Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

A POLITIKA ALAKÍTÓI A demokratikus centra­lizmus elvének alapve­tő fontosságú eleme, hogy a párttagok egyaránt részt vesznek a párt politiká­jának kialakításában és vég­rehajtásában. A kettő el nem választható, s még kevésbé ál­lítható szembe egymással. Pártunktól mélységesen ide­gen az a felfogás, mely a moz­galom harcosaiban nem lát egyebet, mint a végrehajtás gépezetének »kerekeit«, »csa­varjait“. Az MSZMP igényli tagjaitól a megvalósításban való közreműködést, a politi­ka képviseletét, de ugyanúgy igényt tart véleményükre, el­gondolásaikra, javaslataikra is. Ügy fogja fel, hogy a poli­tikai vonal kialakítása, a ha­tározatok, állásfoglalások ki­munkálása nemcsak a vezető testületek ügye és dolga, ha­nem az egész pártié, az egész párttagságé. A politika alakításában való részvételnek többféle módja, formája van. Nem szűkíthető ez le csupán a közvetlen rész­vételre, hiszen a képviselet közvetett formái is csatornái a vélemények közvetítésének, a döntésre hivatott testületekhez való továbbításuknak. Ha a párttagok választott küldöttei a kommunisták véleményének ismeretében mérlegelik az el­döntésre kerülő kérdéseket, ezáltal szintén érvényre jut a párttagság kollektív akarata. A részvétel e közvetett mód­jának azonban feltétlenül ki kell egészülnie a közvetlen formákkal is. Lenin vélemé­nyét követjük e kérdésben, aki csaknem hét évtizeddel ezelőtt a következőket írta: »Elenged­hetetlen, hogy a szervezet va­lamennyi tagja, amikor képvi­selőt választ, egyszersmind önállóan és külön-külön állást foglaljon az egész szervezetet érdeklő vitás kérdésekben. De­mokratikusan szervezett pár-1 lók és egyesületek elvi meg­fontolásokból nem mondhat­nak le arról, hogy ily módon kikérjék kivétel nélkül vala­mennyi párttag véleményét — legalább a legfontosabb ese­tekben.,« t Lenin ehhez azonnal hozzá­teszi: “■... arra nincs mód. hogy minden politikai kérdést az összes párttag véleményé­nek kikérésével döntsünk el; ez örökös, kimeriíő, meddő szavazásokra vezetne«, A leg­fontosabb kérdések eldöntésé­nél azonban, amelyek közvet­lenül összefüggnek a tömegek tevékenységével, szükséges va­lamennyi párttag véleményéi kikérni. H italmon lévő, kormány­zó párt esetében még fokozottabban igaz. hogy egyszerűen lehetetlen lenne minden elhatározás, döntés előtt általános vitát rendezni a párton belül. Ez megbénítaná a cselekvést, megakadályozná, hogy a párt gyorsan reagáljon a felmerült kérdésekre, és idejében meg­oldja azokat. Arra azonban mód van — és szükség is van rá —, hogy a politikai irány­vonalat meghatározó állásfog­lalások megszületése előtt / a párttagság egésze, valamennyi párttag kifejthesse nézeteit. Pártunkban, mint a marxis­ta—leninista pártokban álta­lában, a kongresszusok hiva­tottak a politika irányvonalá­nak meghatározására. Ezért a párttagság egészét átfogó esz­mecserékre is ebben az idő­szakban kerül sor. Az MSZMP-ben immár hagyo­mánnyá vált, hogy kongresz- szus előtt a Központi Bizott­ság közzéteszi elgondolásait arról, milyen politikai vonal elfogadását ajánlja majd a párt legfőbb szervének. De nemcsak közzéteszi állásfogla­lásának • irányelveit, hanem meg is szervezi az egész párt­ra kiterjedő eszmecserét ezek­Mindig van mire... Takarékos fiatalok Hatszázhetven harminc éven aluli dolgozójával a Nagyatá­di Konzervgyárat a fiatalok üzemének nevezhetjük. Ha még egy számot y hozzáírunk statisztikánkhoz, akkor a ta­karékos fiatalok üzemének, 120 fiúnak és lánynak van ifjúsági takarékbetétje a gyárban. Néhányat közülük megkér­deztünk; érdemes-e takaré­koskodni? — Rögtön az elején — 1970-ben — megkötöttem a szerződést. Az idén jár le. A havi százasokból összejött 7000 forint. Érdemes volt, ezt csak most érzem igazán, amikor mindennap közelebb kerülök a pénzhez. Valóra válthatom vágyaimat — azaz az egyik vágyamat a sok kö­zül. Még nem tudom, hogy magnó lesz-e belőle — ere­detileg azt terveztem —, vagy egy fényképezőgép. Ta­lán inkább az utóbbi, időköz­ben egyre kedvesebb hobbym lett a fotózás. Ezt mondta el Gergely Ag­nes, aki már közel állt a ' »nagy öszeghez«. Horváth Imre még hosszú ideig gyűjtöget, de nagy cél­ja van: — Amikor aláírtam a szer­ződést, kocsira gondoltam. Most lakásra. Havi két piro­sat teszek be. Van másik be­ié tköny vem is, ha lejár az ifjúsági, átvándorol majd ebbe. Két év múlva vehetem föl a pénzt, akkor talán lesz lakás is.' Ez a betét előnyt je­lent a besorolásnál. Szalai Erzsébet szintén la­kást szeretne, neki most jár le a betétje, de van másik is. Viszont még le sem járt az ifjúsági, újra várományosa lett az öt év utáni 7000 fo­rintnak. — A gyár minden KISZ­alapszervezetnek adott egy betétet. Ezt az kapja meg, aki jó mozgalmi munkájával megérdemli. A taggyűlés ne­kem ítélte, addig az enyém, amíg jól dolgozom. Ahogy megkaptam, úgy el is vehe­tik. Remélem — no nem el­sősorban a pénzért — kitartó leszek. Peti Ferencné kismama, két év múlva kapja meg a pénzt, amelyet gyűjtött. — Jó lenne, ha nemcsak azok kapnának előnyt a la­kásvásárlásnál, akiknek épp akkor jár le a betétjük. Ne­kem már javában megvolt, amikor lakást kaptunk, de az ifjúsági betét bizony nem je­lentett semmit. Csak úgy si­került beköltöznünk, hogy a »beugrónál« többet fizettünk be. Persze a 7000 forint így is jól jön. A gyerekre lehet költeni, és talán két év múl­va már a másodikra is. Néhány vélemény. Miért is takarékoskodnak a nagyatádi fiatalok? És hogy ilyen sokan, az annak is köszönhető, hogy a gyár egyszerűen megoldja a pénz befizetését. Nem kell postára szaladgálni, csekket írni: levonják a fizetésből és átutalják az OTP-nek. Egy­szerűsítették az adminisztrá­ciót, jó szervezőik vannak. , — Amikor az utolsó szer­ződéseket csináltuk, még csak az egyik üzemben voltunk, de a többiből már jöttek, nem is kellett elmozdulnunk. Nép­szerű nálunk a takarékosság, nemcsak az ifjúsági betét, az­előtt is legtöbbünknek volt betétkönyve. Meg verseny­zőnk is egymással; ha te is gyűjtesz, hát én is! Kevesen verik el a pénzüket. Persze így sem nagyon könnyű, min­dig van mire költeni... L. P. t ről a tézisekről: Gondoskodik 1 annak feltételeiről, hogy — a lenini követelményeknek meg­felelően — kivétel nélkül va­lamennyi párttag alaposan megismerkedhessen az irány­elvekkel, és pártszervezete fó­rumán kifejezésre jfittathassa véleményét. Pártunk vezetősége a párt­demokráciából adódó kötele­zettségének tekinti az eszme­csere feltételeinek, az érdemi vita lehetőségének biztosítá­sát. Nem formális vélemény- cserét kíván ezúttal sem. ha­nem olyan vitát, amely gazda­gítja az állásfoglalás terveze­tét, nem zárva ki a módosulás, változtatás lehetőségét sem. A mostani időszak tehát ki­emelkedő jelentőségű a párt­tagságnak a politika alakításá­ban való részvétele szempont­jából. Ám ez a részvétel — ha nem is ilyen módon — volta­képpen érvényedül a pártélet hétköznapjaiban is. Érvénye­sül az országos politikában, a központi döntésekben is. hi­szen jól kiépített csatornákon áramlik rendszeresen a kom­munisták véleménye a vezető pártszervekhez, amelypk ezt nagy figyelemmel kísérik és hasznosítják. Érvényesül ab­ban, hogy a választott párt­szervek döntéseikben és az azokat megelőző vitákban fi­gyelembe veszik a párttagok álláspontját, gyakran előzete­sen tanácskoznak is a kommu­nisták kisebb-nagyobb cso­portjaival, esetleg tudomá­nyos-szociológiai módszerek­kel fölmérik és elemzik véle­ményüket. De érvényesül, mégpedig közvetlenül az or­szágos politika helyi alkalma­zását célzó elhatározásokban, hiszen ezeket jórészt maguk a párttagok hozzák pártszerve­zetük taggyűlésein. S ez sem lebecsülhető formája a rész­vételnek, hiszen a politikát nemcsak a központi szervek alakítják, nemcsak országos horderejű határozatokban ölt testet, hanem a helyi tevé­kenységnek irányt szabó dön­tések is részét alkojták. párttagság tehát — köz­vetve és közvetlenül is — alakítója a párt po­litikájának a hétköznapokon is. De még inkább ilyenkor, kongresszus előtt, amikor a párt irányvonaláról, politiká­jának alapvető vonásairól fej­ti ki felelősségteljes vélemé­nyét. Gy. L. Magyar találmány sorozatgyártásban A Beton- és Vasbetonipari Művek csepeli gyárában sorozatban gyártják már a BKV­val közösen kifejlesztett iemezaljakat. A hat méter hosszú és 2.20 méter széles előre gyártott panelek tartósak. A javítási munka is lényegesen rövitlebb a hagyományos mód- szerűnél. Az idén a vállalat csaknem 20 kin hosszúságúnak megfelelő elemet fog gyár­tani. A találmány iránt igen nagy az érdeklődés külföldön is. Miért nem valósult meg egy kitűnő terv? A GŐZgomoly foszlik szét a cukorgyárban, a bepárlóállo- más környékén. A hatalmas udvaron nehéz, párás a leve­gő. A kazánokban tombolva porlik el a fűtőolaj, s tüze tonnaszám kelti életre és in­dítja útnak a vastag csövek­ben a gőzt. Ez a forrón go- molygó, szürkés fehér anyag a gyár munkájának nélkülöz­hetetlen része. Mint a testet az erek, úgy hálózza be a gyárat a gőzvezeték. Gőzt használnak a cukorgyártáshoz, ez szárítja a répaszeleteket, és fejleszti a villamosenergiát. Gőz nélkül egyik percről a másikra leállna a gyár. Alig­ha kell hát bizonygatnunk, hogy milyen fontos szerepet tölt be a gyárban a hőener­gia. i A hatvanas évek végén pe­dig éppen az energiaellátás okozott legnagyobb főfájást a gyáriaknak. A kazánok el­avultak, öregek voltak, s igen alacsony, 45 százalékos hatás­fokon dolgoztak. Az állandó energiaellátás így igen meg­drágult, ráadásul sosem al- hattak nyugodtan: nem tud­ták, hogy a vén berendezés mikor mondja fel a szolgá­latot. Évről évre kevesebb ember akadt, aki vállalkozott arra, hogy néhány hónapig lapátolja a szenet. A gyár te­hát »lépéskényszerbe« került, sürgősen modernizálni kellet’ energiafejlesztő bázisát. Üj olajtüzelésű kazánokat épí­tettek be, ezzel ugrásszerűen megjavult az energiatermelés hatásfoka, egyben lényege­sen olcsóbbá is vált. Amíg 1966-ban az egy mázsa répa feldolgozására jutó tüzelő­anyag-költség 8.50 forint volt. tavaly már csak 4 forint 50 fillér. Ha a kampány alatt feldolgozott 25 ezer vagon ré­pát számítjuk, akkor a kor­szerűsítés kereken 10 millió forint üzemanyagköltség meg­takarítását jelenti. S a gaz­daságosság is lényegesen ja­vult: a régi kazánok helyén működő újak hatásfoka már 75—80 százalék körül van. Az Több lesz a hely a kempingekben árra készül a Siotour Nyi Szerződést kötöttek a szocialista utazási irodák A Balaton népszerűsége év­ről évre nő. Nemcsak a nyár ad feladatot a Siptournak, ha­nem a tél is. A jó előkészítés folyamatos munkát kíván. Dr. Fodor Jánostól, a Siotour igazgatójától erről érdeklőd­tünk. — Honnan várják a legtöbb külföldi vendéget? < — Legnagyobb érdeklődés az NDK-ból és az NSZK-ból nyilvánul meg. Már valameny- nyi szocialista ország utazási irodájával megkötöttük az 1975. évi szerződéseket. — Milyen forgalomra szá­mítanak? — Ezt mai még nehéz meg­jósolni. Részben azért, mert az európai gazdasági helyzet nem a legkedvezőbb, s az idegenforgalom mindent meg- érez. Azt látjuk, hogy az ér­deklődés nem csökkent a ta­valyi azonos időszakhoz viszo­nyítva, bár az egyéni érkezé­sekről nincs előjegyzésünk, csupán a csoportokról. Bizony­talanságot tapasztalunk, mert az egyes országok különböző belső intézkedéseket hoztak. — Az elmúlt években zsú­foltak voltak a kempingek. Milyen intézkedéseket tesznek ennek megszüntetésére? — Szezonkezdésre befejező­dik a szemesi Vadvirág kem­ping bővítése, s ez plusz 1200 személy üdülését teszi lehető­vé. A Lidó kempingben is két­százzal többen nyaralhatnak majd, mint tavaly. A megyei tanáccsal és KlSZ-bizottság- gal tárgyalunk, hogy a fo- nyódligeti ifjúsági tábor egy részében is fogadhassunk kempingezőket, összesen 2000- rel többen kempingezhetnek majd. A növekvő forgalom miatt azonban még ez sem elegendő. — Hogyan javítják az el­látást? — Korszerűsítjük a bog­iári Sellő kempinget. Elsősor­ban az egészségügyi berende­zéseket újítjuk fel, a csatorna- hálózatot bekötöttük. A má­sodosztályú kempingből első osztályú lesz. A szemesi Lidó kemping mosdórészét teljes egészében felújítjuk. A béla- telepi kemping fő forgalmi útját átépítjük, hogy teljesen portalan legyen. A tábor strandján most készülnek az egészségügyi berendezések, azonkívül büfé, kölcsönző lesz. Szemesen bisztró és cse­megeüzlet épül. — Milyen új szolgáltatások­ra számíthatunk? — Utazási iroda nyílik a szemesi Vadvirág vakációs fa­lu halárán. Ez mindenben a vendégek rendelkezésére áll, a repülőjegyek megszerzésétől egészen a kirándulások szer­vezéséig. Ugyanott építünk 12 luxus kivitelű nyaralóházat, valamint kikötőt is. Az Euró­pa szálló szomszédságában tízmilliós költséggel üdülőhe­lyi klubot létesítünk. Persze ez még csak a tervezés sza­kaszában tart, 1977-ben szán­dékozunk megnyitni. Szántód- pusztán műemléki helyreállí­tás folyik. Jövőre a nagykö­zönség számára kiállításokat nyitunk. Addigra megépülnek a vendéglátóhelyek is. Szeret­nénk, ha ez a műemléktelep idegenforgalmi és művelődési központtá fejlődne. — Hogyan