Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

Visszájára fordult segítő szándék Ketten — egy panaszról Tranzisztorállványokat gyöngyöz Horváth Lajosné az Egyesült Izzó Kaposvári Eiektroncáőgyárának tran­zisztorüzemében. Azért keres­tük meg munkaasztalánál, mert panasszal fordult szer­kesztőségünkhöz. Az iskolába indításhoz juttatott segélyek elosztását igazságtalannak. tartotta. Kérdésünkre, hogy miért több hónapos késéssel keresett meg bennünket, azt válaszolta: eddig »házon be­lül« próbálta megkeresni az igazát. — Négy gyermekem van. és úgy tudom, hogy épp a nagy családosok gondjainak enyhítésére osztották a segé­lyeket — mondta. — És nem a segélyt kapó munkatársaim ellen van kifogásom, hanem az elosztók ellen ... — Mind a négy gyermeke kiskorú? — Nem. Kettő már dolgo­zik. — Gondolom, ezért ma­radhatott ki. — De például Apró Fe- rencné is kapott a három gyereke után 900 forintot, pe­dig náluk is keres már az egyik gyerek ... Higgye el, 900 forint az én havi 1800 fo­rintos fizetésem mellett, ami­kor a férjem is csak ugyan­ennyit hoz haza, nagy pénz. — Reklamált? — Igen. Annál is inkább, mert a szétosztáskor maga a szakszervezeti titkár, Ács Bé- láné szólította föl a dolgozó­kat, hogy akinek kifogása van, az jelezze, és pótlólag megkapja, ami jár. Mégis, amikor szóltam, azt válaszol­ták: az adatokat a munka­ügyi osztálytól kapták, men­jek oda, ők tovább már nem foglalkoznak ezzel. — Ezt a szakszervezeti tit­kár mondta? — Nem. ö közben megbe­tegedett, így a mellette dol­gozó adminisztrátorral be­széltem. Különben is, ember­ség dolga. Csöndben marad­nék, ha három, nálamnál jobb anyagi helyzetű dolgozó nem kapott volna segélyt. Nagy Lajosné, a tranzisz­torüzem szakszervezeti bizal­mija: — A baj ott kezdődött, hogy kifejezetten a munka­ügyi osztály adataira tá­maszkodtak az elosztásnál, holott az adatok változhat­nak, szinte egyik napról a mááikra is. Mi, bizalmiak, akik együtt dolgozunk az asz- szonyokkal, jobban látjuk, »ki hogyan áll«. Meg lehetett vol­na előzni ezt a szakszerve­zetellenes hangulatot, ami most kialakult. Pedig jót akart a gyár, jót akart itt mindenki, aztán visszájára fordult minden... — Igaza van Horváthnénak vagy nincs igaza? — Igen is, meg nem is.. . Furcsa, de így van. A sza­bály azt mondja ki, hogy azok után a gyerekek után adható1 segély, akik után csa­ládi pótlékot fizetnek. Náluk kettő után jár. Viszont, ha a szociális helyzetét nézzük, én megszavaztam volna. Ö erről magának nem beszélt, de mi­vel én együtt dolgozom vele, ismerem a bajait: tudom, hogy a férje hosszabb ideje beteg, és e& nyilván súlyos­bítja gondjait. — Miért nem sikerült hát szeptembertől decemberig a segélyt kiharcolni? ‘ — Ügy látszik, egy szak- szervezeti bizalmi nem en­gedheti meg magának azt a luxust, hogy beteg legyen. Mert én kénytelen voltam egy ideig,' a betegségem miatt távol lenni a gyártól, s ez­alatt bolydult föl a műhely. Másrészt: amikor a szakszer­vezeti titkár lejött a műhely­be, s próbálta rendbetenni a dolgot. Horváthné ahelyett, hogy higgadtan beszélt volna, kiabált, sőt... Amikor más helyen kereste igazát, akkor is, hogy úgy mondjam, nem volt éppen a legfinomabb. Mindenkit magára haragított. — Más reklamáló esetében adtak segélyt? — Igen. Sőt, a szakszerve­zeti bizottság gazdasági veze­tői úgy nyilatkoztak, hogy januárban valószínűleg sor kerülhet Horváth Lajosné se­gélyezésére is. Kétezer dolgo­zónk jogos vagy jogtalan pa­naszai között nem egyszerű eligazodni, pedig az igyekezet megvan bennünk... Ez az eset sem mérgesedett volna el ennyire, ha a segítő szándé­kot föltételezik rólunk azok, akik megválasztottak minket. G. J. Egy este Nagycsepelyen Hazajárók Az itt lakók azt mondják: rossz a közlekedés. Bár pano­rámabusz van a vonalon, mégis nehéz eljutni Nagycse- pelyre. A faluba, mely elbújt a Balatontól alig tíz kiloitié- terre, a környező dombok hajlatában. Negyed hat. Ilyenkor indul a busz Földvárról Nagycse- pelyre. Az utastér hamar megtelik emberekkel: a kör­nyéken dolgozók utaznak ha­za munka után. A mellettem ülő lány. Bodor Ágnes is na­ponta teszi meg ezt az utat, akár a többiek. — Hol dolgozik? — Kőröshegyen, a termelő- szövetkezetben. ■— Otthon nem talált mun­kát?-— Először a faluban dol­goztaim, a tanácsnál. Amikor létszámcsökkentésre került sor, el kellett jönnöm. Fá­rasztó az utazás, de azért jól érzem magam Kőröshegyen. Másik útitársam szintén hazajáró. Kiss Pál. a Bala- tonföldvári Községi Tanács műszaki előadója, Kaposvá­ron, a mezőgazdasági szak- középiskolában érettségizett az idén. — Miért nem otthon dolgo­zik? Nem volt rá lehetőség? — Nem is érdeklődtem. Itt is megtaláltam a számításai­mat. A fizetés miatt is. meg másképp is. Késő este van, amikor el­indulunk a faluban, fiatalo­kat keresni. Rossz nyelvek azt beszélik: a kocsmában vannak, de ha vasárnap jöt­tünk volna, akkor a klub­ban találkozhattunk volna velük. A klub csak vasárnap van nyitva. Hogy miért? Erre Francz Györgyi próbálja megfogalmazni a választ: — Hát igen. .. A klub nincs kihasználva. Itt. a falúban azok a KISZ-szervezet tagjai, akik tavaly vagy az idén érettségiztek. Ez már magá­ban is sok lehetőséget rejte­get, de nincs, aki összefogja az egészet. Az igény pedig megvan ... — Még nem gondolt arra. hogy ezt az összefogást a ve­zetés magára vállalja? — Képtelennek érzem ma­gam erre. Az iskolában vé­geztem ilyen jellegű munkát, ott szervezettebben . ment minden, és segítettek is. Most nincs, aki »súgjon«. No igen mi most sok mindent el­mondunk. de addig, amíg mi nem csinálunk valamit, nem is lesz semmi... — A munkája hova köti? — Balatonszárszón, a fogá­szaton mint asszisztens dol­gozom. Nem, nein akartam elmenni a faluból, de hát... Amikor leérettségiztem, leül­tünk a tsz-elnöklíel beszélget­ni. Én kértem, ha van lehe­tőség arra. hogy itt elhelyez­kedjem, akkor itthon mara­dok, csak ne kelljen irodában ülnöm. Ő megígérte, hogy utánanéz. Végül semmi se történt. A termelőszövetkezet köz­pontja Nagycsepelytől alig másfél kilométerre, Kötésén van. Szabó Lajos elnöktől ér-' deklődöm Györgyi »esetéről«. Az elnök tiltakozik, ő nem mondott ilyet, és nem tud róla. — Milyen munkalehetőséget kínál a termelőszövetkezet az itt élő fiataloknak? — Kellenek a fiatalok, au­tószerelők és szakmunkások. A nagyesepelyi cérnázó üze­münket most bővítjük, újabb tíz fiatalt kellene fölvenni: Szakember kell az állatte­nyésztésbe és a növényter­mesztésbe is. Az érettségizet­tek képezzék át. magukat szakmára ... Találkoztam olyan fiatalok­kal is, akik még tanulnak. Hogy milyen terveik vannak? Valahol a Balaton mellett szeretnének majd elhelyez­kedni: ök is hazajárók lesz­nek. És ez nem csupán nagy- csepelyi gond. Somogybán is kialakultak a vonzáskörzetek. Egy-egy járásban mindig akad két-három olyan falu, amelyik jobban magához köti a fiatalokat, mint a többi, a munka és a szórakozási lehe­tőségek miatt. Ez természetes folyamat, de azért, hogy a fiatalok ne végleg menjenek el a faluból, már lehet tenni valamit. Nagycsepelyen ilyes­mit tesznek a közeljövőben. Balogh Gyulától, a közös községi tanács elnökétől hal­lottam : — Több beruházásunk volt az idén a társközségekben. Jövőre, éppen az említett gondok miatt, minden erőn­ket Nagycsepelyre összponto­sítjuk. Most épül az orvosi rendelő és a könyvtár. Jövőre kezdjük, rendbe hozni a mű­velődési házat, az eddigi ál­lapota miatt méltán zúgolód­tak a fiataljaink. Jövőre tehát megváltozik ilyenkorra a falu esti képe — rendszeres programjuk lesz a fiataloknak a klubban. De va­lakire, aki összefogja őket akkor is szükség lesz ... Nagy Jenő 100—ISO má XMl A gazdaságokban az őszi munkák legtöbbje befejező­dött. Lassan mindenütt véget ér a kukoricabetakarítás, és jól haladnak az őszi mélyszán­tással is. Egyre kevesebb em­berre van szükség a földeken, így sor kerülhet a majoron belüli munkákra. A kelleme­sen meleg, barna levelektől illatos dohánysimítók már be­népesültek. A nagyatádi do­hánybeváltó udvarára egy­más után érkeznek a bálákba rendezett, havannával megra­kott pótkocsik. Eddig összesen 1500 mázsa dohányt szállítottak be a gazdaságok. Ottjártunkkor éppen a szuloki tsz adta át idei termésének egy részét. Aznap 120 mázsát raktak le a pótkocsikról. Naponta 100— 150 mázsát vesznek át a nagyatádi beváltóban. Az idény végéig, azaz február utolsó napjáig 5000 mázsát várnak. A tavasszal elsősorban Hol­landiába és az NDK-ba in­dul innen dohány, addig a nagyatádi raktárban fermen- tálódik. A dolgozód? 25 má­zsás asztagokat »építenek« a barna levelekből, aztán, ha az önmelegedés hőfoka elérte a 40—50 fokot, csomónként át­forgatják, kiszellőztetik a do­hányt. 4—5 ilyen átforgatás, átrakás után már gyártásra alkalmas a havanna Az idei dohány minősége, mennyisége — annak ellenére, hogy a jég, a vihar és a pe- ronoszpóra is kárt tett benne — nem sokkal marad el a havanna tavalyi mögött. A gazdaságok — melyek közül a nagybajo­mi, a mikei, a lábodi, a gör­geteg! és a szuloki tsz tarto­zik a hagyományos dohány- termesztő üzemek közé — ed­dig átlagosan 3600 forintot kaptak egy mázsa havannáért. naponta A dohánytermesztők már most gondolnak a jövőre is. Az átadásokkal egyidőben megkezdődtek a szerződéskö­tések. 1975-ben várhatóan az Ideihez hasonló területen ter­mesztenék majd dohányt a somogyi üzemek. E gy negyvenöt éves asszonyt eltiltottak a munkától. Fel- bolydult a vállalat. A főkönyvelő súlyos hibáját semmi sem menti. Idézem Deák Istvánnak, a Kei?- és Mű­anyagipari Vállalat párt vezet őség: tagjának a véleményét: ».4 törvénysértő intézkedés robbanásként halott. Rendkívül rossz véleményt váltott ki a munkásokból, rányomta bélye­gét az egész közhangulatra. A megengedhetetlen vezető! ma­gatartás felháborodást szült, találgatásokra és végi.des íté­letekre adott okot. Az emberek minduntalan azt kérdezték: hogyan fordulhat elö ilyesmi 1974'ben?­Előfordult. Az ügy szenvedő alanya Gyv.rcsek Győző né pénztáros. Kit gyermekét egyedül nevelő anya. tizenkét éve dolgozik a vállalatnál. -A vezetők eddig néni emeltek kifo­gást a munkája ellen. A szakszervezeti bizottság választott tagja, gazdasági felelős. 1973-ban kiváló dolgozó címmel tün­tették ki « — olvasom a HVDSZ politikai munkatársának a jelentéséből. Az igazgatói irodában jegyzőkönyvek, doku­mentumok halmaza fekszik előttem. Az igazgató, a párt szer­vező titkára, az szb-t.tkár és a megyeblzoUság képviselője ül az asztal körül. És velem szemben Gyurcsek Győzőné — egyszerű, tiszta szemű asszony. Üjra föl kell elevenítenünk minden részletet. Kínos emlékezés. Tekintete gyakran elho­mályosodik, és kérdi,' hogy miért? Súlyos, vádló miérteket mond — értetlenül tekintve körül. Az eset részletei. 1974. október 22.. kedd. Gy üres akiié mit sem sejtve visszatér szabadságáról. Munkahelyén, a pénztárban annak rendje, módja szerint átvenné a páncél- szekrény kulcsát. Helyettesítője azonban nem tud más! mon­dani: menjen a főkönyvelőhöz. És Rádi Sándor ridegen, szo­kásához híven kimérten fogadja az asszonyt: -A kulcsot nem adom át. Munkájút nem folytathatja.*• Az asszony megdöb­ben: miért? -.4 vizsgálati jegyzőkönyv alapján. A belső el­lenőr súlyos mulasztásokat tárt föl a pénztárban.« Gyurcsek- né kitámolyog az irodából. Mihez kezdjen? A »tényekei« nem ismeri, a jegyzőkönyvet nem mutatták meg, fogalma sincs, hogy miről van szó. Hazamenjen? Elküldték? Kiuta­sították? De hát miért? Deák István nyugtatja, és ezt leszi az szb-titkár. Dodity Miklósáé is. Már az első pillanatban .nyilvánvaló volt, hogy a főkönyvelő törvénysértést követett el. Beosztottját eltiltot­ta a munkától, hiszen más munkával nem bízta meg. Nem beszélt arról, hogy átmenetileg felfüggeszti a munkaköréből, erről írásban sem intézkedett. Fegyelmi felelősségre vonásról szó sem volt. elbocsátásról még kevésbé. Csak úgy egyszerű­en megtiltotta, hogy dolgozzék, azaz kiutasította a pénztár­ból. És még egy. Gyurcsekné a Szakszervezeti bizottság vá­lasztott tagja, tehát munkajogi védelem illeti meg. Áthelye­zéséről. elbocsátásáról csak a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértésével dönthetnek. Rádi ezt is »elfelejtette«. Dódityné rögtön fölkereste a főkönyvelőt, Rádi Sándor azonban elzárkózott a tájékoztatástól. Saját hatáskörére, fe­lelősségére hivatkozott, a jegyzőkönyv megállapításaira, amelynek részleteit nem közölte az szb titkárával. Panasz az igazgatónál, Dódityné kéri. hogy intézkedjék az ügyben. Az igazgató azonban külföldre készül, siet. Fegyelmi eljárást javasol a főkönyvelőnek, törvényes utat a rendelkezések be' tartásával. A főkönyvelő hajthatatlan. De felszólításra még délután kiadja a vizsgálati jegyzőkönyv részletét. M isnap rendkívüli ülést tart a szakszervezeti bizottság. Fölpaprikázott a hangulat. Felelősségteljes vélemény- nyilvánítások sora hangzik el. Megszületik a döntés. Az szb vétót emel'a munkától való eltiltás miatt, és elítéli a főkönyvelő elhamarkodott, embertelen intézkedését. A fő­könyvelő visszautasítja a vétót. Az ő dolga, az ő felelőssége dönteni. Felügyeleti hatóságát nem értesíti, a HVDSZ megye­bizottsága azonban tárgya] a megyei tanács ipari osztályával. A vétót három napon belül érvényesíteni kell. Gyurcsekné nem tudja, hogy hova üljön, nlit kezdjen magával, ha be­megy a munkahelyére. Rádi Sándor konok és hajthatatlan. Még akkor is, amikor az ipari osztályvezető berendeli. »Ha vissza kell vonnom a döntést, kiveszem a munkakönyvemet.« Nem biztatták rá. De november 18-án írásban is közölte vele az ‘osztályvezető, hogy »sérelmes és jogszabályellenes intéz' kedését vonja vissza«, azaz állítsa vissza az eredeti állapotot. Gyurcsekné a pénztárban dolgozik, és november 28-án újabb levelet kap a főkönyvelőtől: »... a belső ellenőri vizsgálat — saját igazoló jelentésének értékelése után is — egyértel­műen feltárta, hogy a kialakult pénztárosi gyakorlat alap­vető kérdésekben hibás . . . ezért szigorú figyelmeztetésben részesítem — ezúttal fegyelmi eljárás mellőzésével —, de fel­hívom a figyelmét arra. hogy a hibák ismétlődése jelenlegi munkaköre betöltésére való alkalmasságát tenné kétségessé«. Íme a kemény és durcás figyelmeztető A kedélyek azóta sem nyugodtak meg teljesen. Az igazgató véleményét hall­gatom, aki nem elég határozott az ügyben: »-Gyurcsekné mu' lasztásai többet érdemelnének, mint a figyelmeztetés. Ahogy mondtam: fegyelmi eljárást kellett volna indítani. Hogy az­után büntetés követte volna-e a vizsgálatot vagy sem — ezt nem lehet tudni...- Csakugyan. Miért nem vállalta Rádi Sándor a fegyelmi eljárást az igazgatói utasítás ellenére sem? Rejtély. Az olvasót’ természetesen az is érdekli, hogy mi volt az ügy háttere, milyen mulasztásokat fedett föl a belső ellenőr. Nincs szó hűtlen kezelésről. A nyilvántart ás elmulasztását, a napi pénztárjelentések később! elkészítését, két esetben pénzügyi fegyelemsértést és adminisztrációs hibát vetettek Gyurcsekné szemére. Nem feladatom minősíteni e vétsége­ket. s nem szándékom védeni a hibát. A módszerek ellen emelek szót. a vétó tiszteletben tartásiért, a megfontolt és felelősségteljes vezetés megteremtéséért. Amúgy sem ment­hetném föl Gyurcseknét a felelősség alól. jóllehet kiderült: a vállalati jogász javaslatára csak a vizsgálat után/!) kanta meg a házipénztár kezelésének ügyrendi szabályzatét. Volt korábban is? Lehet. Ennek körülményéit .homálv.fedi. Mondom, a módszer, az eljárás ellen hadakozom. mert jogosnak érzem a munkások megismétlődő kérdéseit: »ho­gyan fordulhat elő ilyesmi 1974-ben?« Előfordult. S a tanul­sága éppen az. hogy milyen vezetői, alkati h’bák idéztél? elő. Beszéltem Rádi Sándorral is. Ma már nem tiltakozik a vétó ellen, de nem éreztem, hogv belül is »elszámolt« volna ön­magával. »Nem lehetett parancsolni neki, korábban is elkö­vette a szabálytalanságokat« — hajtogatta. Lehel. Miért nem szóltak, miért nem'figyelmeztették rá? a főkönyvelő vezetőkészségének negatív vonásai mérleg­re kerültek az ügy kapcsán. Hivatalos feljegyzésben olvastam, hogv türelmetlen, hangneme sokszor utasító és durva: következetlen a munkateljesítmények megítélésé­ben; intézkedései, a jutalmazás, a béremelés rendszerint rossz hangulatot idéz elő a vállalatnál. Legutóbb négydolgozó is a főkönyvelő személyében jelölte meg távozásának okát. A rideg és barátságtalan modor feszült és ideges légkört te­remt a dolgozók között csakúgy, mint az, hogy a beosztottak továbbképzésé, türelmes tanítása és rendszeres ellenőrzése helvett sokszor indokolatlanul az úgynevezett minőségi cserét választaná. Gyurcsekné ügyében törvénysértés történt. A szakszer­vezet helyesen élt vétójogával. De miért volt szükség vétóra? Miért kellett eljutni idáig? A vezetés szolgálat: mindenki­nek eszerint kell élnie. Jávori Béla ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents