Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

Babaruhák ,JDi vat bemutató” gyermekeknek OTTHON ÉS Ulf I CSALAD A család kincse a gyermek Kedvező jelek a népesség alakulásában Somogy az ország legrit­kábban la­kott megyéje. Terület szerint ugyan az ötö­dik, de népes­ségét tekintve a tizenegye­dik helyen áll. 363 ezer lakosa van. Népsűrűsége a legalacso­A Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat, az OKISZ La­bor, valamint a gyermekruhával és népksdparmüvészettel foglalkozó szövetkezetek divat bemutatót meg kiállítást ren­deztek a Gellért-szállóban. Bemutatták többek között a legújabb gyermekruha-niodel leket. (MTI-fotó — Balassa Ferenc felv. — KS) A központi fűtéses lakások növényei A szobanövények számára télen a legfontosabb a fény és a megfelelő hőmérséklet. A hangsúly mindig a fényen van. Amennyiben heteken át nem süt ki a nap, a szobanövény fennmaradása szempontjából káros a magas hőmérséklet. A gyakori öntözés következté­ben ugyanis növekszik, fejlő­dik, de a fényhiány miatt hosszú, sápadt (úgy mondják: etioláll) hajtásokat, leveleket fejleszt. Ezek esetleg később lehullanak és nem lesz. szép a növényünk. A központi fűtéses lakások­nál még arra sincs 'lehetőség, hogy ablakhoz közel helyez­zük el növényeinket, hiszen a fűtőtestek rendszerint az ab­lak alatt vannak. A fenti té­nyezők mellett a száraz leve­gő is nehezíti a növények helyzetét. Mi hát a megoldás? j v Gerencsér Miklós Olyan növényeket tartsunk a lakásban, amelyek ezt — a növény számára mostoha kör­nyezetet is elviselik. Nézzünk ezek közül néhányat! Hosszú, zöld leveleivel éve­ken át díszíti a lakást a kuko­ricalevél (Aspidistra elatior). Akkor szép ez a növény, ha nagy cserépben 25—30 levele van. A gondozásánál egyetlen egy a sarkalatos kérdés: úgy ültessük, hogy a húsosán meg­vastagodott gyökerei (rizómái) a talaj felszínén helyezkedje­nek el. A pletykafélék (Tradescan- tia) is jól bírják a lakások száraz levegőjét. Sajnos, rö­vid életű növények. A cserép felöli végükön megszáradnak a levelek, s így elveszti dísz­értékét, Ilyenkor a hajtáscsú­csokról lehet továbbszaporíta­ni. F. B. Miér! fél óra a reggeli? Gyakran panaszolják a kis­iskolások pedagógusai: — Értelmes gyerek, még­sem képes tudásáról megfele­lően beszámolni; érdekli a tárgy, de nehezére esik a koncentrálás, nem tudja kö­vetni a pajtásait... 8—10 éves gyerekek gyomorfájás­ról panaszkodnak... Ha megkísérelnénk, hogy valamelyik »eset« nyomába szegődjünk, hamar kiderülne: az otthoni feszült, hajszolt reggeli légkör az előidéző ok. Mert hogyan is zajlik az a bizonyos »reggeli indítás«? Legtöbbször a szülők és a gyerekek az utolsó percben kelnek föl. Azután következik a versenyfutás, a percek ada­golása a fürdőszobáért. A reggelit gyakran állva fogyasztják. A kisgyerek kor­tyol valami keveset a kávéjá­ból, miközben biztatják: — Még nem vagy kész, és már kabátban várok rád. Te is, én is el fogunk késni... Mikor tanulsz meg már tempózni? Egész életedre ilyen álom­szuszék akarsz maradni ? ... A hirtelenében harapott ke­nyér jóformán rágás nélkül kerül a gyomrába. Csoda-e, hogy később a gyomrát fájlal­ja? De kérdezzük meg a gyer­mekpszichológust, ő miben látja bűnösnek a reggeli in­dítást? Kénéz Márta, á 'Gyer­mek-módszertani Intézetben működik, pszichológus és édesanya. — Talán azzal kezdeném, hogy minden gyereknek, akár bölcsődé? korú, akár iskolás korú, rendkívül nagy szüksége van a szerető törődésig és ami evvel együtt jár: a nyugodt légkörre. A hangsúly, nerp az ennivaló mennyiségén vagy különlegességén van, hanem a terített asztalon. Mindegyik kisgyereknek legyen saját he­lye,, tányérja, papírszalvétája! Az anyu vagy apu — ki ho- 'gyan ér rá, milyen a munka­kezdése — üljön le közéjük. És itt az a bizonyos fél óra, mert körülbelül ennyi időbe telik a családi reggelizés. Valószínű, hogy nem nép­szerű, de merjük kimondani: a szülő keljen föl egy fél órá­val előbb, mert gyerekének egész napja, sikere vagy si­kertelensége függ a reggeli indítástól! Ne csupán vasár- és ünnepnapokon legyen az asztal megterítve. Munkana­pokon is lopjunk be pár per­ces szeretetteljes foglalkozást a kis emberek életébe! Milyen más lesz akkor az iskolai sze­replés, a felelés ... Az a gyé­rek, aki háta mögött/ érzi a szülői házat, nagyobb bizton­sággal mozog, könnyebben vi­seli el az esetleges kisebb ku­darcokat. Egyszerűbb lesz az »odafigyelés« a tanító nénire, hisz odahaza majd elmeséli. A félórái reggeli — családi körben elfogyasztva — tagad­hatatlanul némi áldozattal jár. De sokszorosan megéri, mert tapasztalni fogjuk: gye­rekeink kiegyensúlyozottab­bak, magabiztosabbak lesznek. Sohase felejtsük el, ha fel­nőtt fejjel a gyerekéveinkre visszapillantunk, nem az egy­szerű vagy drágább játékok jutnak az eszünkbe. Az ott­hon melege vagy ridegsége az, ami végigkísér bennünket egész életünkre szólóan. G. M. E. Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Senkit sem talált, aki a Táncsics nevet viselte volna. Fél évszázadosnál hosszabb távolléte idején teljesen ki­cserélődtek az arcok a falu­ban. Szinte csodával határos módon még mindig élt egy­kori tanítója, Kugler József. Tudtak, hallottak az ácsteszé- riek a falu híres szülöttéről. Szeretettel, tisztelettel, atyafi- ságosan bántak vele, csaknem két hétig vendégül látták. Megnyugvással, boldog meg­békéléssel indul vissza Komá­romba. Mindent látott, amire kíváncsi volt. Főképp a szü­lőház küszöbét óhajtotta még egyszer átlépni és végigbal­lagni a Kopaszhegy melletti dűlőn, ahol fogadalmat , tett, hogy soha többé nem megy robotba. Két esztendeig vergődtek Komáromban. Nélkülözései miatt le kellett mondania szerény öröméről, a dohány­zásról, meg a kávéról. Ker­tészkedéssel igyekezett némi keresethez jutni, s változat- ' lanul próbálta terjeszteni sa­ját könyveit, a Duna mind­két partját bejárva. Duna- szerdahelytől Érsekújvárig, Szőnytől Bánhidáig. Mint Somogyi Néplap korábban, most is igen cse­kély eredménnyel fárasztotta fájós lábát. Sehogy nem bol­dogultak, megállapodtak hát a fiatalokkal, hogy Pestre költöznek. Nagyobb város, nagyobb lehetőség. Próbakép­pen az öregek cseréltek elő­ször lakhelyet. A lehető, leg­szerényebb — szoba-konyhás, benyílós — lakást béreitek a Ferencvárosban, az akkor még perifériának számító Ül­lői út 23-as számú házban. Nyolcvanévesen kezdte újra az életet, immár ki tudja há­nyadszor, Táncsics Mihály. Egyszersmind folytatta töret­lenül. Miként a Duna menti falvakban, úgy most a város­ban árulta lepedőbatyuba kö­tött könyveit. Járta az Üllői út hosszát és kiabálta: »Könyvet vegyenek!« Az ered-' meny siralmas. Mindössze az jelentett számára némi örö­met, hogy újsághirdetésre megrendelnek tőle tíz darab könyvet a székesfehérváriak, tízet a gönciek, tizenkettőt pedig a nagybecskerekiek. Változatlanul az írói segély­egylet havi húsz forintja a biztos pénzforrás.- Amikor az­tán értesülnek nyomoráról a szervezett munkások, rendez­vényeket tartanak a tisztele­tére és a befolyó összegecs- kékkel segélyezik a két öre­get. Az egyik ilyen munkás­rendezvényen például negy­venkét forint 68 krajcár gyűlt össze, de a rendőrség elvett belőle tizenhat forintot en­gedélyilleték címén. Az oros­házi olvasókör előbb harminc, majd tizenöt forintot küld. A kaposvári asztalos ifik három forintot. És még ebben a szá­nandó helyzetében is akad­nak gazfickók, akik nyerész­kedésre használják nevét. A Budai Sörcsarnokban valami vigalmi bizottság mulatságot hirdet azzal az ürüggyel, hogy a rászoruló írót akarja se­gíteni. Ügyesek, lévén, szép summát zsebelnek be. Tán­csicsnak pedig nagylelkűen elküldenek öt forintot. Valamelyest élénkebb, nyugodtabb lett az élete, mi­kor a fiatalok is Pestre köl­töztek Komáromból. Csorba Géza, a vő, jeles szerepet vitt a korabeli munkásmozgalom­ban, vezető személyisége volt a szocialista szervezkedésnek. Rengeteg cikket írt a Népsza­vába, amelyet egy ideig irá­nyított. Az ő révén került szoros kapcsolatba Táncsics a főváros iparú munkásságával, szorgalmasan eljárt gyűléseik­re, előadásokat tartott, állan­dó szerzője. lett a Népszavá­nak. Természetesen, igen cse­kély tiszteletdíjért, vagy ép­pen semmiért, mert abban az időben a szervezett munkás­ság még jelentéktelen anyagi eszközökkel rendelkezett. Örültek, hogy egyáltalán megjelenhetett a Népszava. A bizakodás hónapjai vol­tak ezek Táncsics számára. Látta az új erőt, amely maj­dan kézbe fogja venni győ­zelmes harca árán a társada­lom, az ország ügyét. Hittel hirdette a dolgozó tömegek történelmi elhivatottságát. És nyabb: országosan 110,9 lakos jut egy négyzetkilométerre, Somogybán pedig csak 59,7 fő. Somogy gazdasági jellege miatt -f- a mezőgazdaság túl­súlya és elmaradottsága, az ipar hiánya és korszerűtlensé­ge — a felszabadulás előtt is a legritkábban lakott megyék közé tartozott. A népesedési és foglalkoztatottsági feszült­ségek megszüntetéséhez a fel- szabadulás után jkezdtünk hozzá; ez a folyamat a 60-as évek közepétől gyorsult meg. Somogy népessége 1960-tól 1966-ig 11 000 fővel csökkent. Ezt a természetes szaporodás csak kis mértékben tudta el­lensúlyozni. A megye demog­ráfiai viszonyainak alakulásá­ra több tényező hatott. Első­sorban az, hogy a tsz-ek meg­alakulása utáni években egy­re több munkaerő vált sza­baddá. A munkaképes korba lépő fiatalok számára sem a mezőgazdaságban, sem a me­gye más népgazdasági ágai­ban nem volt megfelelő elhe­lyezkedési lehetőség. De a me­gye akkori iskolahálózata még a viszonylag lassan vál­tozó gazdasági szerkezethez sem tudott megfelelően iga­zodni. A gimnáziumi oktatás került előtérbe, a szakmun­kás- és a szakközépiskolai képzés neun fejlődött. Ezért a fiatalok — főként a fiúk — közül sokan csak más megyék szakmunkásképző iskoláiban tudtak továbbtanulni. Több­ségük természetesen nem is tért vissza a megyébe. Az előzőekkel szorosan ösz- szefügg az, hogy megyénkben 1930 óta fokozatosan kedve­zőtlen irányban változott a népesség korösszetétele: ezen belül a szülőképes korú nők aránya 32,8 százalékról 23,6 százalékra csökkent. 1919-ben, amikor a megye népessége a jelenlegivel azonos volt, 9900- zal több szülőképes korú nő élt itt, mint jelenleg. Megyénkben az ezer lakos­ra jutó születések aránya az elmúlt 10—12 évben mindig alacsonyabb volt, mint az or­szágos átlag. Az elhalálozá­sok száma több évben is meg­haladta a születésekét, vagyis a természetes szaporodás né­hány évben (1962, 1965, 1968) negatív előjelű volt. Egyéb­ként is csak minimális termé­szetes 'szaporodást lehet ta­pasztalni. (12 év alatt még a 3000 főt sem érte el.) Ez alatt az idő alatt Szabolcsban 56 216-zal, Borsodban 47 572- vel többen születtek, mint amennyien meghaltak. Somrrgy népesedési helyze­tére — főként á falusi pa- # rasztság körében — sok évti- zeden át erősen hatott az hitte, hogy szegényen bár, de boldogságban élheti le hátra­levő napjait. Eszter lánya gyermeket várt. Végre-vala- hára, ha nyolcvankét évesen is, de nagyapa lesz. Megszületett az unoka, kis Ida, de milyen áron!# Édesanyja belehalt a szülés-f be 1881 nyarán. Ezt a gyászt# már nem lehetett kiheverni. Ötödik gyermekét temette el a két boldogtalan öreg. Csór-# ba Géza, a vő, maga is bele-# rokkanva lelkileg a tragédiá-# ba, gyengéd szeretettel óvta# az öregeket, amíg az élet# rendje szerint újra nem nő-# sült. Az upokát pedig a hét-# venéves Teréz istápolta, mi-# közben szegényes háztartásuk# igy az alkalmi ruhákat ellátása mellett másokra fő-# mint vasárnap írtuk zött. mosott, takarított, némif gS sportos stílus jellemzi. A ellenszolgáltatásért. f j-ajják egyszerű szabásvona­Csorba Gézát vidékre szó-J Inak, az alkalmi jelleget in- lítóttá új állása és házasságai kább a kelmék minősége ha- Méasem szakadt meg csalá-J tározza meg. Alkalmi ruhák dias kapcsolata az öregekkel.x készülhetnek: bársony-, geor- akik szinte lányuknak tekin-i gette-, selyem-, fémmel át­tették vejük második felesé-i szőtt jersey-, dombor mintá- gét. Anyagilag rendbe jöttek.^ br<)liát_ vagy organza­egyre több segítséget ^ kaptak^ anyagokból. A bársonybólké- a szervezett munkásságtól, dei sz0jj. kabátkához, egyéni ízlés Táncsics Mihály immár veg-$ szerint választj}atjuk ki a kepp búcsúzni készült. Hosz-, számunkra legmegfelelőbb ru- szán beWeskedes után, csen-^ riesln vált mes az élettől.i ’ . , , . 1884. június 28-án. Ott kapott) A barsonykabatkat ebben örök nyughelyét* ahol az ár-* az idényben a tervezők min- verezéssel földönfutóvá tették’# stílusú ruhához a Józsefvárosban, a Kerepesi i-ajánlják. Bársonyból készül- úti temetőben. Rokonlelkű# 10szoknya is, amihez jól »egyke«. Ezt bizonyos mérték­ben ellensúlyozta ugyan a mezőgazdasági cselédeknél ta­pasztalható népes gyermek­szaporulat, mégis — az orszá­gos tendenciákkal ellentétben — nálunk a 10Ö családra jutó gyermekszám a mezőgazda­ságban dolgozók körében volt a legalacsonyabb. A mezőgaz­daságban a tulajdonviszonyok­ban végbement változások a népesedési helyzetre is hatot­tak: ma már arra a rétegre sem jellemző a sok gyerek, amelynek családai a felszaba­dulás előtt cselédsorban él­tek. A megyéből történő elván­dorlás fokozatos megszünteté­sére jelentős hatással voltak a 60-as évek közepétől meg­indult’ tervszerű, arányos iparfejlesztés és a többi nép- gazdasági ágban végbement kedvező irányú változások. Az utóbbi tíz évben az ipari és építőipari münkaEelyek szá­ma több mint 20 ezerrel bő­vült. A mezőgazdaságban fel­szabaduló, továbbá a tartalék munkaerők számára, valamint az új, munkaképes korba lépő fiataloknak — néhány területet kivéve (barcsi, marcali kör­zet) — megfelelő számú új munkahelyet lehetett biztosí­tani. A felsorolt kedvező és ked­vezőtlen hatásokon kívül számtalan tényező hatott még népesedési helyzetünk alaku­lására. Így az életszínvonal emelkedése, más oldalról a gyermekintézmények nem ki­elégítő fejlesztése. Nem fordí­tottunk kellő figyelmet a gyer­mekes — főként a fizikai munkás — családok szociális gondjainak (üdültetés, gyer­mekellátási költségek, lakás­szám és -méret stb.) megoldá­sára. Hiányos volt a felkészí­tés a családi életre is. Az anya­ság nem kapott kellő rangot, erkölcsi és anyagi ösztönzést, az ezzel kapcsolatos tudatfor­málás, környezeti szemlélet­változtatás elmaradt a kívánt színvonaltól. Pártunk Politikai Bizottsá­gának 1973 februári határo­zata és a Minisztertanács 1973 októberi határozata jelentős intézkedéseket tartalmaznak népesedési helyzetünk javítá­sára. Végrehajtásuk eddigi eredményei biztatóak: jelentő­sen csökkent a terhességimeg- szakítások száma, a korábbi évekhez viszonyítva több az élveszületés. Mindezek alap­ján várható, hogy a követke­ző években megyénk demog­ráfiai mutatói elérik az egész­séges szintet. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője (Folytatjuk.) Ünnepi alkalmakra Egyszerű szabásvonal és „farmerstílus“ A 74—75-ös év divatját — is — nőies illik a romantikus stílusú organza- vagy selyemblúz. A »farmer stílusú« estélyi öltö­zék formájában is igen nagy sikerre számíthat. J Az ingrujiafazon is válto- Szülőfaluiától kapta az e'sr'y zauanul nagy divat estére is. szobrot. 1886-ban avatták félj Az alkalmi ruhák az idén ott, ahonnan elindult a hal-» csak bokáig érnek, tehát f nem seprik a földet. A szok­# nyák erősen bővülnek. Az # egyszínű anyagból készült barátia, az ugvancsak mélv- ről felvergődött nagy tudós. Hermann Ottó búcsúztatta a forradalmár írót — s miként a Népszava nevezte — a munkásság halottját. hatatlanságba. (fi/ege) öltözékeket flitter, gyöngy vagy népi hímzés díszíti. * Az öltözködés harmóniáját emeli a jól megválasztott ki­egészítő. A kis méretű alkal­mi táska lehetőleg legyen összhangban az alkalmi cipő vagy i'uha színével! A cipó- divatban ismét a finomságra \ való törekvés érezhető; az emelt talp teljesen eltűnt. Az idei nemzetközi frizura­divat szerint a női hajak természetes színárnyálatúak, rövidek, még a vállig sem érnek. A kis fej a divat! A hatalmas kontyoknak és a tupírozott frizuráknak ez idő szerint »befellegzett«. Hogy a férfiakról se feled­kezzünk . meg, ezért számukra a bársonyból készült alkalmi öltönyt javasoljuk, ami az il­lető kortól függően lehet klasszikus vagy farmer stílu­sú. A legünnepélyesebb meg­jelenést a szijioking biztosít­ja. A férfiingek egyszínűek, a nyakkendők szélesek, nagy csomóra kötve. És még. vala­mi: a hosszú haj már a múlté. K. T. /

Next

/
Thumbnails
Contents