Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-25 / 21. szám
Cukorgyári dinasztia Kötelező negyedszázad Az üzlet — az üzlet — Édesapám is a cukor- [ megbízatásúgyárban kezdte, valamikor a húszas években lett fűtő. Tudja, mit kellett akkor lapátolni ... ? Vagonszámra fogyott egy-egy nap a szén, ha a kampány megkezdődött. Én is az ő példáját, életútját követtem, amikor több mint negyed századdal ezelőtt, 1948-ban vasesztergályos inasnak jelentkeztem a gyárba. Akkor még inasnak hívtak bennünket. Emlékszem, hogy őszi napokon hosszú szekérkaravánok hordták a répát, melyet azután villával, verej- tékes munkával raktak le. S ha elkészült a cukor, asszonyok lapátolták, töltötték meg a zsákokat. Ma pedig? Szinte mindent gépekkel csinálnak. A répa mosásától, a zsákolásig. Automata olajtüzelés van a kazánházban, a létisztítás távvezérléssel megy, s éppen most helyeztünk üzembe egy zacskótöltő NDK automatát. Vah. egy zsáktöltő gépünk, amelyet csupán egy ember kezel, ám nyolc óra alatt akár tíz vagon cukorral is végez. Negyed százada elmúlt, hogy a Kaposvári Cukorgyár dolgozója Tavalyi Lajos: Édesapján és rajta kívül bátyja, öccse, húga is itt kezdte. Ö itt kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba, volt gyári. SZIT- titkár, s részt vett a kaposvári fiatalok küldötteként 1949- ben a budapesti Világifjúsági Találkozón. Itt lett kommunista, s tevékenykedett éveken át alapszervezeti párttit- kárként. A Kaposvári Cukorgyár fejlődésével, változásával együtt alakult az ő élete is. Különböző tanfolyamok után elvégezte a marxista esti egyetemet és annak szakosítóját is. Most a gyárba kihelyezett marxista középiskolát vezeti. Ö irányítja a eukorfinomító részleget. A napokban találkoztam Tavalyi Lajossal. Mint a kaposvári Latinca Sándor munkás- őregység parancsnok-helyettese az ünnepi egységgyűlésen ő ismertette a megyei parancsnok parancsát, amelyben múlt évi eredményeik alapján nekik ítélte a kiváló címet, s a vele járó vándorserleget. Másodszor érdemelték ki ezt az elismerést. Itt vette át ő is a kiváló parancsnok kitüntetést, amelyet ugyancsak má- j sodszor kapott meg. A vándorserleg másodszori | elnyerésében nagy érdeme i van Tavalyi Lajosnak is. Alapító tagja a századnak, ő is ott volt azok között, akik az ellenforadalom után először vonultak fel a munkásőrök szürke egyenruhájában Kaposváron. Azóta nagyon sokszor öltöt-1 te fel az egyenruhát. Kevesen vannak már a régiek közül,: akikkel együtt kezdte e párt-j nak teljesítését. Az ünnepi egységgyűlésen is , ketten búcsúztak el a régi társai közül. A tíz- és tizenöt évi fegyveres szolgálat utáni emlékérem. a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata az Árvízvédelmi Emlékérem — 1956- ban kapta — kitüntetés díszíti egyenruháját. S ott látni egy arany jelvényt is, melyet azok az újítók kapnak, akik egymillió forintot meghaladó újítás kivitelezésével segítik üzemük fejlődését, a takarékosabb gazdálkodást. Érettségi előtt álló kislánya, Erzsiké is részt vett az ünnepi egységgyűlésen, ő köszöntötte, gratulált elsőnek a kiváló parancsnoki kitüntetés másodszori elnyeréséhez. — Meddig akar még a munkásőrségben szolgálni? — A cukorgyári munkások elkötelezettsége csendült ki szavaiból: — Több mint negyedszázad a gyárban, meg az is, hogy épp az idén vagyok huszonöt éve tagja a pártnak, úgy érzem, kötelez. Arra, hogy a munkásőrségben is leszolgáljam a negyed századot. Nem lesz könnyű, hiszen az évek felettem is elszaladnak. Mégis szeretnék a huszonöt éves évfordulón társaimmal együtt ünnepelni. Szalai László Kopogás, ajtónyitás. Titkárnő: — Kit tetszik? — Válasz: ■■— Az igazgató elvt... — Titkárnő: — Igen, itthon van. Kit jelenthetek? — Válasz: — A Som... — Titkárnő: — Persze, persze, alig ismertem meg. Elnézést. — Elfordulás, rövid telefon. Párnázott ajtó nyílik, derűs tekintet á"id csaknem ajtószélességben: — ÁáááT Fáradjon be, kérem! — Szép iroda. Kismillió szobanövény, akvárium, fotelek. Be- lesüppedés, cigaretta, csöngetés feketéért, cola, ásványvíz. — Hát kérem szépen, végtelenül örülök a találkozásnak. Őszintén mondhatom, hogy a BUROMIL .termékeivel elégedettek vagyunk. Az ön vállalata precíz! Ne, ne tiltakozzon kérem, ez így van, ahogyan mondom! A múltkori halszálkaszállítmány épp a legjobbkor érkezett, még beépíthettük az anyagot az exportra szánt öltönyökbe. Mondanom se kell, hogy reklamáció soha semmi. Csak elismerés! Medália Luxemburgban, zöld szalag Libanonban, Arany Keselyű a Vatikánban. Legszebb álmaim válnak valóra, s ebben a BUROMIL-nak vitathatatlan érdemei vannak, kérem. Szíveskedjen tolmácsolni köszönetemet a cégnél. Gondoskodtam róla, hogy a legközelebbi kiállításra önöket is meghívják! Tavasszal Haitiban tartunk egy termékbemutatót. Kalapokat viszünk, s erre önöktől várjuk a zergetollat, az Derűs históriák Fiús mamák a telefonébresztőnél gyíthatta a parancsnok szívét, mert kevéssel utóbb befutott a válasz: a kiskatona felelősségre vonásától eltekintettek. Hanem az ügy ezzel nem zárult le. Az esetnek híre mehetett az egységnél. A következő hétfőn reggel ugyanis húsz mama várta kétségek és remények közepette az ébresztőszolgálat vezetőjét. Valamennyien ugyanazzal a kéréssel: írjon pár sort, mert álomszuszék fiúk elaludta a vonatindulást. Előkerült a főkönyv«, de az ébresztőre zóló előjegyzéseket csak nem alálták. A mamák kénytelenedé tlen beismerték: nem is endeltek ébresztést. Azért az pár sor mégiscsak kellene... Ezúttal azonban nem hasz- láltak az anyai könnyek: a iús mamák küldöttsége igaolás nélkül távozott az éb- esztőszolgálat vezetőjétől. K. É. így azután elaludt ő is, katonafia is, aki szabadságon volt itthon. Hajnalban kellett volna visszautaznia egységéhez, de mire fölébredtek, elment a vonat — a gyerek csak jó pár órás késéssel jelentkezhetett a parancsnokánál. — Katonáéknál, tudom én T jól, szigorú büntetés jár az I ilyesmiért... Talán már du- ! tyiban is ül az a szegény gye- I rek — sopánkodott az aggódó I mama. Gyors ellenőrzés: a panasz ; jogos, azaz nem a kiskatona, j hanem a telefonszolgálat a lu- | das a fegyelemsértésben. Ho- | gyári lehetne jóvátenni a jóvátehetetlent? Tűnődésre nem sok idő volt, cselekedni kellett. Nyomban hivatalos értesítést szerkesztettek, benne az őszintén vázolt tényállás, hogy a kimenőt bizony a »telefonosok« hosszabbították meg. A hiteles dokumentum megláA repülés századai A repülés új utakon Eddig megismerkedtünk — néhány kivételtől eltekintve — a repüléstörténet nagy vonalakkal felrajzolt útjával. Ebben az utolsó előtti részben néhány olyan érdekes repülési problémával foglalkozunk, amellyel egyre gyakrabban találkozhatunk a sajtóban, televízióban és egyéb hírforrásokban. Az úgynevezett VTOL-va- dászgépek a repülés egy viszonylag új irányvonalát képviselik, a helyből felszállást. Köztudomású, hogy még a mai nagy teljesítményű hajtóművek által szolgáltatott energia is csak akkor válik repülő erővé, ha a repülőtestet igen nagy sebességre felgyorsítja, es a gép szárnyain keletkezett felhajtóerő eléri, illetve meg- naladja a gép súlyát. Minél nagyobb a repülőgép súlya, annál nagyobb sebességnél keletkezik elegendő nagyságú .elhajtóerő. Ez azt jelenti, uogy ma már egy nagy teljesítményű repülőgép fel- és leszálló sebessége elérheti az utazosebesség 20 százalékát, ami mintegy 500 km/órás gyorsaságot jelenthet. Somogyi Néplap Képzeljük el, mekkora felszállópályára van szüksége egy repülőgépnek, hogy még a földön gurulva elérje ezt a nagy sebességet? Hozzávetőlegesen három, kilométeres repülőtéri betont igényeL A repülőtérépítés egyike a legdrágább építkezéseknek. Ugyanakkor a háborúkban néhány tucat bombával fel- és leszállásra alkalmatlanná tehető, pedig éppen ilyenkor a felszállásra fordított minden másodperc létkérdést jelenthet. Mi a teendő? Erre a kérdésre a tervezők tudták meg a választ: VTOL-t, tehát függőlegesen fel- és leszállni képes gépeket kell tervezni. Nos, ilyen gépek épültek és szolgálatba is álltak. A két leginkább bevált típus a szovjet Jak VTOL vadászbombázó, illetve a Harrier vadászbombázó. A függőleges felszállást több módon meg lehet valósítani. Egyes típusoknál a szárny a motorokkal együtt 90 fokban elfordul, és szabályosan fölemeli a gépet a földről, majd a kívánt magasságban visszafordul eredeti helyzetébe. A másik megoldású úgy éri el a függőleges fel-, illetve leszállást, hogy sugárhajtóművük kiáramló tolósugarát fordítják el a föld felé. Ez utóbbiak azonban a kiáramló gázsugárral egyrészt rongálják a felszálló pályát, másrészt, ha terepről emelkednek fel, a fel- csapodó homokszemcsék kárt okoznak a gép kényes hajtóművében. A VTOL-gépek leginkább elfogadott technikái megoldása kompromisszumos jellegű. A bevált típusoknál külön hajtómű szolgál a függőleges fölemelkedésre, illetve a leszállás biztosítására, s az ezen felül jelentkező emelőerőigényt a fő hajtóművek tolósugarának részleges elirányításával biztosítják. A függőlegesen fel- és leszálló gépek tervezése, építése és konstrukciójuknak végleges kialakítása még folyik. Égy bizonyos: üzemeltetésük rendkívül drága, szerkezetük kényes, karbantartási igényük nagy, előállításuk költséges — és jelenlegi kezelésük nehézkes. Mégis, ez a jövő egyik fő j iránya! A költséges repülőtérépítés megtakarítására tervezték az úgynevezett STOL-gépeket. E rövidítés jelöli a rövid fel- és leszállású gépek családját. Ilyen STOL-gép az úgynevezett variaszárnyú repülőgép, amely fel- és leszálláskor szétterpeszti szárnyait (ezzel megnöveli a felhajtóerőt), szuperszonikus repülésekor pedig teljesen a törzs mellé hajlítja, illetve behúzza azokat. A leszállási sebességet, illetve a kigurulás hosszát rövidítik meg a fékernyők. Ezeket a fékernyőket (nagy teherbírású ejtőernyők) a leszálló gép kiengedi, és az ezáltal képződő több tonnányi fékezőerőt használja fel a leszállási pálya lerövidítésére. Fékernyőt használ leszállásához a többi között a szovjet szuperszonikus óriás gép, a TU—144- es is, méghozzá párosával. A leszállási sebesség csökkentésére kísérleteznek még a tolósugár megfordításával, nagyobb féklapok kibocsátásával is. A tervezők egyik konstrukciós szándéka a hajtóművek energiájának szembefor- dítása, ami azonban a jelenlegi megvalósítás szintjén több szempontból igen hátrányos. Az eddigi kísérletek során beváltak a repiilőgép-anyaha- jókon alkalmazott rugalmas gumiszalagok és műnyag hálók, amelyeket hidraulikus energiaelnyelőkkel kapcsoltak össze. Ezek egy bizonyos repülősúlyig beváltak. Ezzel a kis kitérővel jelezni kívántuk, hogy a meglévő konstrukciók továbbfejlesztése még távolról se merítette ki a műszaki-tudományos lehetőségeket. Hogy mit hoz a jövő, és hogyan repülünk majd a második évezredben — erre következő, s egyben utolsó részünk igyekszik választ adni. / Kő Tamás (Folytatjuk.) árvalány hajat, no és persze két mázsa kecskekörmöt, a szokásos évjáratút és méretűt ... Ha most közbeszól, higgye el, árt a mi közös ügyünknek, kérem. Ne tegye! Látom, jegyezni készül, nos, az iménti tételeket okvetlenül írja föl! Ja, és itt van még a fácánfarok! Nélkülözhetetlen, kérem, a siker fenomenális! A közelmútban egy sejk — bolondok ezek, de megtehetik — fél vagonnal kért. Hahaha, hehehe ... Maga is nevet, ha megtudja, mire kellett volna neki. Képzelje, a háremhölgyei azt mondták, valami sajátos, ingerlő illat árad ezekből a toliakból. No, mit szól hozzá? Gondolta volna, hogy a magyar fácán faroktolla erre is képes? Hehe ... Miért álmélkodik, kérem? Minden lehetséges, csak eddig, ugye, nem volt alkalmunk kipróbálni ... Látom, bizonytalan. Nekem elhiheti ezeket a dolgokat. Ezek tények, kérem! Nyugodtan írhatja, és to-' vábbíthatja a főnökeinek... Ami az egyéb tételeket illeti: én most gombostűt szállíthatok önöknek, korlátlan mennyiségben, viszont gombokat veszek, ugyancsak meghatározatlan darabszámban. A tűk — minek tagadjam — nem a legjobb minőségűek. A ruhákba tesszük őket, hogy a külföldi vevő lássa, kisipari munka az öltöny, a szabó benne hagyta a tűt. Csak egyszer tett egy jamaikai cég halvány megjegyzést, miszerint alapos gyanújuk van arra, hogy a szabók nem gombostűvel varrnak, de mi eloszlattuk a gyanút: nálunk minden varrótű immár védettnek számít, s mint ilyen márkás cikket, fémzároljuk, plombát teszünk rá, ettől a bütyök a tű végén. No, de nem kockáztathatunk! Ami bejött a jamaikaiaknál, esetleg problémát okozhat Honoluluban, nem igaz? Szóval: a készletet eladjuk! Esetleg cserébe adjuk hántolt rákollóért vagy tokaji borral töltött vaddisznó- agyarért. Ha gombot adnak érte, azt se bánom, viszont kimondottan kígyóbőrrel bevont áru jöhet számításbal Ebből nem engedhetek kérem, erre most óriási az igény! Itt is nagy a rizikó, mert akadnak _ partnerek, akik kétségbe vonják, hogy a gomb huzata vipera- vagy kobrabőrből készült. Néhányon rágcsálni kezdték, s azt mondták, íme a bizonyság. a hamisítványra: nem rágtak ki mérget a bórbőll Nem tudja véletlenül, honnan szerezhetnék méregfogat? Mert nekik azt ígértem, leszállított áron, a gombok mellé... — Én? De kérem, én a So... — Miért? Az önök vállalata éppen ezt ne tudná szállítani? — Az új... — No, látja, éppen az 4J áruk kellenek! Vgy, ahogyan mondja! Szélesíteni kell a kört, bővíteni az árulistát1 Ezt követeli a fejlődés, a mindannyiunk létét meghatározó piac! Ha önök és mi összefogunk, kilövünk minden vetélytársat a porondról. — Jó, én nem bánom, sót \mi több, egyetértek. Akkor én most megyek is, és továbbítom ... — Csak a fogakat el ne felejtse, kérem! Azokat nel Tudja? Gombostű, jutányos áron... Gombok jöhetnek. Akármennyi! Hűvös titkársági szoba, kábító zsongás. Titkárnő: — Mar itt? Most vittem volna a feketét. Mit? Vizet adjak? Kérem, ahogy gondolja... De miért nem várja meg? Friss víz, jó viz, hazai eredet garantálva! Kellemes ízét-zamatát csupa márkás cég szállította... Ajtó be, hosszú folyosó végén lépcső. Utca. Autók, tülekedő emberek, szennyezett levegő. Ujjé, de nagyszerűi H. F. Alkalom — A karambol előtt is va- lami összejövetelen voltak, ha jól emlékszem. — A feleségein gyárában minden év végén murit rendeznek. Kiváló alkalom az asszonynépnek bemutatni az új ruhát. Bármilyen nevetséges is, de mi erre a bálra mindig leginkább egy hónapig készültünk. Olyan kevés volt az esemény az életünkben, hogy ez nekünk természetes volt. — Nem volt társaságuk? — Egy mérnök házaspár többször meghívott bennünket, én szerettem is járná. A feleségem azonban otthon utána mindig szóvá tette: megfájdul a feje a gyerekzsivajtóL Mert a mémökéknek hármat is ajándékozott a sors. — Maga nem szereti a gyerekeket? — Hogy kérdezhet ilyet? Ezért nem sikerül nekem semmi, mert ilyen szerencsétlenek vagyunk a gyerekekkel. A feleségem kétszer is megpróbálta kihordani, nem sikerült. — Ne haragudjon, nem akartam ennyire fölkavarni. — Dehogyis haragszom, hiszen ez is hozzátartozik a baleset előzményeihez. A bálon egyszer csak odasúgja a feleségem: mi lenne, ha örökbe fogadnánk. Valami gorombaságot válaszoltam, mire otthagyott, elindult haza gyalog. Én kocsiba ültem, utána akartam hajtani. Akkor történt a Latinca utca és a Berzsenyi utca sarkán... Rögtön fölvettem a vérző lányt az autóba, > bevittem a kórházba. Már régóta jól van. Igen rendes, hég ő sajnál engem. — Miért költözött el hazulról? — Nem akartam újabb veszekedéseket. Már bánom. Azt i buta levelet is a viselkedésem miatt írta a feleségem. — Meg kellene beszélni. — Igen, várom az alkalmat. Nagy kár. Már eddig is sósat vesztettek. P. D. Az asszony levelet írt a rendőrségnek: semmi köze az egészhez, s a baleset percétől ő nem tartja magát Konrád László feleségének. És még aznap este egyedül elment egy étterembe. — Nem vártam mást. Ügy veszem ezt az egészet, mintha beletartozna a büntetésembe. Megpróbál mosolyogni, de egyre szánalmasabb lesz. Legyint. — Nem megy ez nekem. De az ember szívesein sajnáltat ja magát. — Azt vallotta, minden a felesége miatt történt. — Igen, aztán módosítottam a vallomásomat. Minek belekeverni az asszonyt? Meg aztán jogilag nincs köze hozzá. De a rendőrségnek írt levél nagyon fáj... — Az első nagy csalódása volt? — Három év óta látszatházasságban élünk. Valami apróságon kaptunk össze, de a békülésről hallani sem akart. Félben vagyunk mindennel, a nyáron költöztünk volna át a Donnerbe új lakásba, széplaki telekre is alkudtunk, meg akkor vettem kocsit részletre. Bár soha eszembe ne jutott volna... Kérdezem, van valakije? Senki, ezt válaszolta. Elhittem, mert azt senki sem foghatja rá, hogy hűtlen, rossz asszony. — Éveken keresztül mérgezett légkörben élni... — Reméltem, a sok közös anyagi gond ismét öszemele- gít bennünket. A feleségem szereti a szépet, lestem a kívánságát. Nagynéha mosolygott, csak úgy illemből. Hát ilyen volt a mi házasságunk. — Ennél már a válás is jobb. — Megtehettük volna. Hiszen nincs gyerek, csak a vagyonon kellett volna osztozkodni. Mégsem akartuk a megszágyenülést, a hercehurcát. Az utcában mindenki azt hitte, példásan élünk. Karonfogva jártunk moziba, színházba. A feleségem sokat adott a látszatra. A legtöbb álmos ügyféllel kétségtelenül a posta telefonébresztő szolgálatának dolgozói kerülnek kapcsolatba. Sajátos feladat az övék, hiszen klienseik inkább bosszúsan, mint örömmel veszik tudomásul, hogy kérésük hajszálpontosan teljesül; másodpercre pontosan berreg föl a telefon, s jelentkezik az udvarias hangú ébresztő. Előfordul azonban — igaz, nagyon ritkán, szinte csak szökőévenként —, hogy adminisztrációs hibából vagy más okból későbbre csúszik, esetleg elis marad a »távköltöge- tés«. Ebből — mint a következő eset is igazolja — furcsa bonyodalmak származhatnak. Az egyik hét elején síró hangú asszony kopogtatott az ébresztőszolgálat vezetőjének ajtaján. Sűrű könnyhullatás közben panaszolta, hogy jóváTe- netetlen hiba történt: a megrendelt ébresztés elmaradt.
