Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

A megújuló Búvár A felszabadulás után a Bú­vár 1956-ban jelent meg elő­ször — kezdetben mint a TIT biológiai, két esztendeje pe­dig mint az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal természet- és környezetvédelmi folyóira­ta. Újbóli életrehóivója, jelen­legi főszerkesztője dr. Lányi György biológus. Az 1975-ös év jelentős változást hoz az eddig 'kéthavonta megjelenő folyóirat életében: januártól bővített, új, formában i^mét havonta jelenik meg. Dr. Lá­nyi Györggyel a megújuló Búvár terveiről, feladatairól beszélgetünk. — A folyóirat. 40 esztendős múltja, szép hagyományai a jövőre is iránytmutatóak. Úgy hiszem, a szavaknál többet mond, ha az első lappéldá­nyokban megjelenő írások né­hány szerzőjének nevét emlí­tem : Bartók Béla, Ortutay Gyula, Erdey Grúz Tibor... Haladó gondolkodású tudó­sok, művészek voltak szószólói a természetnek, nemcsak a tu­domány eredményeinek is­mertetésével, hanem a művé­szet eszközeivel is. Ezt az utat: szeretnénk tovább folytatni a ' jövőben is a Búvár hasábjain. . Különös elgondolni, hogy! Lambrecht Kálmán 1935-ben ; a »rohanó Ma« kérdéseire kí­vánt feleletet adni a folyó- ; iratban megjelenő írásokkal, i Felelősségteljes feladat, mi- lyen módon szóljunk ma a természetről, ügy, hogy minél ; szélesebb körökben visszhang­ra leljen. Korunknak egyik! legégetőbb problémája a ve­szélybe került természet — s általa az emberi lét! Termé- j szettudósok gyakran hivatkoz­nak a példára: ha egy föld­gömbön bemutatnák a ma még érintetlen állapotban megtalálható területeket, apró. tűszúrásn.yi helyek kerülnének mindössze a térképre, kivéve az Amazonas vidékét, ahol A januárban megjelenő Búvá ; még nagyobb kiterjedésű ős­erdők borítják a tájat. A nö­vénytakaró állandó csökkené­se következtében fokozatosan növekedik a levegő szén­dioxidtartalma is, ez pedig idővel az emberiség számára súlyos következményekkel jár. A »rohanó Ma« súlyos kér­dései tehát változatlanul — sőt, fokozottabban — szüksé­gessé teszik, hogy ne csak tu­dósok és néhány lelkes termé­szetbarát, hanem minden em­ber személyesen is részt vál­laljon a természet harmóniá­jának megmentésében. — Mit tehet egy folyóirat, a maga sajátos eszközeivel, a természetvédelemért? u — Társadalmi mozgósító­ként igen sokat. Ha írásaink­kal sikerül megértetni a ter­mészet bonyolult rendszerei­nek nagy összefüggéseit, to­vábbá a környezet pusztítá­sának. szennyezésének súlyos következményeit, máris sokat 1 fotómozaik címlapja. változtattunk az emberek tu­datos környezetszemléleti ma­gatartásán. Másik fontos fel­adatunknak tartjuk — mint eddig is —, szép tájaink és azok élővilágának bemutatá­sával szeretetre nevelni az embereket s ezzel a termé­szetvédelem nélkülözhetetlen társadalmi hátterét kialakíta­ni. Gondolunk a természettől távol élő városlakókra is, aki­ket környezetük minőségének problémái egyre inkább fog­lalkoztatnak. Külön rovatokat indítunk a házi kertészkedők, akvaristák, ebtenyésztők, díszmadárkedvelők részére, bízva abban, hogy a folyóirat többi cikkét sem lapozzák át közömbösen. Ha sikerül egy-egy írásával az érdeklődést fölkelteni ter­mészeti kincseink iránt, nem lesz hűtlen a Búvár allegori­kus, szép nevéhez: a termé­szettudományokban búvárko­dó emberek segítőtársa marad. L. I. •Űj folyóiratunk, amelynek a Búvár nevét adtuk, tovább megy: nevét a szó legtágabb értelmében értelmeziJ Elvezeti az olyasót a tudásnak és kép­zeletnek arra a tág mezejére, ahol természetibúvárok lesik az élet, a világ titkjait...« Ezekkel a mondatokkal kö­szöntötte olvasóit 40 esztendő­vel ezelőtt Lambrecht Kál­mán, a kiváló természettudós, aki a Búvár című népszerű tu­dományos folyóiratot alapítot­ta, szerkesztette^ Passutli László |||||jj|j|jj|| TALÁLKOZÁS ESŐISTENNEL irodalmi riport ||||jj|||||||| Jó három évtizeddel Eső- isten siratja Mexikót című könyvem megjelenése után meghívást kaptam a mexikói művelődési minisztériumtól, hogy töltsék ott egy hónapot, s tartsak két előadást. A hír váratlanul ért, az éjszaka kel­lős közepén egy mexikói könyvkiadó barátom telefo­non közölte velem. Az előkészület hosszú hetei után végre repülőgépre ülhet­tem. Tizenhat órás repülés után, még annak a napnak éjszakáján megérkeztem a mexikói főváros repülőterére, amelynek kora délutánján Becsben gépre szálltam. Megpróbálok beszámolni arról, milyen ez a mienknél mintegy húszszorta nagyobb, csaknem ötvenmilliós lélek­számú ország — szövetségi köztársaság — az én szemem­mel nézve, benyomásaim alapján. A válasz bizony nem könnyű, s talán legjobb, ha egy történelmi példára — vagy legendára — hivatko­zom. Amikor — így szól a tör­ténet — V. Károly császár először fogadta az Űj-Hispá- niának elnevezett óriási gyar­matbirodalom elfoglalóját, Hernando Cortest, hat évvel az ősi azték főváros, Tenoch- titlán a mai Mexiko-City be­Spmogyr Néplap^ vétele után, az uralkodó ezt kérdezte a conquistádortól: »Milyen Mexikó?« Cortés azzal válaszolt, hogy az írnokok asztaláról leemelt egy hosszúkás, sima papírla­pot, jól összegyűrte a tenye­rében, majd kisimította, de úgy. hogy a gyűrődések, re­pedések megmaradjanak: »Ilyen, felség!« Valóban, nagyobb ellentéte­ket — egyetlen politikai egy­ségen belül — aligha lehet találni, mint e Közép-Ameri- ka jelentős részét magában foglaló respublikánál. Vonat­kozik ez az éghajlatra, a geográfiára, a társadalmi ré­tegződésre, a kultúrfokokra, a táj arculatára. Egy hónap alatt hogyan is lehetne ala­posan megismerni ily óriási, ismeretlen világot? Mégis — jórészt gépkocsin — elég ha­talmas területeket bejártam. A legnagyobb élmény ta­lán a Yukatán-félsziget volt, ahol megnézhettem azokat a Csodálatos maya műemléke­ket, melyeket képekről, mozi­vászonról elég jól ismertem. A valóság mégsem fedte a bennem rejtőző képet. Első­sorban azért, mert semmiféle illusítráció nem adhatja visz- sza a táj és a műalkotás vi­szonyát. Másrészt meg az el­múlt évtizedek alatt Mexikó­ban óriási lépésekkel haladt előre nemcsak a feltárások technikája és művészete, ha­nem a műemlékvédelem, s a páratlan archeológiái objektu­mok megközelíthetőségeinek lehetősége is. Hiúmnak talán az volt a iegromantikusabb napja, ami­kor dzsippel behatoltunk az őserdőbe. 'Vörös homokbucká­kon (a föld itt vasoxidos), vízmosásokon keresztül, kis termetű yukatani szarvasokat riasztva, meglátogattunk négy — az ősbozótból kibontott — maya romvárost. / Az őserdő képe semmikép­pen sem egyezik azzal, amit idehaza elém varázsolt a kép­zelet. Az az ősbozót, amely­nek mentén eldöcögött vagy inkább ugrált velünk a vas­doboz (bizony erősen kellett fogódzkodni, hogy ki ne re­püljön az ember), nem volt ugyan embermagasságú, de annál sűrűbbre nőtt. Az i. sz. 300. és 600. év között épült városok, kultikus épületek, papok és előkelőségek laká­sai, áldozati helyek s a rituá­lis jellegű csapatlabdajátékra, a palotára szánt pályák vol­tak. Ezeket a centrumokat lá­togatta meg bizonyos időkö­zönként a környékbeli indián puetlók maya népe, a maga ünnepi előírásai szerint. A yukatani kirándulás al­kalmat adott arra, hogy vé­gigmehessek egy sor tiszta in­dián — maya — falun is, amikor a tartomány, főváro­sából, Méridából az egyik ilyen romvároshoz, Mavapan- hoz mentünk. Igen kulturált építész vezetőnk maga is maya volt. (Becslés szerint körülbelül 100 000 maya pa­raszt csakis »egynyelvű« — azaz nem beszél spanyolul — és további, talán félmilliónyi paraszt, sőt városlakó hasz­nálja egyformán mindkét nyeivet.) Milyenek a mayák? Ügy tűnt, erősen mongolo­idok, többnyire alacsonyak, gyakran kövérek. Ami a fő: rendkívül barátságosak és igen tiszták. Az asszonyok az ősi viseletben járnak Méridá- ban, így szolgálnak föl a ho­telekben és az éttermekben is Térdig érő, szépen hím­zett inget (hüipilit) hordanak, amely alól kinéz az ugyan­Tél az obszervatóriumban A fiatal városban téli csend van. A Sió-hídon ha­ladva már hallom a hajójaví­tók kopácsolását. Messze már a nyári szezon és távol még a következő. Az itt élő embe­rek azonban most is dolgoz­nak. A Központi Előrejelző Inté­zet Siófoki Obszervatóriumá­ban dr. Böjti Béla meteoroló­gustól, ez obszervatórium ve­zetőjétől halljuk: — Az idén születésnapot ün­nepeltünk: a. negyvenedik év­fordulót. 1934. július 8-án kezdődött a Balatonon a rend­szeres viharjelzés ... Ha vala­ki végiglapozza a Keszthelyi Hírlap múlt századi számait, nem egyszer talál olyan föl­jegyzésekre, amelyek a tavon bekövetkezett tragédiákról szólnak. Érthető tehát, hogy a viharjelzés megteremtése már a századfordulón igé­nyelték. A nemzetközi Vörös­kereszt-egyletek 1930-ban Brüsszelben tartott kongresz- szusa javasolta az érdekelt államoknak, hogy a nagyobb látogatottságú tavakon állít­sanak föl viharjelző szolgála­tot. Ekkor már működött ha­zánkban a légügyi hivatal veszélyjelző hálózata; s Hille Alfréd légiforgalmi aligazgató foglalkozott először a balato­ni viharok meteorológiai prob­lémáival. Az 1934-es év döntő fordu­latot hozott. Július 8-án meg­alakult a Magyar Vöröske­reszt önkéntes Motoros Tes­tületének Balatoni Vízből- mentő Szolgálata. Korabeli dokumentumok alapján ettől a naptól számítják a balatoni vihar jelzés megindulását. — A viharjelzés az obszer­vatóriumnak csak az egyik, j idényjellegű feladata — fűzte j hozzá dr. Böjti Béla —, s I ezenkívül még három másik fontos feladatot is ellátunk. Mint nemzetközi meteoroló­giai megfigyelőállomás éjjel­nappal mérjük az időjárási elemeket, ezeket feldolgozzuk és továbbítjuk a központnak: a viharjelzés fejlesztésével kapcsolatos kutatásokat vég­zünk; s az idén összeállítot­tuk a Velencei-tavi viharjel­zés operatív módszertanát. Ott ugyanis most kezdődik [ csak a viharjelzés. Az egyre inkább növekvő forgalom szükségessé tette az élet- és vagyonbiztonság védelmét; a harmadik feladatunk a szol- ! gáltató tevékenységek elvég­zése. — Milyen jellegű szolgál- j tatások ezek, és kiknek vég­zik? — Csupán néhány példát kiragadva: az Enyingi Állami Gazdaságnak készítünk sta­I tisztikai kimutatást egy adott terület éghajlatáról, a VIZI- TERV részére információkat adunk a délkelet-balatoni re­gionális vízmű tervezéséhez. Ehhez szükség van a szélada­tokra és a víz hőmérsékletére is... — Nem egyszer találkozunk olyan emberekkel, akik be­nyúlnak a belső zsebükbe, ki­j vesznek egy kicsi naptárt, és »megjósolják«, hogy például j a jövő hónap tizenötödik nap­ján milyen idő lesz. Mi az ön véleménye ezekről a nap­tárakról? — Ha a zágrábi naptár el­fogadható lenne, akkor mi nem almát, hanem narancsot termesztenénk a gazdasá­gainkban; ha az osztrák, ak­kor májusban nyugodtan síel­hetnénk a domboldalakon. Mindkét naptár egyszerű át­lagjelző: az utóbbi ötven év időjárási átlagát mutatja adott területen ... 1 A meteorológus munkája nem tartozik a legnépszerűb­bek közé. Nagy a szakember- hiány, hosszú a képzési idő... { Munkájuk különös ismertető­jele? Ök szerepelnek leggyak­rabban a vicclapok első olda­lán. Vagy talán nem is ez? Tavaly, tavalyelőtt és azelőtt egyetlen tragédia sem követ­kezett be a Balatonon az ő mulasztásuk mtett. Nagy Jenő Előkészítve gyorsabb Hogyan intézzük nyugdíjügyünket ? A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az év végéhez köze­ledve mindig több emberben érlelődik meg a nyugdíjba vo­nulás gondolata, mint év köz­ben. Nem kevés gondot okoz a nyugdíjmegállapító szervnek, hogy időben elvégezzék a meg­szaporodott munkát. Pedig elkerülhető lenne a hosszas várakozás, ha még többen él­nének azzal a lehetőséggel, hogy munkaviszonyuk (tagsá­gi viszonyuk) fennállása alatt megállapíthassák a szolgálati idejüket. Az öregségi korhatár — férfiaknál 60 (tsz-tagoknál 65), nőknél 55 (tsz-tagoknál | 60) — évének betöltését meg- j előző egy éven belül ugyanis minden dolgozó kérheti a lak­helye szerint illetékes társa- ' csak hímzett, lábközépig érő£ alsószoknya. A férfiak (ez. már inkább a városi lakos-í ságra vonatkozik), az ügyije-J vezett guayasbérát viselik: vi-\ lágos színű ingkabátot, ame-J lyet két oldalt kézimunkával * sűrűn plisszíroznak, majd gyöngyházgombokkal díszí­tik. Napközben — a hivatal­nokok is — nyitott nyakkal viselik; este gebombolva. sö­tét nadrággal ünnepi öltözet. Mérida különben majdnemi negyedmilliós nagyváros — I hatalmas piaccal, szép egye-l temmel, érdekes múzeummal.^ Egész utcák őrzik a spanyol gyarmati korszak stílusát. Ez^ a IPspániából ide átkerült,f XVI—XVIII. századi építő-f és díszítőstílus gótikus, mir.í reneszánsz, barokk, sőt még^ rokokó elemeket is összeol-' vasztott. f Lám Yukatanrói beszéltem,i holott inkább első fővárosig élményeimmel, benyomásaim­mal illenék foglalkozni! Ki­térőmnek nyilván az az oka. hogy Yukatan zárt, áttekint­hető világ, ahol az urbánus élet eltörpül a műemlékek (piramisok, csillagvizsgáló, pa­lotatermek, templomépületek) sokasága, érdekessége mö­gött Itt mintegy egybefoglal-^ va lehet csodálni a valójában^ még kőkorszakban élt egyko-^ dalombiztosítási szervet, hogy mutassa ki számára az igazolt szolgálati időket. Erre a célra külön nyomtatványt is rend­szeresítettek, az úgynevezett szolgálatiidő-elismerési kérel­met. Ezt a kérelmet a munka­helyen működő nyugdíjügyi albizottsághoz (felelőséhez) kell benyújtani. (A munkahe­lyi nyugdíjfelelősöknek van ilyen nyomtatványuk és a he­lyes kitöltéséhez minden segít­séget megadnak, az adminiszt­rációt lebonyolítják.) Amennyiben a dolgozó munkahelyén nem működik nyugdíjfelelős, akkor a lak­hely szerint illetékes társada­lombiztosítási szervtől lehet nyomtatványt kérni, és a ké­relmet is közvetlenül oda kell benyújtani. Pontos tudni, hogy a kére­lemé benyújtásakor a munka- viszonyt (tagsági viszonyt) nem kell megszüntetni. A szolgálatiidő-elismerési kére­lem nem jelenti a nyugdíj- igény bejelentését. A kérelemben föl kell so­rolni 1929. január 1-től az igény előterjesztése napjáig beszámítani kért szolgálati időket. Ügyelni kell arra is, hogy a volt munkáltatók ne­vét, telephelyeit pontosán kö­zöljék, mert sok esetben csak így állapítható meg, hogy a dolgozó társadalombiztosítás­ba be volt-e jelentve vagy sem. Egyébként a munkaviszonyo­kat akkor is föl kell tüntetni, ha nem bizonyos, hogy a volt munkaadó eleget tett bejelen­tési kötelezettségének. A kérelemben felsorolt munkaviszonyok szerint a tár“ sadalombiztosítási szerv át­vizsgálja a nyilvántartásait, és értesíti a kérelmezőt az elis­mert szolgálati időről. Egy­ben arról is értesíti, hogy me­lyik munkaviszonya nincs iga­zolva, Van-e jögorvoslati lehe­tősége és azzal hogyan élhet. A szolgálati időelismerési- kérelemnek több előnye van. Az egyik nagy előny, hogy ha a dolgozó valamelyik munka- viszonya nem volt bejelentve — vagy csak részben —, a vi­tatott idő kivizsgálására, elis­mertetésére még a munkavi­szony fennállása alatt sor ke­rülhet. További előny: az elis­mert idő tartalmát úgy alakít­hatja, hogy a töredék napok évre egészüljenek ki, s ezáltal eggyel több szolgálati év lesz. Az sem lényegtelen, hogy az eljárást követő nyugdíj­igény-bejelentés gyorsabban intéződik el, a dolgozó ellátat- lánsági ideje csökken. S. Gy. Növényvédelmi tájékoztató A növényvédő szerek selejtezéséről ri indiánok hatalmas alkotó­fantáziáját, kitűnő képessé­geit, arányérzékét. Pedig semmiféle építési segédeszkö­zük nem volt. A háziállat fo­galmát épp úgy nem ismer­ték. mint például a kereket vagy az emelőszerkezetet: minden munkafolyamat kizá­rólag az emberi erőre támasz­kodott. f (Folytatjuk.) t A Somogy megyei Tanács I V. B. 1/1974. (1. 2.) határoza­tával elrendelte, hogy a me­gyei növényvédő állomás a j megyei KÖJÁL-lal együtt ki- ! sérje figyelemmel a mezőgaz­dasági és egyéb üzemek mé­regraktáraiban fölöslegesen felhalmozott selejtes növény­védő szereket, és ha szüksé­ges, gondoskodjon ezeknek ha­tósági úton történő megsem­misítéséről. Ennek érdekében felhívjuk az üzemek vezetői­nek figyelmét a növényvédő szerek esedékes selejtezésére. A selejtezést az üzem veze­tője által kijelölt bizottságnak kell elvégeznie (növényvédel­mi szakirányító, növényvédő­szer-raktáros, a gazdasági ve­zetés képviselője közreműkö­désével). A bizottságnak ki kell selejteznie azokat a nö­vényvédő szereket, amelyek­nek a szavatossági ideje le­járt; minőségük és hatékony­ságuk oly mértékben megvál­tozott, hogy rendeltetésszerű alkalmazásuk kétséges; más növényvédő szerekkel vagy idegen anyagokkal szennye­ződtek, illetve azonosíthatat- lanná váltak. Kérjük az üze­mek vezetőit, hogy a kiselejte­zett és megsemmisítésre váró növényvédő szereket fajtán­ként megnevezve, a súly fel­tüntetésével együtt december 25-ig jelentsék a Somogy me­gyei Növényvédő Állomás cí­mére. A kiselejtezett vegyszerek elszállításáról és megsemmisí­téséről később intézkednek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 2 kg-on felüli mennyisé­gek csak égetéssel semmisít- hetők meg, ezért ennek lebo­nyolítása érdekében — a ko­rábbi évekhez hasonlóan — a Péti Nitrogénművekkel veszi fel a növényvédő állomás a kapcsolatot. A 2 kg-ot meg nem haladó vegyszerhulladé­kot kutaktól, víztárolóktól, ároktól, folyó- és állóvizektől, lakott területektől legalább 100 méter távolságban, mély talajvizállású helyen, 50 cm mélységben el lehet földelni. Ebben az esetben a betemetett gödröt le kell döngölni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents