Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

Fock Jenő miniszterelnök Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról.) mos gonddal, nehézséggel küzd a megye, s arról is, hogy a vezető testületek ezek meg­oldásán fáradoznak. Úgy, ahogy 6 mondta: »vereked­nek« a fejlődésért és — oko­san. Mint a bevezetőben említet­tük, a megyei és városi veze­tők kommunista közösségéből egy kisebb közösségbe, a Ka­posvári Húskombinátba veze­tett a Minisztertanács elnö­kének útja. Az alapszervezeti taggyűlésre Varga Péter és Deák Ferenc kísérte el ven­dégünket, akit a bejáratnál Ostoros István igazgató, Bog­nár József, az üzemi pártbi­zottság titkára és Friss Fe­renc, az I. sz. alapszervezet párttitkára fogadtak. Ünnepélyes aktussal kezdő­dött az I. sz. alapszervezet számadása. A párttitkár most adta át három ifjú kommu­nistának: Boros Béla, Markó József és Zana Károly szak­munkásoknak a párttagsági könyvet. — A mi vállalatunk­nál nevelődtek, itt tanultak, itt jutottak közel a kommu­nista eszmékhez, a KISZ ajánlotta őket. Azt kívánom — mondta Friss Ferenc —, hogy a munkájukban, a ma­gánéletükben is legyenek olyan becsületesek, mint ed­dig. Tanulmányozzák a párt szervezeti szabályzatát, s aszerint éljenek. Mi úgy érez­zük: büszkék leszünk még rá­juk ... A látogató jelképesen már­is betekinthetett a kommu­nista közösség belső életébe. Hát még akkor, amikor meg­hallgatta a vezetőség négyévi munkáról szóló beszámoló­ját. Nehéz összefoglalni e számadás lényegét, leginkább talán ez a mondat — és tar­talmi összetevői — fejezik ki a mondanivalót: »Az elmúlt négy évben alapszervezetünk minden tagját a kongresszusi gondolat hatotta át.« A hús­kombinát kommunistái helyt­álltak a politikai életben, a íesíített gazdásági tervek va- lórjjí váltásában is, és példát miűattak. A vezetőség számot adott a szervezeti életről, a személyekre szóló pártmegbi- zatások teljesítéséről; a veze­tőség káder- és véleményezési munkájáról, a pártfegyelem­ről, az oktatásról, a KISZ és a tömegszervezetek pártirá- nyitásáról, s a termelésben elért sikerekről is. Nem hall­gathatta el a szocialista bri­gádok tevékenységét, egész Somogybán ismert kezdemé­nyezőkészségét és áldozatvál­lalását, és önkritikusan szá­molt be azokról a nehézsé­gekről is, amelyek felszámolá­sáért még van mit tenni a kommunistáknak. Rendkívül élénk beszámoló taggyűlésen vehetett részt a Minisztertanács elnöke. Le­hetetlen felsorolni a tizennégy hozzászólót, s azt is, amit el­mondtak a húskombinát éle­téről, a kommunisták tevé­kenységéről. Mégsem lehet hallgatni arról a szellemről, ami jellemezte a légkört: a be­felé forduló tekintetekről, s a felelősségérzetről, amely átha­totta a munkásokat. Nyilatko­zott a segédmunkás, S. Ju­hász Sándor, mert bántotta, hogy egyszer kevesen jelen­tek meg a pártoktatáson; vá­laszolt rá a főállatorvos, dr. Béres József, aki finoman bí­rálva kérte: a pártbizottság és a vállalat vezetői is győ­ződjenek meg arról, hogyan jutnak előre a hallgatók a po­litikai ismeretekben, ne bíz­zák az ítéletet az ő szubjek­tív véleményére. Beszélt a KISZ-titkár, Bosznai Mária, aki a fiatalok tevékenységén kívül elsősorban a pártalap- szervezet irányítását értékelte, és elismeréssel szólt róla. Vi­da Kálmán a minőségi köve­telményekről és a takarékos­ságról szólt, s arról, hogy a mezőgazdaságból jött új dol­gozók milyen gyorsan meg­kedvelték ezt az ipart. »Be­mutatkozott« az óvodaépítési kezdeményezéséről híres Pe­tőfi brigád vezetője, Zsobrák József is. Szinte erőt megha­ladó vállalás az övék. 1969- ben még 203 vagon vegyes hentesáru volt az évi teljesít­ményük. Mindenki csodálko­zott azon, hogy 1974-ben 600 vagont ajánlottak föl. Azután jött a kongresszusi munka­verseny; húsz vagonnal meg­emelték; jött a nehéz ősz a mezőgazdaságban: öt vagonnal több árut adtak, s most azt mondja: év végére meglesz a 630 vagon. És szidta a kiöre­gedett gépeket, állást foglalt a rekonstrukció mielőbbi megkezdése mellett. Vagy Markovics Géza, aki ugyan a hűtőkapacitás növelését sür­gette — jogosan, de mégis az volt a fő mondanivalója, hogy »az utolsó négy évi munkánk alapján országosan sincs szé­Marká József vette át másodikként a párttagsági könyvet. gyenkezni valónk. A húskom­binát rengeteg országnak szállít, kommunistái, munká­sai megtették a magukét«. S e mondatokból a munkás ön­tudat, az üzemhez tartozás és ragaszkodás fejeződik ki. Oly sok volt egyébként a kritikai megállapítás, hogy Szerdahe­lyi Károly, a termelési főosz­tály vezetője érezte kötelessé­gének elmondani: Szerény volt a beszámoló, nálunk az a »munkastílus«, hogy csak a hibákkal foglalkozunk. Volt itt nagyon sok eredmény js. S ezért nagyra értékelte az alapszervezet termelést segítő, agitációs tevékenységét, amely különösen a két műszakra való átállás nehézségeinek le­küzdésében mutatkozott meg. De nyilatkozott az üzemi pártbizottság titkára. Bognár József is: »Az alapszervezet kommunistái keményen helyt­álltak a munkában, a politi­kai élet, az agitáció frontján.« Fock Jenő — miután átad­ta az alapszervezet tagjainak a Központi Bizottság üdvöz­letét — mintegy Szerdahelyi Károly megjegyzésére utalva azt mondta: — Engem nem ■ tévesztett meg, hogy a taggyűlésen töb­bet beszéltek a hibákról. Ed­dig Budapesten és itt a me­gyében is csak jót hallottam a húskombinátról. örömmel jöttem Kaposvárra, s azért választottam az önök üzemét, mert szeretek olyan emberek közé menni, akiknek nagyon nehéz feladatuk van. Ismerem a munkások erőfeszítéseit, be­Fock Jenő és kísérete a taggyűlésen. Pályaválasztási kiállítás Nagyatádon (Tudósítónktól.) Pályaválasztási kiállítás nyílt szerdán délelőtt Nagy­atádon a Gábor Andor Műve­lődési Központ kiállítótermé­ben. Az igen gazdag és ízléses kiállítás rendezője a helyi 524-es Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet. Zab Lajosné, a városi tanács művelődési osztályának mun­katársa megnyitójában el­mondta: a pályaválasztás előtt álló fiatalok döntéseinek főn- tőé eleme, hogy elegendő is­meretük legyen a különféle szakmákról; ehhez kíván se­gítséget adni ez a kiállítás is. Egyik nagy érdeklődésre számottartó része a kiállítás­nak az a dokumentációs anyag, amelyet az intézet nö­vendékei gyűjtöttek össze ré­gi atádi mesteremberektől. Látható itt egy 1896-ban kiál­lított munkakönyv, segéd- és mesterlevél, bizonyítvány és értesítő, valamint iparigazol­vány. A kiállítás nagyobbik része természetesen a mai szakmá­kat mutatja be. Több vitrin­ben és asztalon állították ki a Danuvia 4. számú Nagyatádi Gyárában dolgozó ipari tanu­lók és szakmunkások által ké­szített termékeket: köraszea- lokat, fúrótokmányokat és esztergacsúcsokat. Ezenkívül nagy érdeklődést keltettek , a géplakatos, köszörűs, gáz- és gépi forgácsoló, gépszerelő, vízvezeték-szerelő, autószere­lő és női szabó szakmák min­tadarabjai is. Több tablón pe­dig az iskola életébe adnak be­pillantást a kiállítás rendezői. Ez a kiállítás sokkal gazda­gabb az eddigieknél. Decem­ber 15-ig, vasárnap ‘ estig te­kinthető meg, s ezalatt szak­mai filmek vetítésére is sor kerül. csali ezt az egész ország. -Mégsem tudom azzal biztatni önöket, hogy a következő idő­szakban nem lesz szükség ilyen megfeszített munkára. Talán még rá is kell dobni egy lapáttal, miközben a mi­nőségről, a higiéniáról sem szabad megfeledkezni. Az asztalokon mindenki előtt ott volt a Központi Bi­zottság kongresszusi Irányel­veinek nyomtatott példánya. Erre utalt a Minisztertanács elnöke, amikor azt mondta: — Az irányelvekről még beszélgetni, vitatkozni kell. Egyet azonban már ma is mindenki ért, és ez a legfőbb jó, megnyugtató az irányel­vekben: azon a fő politikai, gazdaságpolitikai úton hala­dunk, amelyen 1957-ben elin­dultunk. Az önök felelősség- teljes felszólalásából, a beszá­molóból, de országos tapasz­talatokból ítélve is azt mond­hatom: kommunistáink becsü­lettel, emelt fővel állhatnak a párt XI. kongresszusa elé, mert teljesítették legfőbb tö­rekvéseinket, végrehajtották a X. kongresszus határozatait. Van-e év végi tsajrá? — Van-e év végi hajrá? — kérdést három üzem vezetői­nek tettük föl. Elsőnek a Ka­posvári Ruhagyár helyettes főmérnöke, Pápai János vála­szolt. , • " — Van év végi hajrá, még­hozzá az exporttervünk telje­sítéséért. Előre kellett hoz­nunk a teljesítést a szállítások lassúsága miatt, hiszen a szál­lítóeszközöket a mezőgazda­ságban kellett összpontosítani. A legnehezebb a múlt hét volt. de a jelenlegi sem könnyebb. Ügy látszik, hogy a szombat lesz az utolsó »erős« napunk, és akkor már a keleti és a nyugati exporíkötelezettsé- günknek is teljes egészében eleget tudunk tenni. — A belföldi igényeket ki tudják elégíteni? — Igen. Itt a megszokott, réndes ütemben folyik a mun­ka. Az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárában az alap­tervet már a III. negyedévben teljesítették. Most a kongresz- szusi vállalás teljesítéséért folytatnak év végi hajrát. — Az alapnyereség-tervünk 25 milliós volt — mondta Nagy Lajos, a gyár igazgatója. — Módosítottuk a célkitűzé­sünket, és most a 40 milliós nyereség eléréséért dolgo­zunk. A kongresszusi munka­versenyben vállalt minőségi, anyag- és energiatakarékossá­gi céljainkat már elértük, de a mennyiségi vállalásunktól valószínűleg elmaradunk. — Miért? — Elsősorban a velünk együttműködő társgyárak al­katrészszállítási, anyag-, ener­gia és munkaerőgondjai miatt. Ennek ellenére a vállalat ár­bevételi túlteljesítésünket a készárukészletek egyébként is kívánatos csökkentésével tel­jesíteni tudjuk. Az idén nem­csak a termelési—gazdasági mutatóink teljesítésében, ha­nem dolgozóink átlagbérének kiugróan jó számolhatunk emelésében is eredményekről be. — Számokban ez mit je­lent? , — A gyár munkásainak át­lagkeresete várhatóan 8,7 szá­zalékkal fog emelkedni, a legfontosabb rádiócsőszerelői munkakörben viszont megha­ladja a tíz százalékot is. Be­tanított szerelőink kategória­bére a korábbi 8—9 forintos órabérről 11 forintra emelke­dett. Az év második felétől a két és három műszakban dol­gozóknak a berendezések jobb kihasználása érdekében 15—30 százalék műszakpótlékot fize­tünk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy tervünk jelentős túltelje­sítése eredményeként szép év végi nyereségrészesedésre számíthatnak dolgozóink, a hajrá ellenére nyugodtan el­mondhatjuk: 1974-ben ered­ményes évet zárunk. A Somogy megyei Finom- mechanikai és Gépjavító Vál­lalat főmérnöke, Nagy Imre arról számolt be: náluk nincs év végi hajrá. — Valami kevés elmaradá­sunk akad — fűzte hozzá. — Ennek ellenére úgy látszik, hogy a részarányos tervünket sikerül teljesítenünk. — Mit jelent ez? — Erről nem szívesen be­szélek. Az eredeti tervünk 47 millió forint, de közbeszólt a krónikus létszámhiány, és ez csak 45 milliós teljesítést en­ged. Ennek ellenére már nagy feladatokat megoldottunk, pél­dául befejeztük az Elektrome­chanikai Vállalat részére a rádióadó-antennák és a jegy­kezelő készülékek gyártását. Ezekből 40 ezer darabot szál­lítottunk Budapestre, ahonnét Csehszlovákiába küldik egy részét, a másikat pedig a fő­városi autóbuszokra, villamo­sokra szerelik. Gombos Jolán Főállattenyésztők munkaértekezlete Tótújfaluban A megyei tanács intézke­dési terve kimondja: a jövő­ben rendszeresen értékelni kell az üzemek állattenyész­téssel kapcsolatos munkáját, meg kell határozni a követ­kező időszak feladatait, előse­gíteni azok megoldását. Erv nek végrehajtása érdekében találkoztak kedden Tótújfalu­ban a nagyatádi és a barcsi járás termelőszövetkezeteinek főállattenyésztői a Somogy megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség, valamint a dél-so­mogyi tsz-szövetség munka­társaival. A munkaértekezlet, amely­re a helyi művelődési ház­ban került sor, az üzemek állattenyésztési helyzetének értékelésével kezdődött. Pus­kás Imre, az állattenyésztési felügyelőség tenyésztési osz­tályvezetője először a somogyi szarvasmarha-állomány . lét­számának alakulásáról szólt. 1980-ra a teryezett szint csak akkor (biztosítható, ha az üzemekben a tehénselejtezés nem lépi túl a 20—25 száza­lékot, az üszőselejtezés pedig a minimálisra csökken. Lé­nyeges továbbá, hogy a borjú­elhullás ne haladja meg a nyolc százalékot. Mérséklés- ”e vár a háztáji állomány létszámának a csökkentése is. Mivel a más megyékből való állatok behozatala csök­kent, az állatállomány-növe­lést a gazadságoknak üzemen belül kell megoldaniuk. A szopós borjak felvásárlása a háztájiból, ezek úgynevezett intervenciós nevelése j<5 mód­szernek bizonyult; ki kellene terjeszteni ezt a megye egész területére. Ebben az esetben azonban az állategészségügyi szempontokat fokozottabban szem előtt kell tartani. 1971 óta évente 100 literrel csökkent az egy tehénre jutó tejtermelés. Változást a ta­karmányozás javítása, vala­mint a tenyésztési irányok­nak az üzemen belüli szét­válása hozhat. A keresztezé­sektől — amelyek ugyancsak a javasolt módszerek közé tartoznak — csak később vár­ható eredmény. Szóba került a tej-, vala­mint a hústermelésre történő szakosodás, valamint az új beruházások helyzete. A mar­hahizlalást — mint végter­mék-előállítás — tehető a leggyorsabban. iparszerűvé. A cél itt a hizlalás központosí­tása. Az érvényben levő ren­deletek értelmében 500 férő- j helyesnél kisebb hízómarha- | telep nem építhető, így ezen a területen különösen java­solt a társulások létrehozása. A sertéstenyésztésről szólva Puskás Imre elmondotta, hogy megyénkben már csak­nem mindenütt általánossá vált a KA—HYB tartása. Ami­ben gyors előrelépésre van szükség, az a szaporaság. Ta­valy például egy kocától át­lag 13,4 malacot választottak le, hízósertést pedig kocán­ként 11,3 darabot értékesítet­tek. A juhtenyésztésben is indo­kolt az előrelépés. Itt a ket­tős hasznosítás megvalósítása a cél. Ennek érdekében az NDK-ból és NSZK-ból való húsmerinókkal folytatott ke­resztezések vezettek ered­ményre. A nyírósúly 4—4,5 kiló között alakul, a gyapjú í állattenyésztési kissé durvább lett ugyan, de tisztább, a húsformák és a szaporaság viszont egyértel­műen javult. Dianovszky Sándor, az ál­lattenyésztési felügyelőség igazgatója, az állattenyésztés időszerű kérdéseiről szólt. Be­szélt a megye fehérjetakar­mány-ellátottságának helyze­téről is. A tejtermelés ríöve- lésének előfeltétele a takar­mánybázis megváltozása, a szója, a borsó, a pillangósok termőterületének növelése, az urebetin előállítás növelése. A speciális fehérjetakarmányok közül a húsliszt, vérliszt, sa­vó, tejpor jöhet szóba. Saj­nos. ez utóbbinak az előállí­tása országszerte — éppen a tejtermelés csökkenésének következtében — szünetel. Megyénkben magas a ki­használatlan tehénférőhelyek száma. A jelenlegi közgazda- sági ösztönzők eredménye­képpen azonban remélhetőleg hamarosan megváltozik ez a helyzet. A részvevők saját ta­pasztalataikat, problémáikat mondták el, és számos állat­egészségügyi kérdésről is szó esett. Végül megtekintették a tótúj falui termelőszövetkezet 1200 férőhelyes, vegyes hasz­nosítású szarvasmarhatelepét. A jövőben rendszeresen tar­tanak majd munkaértekezle­teket a gazdaságok főállatte­nyésztői számára. Egy-egy aktuális témát vitatnak meg, ezzel is segítik az állatte­nyésztés feladatainak megol­dását. A tótűjfaluihoz hason­ló rendezvényre került, illet­ve kerül sor ezekben a na­pokban a karádi és a lengyel­tóti termelőszövetkezetben, az felügyelőség, továbbá a közép-somogyi és az észak-somogyi tsz-szövet­ség rendezésében. D. T. Somogy/ Néplapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents