Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
Iskola és szülőföld A hazafiságra nevelés folyamatának első »lépcsője« a szülőföld megszerettetése, örvendetes, hogy egyre több olyan osztálycsoport van, amely saját községének, városának alaposabb megismerésére törekszik. A lakóhely környékére tett kirándulások sok élményt és mély kötődést jelentenek a tanulók számára. A legutóbbi nevelési értekezleteken születtek igazán tudatos, tervszerű, nevelő hatású elképzelések a "helyi kirándulások« hatékonyságának növelésére. A szülőföldhöz ragaszkodás tettekben megnjúlvánuló eredményeire egyre több jó példa van a megye általános iskoláiban. A tanulók elsősorban iskolájuknak és környékének rendben tartását vállalták. A kastélyiskolák tanulóközösségeit — hadon, Iharosberény- ben, Osztopánban, Nagyberkiben, Nagybajomban, Zákányban — önként tevékenykedtek a kastélyparkban, s vállalták a fák, a virágok gondozását, óvását. A parkosításban, az iskola esztétikumának megteremtésében élen jár a lábodi, a berzencei, a háromfai, a so- mogyszili, a niklai, a nágocsi, a lakácsai és a kaposvári Zrínyi iskola tanulóifjúsága. Sok iskolában épült az utóbbi években szabadtéri sportpálya is, melyek létrehozásán a tanulók is fáradoztak. Siófokon, Csurgón, Nagyatádon, Kadar- kúton, Barcson, a kaposvári Gárdonyi, Berzsenyi és Zrínyi iskolában épült bitumines »kispálya«; az előkészületek most folynak a korszerű kézi- labdapálya létrehozására So- mogysámsonban és Kéthelyen, s itt is szívesen vállalnak a gyerekek fizikai munkát a jobb sportolási feltételek érdekében. Az úttörőotthon létrehozásában közreműködő úttörőcsapatok közül csak kettőt említek: a kadÁrkütit és a götteit, hamarosan azonban Osztopánban és remélhetőleg Kőröshegyen is lesz bizonyítási lehetőségük a tanulóknak. Az utóbbi iskolában a pedagógusok már jó példát mutattak, hogyan lehet nagy lelkesedéssel részt venni a társadalmi munkában. Az iskolaépület bővítésén jó szervezéssel, vidáman dolgozott a tantestület összes férfi tagja. A somogyi általános iskolákban felismerték, hogy a felgyorsult fejlődés veszélyezteti a néprajzi értékeket s a hazafiságra nevelés lehetősége rejlik ezeknek az értékeknek a megmentésében. A tanulók vállalták, hogy felkutatják a néprajzi és helytörténeti »kincseket«, egy részét eljuttatják a múzeumba, a másik részből állandó kiállítást rendeznek az iskolában, Gigán, Nagyberkiben, Kadarkúton, Somogy- sámsonban, Somogyudvarhe- lyen a nagyberki »kisiskolában«, T örök-koppá ny ban, La- don, Porrogszentkirályon, Hetesen, Jután — és még sok iskolában — került sor gyűjtőmunkára. Külön szót érdemel Szülök és Lad, ahol a német nemzetiségi anyag összegyűjtését vállalták az iskolások. Lakácsán pedig a honismereti szakkör a község horvát népi hagyományait, a népdalokat és a tárgyi emlékeket gyűjtötte . össze. Az országos nemzetiségi kiállításon is értékes néprajza anyaggal szerepelt a la- kócsai honismereti szakkör. Kisbárapátiban a közművelődés értékes módját, hagyományőrző jellegét »művelteti« tanítványaival Tóth Lajos általános iskolai igazgató. Kár, hogy példáját kevesen követik. A néprajzi és helytörténeti gyűjtőmunkák lehetővé teszik, hogy a tanulók megismerjék és megbecsüljék szülőházuk, falujuk, városuk, családjuk, környezetük értékeit. A gyűjtéssel foglalkozó tanulók a levéltár és a múzeum kincseinek is értő látogatói lesznek, s fölfedezik a bennük rejlő ismeretszerzési lehetőséget is. Az utóbbi két évben egyre több tanuló kereste föl a Rippl-Rónai Múzeumot, illetve a niklai, a zalai, a so- mogytúri és a marcali múzeumokat. A lehetőségek azonban még nincsenek kihasználva. A közoktatás és a közművelődés szakembereinek meg kell keresniük a további lehetőségeket, hogy a közművelődés »eszközeivel« nyújtott nevelési hatás több gyereket érintsen és folyamatos legyen. Az iskolák névadóinak »kultusza« is sok lehetőséget teremt a hazafiságra nevelésre. Ezt használják ki jól Csoko- nyavisontán, Kutason, a kaposvári Berzsenyi, Bartók, Tóth Lajos, Krénusz, Szalma István és Gárdonyi iskolában. Külön figyelmet érdemel a Zrínyi Ilona Általános Iskolában — a »névadónk hete« keretében — kialakított rendezvénysorozat, amelyet vetélkedőkkel, kiállításokkal, színpadi esttel, sport- és zenei találkozókkal színesítettek. Nagybajomban Gyergyai Albert alapítványa évről évre jó teret ad a tehetséges tanulók számára. A fonyódi iskola névadó rendezvénye bizonyítja, hogy az ünnepségek nevelő hatásában óriási »tartalékok« rejlenek még. A somogyi származású, megyénkben élt politikai, irodalmi, művészi tevékenységet folytató személyiségek példaadó hatását is még csak mérsékelten használják fel általános iskoláink. Az iskolai ünnepségek nevelő hatása sokat javult az utóbbi években. Felszabadulásunk 30. évfordulójára nagy ambícióval készülnek az úttörőcsapatok, s az előkészületek során, a »kutatómunka« végzése közben sok nevelő-hatás éri őket. A gyerekek megismerik a felszabadulás körülményeit, s a szocializmus építésének lelkesítő eredményeit. Lakócsán az iskolai ünnepélyeken anyanyelvükön szólnak a tanulókhoz. Minden tanévben szerepelnek a helyi és az országos anyanyelvi szavalóversenyen is. Az úttörők járási seregszemléjén is mindig nemzetiségi anyaggal szerepelnek. Kapcsolatot tarta - ,nak a szomszédos Jugoszláviával, a viroviticai iskola tanulói nem régen jártak náluk. A két iskola tantestülete és tanulóifjúsága között baráti kapcsolat alakult ki, s ennek hatásaként az internacionalizmusra nevelés is jól érvényesült. Szinte minden iskolában rendszeresen szerveznek országjáró kirándulásokat. A siófoki II. számú iskola tudatos nevelési tevékenysége külön kiemelendő. Az őszi mezőgazdasági munkákban az általános iskolás tanulók is becsületesen helytálltak. A nevelőknek sikerült tudatosítani, hogy a tanulók munkájukkal segíthették nehéz helyzetbe került mezőgazdasági üzemeket. A társadalom felé nyitott iskola erejét tanúsítják a jó eredmények. Kár, hogy a termelőszövetkezetek egy része »becsukódik«, ha nevelő hatást kell biztosítania az iskola irányába. Jelentős azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma is, akiknek vezetői »elfelejtették« néhány szóban elismerni a gyerekek erőfeszítését a , betakarítási munkákban. ,A szocialista hazafiság teljes embert követel, aki erkölcsi-értelmi téren igényes önmagával szemben, a testi nevelés alkalmassá teszi a munkára és a haza védelmére, s aki a közösségben, a közösség boldogulása révén keresi egyéni érvényesülését. Ezt a célt igyekeznek iskoíSi- ink megvalósítani, s eredményeik egyre biztatóbbak. Bóra Ferenc A dunai hajós Kedves hőseink A téli szünetben még a kép- j ernyőn is helyet kapott gyermekeink Verne-vetélkedője. A 1 mozikban már játszák az új magyar filmet A dunai hajóst, amely Jules Verne — vagy ahogy a magyar gyermek nemzed ék emlegeti: Verne Gyula — regénye alapján készült. Persze kár lenne ebből arra következtetni, hogy a hajó6- inaskaland után már csak karosszékben utazgató francia író megint divatba jött, hiszen mindig is divatban volt. A maga helyén elsősorban: a kalandkedvelő fiatalok könyvespolcán. De ki az, aki felnőttkorban feledheti gyermekkora kedves hőseit. A tizenötéves kapitányt vagy Nemót, a Nautilus titokzatos parancsnokát? Valljuk meg: olvasmányt kereső kezünk gyakran hozzájuk téved ma is, és a valaha habzsolva olvasott históriákban még ma is találunk felfedezni- valót. A gyermekkori csodálat igazi rokonszenwé csillapodik, éa mosolygós tiszteletté a nagy fantáziájú író iránt. Mert akárhogy is, vele utaztunk az óceánon, tőle tudtuk meg, miből készül a puskapor, miként képes képtelen dolgokra is az emberi lelemény. Verne a tudásra bízta fantáziáját, mikor hőseit az űrbe bocsátotta, a szabadságvágyra apellált, mikor kedvenceinkkel összehozott bennünket, akár az amerikai polgárháború egyik pillanatában (A rejtelmes sziget, I Észak Dél ellen) vagy a török I ellen harcoló bolgár nép küz- | delmében. Mert ebbe a hábo- | rúba indult Ladko is, A dunai hajós hőse, akit a mozinéző jó szívvel fogad bizalmába. Mert minek tagadni: örülünk minden képernyőn felbukkanó bátor embernek, nagy erejű hősnek, hívják azt Kloss kapitánynak, Bors Máténak vagy Stirlitznelc. Az idősebb nemzedék mozi- szerető tagjainak biztosan eszébe jutott egy film, amelyik ugyancsak A dunai hajós történetét dolgozta fel, s egyik szerepét Jávor Pál alakította. Rendezője Robert Adolf Stemmle volt, 1940-ben forgatták. A Verne-regények érthetően több megfilmesítést megértek már, igen sok nemzet »megleli« a maga Vernéjét. Az amerikaiak már 1929-ben készítettek látványos filmet a polgárháború rejtelmes szigetre vetődő hőseiről. A magyar Sándor Mátyás históriáját 1962-ben mutatták be, egy monstre olasz—francia —spanyol koprodukciós filmen, főszerepben Louis Jourdannal, akit Monte Cristóként is ünnepeltek a nézők. Markos Miklós forgatókönyvíró és rendező igen rokonszenves megértéssel, tisztelettel nyúlt a Verne-könyvhöz. Nem ragadtatta túlzásokra a lehetőség, Dragos kapitány némileg komikus nyomozásá| ból nem csinált krimit . 1 Koncz Gábor — a főszereplő I — karján egy ízben püspöklila színű vérfolt látszott, s egy westernen »nevelkedett« ifjú néző hangosan megjegyezte; »Mi még vért sem tudunk festeni ...« Ez a kis szépséghiba valóban elárulja, hogy a hazai kinotechnika »festékgyártó ágazata« még valóban nem kever olyan jó vért, mint a vért hektoliterszám fogyasztó japán vagy amerikai szuperkalandok alkotói. De ez legyen a legnagyobb baj! Ha a vér színét nem is találták el a főhős karján, annál jobb, hogy Koncz Gábor »eltalálta«* Ladko egyéniségét: szabadságszeretetét, belső erejét, emberfeletti dolgokra képesítő akaratát. A rendező a korból s nem a foglalkozásból teremtette a figurákat, ezért érezzük hasonlóan jó alakításnak Agárdy joviális felügyelőjét vagy Kállai vizsgálóbíróját. Markos Miklós már a televízió népszerű Borssorozatában is bebizonyította, hogy jó érzékkel képes a derű és az izgalom összhangját megteremteni egy kalandos históriában. Ügy vélem, sok örömet szerez filmje a mozik nézőterén szép számmal ülő nagyszülőknek és unokáknak. S ha jegyet váltana a »közbülső« nemzedék, némi csodálkozással veheti észre, milyen közel vannak hozzánk gyermekkorunk kedves hősei. Tröszt Tibor Az ólombetűk katonái Egy miniatűr könyv jelent meg Kaposváron. Lapjain a kaposvári munkások szervezkedésének története elevenedik meg. Mautner József a betűszedőből lett nyomdai igazgató tiszteleg e tanulmánnyal nyomdász elődeinek tettei; emlékei előtt. Törekvésében a vállalat vezetői és minden dolgozója lelkesen segítették: ä kiadványt társadalmi munkában készítették el. Szép jubileumi ajándék e könyvecske a hajdani közös tevékenységben részt vevő idősebb szaktársaknak, tanulság a ma középkorú .generáció tagjainak és nem utolsósorban a mai fiataloknak, akik előtt az itt leírtak már történelemként jelennek meg. A kiadványból többek között megtudhatjuk, hogy a nyomdászok szakszervezete 1878 végén alakult meg és 1903-ban már külön szakegylet működött a városban: ugyanebben az évben sikeres sztrájk erősítette soraikat: kivívták a 9 órás munkaidőt 1910-ben ismét a munkabeszüntetés sikeréről tudósítottak a korabeli lapok. Jelentős esemény volt a munkásotthon megnyitása 1910-ben (a mai ruhagyár helyén), ahol a nyomdászok különböző művészeti csoportokban is együtt dolgozhattak a város többi ipari munkásságával. Aztán az első világháború hatása, majd a Tanácsköztársaság napjai követhetők nyomon a könyv apró betűs sorsiban. A harcban mindig, ott voltak a nyomdászok legjobbjai, akik közül többen nemcsak a megye, hanem az egész magyar munkásmozgalom történetébe is beírták nevüket, mint Tóth Lajos, a megyei direktórium tagja és Szalma István, Kaposvár Város Tanácsának 1919-ben volt elnöke. A Horthy-korszakban elsősorban a műkedvelő csoportok és a sportmozgalom játszottak szerepet a szervezkedésben. Nagy fellendülést hozott e tekintetben a Vár utcai munkásotthon felépítése, ez 1925-től a felszabadulásig szolgálta Kaposvár munkásainak összefogását, művelődését. Munkáskórus, színjátszócsoport adott itt fedőhelyet olyan kiváló harcdsoknak — az illegális kommunista párt tágjainak —, mint az 1942-ben Ukrajnában munka- szolgálatosként kivégzett Spitz Rezső vagy a pártösszekötő szerepét vállaló Báli József. Mindkét nyomdászra büszkén gondolnak utódaik. A kiadványt gazdag kép- és illusztrációs anyag egészíti ki. F. L. Képmagnó az oktatásban Vértolulás A z induláskor már ismerősnek tetszett a gépkocsivezető, de csak később — a tizenötödik kilométernél — jött rá, honnan. Sebestyén Lajhár az üzemből ! Amikor őt újságot írni hívták onnan, ez a Sebestyén még ott volt. Lám, mindketten elkerültek onnan! Ilyen idők voltak" azok. Csak ki kellett bontani a vitorlát és odafordítani a szélnek ... Sebestyén tenyérbemászóan jópofa volt most is. »Én rögtön felismertelek ... »Kellett valami alom-meleget mondani. »Én is« — hazudta Bán. Janek, a gyakornok — ez volt az első vidéki útja — mást sem ’ csinált, csak kérdezgetett. Ilyeneket: »Bán elvtárs! Mit jelent az a szólásmondás: »Korai égzengés, nagy lónyerítés?« Nem tudta. Majdnem oda is vágta: »Én »em értem rá néprajzzal, eti- nológiával foglalkozni, ami- ■or ennyi idős voltam. En- «m nem járattak egyetem- ••=■,« De nem mondta ki. »Tarn jobb lett volna, ha ...« Elnyomta magában a gondolat gyertyalángját. Nem neheztelt a zöldfülűre, mintha még valami bizonytalan ro- konszenv is csírázni kezdett volna benne. Másfél évtizednyi korkülönbség volt köztük. \ megérkezéskor azért elküldte Janeket: nézzen körül a i faluban, amíg 6 a megbízatásának eleget tesz. Bán visszapillantott a kocsiból. A bejárak fémbetüi mintha megpördültek volna: SÁMOLLÁPÉG 1AVLAF. Z. Megállt itt az idő, hogy még mindig a régi elnevezést hagyták fent? »Deli elvtársat keresem.« Kevés volt a valószínűsége annak, hogy a műhelyben az a hagymafejű meghallja öt, a dobhártyát rongyoló csattogásban. A svájcisapkások tőlük valamivel messzebb erőlködtek. Könyökhajlásba kapták a vörös közepű csövet, és körbe indultak vele, mint a falusi búcsúban a gyerekek a »kenyér-gőz« hajtotta »ring- lispill« padlásán a tengelyből ágazó küllőkkel. Könnyen szerelemre beszélhető lány a vas is, ha izzik. Fémkosár — dimenziókba nyújtózott U-betű — ölében vastuskókkal úszott el a fejük fölött, majdnem nekiütközve a piszoktól melaszbarna ablakoknak. »Hajahó, így a jó!« A hagymafejű esztelenségig boldog arccal pattogott kurta lábán. »Hejehó, balra nó!« Bán harmadszorra megmarkolta a karját: »A kitüntetett Delit keresem!« A vörös gr.óm végigperzselte tekintetével: »Fapapucs! A kis Totyit keresi? A műhely mögötti gödörben hegeszt!« A félhomály után pofonként érte őket a fény. Nagy pamacsok, mint szélfelkapta an- goranyulak vitorláztak a kanadai nyárfákról. Lila villámok mállottak le a hegesztőpisztoly csövéről. Az árokban állónak csak a fejét látták, j »Deli elvtársat keresem« — Bán szándékosan használt egyes szám első személyt, bár tudta: Sebestyén Lajhár. aki ott tipródott a nyomában, úgysem ért ebből! »Bele fog pofázni a beszélgetésbe«! Már az üzemben is mindenbe beleért a nyelve, jó tizenöt évvel ezelőtt. Mindenből .viccet faragott. »Deli vagyok« — mondt; az^ árokban álló. Az arca mint a légypöttyös vetítővászon. Most csodálkozás vetítődik ki rá. Bán bemutatkozott, elmondta miért jött. »Majd meló után« — kérte Dieli. Nézték, ahogy dolgozott. Bánban régi emlékek kezdtek éledezni. Az az egykori műhely! Egy brigádban Sebestyénnel. Most vette észre, hogy a gépkocsi- vezető már a Cső körül babrál. »Ez még elveszi a fiútól a hegész.. .« ö meg a sarkaiét markolta. A »vetítővásznon« még nagyobb csoldálko- ! zás. A vascső-kígyó ízeit varrták össze. A sarkaló — lapos tü- , körponty, piszkavas nyélen — ' »ggnelp-plengg« hangot adva verte egyenletesre a varratot. »Én a téglagyárban lakom« — harsogta Sebestyén, kezetekével mocskosra törölve homlokát. Bán verte hozzá a taktust a sarkalóval. Mint egykor. Az üzemben! Deli először értetlenül bámulta őket. aztán rá is átragadt a másik kettő extázisa. »Sej, haj Rozi . . .« Mintha Ja- neknak, a gyakornoknak lett Volna testvére. Ugyanaz a kérdésre álló száj, ugyanaz a lobonc a fején. »Nincs rajtam védőszemüveg. Egész éjjel borogathatom i majd a szemem nedves krumplihéjjal“ — gondolta Bán, miközben ordította a »Sej, ha Rozit«. A megérkező Janek csak állt, állt... A riportkészítés jó hangulatban folyt. A kocsiban azonban megtört a varázs. »Hangyák« — mondta Sebestyén | Lajhár. — »Mint a hangyák. Ezt éltük volna mi is, ha maradunk . . .« Bánban voltokkal nőtt a feszültség. Hogyan került a sarkaló a kocsiba? Macska vagy kutya került az útjukba. Reccsent az állat feje a lökhárítón, a kerekek uiiíízva tekerték maguk alá az ernyedt testet. A gépkocsivezetőt tarkón találta Bán üvöltése: »Állj meg, te Judas!« A gyakornok mekegett: ■ Rezső bácsi, neepe!« D e Bán kinyitotta az ajtót. »Mehettek!« A kocsi kilőtt mellőle. •Gnnelp-plengg!« Felemelté a búcsúzóul lábához hajított sarkaiét. Forgatta kezében. Vissza kell vinnie a svájcisapkásokhoz! Lcskó László A képmagnóval ismerkednek a Egyre sokasodik azoknak a technikai eszközöknek a szá- | ma, amelyek az oktatást, a pedagógus és a tanuló munkáját segítik. Szervezett formában, tanfolyam keretében az új felszerelésekkel ismerkednek a Kaposvári Tanítóképző Intézet tanarai. A pénteken kezdődött tanfolyamét az Országos Oktatástechnikai Központ rendezte. rAz ötvenhat órás elméleti | képzés során megismerkednek a tanárok a programozással isi amely nagy mértékben növeli az ismeretanyag elsajátításának hatékonyságát. A tanfolyam február 11-én ér véget. Az intézetben már négy éve folyik a hallgatók oktatástechnikai képzése. tanítóképző intézet tanárai. Különösen az elmúlt tíz évben került előtérbe a programozott. technikai segédlettel folyó oktatás. Igaz, nem mindegyik iskola van fölszerelve ezekke! a korszerű eszközökkel, de a már hagyományosnak mondható magnó, lemezjátszó, vetítőgép kezelését sem Ismeri valamennyi pedagógus. Az újonnan kikerülő pedagógusokra ellenben nyugodtan rá lehet bízni az iskolák technikai berendezéseit.