készülődnek al­kalmazottaik a nyárra? — A kempingek, utazási irodák vezetői, a menetjegy­kiadók két nyelvtanfolyamon tanulnak, és szakmai tovább­képzéslük is folyamatos. — Nemcsak a balatoni vendégek ellátása feladatunk, hanem Somogy lakosságának utaztatása is. Milyen elképze­léseik vannak ezzel kapcso­latban? — Erre a szezonra a Vo­lánnál tíz különjáratú autó­buszt szeretnénk lekötni. El­készítettük a szocialista or­szágokba irányuló túraterve­ket. Ezeket elsősorban cso­portoknak ajánljuk, de egyéni igények kielégítésével is fog­lalkozunk. A szállásról, étke­zésről a kért helyeken előre gondoskodunk. A Bulgáriába utazók nálunk megvásárol­hatják a benzinjegyet, ez csökkenti a nyaralás költsé­geit. Ha már a pénznél tar­tunk, elmondhatom, hogy utazási irodáinkban február 1-től a szocialista országok valutáin kívül a nyugati or­szágok valutáit is beválthat­ják. G. J. idén újabb kazáncserét haj­tanak végre, mellyel a kazán­telep hatásfoka 85 százalék fölé emelkedik. A kazánok cseréjének idő­szakában fogalmazódott meg egy igen jó ötlet a környező üzemek műszaki kollektívájá­nak fejében: Az elképzelés szerint a cukorgyár egy órán­ként 200 tynr.a gőzt termelő kazánt épített volna, mely­nek fölösleges gőzét a Buda­pesti Finommechanikai Vál­lalat gyárához, a Patyolathoz, a Monosmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyártó Válla­lathoz1 és a leendő tejgyár üzemeihez vezetik. A gőz­kooperációhoz csak annyi kel­lett volna, hogy a cukor­gyártól megfelelő vezeték épüljön az említett vállala­tokhoz* Sőt. a távlati fejlesz­téseket figyelembe véve jutott volna elegendő gőz a kisgá- ti városrész később felépülő emeletes házainak is. A kü­lönböző számítások szerint a vállalatoknak egyébként más­fél millióba kerül egy tonna gőzfejlesztő kapacitás kiépí­tése. Ha a kooperáció meg­valósul, akkor az egész csak félmillióba került volna ne­kik. Népgazdasági szinten pe­dig ötvenmilliós megtakarítás­ról beszéltek. Miért épüljön akkor sok kicsi kémény, ha/ egy nagy kifizetődőbb lenne? — így tették íöl a kérdést, s ezzel mindenki egyetértett. A terv azonban csak terv maradt. Hogy miért? Ponto­san nem lehet tudni. Nehéz­kes lett volna a közös döntés meghozatalának a mechaniz­musa? Vagy túlságosan elő­térbe kerültek a személyes és a kicsinyes vállalati érdekek? Avagy mégsem felelt volna meg ez a terv az egyes válla­latok sajátos igényeinek? Ne­héz ma már ezt eldönteni. A jó terv elvetélt ötlet maradt. így azután a cukorgyár a kazánrekonstrukció idei sza­kaszában most egy 70 tonnás gőzfejlesztő berendezést ren­delt, ezzel az év végére ösz- szesen 96 tonnás kapacitásuk lesz. — Ha befejezzük a rekons­trukciót — hallom dr. Tisza- vári Ottó főmérnöktől és Vaja Tibor főenergetikustól, beszél­getőpartnereimtől — teljesen önellátó lesz a villamosener- gia-ellátásunk. Ha a nálunk termelt gőz fejleszti az ára­mot, az nekünk lényegesen olcsóbb, mert mi az úgyne­vezett »hulladék energiát« is hasznosítani tudjuk. A cukorgyárban nagy fába vágták a fejszéjüket: a következő évektől évi 300 va­gon cukrit akarnak gyártani. Az előkészületek már most folynak: egyik részeként va­lósul meg az energiabázis korszerűsítése is. Cs. T. Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents