Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

Harmadik naoja lövik Phnom Penh repülőterét A kambodzsai népi felsza­badító erők szerdán immá­ron harmadik napja lőtték a főváros nemzetközi repülőte­rét és tovább fokozták nyo­másukat a Lón Nol-rezsim legfontosabb utánpótlási vo­nalára, a Mekong folyó men­tén húzódó 1-es számú fő­útvonalra. A népi erők 107 milliméte­res rakétákkal és 105 milli­méteres ágyúkkal tartják tűz j minisztérium alatt a repülőteret és nyékét. Ennél is érzékenyebb fenyegetést jelent a Lón Nol- rezsimre nézve, hogy erősen fölélénkült a harci tevékeny­ség a Mekong mentén, ahon­nan Phnom Penh utánpótlá­sának 80 százaléka érkezik. Ismét bevetették a saigoni légierőt (Folytatás az 1. oldatról.) A Phuoc Bimh-i vereség részbeni ellensúlyozására a saigoni légierő tegnap bomba­támadásokat intézett a Sai­gontól északra fekvő felsza­badított területek ellen. A sai­goni szóvivők szerint a légitá­madások elsősorban Loc Ninh városa, a DIFK egyik köz­pontja ellen irányultak. Washingtonban nagy figye­lemmel kísérik a dél-vietnami helyzet alakulását. A 'külügy- szóvivője kije­kor- 1 lentette: a tartományi szék- 1 hely eleste »igen súlyos ügy«, de amerikai vélemény szerint nem helyezi hatályon kívül az 1973-ban kötött párizsi tűz- szüneti megállapodást. Washingtoni megfigyelők rámutatnak, hogy a kormány aligha gondolhat közvetlen beavatkozásra. Egyrészt azért, mert az elnök hadviselési jog- kötét a minimálisra korlátoz­za az a két törvény, amelyek még a Nixon-korszak vége felé születtek, másrészt pedig amiatt, mert a CIA titkos te­vékenysége elleni közfelhábo­rodás és vizsgálat szinte lehe­tetlenné tenne mindenfajta titkos beavatkozást. HONOLULU Noel Gayler tengernagy, a csendes-óceáni amerikai fegy­veres erők főparancsnoka az NBC televíziónak adott nyi­latkozatában kijelentette: »Nehéz, lenne elképzelni olyan körülményeket, amelyek kö­zött az amerikai csapatokat visszaküldenék Vietnamba.« A tengernagy úgy vélte, hogy még a Thieu-rezsim bukása Közös piaci tárgyalások a pénzügyi válság kivédésére ((Telefoto AP—MTI—KS) Londonban nemzetközi tár­gyalássorozat kezdődött a Kö­zös piaci tagországok pénz­ügyminisztereinek részvéte­lével. A tárgyalások célja [ olyan intézkedések kidolgozá­sa, amelyekkel elhárítható a ; nyugati országokat fenyegető | pénzügyi válság. Képünkön I (balról jobbra): M. Raymond j Vouel (Luxemburg), M. W. de Clercq (Belgium), W. F. Dui­senberg (holland), Denis Healy iNagy-Britannia)< M. Jean­Pierre Fourcade (Franciaor- j lio Colombo (Olaszország) és szág), H. Apel (NSZK), Poul I Richie Ryan (Írország) a tár- Nyboe Andersen (Dánia), Emi- | gyalások megkezdése előtt. »NUKLEÁRIS ALLERGIA« JAPÁNBAN Bírósági eljárás — a kormány ellen Japán Fukusima prefektú- rájának lakosai bírósági eljá­rást indítottak a kormány el­THAIFÖLD „Cl A-f i ó k osztag*’ zavargások ellen len, követelve az általa en­gedélyezett új atomerőmű épí­tésének azonnali leállítását. A lakosság véleménye szerint az építés engedélyezése illegális, mert a hatóságok nem nyúj­tanak garanciát a radioaktív szennyeződés' ellen. Japánban jelenleg hét atomreaktor van üzemben, s ezeknek összteljesítményük meghaladja a 3 millió kilo­wattot. A kormány fejlesz­tési terve értelmében tíz év alatt tizennyolc új atomreak­tort építenek az ország kü­lönböző vidékein, és ezek együttes teljesítménye eléri majd a 60 millió kilowattot. A nagyszabású fejlesztés leg­főbb akadálya a lakosság el­lenállása. Az első atombom­bázás borzalmait elszenvedett japánokban ugyanis változat­lanul erős a »nukleáris aller­gia«. Az elmúlt években épített atomreaktorok — amelyeknek műszaki dokumentációját az Egyesült Államoktól vásárol­ták — nem bizonyultak száz­százalékosan balesetmentes­nek. Több ízben is előfordult radioaktív szivárgás. sern indokol egy intervenciót, hozzátette azonban, hogy »tel­jesen és elvileg« mégsem le­het kizárni a beavatkozás le­hetőségét. Gayler a továbbiakban azt fejtegette, hogy a világesemé­nyek súlypontja egyre inkább Ázsiára tolódik át, ezért az Egyesült Államoknak »ko­moly anyagi segítséget kell nyújtani ottani barátainak«. HANOI A DIFK hanoi képviselete összefoglaló jelentést adott ki a párizsi békemegállapodás óta Dél-Vietnamban lezajlott harci cselekményekről, a sai­goni rezsim súlyos és folya­matos tűzszünetsértéseiről. A közlemény rámutat, hogy a megállapodás aláírásától 1974. december 20-ig a saigoni csa­patok 58 717 területrabló harl- rpűvelettel igyekeztek ural­mukat kiterjeszteni a felsza­badított területekre. Ez idő alatt embertelen szenvedéseket zúdítottak a polgári lakosságra is: 1728 fa­lut rongáltak meg, közülük 300-at teljesen leromboltak. A saigoni légierő 41 000 bevetés­ben 180 ezer bombát dobott le a felszabadított területekre és tüzérsége is állandóan lőtte a DIFK fennhatósága alatt álló falvakat. E támadások követ­keztében 26 500 ember vesz­tette életét vagy sebesült meg, több ezer ház, több száz kór­ház, iskola, pagoda sérült meg. Soha nem tapasztalt mé­reteket öltött a polgári lakos­sággal szemoen alkalmazott terror is. A párizsi megállapo­dás aláírása óta eltelt két év­ben több mint másfélmillió embert hurcoltak el koncén t-1 rációs táborokba és a börtön­ben tartott polgári foglyok­nak alig két százalékát enged­ték szabadon. Jelenleg is több' mint .20 000 politikai fogoly és 15 000 hadifogoly senyved a saigoni rezsim börtöneiben. A saigoni légierő F—5-ös gé­pei szerdán ismét több hul­lámban bombázták Loc Ninh varosát és a DIFK ellenőrzése alatt álló más területeket. A saigoni parancsnokság szóvi­vője azt állította, hogy a légi­támadások »csak katonai be­rendezéseket« értek. Phuong Nam őrnagy, a DIFK saigoni katonai képviseletének szóvi­vője viszont közölte: a gépek két órán keresztül lakott tele­püléseket támadtak, és ember­életben is károkat okoztak. Peking „hatalmas győzelmei Tizenkét hónappal ezelőtt a pekingi propaganda »ha­talmas győzelmeket« ígért a kínai népnek a Mao-féle külpolitikai irányvonal meg­valósításában ..., A helyzet azonban az, hogy minden propaganda csak akkor ér valamit, ha politikai realitás van mögötte. S éppen ezt( nem lehet elmondani a maoista vezetők nyilatkoza­tairól és engedelmes sajtó­jukról. A kínai kormányzat előbb ideiglenes és felületi jelenségnek nyilvánította az általános enyhülést, majd ráfogta, hogy az közönséges csalás. A világban végbe­menő pozitív folyamatokat azonban semmiféle szubjek­tív akarat nem állíthatja meg — meghaladja ez a pe­kingi vezetők erejét is. A maoisták a múlt eszten­dőben boldog-boldogtalant biztosítottak arról, hogy ro­konszenveznek az arabok ügyével, közben pedig dü­hödt kirohanásokat intéztek a genfi békekonferencia ösz- szehívósa ellen. Ez a kép­mutató állásfoglalás teljesen világos. Csou En-laj kijelen­tette Jackson szenátornak, hogy »Peking érdekelt egy erős Izraelben« ... Ám a közel-keleti válság körüli sö­tét kínai üzelmek, különösen pedig a pale^ztinai arabok nyomorúságos helyzetével való spekuláció ily módon lelepleződött. Európában sem a maois­ták kedve szerint alakuljak a dolgok. Az európai biz­tonsági értekezleten konst­ruktív munkát végeztek, a munka közeledik a befejező stádiumhoz. Még a legutóbbi NATO-ülésszakon is — pe­dig annak részvevőit aitán igazán nem lehet azzal gya­núsítani, hogy az európai légkört szeretnék megtisztí­tani a régi hordaléktól — elismerték) hogy a genfi fó­rumon jelentős előrehaladás történt. Furcsa, de tény: az európai biztonsági értekezlet kimenetelével kapcsolatban nem annyira a nyugat-euró­pai fővárosokban kételked­nek, mint inkább a konti­nenstől sok ezer kilométer távolságra fekvő Pekingben. A pekingi kormányzat kételkedése mögött az a fé­lelem bújik meg, hogy az európai pozitív lépések a maoisták számára veszedel­mes precedenst teremthetnek Ázsiában. Itt ugyanis mind jobban uralkodóvá válik a tendencia a kollektív bizton­sági rendszer megteremtésé­re. A pekingi propaganda, amely óva int a dolgok ilyen alakulásától, a kollektív biz­tonsági rendszert nemrég »Ázsiát veszélyeztető rend­szerinek kiáltotta ki. Ez a torzítás azonban aligha ta­lál bárhol is támbgatásra! Aligha öregbíti Kína jó hírnevét a maoisták provo­kációs inrikálása Ciprus kö­rül. A pekingi vezetés a ciprusi válság egész ideje alatt figyelembe sem vette a köztársaság szuverenitását és függetlenségét, bár ami­kor Makariosz Pekingben járt, a kínai vezetők »tá­mogatásukról« biztosították. 1974-ben a kínai vezetők folytatták a politikai flörtöt a chilei Pinochet fasiszta klikkjével. A közelmúltban az egyik fasisztabarát chilei lap fotót közölt, amelyen a kínai nagykövet melegen üd­vözli a diktátort a fasiszta puccs első évfordulója alkal­mából. A fasiszta kormány­zat hivatalos szóvivője nem véletlenül tolmácsolta a junta megelégedését, amikor a kínai nagykövet szabadsá­gáról visszatért Santiagóba. Kína — jelentette a chi­lei hivatalos hírügynökség — széles távlatokat biztosít a Chilével való kereskede­lem számára... Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán a kínai delegáció lényegében igazolni igyeke­zett a chilei terror tombo- lását. így tehát a múlt év egyál­talán nem volt a kínai dip­lomácia számára a Mao-féle külpolitikai irányvonal »ha­talmas győzelmeinek« eszten­deje. Ellenkezőleg: 1974 á kolosszális megrázkód tatások éve volt, amelyek alapjai­ban ingatták meg Peking nagyhatalmi és hegemonisz- tikus politikáját. A. Kan(ov (APN—KS) Kilencórás tlrámni feszültség után Elfogták a londoni gépeltérítőt Több mint kilencórás drá­mai feszültség, a »fegyveres« gépeltérítővel folyó alkudozá­sok és egy »álrepülés« után komolyabb incidens nélkül ért véget a londoni gépelté- I rítési kísérlet. Spanyolországi sztrájkok A spanyolországi Barcelona, Zaragoza és Guipuzcoa ked­den sztrájkok színhelye volt. Barcelonaban a SEAT gépko­csigyár munkásai azért nem í léptek munkába, mert a mun­káltatók önkényesen kevesebb j bért fizettek ki a szerződés­ben megállapítottnál. A His- | pano Olivetti elektronikai ; cég háromezer és az Ais Condel vegyipari tröszt 400 dolgozója egy órán át szüne- j teltette a munkát. Zaragozában 2300 vasipari munkás — béremelést köve­telve — két órán át sztráj­kolt. Navarrában különféle üzemeknél 4500 dolgozó sztrájkol. A Pamplona mel­letti Undianoban ötven kén­bányász egy akna mélyén sztrájkol magasabb bért és szociális viszonyaik javítását követelve. Guipozcoa baszk tartomány különböző vállalatainál ked­den 2000 munkás maradt tá­v"l mu-’k'’’»»Ivétől. Kedden délután egy bur- i buszba öltözött férfi a lon- 1 doni repülőtéren Párizsba j akarta kényszeríteni a British Airways i légitársaság repülő­gépét, amely Manchesterből érkezett az angol fővárosba. A gépeltérítő — miután meg­engedte,1 hogy az utasok el­hagyják a repülőgépet — re­volvert fogott a személyzetre és azt követelte, hogy szál­lítsák Párizsba. London Heathrow repülőterén a gép­rablóval folytatott alkudozá­sok során a támadó újabb követjelésekkel állt elő: ejtő­Hamarosan aláírlak az együttműködési megállapodási Soares befejezte jugoszláviai tárgyalásait Mario Soares portugál kül­ügyminiszter befejezte belgrá­di tárgyalásait és elutazott Jugoszláviából. A portugál diplomácia vezetőjét kedden fogadta Dzsemál Bijedics ju­goszláv kormányfő is. Soares és Minies jugoszláv külügyminiszter megállapo­dott abban, hogy Jugoszlávia és Portugália képviselője Ha­marosan kereskedelmi, kultu­rális és tudományos-technikai együttműködési megállapodást ír alá Lisszabonban. A két kormány azt is elhatározta, hogy megszünteti a vízum- kényszert. A hivatalos tárgyalásokról kiadott közös közlemény sze­rint a felek megvitattak egy sor nemzetközi kérdést is, köztük a közel-keleti helyze­tet, a világgazdaság alakulá­sát, valamint az európai biz­tonsági értekezlet ügyét. £■■ utóbbival kapcsolatban meg­állapították, hogy nézeteik közel állnak egymáshoz. Képünkön: Az angol légitársaság BAC—111 típusú gépének utasai elhagyják a repülőtér őrsiobáját, miután tanúvallo­mást tettek a Scotland Yard embereinek. (Telefoto: AP—MTI—KS) ernyőt és 100 ezer font ster­linget kért, s kilátásba he­lyezte, hogy ha a pénzt nem kapja meg, lelövi az egyik légikisasszonyt. Mintegy nyolcórás kimerítő alkudozás után a kapitány a levegőbe emelte a gépet, Pá­rizs helyett azonban — az utazási időt a főváros fölötti körözéssel kitöltve — a Lon­don másik oldalán fekvő Stansted repülőtéren lan­dolt. Akcióját gondosan egyeztette a rendőrséggel, amelynek repülőgépe rövid­del az eltérített utasszállító gép érkezése előtt szállt le a megjelölt repülőtéren. Annak ellenére, hogy a »Stansted Airport« neonfel­iratát is kikapcsolták, a tá­madó a leszállás után azon­nal rájött: lépre csalták. Az eltérített gép személyzetének nagy meglepetésére azonban fenyegetését nem váltotta va­lóra, csupán annyit kért, hogy elhagyhassa a gépet és a partvidékre utazhasson, hogy a csatornán átkelve eljuthas­son hőn óhajtott céljához. Erre azonban nem került sor. A rendőrök ugyanis — alig­hogy kiszállt a gépből — el­fogták. Letartóztatása után kide­rült, hogy játékpisztollyal és kézigránát-utánzattal tartot­ta sakbban a gép személy­zetét. A gépeltérítési kaland­nak mégis volt egy sebesült áldozata: egy rendőrkutya beleharapott annak a ste- wardnak »ülésre használt testrészébe«, akit »védőpajzs­ként« maga előtt tartott a gépeltérítő, amikor megpró­bált elmenekülni. I CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) thaiföldi önkén- I tesekből toborzott és Laosz- J ban bevetett egységének pa- | rancsnoka volt. A különleges | osztag feladata titkos. a J bangkoki sajtó azonban tudni i véli,. hogy »belső zavargás« _ esetén szándékoznak bevetni. Az osztag kiképzésében, | fölszerelésében és anyagi tá­mogatásában — a Daily News című lap szerint — részt vesz I a CIA is. A katonai rezsim megdön- j tése óta első ízben sorra ke- ; rülő országos választásokra ! való fölkészülés során a »kü- j lönleges osztag« bármikor bevethető — azzal a céllal. | hogy elraboljon vagy félreál- j lítson az útból a létrehozói által nem kívánatosnak mi- I nősített politikusokat. Bangkoki sajtó jelentések szerint a thaiföldi rendőrség köteléken belül 60 tagú »kü­lönleges osztagot« hoztak lét­re. A speciális kiképzésben része-itett osztag vezetője Jaszavad Vitoon vezérőrnagy, aki tíz éven át az amerikai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents