarország lelkét.« Majd így folytatódik: »Óriási fel­adatok várnak minijén jóér­zésű és dolgozni akaró ma­gyarra. Nemcsak szörnyű romokat kell eltakarítani, azokat a romokat, amelyek­kel a fasizmus és hazai bé­rencei borították el anyagi és szellemi értelemben ezt az elárvult országot.« Űj életkezdésről tanúsko­dik az egykori újság való­ban. A »fényes szelek« hangját hallani ki belőle. Azét a magasra röpítő, tisz­ta szélét. Elődünknek te­kintjük tehát azt az egykori újságot, mely nemcsak tudó­sított, informált, hanem irányt is mutatott, agitált. Biztató ígéret volt... A somogyi kommunista sajtó, a Somogyi Néplap te­hát nem előd nélküli. Hiszen még távolabbi példát, a Ta­nácsköztársaság ideje alatt megjelent Somogyi Vörös Újságot is büszkén valljuk annak. Móricz Zsigmond szent ámulását, az új vilá­gon, melyben: »Minden gye­rek egyformán fog tanulni.. A felső iskolákba pedig nem a gazdagok gyerekei men­nek, hanem a , jó tanulók, a jófejű gyerekek.« S hogyne említenénk elődeink, a so­mogyi kommunista újság­írók között Gábor Andort és Magyar Lajost is! Azok kö­zé az igaz publicisták közé tartoztak, akikben a lángot nem volt képes eloltani sem­mi. Volt tehát kiktől szár­maztatni példát mindenna­pi munkánkhoz. Vannak ne­mes hagyományai a somogyi újságírásnak. Az a régi Somogyvárme­gye egy magasba vivő lép­csősor első szintje lett. A mi mai újságunknak — mivel kommunisták álltak a böl­csőjénél — előde. Az utód, a Somogyi Néplap az MSZMP Somogy megyei Bizottságá­nak lapja. Hasábjain a kom­munista eszme közeli és tá­volabbi céljairól tájékoztat. Terv és valóság, melyet sok ezer ember munkál e me­gyében. A vezető erő — tisztultan és nyilvánvalóan — a kommunista párt. Jó lelkiismerettel vallhat­juk: igyekszünk mindent megtenni, hogy ne legyünk méltatlanok a szellemi örök­séghez. A valóság, a való vi­lág eseményeinek króniká­saiul szegődtünk. Valóban nagy és nemes feladat ez. Ha szabad ezt a kifejezést használni: »élő anyaggal« dolgozunk, s ez próbára tévő felelősség, szent teher. A kor lüktető erén tartani kezünket; ez az egyik köte­lességünk. Jelen lenni min­denütt, ahol valami szüle­tendőben van. Tudósítani, információk birtokába jut­tatni a gyárban dolgozót, a traktorra ülőt. Tájékoztatni mindenről, ami a világban történik. Megszólaltatni, be­mutatni azokat, akik két ke­zük munkájával, szellemi erejükkel a legtöbbet adják a köznek. Megtisztelő fel­adat ez. Orientálni az állást foglalni habozókat a lehető legjobb felé — cél ez is. Visszásságokra reflektoroz- ni, tanulságokat levonni, bo­rús arcra derűt virágoztatni — mind, mind része mun­kánknak. Nem vagyunk a hangzatos szavak hajhászai. A szenzá­ció fogalma egyre humánu- sabbá váló viszonyaink kö­zött jelentésváltozáson ment át. Mi, ezeknek az ember­méretű szenzációknak va­gyunk hű feljegyzői, közzé­tevői. Az életmódváltozást is eredményező gyár, üzem felépültének, a mezőgazda­sági munka könriyebbedésé- nek, a humánum diktálta családközpontú intézkedé­seknek. Mindennek, ami az Emberrel — a gorkiji meg­határozású. nagy E-vel Íran­dó — Emberrel kapcsolatos. Nincs szándékunkban sze­mély szerint előtérbe tolni magunkat. Nem magunkat ünnepeljük, hanem a kom­munista sajtó megszületését, annak szabad harminc évét. Jó iránytűnk van: a marxi— lenini tanítás. »Hát nem a legelső kötelessége az igaz­ság kutatójának, hogy egye­nesen az igazságra töreked­jen anélkül, hogy jobbra- balra tekintgetne? — irta Kari Marx. Ehhez tartjuk magunkat. Nem szimbólumok, allegó­riák a hű eszközök, melyek­kel élünk, hanem a nyílt be­széd, az el nem hallgatott gondolat. Hívei vagyunk minden olyan vitának, mely közelebb visz közös célunk­hoz. De nem engedünk te­ret olyan, szofisztika felé fyajló problémázgatásnak, mely hátráltat s nem vezet sehova. Üjságunk fejlécén — »Az MSZMP Somogy megyei Bi­zottságának lapja« — meg­határozó mondat jelzi, mit akarunk, merre haladunk. S azt is: a dolgozók érdekei­nek szolgálatában állunk. Nincsenek köztünk a lapér­dek ellenére egyéni érvé­nyesülési célok után szaladó újságírók. Nincsenek »sztá­rok«, sem tehetségüknél na­gyobbat mutatni akaró ha­mis próféták. Az újságírás — kölcsönözzünk kifejezést a sport szakterületéről — »csa­patjáték:«. A »csapatjáték« pedig nagyobb felelősséget feltételez, mint az egyéni küzdelem. Nem magunkért fogalmazunk újra meg újra egy mondatot a tökélete­sebbre törekvés jegyében, hanem a jobb lapért. S, ha a jobb lapért, akkor nyil­vánvaló: a somogyi olvasó­ért. Erezzük a bizalmat a szer­kesztőségbe érkező levelek­ből, személyes találkozások­ból. »A sajtó politikai hata­lom« — idézzük újra Marxot! Evvel a hatalom­mal jól kívánunk élni: szol­gálni akarunk. Olyan szol­gálat ez. melynél nemeseb­bet nem ismerünk. Dolgozó népünk szolgálata. A párté, melyhez elkötelezni magát embernek és közösségnek a legszebb hivatás. »Óriási feladatok várnak« ránk — ezt idézzük még egyszer az egykori vezér­cikkből. S nem mondhatunk mást ma sem. Minőségileg mások, mint harminc évvel ezelőtt, de nagyságra nézve hasonló jelentőségűek azok a tettek, melyek cselekvő emberekre — országnyi ma­gyarra — várnak e hazá­ban. Véghezvitelükhöz har­minc év óta nem vagyunk egyedül. A Szovjetunió és a szocialista országok ■ testvéri népeivel »kalákában« épít­jük új világunkat. Olyan vi­lágot, mely elismerésre kész­tet magunk iránt, és ser­kentő hatású a más társa­dalmi formában élő orszá­gok haladó erejére is. Üj nemzedékek nőnek fel, akik már a humánus tartalmúra t'áltozott körülmények közé születtek. »Holnapra megforgatjuk az egész világot« ... Mára megforgattuk az egész világot. 1 mogyi lakos örömmel fogad- a ta. A nyilatkozat megjelölte a n feladatát a súlyos történelmi n helyzetben levő magyarság- a nak, és ez csak a fegyveres, t, antifasiszta harc lehet, sí A második oldalon többek ;- között »Vörös János honvé­- delmi miniszter az új ma­li gyár hadseregről« címmel moszkvai nyilatkozatot közöl- s tek. Egy, a nyugati frontról i, szóló londoni, valamint a s Budapesten tomboló német ;- terrorról szóló jelentésről és g az ott folyó utcai harcokról- — »Budapest összes külváro- k sát elfoglalták az orosz csa- e patok« lehetett olvasni. A y harmadik oldalon Miklós Béla- miniszterelnök újévi debrece- i- ni beszédéből közöltek részié­it teket. András László 1944. ok­- ■ tóber 15-re emlékezett. Ez- volt az első Kaposváron meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents